Erre való az edzőmeccs (DVTK - Ózd 3-0)

Azt hittem, az abaújszántói lesz az egyetlen edzőmeccsem, de jött szerdán egy szezon közbeni találkozó az Ózd ellen.

Budovinszky bemelegít a néhol sáros pályán

Teljesen érthető az óhaj, hogy gyakorolni kell, mert menet közben épül - ismét - a csapat. Én naív azt gondoltam, hogy mivel nyáron együtt készült a keret, ezért nem lesz gond, hogy sorra kapják a játékengedélyeket, de felvilágosítottak, hogy sokat számít a közben eltelt egy hónap.

Eredetileg megye I-es ellenfélről volt szó, de azok éppen holmi bajnoki fordulóval voltak elfoglalva, így jöttek az ózdiak. Legalább újra láttam Jakabot védeni, Esztergályost, Sztrakát és Kovács Szilárdot pedig a mezőnyben játszani. (Én még olyat nem láttam, amit itt: mind a két kapust Veréb György melegítette be, hiszen mind a kettő diósgyőri.)

De mindenekelőtt a mieink. Ha jól láttam, Benczés Miki egy új felállást próbált ki: 4-4-2 - ahol a 4 középályás rombusz alakzatban helyezkedik el - helyett 4-2-3-1 volt a felállás.

Giák
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Abdouraman, Illés
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel

Sejtésem szerint ezzel az a kettős cél, hogy stabilabb legyen a középpályás védekezés, ugyanakkor Lippai is jobban felérjen a csatársorba. Ugyanakkor Roszel magára marad középen minimum két védővel emiatt a szélső hátvédek jobban tudnak figyelni a szélső középpályásainkra.

Az Ózd ideális ellenfél volt, nagyon nem támadtak, és ezt nem bántásból mondom, hanem tény, hogy sok cserét nem hoztak magukkal. (Közjáték: Jakab mesélte a meccs után, hogy van egy csatáruk, aki most nem volt itt. Hatalmas tehetség, erős, gyors és még focizni is tud, de nem akar profi labdarúgó lenni, hanem inkább egyetemre megy és orvosnak tanul. Ennyit arról, hogy milyen sokat keresnek a focisták.) A kisfüves villamospálya felőli kapuja előtt bokáig állt a víz, a 16-oson belül volt máshol is mocsár, ezért ült a Giáknak címzett zrika: ma biztosan nem fogsz keményre esni! Ehhez képest tiszta maradt a meze, egyetlen Kovács Szilárd lövést kellett volna hárítani, de az mellé ment. A második félidőben Radoš is hasonlóan járt, neki egy egészséges löket mellre ölelésén túl más védenivalója nem akadt.

A mezőnyjátékosok közül Rakovićra voltam leginkább kíváncsi, hiszen őt még meccsen nem láttam. Nem tűnik rossznak, de vedőként még mindig nem tették igazán próbára, viszont látszik, szívesen lép fel, akadt egy szép bombája is, ami nem sokkal ment mellé.

A többiek? Gal és Budovinszky a helyezkedést gyakorolta, a támadás sokszor nem is ért el hozzájuk, Abdouraman és Illés is próbálta megtalálni, ki mikor melyik játékost fogja. Illés góljára azt mondta, csak oda kellett érni (néhány méterről értékesített egy beadást), de nagypályán sokszor nehezebb odaérni, mint eltalálni azt az óriási kaput. Lippai rengeteget ment az első félidőben, az egyik beadásába senki nem ért bele, gól lett, Szabó Peti viszont valahogy nem az igazi. Pedig jó játékos, talán nem elég higgadt. Roszel sokat csúszkált, viszont szimpatikus volt, hogy minden, a füvön megcsúszó labdába próbált belepiszkálni.

A szünetben jött az első cserehullám:

Radoš
Kovács Zs., Horváth G., Budovinszky, Gohér
Abdouraman, Demkó
Dobos, Lippai, Faggyas
Menougong

Ebben a periódusban Lippai tehetetlensége a legemlékezetesebb, "már húsz perce nem kaptam labdát, menjek hátra érte a 16-osra?" - kérdezte Benczés Mikit.

A második cserehullám pedig így alakította át a csapatot:

Radoš
Kovács Zs., Kovács Á., Budovinszky, Horváth G.,
Bihari, Demkó
Szabó D., Dobos, Faggyas
Bogyó

A meccs utolsó harmadában már sikerült teljesen beszorítani az ellenfelet egyrészt, mert elfáradtak, másrészt a DVTK is hangsúlyt helyezett a letámadásra. Horváth Gábor szinte támadót játszott, szinte minden támadáskor kérte-követelte a labdát, amit Faggyassal próbált közösen megjátszani. Faggyas egy nagy talány számomra, mert elvileg simán tagja lehetne a kezdőcsapatnak (csak azok a fránya papírok!), azonban néha öncélúak a cselei, fejben lassú, gólt még véletlenül sem tud rúgni, hiába oldja meg előtte a feladat nehezebb részét. (Volt néhány betörése a 16-oson belülre, egyiknél az ötösről lőtt, amit Jakab fantasztikus reflexel ütött ki.) Szabó Dávidnak és Bogyó Károlynak voltak felvillanásai, Kovács Ádám talán még labdába sem ért. Biharival kapcsolatban csak magamat tudom ismételni, szerintem nem érzi magát otthon a középpályán.

Szerencsére nem sérült meg senki, játszhattak azok is, akiknek még nincs, vagy nem régóta van játékengedélye, Benczés Miki bátran kísérletezhetett, kinek hol a helye, így mindenképpen pozitív az edzőmeccs, főleg úgy, hogy még nyert is a csapat.