Egy jó régi sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

A kezdetektől gyűjtöm a Diósgyőr-sálakat, ennek ellenére előfordult, hogy néhány példányt ilyen-olyan okból nem tudtam beszerezni megjelenésekor. Ebben az esetben jön a vadászat, ami azért sem egyszerű dolog, mert kis példányszámban készült el a sálak többsége, rengeteg embernek csak egy sálja van, amihez valamilyen okból ragaszkodik.

Remélem nem haragszik meg Technics1910, hogy elmesélem, ő a DVTK centenáriumi ünnepségén x ezer forintot és egy új sálat ajánlott a gyűjteményéből hiányzó sálakért, de eredményt nem ért el vele. Mindenki elutasította valamilyen okból az ajánlatot.

Ehhez képest nekem szerencsém volt, mert az alábbi sálat egy vesztes mérkőzés után (tavasszal volt néhány) hazafelé vettem a buszom, méghozzá nem is őrült összegért. Utólag is köszi annak a srácnak, aki a kedvemért megvált tőle!


Ez a sál emlékeim szerint 2001-ben készült, amikor a Borsod Volán DVTK néven folytatta a küzdelmeket az NB III-ban a harmadosztályt jelentő NB II-ben. A klub elnöke, Balázs Bandi csináltatta, mert szüksége volt némi repiajándékra. Azt hittem, kereskedelmi forgalomba nem is került, ehhez képest azóta több emberen is láttam, úgyhogy valószínűleg tévedtem.

Magáról a sálról nem sokat lehet írni, már akkor sem tűnt túl modernnek, mai szemmel nézve pedig kifejezetten elavult. Ezt a kötési technikát először Békéscsabán láttam, ahol egy helyi srác traktált azzal 1993 táján, hogy vesz két ilyen egyoldalas sálat és házilag összevarja. A betűtípus olyan amilyen, talán mást nem is engedett a technika, ugyanez igaz a labdára is, még szerencse, hogy meg sem próbálkoztak egy címerrel.

Lényeg, hogy megvan, ez is egy kordokumentum.