Helyzetparádé (DVTK - REAC 3-0)

Megérte várni a rajtot, azt kaptuk, amit reméltünk. Talán csak a gólok száma lett egy kicsivel kevesebb, de a mutatott játék, a helyzetek száma és a szerzett pontok mennyisége kielégítő. És - némi képzavar, mert már a meccs előtt tudtuk az eredményt - a hab a tortán: csak döntetlent játszott a Nyíregyháza, így máris 5 pont a hátrány.

A kezdőcsapat úgy állt fel, ahogy arra mindenki számított, hiszen a védelemben nem volt alternatíva (Budovinszky sérült, Nagy Tamás eltiltását töltötte), a középpálya egyetlen kérdését (Lippai vagy Arze?) pedig az ankéton előre megválaszolta Benczés Miki. A csatársor pedig adott, hiszen George-ot vétek lett volna kihagyni, Granát pedig az utolsó három edzőmeccsen 8 gólt lőtt, úgyhogy hasonló kategória.

Radoš
Vadász, Gal, Raković, Gohér
Dobos, Abdouraman, Lippai, Luque
Menougong, Granát

Még mielőtt nekikezdenék a meccsnek, egy kis kitérő. Próbálkozik a klub mindenfélével, általam ismeretlen celebek felvonultatásával, így 2010 első meccse után ezúttal a capella előadást hallhattunk. Annyival volt jobb, hogy most nem a Himnusz, hanem a DVTK-induló csendült fel, viszont a ritmus távol állt a szurkolók által énekelttől, így nem mondanám, hogy tökéletesen elnyerte a tetszésemet.

Mint ahogy a meccs kezdete sem, de még mielőtt megijedtem volna kiderült, hogy ha talál is a REAC egy gólt, akkor is bőven van esély a fordításra. A betömörülő csapatok számítását mindig át lehet húzni egy gyors góllal, ez most nem sikerült, de ahogy telt az idő, egyre inkább látni lehetett, hamarosan megszületik a vezető gól. A diósgyőriek magabiztosan tartották a labdát és szépen váltogatták a széleket és voltak lövések, igaz nem annyira veszélyesek.

Több meccsről szóló írásomban találkozhattatok a gólok, helyzetek leírásával, de ezúttal meg sem kísérlem összefoglalni az eseményeket, annyi volt. Az első félidő második felében és a második félidő elején három percenként jöttek a helyzetek, kisebb nagyobb lehetőségek, némelyik talán gólhelyzetnek nem is nevezhető, de szinte mindegyik támadást sikerült befejezni, abból nem tudott az ellenfél visszatámadni.

A második félidő elején lőtt két újabb góllal sikerült eldönteni a meccset, utána "csak" a gólparádé maradt el, mert helyzetből továbbra is volt bőven, ami több mint biztató a jövőre nézve.

Még arra is volt lehetőség, hogy éles körülmények közt gyakorolja a DVTK a 3-4-3-as játékrendet. Nem esküszöm meg rá, de valahogy így állt fel a csapat:

Radoš
Vadász, Gal, Raković,
Lippai, Abdouraman, Luque, Arze,
Pál Sz., Granát (Bacsa), Dobos

És amikor az ellenfélből még egy játékost is kiállítottak, akkor már szinte mindenki támadott, talán Péchy Tibor régi álma, az ötcsatáros játék is megvalósult némelyik akciónál. Egyrészt távol voltak tőlem az események, másrészt a középpályások gyakorlatilag szünet nélkül cserélgették a helyüket, mindenki feltűnt mindegyik poszton.

Elmondható, hogy a szép kombinatív és eredményes játékot láthattunk, sikerült azt átmenteni az edzőmeccsekről a bajnokira is.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Az elején volt egy bizonytalansága, majd rögtön bravúrral mentett, nem sokkal később pedig a komplett védelemmel közösen nézte, amint egy beadás elment keresztben a kapu előtt. Nem lett belőle baj, viszont ugrásszerűen javult a teljesítménye, ami kósza labda később felé járt, azt óriási magabiztossággal kapkodta le.

Vadász Viktor: Hiba nélkül hozta le a meccset, a későbbiekben remélem bátrabban mer csatlakozni a támadásokhoz.
Igor Gal: Az ellenfél támadásaival ezúttal nem sok gondja volt. Egy megindulása ugrik be, sajnos szabálytalanul szerelték, mielőtt igazán veszélyes helyre ért volna. Sokan mondják, hogy sárgája fölösleges volt, én inkább örülök, hogy nem kapott pirosat. A kapust meg kell védeni, nem csak jégkorongban, ettől csapat a csapat.
Savo Raković: Ahhoz képest, hogy kényszermegoldás a középső védő posztján, egyáltalán nem lógott ki. Viszont azt sem mondhatom, hogy jó lesz, ha felköti a gatyáját Budovinszky, mert ha meggyógyul, akkor gondolkodás nélkül veheti vissza posztját a kezdőben.
Gohér Gergő: Többet ment előre, mint Vadász Viktor (többször elmondták már, hogy a két szélső hátvédnek figyelni kell egymásra, egyszerre csak az egyik zárkózhat fel a támadásokhoz), talán éppen ezért ő lett a háromvédős rendszerre való átállás "áldozata".

Dobos Attila: Ugyan adott egy gólpasszt, volt lövése, egy nagy helyzete is, de azt hiszem, ezúttal kicsit szürkébben (értsd: nem látványosan) játszott, ezzel együtt nagy szerepe volt az ellenfél védelmének felőrlésében. Kár, hogy a vége felé nem tömték labdával, elég sokszor volt egyedül a bal oldalon.
Mohamadou Abdouraman: Ahogy megszoktuk, 90% fölötti hatékonysággal szedte össze a labdát, az ő teljesítményének már az a fokmérője, hogy milyen arányban tudja utána megjátszani azt. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ilyen bomba középpályássorban csak a legközelebbinek teszi le a labdát, vagy vállalkozik kreatív megoldásokra is!
Lippai Ákos: Nem az ő meccse volt, annak ellenére, hogy akadtak szép megmozdulásai. Ha óriási helyzeténél nem akarja a kapufa mellé tenni a labdát, hanem bármilyen más falusiasan egyszerű megoldást választ, akkor biztosan góllal ünnepli a 100. diósgyőri meccsét. Volt ezen kívül egy óriási bombája is, amit védett a kapus.
José Luque: Nem én mondtam, de egyetértek: az egykori Segunda Division gólkirály akár ne rúgjon egyetlen gólt sem Diósgyőrben, ha minden meccsen ad két gólpasszt. A legnagyobb meglepetést a gyorsasága okozta, kiderült, nem csak egy jó bal lábbal rendelkező lötyögő játékos, hanem egy olyan szélső, aki le tudja futni védőjét, majd utána be is tudja adni a labdát. Ja, és felnéz előtte! "Csalódást" pedig azzal okozott, hogy szokásos helyéről ezúttal nem lőtte be a szabadrúgást, védeni tudott a kapus. A szuper ütemben adott passzokra pedig számítottam, esztétikai élményt nyújtott némelyik.

George Menougong: Luquét isteníti a többség, de szerintem George legalább annyira nagyot játszott. Faragták rendesen, ennek ellenére talán nem is volt rossz megoldása. A legemlékezetesebb: a félpályánál egy bedobást követően úgy nyesett alá a levegőben a labdának, hogy az esernyőszerű pályát leírva a semmit nem értő védő háta mögött landolt. A gólja is mestermunka volt, nem csak a labda, a kilépés is nagyon jó ütemű volt, a helyszínen is látni lehetett, szó sincs lesről.
Granát Balázs: 4 meccs 10 gól - nincsen rossz formában. Már az első félidőben is betalálhatott volna, de akkor félfordulatból fölé lőtt egy hozzá pattanó labdát, viszont a második félidő elején néhány perc alatt mennybe ment. Luque passzát nagyon higgadtan emelte a ficakba, utána pedig még szerencséje is volt. Ha ezen kívül nem csinált volna semmit, akkor is járt volna a taps, de bőven kivette a védekezésből is a szerepét a többi csapattárshoz hasonlóan.

Pál Szabolcs: Mozgott rendesen, őt sem volt egyszerű követni, éppen a pálya melyik részén tűnik fel, de ez még nem az a meccs volt, ami után dalba foglalják a nevét a szurkolók.
Vicente Arze: Arzéra is áll az előző mondat annyi kiegészítéssel, hogy nem ijedt meg a csínytől, sikerült is kiharcolni egy piros lapot (egyből piros is lehetett volna, nem csak második sárga).
Bacsa Patrik: Adhatott volna egy gólpasszt, ha Lippai már említett lövését nem védi a kapus. Volt szép megmozdulása, Granáthoz hasonlóan neki is nagyon fontos lesz az első gólja.

DVTK - REAC videók (2010-2011, 16. forduló)

A DVTK - REAC előtt

Végre kezdődik a tavaszi szezon, most majd kiderül, mire volt elég a felkészülés! Mert az lehetett akármennyire tökéletes, ha utána nem jön a várva várt eredmény.

Márpedig a DVTK eredménykényszer alatt játszik és nem csak a REAC ellen, hanem remélhetőleg egész tavasszal. Ha a Tiszalúc, Oberwart, Kazincbarcika elleni meccsek bajnokik lettek volna, akkor egy csepp drukk sem lenne bennem, a 20-2-es gólkülönbség több mint megnyugatató. Azonban egy edzőmeccs mindig más, mint egy bajnoki, ezért ott motoszkál a fejemben, mi lesz, ha a REAC beáll a 16-osára. Az edzőmeccsek és edzések alapján bízom benne, át lehet törni a ezt a falat is, egy jó szabadrúgás, szöglet most életveszélyes lesz, de akcióból is képes ez a csapat gólokat szerezni.

Ha jól végiggondolom, egyetlen igazi veszély leselkedik ránk: ha nem sikerül sokáig gólt lőni, akkor elkezd(het) türelmetlenkedni a közönség, és a játékosok önmagukkal szemben is türelmetlenek lesznek, ami csak megnehezíti a győzelmet.

Viszont, ha sikerül apró gólokkal megtörni az ellenfelet, akkor még gólparádé is kerekedhet, ami nagyon jót tenne minden szurkoló lelkivilágának és talán meghatározná az egész tavaszt.



Én optimista vagyok, beruháztam egy bérletbe is. Lássuk, nem csak szavakban akar feljutni a Diósgyőr!

Elkezdődött (REAC - DVTK 2-2)

(Budapesti emberünk, kardosig írása.)

Végre meccs! Nem az internet bújása, hírek keresése, fórumon vitázás, hanem hamisítatlan futballmérkőzés az NB II-ben.

Aki nincs benne a DVTK napi történéseiben, akár azt is mondhatná, hogy egy volt NB I-es csapat játszott az NB II. tavalyi 4. helyezettjével. Az igazság viszont az, hogy ez a csapat egyáltalán nem hasonlított a tavalyi NB I-eshez.
Ha csak az utolsó fordulóban (MTK ellen 2-5) a - már alaposan megfiatalított! - csapat kezdőit nézzük, akkor a mostani kezdővel összevetve, egyedül Roszel Róbert volt ott mindkét gárdában.

A csapat első meccsére, mintegy 200-250 fanatikus látogatott el Rákospalotára. Nem tudom, hogy megelőlegezett bizalom az új csapatnak, vagy egy új kor kezdetének, de az ultrák végre szurkoltak, ezzel újra valódi meccshangulatot teremtettek.
A rengeteg vendégszurkoló után, a következő meglepetés a kezdőcsapat összeállításánál ért. Gal nem tudta vállalni a játékot, így Kovács Ádám került be a csapatba. Ráadásul pont a helyére. Valahogy így álltunk fel:

Rados
Bihari, Horváth G., Kovács Á., Gohér G.
Illés R.
Dobos, Lippai, Zsivoczky
Roszel, Bogyó K.
Edzőmeccseken nem voltam, így én nem láttam, hogy Kovács Ádám már játszott ezen poszton, ezért úgy gondoltam, hogy olyan játékos játszik majd középen, aki alapvetően középhátvéd. Vagy Bihari, vagy esetleg Kovács Zsolt. A többi helyen nem volt meglepetés, mert a szűk játékoskeret miatt szinte máshogy nem is lehetett összeállítani a csapatot.

A mérkőzést kicsit megilletődötten kezdtük. Főleg Bihari oldalán kerültek sokszor mögénk. A REAC rohamoknak meg is lett az eredménye: az egyik támadásukat csak szabálytalanul tudtuk megállítani a tizenhatoson belül, így Iványi 11-est ítélt. Szerencsére Nyerges az alsó sarok mellé gurított.

Továbbra is támadásban maradtak a hazaiak és meg is szerezték a vezetést. A tizenhatoson belül fejpárbajt vesztettünk és a labda a késlekedő Rados fölött áthullott a túlsó kapufához, ahol az érkező Menyhárt beljebb segítette.
A gól után még volt egy pár kecsegtető helyzetük, de nem tudták növelni az előnyüket. Ezután fokozatosan mi is magunkra találtunk. Dobos a jobboldalról egy szép csellel betört a büntetőterületre, ahol a becsúszó védő elsodorta.
Iványi itt sem habozott megítélni a 11-est. Ákos pedig okosan a jobb alsó sarokba lőtte. Annyira helyezve volt, hogy a kapusnak nem volt esélye.
A gól meghozta a játékosok önbizalmát. Magabiztosabban, pontosabban adogattunk és többször értünk fel a REAC kapujához.

A második félidőben kiegyenlítettebb volt a mérkőzés, nem éreztem, hogy baj lehet, nem sikerült ziccereket kidolgoznia a REAC-nak. Ezért volt fájó, hogy egy távoli, jól eltalált lövéssel mégis előnybe kerültek. Ezt követően viszont nagyon pozitív volt, hogy nem zuhantunk össze. Sőt, beszorítottuk a hazaiakat. Ami inkább mezőnyfölényt, mint ziccerek sorozatát jelentette. Egy Roszel-villanás viszont elég volt, hogy kiegyenlítsünk. Gohér szögletére érkezett jól a rövid saroknál, és előrevetődve csúsztatta a labdát a hálóba. Az egyenlítés után nyílt lett a mérkőzés, mindkét oldalon akadtak lehetőségek, de az eredmény nem változott.

A játékosok boldogan jöhettek a mégboldogabb szurkolókhoz. Újra egymásra talált a csapat és a tábor. Visszhangzott a Budai II a "Hé, fiúk"-tól.

Összességében az előzményeket ismerve bravúr az egy pont. Egyértelmű volt, hogy a REAC jobban összerakott, összeszokottabb csapat. A mi játékunkat többnyire a Lippai - Dobos játékkapcsolat jelentette. Szerencsére a rutinos játékosaink hozták magukat, nagy szerepük volt abban, hogy gólokat tudtunk lőni és pontosan távoztunk.

Játékosonkénti értékelés:

Ivan Rados: Bemutatott két három bravúrt. De érzésem szerint mindkét gólban benne volt egy kicsit. Többet várok tőle. Az idősebbek közül talán vele kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem.

Bihari Gyula: Azt gondoltam, ha játszik, akkor középen fog. Ő nem az a mozgékony szélsőhátvéd típus. Az elején bizonytalan volt, de a második félidőben már jobban, határozottabban próbálta megállítani a REAC támadásokat. A támadójátékunkhoz nem sokat tett hozzá, de feltehetőn nem is volt feladata.
Kovács Ádám: Álmomban nem gondoltam volna, hogy ő lesz a DVTK középhátvédje. (Talán még ő sem.) A test-test elleni küzdelmekben alulmaradt, fejpárbajt egyszer sem nyert, de azért odatette magát, volt több remek szerelése, jól helyezkedett, labdabiztos volt. Amit ilyen helyzetben meg lehetett tenni ő megtette. Gyanítom azért nem sokat fog ezen a poszton szerepelni.
Horváth Gábor: A legbiztosabb pont volt a védelemben. Még úgy is, hogy fél évet kihagyott. A társak is bátran keresték, jó helyen volt nála a labda. Negatívum, hogy összehozott egy tizit, aminek jogosságát nem lehetett megítélni onnan, ahol álltam. Sajnos magassága miatt ő sem tudta felvenni a harcot Nyergessel.
Gohér Gergő: Ő többször felért a támadásokhoz. Védekezésben többször behúzódott középre segíteni, így viszont a szél maradt nagyon szellős. Biztosabbnak tűnt mint az NB I-ben. Az egyik szögletünknél volt egy fejese az 5-ös sarkáról, amit érthetetlen módon nem kapura, hanem inkább középre a tömegbe fejelt. Nem mellesleg adott egy gólpasszt Rooney-nak.

Dobos Attila: Jó az öreg a háznál! Nem a leggyorsabb szélső, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Kiharcolt egy tizenegyest, jól lépett fel a támadásokkal, jól cselezett. Ha állandósítja ezt a formáját, az NB II-ben erőssége lehet a csapatnak.
Illés Richárd: Az elején nehezen találta a ritmust, elnyomták, eladogatta a labdát. Aztán fokozatosan belejött. Űzte, hajtotta az ellenfelet. A második félidőben már megindulásokra is vállalkozott. A végén pedig egyedül rajta látszott, hogy ha van még egy félidő, akkor sem esne kétségbe, ugyanúgy tudna robotolni tovább. Sajnálnám, ha Abdou és/vagy Müller leigazolásával nem kapna lehetőséget.
Lippai Ákos: Talán a meccs embere. Belőtte a tizenegyest, remek labdákat adott, igazi vezéregyéniség volt. A második félidőben bemutatott egy olyan parádés cselsorozatot, amivel több REAC-védőt fűzött be egymás után és még a beadásra is maradt ereje. Jó, hogy ő aláírta a szerződését!
Zsivoczky Norbert: Nagyon jól kezdte a meccset. Az elején ő volt az, akit talán a legkevésbé fogott meg a bekapott gól. Látszik, hogy képzett labdarúgó. Jól tartotta meg a labdákat, volt egy pár távoli kísérlete is. A második félidőben kicsit eltűnt (nem csak azért mert messzebb játszott a vendégtábortól). Remélem nem sérülés volt a cseréjének az oka.

Roszel Róbert: A tőle megszokott harcos játékot hozta. A kapura nem jelentett annyi veszélyt, mint amit én vártam. Ennek ellenére azért csak fejelt egy gólt - gyakorlatilag a földről.
Bogyó Károly: Erős fizikumát nem tudta kihasználni. A rutinosabb játékosok elnyomták. Bár a vége felé egyre jobban oda tette magát. Helyzetbe nem igazán került, egyetlen lövése volt, ami kevéssel kerülte el a kaput. Viszont gyakran visszalépett, besegített a védekezésbe. Sokat kell még fejlődnie.

Szabó Dávid: Zsivó helyett állt be, de nem a bal, hanem a jobb oldalra. Nem volt ideje nagyon felvenni a játék a ritmusát, talán meg is volt illetődve egy kicsit. Ennek ellenére, ha Giu belövi a helyzetét, akkor gólpasszt jegyezhetett volna.
Kovács Zsolt: Nem sok időt töltött a pályán, még ismerkednie kell a felnőtt focival és az NB II-vel.
Giák Tamás: A szünetben nem értettem, hogy hogyan gyakorolhat 3 csere mezőnyjátékosunk, amikor nem is vagyunk annyian. Amikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy Giu passzolgat Szabó Dáviddal és Kovács Zsoltival.
Arra végképp nem gondoltam, hogy mezőnyben fog pályára lépni. De végül az is megtörtént. Tamás azt a pár percet megpróbálta maximálisan kihasználni. Rengeteget futott és amiről azóta mindenki beszél: volt egy bivalyerős lövése a jobbösszekötő helyéről, 20-25 méterről, amit a kapus kiütött. Ha nem középre megy, hanem valamelyik sarokba, nincs ember, aki kifogja.

A REAC - DVTK előtt

Néhány kivétellel Magyarország rengeteg stadionjában jártam már, főleg, ahol a DVTK is megfordult. A fehér foltok közül talán a rákospalotai az, ami a legkönnyebben elérhető, eddig mégis kimaradt, sajnos idén is, a DVTK nélkülem kezdi a szezont.

Ahogy néhány nappal ezelőtt jósoltam, nem teljes csapattal áll ki a Diósgyőr, George Menougong nem írta alá a szerződéshosszabbítás (újakról szó sem volt). Bevallom, én még többre számítottam, de legalább így maradt egy halovány esély a REAC ellen. Érdekes a jelenlegi keret összetétele, vannak az ifiből frissen felkerült fiatalok, a harminc közeli/azon túli öregek és közte Gohér Gergő, valamint Zsivoczky Norbert. Persze az optimista forgatókönyv szerint ez nem a végleges keret, minimum Halgas, George, Abdouraman és Budovinszky (+ talán Raković) csatlakozni fog, de akár még több játékos is érkezhet.

De nem a REAC elleni idénynyitóra, ott csak négyen ülnek majd a kispadon. A Benczés Miklós által megadott előzetes kezdőcsapat még rendben is van (egy jobbhátvéd, egy jobb oldali középpályás és egy csatár azért még elférne benne), a gondok majd akkor kezdődnek, ha cserélni kell. Márpedig ebben a hőségben kicsi a valószínűsége annak, hogy ne kelljen.

A meccs előtt sokkal többet nem tudok elmondani, mert lövésem sincs, hogy mire képes a REAC, sőt, arról is csak halvány elképzeléseim vannak, milyen az NB II.

Azért sok szempontból jól jönne, ha nem maradna Rákospalotán mind a 3 bajnoki pont!

A foci egy soviniszta sport

Mindegy, hogy a saját csapatomnak szurkolok vagy az ellenfél ellen, ugyanazon az oldalon állok. Csak éppen sokkal elegánsabb valakinek és nem valaki ellen szurkolni.

Kutasi Róbert ezt felejtette el, amikor ismét kirohant a DVTK ellen. Ráadásul ezt nem a hétvégi DVTK - REAC mérkőzés előtti felvezetés (hangulatkeltés) időszakában tette, hanem a meccs után. Akkor meg minek? Savanyú a szőlő? Magyarázni a bizonyítványt? Védeni a hátsót, nehogy belepörköljön az elnök úr?

HappyMan a borsod.blog.hu-n írt egy nagyon szép bejegyzést Kutasiról, felemlegetve egy régi esetet, amikor hazugságon kapták. Ehhez sokat nem lehet - nem kell - hozzátenni, maximum annyit, hogy elég volt Kutasiból, elég volt a REAC-ból, kövessék a Stadlert, Gázszert a süllyesztőbe.

DVTK - REAC másodszor

Megnéztem a városi tv-ben a DVTK - REAC meccset. Másodszorra még nagyobbnak tűnt a DVTK fölénye és még gyengébbnek a REAC teljesítménye.

Milicic gólpassza a tv-n keresztül még szebb volt és be kell valljam, az első meccsértékelésemben is "rendkívül pozitívra" értékelt Homma játéka még jobban tetszett. Ellenkező utat járt be Stanic, a felvétel megtekintés után már eszembe sem jutna, hogy ő volt a meccs embere, bár tartom, jól játszott.

Ezen kívül még egy kiegészítés és egy módosítás: Kamber első lövése nem kipattanó, hanem Homma által lekészített helyzet után volt és megfeledkeztem Lipusz bombájáról, amivel bebiztosíthatta volna a győzelmet.

A büntetőkről Takács Peti azt nyilatkozta, hogy mindkettő véleményes volt. Az elsőről a felvétel sem győzött meg, hogy nem történt volna szabálytalanság, élőben annyira tisztának tűnt a messzeségből is, bár Juhász "Minuta" István már a közvetítés elején rátapintott, hogy Nyerges előszeretettel dobálja magát, ha egy védő a közelébe merészkedik. A másodiknál élőben nem, de felvételről úgy tűnt, hogy hozzáértek Szabó lábához, de ő később esett el. A bíró mindenesetre 5-10 méterre, ha állt. Sajnos Magyarországon el kell esni ahhoz, hogy a bíró szabálytalanságot fújjon, hülye aki talpon marad. Ezért áll húsz perc játékból egy félidő...

Láttam más összefoglalót is, a Duna Tv-é kapcsán inkább idemásolom Pe-Pe hozzászólását a DVTK.eu-ról, ennél jobban én sem tudnám értékelni:
"Megnéztem a Duna tv-n az összefoglalót.
Bár ne tettem volna. Még egy ilyen szar színvonaltalan fos összefoglalót,
amit ez a szerencsétlen kis Knézy és bandája gyárt nem láttam.
Az még hagyján, hogy nem nagyon ismételnek meg fontos szabálytalanságokat,
és a gólt is csak nagyon ritkán, de, hogy mindeközben kib@sznak egy nagy feliratot, hogy mi is lett a pontos végeredmény és emiatt egy 11-est illetve az elvégzett büntetőt se lehet látni. Kritikán aluli."

Ami a Sport tv-n ment, azt pedig ideillesztem.

FRISSÍTVE: Takács Péter gólja és gólöröme:

Ismét FRISSÍTVE: teljes Duna Tv-s gólössszefoglaló:

Összefoglaló nyilatkozatokkal a városi tv-n: