In memoriam Gödör

Tegnap - is - kinéztem a DVTK edzésére, és mivel korán érkeztem, volt időm sétálni egyet. Meglepve vettem észre, hogy az uszoda mögött elkezdték bontani a Gödör néven emlegetett salakos edzőpályát.


A területet a Tesco vette meg, áruházat épít, a kapott pénzt pedig már el is költötte a város (vagy a jégcsarnok vagy az új tribün vagy mindkettő építésénél). Ez régóta ismert, ezért nem is megyek el abban az irányban, hogy jó-e, így kellett-e lennie, satöbbi.


Ehelyett nosztalgiázom egy kicsit.

Mit is jelent a Gödör? Elsősorban a hideg téli edzőmeccsket, amikor sokadmagammal ott fagyoskodtunk a lelátónak kinevezett domboldalon a többé-kevésbé letakarított, de játékra így is, úgy is kevéssé alkalmas fagyott salak körül. Jöttek a játékosok, próbáltuk kitalálni ki kicsoda, sapkában, harisnyában néha még a régi kedvenceket is alig ismertük meg. (Egy örökbecsű lelátói szösszenet: - Mit csinál az a hülye néger? - Nem néger az, csak fekete harisnya van rajta!) Ez máig sem változott, sőt, amig nem tv-ből, újságból jól ismert éljátékosokat igazolunk, így is lesz - sokáig. Viszont megépült "a" műfüves edzőpálya, azóta a Gödör funkcióját vesztette.

A második kép, ami beugrik, a DVTK SE bajnokija. Újszülöttek kedvéért írom, hogy ez a Miskolc Körzeti Bajnokságban induló amatőr csapat volt a DFC 2000-es megszűnése után. A 2000-2001-es bajnokság őszi szezonjában a csapat többször is játszott a stadion centerpályáján (kép a Szirma elleni idénynyitóról) - az NB III-as Borsod Volán előmeccseként megrendezett találkozó után a nézők nagy része hazament -, tavasszal viszont többnyire a salakos pályák egyike jutott. Akkor sem tudtam milyen okból, néha a Gödörben, máskor a hátsó salakos pályán került sor a bajnokikra.

Harmadik kép lehetne, hogy én is játszottam ezen a pályán. De az a kép hiányzik. Minden bizonnyal így történt, hiszen iskolásként vagy kispályás szurkolói házibajnokságban játszottam valamelyik salakon, de már olyan régen volt, hogy nem emlékszem pontosan a helyszínre.

Kész(?) a napos oldal

Kaptam néhány képet a Diósgyőri Stadionról az imént. Nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek.

Fotók: Kun Peti

Úgy tűnik, kívülről már teljesen készen van, a székek is a helyükön, a tető is rendben lévőnek tűnik. Már csak hátul és belül lehet munka, gondolok itt a kerítésre, tereprendezésre, illetve a mellékhelyiségekre és egyéb kiszolgáló egységekre. Olyan sok nem lesz belőle, mert a VIP-páholyok és az öltözők maradnak a másik oldalon, kíváncsi vagyok, hogyan hasznosítják a lelátó alatti részt. Az rendben van, hogy lesz WC, de az azért messze van a hasznosítástól.

Érdekes a fehér székekből kirajzolt DVTK felirat, szimmetrikusnak semmiképp nem nevezhető. Biztos lett volna jobb megoldás is, van olyan barátom, aki egyenest azt mondta, nem kellett volna semmilyen felirat, szépen nézett volna ki piros-fehér csíkosan is.

Úgy tűnik, Magyarországon szokatlan módon sikerül betartani a határidőt (lásd még: "a határidő arra való, hogy legyen mihez mérni a csúszást"), sőt, ha nem valamikor február végén/március elején lenne a legelső hazai meccs a Vidi ellen, akkor talán hamarabb is át lehetne adni.

Akárhogy is lesz, én biztosan maradok az állóhelyen, arra viszont kíváncsi leszek, hogyan alakítja át a szurkolói szokásokat, hogy jövőre mind a két egyenesben ülve, feltehetőleg drágább jegyért lehet nézni a meccseket.

Melyik tribün lesz olcsóbb?

Épül szépül a stadion, jövő tavasszal át is adják az új lelátót. Most előreszaladok addig az időpontig.

DVTK stadion (Műholdfelvétel: Google Térkép)

Tehát 2010. április 24., szombat. Áll a régi tribün, az új tribün a napos oldalon és állnak még a kanyarok is. Állok én is a gombánál, és töprengek, honnan nézzem a meccset? Személy szerint biztosan a kanyarből fogom, de aki nem ragaszkodik ennyire a szektorához, vagy éppen éveken keresztül középen volt a törzshelye, annak a döntésében biztosan szerepet játszik majd az árképzés is. És ez a téma, vajon hogyan lenne a legjobb?

Régi vesszőparipám, hogy mivel az egyenesből és a kanyarból más meccset nézni, ezért nem szabad ugyanannyi pénzt elkérni a belépőjegyekért. Ez a probléma most megoldódik, mert az egyenesben lesznek az ülőhelyek, kanyarban az állók.

De vajon ugyanannyi legyen a beugró a napos oldalra mint a régi tribünre? Kétségtelen, ugyanolyan pozícióban áll mindkét lelátó, de a régi tartóoszlopai zavarják a kilátást és az új mégis nagyobb konfortfokozatot nyújt, márcsak azért is, mert új, azt nem hiszem, hogy a műanyag székek kényelmesebbek lesznek. Viszont a napos oldal azért napos oldal, mert oda süt a nap, hiába lesz tető, az első sorokban biztosan, feljebb pedig majd meglátjuk meddig, de elkel a siltes sapka, napszemüveg. Emiatt csak előnyben lesz a régi tribün.

Szóval, ha rajtam múlna, akkor a kanyarban megtartanám a jelenlegi árakat (1000 HUF/meccs), a két tribünre viszon ugyanannyiért engedném be az embereket (1500 HUF/meccs), kivéve a "páholyok". Ugyanakkor erősen átgondolnám, nem lenne-e értelme emelni a jegyárakon és egyúttal csökkenteni a bérletárakat, hogy a hűséges szurkolók érezzék, valóban megéri minden meccsre kimenni, ha a játék nem is mindig győzi meg erről őket.

Nektek mi a véleményetek?

Meccs a pályán kívül: napos oldal - exkavátorok, félidő 0-2

(Emléktárgyak az örökkévalóságnak)

Ma, hétfőn délelőtt sajtótájékoztató volt a stadionban, a Csáky-szektor előtt, hivatalosan is bejelentették a korszerűsítés, átépítés megkezdését - majd azonnal neki is estek a munkagépek az elbontásra ítélt hét vasbeton lelátórésznek.

Ott voltam, fotóztam, videóztam, hamarosan több anyagot is felteszek minderről (ez időközben megtörtént - wmitty), részletes beszámolóval. Előzetesen gyorsan két Youtube-videó, utána pár fotó és immár az írásos beszámoló:

(Az apró fémtábla helye)

Ellentmondásos élmény volt ez a hétfői sajtótájékoztató, amit ráadásul afféle avatás jellegű ünnepnek állítottak be; persze, az is, egy fontos időszak kezdőpontja. Csak hát mégis...

Egyik szemem sír, a másik nevet - írta le egyik olvasónk, s aligha csak ő, aligha csak itt. Az érzés is ellentmondásos, ami most a diósgyőri érzelmű futballszurkolókat elfogja. Kivéve azokat, akik netán teljességgel negatív fejleményként fogják fel a most induló stadionrekonstrukciós programot, annak aktuális harmadik fázisát. (Merthogy az előzők a világítás, illetve a főépület lettek volna a hivatalos időszámítás szerint.)

(A volt Csáki-szektor: "under construction")

De kettős érzéssel távozhatott az ember az említett kis rendezvényről amiatt is, mert meg is tudott valamit a dolgokról, meg nem is. Főleg nem. Elmondták, ami eddig ismert volt: le kell bontani a napos oldalt (később a karéj többi részét), 400 millióért épül helyette tavaszra amolyan korszerű, fedett, műanyagszékes izé, ami manapság jobb pályák körül lenni szokott. Elmondták az illetékesek - Káli Sándor polgármester, Nagy Béla egyesületi és létesítményvezető, Varga László önkormányzati biztos és Veres László városházi szóvivő -, ami személyes emlékként kinek-kinek eszébe jutott, nem volt megható, persze, de helyénvaló igen; talán attól lett volna szebb, ha csupa ilyesmit régi jó drukkerektől hallhatunk, voltak is jelen páran, noha a nagyközönség számára nem hirdették meg ezt a lelátóbúcsúztatót. Egy legendás törzsszurkoló neve elhangzott, hál'istennek, Csáki Józsefé, akinek a névtábláját a középső szektorból csak megmentették - majd kiteszik az újra -, ugyanakkor szó sem esett róla, hogy mennyi-mennyi olyan apróság veszett oda a már hétfőn nagy erőkkel meginduló bontási műveletekben, ami sok-sok rajongó számára örök emléket jelenthetett volna. (Egy-egy kifakult tábla, jellegzetes felfestést, feliratot tartalmazó acéldarab, betonelem.) Nota bene, pár kődarabkát szokás szerint becsomagoltattak a szervezők, s jelenlévők megkaphatták, hazavihették. (Pár órával később többekkel találkoztam a környéken, akik szintén szívesen részesültek volna ebből az ajándékból - de "civilek" lévén le-, azaz kint maradtak.)

(A notabilitások mögött háttérben a lelátó, délelőtt 11-kor)

Mi hangzott el?
"Az én generációm az, amelyik látta a nagy meccseket, az aranygenerációt a pályán. Mikor Borostyán Misi beakasztotta a román hálóba azt a gólt... A beruházással, amiről évekkel ezelőtt beszéltünk, lépésről lépésre tudunk haladni. A Csáki-szektor elnevezés megmarad, az egykori szurkolótársak emléke mind velünk él. És megvan a remény, hogy hamarosan újra csodákat láthatunk ebben a stadionban." - Káli Sándor
"Iskolás füzeteim hátulja rendre tele volt azzal, hogy stadiont igyekeztem tervezni. Gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy itt lehetek, amikor valami európai születik Diósgyőrben. Az újjáépítés indoka, hogy a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható." - Varga László
"Háromféle minőségemben is nagy öröm ez a nap. Mint emlékező szurkoló, én is tudnám sorolni az egykori felejthetetlen meccseket, amiket ezekről a lelátókról láttunk. Mint a klubot üzemeltető kft. vezetője abban bízom, hogy olyan kényelemmel tudunk majd szolgálni a szurkolóknak, ami vetekszik az otthon fotelével. A DSM Kht. igazgatójaként pedig megnyugtató a tudat, hogy nem kell többé tartani tőle, hogy az elavult építmény esetleg életveszélyt jelenthet." - Nagy Béla

(Ugyanaz a háttérelem, mint fent, gyenge két órával később)

(Játék: mi a hat különbség, ami az utóbbiról hiányzik?)

Mire nem kaptunk választ?
- lesz-e szükség arra, hogy a gyár felőli, túlsó kapu mögötti lelátórészre is beengedjék a hazai szurkolókat; ez mikor dől el és mitől függ? Ha igen, akkor hogyan fognak ők oda eljutni-bejutni? A stadion körüli körutat, ugyebár, részben most zárták le (építési terület), részben mindig is le szokták meccsek idején (a klubháznál). Az uszoda felé kellene kerülni az elülső parkolótól és jegyárus "gombától", avagy a lakóházak közötti utcákon át?
- megkönnyítik-e a nagy parkoló használatát (megközelítését, elhagyását), ami eddig is tragikus volt, s most csak rosszabb lett a közlekedési helyzet?
- elképzelhető-e, hogy a majdani zárt kapus találkozó(k) idején megnyitják az építési területet, hogy az utcáról több százan/ezren nézhessék a meccset, a napos oldal "hűlt helyén keresztül"?
- kapnak-e alapos és átlátható tájékoztatást a reménybeli nézők a sajtó útján és máshogy arról, miként változnak az építkezés és lezárások következtében a viszonyok, útvonalak, szabályok?

(A jövőről a jövővel: ifijátékosok osztották ki a jelenlévők között a pici ajándékcsomagokat)

Nem hallhattunk továbbá egyetlen szót sem a hamarosan esedékes centenáriumi rendezvények előkészületei tárgyában sem. A múltkori ankéton olyasmi hangzott el, hogy felállt valamilyen önkormányzati bizottság erre a feladatra, ám most azt hallottam, hogy semmi ilyesmi nincs, sőt, az előkészítő munkákra tervezett pénzkeretet is "kifelejtették" a helyhatóság költségvetéséből. Hova menjen, akinek ötletei vannak, energiáit, idejét szívesen szánná a folyamatok önkéntes segítésére? - nem tudni.

Ahogy azt sem, valóban szükség volt-e erre az egész most induló projektre. Vagyis igaz-e, amit a biztos mondott, miszerint "a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható". Mert a stadion előtt véletlenül találkoztunk azzal az mérnökkel, aki anno, a hatvanas évek közepén a vasbeton lelátószerkezet statikai tervezője volt. Nem tudván leplezni indulatait és csalódottságát, hevesen magyarázta, hogy mindez tévedés, sőt, "tébolyult, őrült elme" bűnös tévedése, merthogy igenis meg lehetett volna az eddigi struktúra megtartásával csinálni a korszerűsítést. Az erre irányuló tervek léteznek, ő maga az utóbbi években többször tájékoztatta róla a polgármestert. Ugyanakkor olyan mérnöki elemzéseket nem ismer (nem is készültek?), amelyek az ellenkezőjét igazolnák (vagyis a bontás elodázhatatlanságát). A szakember szerint negyven évvel ezelőtt száz esztendőre tervezték a szervezetet. (Igaz, az időről időre szükséges karbantartást feltételezve - ami azonban sosem történt meg.)

(Törzsszurkolók kis csoportja: "Minden lépcsőn álltam már"..., de többet ezeken nem fogunk)

Jelen sorok írójában az egész program előkészítetlensége tárgyában az erősíthető az óvatos gyanút, hogy egyrészt a délelőtt 11 órai sajtótájékoztató előtt megkérdeztem a klub egyik illetékesét, a következő hetekben milyen ütemezés szerint várható a bontás megindulása, s ő nem tudott többet mondani, mint hogy "igen, a következő hetekben, valamikor". Ehhez képest 12 óra sem volt még, amikor két exkavátor nekiesett a hét szektor közül kettőnek, s újabb egy óra múlva már nem sok maradt egyikből sem...
Ugyancsak szerettem volna segíteni a fent említett mérnöknek, hogy ha még nem lenne késő, előadhassa gondolatait és javaslatait az érintetteknek. Bevittem a klubház irodájába, kerestük a bent éppen beszélgető Nagy Bélát és Varga Lászlót - ám annál tovább, mint hogy a titkárnőn keresztül üzenték, most nem érnek rá vele csevegni, nem jutottunk.

Bizakodunk tehát, de nem mondható, hogy minden jel a bizakodásunkat erősítené...

Ilyen lesz? (kábé)

Azt írta be a hivatalos klubhonlap egyik hírének olvasói kommentjei közé (én legalábbis ott olvastam) valaki, hogy olyan lesz a jövőre év elejére elkészülő új keleti, állóhelyi stadionrész, mint amilyen a holland Twente pályájának hasonló blokkja, s illusztráció gyanánt betett egy linket, amelyen igen látványos flash-animációval, interaktív módon tanulmányozható „a jövő”. Vagyis a képet zoomolhatjuk, forgathatjuk. „Hátunk mögé” nézve érzékelhető, hogy a pár éve felújított-átépített főépületi rész tényleg hasonló, ergó valóban hihető, hogy később az egész stadion kábé ugyanígy fog kínézni. Fantáziálás, álmodozás végett most egyelőre ez is megteszi.

A mozgatható kép itt tekinthető meg.

(a mellékelt statikus fotón az Indianapolis Colts-os óra nem része a tervnek; csak a pécém desktopjának, amiről kimásoltam)

Emlékek, emberek és az elbontandó lelátók

Itt, a blogban, egyik kommentjében kértek meg, hogy készítsek pár fényképet, amíg még áll, a keleti lelátórészekről: hadd lehessen legalább képileg megörökíteni a neten. (Talán egyszer, pár év vagy évtized múlva, majd valaki virtuálisan reprodukálja, és olyan cyber-sisakkal a fejünkön ismét álldogálhatunk majd, meg sétálhatunk az elmúlt évtizedekben megszokott lépcsősorokon.) Tegnap délután volt rá másfél órám, kimentem, hogy legalább kívülről fotózgassam, ami egy hét múlva már talán nem is lesz többé.
Az utcán hamar megszólított egy ősz hajú úr, láthatóan helybeli lakos, akit nem kellett sokat kérdezgetni - egyáltalán nem; más talán úgy mondaná: lerázni sem lehetett volna..., igaz, nekem eszem ágában sem volt -, szóval mindjárt elkezdett mesélni a régmúltról, amint kiderítette, hogy "történészi igénnyel" kattogtatom ott a fotómasinát. Elmondta, hogy anno, a hatvanas években maga is jelen volt az építkezésen dolgozó sokezernyi kommunista műszakos között, kicsit később kiderült ráadásul, hogy családja révén ezer szállal kötődik a diósgyőri (és perecesi) futballtörténelemhez.
Személyes történetén keresztül még jobban érzékelhetővé vált, mennyi minden "elvész", óhatatlanul, a legjobb szándék mellett is, amikor valami régit a felújítás, a korszerűsítés szándékával lebontanak... Mert amelyik fal és oszlop ledől, az örökre eltűnik - bármi emelkedjék is onnantól a helyén, akár magasabbra is.

Szóval beszélgetés közben egyszercsak ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy előkapjam kamerámat (E90), és felvegyek legalább néhány percet a nosztalgikus - ám a legkevésbé sem összeszedett - előadásból. A két részlet egyike sem valami remekmű; inkább csak arra szolgálat, hogy inspirálja a profi (televíziós) riportkészítőket, menjenek ki ők is a helyszínre és próbáljanak hasonlóképp kínálkozó alanyokat elkapni.

A két videórészlet a Youtube-on:
„Foczkó, Boczkó, Molák, Polák”
„Ezt nem lehet kitörölni, nem?”


(Az első sztoriban elhangzó „legendabeli” névsort illetően csak a hallásomra tudtam támaszkodni. Annyi bizonyos, hogy Foczkó nevű játékos szerepelt a fél évszázaddal ezelőtti Perecesben, talán a Futó testvérek egyike volt ő, még eredeti nevükön, de a többi névben teljesen bizonytalan vagyok. Kérem, aki többet, biztosabbat tud, tájékoztasson!)

Lelátócsere Diósgyőrben - a MiTV-riportja (videó)

A stadionrekonstrukcióról Varga László önkormányzati képviselő beszélt a városi tévé keddi Sportpercek adásában.