Megvan az első győzelem

Már nagyon vártam a REAC elleni meccset, mert sokszor volt már úgy, hogy a holtszezonban minden rendben lévőnek tűnt, gurítottuk az 5-6 gólokat az ellennek, majd a bajnokságban jött a szenvedés. Nem állítom, hogy most már csak nyerni fog a DVTK, de azért megnyugtató, hogy három ponttal több van és már 14 pont a kiesők előtt az előnyünk. Azaz majdnem 5 mérkőzés.

Nem játszott jól a DVTK a REAC ellen, de egy olyan mérkőzést nyert, amit nem egyszerű hozni. Persze, tudom, a REAC harmatgyenge, de ez a Diósgyőr sajnos nem ahhoz van hozzászokva, hogy át kell törni egy sokszoros védelmi falat, hanem ahhoz, hogy védekezzen, majd abból indulva szerezzen gólt. Az ilyenből szokott meglepő vereség vagy halálosan unalmas döntetlen kerekedni.

Hogy miért sikerült nyerni?

Mert Gálhidi mert támadó taktikát választani. Örömmel láttam, hogy a két fiatal szélső(hátvád), Bokros Tibor és Horváth Szabolcs is fellép a támadásokhoz. Már korábban írtam, hogy nem a felállás a lényeg, hanem az, hogy hányan támadnak, ezért már a meccs előtt biztató volt, hogy két, akár csatárként bevethető játékos van a középpályán (gyk: Homma, Szabó Viktor). És lőn, Homma rúgta az első gólt, Szabó Viktor pedig kiharcolt egy büntetőt (a pontosság kedvéért: Tóth Mihály lecserélése után akkor már nem középpályán, hanem a csatársorban játszott.)

Mert jól működött a védelem. Kötél hozta az egy (két?) bravúrt úgy, hogy mást szinte nem is védett. Bokros magabiztos volt, szerintem ez volt az eddigi legjobb meccse a DVTK-ban. Viskovic és Milicic középen határozott volt. Horváth Szabolcsról továbbra is tartom, hogy nem védő lesz belőle, de ő sem lógott ki hátul. Ide számolom még Takácsot is, aki nagyon jól szűrt.

Mert sok helyzetet sikerült kialakítani. Egy magas színvonalú bajnokságban minden helyzetet ki kell használni, mert ki tudja, lesz-e másik. Sajnos a magyar nem ilyen, itt, főleg egy gyenge ellenféllel szemben ha sok helyzeted van, akkor előbb-utóbb lősz egy gólt. Aztán másikat is. És hogy miért volt sok helyzet? Mert sokat mozgott Homma, Tóth Misi és Szabó Viktor is és jöttek a labdák. Stanic és Milicic is adott néhány élményszámba menő passzt. Majd ha Bokros és Horváth rendesen beadja oldalról a labdát, nem pedig térd-, illetve bokamagasságban, akkor még több gólt lövünk.

Hevesi Tamás szerint azért, mert a bíró megadott egy véleményes büntetőt. Ez igaz, messze álltam, de nem vagyok biztos benne, hogy tizi volt. A REAC-é biztosan az volt, az még a másik kanyarból is látszott, hogy egy lábon (Milicicé?) esett át a srác. Viszont kedves Hevesi Tamás, mi a helyzet a két meg nem adott góllal és a többi igencsak furcsa ítélettel? Zárjuk le azzal, hogy felőlem fújjon a bíró a Diósgyőr ellen egész meccsen, de a 16-oson belül ítélje javunkra az összes kétes szituációt.

Lássuk akkor a játékosokat.

Köteles László: Ahogy írtam, védenie nagyon nem kellett és volt bravúrja is. A 11-est pedig csak rosszul lehet lőni

Bokros Tibor: Ismét magamat ismétlem, szerintem legjobb meccse volt.
Despot Viskovic: Lesz még nehezebb mérkőzése is, ahol kiderül, mit is tud.
Boris Milcic: Ahogy néztem, hajszányival előrébb játszott mint ősszel, adott jó labdákat és volt egy nagy helyzete is. Bízom benne, hogy pontrúgások után továbbra is életveszélyes lesz. Védekezésben magabiztos volt.
Horváth Szabolcs: Majdnem írtam, hogy mi volt jó, mi rossz, de álljunk meg! Első meccse volt az NB I-ben! Az pedig egyáltalán nem mondható el, hogy lerítt róla, csak egy újonc. Ennél nagyobb dicséret nincs is.

Takács Péter: Nálam ő a meccs embere. Nem a gólja miatt (szerintem én idegesebb voltam a lelátón, mint ő, mikor nekifutott a büntetőnek), hanem azért, mert folyamatosan vele találkoztak a REAC játékosai labdafelhozatal közben. Kíváncsi lennék egy statisztikára, hány párharcot vívott és mennyit nyert meg. És különdíj a Notára emlékező gólörömért!

Homma Kazuo: Rúgott egy gólt, kihagyott egy csomó helyzetet, de összességében mégis rendkívül pozitív a kép. Megmagyarázom, miért. Mert folyamatosan megjátszható volt, oda kis kell érni, hogy kihagyja valaki a helyzetet. Másodszor: a gól előtt is kihagyta a helyzetet, de nem állt le, hanem "pókfocista" módjára mégis befejezte a támadást. Szeretem ezt a mentalitást.
Srdjan Stanic: No, sikerült meggyőznie a kételkedőket? Mesteri labdákat adott, nálam ő is harcban volt a meccs legjobbja címért.
Djordje Kamber: Két lövés jut róla elsősorban eszembe, mindkettő egy kipattanó volt, amit gondolkodás nélkül rávágott, mindkettő fölé ment. Nem jövök azzal, hogy lövésből lesz a gól, de a kapu közelében kár tologatni a labdát. Edzőmeccseken lehet néha látni, hogy a szlovák, román foci azzal - is - előttünk jár, hogy bátran lőnek. Mellé megy? Na és? Majd a következő!
Szabó Viktor: A végén még megkedvelem. Most sem utálom, de továbbra sem érzem benne a lehetőséget, de szerencséjére nem én vagyok az edzője. Viszont ha ilyen teljesítményt nyújt folyamatosan (és a bírókkal is nagyobb szerencséje lesz), akkor boldogan revidiálom az álláspontomat.

Tóth Mihály: Nem az ő meccse volt, de benne mindig benne van a gól. Az első félidőben volt néhány szépen leosztott labdája, kár, hogy kapura nem volt veszélyes.

Szélpál Tamás: A pályára lépésének legnagyobb nyertese Szabó Viktor volt, aki így előre tudott menni csatárnak. Volt egy elfutása, de semmi nem lett belőle. Ez alapján a következő meccsen sem lesz kezdő.
Lipusz Norbert: Meglepett, hogy nem kezdett, de már dicsértem Gálhidi bátorságát a sok támadó miatt. Emlékezetessé tehette volna azt a néhány percet, amíg pályán volt, nagyon okosan nem egyből indított a félpályánál, de utána belebonyolódott a cselekbe és ha szabadul is a labdától oda az ígéretes kiugrási lehetőség. A Lipusz-Szabó kérdésben kíváncsi vagyok, az ellenfélhez alkalmazkodva cserélgeti őket Gálhidi, vagy a jobb formában lévő játszik?
Búrány Zoltán: Egyszer engem is becserélhetnének, hogy utána együtt ünnepeljek a közönséggel :-)

És akkor még Ahodikpe és Bogunovic nem is volt a keretben! Ha Gohér is meggyógyul, akkor kellemes problémái lehetnek Gálhidi Györgynek.