Nem reprezentatív felmérésem szerint (négyen ültünk Nyíregyháza felé a kocsiban) senki nem várt továbbjutást a csapattól, sőt, kifejezetten megbocsájtó lett volna egy korai kiesés esetén is. Én is azt mondtam otthon, akár már hat órára is hazaérhetek, ha úgy alakulnak az eredmények. Fél kilenc lett belőle.
Ha teremtorna, akkor nekem valamiért mindig is a Borosi jut eszembe, nem pedig az NB I-eseknek kiírt műfüves bajnokság. Biztosan nem ugyanaz a színvonal, de valahogy mégis szimpatikusabb a lelkes amatőrök által valódi tét (értsd: sok-sok pénz) nélkül játszott teremfoci. Ehhez jön még hozzá, hogy ott soha nem voltam elkötelezve, boldogan szurkolhattam a szimpatikusabbnak/jobbnak/gyengébbnek akár meccs közben is váltva. Ezzel szemben az NB I-es bajnokságokon egyértelműen a DVTK-ért szorítottam és sokkal fontosabb volt egy győzelem, mint egy-egy szép megoldás.
Közben felnőtt egy új sportág, a futsal is - amibe éppen a nagypályás foci egyik gyengéjét, a kevés gólt sikerült átvinni az anyasportból -, és a csapatok egyre jobb körülmények közt - műfű, külföldi edzőtábor - készülhetnek, így a teremfoci már nem csak a nagypályások kiváltsága és a nagypályások sem kényszerülnek be a terembe.
Talán ezért, talán másért az elmúlt években nem is rendeztek NB I-es terembajnokságot. Megmondom őszintén, nem is hiányzott, de ha már adott volt a lehetőség, akkor nem hagyhattam ki.
Azt hittem, tudom, miért éppen Nyíregyházán rendezik az első selejtezőt: mert nagyobb a Bujtosi küzdőtere. A helyszínre érve azonban elbizonytalanodtam, mert a pálya nem ért végig a csarnokon, csak keresztben foglalta el a rendelkezésre álló teret. Így viszont hajlok rá, egy kis okoskodásról volt szó: a helyszín garantálta, a hazaiak mellett lesznek vendégszurkolók is, ezért biztosan jó lesz a hangulat. Miskolcon természetesen ott lettek volna a diósgyőriek, de vendégszurkoló... (Csak zárójelben: engem meglepett, hogy Nyíregyházára nem jöttek el a váciak.)
Ha ez volt a motiváció, akkor a DVTK szurkolóit illetően nem kellett csalódni a szervezőknek (mintegy 150-en lehettünk), még ha talán többre is számítottak a megnyitott szektor nagyságából ítélve, azonban számomra döbbenet, hogy a hazaiak nem tudták megtölteni a rendelkezésre álló részt.
Áttérve a meccsekre, elsőre a DVTK játszott egy döntetlent a Tatabányával. Nem volt csúcs a teljesítmény, mitől is lett volna az, ha majd egy hónapig pihentek a játékosok és a torna előtt is csak egyetlen edzésen próbálták a termet. (Szándékosan palánkra tett labdát talán nem is láttam a mieinktől, kivétel talán az öreg rutin Dobos és Lippai volt.) Ennek ellenére kézben volt a meccs, de a kihagyott helyzetek miatt a végén egyetlen szép lövéssel egyenlíteni tudott a Tatabánya. (1-1) Ezzel a döntetlennel az is sanszossá vált, hogy a legjobb második rendszer miatt (kettő megy tovább a három helyszínről) a DVTK csak selejtezőgyőztesként juthat tovább, mert az esetleges 4 (1+3) pont kevés lesz. (Egy héttel később Szegeden kiderült, az ottani körbeverés miatt téves ez a gondolatmenet.)
A Vác elleni meccs sem a szemet gyönyörködtető játékról marad emlékezetes, ráadásul amikor sikerült megszerezni a vezetést, egyből jött az egyenlítés, ami csak egyetlen fokkal kedvezőbb az utolsó percben kapott gólnál. Már-már elkezdtek elégedetlenkedni az emberek, mikor Horváth Gábor gólt lőtt. Kinn voltam a már említett egyetlen edzésen, így tanúsíthatom, ez egy begyakorolt figura volt, nem csak elsült a jobbos. Innentől kezdve már csak a gólkülönbség volt a kérdés. (4-1)
A következő izgalmas meccs a Tatabánya - Vác volt. Ha a Tatabánya nem nyer minimum 4 góllal, vagy 3-mal, de legalább 5-öt rúgva, akkor a DVTK megy a nap végi döntőbe. Kb. ennyi volt az izgalom, mert a Vác gyorsan ment 2-0-ra, majd amikor 2-3 lett, akkor is még 2 gól hiányzott a DVTK kieséséhez. (4-4)
A Nyíregyháza - Gyirmót meccsen dőlt el, ki lesz az esti ellenfél. Egyértelmű, hogy alapból a Gyirmótnak szurkolna ilyenkor minden diósgyőri, de akkor ne játsszunk a hazaiakkal? És az is látszott, a Gyirmót jóval erősebb csapat a Nyíregyházánál. Így ambivalens érzelmekkel láttam, hogy simán nyer a Gyirmót. A nyíregyháziakon az egész estén őket végigkisérő szerencse sem segített.
A döntő előtt megállapítottuk, hogy a Gyirmót a legjobb csapat, ennek megfelelően vezettek is az első félidőben. Az ok-okozatot nem tudom, - lehet, összefüggés sincs közte - de némiképp szerencsés módon egyenlített a DVTK és már nem is volt jobb a Gyirmót a második játékrészben. Összességében a döntőben nyújtott teljesítmény alapján igazságos volt a döntetlen.
(Csak zárójelben: érdekes volt a torna időbeosztása. A meccsek közt pomponlányok szórakoztatták a közönséget, de volt egy hosszabb amerikai foci bemutató is. Ehhez képest a másik csoport utolsó meccse és a nap döntője közt alig tudtak szusszanni egyet a gyirmótiak.)
Nem volt hosszabbítás, a 11-esekben magabiztosabb volt a DVTK, ezzel sikerült megnyerni a napot, jöhetett a közös ünneplés, amire már régen volt példa.
Taktikáról sokat nem érdemes szerintem írni, mindössze annyit jegyzek meg, hogy a csapatok 2-3 sorral játszottak, egyedül a Nyíregyháza cserél egyesével. Azaz ez volt az alap, mert a döntőben a DVTK is próbálkozott az egyenkénti cseréléssel (vagy csak nem sikerült a sorcsere?). Az is érdekes volt, hogy az első meccsen csak két sor játszott, utána viszont már jött a harmadik is.
1. sor: Radoš - Gal, Gohér, Lippai, Dobos, Granát
2. sor: Radoš - Horváth G., Abdouraman, Kovács Á., Faggyas,
Pályára lépett még: Bogyó, Illés, Szabó D., Szabó P., Bacsa, Kovács Zs.,
Nem játszott Giák és Bihari
Itt, a végén jön mindig a játékosonkénti értékelés, ami most nem marad el, hanem rendhagyó módon csak néhányat emelek ki.
Ivan Radoš: Elévülhetetlen érdemei vannak a győzelemben a két büntető védésével. Előtte sem védett rosszul, azonban feltűnő volt, hogy a centenáriumi teremtornához hasonlóan itt is kijött róla gyakorlatilag minden labda.
Granát Balázs: Nálam ő volt a nap játékosa, mind a három meccsen lőtt gólt, méghozzá nem a gólvonalról bepasszolom fajtából. Bízom benne, ez meghozza az önbizalmát és tavasszal nagypályán is hasonlóan eredményes lesz!
Lippai Ákos: Rajta láttam leginkább, hogy a szünet után még nincs csúcsformában, ami abban nyilvánult meg, hogy időnként nem ért vissza. Márpedig kispályán az veszít, akinek elfogy az ereje és nem tud felváltva támadni, védekezni, támadni. Aztán fújt egy keveset és amíg bírta, addig hajtott rendesen és adta a jó labdákat is. Félreértés ne essék, Lippaival szemben akkora a jogos elvárás, ha nem 100%-ban teljesíti, akkor is játszhat jól.
Mohamadou Abdouraman: Nem az a tipikus kispályás játékos, nem is vártam tőle sokat. Azonban kellemes meglepetés volt, lőtt talán két kapufát is és jól állította meg az ellenfél játékosait is.
Dobos Attila: Látszott a játékán a rutin, nem nyújtott kiemelkedőt, de elégedett voltam a játékával.
