A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sisa Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sisa Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 26., csütörtök

Sisa Tibor visszatér

Be kell valljam, egy kicsit össze vagyok zavarodva. Amikor Sisa Tibor bejelentette, hogy az anyagi helyzet rendeződése ellenére sem tér vissza Diósgyőrbe, mert fontosabb a kimondott szó, akkor ugyan megbocsájtottam volna neki, ha nem tartja a szavát, de megértettem döntését.

Azt is tudtam, ül még ő a vendégkispadon Diósgyőrben, de arra nem gondoltam, hogy ilyen hamar (a sorsolás szerint március 7-én). És ez az, ami összezavar. Ennek ellenére sok siker Sisa Tibornak, csak ne a DVTK ellen!

Egyébként a meccs külön pikantériája lesz a két edző személye, mert Gálhidi György volt az (és segítőjeként Sisa Tibor), aki feljuttatta a Honvédot a másodosztályból néhány éve és Gálhidi már a DVTK edzője volt, amikor a Honvéd szurkolói még mindig lelkesen hordozták magukkal a Gálhidi Gyuri feliratú drapériát. Ha ezt most is elhozzák, akkor könnyen előfordulhat, hogy a mérkőzés elején több dicsérő felirat szól majd ez ellenfél edzőjének, mint a sajátnak - mert abban biztos vagyok, hogy Sisa Tibor olyan fogadtatásban részesül, amilyenben vendégedző még sosem.

2009. február 12., csütörtök

Sisa Tibor

Tegnapelőtt este megnéztem az őszi gólösszefoglaló második részét a városi tv-n. Az elsőről lemaradtam, kíváncsi vagyok persze arra is, de abból a szempontból egyáltalán nem sajnálom, hogy az utolsó 10 meccs sokkal élvezetesebb volt.

A Nyíregyháza elleni idegenbeli meccsel kezdődött és igazából csak a siófoki kínlódást hagytam volna ki, de utána annál szebb volt a többi győzelem sorozatban. A meccseket mind láttam, többségét élőben is, ezért az "csak" a visszanézés örömével töltött el. Viszont a mérkőzés utáni nyilatkozatokat rendszeresen elfelejtem megnézni, illetve sokszor egész egyszerűen más dolgom van kedd este. Pedig érdekesek.

Sisa Tibor nagy EMBER. Az eredményei magáért beszélnek, de engem mégis a nyilatkozatai fogtak meg. Szerény, emberi, de mégis kemény. És okos. És hiteles. Ahogy beszél, lerí róla, hogy nagyon ért a focihoz, és ezt át is tudja adni, de közben a földön marad. Őszintén szólva nem csodálkozom, hogy pillanatok alatt megszerette mindenki, tényleg szomorú, hogy csak néhány hónapot töltött el Diósgyőrben. Persze a távozása is olyan "sisás" volt, de én megbocsátottam volna neki, ha ez egyszer nem ragaszkodik a kimondott szóhoz és csak kellemetlen közjáték lett volna a lemondása.

Szerencsére ez nem nekrológ, sőt, bízom benne, hogy fog ő még szerepet vállalni a diósgyőri fociban. Mit szólna például egy utánpótlás-igazgatói(?) álláshoz?