A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ZTE. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ZTE. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 21., hétfő
2011. július 23., szombat
2010. május 4., kedd
Csak a matematika maradt (ZTE - DVTK 3-0)
Több szempontból is sajnos, hogy az ZTE elleni meccsről Malinauskas sérülése lesz a legmaradandóbb élmény.
Már az elején kétgólos hátrányba került a DVTK, mert a szabadrúgásnál vagy valaki feledkezett meg a feladatáról, vagy a komplett csapat rosszul állt fel. Pedig ekkor még arra sem lehetett hivatkozni, hogy fáradtság miatt csökkent a koncentrációs szint... Néhány perccel később pedig Sadjo bakizott óriásit, amit Malinausaks sem tudott helyrehozni. Sajnos mind mellékes lett, hogy Sadjot az első gól előtt könyökkel orrba vágták és ha jól láttam a tv-ben, középen is nagyon nyúlt a DVTK védőjének a meze, aki így nem is tudott felszabadítani Rudnevs elől. Azért bosszantó, hogy ez már nem az első eset.
A DVTK sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, az egygólos hátrány is soknak bizonyult ezen a tavaszon, hát még a kettő.
Egyébként Tóth Laci elmondta még a meccs előtt, hogy az összes gyorsabbnak számító középpályást kezdeti (George, Vukadinović, Zsivoczky), akik feladata a folyamatos helycsere volt. Fel is tűnt mindenki mind a három pozícióban (jobb-közép-bal) de eredményét sokat nem láthattuk, mert a ZTE magabiztos vezetése birtokában egyáltalán nem nyílt ki egy kicsit sem.
Felállt védelem ellen pedig ezúttal sem ment, mindössze Bajzátnak volt egy helyzete.
Ezzel gyakorlatilag csak a matematika maradt, egy olyan feltámadásra lenne szükség, hogy az még Jázus Krisztusnak is becsületére válna.
(Játékosonkénti értékelést ezúttal nem írok, mert a tv-n keresztül például Búrányból semmit nem láttam, és azt sincs kedvem ismételgetni, hogy gyenge, még gyengébb.)
Mindaugas Malinauskas és Forgács Alfréd csapatorvos (Fotó: BOON)
Már az ütközés után súlyosnak tűnt a sérülés, ami be is igazolódott, meg is kell műteni. Ebben a szezonban biztosan nem játszik Malina, pedig Rados éppen most épült fel a sérüléséből, Giák pedig még az első csapat kispadján sem ült sokat. Persze az is nagy baj, hogy semmi olyan nem történt Zalaegerszegen, aminek esélye lett volna "felzárkózni" a csúnya sérülés mellé.Már az elején kétgólos hátrányba került a DVTK, mert a szabadrúgásnál vagy valaki feledkezett meg a feladatáról, vagy a komplett csapat rosszul állt fel. Pedig ekkor még arra sem lehetett hivatkozni, hogy fáradtság miatt csökkent a koncentrációs szint... Néhány perccel később pedig Sadjo bakizott óriásit, amit Malinausaks sem tudott helyrehozni. Sajnos mind mellékes lett, hogy Sadjot az első gól előtt könyökkel orrba vágták és ha jól láttam a tv-ben, középen is nagyon nyúlt a DVTK védőjének a meze, aki így nem is tudott felszabadítani Rudnevs elől. Azért bosszantó, hogy ez már nem az első eset.
A DVTK sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, az egygólos hátrány is soknak bizonyult ezen a tavaszon, hát még a kettő.
Egyébként Tóth Laci elmondta még a meccs előtt, hogy az összes gyorsabbnak számító középpályást kezdeti (George, Vukadinović, Zsivoczky), akik feladata a folyamatos helycsere volt. Fel is tűnt mindenki mind a három pozícióban (jobb-közép-bal) de eredményét sokat nem láthattuk, mert a ZTE magabiztos vezetése birtokában egyáltalán nem nyílt ki egy kicsit sem.
Felállt védelem ellen pedig ezúttal sem ment, mindössze Bajzátnak volt egy helyzete.
Ezzel gyakorlatilag csak a matematika maradt, egy olyan feltámadásra lenne szükség, hogy az még Jázus Krisztusnak is becsületére válna.
(Játékosonkénti értékelést ezúttal nem írok, mert a tv-n keresztül például Búrányból semmit nem láttam, és azt sincs kedvem ismételgetni, hogy gyenge, még gyengébb.)
2010. május 2., vasárnap
A ZTE - DVTK előtt
Lakat Károly óta tudjuk, hogy a vereségre nem kell készülni, az jön magától. Így erről egy szót se, miként a döntetlenről sem, mert az is vereséggel ér fel.
Tulajdonképpen egy győzelemmel sem oldódik meg minden problémánk, főleg úgy nem, hogy Paks szerzett egy pontot. Viszont ha sikerülne nyerni Zalaegerszegen, akkor az akkora eredmény lenne, ami lendületet adna a hajrára. Mert ebben rejlik a feladat nehézsége is: a ZTE jó csapat, csak jó csapat tudja legyőzni.
Tulajdonképpen egy győzelemmel sem oldódik meg minden problémánk, főleg úgy nem, hogy Paks szerzett egy pontot. Viszont ha sikerülne nyerni Zalaegerszegen, akkor az akkora eredmény lenne, ami lendületet adna a hajrára. Mert ebben rejlik a feladat nehézsége is: a ZTE jó csapat, csak jó csapat tudja legyőzni.
2009. október 5., hétfő
Szereztünk egy pontot vagy buktunk kettőt? (DVTK - ZTE 1-1)
Győzni kell, győzni kell, győzni kell írta, nyilatkozta mindenki, köztük én is, és ugyan nem sikerült megszerezni a három pontot, mégsem lehetünk teljesen elégedetlenek.
Sajnos olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy már egy pont is segíthet rajtunk - a Honvéd és a Nyíregyháza is szerzett ennyit, úgyhogy nem sokat -, de közel 60 perces emberhátrány után nem lehetünk telhetetlenek.
A kezdőcsapat szokott az első téma lenni a meccsek utáni posztokban, de most még korábban kezdem. Kb. félórával a meccs előtt érkeztem a stadionhoz és komolyan megfordult a fejemben, hogy mégsem háromkor, hanem később lesz a meccs, mert ez nem túlzás, üres volt a város felé eső parkoló, ha 5-6 autó állt benne, akkor sokat mondok. A kezdés előtt negyedórával is az ürességtől kongott a nyitva lévő kanyar, de a tribün is, ehhez képest (ehhez képest!) végül szép számmal összejöttünk, még ha ez is volt az utóbbi idők legalacsonyabb nézőszáma.
Most már jöhet a kezdőcsapat. Búrány tudta vállalni a játékot, így Huszák maradt ki a középpályáról, és az általam elképzelt csapathoz képest Aczél maradt Gohérnál balhátvédben és Lippai játszott a középpályán, Ivancsics pedig a csatársorban. És Apostut sem tartalékolta, rögtön a kezdőcsapatba jelölte.
A nézőszám után a második döbbenet a műsorközlő volt. Sokan nem tartják nagy tehetségnek Hollósy Andrást, nekem sok problémám nincs vele. Attól ugyan nem kell tartania, hogy Veres Lacihoz hasonlóan felkérik, a válogatott meccse előtt melegítse be a közönséget, néha el is téveszti a játékosok keresztnevét, de legalább az orgánuma megvan. Most szombaton viszont nem tudom ki volt a szpíker, de nem elég, hogy vékony hangon kiabált, még a Vukadinovic nevébe is belegabajodott, miután ledezsanozta. Lehet újabbat keresni.
A meccsen ismét korán hátrányba kerültünk és bevallom, már temettem a csapatot, mert idén még nem sikerült fordítani. Véleményem szerint a védelem összeszokottságának hiánya volt a gól oka, közvetlenül az, hogy Kovács Zoli kimozdult egy beadásra, majd a védőre várva megállt, Viskovic (a neten több helyen is Jeknicet írnak, a videón nem látszik, de én Viskovicnak láttam) nem ugrott elég magasra, így Rudnevs át tudta fejelni Kovács fölött a labdát. Szépen összehozták.
De ez még mind semmi, mert akár hármat is kaphattunk volna iziben, azonban egy másik fejest Kovács nagy bravúrral védett, míg egy átemelést Viskovic a gólvonal elől fejelt ki (miért van az, hogy Kovács fölött már most többször próbálták átemelni a labdát, mint Köteles teljes diósgyőri pályafutása során?). Ezek még csak az első félórának a vendéghelyzetei (hozzávehetjük még Kamber távoli tapogatózását a legelejéről), de ennyi, a meccs további részében nem is emlékszem valódi ZTE-gólhelyzetre.
Aczél azt nyilatkozta a Haladás elleni meccs után, hogy találtunk egy szabadrúgás-gólt. Most is valami hasonló helyzet állt elő, mert nem sok előzménye volt a gólunknak. Illetve közvetlen előzménye nem volt.
Megmagyarázom, mire gondolok. Apostu és Vukadinovic pályára küldésével teljesen átalakult a DVTK támadójátéka. Lippai tudott középen osztogatni, Vukadinovic elment a szélen, középen pedig Apostu meg tudta addig tartani a labdát, amíg nem jöttek a többiek. Az a nagy különbség Apostu és Szabó Viktor közt - egy meccs alapján -, hogy Szabó Viktor elfelejeli a ráívelt labdákat, amit a védők összeszednek, míg Apostu „ráveszi” a védőket, hogy fejeljék ki a labdát bedobásra és marad támadásban a DVTK. Viszont kétségtelen, kapura tartó lövése (Lippai és Ivancsics kísérlete nem sokkal, de elkerülte a kaput, Jeknic próbálkozása már kevesebb vizet zavart) nem volt a DVTK-nak.
Ekkor kezdett el Lippai cselezgetni a 16-oson belül. A kapu mögül tisztán látszott, hogy belebonyolódott, azt sem tudta hol a labda, kétségbeesetten próbálta ismét birtokolni. A védő labdára ment, de Lippai nagy igyekezetében nem oda lépett, ahová várható lett volna, hanem a védő lába elé, aki akaratlanul, de határozottan belérúgott. (Dombi ennek a nagymestere, mikor már elindult a védő lába, akkor gyorsan elélép és már csattan is, a bíró pedig sípol.) Láttam a saját szememmel, jelzett a partjelző, fújt a bíró, de számomra mégis az a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem Lippai végezte el a büntetőt, hanem Ivancsics.
A gól után továbbra is a DVTK támadott, de továbbra is gólhelyzet nélkül. Érdekes volt, hogy Jeknic kétszer is feljebb húzódott. Az első lövéséről már írtam, másodszor egy szép szóló végén már-már lövőhelyzetbe került, mikor hosszan tolta meg a labdát és emiatt szabálytalankodni kellett, nehogy visszakontrázzon az ellenfél. Az öcsém bizonygatta, hogy nem a bírói ítélet, hanem az elpuskázott lehetőség miatt vágta földhöz a labdát, én magam abban sem vagyok biztos, hogy a labdaeldobásért kapta a figyelmeztetést, nem pedig a szabálytalanságért. Ez az eset megint arról szólt, nem eléggé összeszokott a csapat, mert ha a középhátvéd elindul kalandozni, akkor valakinek vissza kell zárni mögé éppen az ilyen kötelező taktikai faultok elkerülése végett.
Ez egy jelentéktelen momentum lett volna, ha a félidő vége felé nem kapja meg Jeknic a második sárgáját. Elsőre túl súlyosnak éreztem, a videót megnézve már kevésbé. Maradjunk annyiban, hogy a sárga lap adható ilyen szabálytalanságért. Jekniccel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy eddig háromszor játszott diósgyőri mezben, ebből kétszer kiállították: most és a nyíregyházi Ligakupa-meccsen.
És ha már bíró és kiállítás. Átugrottam az elején egy szituációt, ami akár döntően is befolyásolhatta a meccset, konkrétan, mikor Bogunovic ... Apostut. Az esetet nem láttam sem élőben, sem felvételről, így csak a logika marad az események rekonstruálására. A bíró nem adott piros lapot, tehát úgy ítélte meg, akármit is tett Bogunovic, azt nem szándékosan tette. Ilyen lehetett volna például a labdára irányuló mozdulat, de az éppen játékon kívül volt. Sokat gondolkodtam rajta, el tudok-e olyan szituációt képzelni, mikor két játékos helyezkedik, és nem szándékosan az egyik úgy orron ... a másikat, hogy annak elindul az orra vére. Hát, nehéz.
És még mindig a bíró. A DVTK kaphatott volna egy másik büntetőt is, de Ivancsics kiugrásakor továbbot intett Veizer. A helyszínen úgy láttam, hogy Ivancsics nekiszaladt Vlaszák kezének, a felvételen inkább Vlaszák üti el a labdát. Nem tudom, mi volt Ivancsics szándéka, remélem nem 11-est akart kapni, mert hiszek annak a mellettem álló szurkolónak, aki szerint a bíró már a kiugratáskor eldöntötte, bizony nem ad újabb 11-est.
Ott hagytam abba, hogy Jeknic le, amire válaszul Aczél meglépte az egyetlen jó megoldást, csatár helyett védőt, Apostu helyett Milicicet állította be.
Ha 0-1-nél temettem a csapatot, akkor most már a síremlék felállításán gondolkodtam, de rám cáfoltak, méghozzá nagyon!
A második félidőben ugyan többet volt a ZTE-nél a labda, de igazi helyzetei a DVTK-nak voltak, sőt, több gólt szerezhettünk volna ekkor, mint az első 45 percben. Érdekes módon nem gyors kontrák, hanem szép lassan felépített támadások voltak a jobbak, bár a valódi gólhelyzetek ismét pontrúgások után alakultak ki.
Aki kételkedett Lipusz szombathelyi gólja után, annak kétszer is bizonyította, hogy 30-on belül őt kell odaengedni a szabi mögé. Ha Vlaszák győri formában véd, akkor már az első lövése is gól - bizonyára a szezon gólja -, a nagy távolság ellenére is bravúr kellett a védéshez. A második Lipusz-szabadrúgás már nem annyira sarokra tartott, viszont Vlaszák ezt is csak kiütni tudta, majd az ismét kapu elé kerülő labdát Lippai lőtte rá, aminek védéséhez újabb bravúr kellett.
Ezen kívül szögletek után volt még esély gólt szerezni, de Milicic, majd később Szabó Viktor hiába készítette a fejét, nem alakult ki igazi gólszerzési lehetőség.
Eközben a középpályán Vukadinovic és Lipusz helyet cserélt, utóbbi kihúzódott a kevésbé munkás jobbszélre, míg a szerb srác rengeteg teret kapott a futáshoz. Mindenhol feltűnt, szerelt, néha szabályosan, máskor pedig jókorát rúgva az ellenfélbe. Lippai a 83. percig bírta erővel, amikor az oldalvonal mellett egy rövid egyeztetés után áthúzódott a lebontott napos oldal elé, így több ídőbe telt, míg a csere alkalmával lekocogott. Búránynak 10 perccel kevesebb jutott, a meccs után a kerítésnél azt mondta, sérülés miatt kellett lejönnie. (És ezzel hosszú idő után Aczél Zoltán kihasználta mindhárom cserelehetőségét.)
Így sikerült egy pontot szerezni, ami még tíz emberrel is majdnem három lett. És hogy mire elég ez az egy pont? Természetesen nem tudni, de ezzel megszakadt a rossz sorozat, ráadásul a nyíregyházi meccs előtt. Viszont továbbra sem a góllövés a csapat erőssége. A pontrúgások után még csak-csak esik találat, de akcióból Balajti távollétében alig. Hacsak nem játszik a magyar válogatott negyeddöntőt, akkor Nyíregyházán már ő és Takács Peti is pályára léphet.
Kovács Zoltán: Fent mindent leírtam. A gól előtt határozottabb kijövetellel menthetett volna, majd akadt egy nagy védése és szerencséje is volt. Később magabiztosan húzogatta le a labdákat.
Lakatos Béla: Amíg egyenlő létszámban volt a két csapat, rengeteget jött előre a Vukadinovic által megnyitott résbe, viszont a beadások lehetnének jobbak is.
Vlado Jeknic: Nehéz elvonatkoztatni a kiállításától, de azt hiszem, ha nem állítják folyamatosan ki, akkor a DVTK hasznára lesz. Lehet, a többi középhátvéd is irányítja a védőtársait, de ő a széles mozdulataival a közönség számára is láthatóan teszi ezt. Tetszettek a felfutásai is, remélem legközelebb gól és nem sárga lap lesz a vége.
Despot Viskovic: Ahogy írtam, szerintem a gól előtt ő is hibázott, viszont mentett is egy nagyot később. Érdekes kérdés, hogy mi lesz a sorsa, ha Horváth Gábor meggyógyul.
Gohér Gergő: Én „kiraktam” a kezdőcsapatból, erre most jól játszott. Végre nem kaptunk gólt róla, sőt, át sem játszották, volt egy csomó labdaszerzése is. Az előrejáték elmaradt, de egy védőnek mégiscsak a védekezés az elsődleges feladata. És mostantól nehéz lesz Lipuszt ellökdösnie a szabadrúgáshoz letett labdák mögé.
Dejan Vukadinovic: A labdakezelés nem az erőssége – sőt, a gyengéje -, de életet vitt a jobb oldalba. Elvitte a labdát, beadta, de mindenekelőtt lekötötte az ellenfél védőit. A második félidőben pedig második Diósgyőr-meccsén már harmadik poszton nyújtott jó teljesítményt, de azért a jobb oldali futó szerepe az igazi.
Búrány Zoltán: Nem látszott rajta, hogy sérülten vállalta a játékot, ez mindent elmond. Jól gyűjtötte a labdát és jól is passzolt. Most van két hete, hogy meggyógyuljon.
Lippai Ákos: Az első két fordulóban mutatott formáját idézte, jót tett neki az eltiltás miatti pihenő. Szép cseleket mutatott be, de nem öncélúan és ő harcolta ki a büntetőt is. A végére elfáradt, de végre volt kit behozni.
Lipusz Norbert: A baloldal kevésbé volt aktív, mint a jobb, viszont elsőrangúak voltak a szabadrúgásai. Érdemes gyakorolni, meglesz ennek az eredménye.
Bogdan Apostu: Sok lehetősége nem volt bizonyítani, de ha nem is győzött meg, biztató volt, amit láttam. Jól tartotta meg a labdát, nem villámgyors, de nem is lassú. Majd Nyíregyházán meglövi első góljait, remélem.
Ivancsics Gellért: A tizit magabiztosan értékesítette és ezen kívül is voltak lövései. Ha egy kicsit gyorsabb, akkor a 11-és-gyanús helyzetből, ha egy kicsit szerencsésebb, akkor Lippai lövését követően duplázhatott volna.
Boris Milicic: Jól szállt be, hiba nélkül hozta a meccset. Bíztam benne, hogy a KTE ellenihez hasonlóan - amikor Viskovic rosszulléte miatt lépett csak pályára - most is gólt szerez. Az nem jött össze.
Szabó Viktor: Nehéz dolog csatárként beállni egy emberhátrányban játszó csapatba, ráadásul egy olyan támadónak, aki a társak beadásaival tud igazán mit kezdeni. Megszorongatta néha a védőket.
Huszák Tamás: Sok időt nem kapott, de minden pályára lépő játékost megillet a dicséret.
Éljen, éljen! (Fotó: Csontfej)
Sajnos olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy már egy pont is segíthet rajtunk - a Honvéd és a Nyíregyháza is szerzett ennyit, úgyhogy nem sokat -, de közel 60 perces emberhátrány után nem lehetünk telhetetlenek.
A kezdőcsapat szokott az első téma lenni a meccsek utáni posztokban, de most még korábban kezdem. Kb. félórával a meccs előtt érkeztem a stadionhoz és komolyan megfordult a fejemben, hogy mégsem háromkor, hanem később lesz a meccs, mert ez nem túlzás, üres volt a város felé eső parkoló, ha 5-6 autó állt benne, akkor sokat mondok. A kezdés előtt negyedórával is az ürességtől kongott a nyitva lévő kanyar, de a tribün is, ehhez képest (ehhez képest!) végül szép számmal összejöttünk, még ha ez is volt az utóbbi idők legalacsonyabb nézőszáma.
Most már jöhet a kezdőcsapat. Búrány tudta vállalni a játékot, így Huszák maradt ki a középpályáról, és az általam elképzelt csapathoz képest Aczél maradt Gohérnál balhátvédben és Lippai játszott a középpályán, Ivancsics pedig a csatársorban. És Apostut sem tartalékolta, rögtön a kezdőcsapatba jelölte.
Kovács Z.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Gohér
Vukadinovic, Lippai, Búrány, Lipusz
Ivancsics, Apostu
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Gohér
Vukadinovic, Lippai, Búrány, Lipusz
Ivancsics, Apostu
A nézőszám után a második döbbenet a műsorközlő volt. Sokan nem tartják nagy tehetségnek Hollósy Andrást, nekem sok problémám nincs vele. Attól ugyan nem kell tartania, hogy Veres Lacihoz hasonlóan felkérik, a válogatott meccse előtt melegítse be a közönséget, néha el is téveszti a játékosok keresztnevét, de legalább az orgánuma megvan. Most szombaton viszont nem tudom ki volt a szpíker, de nem elég, hogy vékony hangon kiabált, még a Vukadinovic nevébe is belegabajodott, miután ledezsanozta. Lehet újabbat keresni.
A meccsen ismét korán hátrányba kerültünk és bevallom, már temettem a csapatot, mert idén még nem sikerült fordítani. Véleményem szerint a védelem összeszokottságának hiánya volt a gól oka, közvetlenül az, hogy Kovács Zoli kimozdult egy beadásra, majd a védőre várva megállt, Viskovic (a neten több helyen is Jeknicet írnak, a videón nem látszik, de én Viskovicnak láttam) nem ugrott elég magasra, így Rudnevs át tudta fejelni Kovács fölött a labdát. Szépen összehozták.
De ez még mind semmi, mert akár hármat is kaphattunk volna iziben, azonban egy másik fejest Kovács nagy bravúrral védett, míg egy átemelést Viskovic a gólvonal elől fejelt ki (miért van az, hogy Kovács fölött már most többször próbálták átemelni a labdát, mint Köteles teljes diósgyőri pályafutása során?). Ezek még csak az első félórának a vendéghelyzetei (hozzávehetjük még Kamber távoli tapogatózását a legelejéről), de ennyi, a meccs további részében nem is emlékszem valódi ZTE-gólhelyzetre.
Aczél azt nyilatkozta a Haladás elleni meccs után, hogy találtunk egy szabadrúgás-gólt. Most is valami hasonló helyzet állt elő, mert nem sok előzménye volt a gólunknak. Illetve közvetlen előzménye nem volt.
Megmagyarázom, mire gondolok. Apostu és Vukadinovic pályára küldésével teljesen átalakult a DVTK támadójátéka. Lippai tudott középen osztogatni, Vukadinovic elment a szélen, középen pedig Apostu meg tudta addig tartani a labdát, amíg nem jöttek a többiek. Az a nagy különbség Apostu és Szabó Viktor közt - egy meccs alapján -, hogy Szabó Viktor elfelejeli a ráívelt labdákat, amit a védők összeszednek, míg Apostu „ráveszi” a védőket, hogy fejeljék ki a labdát bedobásra és marad támadásban a DVTK. Viszont kétségtelen, kapura tartó lövése (Lippai és Ivancsics kísérlete nem sokkal, de elkerülte a kaput, Jeknic próbálkozása már kevesebb vizet zavart) nem volt a DVTK-nak.
Ekkor kezdett el Lippai cselezgetni a 16-oson belül. A kapu mögül tisztán látszott, hogy belebonyolódott, azt sem tudta hol a labda, kétségbeesetten próbálta ismét birtokolni. A védő labdára ment, de Lippai nagy igyekezetében nem oda lépett, ahová várható lett volna, hanem a védő lába elé, aki akaratlanul, de határozottan belérúgott. (Dombi ennek a nagymestere, mikor már elindult a védő lába, akkor gyorsan elélép és már csattan is, a bíró pedig sípol.) Láttam a saját szememmel, jelzett a partjelző, fújt a bíró, de számomra mégis az a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem Lippai végezte el a büntetőt, hanem Ivancsics.
A gól után továbbra is a DVTK támadott, de továbbra is gólhelyzet nélkül. Érdekes volt, hogy Jeknic kétszer is feljebb húzódott. Az első lövéséről már írtam, másodszor egy szép szóló végén már-már lövőhelyzetbe került, mikor hosszan tolta meg a labdát és emiatt szabálytalankodni kellett, nehogy visszakontrázzon az ellenfél. Az öcsém bizonygatta, hogy nem a bírói ítélet, hanem az elpuskázott lehetőség miatt vágta földhöz a labdát, én magam abban sem vagyok biztos, hogy a labdaeldobásért kapta a figyelmeztetést, nem pedig a szabálytalanságért. Ez az eset megint arról szólt, nem eléggé összeszokott a csapat, mert ha a középhátvéd elindul kalandozni, akkor valakinek vissza kell zárni mögé éppen az ilyen kötelező taktikai faultok elkerülése végett.
Ez egy jelentéktelen momentum lett volna, ha a félidő vége felé nem kapja meg Jeknic a második sárgáját. Elsőre túl súlyosnak éreztem, a videót megnézve már kevésbé. Maradjunk annyiban, hogy a sárga lap adható ilyen szabálytalanságért. Jekniccel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy eddig háromszor játszott diósgyőri mezben, ebből kétszer kiállították: most és a nyíregyházi Ligakupa-meccsen.
És ha már bíró és kiállítás. Átugrottam az elején egy szituációt, ami akár döntően is befolyásolhatta a meccset, konkrétan, mikor Bogunovic ... Apostut. Az esetet nem láttam sem élőben, sem felvételről, így csak a logika marad az események rekonstruálására. A bíró nem adott piros lapot, tehát úgy ítélte meg, akármit is tett Bogunovic, azt nem szándékosan tette. Ilyen lehetett volna például a labdára irányuló mozdulat, de az éppen játékon kívül volt. Sokat gondolkodtam rajta, el tudok-e olyan szituációt képzelni, mikor két játékos helyezkedik, és nem szándékosan az egyik úgy orron ... a másikat, hogy annak elindul az orra vére. Hát, nehéz.
És még mindig a bíró. A DVTK kaphatott volna egy másik büntetőt is, de Ivancsics kiugrásakor továbbot intett Veizer. A helyszínen úgy láttam, hogy Ivancsics nekiszaladt Vlaszák kezének, a felvételen inkább Vlaszák üti el a labdát. Nem tudom, mi volt Ivancsics szándéka, remélem nem 11-est akart kapni, mert hiszek annak a mellettem álló szurkolónak, aki szerint a bíró már a kiugratáskor eldöntötte, bizony nem ad újabb 11-est.
Már állnak az oszlopok a napos oldalon (Fotó: wmitty)
Ott hagytam abba, hogy Jeknic le, amire válaszul Aczél meglépte az egyetlen jó megoldást, csatár helyett védőt, Apostu helyett Milicicet állította be.
Ha 0-1-nél temettem a csapatot, akkor most már a síremlék felállításán gondolkodtam, de rám cáfoltak, méghozzá nagyon!
A második félidőben ugyan többet volt a ZTE-nél a labda, de igazi helyzetei a DVTK-nak voltak, sőt, több gólt szerezhettünk volna ekkor, mint az első 45 percben. Érdekes módon nem gyors kontrák, hanem szép lassan felépített támadások voltak a jobbak, bár a valódi gólhelyzetek ismét pontrúgások után alakultak ki.
Aki kételkedett Lipusz szombathelyi gólja után, annak kétszer is bizonyította, hogy 30-on belül őt kell odaengedni a szabi mögé. Ha Vlaszák győri formában véd, akkor már az első lövése is gól - bizonyára a szezon gólja -, a nagy távolság ellenére is bravúr kellett a védéshez. A második Lipusz-szabadrúgás már nem annyira sarokra tartott, viszont Vlaszák ezt is csak kiütni tudta, majd az ismét kapu elé kerülő labdát Lippai lőtte rá, aminek védéséhez újabb bravúr kellett.
Ezen kívül szögletek után volt még esély gólt szerezni, de Milicic, majd később Szabó Viktor hiába készítette a fejét, nem alakult ki igazi gólszerzési lehetőség.
Eközben a középpályán Vukadinovic és Lipusz helyet cserélt, utóbbi kihúzódott a kevésbé munkás jobbszélre, míg a szerb srác rengeteg teret kapott a futáshoz. Mindenhol feltűnt, szerelt, néha szabályosan, máskor pedig jókorát rúgva az ellenfélbe. Lippai a 83. percig bírta erővel, amikor az oldalvonal mellett egy rövid egyeztetés után áthúzódott a lebontott napos oldal elé, így több ídőbe telt, míg a csere alkalmával lekocogott. Búránynak 10 perccel kevesebb jutott, a meccs után a kerítésnél azt mondta, sérülés miatt kellett lejönnie. (És ezzel hosszú idő után Aczél Zoltán kihasználta mindhárom cserelehetőségét.)
Így sikerült egy pontot szerezni, ami még tíz emberrel is majdnem három lett. És hogy mire elég ez az egy pont? Természetesen nem tudni, de ezzel megszakadt a rossz sorozat, ráadásul a nyíregyházi meccs előtt. Viszont továbbra sem a góllövés a csapat erőssége. A pontrúgások után még csak-csak esik találat, de akcióból Balajti távollétében alig. Hacsak nem játszik a magyar válogatott negyeddöntőt, akkor Nyíregyházán már ő és Takács Peti is pályára léphet.
Játékosonkénti értékelés
Kovács Zoltán: Fent mindent leírtam. A gól előtt határozottabb kijövetellel menthetett volna, majd akadt egy nagy védése és szerencséje is volt. Később magabiztosan húzogatta le a labdákat.
Lakatos Béla: Amíg egyenlő létszámban volt a két csapat, rengeteget jött előre a Vukadinovic által megnyitott résbe, viszont a beadások lehetnének jobbak is.
Vlado Jeknic: Nehéz elvonatkoztatni a kiállításától, de azt hiszem, ha nem állítják folyamatosan ki, akkor a DVTK hasznára lesz. Lehet, a többi középhátvéd is irányítja a védőtársait, de ő a széles mozdulataival a közönség számára is láthatóan teszi ezt. Tetszettek a felfutásai is, remélem legközelebb gól és nem sárga lap lesz a vége.
Despot Viskovic: Ahogy írtam, szerintem a gól előtt ő is hibázott, viszont mentett is egy nagyot később. Érdekes kérdés, hogy mi lesz a sorsa, ha Horváth Gábor meggyógyul.
Gohér Gergő: Én „kiraktam” a kezdőcsapatból, erre most jól játszott. Végre nem kaptunk gólt róla, sőt, át sem játszották, volt egy csomó labdaszerzése is. Az előrejáték elmaradt, de egy védőnek mégiscsak a védekezés az elsődleges feladata. És mostantól nehéz lesz Lipuszt ellökdösnie a szabadrúgáshoz letett labdák mögé.
Dejan Vukadinovic: A labdakezelés nem az erőssége – sőt, a gyengéje -, de életet vitt a jobb oldalba. Elvitte a labdát, beadta, de mindenekelőtt lekötötte az ellenfél védőit. A második félidőben pedig második Diósgyőr-meccsén már harmadik poszton nyújtott jó teljesítményt, de azért a jobb oldali futó szerepe az igazi.
Búrány Zoltán: Nem látszott rajta, hogy sérülten vállalta a játékot, ez mindent elmond. Jól gyűjtötte a labdát és jól is passzolt. Most van két hete, hogy meggyógyuljon.
Lippai Ákos: Az első két fordulóban mutatott formáját idézte, jót tett neki az eltiltás miatti pihenő. Szép cseleket mutatott be, de nem öncélúan és ő harcolta ki a büntetőt is. A végére elfáradt, de végre volt kit behozni.
Lipusz Norbert: A baloldal kevésbé volt aktív, mint a jobb, viszont elsőrangúak voltak a szabadrúgásai. Érdemes gyakorolni, meglesz ennek az eredménye.
Bogdan Apostu: Sok lehetősége nem volt bizonyítani, de ha nem is győzött meg, biztató volt, amit láttam. Jól tartotta meg a labdát, nem villámgyors, de nem is lassú. Majd Nyíregyházán meglövi első góljait, remélem.
Ivancsics Gellért: A tizit magabiztosan értékesítette és ezen kívül is voltak lövései. Ha egy kicsit gyorsabb, akkor a 11-és-gyanús helyzetből, ha egy kicsit szerencsésebb, akkor Lippai lövését követően duplázhatott volna.
Boris Milicic: Jól szállt be, hiba nélkül hozta a meccset. Bíztam benne, hogy a KTE ellenihez hasonlóan - amikor Viskovic rosszulléte miatt lépett csak pályára - most is gólt szerez. Az nem jött össze.
Szabó Viktor: Nehéz dolog csatárként beállni egy emberhátrányban játszó csapatba, ráadásul egy olyan támadónak, aki a társak beadásaival tud igazán mit kezdeni. Megszorongatta néha a védőket.
Huszák Tamás: Sok időt nem kapott, de minden pályára lépő játékost megillet a dicséret.
DVTK - ZTE videók (2009-2010, 10. forduló)
Gólösszefoglaló
Csank János meccs utáni nyilatkozata
A Miskolc Tv összefoglalója, Csank János és Aczél Zoltán nyilatkozik a Sortpercekben
Csank János meccs utáni nyilatkozata
A Miskolc Tv összefoglalója, Csank János és Aczél Zoltán nyilatkozik a Sortpercekben
2009. október 4., vasárnap
Gólöröm (DVTK - ZTE 2009-2010)
A Vasas és a Honvéd elleni meccs után a ZTE ellen kiadott Gólörömöt is beszkenneltem a világ jobbá tételének érdekében, jó olvasást!
Mind a 16 oldalt pedig megtalálod itt.
Régi Gólörömöt adok, veszek, cserélek, és Arénát, Katlant, Piros-fehér Híreket is. Ha van fölösleges példányod a listán szereplő számok közül, akkor feltétlenül keress meg! És ha hiányzik egy-két szám a gyűjteményedből, akkor is, megnézem, hátha nekem van fölösleges.
Mind a 16 oldalt pedig megtalálod itt.
Régi Gólörömöt adok, veszek, cserélek, és Arénát, Katlant, Piros-fehér Híreket is. Ha van fölösleges példányod a listán szereplő számok közül, akkor feltétlenül keress meg! És ha hiányzik egy-két szám a gyűjteményedből, akkor is, megnézem, hátha nekem van fölösleges.
2009. október 3., szombat
DVTK - ZTE előtt
Nem sorsdöntő, hanem felzárkóztató meccs előtt állunk. Ha sikerül behúzni a három pontot, akkor ismét kisüt a nap, van alapja az optimizmusnak, de ha nem, akkor jöhet a búskomorság. Persze a leszakadás továbbra is függ a vetélytársaktól, ahogy korábban írtam.
Tegnap még azt írtam volna, hogy az elmúlt hetek szűkössége után végre valódi tartalmat nyerhet a "Hogyan állítanám fel a DVTK kezdőcsapatát?" kérdés, hiszem játékra kész Vukadinovic, Jeknic és Apostu is (már "csak" Bálint és az egyiptomi U20-as vébén tartózkodó Takács és Balajti hiányzik). Viszont most olvasom, hogy Horváth Gábor és Búrány sem edzett a héten, ráadásul Apostu sincs tökéletes állapotban.
Valahogy így állna fel az én csapatom.
Kovács Zolit most nem cserélném le, a szombathelyi a legjobb meccse volt, ahogy akkor írtam, nem rajta múlt, hogy pontot szerezzünk. A védelemben Jeknicnek ott a helye, ráadásul Aczél a hétközi kupameccsen ki is próbálta Jeknicet és Viskovicot egymás ellen (mondjuk nem egy hevesen rohamozó ellenfél ellen). A balhátvéd posztja még mindig az Achilles-sarok, Gohér egyre kevésbé való oda, talán Bálint lesz a megoldás, de addig is Milicicet állítanám oda.
Vukadinovic Szombathelyen jól játszott hátul, de szerintem rá itthon a több előrejátékra lehetőséget adó jobb középpályás helyén van szükség. A középpálya közepe Búrány és Takács nélkül üres, Huszák Pápán biztató volt, de azóta semmit nem bizonyított és Ivancsicsnak sem ez az igazi posztja, de akkor ki más? Ráadásul ezzel két támadó ember kerül középre, ami rejt magában némi veszélyt.
Apostu hosszú távon biztosan stabil tagja lesz a kezdőcsapatnak – hacsak Balajti és a jövőbeni új igazolások közül valaki ki nem szorítja -, de ha most tényleg nincs még 100%-os állapotban, akkor jobb, ha Szabó Viktor fárasztja a védőket - azt sem bánom, ha apró gólokkal elveszi a kedvüket -, majd Apostu csereként eldönti/bebiztosítja a mérkőzést. Lippai nagy kérdés, így utólag visszagondolva az Újpest ellen kihagyott 11-és mély nyomokat hagyhatott benne. Az első két forduló után kihagyhatatlannak minősítettem, később már felejthető teljesítményt nyújtott. Sokadszor ismétlem önmagam, Lippai csak a catársorban használható, mert a középpályán elfárad a védekezésben és olyan hülyeséget csinál, mint Pápán.
Akárki is játszik, ezt a meccset nyerni kell, az első bekezdésben leírtak miatt.
Tegnap még azt írtam volna, hogy az elmúlt hetek szűkössége után végre valódi tartalmat nyerhet a "Hogyan állítanám fel a DVTK kezdőcsapatát?" kérdés, hiszem játékra kész Vukadinovic, Jeknic és Apostu is (már "csak" Bálint és az egyiptomi U20-as vébén tartózkodó Takács és Balajti hiányzik). Viszont most olvasom, hogy Horváth Gábor és Búrány sem edzett a héten, ráadásul Apostu sincs tökéletes állapotban.
Valahogy így állna fel az én csapatom.
Kovács Z.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Milicic
Vukadinovic, Huszák, Ivancsics, Lipusz
Lippai, Szabó V.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Milicic
Vukadinovic, Huszák, Ivancsics, Lipusz
Lippai, Szabó V.
Kovács Zolit most nem cserélném le, a szombathelyi a legjobb meccse volt, ahogy akkor írtam, nem rajta múlt, hogy pontot szerezzünk. A védelemben Jeknicnek ott a helye, ráadásul Aczél a hétközi kupameccsen ki is próbálta Jeknicet és Viskovicot egymás ellen (mondjuk nem egy hevesen rohamozó ellenfél ellen). A balhátvéd posztja még mindig az Achilles-sarok, Gohér egyre kevésbé való oda, talán Bálint lesz a megoldás, de addig is Milicicet állítanám oda.
Vukadinovic Szombathelyen jól játszott hátul, de szerintem rá itthon a több előrejátékra lehetőséget adó jobb középpályás helyén van szükség. A középpálya közepe Búrány és Takács nélkül üres, Huszák Pápán biztató volt, de azóta semmit nem bizonyított és Ivancsicsnak sem ez az igazi posztja, de akkor ki más? Ráadásul ezzel két támadó ember kerül középre, ami rejt magában némi veszélyt.
Apostu hosszú távon biztosan stabil tagja lesz a kezdőcsapatnak – hacsak Balajti és a jövőbeni új igazolások közül valaki ki nem szorítja -, de ha most tényleg nincs még 100%-os állapotban, akkor jobb, ha Szabó Viktor fárasztja a védőket - azt sem bánom, ha apró gólokkal elveszi a kedvüket -, majd Apostu csereként eldönti/bebiztosítja a mérkőzést. Lippai nagy kérdés, így utólag visszagondolva az Újpest ellen kihagyott 11-és mély nyomokat hagyhatott benne. Az első két forduló után kihagyhatatlannak minősítettem, később már felejthető teljesítményt nyújtott. Sokadszor ismétlem önmagam, Lippai csak a catársorban használható, mert a középpályán elfárad a védekezésben és olyan hülyeséget csinál, mint Pápán.
Akárki is játszik, ezt a meccset nyerni kell, az első bekezdésben leírtak miatt.
2009. április 15., szerda
Mennyi néző volt Zalaegerszegen?
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem kifejezetten bosszant, ha hülyének próbálnak nézni. Például, amikor a meccsen végig poroszkáló játékos arról nyilatkozik, hogy ő bizony mennyire hajtott, ha az elemi hibákat vétő edző a bíróra keni a vereséget, vagy amikor a nulla forintot szerző klubvezető az anyagi problémákat tagadja.
Ugyanez a helyzet a nézőszámokkal. Aki járt már idegenben, vagy látott a tv-ben magyar bajnokit, szinte mindenhol megállapíthatta: ha ez x ezer néző, akkor Diósgyőrben 2x ezren járnak. REAC, MTK Vasas a legfeltűnőbb, mert ott eleve nincs sok néző, de nagyon gyanús néhány vidéki helyszín is. Mint például Zalaegerszeg. Ezért kértem meg egy fotós barátomat, hogy fotózza körbe a zalaegerszegi stadiont, majd megszámoltam a nézőket. Az erről készült cikket a BOON-on olvashatjátok.
Kíváncsian várom, milyen kifogásokkal állnak majd elő a zalaegerszegiek (A debreceniek azzal próbálkoztak, hogy nem is a meccs alatt készültek a képek, mert nincs rajta játékos. Csak minden néző gyanúsan egy irányba nézett...). Mintha az lenne a célom, hogy lejárassam őket. Pedig nem.
Nem vagyok keresztes lovag, aki szent grálként a pontos nézőszámok feltüntetését tűzte ki élete céljává, de jó lenne, ha az emberek nem nyelnének be minden maszlagot kritika nélkül, sem Zalaegerszegen, sem Diósgyőrben, sem sehol.
Az egészről egy vicc jut eszembe. Megy haza a feleség, és a hálószobában félreérthetetlen szituációban találja a legjobb barátnőjét és a férjét. A férj mégis mindent tagad, majd beveti a végső érvet: Drágám, kinek hiszel, a saját szemednek vagy nekem?
Nem tévedtem, meg is van a hülye kifogás. A zalaegerszegiek kevésbé voltak kreatívak, Nagy Ferenc csak ennyit tudott kipréselni magából. (És miért a - finoman fogalmazva - másodközlő pepsifoci.hu-nak küldte, miért nem a BOON-nak?)
"Nagy Ferenc, a ZTE elnöke a cikk megjelenését követően jelezte, lennének hozzáfűznivalói a megjelentekhez. Természetesen lehetőséget adunk az egerszegi oldalnak is arra, hogy kifejtsék álláspontukat.
- Kezdjük azzal, hogy számunkra érthetetlen, mi érdeke van egy miskolci honlapnak abban, hogy Zalaegerszegen nézőket számol. Mi soha nem mentünk még el az MTK-stadionba vagy Újpestre nézőket számolni, számomra nonszensz ez az eljárás. De hogy a lap állításaira is reagáljak: úgy gondolom, egyáltalán nem mindegy, hogy a meccs melyik részében fotózzák a lelátót. Sokan például csak a második félidőre érkeznek meg ilyen-olyan okok miatt a stadionba, ráadásul nálunk beléptetőrendszer is működik, amely mindig pontosan megmutatja, hányan mentek be végül a stadionba. Nem véletlenül tettük közzé a hivatalos honlapunkon a fenti adatot."
A két dőlt betűs kiemelés tőlem. A régi jó szokás szerint először támad - mi köze egy miskolci honlapnak ahhoz, hogy mennyit csalunk a nézőszámmal -, majd magyarázkodik. Csak nagyon nem jól. A képeken látszik, hogy Vlaszák már viseli a baseball sapkát, illetve Köteles a ZTE szurkolók szektora előtt véd. Melyik félidőben készültek akkor a képek? Ja, igen. A szünetben sokan hazamentek... De bármilyen kifogással lehet ~500 embert hazudni, de itt 3000-ről és 4932-ről van szó!
És a pepsifoci kommentár nélkül benyelte az elnök úr vetítését. Pedig ha egy kicsit jobban odafigyelnének a saját látogatóik véleményére, akkor ilyet is találtak volna:
"én kint voltam a stadionban, nekem is sok volt az 5000-szám, a haladás elleni meccsen is ott voltam, ott 8000 voltak és teltház volt,az azért durvább volt.
egyébként Zalaegerszegen beléptetőrendszer van plusz ugye a bérletesek, arról a részről sokan hiányoztak"
Ugyanez a helyzet a nézőszámokkal. Aki járt már idegenben, vagy látott a tv-ben magyar bajnokit, szinte mindenhol megállapíthatta: ha ez x ezer néző, akkor Diósgyőrben 2x ezren járnak. REAC, MTK Vasas a legfeltűnőbb, mert ott eleve nincs sok néző, de nagyon gyanús néhány vidéki helyszín is. Mint például Zalaegerszeg. Ezért kértem meg egy fotós barátomat, hogy fotózza körbe a zalaegerszegi stadiont, majd megszámoltam a nézőket. Az erről készült cikket a BOON-on olvashatjátok.
Kíváncsian várom, milyen kifogásokkal állnak majd elő a zalaegerszegiek (A debreceniek azzal próbálkoztak, hogy nem is a meccs alatt készültek a képek, mert nincs rajta játékos. Csak minden néző gyanúsan egy irányba nézett...). Mintha az lenne a célom, hogy lejárassam őket. Pedig nem.Nem vagyok keresztes lovag, aki szent grálként a pontos nézőszámok feltüntetését tűzte ki élete céljává, de jó lenne, ha az emberek nem nyelnének be minden maszlagot kritika nélkül, sem Zalaegerszegen, sem Diósgyőrben, sem sehol.
Az egészről egy vicc jut eszembe. Megy haza a feleség, és a hálószobában félreérthetetlen szituációban találja a legjobb barátnőjét és a férjét. A férj mégis mindent tagad, majd beveti a végső érvet: Drágám, kinek hiszel, a saját szemednek vagy nekem?
FRISSÍTVE
Nem tévedtem, meg is van a hülye kifogás. A zalaegerszegiek kevésbé voltak kreatívak, Nagy Ferenc csak ennyit tudott kipréselni magából. (És miért a - finoman fogalmazva - másodközlő pepsifoci.hu-nak küldte, miért nem a BOON-nak?)
"Nagy Ferenc, a ZTE elnöke a cikk megjelenését követően jelezte, lennének hozzáfűznivalói a megjelentekhez. Természetesen lehetőséget adunk az egerszegi oldalnak is arra, hogy kifejtsék álláspontukat.
- Kezdjük azzal, hogy számunkra érthetetlen, mi érdeke van egy miskolci honlapnak abban, hogy Zalaegerszegen nézőket számol. Mi soha nem mentünk még el az MTK-stadionba vagy Újpestre nézőket számolni, számomra nonszensz ez az eljárás. De hogy a lap állításaira is reagáljak: úgy gondolom, egyáltalán nem mindegy, hogy a meccs melyik részében fotózzák a lelátót. Sokan például csak a második félidőre érkeznek meg ilyen-olyan okok miatt a stadionba, ráadásul nálunk beléptetőrendszer is működik, amely mindig pontosan megmutatja, hányan mentek be végül a stadionba. Nem véletlenül tettük közzé a hivatalos honlapunkon a fenti adatot."
A két dőlt betűs kiemelés tőlem. A régi jó szokás szerint először támad - mi köze egy miskolci honlapnak ahhoz, hogy mennyit csalunk a nézőszámmal -, majd magyarázkodik. Csak nagyon nem jól. A képeken látszik, hogy Vlaszák már viseli a baseball sapkát, illetve Köteles a ZTE szurkolók szektora előtt véd. Melyik félidőben készültek akkor a képek? Ja, igen. A szünetben sokan hazamentek... De bármilyen kifogással lehet ~500 embert hazudni, de itt 3000-ről és 4932-ről van szó!
És a pepsifoci kommentár nélkül benyelte az elnök úr vetítését. Pedig ha egy kicsit jobban odafigyelnének a saját látogatóik véleményére, akkor ilyet is találtak volna:
"én kint voltam a stadionban, nekem is sok volt az 5000-szám, a haladás elleni meccsen is ott voltam, ott 8000 voltak és teltház volt,az azért durvább volt.
egyébként Zalaegerszegen beléptetőrendszer van plusz ugye a bérletesek, arról a részről sokan hiányoztak"
2009. április 13., hétfő
Ahogy mi szoktunk nyerni (ZTE - DVTK 1-0)
Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a sorsolásnak és a tv-knek köszönhetően eddig az összes idei bajnokit láttam élőben és teljes egészében. Persze korántsem ugyanaz a helyszínen megnézni a meccset mint, tv-n keresztül, de pótléknak megteszi. Így volt ez a vasárnapi összecsapással is.
Összecsapás? Mondjuk az az első félidőben nem nagyon volt. Jó magyar szokás szerint keressük először a külső körülményekben a hibát. Ahogy az elmúlt néhány évben láttam, két időjárási körülmény tudja teljesen tönkretenni a játékot. Az egyik az össze-vissza fújó nagy szél, a másik pedig a hirtelen jött jó idő. Az elsőt nagyon nem kell magyarázni, a másodiknál pedig nem az a baj, hogy 24 fok van, hanem az, hogy hirtelen melegedett fel a levegő, amihez "akklimatizálódni" kell. Nem véletlen, hogy egyszerre két csapat felejt el hirtelen futni. (A harmadik ilyen dolog a magaslati helyszín lehet, de erről írjanak a brazil és argentin bloggerek.) A passzok is szörnyűek voltak, rengeteg ment taccsra vagy az ellenfélhez. Csak Várhidire tudok hivatkozni, hogy rossz volt a talaj, de azért ennyire?
Áttérve a csapatokra, nagyon úgy tűnt a nyilatkozatokból, játék képéből, hogy a Diósgyőrnek nagyon jó lett volna az x, a ZTE pedig úgyszintén az egy pont is több, mint a semmi elvvel, illetve a diósgyőri kontráktól félve ment ki a pályára. Ez pedig jól szervezett védelmeket és egy viszonylag unalmas első félidőt eredményezett.
De menjünk még hátrébb az időben. Tóth Mihály sok kritikát kapott az utóbbi időben a téli távozási szándéka és még inkább az elmaradó gólok miatt. Most betegsége következtében kimaradt a kezdőcsapatból, Szabó Viktor (és az első félidő közepi váltás után Homma Kazuo) megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Nekem egyértelműen az jött le, hogy egy szem előretolt ékként Tóth a legjobb, más kérdés, hogy kétékes rendszerben hogyan alakulnak az erőviszonyok. A csapat többi része pedig a papírforma szerint állt fel, esetleg Lippai mellőzése lephetett meg néhány embert, de éppen a múlt héten - is - írtam, Stanic jobban védekezik, így főleg idegenben jobb megoldás.
Nem szeretnék kronologikusan végigmenni a meccsen, szerintem mindenki látta. Az biztos, a ZTE veszélyesebben és többet támadott, viszont a DVTK-nak is voltak helyzetecskéi. Azért csak helyzetecskék, mert odáig a csapat viszonylag sokszor (15 kapuralövés) eljutott, hogy veszélyeztethesse az ellenfél kapuját, csak hát az utolsó megoldás... A lövések/fejesek nem voltak elég erősek/pontosak. A valódi helyzetek közül legnagyobb lehetőség Stanic előtt adódott, de rosszul vette át a kipattanó labdát, ami magasra pörgött fel, ráadásul maga alá került, így nem tudta nagy erővel megrúgni. Szabó csúsztatott fejeséből is lehetett volna gól, nem sokkal ment mellé. A legközelebb mégis akkor járhattunk volna a gólhoz, amikor Vlaszák szó szerint letaglózta Szabó Viktort a 16-oson belül. A labda már nem volt ott, de ha nem a levegőben érkezik, hanem a füvön csúszva, akkor a rossz becsúszó szerelés iskolapáldáját láttuk volna. És nagyjából ennyi, mert a többiből is lehetett volna gól, de nagy gólhelyzetnek azért nem nevezném.
Sokáig úgy tűnt, nem esik gól, de végül egy hiba - ami volt három is - megpecsételte a DVTK sorsát. Ott kezdődött, hogy Szabó sárga lapot érően szabálytalankodott (a Vidi elleni Ligakupa-meccsen is közvetlenül a sárgája után kaptunk gólt, úgyhogy ez nem jó ómen), majd az embere, Sluká elment a jobb szélen. Szabó távolról követte, Gohér pedig későn váltott ki rá. A beadásra Köteles nem jött ki - a hosszú oldal a kapusé -, Bogunovic pedig nem tudta annyira zavarni Pavicevicet, hogy ne tudja irányítani a labdát. Innentől kezdve a DVTK csak rohant az eredmény után - sikertelenül.
Úgy nyert a ZTE, ahogy tavasszal mi szoktunk: stabil védekezés, nagyjából ugyanannyi helyztet, majd a vége felé egy nem felépített támadás, hanem egy villanás/beadás után gól.
Örök optimistaként csak abban bízom, Gálhidi komolyan gondolta meccs utáni nyilatkozatában, hogy fogunk mi még két csatárral támadni.
A forduló eredményei úgy alakultak, hogy ismét nagyon szoros lett a mezőny. A 4. Vasas három ponttal áll előttünk, de a 13. Nyíregyháza is csak három ponttal van lemaradva. Ez a zalaegerszegi vereség nagyjából azt jelenti, hogy be lehet fejezni a bronzéremről és az Európa-kupáról való álmodozást, viszont megvan a következő mérkőzések tétje: a középmezőny elején, akár a negyedik helyen, vagy annak végén, akár a tizediknél is hátrébb végez a Diósgyőr. A tavaszra megerősített ETO mindenesetre jó erőfelmérő lesz.
Köteles László: A gólban benne volt, ha másért nem, mert nagyon bízott Bogunovicban. Ezen kívül volt néhány védése, de valódi nagy bravúrra nem volt szüksége.
Lakatos Béla: Ahogy sejteni lehetett most nem tudott olyan sokszor előre menni, mint a Paks elleni második félidőben, de azért volt egy szép beadása, amivel helyzetet teremtett.
Despot Viskovic: Ismét megbízhatóan játszott, többször hozta ki higgadtan és elegánsan a labdát.
Milan Bogunovic: Ő is hibázott a gól előtt, de korábban is bizonytalannak tűnt néhány alkalommal (például a ZTE első ziccerénél, mikor nem tudta elfejelni a labdát). Most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítsa lövőerejét, csak a célzással volt gond.
Gohér Gergő: Ez nem az ő meccse volt. A gólt már írtam, de ezen kívül is megforgatták néhányszor. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag nem is támadott, viszont a szögletei ismét jól jöttek be, kár, hogy nem sikerült kihasználni.
Takács Péter: Se hal, se hús. A támadásokat nem tudta kellőképpen támogatni, védekezésben pedig nem olyan látványos a munkája, ha betömörül a DVTK.
Euloge Ahodikpe: Jogos volt a cseréje, sokat nem volt játékban. Azt viszont tv-n keresztül nem tudtam megállapítani, hogy nem volt megjátszható, vagy pedig a társak nem adtak neki labdát. Lehet, csereként kellene mindig behozni, mint anno Váczi Zoltánt a Vasasban, aki a pályafutása vége felé házi gólkirály volt a cserepadról?
Djordje Kamber: Ő is kiharcolt egy 11-est, de a bíró nem látta, hogy lerántották... Rá is vonatkozik a rossz passzokról fentebb írt gondolat.
Srdjan Stanic: Be van oltva gól ellen. A lövését már elemeztem, ezen kívül volt két fejese is, ami akár veszélyes is lehetett volna, ha pontosabb. Pedig nagyon kellenének a középpályások találatai - is.
Homma Kazuo: Bal oldalon kezdett, majd helyet cserélt Szabó Viktorral. Sajnos teljesen eltűnt a védők között. Tóth Mihály jobb ezen a poszton, de azt is lehet látni, hogy ilyen kevés támogatással ő sem tud csodát tenni. Jó passzok és társak nélkül nagyon nehéz...
Szabó Viktor: Be van oltva gól ellen II. Gálhidi mondta, én csak megismétlem, azért cserélte meg Hommát és Szabót, mert így kihasználhatta Slukával szembeni magassági fölényét. Volt is elég sok lehetősége, kisebb, nagyobb, arról pedig igazán nem tehet, hogy a bíró nem fújta be a tizit.
Szélpál Tamás: Mintha nem is lépett volna pályára. Egyértelmű csalódás volt számomra.
Tóth Mihály: Ahogy beküldték, rögtön életet vitt a támadójátékba. Nem írom le a mi lett volna, ha kezdetű mondatot, mert beteg volt a héten, így biztosan nem bírt volna egy egész meccset ilyen színvonalon.
Kállai Norbert: Pályára lépett, azt nem láttam, hogy egyáltalán találkozott-e a labdával.
Összecsapás? Mondjuk az az első félidőben nem nagyon volt. Jó magyar szokás szerint keressük először a külső körülményekben a hibát. Ahogy az elmúlt néhány évben láttam, két időjárási körülmény tudja teljesen tönkretenni a játékot. Az egyik az össze-vissza fújó nagy szél, a másik pedig a hirtelen jött jó idő. Az elsőt nagyon nem kell magyarázni, a másodiknál pedig nem az a baj, hogy 24 fok van, hanem az, hogy hirtelen melegedett fel a levegő, amihez "akklimatizálódni" kell. Nem véletlen, hogy egyszerre két csapat felejt el hirtelen futni. (A harmadik ilyen dolog a magaslati helyszín lehet, de erről írjanak a brazil és argentin bloggerek.) A passzok is szörnyűek voltak, rengeteg ment taccsra vagy az ellenfélhez. Csak Várhidire tudok hivatkozni, hogy rossz volt a talaj, de azért ennyire?
Áttérve a csapatokra, nagyon úgy tűnt a nyilatkozatokból, játék képéből, hogy a Diósgyőrnek nagyon jó lett volna az x, a ZTE pedig úgyszintén az egy pont is több, mint a semmi elvvel, illetve a diósgyőri kontráktól félve ment ki a pályára. Ez pedig jól szervezett védelmeket és egy viszonylag unalmas első félidőt eredményezett.
De menjünk még hátrébb az időben. Tóth Mihály sok kritikát kapott az utóbbi időben a téli távozási szándéka és még inkább az elmaradó gólok miatt. Most betegsége következtében kimaradt a kezdőcsapatból, Szabó Viktor (és az első félidő közepi váltás után Homma Kazuo) megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Nekem egyértelműen az jött le, hogy egy szem előretolt ékként Tóth a legjobb, más kérdés, hogy kétékes rendszerben hogyan alakulnak az erőviszonyok. A csapat többi része pedig a papírforma szerint állt fel, esetleg Lippai mellőzése lephetett meg néhány embert, de éppen a múlt héten - is - írtam, Stanic jobban védekezik, így főleg idegenben jobb megoldás.
Nem szeretnék kronologikusan végigmenni a meccsen, szerintem mindenki látta. Az biztos, a ZTE veszélyesebben és többet támadott, viszont a DVTK-nak is voltak helyzetecskéi. Azért csak helyzetecskék, mert odáig a csapat viszonylag sokszor (15 kapuralövés) eljutott, hogy veszélyeztethesse az ellenfél kapuját, csak hát az utolsó megoldás... A lövések/fejesek nem voltak elég erősek/pontosak. A valódi helyzetek közül legnagyobb lehetőség Stanic előtt adódott, de rosszul vette át a kipattanó labdát, ami magasra pörgött fel, ráadásul maga alá került, így nem tudta nagy erővel megrúgni. Szabó csúsztatott fejeséből is lehetett volna gól, nem sokkal ment mellé. A legközelebb mégis akkor járhattunk volna a gólhoz, amikor Vlaszák szó szerint letaglózta Szabó Viktort a 16-oson belül. A labda már nem volt ott, de ha nem a levegőben érkezik, hanem a füvön csúszva, akkor a rossz becsúszó szerelés iskolapáldáját láttuk volna. És nagyjából ennyi, mert a többiből is lehetett volna gól, de nagy gólhelyzetnek azért nem nevezném.
Sokáig úgy tűnt, nem esik gól, de végül egy hiba - ami volt három is - megpecsételte a DVTK sorsát. Ott kezdődött, hogy Szabó sárga lapot érően szabálytalankodott (a Vidi elleni Ligakupa-meccsen is közvetlenül a sárgája után kaptunk gólt, úgyhogy ez nem jó ómen), majd az embere, Sluká elment a jobb szélen. Szabó távolról követte, Gohér pedig későn váltott ki rá. A beadásra Köteles nem jött ki - a hosszú oldal a kapusé -, Bogunovic pedig nem tudta annyira zavarni Pavicevicet, hogy ne tudja irányítani a labdát. Innentől kezdve a DVTK csak rohant az eredmény után - sikertelenül.
Úgy nyert a ZTE, ahogy tavasszal mi szoktunk: stabil védekezés, nagyjából ugyanannyi helyztet, majd a vége felé egy nem felépített támadás, hanem egy villanás/beadás után gól.
Örök optimistaként csak abban bízom, Gálhidi komolyan gondolta meccs utáni nyilatkozatában, hogy fogunk mi még két csatárral támadni.
A forduló eredményei úgy alakultak, hogy ismét nagyon szoros lett a mezőny. A 4. Vasas három ponttal áll előttünk, de a 13. Nyíregyháza is csak három ponttal van lemaradva. Ez a zalaegerszegi vereség nagyjából azt jelenti, hogy be lehet fejezni a bronzéremről és az Európa-kupáról való álmodozást, viszont megvan a következő mérkőzések tétje: a középmezőny elején, akár a negyedik helyen, vagy annak végén, akár a tizediknél is hátrébb végez a Diósgyőr. A tavaszra megerősített ETO mindenesetre jó erőfelmérő lesz.
Játékosonkénti értékelés
Köteles László: A gólban benne volt, ha másért nem, mert nagyon bízott Bogunovicban. Ezen kívül volt néhány védése, de valódi nagy bravúrra nem volt szüksége.
Lakatos Béla: Ahogy sejteni lehetett most nem tudott olyan sokszor előre menni, mint a Paks elleni második félidőben, de azért volt egy szép beadása, amivel helyzetet teremtett.
Despot Viskovic: Ismét megbízhatóan játszott, többször hozta ki higgadtan és elegánsan a labdát.
Milan Bogunovic: Ő is hibázott a gól előtt, de korábban is bizonytalannak tűnt néhány alkalommal (például a ZTE első ziccerénél, mikor nem tudta elfejelni a labdát). Most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítsa lövőerejét, csak a célzással volt gond.
Gohér Gergő: Ez nem az ő meccse volt. A gólt már írtam, de ezen kívül is megforgatták néhányszor. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag nem is támadott, viszont a szögletei ismét jól jöttek be, kár, hogy nem sikerült kihasználni.
Takács Péter: Se hal, se hús. A támadásokat nem tudta kellőképpen támogatni, védekezésben pedig nem olyan látványos a munkája, ha betömörül a DVTK.
Euloge Ahodikpe: Jogos volt a cseréje, sokat nem volt játékban. Azt viszont tv-n keresztül nem tudtam megállapítani, hogy nem volt megjátszható, vagy pedig a társak nem adtak neki labdát. Lehet, csereként kellene mindig behozni, mint anno Váczi Zoltánt a Vasasban, aki a pályafutása vége felé házi gólkirály volt a cserepadról?
Djordje Kamber: Ő is kiharcolt egy 11-est, de a bíró nem látta, hogy lerántották... Rá is vonatkozik a rossz passzokról fentebb írt gondolat.
Srdjan Stanic: Be van oltva gól ellen. A lövését már elemeztem, ezen kívül volt két fejese is, ami akár veszélyes is lehetett volna, ha pontosabb. Pedig nagyon kellenének a középpályások találatai - is.
Homma Kazuo: Bal oldalon kezdett, majd helyet cserélt Szabó Viktorral. Sajnos teljesen eltűnt a védők között. Tóth Mihály jobb ezen a poszton, de azt is lehet látni, hogy ilyen kevés támogatással ő sem tud csodát tenni. Jó passzok és társak nélkül nagyon nehéz...
Szabó Viktor: Be van oltva gól ellen II. Gálhidi mondta, én csak megismétlem, azért cserélte meg Hommát és Szabót, mert így kihasználhatta Slukával szembeni magassági fölényét. Volt is elég sok lehetősége, kisebb, nagyobb, arról pedig igazán nem tehet, hogy a bíró nem fújta be a tizit.
Szélpál Tamás: Mintha nem is lépett volna pályára. Egyértelmű csalódás volt számomra.
Tóth Mihály: Ahogy beküldték, rögtön életet vitt a támadójátékba. Nem írom le a mi lett volna, ha kezdetű mondatot, mert beteg volt a héten, így biztosan nem bírt volna egy egész meccset ilyen színvonalon.
Kállai Norbert: Pályára lépett, azt nem láttam, hogy egyáltalán találkozott-e a labdával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
