Arannyal felérő ezüst

Nem kis meglepetésre és még nagyobb örömömre megnyerte a DVTK a Borsodi Teremlabdarúgó Bajnokság selejtezőjét, így vasárnap Debrecenbe utazhattunk a döntőre.

Csapat és szurkolói (Fotó: BOON)

Míg a selejtezőre csak a tisztesség kedvéért vettem meg elővételben a jegyet, addig Debrecenbe már muszájból, mert számítani lehetett rá, hogy gyorsan elfogy a 300 jegy. Persze azzal tisztában voltam, hogy az interneten bármikor vehetek jegyet, sőt a helyszínen is, de feltételezem, a hazaiak közül nem ugyanaz az érzés végignézni egy diósgyőri sikert, mint együtt énekelni a többi szurkolóval.

Essünk is gyorsan túl a kötelező körön, a körítésen. Volt ~400 diósgyőri, 30 szombathelyi, ~10 angyalföldi és még néhány száz debreceni. Negyedház lehetett, ezek után nem értem, miért nem kaptunk több jegyet. Persze akkor sem utaztak volna ezrek Miskolcról (egy évvel ezelőtt, amikor mindenki centenáriumi és Tornyi Barna-lázban égett, akkor igen), de mibe telt volna? Ezek után meglepődnék, ha a következő kiírás döntője Debrecen lenne. Sajnos a miskolci sportcsarnok alkalmatlan egy ilyen volumenű rendezvény lebonyolítására (mondjuk megnéztem volna, mit csinálnak Debrecenben, ha bejut a Diósgyőr mellett az FTC és az Újpest is), ezért sanszos a jövő évi szombathelyi döntő (vagy Budapest). Még egy mondat a szombathelyiekről: tudom, a klub fizette az utazásukat, de kellemesen csalódtam bennük. Normálisan összeálltak, szurkoltak, amit 30 ember tudott, így kell ezt ilyen létszámmal. Diósgyőri részről óriási volt a hangulat, nem is tudom, mi történik, ha mondjuk a Tatabánya jut tovább Nyíregyházáról. Fél Magyarország elalszik a tv előtt vasárnap késő délután.

Külcsín után jöhet a belbecs.

A DVTK - Vasas meccsen leesett az állam, olyan jól játszott a DVTK. A selejtező után írtam, hogy a továbbjutás ellenére a mutatott játék nem volt csillagos ötös, ehhez képest 2-300 százalékos javulást láttam Debrecenben. Olyan támadások mentek, mintha egész évben kispályázna a csapat és most is ott szeretne bajnokságot nyerni. Trükkök, passzok, bemozdulások, ahogy azt kell. Utólag kiderült, ez volt a torna legjobb meccse. A 6-4-es győzelem pedig azt jelentette, hogy a sofőrünk megivott - még - egy sört, mert ezzel gyakorlatilag továbbjutottunk - hittük akkor. (DVTK - Vasas 6-4)

A csoport második mecsén a Vasas simán verte a Haladást, közben folyamatosan azt számoltuk, melyik a jobb eredmény számunkra. Ha a Vasas nyer, akkor tegye tönkre a Haladás gólkülönbségét, vagy éppenhogy nyerjen, így a Vasas gólkülönbsége maradjon negatív. Ezek után természetesen két góllal nyert a Vasas. Persze ez akkor poén volt, végül mégis véresen komoly lett. (Vasas - Haladás 3-1)

Ugyanis a Haladás egyszerűen lefocizta a DVTK-t a meccs első félidejében, 5-1 volt az állás. Ami bejött a Vasas ellen, az nem működott a Haladással szemben. Megszerezték a vezetést, emiatt kitámadott a DVTK és nagyon jól kontrázott a szombathelyi csapat - volt olyan, hogy egyedül maradt elöl a csatáruk, közelében sem volt védő. A Vasas visszaállt velük szemben, meghiúsítva a kontráikat, ezzel tudott nyerni. A második félidőre a DVTK is rendezte a sorait és mintha a Haladás elszámolta volna magát, nem támadott olyan vehemensen, még 5-3-nál sem, mint akinek gólt kellene szereznie a továbbjutáshoz. A kétgólos vereség a körbeverés mellett azt is jelentette, hogy mindenkinek 0 a gólkülönbsége és legtöbb rúgott góllal a DVTK megy tovább, míg a Haladás indulhatott haza. Nem sokon múlt, hogy kiessünk! (DVTK - Haladás 3-5)

Ezután jött az elődöntő a másik csoport másodikjával, a Gyirmóttal. Velük játszottunk Nyíregyházán, és mintha annak a meccsnek az ismétlését néztük volna. Persze most kissé gólgazdagabb volt (1-1 helyett 3-3), ráadásul ezúttal a végén nekünk állt a zászló. A vasárnap látottak alapján is tartom a korábbi véleményem, a Gyirmót játszotta a legjobban a teremfocit. Erre bizonyíték az is, hogy az utolsó percben a kapust lehozva egyenlíteni tudtak. (Amikor ugyanezzel a Vasas próbálkozott, akkor ők nem lőttek, hanem kaptak gólt.) A szétlövésben ugyanaz a három diósgyőri - Lippai, Dobos, Gohér - állt a labda mögé, mint Nyíregyházán és ugyanolyan magabiztosan bombáztak a hálóba. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy meccs közben is volt egy büntető - mint Nyíregyházán -, amit a védett a DVTK kapusa - mint Nyíregyházán. (DVTK - Gyirmót 3-3, szátlövéssel 3-2)

A Haladás ellen rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés, végül szerencsénk volt, a Gyirmót ellen is a végsőkig elment a DVTK (az világnézet kérdése, hogy egy megnyert büntetőpárbaj szerencse vagy tudás), ezért volt egy olyan érzésem, hogy a döntő már nem a miénk lesz, persze szurkoltam azért. Sajnos a hazaiak szerezték az első gólt, így rohanhattunk az eredmény után, ami ment is egy ideig. Nem akarom Szabó Dávid nyakába varrni a vereséget, nem is lehet, de a fordulópont az volt, amikor kihagyott egy ziccert, az ellentámadásból pedig két gólra növelte az előnyt a Debrecen. A bírók megadták a hazai pályát, egy góllal többet kellett volna lőnünk a döntetlenhez is, sajnos ez nem sikerült. Akkor mi döntött? Hogy a Debrecen három sorral játszott, mi pedig kettővel, ráadásul éppen a döntőben kellett behozni a fiatalokat. Azonban sem ezen a meccsen, az egész tornán pedig pláne nem vallott szégyent a csapat! (DVTK - DVSC 2-4)

Játékosonkénti értékelés

1. sor: Tajti - Gal, Gohér, Vadász, Lippai, Dobos
2. sor: Giák - Abdouraman, Raković, Faggyas, George, Bacsa
Pályára lépett még: Kovács Zs., Szabó D., Illés, Kovács Á.

Tajti Norbert: Felvátva védett Giákkal. Őt választották a döntő kapusának és a nap emberének is. Előbbit mindenképpen megérdemelte, fontos büntetőt védett és a szétlövésben is fogott egyet, de az elején kapott olyan távoli gólokat, amit talán nem lett volna szabad.

Igor Gal: Övé a nap gólja, már oldalról is óriási löketnek tűnt, az ismétlésen pedig azt is látni lehet, az erő mellett az irányt is nagyon eltalálta. Úgy tűnt, élvezi a játékot, hogy nem csak védekezni kell, hanem kedvére támadhat is.
Gohér Gergő: Ő is támadhatott, remélem elraktározta, milyen érzés egy bika után a gólöröm, és át szeretné néhányszor tavasszal is élni.
Vadász Viktor: Tudom, a teremfoci teljesen más, mint a nagypálya, de biztató volt a teljesítménye. Ezek után kíváncsian várom, mit tud jobbhátvédként!
Lippai Ákos: Ha lett volna legtechnikásabb játékos cím, akkor azt nem kaphatta volna más. És itt nem arra gondolok, hogy 6325-öt tud dekázni, hanem hogy oda és akkor tette a labdát, amikor kellett. Ha kritika is kell, akkor ahogy haladt előre a torna, úgy gyengült a teljesítménye.
Dobos Attila: Legnagyobb megmozdulása a Gyirmót elleni szétlövés gólja volt. Nem lógott ki most sem a csapatból, de Nyíregyházán jobb volt.

Giák Tamás: Kapott gólt, védett helyzetet, szóval olyan átlagos teljesítményt nyújtott.

Mohamadou Abdouraman: Már a selejtező után is azt írtam, ő a pozitív meglepetés és most még erre is rátett egy lapáttal. Tudtátok, hogy ilyen lövései vannak? Új oldaláról mutatkozott be, mert Debrecenben inkább a támadásokban jeleskedett.
Savo Raković: Azt hittem, többet fog támadni. Valószínűleg nem tévedek, ha azt tippelem, neki nem kedvence a kispályás foci.
Faggyas Milán: Jól érvényesült a játékstílusa a teremben és lőtt egy nagyon szép gólt is a Gyirmótnak.
George Menougong: A nagypályával szemben teremben egyáltalán nem volt húzóerő, látszott, ő nem a Borosin nőtt fel.
Bacsa Patrik: Lőtt egy gólt, ami nagyon fontos lehet az önbizalmának, de még nem elég robbanékony. Mindenesetre a fiatalok közül ő volt a legjobb.

Kovács Zsolt: Akkor lépett pályára, amikor a DVTK kezdte eltámadni magát, feladata gondolom elsősorban a védelem megerősítése volt.
Illés Richárd: Nem sokat játszott.
Kovács Ádám: Ő sem.
Szabó Dávid: Ő sem, mégis hős lehetett volna.

Aki lemaradt Debrecenről...

... nem kell nélkülözne az élményt, amit a Diósgyőr meccseinek megtekintése jelent. Legalábbis a meccsek egy részét illetően - mert bár a Magyar televízió weboldalának vonatkozó cikkéhez talán még jelen pillanatban is valami olyasmi van kiírva címként, hogy "egy percét se hagyja ki", meg hogy "nézzen minden mérkőzést az MTV site-ján", valójában a vasárnapi torna alighanem legjobb derbijét, ami a DVTK szempontjából utóbb meghatározónak bizonyult, nem láthatta senki. Mármint online; a helyszínen lévő szerencsés százak igen.


Képviseletükben szerzőtársam, Norbi, aki megjárta Debrecent ezen a napon, majd bizonyára elmesél mindent, amit a szemtanú mondhat, ő viszont a fenti bosszantó anomáliákból maradt ki - nem mintha irigyelnie kellene tőlünk, többiektől... (Akiknek, tehát az itthon maradottaknak még a dvtk.eu időleges - pont a legfontosabb fél-egy órában! - lefagyását is meg kellett emészteniük.) Szerencsére a kritikus időszakban adott volt és működött is a Boon szöveges élő közvetítése a helyszínről, így lényegében nem maradtunk le semmiről, ami fontos: a Vasas elleni jó játék, sok gól és végül győzelem.

A állami televízió weboldalán, mint említettem, elvileg kezdettől adták az egész tornát stream formájában - és nem csak, mint a valódi tévében, az utolsó egy-másfél óráját -, csakhogy fél kettőtől süket és vak volt a megadott oldal. Mire ténylegesen beindult, már a házigazda Debrecen meccs ment - ezen a napon a hajdúságiak nyertek minden "különversenyt". (És nem csak fociban; lehet más témákat is találni a hétvége netes sajtójában.)


A dvtk.eu fórumában hál'istennek ezt követően volt alkalom és hely, no meg társaság, hogy mindezeket kellően ki lehessen beszélni, megosztani a sorstársakkal örömöt és bánatot, csalódottságot és meglepetést.

Ott írták mindazonáltal páran, a vége felé, hogy ők maguk elmellőzték ezt a bizonyos tévéközvetítést, ergó nemigen láttak semmit a végezetül ezüstérmet érő piros-fehér produkcióból. Ígértem egy bejegyzésben, hogy jelen blogon vigaszt nyújtunk nekik, igaz, ez nem úgy sikerül, ahogy terveztem. Noha DVD-felvevővel rögzítettem a fél 6-kor indult MTV-adást, tehát elvileg lemezre került az elődöntő és a döntő, meg a körítés, beleértve az ünneplést, díjátadást, interjúkat - köztük a diósgyőri beugró, legjobbnak választott kapus Tajtival -, összefoglalókat, de valami hiba került a rendszerbe. A készülék, a lemez avagy a kábeladás hibájából-e, nem tudom, de a felvett anyag tele van akadásokkal, digitális zavarokkal. (Az elmúlt két órát ezzel vacakoltam el... sejthető, mennyit bosszankodva.) Így a meccsek és az általam tervezett saját összefoglaló montázs nem kerülhet fel sehova, kárpótlásul lementettem az mtv.hu-ról a DVTK egész 2011-es terembajnoki szereplésének elérhető tévéfelvételeit, wmv formátumban, és ezeket feltettem a data.hu-ra, ahonnan igény szerint letölthetők, visszanézhetők. (Persze letöltés nélkül online továbbra is megnézhető)


2011. január 9.: DVTK-Tatabánya

2011. január 9.: DVTK-Vác

2011. január 9.: DVTK-Gyirmót

2011. január 30.: DVTK-Gyirmót

2011. január 30.: DVSC-DVTK döntő

Hawk filmfelvételei a diósgyőri szurkolókról

"Diósgyőr egy külön világ" - az nb1.hu összeállítása

---

FRISSÍTVE: Aki nem akar letölteni, annak itt van a két utolsó mérkőzés összefoglalója.

DVTK - Gyirmót elődöntő

DVTK - DVSC döntő

Kabát Péter, Zdenek Scasny, Benczés Miklós és Faggyas Milán értékelése

---

ISMÉT FRISSÍTVE: teljes mérkőzések

DVTK - Gyirmót

DVTK - DVSC

Győzelem után csalódottság (DVTK - DVSC-DEAC 6-1)

Amikor kiderült, hogy sikerült addig tologatni a DVTK - DVSC-DEAC meccs helyszínét, napját és végül az időpontját is, hogy egy korábbi ígéretem miatt nem tudok a helyszínen szurkolni, azóta vártam a kedd estét, hogy majd a városi tv-ben megnézem az ismétlést.

És eljött a 20 óra 20 perc, feltűnt a sportpercek szignálja, majd a Jegesmedvék valamelyik meccse. Le sem írhatom, hogy mennyire csalódott voltam (és vagyok).

Így erről a meccsről hülyeséget sem tudok írni, nehogy okosakat, ezért rajtatok a sor. Milyen volt? Mire érdemes emlékezni évek múlva is az eredményen kívül?

DVTK - DVSC-DEAC előtt

Szökőévente fordul elő, hogy nem tudok hazai bajnokira kimenni, most sajnos ilyen következik. (Amióta meccsre járok, egy DVTK - Kaba NB II-es meccs valamikor a '90-es évek elején és néhány éve egy DVTK - MTK mérkőzés ugrik be, ezen kívül is max. 1-2 lehetett, amit nem láttam személyesen. Ezek szerint a DFC fennállásának összes hazai bajnokiját láttam? Elképzelhető!)

Nagyon sajnálom, mert biztosan érdekes lesz. A DVTK az esélyes, ha nem esnek a játékosok abba a hibába, hogy nyáron is sikerült simán nyerni és a bajnokságot pocsékul kezdte a kis Loki, ezért minden erőfeszítés nékül meglesz a 3 pont, akkor meg is lehet. Ismét lesz Lippai-Dobos páros a középpályán, visszatér Halgas is, és jön a jó öreg 4-4-2. Remélhetőleg az is pörgeti a játékosokat, hogy Szentes Lázárnak is bizonyítani kell, csak nehogy túlpörögjenek!

Tippem szerint vagy egy nyögvenyelős meccs lesz vagy gála. Ha lehet választani, akkor gála.

Mindenesetre aki ott lesz, az szurkoljon helyettem is!

Pont nélkül, de biztató játékkal

Lassan itt van a Videoton elleni meccs, de még talán érdemes szót ejteni a Debrecen elleni találkozóról, ha már eddig nem volt időm írni.

Ők kezdték a szezont (Fotó: csontfej.try.hu)

Csupa pozitív élmény maradt meg erről a meccsről bennem, annak elenére, hogy végül vereséget szenvedtünk. Sajnos ez a realitás, még akkor is, ha tényleg nem sokon múlt nem a pontszerzés, hanem a győzelem, mert lassan egy héttel a meccs után is úgy látom, ha nincs Laczkó fejese, akkor hárommal több pontunk van.

Érdekes volt a debreceni túra, mert a jegyek körüli mizéria és a beígért alapos ellenőrzés és lassú beléptetés miatt szinte mindenki korábban indult el. Már az autópályán is láttam egy csomó diósgyőrit, de amikor kb. egy órával a meccs előtt bementem a stadionba már több mint százan voltak a vendégszektorban. Apropó beléptetés. Ilyet még nem láttam Magyarországon, kettős kordon vette körül a stadiont és már a kaput is csak jeggyel lehetett megközelíteni. A motozás alaposnak tűnt, de az övtáskámat például nem találták meg a derekamon... Ahogy számítani lehetett, a vendégszektor melletti ütközőszektort kinyitották és oda is bemehettek a diósgyőriek, amire szükség is volt, mert a bejáratnál csak a belépőkegyet kérték, azt már nem nézte senki, hogy valóban a vendégszektorba szól-e vagy éppen hazaiba.

Utólag fölösleges azon töprengeni, hogy mennyi diósgyőri lett volna, ha nem 780, hanem 2000 jegyet küld a DVSC, inkább az lehet a debreceniek számára a tapasztalat, hogy alkalmassá kellene tenniük a stadionjukat szükség esetén több vendégszurkoló fogadására, mert hülyék lennének, ha lemondanának a második ezer vendégszurkoló egymillió forintjáról.

Tavaly sokat írtam a felállásról, kezdőcsapatról, idén úgy tűnik, erre nem lesz szükség, mert Tornyi nagyon elkötelezettnek tűnik a 4-4-2 mellett és egyelőre nincs sok variációs lehetőség a játékosok terén sem. Ebből a szempontból a meccs előtt leírt dolgok jöttek be, és nem azért, mert a jövőbe látok.

Egy mérkőzés után Malinauskas nagy fogásnak tűnik, nem véletlen, hogy minden szavazáson 80% körüli eredménnyel lett a meccs embere. Ha jobban belegondolok, kis védése nem is nagyon volt, csak óriási bravúrjai. Már a 2. percben kikapta a Culibaly pörgetését, majd még nagyobbat védett ugyanő kiugrásánál és ugyanilyen ziccert hárított már 1-1-nél, akkor Czvitkovics próbálta elgurítani mellette. Volt egy Rudolf-kísérlet szabadrúgásból, mivel a sorfal mögé ment, azt sem volt egyszerű kiütni. A három gól közül az elsőbe beleütött, a másodiknál lenullázták a védelmet és a harmadiknál is üresen lőtt Mijadinovski. Talán csak két dolgot lehet kritizálni. A kirúgások nem mentek az első félidőben - mellettem volt, aki emiatt már el is temette -, és volt egy beívelés, amit talán meg akart fugni, de végül inkább ütötte, de pont emiatt a váltás miatt nem repült messzire a labda. Ha a továbbiakban is így véd, akkor nyugi lesz hátul, ami jótékonyan hat a hátvédek és középpályások teljesítményére is.

Azzal kezdtem, hogy realitás a Debrecen győzelme, de a meccs képe alapján mégsem volt várható. A Malinauskas méltatásánál felsorolt helyzeteken kívül ugyanis sok lehetőségük nem volt, viszont a DVTK már az első 10 percben három lövéssel jelentkezett és ez a lendület később sem hagyott alább. Persze a nagy különbség az volt, hogy a lövések nem voltak olyan veszélyesek, az egy szem Brnovic kísérletnél kellett nagyon nyújtózkodnia Poleksicnek és Dobos lövésénél szerencséje volt - Szendrei Józsefnek egyszer szemére vetették, hogy könnyű dolga volt a meccsen, minden lövés a kezéhez ment, mire raplikázott: mégis mit gondolnak, miért állt pont ott, nem azért, mert oda helyezkedett? - a többi vagy elkerülte a kaput, vagy már nem volt benne elég erő.

Sokat elárult számomra az, hogy még az első félidőben Rudolf többször is visszalépett jó mélyen a labdáért, mert elöl nem kapott, és volt egy olyan szituáció is, amikor középen nézett fel, lövőhelyzetet keresve, de ellőni már csak a 16-os sarka tájáról tudta a jól záró védelem miatt. Sőt, a második félidő eleje kifejezetten a DVTK-é volt, nem sokon múlt, hogy a már említett Brnovic-lövés bemenjen és Bajzát helyzetében is több volt.

Jöhetne a közhely, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magát, de nem, most Sadjo aludt el a szögletnél, mintha nem hitte volna el, hogy Laczkó gólt akar szerezni. A DVTK 1-1-nél is jött előre, ami nagyon szimpatikus volt, azonban amikor Lippai az ellenfél 16-osán belül húzogatta a labdát - nekem úgy tűnt, arra vár, hogy belerúgjon valaki és jöjjön a 11-es - lekontrázott hazai pályán a bajnok. Erre nem sokan számítottak azt hiszem. A tv-nek nincs perdöntő felvétele, de én biztos vagyok benne, hogy nem volt les, a félpályán innen indult Feczesin. Az az igazság, hogy már örültem, mikor Sadjo utolérte és emiatt Feczesin szabadult a labdától és az a kapu mellé ment, majd keserűen csalódtam, amikor egy pillanat múlva észrevettem, hogy ez bizony nem lövés volt, hanem passz az üresen érkező Rudolfnak. A harmadik gól már törvényszerű volt, az is, hogy már nem tudott a DVTK váltani és kapuja elé szorítani a Debrecent, és az is, hogy egy középre lőtt labda ekkor már a hazaiak üresen álló játékosa elé pattant.

Összességében azt mondom, tisztességesen már ki tudunk kapni, jöhet a következő lépés, a pontszerzés. Persze más tészta a Debrecen támadásait kivédekezni és ellentámadni és más lesz mondjuk a Pápa védelmét feltörni. Mindenesetre otimistán jöttem haza Debrecenből és aki elégedetlen volt, annak is az volt a legnagyobb baja, hogy "ha már vezettünk 1-0-ra, akkor legalább pontot szerezhettünk volna! Ha 3-0 után kapunk ki 3-1-re, akkor egy szót sem szólnék".

Játékosonkénti értékelés

Mindaugas Malinauskas: A meccs embere sok szép és fontos védéssel. A részletek fönt.

Bognár Zsolt: Szerencsés volt a gólja kétségtelenül, de ott kellett lenni, be kellett adni a labdát. A védőmunkáját szépen ellátta és ahogy gólja is bizonyítja, még fel is lépett a támadásokhoz, egy lövésére is emlékszem, igaz az levágódott.
Zoran Supic: Jól játszott, volt néhány utolsó pillanatos nagy mentése. Biztosan erőssége lesz a DVTK-nak, bár Jeknic felépülése után előremehet a középpályára. Ha jól tévedek, akkor a végén egy ideig Debrecenben is támadó volt, amolyan veszett fejsze nyele taktika részeként.
Igor Gal: Az első félidő után azt mondtam, Gal sokat mentett, de Supic a nagyokat. Tényleg minden labda visszajött róla. A második félidőben már neki is volt néhány gólhelyzetet megakadályozó közbelépése. Neki is hosszú távon stabil lehet a helye a csapatban.
Zámbó Bence: Érdekes módon nem az ő oldalán volt veszélyesebb a Debrecen, ami talán a teljesítményének is betudható. Annyira nagyot nem játszott, mint a két középső védő, de szerintem a Videoton ellen is ő lesz a balhátvéd.

Dobos Attila: Neki felemás volt a teljesítménye, néhányszor elment a DVSC az oldalán, viszont kvázi gólpasszt adott Bognárnak és akár gólt is lőhetett volna.
Dejan Vukadinovic: Nekem szürke volt, de hogy ez a posztból, a játékából vagy valami másból adódott-e, azt nem tudom megmondani. Ha Supic fellép a középpályára, akkor neki biztosan nem marad középen hely, vagy Dobossal vagy Zámbóval kell megküzdeni a kezdőcsapatba kerülésért.
Lippai Ákos: Érdekes módon inkább azokban a játékelemekben - rombolás, küzdés - volt inkább jó, ami régebben kevésbé jellemezte. Lehet éppen azért, mert az építkezés nem ment annyira, de neki is megvolt a lehetősége, nagyon tetszett az első félideji kísérlete, mikor lerázva az ellenfél játékosait ~25 ról nem passzolt, hanem lőtt. Mellé ment, de 10-ből 9 esetben ez a támadás be sem fejeződik, hanem elhal a tilitoliban, rossz passzban.
Roszel Róbert: A kapura veszélytelen volt, viszont a védekezésbe jobban besegített mint a másik szél. Volt veszélyes szöglete és néhány látványos sarkazásos passza. Ezzel együtt várom, hogy jobb legyen.

Bojan Brnovic: Ha bemegy a félfordulatos lövése, akkor ő a meccs hőse. Így csak az marad meg, hogy érzik egymást Bajzáttal és nekem továbbra is jobban tetszik az a típusú játék, hogy nem csak várja, hanem adja is a labdákat. Persze több támagatás kell majd neki a középpályáról.
Bajzát Péter: Nagyot küzdött, de igazi nagy helyzete nem volt. Neki is jól fog jönni, ha többet tud a csapat foglalkozni a támadásokkal.

George Menougong: Amit Lippai ellőtt, azt ő nem, ennyi a különbség köztük.
Sadjo Haman: Tornyi mondta, hogy két és fél gólban benne van, de azt is, hogy egy elszúrt meccs miatt nem szeretné a sárba tiporni. Adok neki még egy esélyt.
Somorjai Tamás: Nem hozott szerencsét. Semmi köze nem volt hozzá, de ahogy pályára lépett egyből megfordult a meccs.

DVSC - DVTK: a meccs (2009-2010, 16. forduló)

Ha már közvetítette a televízió (pénteken élőben a Duna TV, másnap ismétlésben, saját kommentálással pedig a Sport 1), használjuk ki az alkalmat - lám, ilyesmire, DVTK a tévében, akár csak pár éve is milyen sokat kellett várni, régebbi korokról nem is beszélve! -, maradjon meg az "örökkévalóságnak" a meccs felvétele. Talán azoknak is jólesik - most, vagy valamikor a későbbiekben - újranézni, akik a helyszínen látták, talán azoknak is, akik a képernyőről. És megőrizhető az anyag a személyes szurkolói archívumokban is.
A két csatorna adásából "vágtam" össze egyet, amely a szükségtelen részleteket nem (hazaiak polgármesterének nyilatkozata, stb.), az edzői megszólalásokat, gólösszefoglalót viszont tartalmazza.

Szép sorban mostanra fel is került a DVD formátumban elkészített anyag RAR-ral tömörített állományának mind a négy darabjat (part1 - part4).

http://www.megaupload.com/?d=0NWRJBW9
http://www.megaupload.com/?d=YWP8IU9L
http://www.megaupload.com/?d=KFRYIS2R
http://www.megaupload.com/?d=7GXEGG73


Ps.: Mivel ez a poszt feltehetőleg főleg azok számára érdekes, akik személyesen jelen voltak a meccsen, ergó nem látták a tévében, nekik teszem ide a dvtk.eu alábbi linkjét, amin esetleg saját magukat nézhetik meg. A Piros-fehér sálak a buszablakokban című cikk a péntek délutáni útrakelést mutatja be.

DVTK - DVSC másodszor

Nagyon másként is tud mutatni ugyanaz a mérkőzés a helyszínen és a tv-ben, ezért szeretem megnézni a DVTK meccseket újra.

Szerencsére a városi tv évek óta ott van minden találkozón, így adott a lehetőség. Kedd este is leültem a tv elé, és mit látok? Semmit. Még nem tudom, miért, de nem volt DVTK - DVSC.

Szerencsére még vasárnap felvettem a Sport Tv-s ismétlést, csak nem volt időm megnézni, így elővettem a dvd-t.

Elsősorban arra voltam kíváncsi, mi változott a meccs elejéhez képest, mi történt, hogy a kezdeti bizonytalanság után a DVTK szép lassan átvete a játék irányítását. A magyarázatot Várhidi Péter mutatta meg: összeállt a letámadás. Az elején valamiért nem működött, de amikor belelendült a csapat, akkor rengeteg labdát sikerült szerezni és onnantól a Debrecen a második félidő egy periódusát kivéve nem is tűnt fel a kapu előtt. Így az is érthető, hogy miért fáradt el a csapat a második játkrész végére, a letámadáshoz rengeteget kell futni, ami viszi az erőt. Fogunk még ezzel a taktikával meccset nyerni, de félő, lesz olyan csapat, amelyik kihasználja majd a végét.

Érdekes, hogy mindenki kiemelte Szabó Viktor mentaláitását, holott eddig is tudtuk róla, nem aza a baj, hogy nem akar játszani, gólt lőni. De ilyen az egész csapat, ahol mindenki automatikusan támadja a labdát, ott nem lehet kilógni, illetve csak kilógni lehet. Nem akarom kissebbíteni Szabó érdemeit, de ez a természetes.

Az nem élő közvetítésben az is jó, hogy lehet várni a kulcsmomentumokat. A Köteles - Dombi párharc is ilyen volt. Azt hiszem, Kötél elsősorban fejben verte meg Dombit. Nekem a helyszínen két dolog futott át az agyamon, néhány hónapja Bajzát egy kísértetiesen hasonló szituációban megcsinálta a lövőcselt, majd ellőtte Köteles fölött a labdát, Dombitól pedig azt vártam, hogy megpróbálja elhúzni a labdát, legfeljebb büntető lesz belőle. Kötél kivárt és nyert. Tényleg döntő szituáció volt.

Az élőben látottak alapján született bejegyzésben írtam, féltem, hogy a fáradt Lippai elhibázza a büntetőt, de azt is, hogy csatárposzton van lehetőség "pihenni" is egy keveset. Nos, Lippai a sárga lapot érő visszahúzása után sokat már nem avatkozott játékba, mintha tudta volna, lesz még egy momentuma. Volt, és győztes gólt szerzett.

Első lépésnek tökéletes (DVTK - DVSC 1-0)

Még szerencse, hogy aludtam egyet a DVSC elleni diadalra, így legalább nem írom azt, hogy "van csapatunk", "nem kár a távozókért", "itt az új bajnokesélyes" stb. Mert tegnap így éreztem, hajnali egykor is nehezen jött álom a szememre.


Nagy diadal a Debrecen legyőzése akkor is, ha kellett hozzá a csillagok kedvező állása, de tegye fel a kezét, aki szerint a DVSC szombaton látott csapatánál nincs gyengébb az NB I-ben. Még azt is megkockáztatom, ha csapatként versenyeztetnék ezt a társaságot, akkor nem lennének kiesési gondjaik. Dehát ilyen erős a DVSC játékoskerete.

A DVTK-nak nem a keretben szereplő nevekben van az erőssége, az ismert okok miatt tele van a csapat fiatalokkal, Köteles már a rutinosabbak közé tartozik. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy Lippai Ákos a csk – tudja valaki, hogy a játékosok választották, vagy Aczél Zoltán nevezte ki? Én erről lemaradtam -, a kezdőben rajta kívül Milicic múlt még el 30 éves.

És ha már kezdőcsapat, akkor 4-4-2. Nem erre számítottam, mert a Diósgyőr csatárposzton gyengén áll, de azt kell mondjam, nagyon bejött Aczél húzása Lippai csatársorba állításával. Ugyan a kapura egyáltalán nem volt veszélyes, de a labdát nagyszerűen osztogatta. És mivel csatárposzton passzolt, közel a kapuhoz, az átadásaiból lehetett már a kaput is veszélyeztetni. Ezen kívül elöl tudott néha néhány percet pihenni is. A végére ugyanúgy elfáradt, mint a középpályán, de legalább nem volt kötelező lecserélni.

Az egy szem új játékos, Horváth Gábor a védelem bal oldalára került, ott volt leginkább lyukas a DVTK hátul, középen pedig Kállai játszott és Viskovic maradt ki. Feltételezem, a magasság játszott szerepet Aczél döntésében.

A középpálya Lipusz, Búrány, Takács, Gohér összetétele Lippai előretolása után papírforma, Lipusz és Gohér is rendszeresen ezen a poszton játszott – jól – az edzőmeccseken (Lipusz csak Gohér lecserélése után ment át néhány percre a bal oldalra), Búrány és Takács pedig eleve itt érzi a legjobban magát. Az egymás mellett játszatásukban maximum annyi volt a kockázat, hogy két nagyon fiatal játékos került a centrumba.

Szabó Viktor kimaradt mert a könnyen elfáradó Lippai mellé egy mozgékonyabb csatár kellett. Balajti nem tökéletes megoldás, nem bír végig még egy meccset, de jelenleg nincs jobb. Nem véletlen, hogy elsősorban csatárposztra keres még játékost a DVTK.

Bebizonyosodott, amit a meccs előtt írtam, verhető volt a DVSC B, de nem volt egyszerű. Már az első félidőben több helyzete volt a DVTK-nak, sőt az előrejáték akkor is folyamatosabbnak tűnt a tavaszinál, amikor nem lett belőle semmi. Ment a labda, sokszor jók voltak a körömpasszok, de ez az a műfaj, amihez rengeteg gyakorlás kell, szinte ismerni kell egymás gondolatait is. Volt nem is egy olyan szituáció, amikor balra ment a társ a labda pedig jobbra.

És voltak beadások is. Az első félidőben Lipusz adott tökéletes labdát Balajtinak, amit a védők az utolsó pillanatban mentettek, a második félidőben pedig Gohértól(?) kapott Lipusz hasonló passzt, amit fölévágott. De a lövések sem hiányoztak. Már az első félidőben beakadhatott volna Takács lökete és az utolsó pillanatban Lipusz – szöglet utáni kombinációt(?) követően – eleresztett lövése is. A másodikban pedig szöglet után Gohérnak és szabadrúgás után Gohérnak és Takácsnak volt gólt ígérő kísérlete. Emlékeztek olyan tavaszi meccsre, ahol ennyi helyzet volt?

Az meccs végére nagyon elfáradt a Diósgyőr. Szerencsére a Debrecen nem nyomott annyira, hogy teljesen beszoruljon a csapat – többször leírtam már, hogy ilyen oxigénhiányos állapotban jön a menetrendszerű fölösleges tizenegyes, öngól -, így az egy pont megvolt.

Ha évek múlva felidézem ezt a meccset, talán az a jelenet jut majd eszembe, amikor Szabó Viktor harcossága után a bíró szögletet jelzett. Az addigra erejükkel teljesen elkészülő játékosok hirtelen megtáltosodtak, alig hittem a szememnek, úgy sprinteltek a 16-oson belülre. Hogy utána mi történt a lövésen kívül, azt bevallom, nem láttam, akkora volt a tömörülés, számomra az első értelmezhető jelenet az volt, hogy a debreceniek hevesen tiltakoznak a játékvezetőnél. Ekkorra ért a túlsó kanyarba a közelebb álló szurkolók örömkiáltása is: 11-es! Mindig csodálkozom, hogy mennyire örülnek az emberek egy büntetőnek, nekem csak az jut eszembe, hogy csak óvatosan, azt még be is kell lőni.

Lippai állt a labda mögé én pedig nagyon megijedtem. Tavasszal Takács Peti az összes lehetőséget (nem volt sok) gólra váltotta, most is jól játszott – mint később kiderült, most is ő és Lippai volt kijelölve a tizire. Lippai is jó volt, de ő nagyon elfáradt és egy kilencvenikszedik percben megítélt lehetőségnél minden apróságnak szerepe lehet. Utólag azt kell mondjam, ez is jó döntés volt, már csak azért is, mert belőtte, de jól bírta a debreceniek lélektani hadviselését is, "belém akarták verni az ideget" – ahogy nyilatkozta a Kossuth Rádióban. A fiatal Takira ki tudja milyen hatással lett volna az ilyen huza-vona.

Figyelte valaki a saját térfelünket a büntető előtt? Kötél a jobb oldali kapufánál térdelt – imádkozott? -, Milicic pedig térfél közepén ült. Mintha minden erejükkel Lippait támogatták volna. A gól és a lefújás után pedig mindenki rohant amerre látott, néhány játékos a szurkolók felé, mások a kispadhoz, végül mindannyian középre.

A meccs előtti beharangozóban a 2004 őszi DVTK – Pápa meccshez hasonlítottam előre a szombati meccset és a gólöröm teljesen olyan érzés volt mint az akkori találat. Nagy extázis volt a tavaly őszi debreceni győzelem is, de ott nem egy percben sűrűsödött össze minden. Ha Dombi helyzetét is belevesszük, akkor négy perc alatt a pokol kapuja és a mennyország. A végén új győzelmi indulóként a bemelegítés után ismét felcsendült az „Ac(z)élváros”, feltűnt rajtam kívül még valakinek, hogy a meccs előtt a „Highway to hell” is ment?

És akkor jöjjön a valóság. A meccs néha unalmasan csordogált, egy ilyen 10 perc végén hallottam a nap szövegét egy Angliából hazatérő részeg sráctól: Angliban ennyi idő alatt már esett volna az … eső. A védelemnek nem volt nagyon sok dolga, igazából nem tették próbára őket. Ha Köteles augusztus 31-ig külföldre igazol, akkor Somodinak nagyon nehéz dolga lesz őt helyettesíteni. Lippai a kulcsfigura, az edzőmeccseken látottak alapján is kijelenthető: pótolhatatlan. Ha őt leveszi az ellenfél a pályáról…, rossz is belegondolni. A passzokon és labdakezelésen is van még mit csiszolni.

Videoton, Újpest (mint a szél, kiestek az EL-ből, úgyhogy teljes kerettel, hacsak Sallói nem árulja ki a csapatot), és Győr a következő három ellenfél. Lehet nyugodtan csapatot építeni, kísérletezni, behozni azt az elmaradást, amit a nyári válság miatt szedett össze a csapat. Már van megnyugtató három pontunk, csak arra kell vigyázni, nehogy beleszaladjunk egy súlyos vereségbe.

Játékosonkénti értékelés

Köteles László: Rögtön a meccs elején látványosan védett egy sarokra tartó lövést – a túloldalról nekem úgy tűnt, mellé ment volna -, majd volt még az első félidőben egy tekintélyt parancsoló kifutása. A másodikban sem volt sok dolga, de meccs döntő momentuma az övé, Dombi ziccerét magától értetődő természetességgel hárította. Ha nincs ez a bravúr, akkor nemhogy három, de egyetlen pontot sem szerez a DVTK. Külön tetszett az is, hogy rutinos kapusként hagyott levegővételnyi szünetet a csapatnak a vége felé a kirúgások elvégzésekor. Ha igaz az a pletyka, hogy eligazol, de a leendő új klubjának képviselői szerették volna tétmeccsen is megnézni, akkor ez a produkció bizonyára meggyőző volt.

Lakatos Béla: Védőt játszott, mégis megnyerhette volna a meccset. Volt szöglet utáni fejese, de sokkal közelebb járt a gólhoz, amikor Gohér elrontott lövését reflexből a kapu irányba tette. Mellé ment, pedig a kapus verve volt, annyira hirtelen történt minden.

Boris Milicic: Nagyon magabiztosan játszott, nekem tetszett, amit csinált. Fejjel, lábbal a labdát, testtel az ellenfelet tartotta távol a kaputól. Egyedül sárgát nem sikerült kiharcolni az ellenfél csatárainak.
Kállai Norbert: Nem hiszem, hogy megbánta Aczél a beállítását, bár tény, nagyon sok dolga nem volt.

Horváth Gábor: Első meccsnek elment, néha idegenül mozgott a csapatban, mert az is volt. Várom a folytatást.

Lipusz Norbert: Amikor először láttam jobb oldali középpályást játszani, akkor azt mondtam, azért jó megoldás, mert néha befelé, a bal lába felé indul, máskor pedig az oldalvonal mentén. Most szinte kizárólag befelé cselezett, ami kiismerhető volt. Ennek ellenére volt minimum egy jó beadása és ne feledjük az első félidő végi kapufáját sem.
Takács Péter: Nekem kellemes meglepetést nyújtott. Védekezésben hozta a szokásos színvonalat, támadásban viszont sokkal többet tett hozzá a játékhoz. És ez alatt nem csak a távoli lövéseit, hanem általában az előrejátékot értem. Jól passzolt, váltogatta a széleket. Csak így tovább!
Búrány Zoltán: A másik kellemes meglepetés. Talán egyetlen olyan dolgot nem tett, ami miatt említésre került a neve a tudósításokban, de nagyon sokat szerelt, ami mindenképpen dicséretes. Ehhez kellett a bíró is, mert a szerelések egy része hátulról történt, amit egy más felfogású játékvezető kevésbé enged majd.
Gohér Gergő: Középpályás, nem védő. Fog ő még gólpasszt adni, gólt lőni bajnokin is, mégha most nem is úgy tűnt. A szokásos veszélyes szabadrúgása megvolt, de hiányzott egy jó fél méter. Sokat nyert vele a csapatvédekezés, mert már a középpályán egy olyan játékos zárja le a bal szélt, aki oda tud lépni, ha kell. Később biztosan rosszul jön majd az összesítésnél a sárga lap, de most örülök neki, mert igazi csapatember, aki a kispadon ülve is így tud örülni egy gólnak.

Lippai Ákos: Nem ismétlem meg, amit fent írtam. Egyetlen dolgot kell még megemlíteni, a teljesen fölösleges sárga lapját. Támadott a DVTK, beadhatta volna a labdát, akár rá is lőhette volna, de ehelyett elveszítette. Becsületére legyen mondva, utána ment, a félpályánál sikerült utolérni, ahol szabálytalankodott. Így fölösleges sárga, ha véletlenül gólt kapunk belőle, akkor pedig szidnánk a labdavesztés és az el nem követett taktikai szabálytalanság miatt.
Balajti Ádám: Nincs más mozgékony csatár a keretben, így viszonylag stabil a helye a csapatban. Ha jobban összeáll a csapat, akkor alkalmas lesz a rövidpasszos játékra, most is volt egy fantasztikus labdakezelése sarokkal, sajnos lesről indult. Talán a kapu elé kellene erőszakosabban érkezni, nem csak várni, hogy üres helyzetből lőhessen a hálóba.

Szabó Viktor: Megnyerte a meccset azzal, hogy szó szerint kiharcolt egy szögletet. Várom, hogy Aczél megtalálja a helyét a csapatban. Csatársorban csak akkor érdemes játszatni, ha kap labdákat is, az nem várható el tőle, hogy labdát szerezzen, majd métereket sprintelve gólt is rúgjon. Középpályán is lehet vele kísérletezni, de ott csak szürke teljesítményt láttam tőle. A keret szűkössége miatt biztosan lesz játéklehetősége.
Despot Viskovic: Pályára lépett.

DVTK - DVSC videók (2009-2010, 1. forduló)

UPDATE: felkerült a végére a Sport TV közvetítéséből a hazai edző meccs utáni nyilatkozata és rövid összefoglaló
UPDATE2: Fenn van a második félidő részletes összefoglalója is.
UPDATE3: És megvan a forduló teljes összefoglalója, legalul találod.

DVTK - DVSC másodszor

Jön a szokásos szerdai poszt - ezúttal csütörtökön - a kedd esti meccsnézés után. És abban sem szokásos, hogy tegnapelőtt este csak a második félidőt láttam, így csak részleges volt a memóriafrissítés.
Mindenekelőtt egy óriási hibát kell korrigálni - mea culpa, mea culpa maxima - a második gól előtt nem Bogunvic, hanem Lakatos volt az, aki rosszul helyezkedett és nem tudott fejjel tisztázni. De ezzel együtt az egész védekezést el lehet marasztalni. Érdemes visszanézni a harmadik kapott gólt, a jobb oldalon öt játékos állt, balon pedig senki, Gohér rohant kétségbeesetten, amikor Dombi megkapta a labdát.

Dicsérni pedig Takács keresztlabdáit lehet, sokat nem haladtunk vele előre, de arra pont jók voltak, hogy megmozgassák a Loki védelmét. Az ismétlés egyértelmű győztese pedig Lipusz volt. Jól játszott, sokat lendített a beállásával a csapat előrejátékán.

Arról már korábban is szó volt és a baráti beszélgetésekből, kommentekből úgy tűnik, szinte mindenki egyetért abban, nem a Tóth és Homma által szerzett 9 és 8 gól a kevés, hanem a középpályás sor találatai hiányoznak. És a Debrecen ellen nagyjából kiderült számomra az is, hogy miért. Egyik középpályásunk sem mer igazából fellépni a támadásokhoz, valahogy úgy vannak vele, hogy ott a két csatár, oldják meg ők. Ritkán ért úgy véget egy támadás - a pontrúgásokat kivéve - hogy a 16-oson belül legyen egy középpályásunk. Lipusz jó volt szélen, de befelé, a kapu felé egy kivétellel nem mozdult. Lippai, ha passzolt, akkor lépett is a társ mögé, a visszapasszért, ritkán indult meg előre, kérve a labdát. Kamber és Takács pedig eleve védekező játékos, akiknek a gondolkodásában az van benne, hogy szép dolog a támadás, de ha elveszítjük a labdát, akkor nekem kell visszafutni és visszaszerezni. Ahodikpét a kapu előtt az egész bajnokság során szinte nem is láttam a kontrákat kivéve, Szélpál az ikertestvére. Még talán Stanicban van leginkább benne ez a típusú játék, de bármennyire bíztam benne a tavasz elején, sokat nem mutatott. (Szabó Viktor csatár, még ha néha a középpályán játszott is.)

Apropó Stanic. A tv előtt ülve azon gondolkodtam, miért nem állította be Gálhidi. Lippai a végére ismét elfáradt, szükség lett volna a frissítésre. Aztán leesett, azzal, hogy Vojinovic védett, csak négy légiós lehetett a mezőnyben szerepeltetni. Bogunovic, Milicic, Kamber, Homma. Közülük kinek a helyére állhatott volna be? Ha nyáron Köteles külföldre igazol, akkor ez jövőre sok problémát okozhat, mert nem hiszem, hogy a centenáriumi évben kevesebb légiós lesz a keretben és újabb fiatalok feltűnésére sem számítok. A megoldás Szerbia EU-társult viszonya lehetne még, de az is nagyon messze van.

Jó magyar játékost pedig nehéz lesz idecsábítani, ha az újságokban megint a DVTK pénzügyeiről lesz szó. Közben a Vasas szép lassan megszűnik, Újpesten is beérik Siófok és Diósgyőr után Sallói munkájának a gyümölcse, de valahogy mégis ránk hamarabb harap mindenki.

És a végén még egy gondolat a mezről. Nekem semmi problémám nincs azzal, hogy idegenben a klubszínektől eltérő idegenbeli mezben játszik a DVTK, ahogy végignézek a lelátón, sokan abban járnak, elfogadták, meg is szerették a fekete-arany kombinációt. Azt azonban nem értem, hogy itthon miért kell abban játszani. A két klub technikai embereinek már jó régen meg kellett volna állapodni abban, melyik csapat miben lép pályára. Ja, hogy a Debrecennek nincs más? Az miért a mi problémánk? Oda kellett volna adni nekik a fekete-arany mezt a mi reklámjainkkal, játsszanak abban, jövőre biztosan hoztak volna a piros és fehéren kívül kéket, de még lilát és zöldet is.

DVTK - Debrecen videók (29. forduló)

Egyelőre egy videót találtam, szép sorban jön a többi is remélhetőleg.

A második félidő összefoglalója a Duna Tv-n.

Összefoglaló a városi tv-n:

Interjú Balajti Ádámmal:

Teljes bajnoki összefoglaló a Duna Tv-n:

Minden helyzetre gól (DVTK - DVSC 2-3)

Bajnok a Loki, megérdemelte. Azt hiszem, azzal nyertek, hogy nekik volt a legbővebb keretük. Az MTK egyértelműen belebukott abba, hogy nem tudta pótolni a sérülteket és az Újpest sem tudta helyettesíteni a hiányzóit. Ezzel szemben a Debrecen simán előkapta a kalapból Fodor Marcellt, Szilágyi Pétert stb., így - hogy áttérjünk a pénteki mérkőzésre - Diósgyőrben nem lépett pályára Oláh Lóránt, Kerekes Zsombor vagy Bogunovic, mégis ők szerezték a legtöbb győzelmet.

És akkor helyben is vagyunk! Szurkolói szempontból ideális volt ez a DVTK - Loki meccs, mert minden végkimenetben lehetett valami jót találni. Ha nyer a Diósgyőr vagy döntetlen, akkor azért örülök, ha nyer a Loki, akkor idén is elbukja a bajnokságot az Újpest, és amiatt sem szoktam szomorkodni. Egyetlen lehetőség rémisztett, egy súlyos Diósgyőr-vereség.

Ahogy az elmúlt hetekben írtam, Gálhidi szép sorban végigpróbálta az összes, tavasszal a cserepadon üldögélő játékost, ezúttal Drasko Vojinovic kapott szerepet a kezdőben. Nem vagyok babonás, de eszembe jutott, hogy vele hoztuk azon a csodás őszi estén Debrecenben a meccset. A középpályáról ezúttal Srdjan Stanic és Szabó Viktor maradt ki és Euloge Ahodikpe és Lippai Ákos került be. Eltelt már 14 meccs a szezonból, de még mindig nem lehet állítani, hogy Gálhidi megtalálta a kezdőcsapatot és hiába várjátok, én sem írom le most az aranyigazságot, mert van néhány olyan poszt - például a jobb középpályásé - ahol senki nem nyújtott még részleteiben is elfogadható teljesítményt.

A mérkőzés úgy kezdődött, hogy a Debrecen visszaállt, nem akarták eldönteni a mecset az elején. Reméltem, ez azt jelenti, hogy elég nekik az egy pont, bíznak a Győr pontszerzésében - utólag kiderült, nem volt alaptalan, nyert az ETO az Újpest ellen -, de legalább úgy voltak vele, jobb az egy pont, mint a semmi. Ezzel szemben a DVTK úgy játszott, ahogy itthon elvárható. Ha nem is nyomta be az ellenfelét, de volt néhány helyzet, elsősorban Kambernek köszönhetően. Egy jobboldali beadás sajnos combmagasságban érkezett, amit csak pattintani tudott, de után volt két (három?) lövése is, ami közül a legutolsó szépen a léc alá tartott, de pont középre, így Poleksic ki tudta ütni, miként Homma hasonló bombáját is. A másik oldalon csak Vinicius kavart egyet. Csak egy gondolat erejéig visszatérve az első bekezdésre: a brazil srác is egy olyan játékos, akiről másfél éve egy miskolci teremtornán azt mondta az edzője, hogy még a farkán is megtáncoltatja a labdát, csak fizikailag nagyon gyenge, most pedig már kezdőjátékos az első csapatban.

De nem esett gól az első félidőben, a másodikban viszont öt is. A Diósgyőr úgy kezdte, ahogy az első félidőt abbahagyta, ezúttal Gohér szögletét fejelte meg Tóth Misi, de a labda néhány centivel elment a kapufa mellett. Rögtön utána Czvitkovics lőtt két gólt. Az első egy átlövés volt: a keresztpasszra rámozdult Lippai, de csúszva sem érte el, utána pedig nem volt senki aki a lövés el álljon. Pont befért a sarokba, nem mondom, hogy védhetetlen volt, de Vojuinovic helyett inkább a védelem - és nem csak a védők - számlájára írom a gólt. Miként a második debreceni gólt is, amikor a szezonban már sokadszor Gohért verték meg a szélén. Ha én támadnék ellene, csak az alapvonal felé vinném a labdát, mert azt sajnos mindig megeszi… És ha típushibáról beszélünk, akkor Bogunovic is megemlíthető, ismét meggyűlt a baja a hosszú oldalra átívelt labdával, Czvitkovics szabadon lőhetett a kapuba. De közben az első találathoz hasonlóan azért kimaradt egy hatalmas DVTK-helyzet, ismét Tóth Misi hagyta ki, de Homma legalább ugyanannyira ludas volt a dologban. A meglátás nagyon jó volt, hiszen Tóth a csak mezőnyjátékos által védett kapuval állt szemben, de maga az átadás már pontatlanra sikeredett, nem lehetett rendesen irányítani.

De ezzel még messze nem volt vége. Homma jóvátette a hibáját, egy gyönyörű góllal. Az előreívelt labdát Lippai mellel tette Kamber elé, aki Hommának dobta ki a jobb oldalra és a japán csatár mindenféle állítgatás nélkül lőtt a kapuba. Nagy szükség volt a gólra, mert egyrészt a DVTK valóban partiban volt a Lokival, másrészt láthatóan megfogta a Diósgyőrt a két kapott gól és félő volt, hogy érik a súlyos vereség. Ekkor felmerült az egyenlítés is, de még mielőtt valóban beleélhettük volna magunkat, Vinicius után az őt váltó Dombi is megforgatta Gohért és lőtt egy pimasz gólt. De a DVTK is lendületben volt, Homma a gólja után adott egy gólpasszt is, a fiatal, első NB I-es meccsét játszó Balajti pedig a kapuba belsőzte a beadást. Ha tényleg ilyen gólerős ez a srác és Gálhidi hamarabb kipróbálja! Ez a szezon már mindegy, de remélem, jövőre nem két csatárral és gólképtelen középpályásokkal játsszuk végig a szezont, és ez nem azt jelenti, hogy személycseréket akarok, hanem azt, hogy több gólszerzési lehetőség lesz és azokat nagyobb százalékban használják ki a játékosok.

És ezzel véget is ért, a Loki azzal nyert, hogy minden kihagyott diósgyőri helyzetre góllal tudott válaszolni. A meccs végén joggal kapott tapsot mindkét csapat., sajnálom, hogy a diósgyőriek nem jöttek ki a kerítéshez, egy pacsi járt volna nekik. A Debrecen is megérdemelte a tapsot, de valahogy nem tudtam együtt örülni a pályára berohanó szurkolókkal. Irigyeltem őket. Illetve folyamatosan az járt a fejemben, hogy ott voltak a vendégek rendezői, a hazai rendezők, több szakasznyi rendőr és ennek ellenére azért nem volt botrány, mert egyik fél sem akarta. Szerencsére, teszem hozzá.

Felmerült bennem, hogy mi történhetett a szünetben, ami miatt az első félidő nulla gólja után a másodikban öt is esett. Mindenekelőtt volt ugyebár Czvitkovics jól eltalált lövése, majd utána a védelmi rövidzárlat. Azért megnéztem volna, hogy Dombi meg meri-e csinálni ugyanezt a cselt 0-0-ás állásnál is. Az is hozzátartozik a második félidőhöz, hogy a Diósgyőr fokozatosan jött előre. Már Lipusz is sokkal támadóbban játszott mint Ahodikpe, a Takács-Balajti csere után pedig egyértelműen háromcsatáros játékra állt át a DVTK, és a középpályán is hárman maradtak. És nem is a Loki elleni meccset siratom, hanem a Siófok, Kaposvár stb. ellenit, amit hasonló felfogásban simán nyerhettünk volna.

Játékosonkénti értékelés

Drasko Vojinovic: A gólokon kívül egyszer kellett nagyot védenie és egy másik alkalommal kifutásával akadályozott meg egy gólhelyzetet. Az első gól előtti lövést talán foghatta volna, a másik kettőhöz bravúrra lett volna szükség.

Lakatos Béla: Nem tudok fontos eseményt fűzni a nevéhez, ami egy védőnél pozitívum is lehet.
Boris Bogunovic: A második gól előtt nem tudta elfejelni a labdát, de ezen kívül nem sok hibát védet, igaz, bőven elég volt ez is. A második gól után a társak tehetetlensége miatt egyszer maga próbálkozott, de lövésébe beleléptek.
Despot Viskovic: Biztos volt középen, rá ezúttal sem lehet panasz. Csak túl sok gólt kapunk és ebben biztosan neki is van szerepe...
Gohér Gergő: Két gólban benne volt, ez erőteljesen lerontja a teljesítményét. Szögletből adhatott volna gólpasszt, de Tóth fejese nem ment be.

Takács Péter: A betegsége után a válogatottól tért vissza a kezdőcsapatba. Nem mondom, hogy élete meccsét játszotta, de a játékrendszer átalakítása miatt cserélte le Gálhidi, nem ezért mert gyenge volt.

Euloge Ahodikpe: Most sem váltotta meg a világot. Nem emlékszem sem elfutására, sem beadására, gólhelyzetre pedig még kevésbé.
Djordje Kamber: Az első félidőben több gólszerzési lehetőség is adódott előtte, de nem sikerült megszereznie első tavaszi találatát. A másodikban, főleg Takács lecserélése után kicsit hátrébb játszott, de így is ő adta Hommának azt a labdát, ami végül gólpassz lett.
Lippai Ákos: Mintha klasszikus irányítót láttam volna a '80-as évekből. Nagy labdákat adott, de inkább a labdát futtatta mint hogy ő mozgott volna üresbe.

Tóth Mihály: Voltak helyzetei, de ezúttal nem jött össze neki. Megélt egy szem csatárként is, de a háromcsatáros rendszer szerintem jobban fekszik neki is. És persze sokat jelentene, ha nem csak tőle és Hommától várná mindenki a gólokat, hanem segítene más is.
Homma Kazuo: Egy gól, egy gólpassz, mindkettő a szebbek közül és még további helyzetei. Némi hiányérzetem a fentebb már részletezett passz után volt, amikor Tóth hosszú másodperceken keresztül nézett mérgesen rá.

Lipusz Norbert: Beállása után egy ideig nem sok labdát kapott, de utána megélénkült a balszél is. Voltak jó beadásai is, és egy helyzete, amit most sem tudok, hogy kapura lőtt-e, vagy élesen a kapu elé, mindenesetre a labda elment a kapu előtt úgy, hogy senkinek nem volt esélye hozzáérni.
Balajti Ádám: Vasárnap a tarcsiban is gólt lőtt, lehet folytatni. Sok fiatal mutatkozott be parádésan - csak legutóbb: Horváth Szabolcs mekkora gólt lőtt a Loki elleni Ligakupa-meccsen! - hogy utána szép lassan ne hiányozzanak senkinek. Remélem nem ez a sors vár rá is.
Szabó Viktor: Maga a csoda lett volna, ha az ő góljával egyenlítünk az utolsó öt percben. Nem is ez a baj, hanem azt nem értem, miért gondolja azt, hogy a bajnokesélyes ellen percekkel a lefújás előtt bármelyik bíró belenyúl a mérkőzésbe egy egyszerű lökés után. Nem 11-est kell kiharcolni, hanem gólt lőni, gólpasszt adni.