2009. május 5., kedd

Nem csak a Lokinak ért sokat ez a pontszerzés (Újpest - DVTK 2-2)

Aludtam a vasárnapi eseményekre (de ki még mindig nem aludtam ki magam), így talán nem fogok fölöslegesen lelkendezni a pontszerzés fölött. A meccsen nagyon örültem a góloknak, még jobban a pontszerzésnek, de azért helyén kell kezelni a dolgokat: "csak" egy pontot szereztünk és bőven lehetett volna vereség is belőle. De ennyi elég is a fanyalgásból.

Az öcsém mondta, hogy teljesen nyugodt az Újpest - DVTK meccs előtt, mert számunkra semmi tétje nincs, csak az Újpestnek. És annak ellenére, hogy tulajdonképpen igaza van, mégis izgalmas volt a találkozó.


Amikor láttam, hogy Lakatos, Milicic, Bogunovic, Milicic, Viskovic és Gohér is kezd, akkor azt hittem, öt védővel állunk fel, mint a sokszor megbízhatatlan Nemzeti Sport szerint az MTK is néhány napja. Végül nem, Gálhidi nem vonalban, hanem mélységben tagolta a védelmet. Viskovic kicsit a négy közvetlen védő előtt játszott, majd ő előttük Kamber és Takács szintén főleg védekező feladattal. Még kicsit előrébb Szabó, aki úgyszintén főleg védekezett. Sőt, Homma és Tóth is igencsak visszazárt, némi túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy 10 mezőnyjátékossal védekeztünk Persze Homma és főleg Tóth előre is figyelt, de félő volt, hogy olyan messze kerülnek így az ellenfél kapujától, hogy ebből nem lesz gól. Végül mégse így történt.

Elég rémálomszerűen kezdődött a meccs, az első negyedórában simán eldőlhetett volna, mint ahogy idén tavasszal eldőlt az MTK ellen és a Fehérvár ellen is (mindkettő idegenben). Simek megette Gohért és ha korábban többször azt írtam, hogy Gohér középpályásnak támadásban jobb mint védekezésben, akkor lassan még tovább kell menni, és kijelenteni, hogy Gohér különösen egy gyors csatár mellett nem jó megoldás balhátvédnek, különösen akkor nem, ha feladata a támadások segítése is. A második félidőben már alig ment előre, nem is fickándozott Simek. És anélkül, hogy mindenáron meg akarnám védeni Kötelest, az első félidő legnagyobb helyzete is abból adódott véleményem szerint, hogy Kötél nem bízott Gohérban, kimozdult bal oldalra, Simek pedig átemelte fölötte a labdát. Ha rendesen zár a bal oldal, akkor Kötélnek meg sem fordult volna a fejében a kirohanás. Az már a mi szerencsénk, hogy Bogunovic ki tudta ollózni a labdát a gólvonalról.

Mikor megérkeztek a busszal utazó diósgyőriek, akkor mondta egy mellettem álló barátom, hogy szerencséjük van, hogy nem látták az elejét és hátha mostantól jobb lesz a csapat. És tényleg. Az Újpest továbbra is támadott, de egy kivételével az első húsz perchez hasonló óriási helyzeteik nem voltak az első félidőben, viszont Kamber nem tudta egyszerűen behúzni egy-két lépésről az üres kapuba a labdát, hanem fölé emelte, Homma pedig egy másik kontra után már túl közel volt Balajczához, nem tudta ellőni mellette/fölötte a labdát. A szünetben azt mondtam, akár 6-2 is lehetne az állás, de 0-0 volt.

A második félidőben kaptunk gyorsan egy balszerencsés gólt, pont Foxihoz pattant egy labda Köteles védése után - azt az összefoglalóban fedeztem fel, hogy az egyik belső védőnk leállt lest jelezni és csak a lövés pillanatában próbált szerelni, ahelyett, hogy ment volna tovább - amit kapufára ollózott, ahonnan befelé ment. Valóban balszerencse, de nem szabad elfelejteni, hogy az első félidőben bőven volt szerencsénk is.

Sőt, ekkor pörgött fel igazából a meccs, mert rögtön a középkezdés után Homma nagyon szépen adott középre és Tóth tanítani valóan érkezett a rövidre és pörgetett a kapuba. Balajcza akkorra tudta zárni a rövidet, mikorra már hálót ért a labda, esélye sem volt védeni.

Rengeteg gólt szerzett az Újpest szöglet után, de sikerült ellenük fordítani a fegyvert, hiszen a második Diósgyőri találat éppen egy szöglet miatt megbolygatott védelem ellen született. Viskovic szerzett labdát a félpályánál, majd indította Hommát. A japán srác passzolni akart, de visszakerült hozzá a labda, amit az első félidei zicceréhez kísértetiesen hasonló helyzetet ezúttal berúgta. Nekem úgy tűnt, ezúttal sem helyezte, hanem inkább erőből rúgta Balajcza kezeihez, de olyan erős volt, hogy nem tudta védeni.

Érdekes volt látni, hogy Tóth és Homma mennyire keresi egymást a labdával, Tóth részéről is volt egy olyan szituáció a második félidőben, amikor passzolt, holott egy fél évvel ezelőtt biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül ellőtte volna.

A góloknál maradva, gyorsan egyenlített az Újpest is, bár azért nekik nem sikerült a középkezdésből. Hanem szöglet után, ami nem azért nem volt meglepő, mert ez a legfőbb fegyverük, hanem azért nem, mert már korábban is lehetett látni, hogy hiába a sok magas védő, mégis éppen ott verhető a Diósgyőr. Elég csak Zalaegerszegre gondolni, de Újpesten is többször szerezték meg a hazaiak a magas labdákat. A gólból a helyszínen nem sokat láttam, a videón is csak az látszik, kiemelkedik egy újpesti és gól. Érdekes Kötél nyilatkozata, hogy Simon megfogta a kezét, nem tudott felugrani. Sokat nem kockáztat a csatár, legfeljebb szabadrúgás kifelé, de ha meccsenként egyszer sikerül, akkor azzal már bajnokesélyes lehet a csapat. Miért nem csinálja más is?

(Közjáték. A boldog emlékű régi Képes Sportban olvastam, próbálom röviden összefoglalni: X csapat leigazolt egy színészt, akinek semmi mást feladat nem volt, csak eljátszotta a szabálytalanságot a 16-oson belül, el is nevezték Lefeknek. A bírók mindig megették, sorra nyerte X csapat a meccseket. Y csapatnak is megtetszett a taktika, ők igazoltak két színészt, át is vették a vezetést a tabellán. Z csapat kipróbálta három színésszel, működött is és a bajnokság felénél egyszer csak az tűnt fel, hogy minden csapatban csak színészek fetrengenek a pályán. Ekkor gondolt egyet a X csapat újító kedvű edzője és 11 focistát küldött a pályára....)

Én még vártam a harmadik gólt, mert meg voltam győződve az előző este óta, hogy 3-2-re nyerünk. Volt helyzet, de Szabó egész egyszerűen el van átkozva, mint Bagaméri. Fejese centiméterekkel, lövése már jobban elkerülte a kaput - utóbbit be is adhatta volna középre Hommának, igaz akkor, ha nem gól, azért szidtuk volna, hogy inkább lőtte volna rá.

Támadott az Újpest, de második gólja után már csak egy újabb pontrúgásban reménykedhetett, ami nem jött. Ráadásul a ahogy egyre jobban kinyíltak, benne volt a játékban az újabb DVTK-gól is. Ebben szerepe lehetett Sallói üzletpolitikájának is, mert amíg a Debrecen gyakorlatilag két-két és fél csapatnyi játékost tart alkalmazásban (az első kerethez nem férő játékosokból álló csapat második az NB II-ben!), addig az Újpest már a hiányzó Rajczit és Kabátot is alig tudta pótolni, minőségi cseréje pedig nem is volt.

Nem vagyok Debrecen-szurkoló, de ha nem mi, akkor inkább ezerszer a Debrecen legyen a bajnok, mint az Újpest. Ezzel a pontszerzéssel "segítettünk" nekik, de lesz még egy Diósgyőr - Debrecen meccs, ahol jelen állás szerint akár bajnok is lehet a Loki. Szerintem örülni fognak annak az aranynak az utolsó fordulóban, otthon is.

Már csak azért is, mert jelen állás szerint a két bajnokesélyes ellen 5 pontot szerzett a DVTK, ha úgy tetszik az Újpesttől 4, a Lokitól 3 pontot vett el - eddig. És ez jól hangzik, már "csak" azt kell elérni, hogy a középmezőny ellen is ilyen sikeres legyen a csapat.

A Nyíregyháza ellen a videóknál, most itt a szöveges részben térek ki két gondolat erejéig a szurkolókra, bár továbbra is tartom, hogy ez nem egy szurkolói oldal. A félidőben boldogan írták ki az eredményjelzőre, hogy ~5600 néző van kinn (bocs, nem emlékszem pontosan). Most megnéztem, a magyarfutball.hu oldal szerint (az Újpest hivatalos honlapján nem találtam adatot) 13 501 férőhelyes a stadion, tehát majdnem félház volt. Ahogy körbenéztem, sehogy nem láttam azt a félházat. Velünk szemben az ultrák félig, talán kicsit jobban is megtöltötték a szektorukat, de a főépület felé ha negyedház volt, akkor sokat mondok, és a másik oldalon is messze jártak attól, hogy minden második széken üljön valaki. Nem is beszélve magunkról, 150 (maximum 200) diósgyőri volt a vendégszektorban. Miért kell szédíteni a népet, vagy ennyire hülyék a szponzorok, hogy elhiszik, hogy 5600 néző volt kinn?

A meccs utáni műbalhéból sokat nem láttam. Elég régóta járok már meccsre ahhoz, hogy tudjam, ha két kerítés választ el egymástól két szurkolótábort és ott állnak a biztonságiak, kinn pedig egy hadosztálynyi rendőr, akkor ott nagy balhé nem alakul ki. Ezért nem is vártam meg, míg fölöslegesen lefújnak a rendőrök, hanem távoztam. Kíváncsian várom, mi lesz az Újpest büntetése, bár gyanítom, az ellenőr semmit nem látott, mert már régen az ingyenszendvicset tömte a szájába és a táskájába valahol a klubházban.

Játékosonkénti értékelés



Köteles László: Volt ugyebár a tárgyalt fölösleges kifutása és a szögletből kapott gól, mint negatívum és sok kisebb-nagyobb védés. Ha ki kellene valamelyiket emelni, akkor azt mondanám, hogy amikor Tisza kilépése után lábbal tisztázott, mert ilyet még nem láttam tőle. A jók közé tartozott.

Lakatos Béla: Az Újpest jobb oldala kevésbé volt aktív, ez mindenképpen őt is dicséri. A támadásra egyáltalán nem maradt ereje.
Boris Milicic: Az első félidőben láttam tőle egy szöglet közbeni embereltakarítást, azt kellett volna a második gól előtt is, függetlenül attól, hogy róla kaptuk-e a gólt. Viszont néha nem tudta megakadályozni a kapu előtt keresztbe húzogató támadókat, hogy lövőhelyzetet alakítsanak ki.
Milan Bogunovic: Óriási volt a mentése a gólvonalról, sokat dolgozott az állandó újpesti nyomás miatt. Rá is igaz, amit Borisra írtam.
Gohér Gergő: Róla fentebb bővebben írtam, így most nem rabolom a Blogspot tárhelyét. Tud valaki egy jó balhátvédet, aki nyáron szabaddá válik?

Despot Viskovic: Új poszton játszott és itt is jó teljesítményt nyújtott. Legalább harmadában övé a második gól és volt egy ígéretes előretörése is, aminek a végére elfáradt, így még igazi helyzet sem lett belőle. A Loki ellen szerintem ugyanígy fog a védelem felállni (hacsak nem lesz eltiltás), a többi meccsen kíváncsian várom, mit húz Gálhidi.

Takács Péter: Lassan kijátssza magát a csapatból. Hiába szerez labdát, ha azt elszórja. Jogos volt a cseréje. Ráadásul Viskovic bizonyított kvázi előszűrőként, ott toporog a kezdőcsapat ajtajában Búrány és Kovács Ádámot is kipróbálja egyszer Gálhidi. Ha nem javul, nem lesz könnyű helyzetben. FRISSÍTVE: most olvasom, hogy lábon hordott ki egy tüdőgyulladást. Akkor nem is csoda, hogy gyengébben játszott mostanában.
Djordje Kamber: A legelső védőnk volt, aki néha támadott is. A bíró valamiért nem szerette a stílusát - hogy az ellenfél nem szerette, azt megértem -, így sok szabálytalanságot ítéltek ellene, pedig ha a labdaszerzésből meg tudunk indulni... (lásd a két gólunk). És volt egy nagy helyzete is, ami sajnos csak helyzet maradt.

Szabó Viktor: Elvette minden energiáját a védekezés, viszont ha kicsit szerencsésebb, akkor ennek ellenére megszerezhette volna első gólját is. Viszont az látszott, hogy Takácsnál rutinosabb, ő úgy húzta a cserénél az időt, hogy látszólag kocogott, mert ha simán sétál, akkor a hosszú lépteivel hamarabb leér. Ekkora tapsot még nem kapott a Diósgyőr-szurkolóktól.
Homma Kazuo: A meccs embere. Egyformán védekezett és támadott, bírta végig erővel. Adott egy gólpasszt, rúgott egy gólt. Persze hagyott is ki helyzetet, de azt sem lehet mondani, hogy sok kellett neki a gólhoz. Le a kalappal előtte!

Tóth Mihály: Mivel Szabó is pályán volt, kicsit tartottam tőle, hogy kit hoz be Gálhidi, ha elfárad/megsérül/gyengén játszik ő vagy Homma. Szerencsére egyik sem merült fel, bátraké a szerencse. A gólja nagyon tetszett, tömni kell(ene) labdákkal a szélről és akkor biztosan többet látnánk ilyet vagy a Győr elleni fejeshez hasonlót. Ha rajtam múlna, biztosan nem küldeném be előretolt éknek a húsdarálóba, hanem inkább visszavonnám egy kicsit (kontrákra építve), vagy nagyobb támogatást adnék neki (támadó felállásban). Kérdés, mennyire jó a kondija, mennyire bírná a folyamatos előre-hátra futást.

Búrány Zoltán: Volt türelme kivárni, hogy ismét bekerüljön a csapatba, most egyértelműen jobb formában van, mint Takács. Nagyon jól védekezett, nem nagyon mentek el mellette az emberek, ha kellett, sárgáért is szabálytalankodott, de távol a kaputól. Foxi ellen ügyes volt, a pirosat már nem kockáztatta meg. Persze, ha Foxi elesik, akkor...
Szélpál Tamás: Negyedórát játszott, de semmi érdemlegeset nem csinált. Volt egy elfutása, amit eltotojázott, majd amikor cselezni kellett, az nem jött be. Nem is értem, miért nem lendületből oldotta meg. A végén kétszer is megtartotta a labdát, visszafogta okosan. Azért én megkockáztattam volna egy ész nélküli sprintet, lesz ami lesz alapon.
Lipusz Norbert: Végre láttuk, hogy meggyógyult.

1 megjegyzés:

  1. nagyon gyatrán lőtte Homma,
    félmagasan, a kapusra pont.

    Ráadásul ha bepasszolja abszolút üresbe Kambernek...

    Szerencséje volt :-)

    VálaszTörlés