Jó csapatot vertünk (DVTK - Vecsés 1-0)

Néhány csöppet zsúfolt hétköznapon vagyok túl, ezért ismét a legutolsó (utáni?) pillanatban írok az aktuális meccsről. Amit élveztem! A foci nem csak arról szól, hogy ellenfélnek álcázott bábukat kerülgetjük, hanem a küzdelemről is. Az újpesti tartalék ellen néhányan szinte azt kérték számon a csapattól, hogy miért "csak" 3 gólt lőtt, ezzel szemben a Vecsés ellen az egy gól is szép volt (maximum a kihagyott helyzetek miatt bosszankodhattunk). A Vecsés jó csapat - NB II-es szinten - ezért élvezetes volt a találkozó.

Ezen túl is relatív a jó csapat minősítés, mert a meccset azért a DVTK uralta, a vendégek védekeztek. Azt viszont jól, időnként szerencsésen, és adódott néhány helyzet is előttük. És ha egy jól bekkelő csapat szerzi meg a vezetést... jobb nem is belegondolni! (Csak zárójelben, remélem nem cáfolnak rám a Vecsés - Nyíregyháza mérkőzésen sem.)

Volt már rá példa - most nincs időm előkeresni, melyik őszi meccsen -, hogy Benczés Miki olyan szerencsés kézzel cserélt, hogy többen is gólt szereztek a cserék közül, de most a Granát-Bacsa csere több volt, mint szerencse. Azt a játékost, aki zsinórban három bajnokin - és előtte másik három edzőmeccsen - gólt szerez ritkán szokták lehívni, főleg úgy, hogy ezen a találkozón is megvoltak a helyzetei és helyette egy U19-es játékos állt be. Bátor húzás volt és bejött!

Még egy dolog ugrik be erről a mérkőzésről, bár azt nem állítom, hogy évek múltán majd úgy emlegetjük ezt a találkozót, hogy emlékszel, az a DVTK - Vecsés, amikor... Ezen az estén tudatosult bennem, a közönség HISZ a csapatban! Láttam én már olyat, amikor egy nem kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzés 10. percében már lázongtak, mert csak 0-0 volt az eredmény, de most egészen a végéig kitartottak. Pedig volt kihagyott helyzet bőven, mégis hitték, hittük, hogy miénk lesz a győzelem. Ez nagy szó és nagy könnyebbség is, mert biztos lesz olyan, amikor nem szép játékkal, hanem jobb erőnléttel, nagyobb akarattal lehet majd begyűjteni a három pontot.

Miután megírtam az egészet, jutott még eszembe egy dolog, amit két egymástól független helyről is hallottam, tehát a BBC elvei szerint is hiteles információ: amikor a vecsési játékosok jöttek le a pályáról, az egyikük felszólt a lelátóra, hogy Hajrá, Nyíregyháza! Bízom benne, csak egy agynéma focista volt, nem pedig a feljutásért vívott harcba akarnak beleszólni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Rögtön az elején védett egy óriásit, később már csak arra kellett vigyáznia, nehogy a kapu felületét találja egy kontra végén a lövés.

Vadász Viktor: Nem az a látványosan játszó játékos, egyelőre a védekezést oldja meg tökéletesen. Amit eddig láttam tőle, az biztató. Ja, és a nagy bedobásaira is lehetne támadást építeni!
Igor Gal: Ezúttal nem is a védőmunkája, hanem a támadójátéka ugrik be. Most is volt megindulása, ha egyszer bejön, abból emlékezetes alakítás kerekedhet. Most kijött rá a szöglet utáni variácó, a kanyarból úgy látszott, kár, hogy nem kapura fejelte, hanem vissza.
Savo Raković: Egyre inkább hiszek benne, bár még kell egy kis plusz, ha meg akarja tartani helyét Budovinszky visszatérése után is.
Gohér Gergő: A két szélsőhátvéd közül ő többet megy előre és ne feledjük, adott egy gólpasszt, még ha azt nem is biztos, hogy passznak szánta.

Dobos Attila: Ő tette a legtöbbet a DVTK gólja előtt. Három védő közt szinte reménytelen helyzetben adta középre a labdát, nagyszerű megoldás volt. Ezen túl volt veszélyes lövése és ahhoz képest, hogy nem ő a legfiatalabb rengeteget vállal.
Mohamadou Abdouraman: Hatalmas teret játszik be, mögé, mellé nem kell biztosítóember, mert megszerzi a labdát. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről ér oda a középpályára érkező labdákra.
Lippai Ákos: Számomra ő a tavasz meglepetésembere. Gyakorlatilag teljes mértékben alárendelte magát a csapatnak és ugyan most is lőtt egy kapufát és volt néhány passza is, de összességében a visszatámadásai, az ellenfél csapdázása volt a csapat hasznára.
Vicente Arze: Azt még nem tudom, milyen játékos, de hogy showmannek elsőrangú, az biztos. Azt lehet látni, labdával bármit megcsinál, de ilyen játékosokat már láttunk, azonban a vége felé bemutatott “menjetek előre, kedves REAC Vecsés-játékosok, majd én felívelem helyettetek a labdát” poén sokáig emlékezetes lesz. Ezúttal nem volt öncélú, egy cselgéptől szokatlan önzetlenséggel tette például George, majd Bogáti elé a labdát.

George Menougong: Volt egy kiugrása, amikor csizmaszárral találta el a labdát ziccerben, illetve egy Arze-visszagurítás utáni lövése, amit mellel védett egy hátvéd. Mint utólag kiderült, lázcsillapítóval játszott, és ezt lehetett is érezni.
Granát Balázs: Helyzetkihasználás. Tökéletes szituációban kapta kétszer is a labdát és értem én, miért akart nagy gólt lőni: ő nem technikás játékos, aki elfekteti a fél védelmet, majd a gólvonalról befejeli a labdát, hanem ehelyett olyan erővel lövi meg, hogy hiába ér bele a kapus, a labda viszi a kezét is. Azonban ehhez - is - az kell, hogy eltalálja a kapu felületét.

Bacsa Patrik: Amikor beállt és rögtön helyzetbe került, akkor megijedtem, mert nem rosszul oldotta meg a lehetőséget, hanem nem oldotta meg. De gyorsan felvette a meccs ritmusát és megszerezte élete első gólját a felnőttcsapatban és mindjárt győztes gólt. Nagyon szépen csinálta, miként nem sokkal később is, azonban hajszállal lassabb volt, ezért a kivetődő kapus lábbal menteni tudott. De volt még egy nagy momentuma, amikor megzavarta a kapust, aki Arzének passzolt... (folytatás egyel lejjebb)
Bogáti Péter: Ahhoz képest, hogy milyen keveset játszott majdnem lőtt egy gólt. Ott hagytuk abba, hogy Bacsa zavarta a kapust, aki Arzéhoz passzol, ő pedig Bogáti elé tette. A fiatal játékos is erőből akarta megoldani, ezúttal kapura is ment a labda, de a kapus védeni tudott.

A DVTK - Vecsés előtt

Ha már - részben - megírtam a múlt heti meccset, akkor gyorsan a mairól is.

Nincs rossz formában a Vecsés, de a DVTK sem. Küzdelmes meccs lesz, ami akár szoros is lehet, de akár ezúttal is jöhet egy magabiztos győzelem.

Az őszi meccset nem akarom idézni, hiszen ez már egy másik DVTK, még akkor is, ha a délután kezdők közül csak Vadász és Arze nem volt diósgyőri ősszel (a Vecsés elleni meccs időpontjában még Granát sem, illetve George és Abdou csak a meccs előtt kapta meg a játékengedélyt). Azóta összeállt a csapat, sikerült begyakorolni néhány játékelemet, nem is beszélve a szögletekről.

Ebben lehet bízni és az maximum megnehezíti a dolgunkat, hogy a Vecsés már-már mezőkövesdi szinten kevés gólt kapott. A DVTK és a Nyíregyháza messze kiemelkedik a mezőnyből, nem lehet kérdéses, ki az esélyes.

Azonban előfordulhat, hogy nem az első félórában nyerjük meg a meccset, hanem a végéig kell várni - mégiscsak fel kell idéznem az őszi találkozót -, ehhez viszont türelem kell a játékosok és a szurkolók részéről is.

Mert a saját kezünkben van a sorsunk, ne is engedjük ki onnan!

Ezért is három pontot adnak (Vecsés - DVTK 0-1)

Az első négy meccsből hármat idegenben játszott a DVTK, sajnos ezek közül kettőről lemaradtam. De ami késik nem múlik alapon Vecsésen már ott voltam.



Fellelkesített engem is az új tulaj érkezése és az is, hogy végre sikerült leigazolni az egész nyáron itt készülő és az edzőmeccseken pályára lépő játékosokat. Mert Abaújszántón azt láttam, abban a csapatban van fantázia.

Eszerint nem került a kezdőcsapatba fiatal játékos, igaz, a kispadon pedig egyetlen öreg sem ült.

Radoš
Horváth G., Gal, Budovinszky, Gohér
Abdouraman,
Halgas, Lippai, Dobos
Menougong, Roszel

Semmi bajom a fiatalokkal - maximum unom az állandó Jöjjenek a fiatalok! szlogent -, de szerintem az a normális, ha előbb csereként 10 percet kapnak, majd 20-at, 30-at, végül egy félidőt, és utána lesznek kezdők, de nem játszák végig a teljes meccset, csak sokadjára. Persze ez egy hosszú folyamat, ami azt is feltételezi, hogy nem botlik meg rögtön az első lépcsőfokban, de azzal sem elégszik meg, hogy kapott 30 percet egy meccs végén. Kezdek nagyon elkanyarodni, de azért még leírom egyik korai élményem: nagyjából, amikor elkezdtem meccsre járni, Varga Iván volt a nagykirály, mi sem jelezte ezt jobban, hogy mindenki csak a keresztnevén emlegette. Aztán jött egy ifjú titán, bizonyos Vitelki Zoltán -, aki olyannyira ismeretlen volt, hogy diósgyőri szurkoló szájából hallottam Viteleki Tíborként emlegetni - és rendszeresen beállt Iván helyére a meccs második félidőban, majd Palicskó Tibi bácsi egyszer csak fordított egyet és Vitya lett a kezdő, Iván pedig a cseréje.

Vissza a mába. Próbáltam visszaadni a felállást, de majdnemhogy lehetetlen, mert a négy középpályás rombusz jellegű alakzatban helyezkedik el, de amint támadunk, máris fentebb lép a két szélső és ennek szemléltetéséhez már nem elégséges a geometriai tudásom. Ehhez vegyük még azt is hozzá, hogy ezzel egyidőben a csatárok visszafelé mozognak...

Utóbbi jelentősége különösen azért fontos, mert ezen a szombati délutánon sem George, sem Roszel nem tudta megjátszani a labdákat, a tömegben esély sem volt megfordulni, bár néha próbálkoztak vele, a visszazáró ellenfél pedig eleve kizárta a kiugrás lehetőségét. Illetve volt kiugrási lehetőség, nem is egy, de az a szélen fellépő középpályások és védők előtt adódott.

Még mindig a felállásnál maradva, ott is sántít a fenti ábra, hogy Dobos Attila és Halgas Tibor (majd Szabó Péter) váltogatta a széleket, ezért én például elsőre azt hittem, Dobost rúgta le kiállítása előtt a hazai játékos a vonal mellett.

Áttérve az eseményekre, látszott, mire kell felkészülnünk a szezon hátralévő részében: betömörülő ellenfél, életük meccsét játszó falusiak, 11 ember a gólvonalon. Erre találta ki Benczés Miki, hogy álljon vissza a DVTK, hátha nagyobb lesz a tér, de a mindig hülye játékvezető keresztülhúzta a számításainkat. Mondjuk ez legyen a legnagyobb gond. Persze kiütközött, hogy nincs statikus csatárunk - hol vagy Ruskó Zsolt?! -, aki megtartaná a hátán a védőket, de jól működött a szélsőjáték. Dobosnak volt egy átemelése, amit már-már benn láttam, Szabó Peti mesterien vitte le a labdát az alapvonalra, ahonnan a beadás alig ment el a lábak közt, Gohér is kapott kétszer nagy labdát, amit előbb a kapusba lőtt, másodszor pedig nem lőtt, hanem sodort, azt is a kapusba. Így sokáig nem sikerült gólt szerezni, de az azért nem állítható hogy helyzetünk sem volt. Mindezzel együtt az is igaz, hogy a kapusnak nem volt sok védenivalója, mert igazából csak Gohér találta el a kaput. No meg Abdouraman, de azt már gól is lett.

Hogy miért volt akkor sok emberben hiányérzet mégis? Bennem azért, mert nem volt folyamatos a játék, sok volt a pontatlan passz - érdekes módon a hosszú indítások inkább bizonyultak pontosnak -, a csatárok nem tudták megtartani a labdát, az öcsém pedig amiatt bosszankodott, hogy megint nem sikerült a középpályán labdát szerezni. Emiatt végig a levegőben lógott, hogy emberelőny ide vagy oda, de mi kapunk gólt. És felszabadítás címén volt még néhány olyan kifli, ami egy pékmesternek is becsületére vált volna.

Abdouraman szerezte a győztes gólt, meg is szavazták a meccs emberének, de számomra egyértelműen Radoš volt a meccs embere. Nem a legjobb, hanem az, akin a legtöbb múlt. Még 0-0-nál védett egy hatalmasat: előre mozgott, ezért visszafelé kellett lépni egy suta lövés miatt, de óriási bravúrral kapufára ütötte a labdát. Ha nincs ez a védés, akkor nem hiszem, hogy pontot szerez a DVTK.

Jó játékkal könnyű nyerni, a művészet az, ha rosszul játszik a csapat, mégis övé a három pont. A Diósgyőrnek ez most sikerült, mert lelkileg felőrölte az ellenfelet. Talán fizikálisan is, mindenesetre volt a mérkőzésnek olyan periódusa, amikor nem jöttek át a felezővonalon a hazaiak, de pszichésen biztosan. Ugyan a legutolsó percben esett a gól, de akkor már nagyon nyomott a DVTK, sorra dolgozta ki helyzeteit, amiben biztosan elfáradt az ellenfél. Ezért szép a foci, mert egy meccset ezerféleképpen meg lehet nyerni.

Végezetül még néhány szó a vecsési sporttelepről. Igen, még véletlenül sem stadion, viszont sporttelepnek takaros. Piros-fehérre festett padok, ~70 cm magas kerítés a nézőtér és a pálya közt, a meccset a betonkerítésen kívülről - feltehetőleg biciklin állva - követő nézők, melléképület-jellegű öltöző, aminek a méretére csak onnan tudok következtetni, hogy a szünetben néhány játékos inkább előtte beszélgetett, nem pedig benn. De tényleg semmi bajom nincs vele, csak éppen ez NB II...

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Negatívum: az első félidő végén volt egy csúnyán kipattanó labda, amit másodszorra azért összeszedett.Pozitívum: övé a fentebb leírt meccs legfontosabb momentuma és ezen kívül is magabiztos volt.

Horváth Gábor: A kiállítás után bátran lépéhetett előre, voltak is beadásai, igaz eredmény nélkül.
Igor Gal: Néhány fellépése ugrik be (ilyenkor Abdouraman zárt vissza a helyére).
Budovinszky Krisztián: Ő is előrejött egyszer-kétszer. A sárga lapot csak magának köszönheti, szép pedagógusi feladat lesz megfegyelmezni, de félek tőle, lesz még gondunk ebből.
Gohér Gergő: A meccs embere lehetett volna, védő létére többször is gólhelyzetbe került, sajnos kihagyta őket. Adott egy gólpasszt.

Mohamadou Abdouraman: Fokozatosan lendült bele. Az első félidő még nem az övé volt, de a másodikban már több labdát szerzett, jól indított és a gól akkor is főszereplővé tette volna, ha mást nem is csinál egész meccsen.

Dobos Attila: Három poszton játszott, ami egy meccs alatt szép teljesítmény. Kiállították, de szerencsére nem lett komoly következménye, kár, hogy nagy helyzeténél tévedett pár centit. Hiányozni fog a Bőcs ellen.
Lippai Ákos: Abdouramannal ellentétes utat járt be, az elején volt jobb, utána visszaesett. Parádés labdákat adott, csak élni kellett volna vele.
Halgas Tibor: Kiharcolt egy kiállítást, de meg is sérült.

Roszel Róbert: Nem kapott elég labdát, amit egy-két érintés után kapura lőhetett/fejelhetett volna. Ha jól láttam, Szabó Peti beadása után ő küldte a kapu mellé a labdát, nem sok hiányzott.
George Menougong: Mezőnyben jobb volt Roszelnél, viszont helyzete nem volt. Lesz ez még jobb is.

Szabó Péter: Ahogy beállt, néhányszor jól meghúzta a jobbszélt, a többször emlegetett alapvonalig le, majd onnan beadni reménykeltő a jövőre nézve. Amikor átment a bal oldalra, akkor sokat segítette Gohért, hogy utóbbi bátran mehessen előre.
Illés Richárd: Hm. Középpályára állt be, de nem sokkal később kiállították mögüle Dobost. Emlékezetes megmozdulása nem maradt meg.

A Vecsés - DVTK előtt

Lassan teljes a DVTK kerete - hogy tényleg így van-e, arról tervezek írni egy posztot -, így győzelmi eséllyel lehet elutazni mindenhová.

Amikor nyáron kezdtem ismerkedni az NB II Keleti csoportjával, akkor azt láttam, a tavalyi Vecsést szétszedték, rommá verte őket a Honvéd, de a hátterük sincs rendben, mert Stadler Józsefben bíztak, mint megmentőben, ráadásul érte menetrendszerűen jött az APEH.

Ehhez képest 4-1-re verték a REAC-ot, ikszeltek a Békéscsabával és az Orosházával. Tudom, ez semmit nem jelent, láthattuk a múlt héten, milyen csapat a Békéscsaba, de akkor is.

Most a legnagyobb veszélyt talán az jelentheti, hogy az eddigi utánpótlás-játékosokkal megtüzdelt, kiállni is alig tudó "kis" Diósgyőrből csupa tapasztalt NB I-es játékossal felálló "nagy" Diósgyőr lett. Ha az ellenfél emiatt berezel, akkor ez csak pozitívum, ha viszont a mi játékosainkat kényelmesíti el, akkor negatívum. De mindenképpen változás, és a változásban mindig van kockázat.

Ha azt a játékot tudja játszani a csapat, amit a nyári felkészülés során, akkor sok esélyt nem adok a Vecsésnek, tehát továbbra is azt mondom, a mi kezünkben van a sorsunk.