A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bőcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bőcs. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 11., hétfő
2011. április 10., vasárnap
A három pont a lényeg (Bőcs - DVTK 0-1)
Ha valaki csak annyit látott az interneten, hogy a DVTK kapott két büntetőt és kiállítottak egy bőcsi játékost is, akkor minden bizonnyal azt gondolja, bírói segítséggel könnyű nyerni. Pedig nem így történt.
(Mivel ezt a posztot a Békéscsaba - Nyíregyháza mérkőzés után írom, bocsássátok meg, ha kissé optimistább lett, mintha néhány nappal korábban pötyögtem volna be.)
Az ismert okok miatt Mezőkövesden játszották a mérkőzést, bár nem vagyok benne teljesen biztos benne, hogy a tökéletesen rendben lévő bőcsi pálya is alkalmas lett volna ~1000 DVTK-szurkoló fogadására. Őszintén szólva azt sem értem, hogy miért nem Diósgyőrben rendezték a mérkőzést. Persze a Nyíregyháza azonnal tiltakozott volna, de kölcsönösen biztosan belement volna a két klub, hogy a Bőcs - Nyíregyházát pedig Nyíregyházán játsszák.
Még nem jártam a mezőkövesdi pályán és őszintén bevallom, nekem csalódás volt. Tudom, egy ekkora városba a magyar foci jelenlegi elismertsége mellett nincs szükség nagyobb stadionra, de valahol mégis jobbra számítottam, mint egy domboldalra lefektetett néhány betontömb... (És ezen a ponton kérdőjelezhető meg a mezőkövesdiek NB I-es licenckérelme.) Mi lesz itt, ha néhány fordulóval a vége előtt valódi tétje lesz a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésnek, amire még több diósgyőri utazik el és lesznek hazai nézők is?
Maga a mérkőzés sem tetszett. A meccs előtt éppen a saját játéknak örvendeztem, és éppen ezt tudta megakadályozni a Bőcs. Abban szerencséjük volt, hogy a játékmesterek közül senki nem tudta átvenni Lippai szerepét, aki külön őrzőt kapott (ezt a lelátóról én nem láttam, de hiszek Benczés Mikinek). Dobos és Arze is gyengébb volt a szükségesnél, és éppen Lippai szezon előtti szavai jutnak eszembe, amikor Luque érkezéséről faggattam: "azért lesz könnyebb vele, mert az ellenfélnek több játékosra kell figyelnie." Múlt szombaton elég volt egyre is. Az, hogy a "hazaiak" beálltak a saját kapu elé borítékolható volt, hogy rengeteget szabálytalankodtak, az csak a bírónak róható fel, aki nem lépett fel a játékstílus ellen, de hogy nem volt labdaszedő az több mint sportszerűtlen. De még ez is belefért volna, ha az MLSZ lépne valamit, hogy soha többet ne forduljon ilyen elő, de eddig semmi jelét nem láttam ennek.
Onnan kanyarodtam el, hogy nem sikerült a saját játékot játszani. Ennek következtében helyzet sem adódott annyi, mint a korábbi mérkőzéseken. Nagy okosságot mondok most, de egy betömörülő ellenfél ellen pontrúgásból, távoli lövésből lehet gólt szerezni. A távoli lövéseket azonnal ki is húzhatjuk a lehetőségek közül, mert láthattuk, mit is ér, Abdou labdáját még most is keresik, valószínűleg felpattant éppen a lövés előtt. A pontrúgások ketté, sőt háromfelé bonthatók. A szögletek után Mezőkövesden is megvoltak a lehetőségek, ezzel nem is volt semmi gond, nem vagyok telhetetlen, csak bezzegezésként hallottam a szöglet fél gól mondást. (Azért megnézném az Aranycsapat statisztikáját, mert a múlt sok mindent megszépít!) Viszont lőtávolon belüli szabadrúgás alig volt, amit nem értek. Van egy csapat, amelyik támad, van egy másik, amelyik rendre szabálytalankodik, ebből kellett volna rengeteg 16-os előteréből elvégezhető szabadrúgásnak születnie. De nem bánkódhatunk, mert volt helyette két 11-es.
Az elsőt ugyebár szöglet után sikerült kiharcolni, én éppen másra koncentráltam, de minden mellettem álló és maga Gal is azt mondta, egyértelmű büntető volt. Az más kérdés, hogy Lippai kihagyta. "Vezeklésül" viszont kiharcolt egyet, aminél a bíró már-már továbbot intett, szerencsére a partjelző emelte a zászlaját. Ez ~15 méterre történt tőlem, kétség sem férhet hozzá, hogy a védő elhúzta Lippai lábát. Ahogy a Vecsés elleni mérkőzés kapcsán írtam Granátról, az ő tudása a lövőerejében van, így bebikázta a tizit.
Ekkor végre kijött a Bőcs a saját térfeléről, ami meg is zavarta a DVTK-t. A kiállítás sem nekünk tett jót, mert hirtelen felállított 4-3-3-at vissza kellett rendezni 4-4-2-re, hiszen annyira feljöttek a bőcsi védők. Minden mindegy alapon magukra hagyták a támadóinkat, hogy a középpályán létszámfölényt alakítsanak ki. Akkor egyáltalán nem voltam nyugodt, de visszagondolva egyedül Urbin lefordulása jelentett valódi veszélyt.
Összegezve: támadni kell megállás nélkül, jó horgászhoz illően fárasztani az ellenfelet és akkor hibáznak. Vagy egy 11-es vagy egy öngól, de olyat tesznek, amit pihenten biztosan nem. Lényeg a 3 pont, mert jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg a csodaszép játékkal párosuló pontvesztést sem.
Ivan Radoš: Ismét megvolt az egy szem bizonytalansága, ami megúszott ő és a csapat is, a jóvátételre pedig nem adódott lehetőség.
Vadász Viktor: Fordulóról fordulóra egyre jobb.
Igor Gal: Ő pedig fordulóról fordulóra egyre többször megy előre, most kiharcolt egy 11-est, remélem hamarosan be is talál.
Savo Raković: Eleinte nem értettem, miért ő az egyik kulcsfigura a szögleteknél, de már látom, annak ellenére könnyű megtalálni a fejét, hogy nem egy kétméteres figura. Ezúttal néhány centit tévedett.
Gohér Gergő: Most valahogy nem jöttek a beadásai, illetve jöttek, de pontatlanul.
Dobos Attila: Ha belövi nagy helyzetét, akkor biztosan egész más lett volna a mérkőzés. Sajnos a betömörülő védelem miatt nem tudott a csapat erőssége lenni.
Mohamadou Abdouraman: Nagyjából most is összeszedett minden labdát a középpályán, de a megjátszás már nem ment annyira. Lehetett volna egy kicsit támadóbb, mert ez így kevés volt tőle.
Lippai Ákos: Biztos mindenkinek a kihagyott 11-es jut először eszébe, de gondoljátok végig, kinek volt még rajta kívül lövése az egész meccsen? Nem mondom, hogy Giáknak bravúrt bravúrra kellett halmoznia, de más meg sem próbálta.
Vicente Arze: Még Dobosnál is gyengébb volt, egyáltalán nem értek egyet Benczés Mikivel, aki a középpálya legjobbjának nevezte.
Granát Balázs: Ilyen a jó csatár: 0 helyzet, 1 gól. (Vagy inkább az 5/2 jobb? Ezen még gondolkodni kell!) Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt oda a labda mögé a büntetőnél.
Bacsa Patrik: Még nem neki való az ilyen betömörülő védelem, ahhoz erősödni, rutinosodni kell egy kicsit.
Bogáti Péter: Nem jutottunk vele sem sokkal előrébb, viszont érdekes volt, hogy a végén szinte középcsatárt játszott. Most sem sikerült értékesíteni ziccerét.
Szabó Péter: Egyszerűen nem értem. Már tavaly nyáron meg tudta csinálni edzőmeccsen, hogy meghúzza, majd lövéssel fejezi be az akciót, most pedig mintha nem merné. Így nem fog még több lehetőséget kapni.
Nagy Tamás: Ha Bogáti belövi passzát, akkor most mindenki Benczés Miklós ünnepli, hogy milyen szuperül cserélt.
(Mivel ezt a posztot a Békéscsaba - Nyíregyháza mérkőzés után írom, bocsássátok meg, ha kissé optimistább lett, mintha néhány nappal korábban pötyögtem volna be.)
Az ismert okok miatt Mezőkövesden játszották a mérkőzést, bár nem vagyok benne teljesen biztos benne, hogy a tökéletesen rendben lévő bőcsi pálya is alkalmas lett volna ~1000 DVTK-szurkoló fogadására. Őszintén szólva azt sem értem, hogy miért nem Diósgyőrben rendezték a mérkőzést. Persze a Nyíregyháza azonnal tiltakozott volna, de kölcsönösen biztosan belement volna a két klub, hogy a Bőcs - Nyíregyházát pedig Nyíregyházán játsszák.
Még nem jártam a mezőkövesdi pályán és őszintén bevallom, nekem csalódás volt. Tudom, egy ekkora városba a magyar foci jelenlegi elismertsége mellett nincs szükség nagyobb stadionra, de valahol mégis jobbra számítottam, mint egy domboldalra lefektetett néhány betontömb... (És ezen a ponton kérdőjelezhető meg a mezőkövesdiek NB I-es licenckérelme.) Mi lesz itt, ha néhány fordulóval a vége előtt valódi tétje lesz a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésnek, amire még több diósgyőri utazik el és lesznek hazai nézők is?
Maga a mérkőzés sem tetszett. A meccs előtt éppen a saját játéknak örvendeztem, és éppen ezt tudta megakadályozni a Bőcs. Abban szerencséjük volt, hogy a játékmesterek közül senki nem tudta átvenni Lippai szerepét, aki külön őrzőt kapott (ezt a lelátóról én nem láttam, de hiszek Benczés Mikinek). Dobos és Arze is gyengébb volt a szükségesnél, és éppen Lippai szezon előtti szavai jutnak eszembe, amikor Luque érkezéséről faggattam: "azért lesz könnyebb vele, mert az ellenfélnek több játékosra kell figyelnie." Múlt szombaton elég volt egyre is. Az, hogy a "hazaiak" beálltak a saját kapu elé borítékolható volt, hogy rengeteget szabálytalankodtak, az csak a bírónak róható fel, aki nem lépett fel a játékstílus ellen, de hogy nem volt labdaszedő az több mint sportszerűtlen. De még ez is belefért volna, ha az MLSZ lépne valamit, hogy soha többet ne forduljon ilyen elő, de eddig semmi jelét nem láttam ennek.
Onnan kanyarodtam el, hogy nem sikerült a saját játékot játszani. Ennek következtében helyzet sem adódott annyi, mint a korábbi mérkőzéseken. Nagy okosságot mondok most, de egy betömörülő ellenfél ellen pontrúgásból, távoli lövésből lehet gólt szerezni. A távoli lövéseket azonnal ki is húzhatjuk a lehetőségek közül, mert láthattuk, mit is ér, Abdou labdáját még most is keresik, valószínűleg felpattant éppen a lövés előtt. A pontrúgások ketté, sőt háromfelé bonthatók. A szögletek után Mezőkövesden is megvoltak a lehetőségek, ezzel nem is volt semmi gond, nem vagyok telhetetlen, csak bezzegezésként hallottam a szöglet fél gól mondást. (Azért megnézném az Aranycsapat statisztikáját, mert a múlt sok mindent megszépít!) Viszont lőtávolon belüli szabadrúgás alig volt, amit nem értek. Van egy csapat, amelyik támad, van egy másik, amelyik rendre szabálytalankodik, ebből kellett volna rengeteg 16-os előteréből elvégezhető szabadrúgásnak születnie. De nem bánkódhatunk, mert volt helyette két 11-es.
Az elsőt ugyebár szöglet után sikerült kiharcolni, én éppen másra koncentráltam, de minden mellettem álló és maga Gal is azt mondta, egyértelmű büntető volt. Az más kérdés, hogy Lippai kihagyta. "Vezeklésül" viszont kiharcolt egyet, aminél a bíró már-már továbbot intett, szerencsére a partjelző emelte a zászlaját. Ez ~15 méterre történt tőlem, kétség sem férhet hozzá, hogy a védő elhúzta Lippai lábát. Ahogy a Vecsés elleni mérkőzés kapcsán írtam Granátról, az ő tudása a lövőerejében van, így bebikázta a tizit.
Ekkor végre kijött a Bőcs a saját térfeléről, ami meg is zavarta a DVTK-t. A kiállítás sem nekünk tett jót, mert hirtelen felállított 4-3-3-at vissza kellett rendezni 4-4-2-re, hiszen annyira feljöttek a bőcsi védők. Minden mindegy alapon magukra hagyták a támadóinkat, hogy a középpályán létszámfölényt alakítsanak ki. Akkor egyáltalán nem voltam nyugodt, de visszagondolva egyedül Urbin lefordulása jelentett valódi veszélyt.
Összegezve: támadni kell megállás nélkül, jó horgászhoz illően fárasztani az ellenfelet és akkor hibáznak. Vagy egy 11-es vagy egy öngól, de olyat tesznek, amit pihenten biztosan nem. Lényeg a 3 pont, mert jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg a csodaszép játékkal párosuló pontvesztést sem.
Játékosonkénti értékelés
Ivan Radoš: Ismét megvolt az egy szem bizonytalansága, ami megúszott ő és a csapat is, a jóvátételre pedig nem adódott lehetőség.
Vadász Viktor: Fordulóról fordulóra egyre jobb.
Igor Gal: Ő pedig fordulóról fordulóra egyre többször megy előre, most kiharcolt egy 11-est, remélem hamarosan be is talál.
Savo Raković: Eleinte nem értettem, miért ő az egyik kulcsfigura a szögleteknél, de már látom, annak ellenére könnyű megtalálni a fejét, hogy nem egy kétméteres figura. Ezúttal néhány centit tévedett.
Gohér Gergő: Most valahogy nem jöttek a beadásai, illetve jöttek, de pontatlanul.
Dobos Attila: Ha belövi nagy helyzetét, akkor biztosan egész más lett volna a mérkőzés. Sajnos a betömörülő védelem miatt nem tudott a csapat erőssége lenni.
Mohamadou Abdouraman: Nagyjából most is összeszedett minden labdát a középpályán, de a megjátszás már nem ment annyira. Lehetett volna egy kicsit támadóbb, mert ez így kevés volt tőle.
Lippai Ákos: Biztos mindenkinek a kihagyott 11-es jut először eszébe, de gondoljátok végig, kinek volt még rajta kívül lövése az egész meccsen? Nem mondom, hogy Giáknak bravúrt bravúrra kellett halmoznia, de más meg sem próbálta.
Vicente Arze: Még Dobosnál is gyengébb volt, egyáltalán nem értek egyet Benczés Mikivel, aki a középpálya legjobbjának nevezte.
Granát Balázs: Ilyen a jó csatár: 0 helyzet, 1 gól. (Vagy inkább az 5/2 jobb? Ezen még gondolkodni kell!) Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt oda a labda mögé a büntetőnél.
Bacsa Patrik: Még nem neki való az ilyen betömörülő védelem, ahhoz erősödni, rutinosodni kell egy kicsit.
Bogáti Péter: Nem jutottunk vele sem sokkal előrébb, viszont érdekes volt, hogy a végén szinte középcsatárt játszott. Most sem sikerült értékesíteni ziccerét.
Szabó Péter: Egyszerűen nem értem. Már tavaly nyáron meg tudta csinálni edzőmeccsen, hogy meghúzza, majd lövéssel fejezi be az akciót, most pedig mintha nem merné. Így nem fog még több lehetőséget kapni.
Nagy Tamás: Ha Bogáti belövi passzát, akkor most mindenki Benczés Miklós ünnepli, hogy milyen szuperül cserélt.
2011. április 2., szombat
A Bőcs - DVTK előtt
Országos kettes, kötelező győzelem stb., egy komplett közhelyszótárat össze lehetne állítani a mai meccs előtt.
Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: Benczés Miklós már többedszerre nyilatkozta azt, hogy "Játsszuk a saját játékunkat!". Figyelitek? Saját játékunkat! Mikor nyilatkozhatta volna utoljára ezt diósgyőri edző? Most nem csak arra várunk, hogy jobb játékosokból áll a DVTK mint a Bőcs, majd csak kihasználjuk valahogy az ellenfél hibáit és biztosan meglesz a győzelem, hanem azt is lehet sejteni, hogy hogyan fogjuk ezt elérni.
Ami nehézséget okoz, az a sok sérült. A Luque, George, Budovinszky, Halgas, Pál, Faggyas egy feljutásra pályázó csapat gerincét is kiadja, nálunk pedig nem játszhatnak. A kezdő nélkülük is megvan, de ha cserélni kell, akkor már gondok lehetnek, különösen a támadóposzton.
Az első gólig biztosan nehéz lesz, viszont ha az megszületik, akkor nagy valószínűséggel megvan a meccs is.
Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: Benczés Miklós már többedszerre nyilatkozta azt, hogy "Játsszuk a saját játékunkat!". Figyelitek? Saját játékunkat! Mikor nyilatkozhatta volna utoljára ezt diósgyőri edző? Most nem csak arra várunk, hogy jobb játékosokból áll a DVTK mint a Bőcs, majd csak kihasználjuk valahogy az ellenfél hibáit és biztosan meglesz a győzelem, hanem azt is lehet sejteni, hogy hogyan fogjuk ezt elérni.
Ami nehézséget okoz, az a sok sérült. A Luque, George, Budovinszky, Halgas, Pál, Faggyas egy feljutásra pályázó csapat gerincét is kiadja, nálunk pedig nem játszhatnak. A kezdő nélkülük is megvan, de ha cserélni kell, akkor már gondok lehetnek, különösen a támadóposzton.
Az első gólig biztosan nehéz lesz, viszont ha az megszületik, akkor nagy valószínűséggel megvan a meccs is.
2010. október 18., hétfő
2010. szeptember 16., csütörtök
Miért kellett, hogy így legyen? (DVTK - Bőcs 1-2)
Eltelt néhány nap a DVTK - Bőcs meccs óta, de nem találtam meg a vereség okát.
Valamiért nem megy hazai pályán, hiszen a második meccsen sem sikerült pontot szerezni, de ez így mégsem igaz, mert a két meccs össze sem hasonlítható: a Békéscsaba ellen a pontszerzés is örömteli lett volna, a Bőcs elleni találkozó már szinte a kötelező győzelem kategóriába tartozott.
Új felállásban játszott a DVTK, a korábbi 4-4-2-ből 4-2-3-1 lett. Ezzel két célja lehetett Benczés Mikinek, egyrészt támadóbbá tette a csapatot (hiába csökkent a csatárok száma, ha a támadó középpályásoké nőtt), másrészt a középpályás védekezés is megerősödött. Ennek mellékterméke/célja, hogy Lippai Ákosnak még kevesebbet kellett védekeznie.
Ugyanakkor, ezzel felhívta a védők figyelmét a szélsőinkre, akik korábban kitűnően léptek be a védővonal mögé, amiből sok helyzet alakul ki, még ha ezekből nem is lett mindig gól. Így most ebből nem is láthattunk semmit.
Sokan mondták, hogy fölösleges volt annyi védőjátékos a csapatba, de véleményem szerint, ha nincs a két védekező középpályás, akkor George és Szabó Peti még többször jöhetett volna vissza. Mert óriásit tévedtem a mérkőzés előtti írásomban, a Bőcs nem állt be bekkelni. Való igaz, hogy Janit idézve “jól álltak hátul”, de azért előre is jöttek, akadt néhány igen komoly helyzetük is.
Az utolsó 20 percet látva joggal merül fel a kérdés, miért nem korábban? Nem hiszem, hogy akarati, erőnléti okai lettek volna, én most is azt mondom, a passzokkal volt a baj. Nem elég pontosak, erősek, máskor nem sikerül szűken kezelni a labdát, ami amellett, hogy megakasztja a támadást, még fölösleges energiát is emészt. A lövések pedig szinte kivétel nélkül elakadtak a betömörülő védelemben.
És milyen gólokat kaptunk! Az első egyértelműen balszerencse - ezt legalább kiegyenlítette a sors - de a második sem egy átlagos volt. Illés nyugodtan lekezelhette volna, senki nem állt mellette, de kapkodott, nem volt egy öreg, aki szólt volna neki, hogy nyugi, nincs senki. Utána pedig Hajdu úgy bevágta a léc alá, ahogy az ilyenkor már törvényszerű.
Ezt követően kockáztatni kellett, változott a felállás:
Én 4-4-2-nek láttam, Benczés Miki 4-3-3-at mondott, hiszek neki. Sikerült is beszorítani az ellenfelet, jöttek a helyzetek, csak nem maradt elég idő ilyen helyzetkihasználási arány mellett az egyenlítésre sem.
Ezzel elbuktunk 3 pontot, ráadásul újabb 3 hazai pontot. Talán egy magyar klubtulajdonos mondta, ha nem akarna bajnokságot nyerni, akkor elfogadná, hogy idegenben minden mérkőzésen kikap a csapat, amennyiben a hazaiakon parádézva nyer. A szurkolóban sokkal mélyebb nyomot hagy a saját szemével látott produkció, mint amiről csak olvasott.
Ha pozitívumot akarok keresni, akkor tetszett Raković bemutatkozás, Faggyast sem láttam még ennél jobban játszani, biztató, hogy két játékrendszert tud többé kevésbé a csapat és azt váltani tudja meccs közben.
Ivan Radoš: Az első gólt nem védhette, a másodikat néhányan a nyakába varrják. Szerintem a kapus az ötösön belül soha nem áll kinn, így én ezzel sem vádolom. (Ha a gólvonalról indulna, akkor minden kapura törő játékos simán elpasszolná mellette a labdát, mert esélye sem lenne zárni a szöget.) Ezen kívül volt két szép védése is. Ja, és várom már, hogy mikor fejel az utolsó pillanatban gólt, de ennél is jobban várom, hogy soha többet ne menjen előre, mert a vezetés birtokában fölösleges kockáztatni.
Savo Raković: Igazi támadó hátvédet játszott. Tud beadni, de azért még lehet gyakorolni. Az sem árt majd, ha összeszokik a társaival és bátrabban be mer indulni a résekbe.
Igor Gal: Nem maradt emlékképem a teljesítményéről.
Budovinszky Krisztián: A gólszerző. Érdekes, hogy nem bikázta, hanem csavarta a labdát szabadrúgásból, pedig van egy lökete. A védőmunkájából róla sem emlékszem semmire már, mindenesetre Etogo egyszer tudott csak befordulni az egész meccs folyamán.
Gohér Gergő: Ezúttal kevesebbet lépett feljebb, védekezni pedig neki sem kellett sokat. Több jó beadást és passzt várok tőle.
Illés Richárd: Két jelenet ugrik be: a gól előtti bakija, amiben a társai is ludasok, illetve már emberelőnyben Etogo lépett ki, én pedig mondtam, most állítják ki Ricsit, mert megállítja, de kellemes csalódásként tökéletes becsúszó szereléssel tisztázott.
Mohamadou Abdouraman: Két teljesen ellentétes véleményt hallottam/olvastam vele kapcsolatban: “egyetlen jó megmozdulása sem volt, ha 3-as osztályzatot kap, akkor már túlértékelik a játékát”, illetve ezzel szemben a “amikor lecserélték, sokkal labilisabb lett a DVTK védelme, hioányzott.” Bevallom, én nagyon gyengének nem éreztem, az pedig egyértelmű, hogy a csere után nem személyhez kötötten, hanem azért lett szellősebb a DVTK, mert több támadó került a csapatba, aminek szükségszerűen a védelem itta meg a levét. Maradjon irányadó Benczés Miki véleménye: az volt a baj Abdouval, hogy lassította a játékot, amikor gyorsítani kellett volna. Tanulság: nem mindig az a jó játékos, aki a passazi 100%-át jó helyre adja.
George Menougong: Kiharcolt egy kiállítást, de kapura teljesen veszélytelen volt.
Lippai Ákos: A meccs végére pörgött föl. A lövésekkel nem volt szerencséje, mind elakadt a védőkben.
Szabó Péter: Már rögtön az elején gólpasszt adhatott volna, aztán Lippaival ellentétben neki fokozatosan romlott a teljesítménye. Ennek ellenére voltak szép megmozdulásai, jó betörései, csak gól nem lett egyikből sem. Még nem bír 90 percet, ha visszatér Dobos, akkor a fáradó védők ellen csereként remélhetőleg még jobb teljesítményre lesz képes.
Roszel Róbert: Egyszerűen felőrlődött a védők elleni harcban. Folyamatosan háttal állt a kapunak, úgy kellett volna befordulni a hátvédekkel a nyakán. Nem sokszor sikerült, pedig nagyon akart. Korábban Simon Attilára és Szabó Viktorra mondtam, hogy olyan játékos, akit ki kell szolgálni és akkor termeli a gólokat. Ez igaz Roszelre is, talán még annyival kiegészítve, hogy neki az ütemérzéke az erőssége, úgy kell passzolni, hogy azt kezelés nélkül tudja kapu felé továbbítani.
Faggyas Milán: Kellemes csalódás volt számomra a játéka, nem láttam még ennyire veszélyesen játszani. Bejöttek a cselei, sokszor volt játékban, kétszer is gólhelyzetbe kerül. És itt a bibi: ha csak az egyiket lövi be, akkor is hiányérzetem lenne, mert ezek tényleg ziccerek voltak.
Bogyó Károly: Már a becserélését sem értettem, még egy fáradt Roszel is jobb nála, és a teljesítménye sem volt NB II-es. Teljesen eltűnt a védők közt.
Valamiért nem megy hazai pályán, hiszen a második meccsen sem sikerült pontot szerezni, de ez így mégsem igaz, mert a két meccs össze sem hasonlítható: a Békéscsaba ellen a pontszerzés is örömteli lett volna, a Bőcs elleni találkozó már szinte a kötelező győzelem kategóriába tartozott.
Új felállásban játszott a DVTK, a korábbi 4-4-2-ből 4-2-3-1 lett. Ezzel két célja lehetett Benczés Mikinek, egyrészt támadóbbá tette a csapatot (hiába csökkent a csatárok száma, ha a támadó középpályásoké nőtt), másrészt a középpályás védekezés is megerősödött. Ennek mellékterméke/célja, hogy Lippai Ákosnak még kevesebbet kellett védekeznie.
Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Abdouraman
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Abdouraman
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel
Ugyanakkor, ezzel felhívta a védők figyelmét a szélsőinkre, akik korábban kitűnően léptek be a védővonal mögé, amiből sok helyzet alakul ki, még ha ezekből nem is lett mindig gól. Így most ebből nem is láthattunk semmit.
Sokan mondták, hogy fölösleges volt annyi védőjátékos a csapatba, de véleményem szerint, ha nincs a két védekező középpályás, akkor George és Szabó Peti még többször jöhetett volna vissza. Mert óriásit tévedtem a mérkőzés előtti írásomban, a Bőcs nem állt be bekkelni. Való igaz, hogy Janit idézve “jól álltak hátul”, de azért előre is jöttek, akadt néhány igen komoly helyzetük is.
Az utolsó 20 percet látva joggal merül fel a kérdés, miért nem korábban? Nem hiszem, hogy akarati, erőnléti okai lettek volna, én most is azt mondom, a passzokkal volt a baj. Nem elég pontosak, erősek, máskor nem sikerül szűken kezelni a labdát, ami amellett, hogy megakasztja a támadást, még fölösleges energiát is emészt. A lövések pedig szinte kivétel nélkül elakadtak a betömörülő védelemben.
És milyen gólokat kaptunk! Az első egyértelműen balszerencse - ezt legalább kiegyenlítette a sors - de a második sem egy átlagos volt. Illés nyugodtan lekezelhette volna, senki nem állt mellette, de kapkodott, nem volt egy öreg, aki szólt volna neki, hogy nyugi, nincs senki. Utána pedig Hajdu úgy bevágta a léc alá, ahogy az ilyenkor már törvényszerű.
Ezt követően kockáztatni kellett, változott a felállás:
Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Lippai, Szabó P.
Menougong, Roszel, Faggyas
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Lippai, Szabó P.
Menougong, Roszel, Faggyas
Én 4-4-2-nek láttam, Benczés Miki 4-3-3-at mondott, hiszek neki. Sikerült is beszorítani az ellenfelet, jöttek a helyzetek, csak nem maradt elég idő ilyen helyzetkihasználási arány mellett az egyenlítésre sem.
Ezzel elbuktunk 3 pontot, ráadásul újabb 3 hazai pontot. Talán egy magyar klubtulajdonos mondta, ha nem akarna bajnokságot nyerni, akkor elfogadná, hogy idegenben minden mérkőzésen kikap a csapat, amennyiben a hazaiakon parádézva nyer. A szurkolóban sokkal mélyebb nyomot hagy a saját szemével látott produkció, mint amiről csak olvasott.
Ha pozitívumot akarok keresni, akkor tetszett Raković bemutatkozás, Faggyast sem láttam még ennél jobban játszani, biztató, hogy két játékrendszert tud többé kevésbé a csapat és azt váltani tudja meccs közben.
Játékosonkénti értékelés
Ivan Radoš: Az első gólt nem védhette, a másodikat néhányan a nyakába varrják. Szerintem a kapus az ötösön belül soha nem áll kinn, így én ezzel sem vádolom. (Ha a gólvonalról indulna, akkor minden kapura törő játékos simán elpasszolná mellette a labdát, mert esélye sem lenne zárni a szöget.) Ezen kívül volt két szép védése is. Ja, és várom már, hogy mikor fejel az utolsó pillanatban gólt, de ennél is jobban várom, hogy soha többet ne menjen előre, mert a vezetés birtokában fölösleges kockáztatni.
Savo Raković: Igazi támadó hátvédet játszott. Tud beadni, de azért még lehet gyakorolni. Az sem árt majd, ha összeszokik a társaival és bátrabban be mer indulni a résekbe.
Igor Gal: Nem maradt emlékképem a teljesítményéről.
Budovinszky Krisztián: A gólszerző. Érdekes, hogy nem bikázta, hanem csavarta a labdát szabadrúgásból, pedig van egy lökete. A védőmunkájából róla sem emlékszem semmire már, mindenesetre Etogo egyszer tudott csak befordulni az egész meccs folyamán.
Gohér Gergő: Ezúttal kevesebbet lépett feljebb, védekezni pedig neki sem kellett sokat. Több jó beadást és passzt várok tőle.
Illés Richárd: Két jelenet ugrik be: a gól előtti bakija, amiben a társai is ludasok, illetve már emberelőnyben Etogo lépett ki, én pedig mondtam, most állítják ki Ricsit, mert megállítja, de kellemes csalódásként tökéletes becsúszó szereléssel tisztázott.
Mohamadou Abdouraman: Két teljesen ellentétes véleményt hallottam/olvastam vele kapcsolatban: “egyetlen jó megmozdulása sem volt, ha 3-as osztályzatot kap, akkor már túlértékelik a játékát”, illetve ezzel szemben a “amikor lecserélték, sokkal labilisabb lett a DVTK védelme, hioányzott.” Bevallom, én nagyon gyengének nem éreztem, az pedig egyértelmű, hogy a csere után nem személyhez kötötten, hanem azért lett szellősebb a DVTK, mert több támadó került a csapatba, aminek szükségszerűen a védelem itta meg a levét. Maradjon irányadó Benczés Miki véleménye: az volt a baj Abdouval, hogy lassította a játékot, amikor gyorsítani kellett volna. Tanulság: nem mindig az a jó játékos, aki a passazi 100%-át jó helyre adja.
George Menougong: Kiharcolt egy kiállítást, de kapura teljesen veszélytelen volt.
Lippai Ákos: A meccs végére pörgött föl. A lövésekkel nem volt szerencséje, mind elakadt a védőkben.
Szabó Péter: Már rögtön az elején gólpasszt adhatott volna, aztán Lippaival ellentétben neki fokozatosan romlott a teljesítménye. Ennek ellenére voltak szép megmozdulásai, jó betörései, csak gól nem lett egyikből sem. Még nem bír 90 percet, ha visszatér Dobos, akkor a fáradó védők ellen csereként remélhetőleg még jobb teljesítményre lesz képes.
Roszel Róbert: Egyszerűen felőrlődött a védők elleni harcban. Folyamatosan háttal állt a kapunak, úgy kellett volna befordulni a hátvédekkel a nyakán. Nem sokszor sikerült, pedig nagyon akart. Korábban Simon Attilára és Szabó Viktorra mondtam, hogy olyan játékos, akit ki kell szolgálni és akkor termeli a gólokat. Ez igaz Roszelre is, talán még annyival kiegészítve, hogy neki az ütemérzéke az erőssége, úgy kell passzolni, hogy azt kezelés nélkül tudja kapu felé továbbítani.
Faggyas Milán: Kellemes csalódás volt számomra a játéka, nem láttam még ennyire veszélyesen játszani. Bejöttek a cselei, sokszor volt játékban, kétszer is gólhelyzetbe kerül. És itt a bibi: ha csak az egyiket lövi be, akkor is hiányérzetem lenne, mert ezek tényleg ziccerek voltak.
Bogyó Károly: Már a becserélését sem értettem, még egy fáradt Roszel is jobb nála, és a teljesítménye sem volt NB II-es. Teljesen eltűnt a védők közt.
2010. szeptember 11., szombat
DVTK - Bőcs előtt
Nem sokkal a meccs előtt írom ezt, már amennyiben nem marad el a meccs az eső miatt. Talán nem, de az biztos, nem jön most jól a pályának, hogy a jövő héten is itthon játszik a csapat.
A Keleti csoportban 3 borsodi ellenfelünk van, a Bőccsel játszunk először. Elvileg lehet ez könnyebbség is, mert "leadják" a pontokat, de ugyanekkora esély van arra is, hogy felszívják magukat és ezért megnehezítik a helyzetet.
A legjobban azt szeretném, hogy a fenti bekezdés lényegtelen legyen, mert annyival jobbak vagyunk. (Régi mondás, ha ellened fúj a bíró, akkor vezess 3 góllal, akkorát úgysem mer csalni.) Raković érkeztével ismét erősebbek lettünk, sajnos emiatt kimaradt Horváth Gábor, akit őszintén sajnálok. Már csak néhány csatár kellene, illetve az igazi az lenne, ha minden posztra két játékos ácsingózna. A realitások talaján maradva: ne legyen eltiltás és gyógyuljanak meg a sérültek (Dobos, Halgas, Zsivoczky).
Ma biztos vagyok benne, hogy a Vecsés elleni találkozó folytatódik abból a szempontból, hogy támadni fogunk, az ellenfél pedig kontrázni. Vecsésen nagyon hiányoztak a távoli lövések, bízom benne, most sor kerül erre is, mert ha nem, akkor csak gyömöszölni fogjuk őket. Persze az sem baj, ha meglesz az eredménye. Még mindig a múltheti meccsből kiindulva, remélem a küözönség nem lesz telhetetlen, ha a 10. percben nem vezet 2-0-ra a csapat, mert láthattuk, a 89. percben is lehet 3 pontot szerezni.
A Keleti csoportban 3 borsodi ellenfelünk van, a Bőccsel játszunk először. Elvileg lehet ez könnyebbség is, mert "leadják" a pontokat, de ugyanekkora esély van arra is, hogy felszívják magukat és ezért megnehezítik a helyzetet.
A legjobban azt szeretném, hogy a fenti bekezdés lényegtelen legyen, mert annyival jobbak vagyunk. (Régi mondás, ha ellened fúj a bíró, akkor vezess 3 góllal, akkorát úgysem mer csalni.) Raković érkeztével ismét erősebbek lettünk, sajnos emiatt kimaradt Horváth Gábor, akit őszintén sajnálok. Már csak néhány csatár kellene, illetve az igazi az lenne, ha minden posztra két játékos ácsingózna. A realitások talaján maradva: ne legyen eltiltás és gyógyuljanak meg a sérültek (Dobos, Halgas, Zsivoczky).
Ma biztos vagyok benne, hogy a Vecsés elleni találkozó folytatódik abból a szempontból, hogy támadni fogunk, az ellenfél pedig kontrázni. Vecsésen nagyon hiányoztak a távoli lövések, bízom benne, most sor kerül erre is, mert ha nem, akkor csak gyömöszölni fogjuk őket. Persze az sem baj, ha meglesz az eredménye. Még mindig a múltheti meccsből kiindulva, remélem a küözönség nem lesz telhetetlen, ha a 10. percben nem vezet 2-0-ra a csapat, mert láthattuk, a 89. percben is lehet 3 pontot szerezni.
2010. január 20., szerda
2009. július 14., kedd
Aczél, kék, de inkább piros, mint zöld
Norbi barátommal ülünk a nagylelátón - aki megkért a következő két hétre, hogy néhány bejegyzéssel, úgymond, helyettesítsem őt, míg nincs gépközelben -, szóval ülünk, nézzük a Bőcs elleni Diósgyőrt, és másfél órán át találgatjuk, melyik mezben ki játszik. Mármint piros-fehérben.
Ne higgye senki, hogy ma kezdtük a szurkolói szakmát, két évtizede legalább idejárunk, emlékszünk Bozóra és Pitácsra is, a jelenben meg a Holcim vasárnap délutáni csabai meccseire is, mégis, talán legjobban az jellemzi a mai kusza viszonyokat, és most nem a gazdasági háttérre gondolok, hogy két ilyen elvakult drukkernek 90 perc kevés, hogy mindenkiről kispekulálja, ki is lehet. Nekem például mániám a találkozó során végig, hogy mindenkire, aki ismeretlennek tűni, úgy arcra, mint mozgásra, alkatra, hogy biztos "ő Bubori!", Norbi megfontoltabb, ő különféle vezetéknevű Ádámokat - a 19-20 éves korosztályban annyi van, hogy képtelenség észben tartani... - vél látni az ifiből frissen felkerült srácokban, csak a fene tudja, épp melyiket.
A "top infóval" viszont kétségkívül én rendelkezem. A stadionba érkezve úgy állítottam le a robogómat, hogy épp a játékosbejáróhoz sodródtam, s minthogy megláttam a még kisgyerekorából ismerős Takács Petit az északos sportszerkesztő Berecz Csabi kollégámmal beszélgetni, csatlakoztam hozzájuk. Mi van veled, Peti? - szólt az óvatlan kérdésem, s aválasz mellbevágott: Most szóltak nekem, hogy megyek Bochumba... - mondja a fiatal miskolci tehetség.
Mi van?!
Na, hát többet ő se tud, sőt, a szavaiból több bizonytalanság érezhető ki, mint csapattársa, Szabó Viktor 16-os közeli labdakezeléséből a pályán, de hát a szurkoló meg már igazából semmin sem döbben meg, hát istenem, vagy őrajta is gyorsan túladnak a távozóban lévő Szeviépék, vagy valami marhaságot hallhattunk az imént, amin majd jót nevetünk pár hónap vagy év múlva, mint anno azon, hogy Verebessel tutira idejön Lakatos meg Pintér - na hiszen, találj már ki hülyeséget!
Norbi nem is lepődik meg a neki átadott híren, szépen tovább is meséli azoknak, akikkel a következő másfél órában beszél, én meg ahogy újra meg újra hallom a Bochum szót elhangzani, egyre jobban kuncogok magamban. Egyre hülyébben hangzik a sztori.
Ráadásul meggyőződésem, hogy ha valaki, akkor Peti az, aki csak a legnagyobb unszolásra hagyná el városát, Miskolcot és álmai csapatát, a DVTK-t. Még emlékszem, amikor pár éve másik barátomtól, aki általános iskolás korában tanára-edzője volt, hallottam a sztorit, miszerint Petit MTK-ifista korában, társaival együtt végigkérdezték ottani trénerei, mire vágysz, mi szeretnél lenni, hol játszani majd felnőtt korodban. Barcelona, Milan, Real Madrid - jöttek a gyerekszájakból a válaszok, majd egyszercsak csönd, és azt követően felcsattanó nevetés: Peti azt mondta, a Diósgyőrben... Nos, egy éve immár itt van, hazajött, a szót szoros értelmében, rá épülhet a jövő csapata, ahogy mondani szokták, itt garantált a szeretet; nem tudom, minek kéne történnie, hogy innen könnyű szívvel elcsábíthassák. Bár, ahogy szintén szokás mondani, van "az a pénz"... És hát többeknek az ő korában, az elmúlt években, finoman szólva is nem tett rosszat, hogy fiatalon kikerültek Németországba. (Ha már a jó példák, és akkor elsőként Hajnal Tamás juit eszembe, hadd kívánjam "Takinak", hogy kedvenc Bundesliga-csapatomba kerüljön, a BVB-be, Dortmundba. És ha már kívánságlista: lehetőleg még ne idén...)
Jelen bejegyzés olvasóit mindazonáltal jobban érdekelheti az én focis vágyaimnál, hogy mi a csuda történt kedden a Diósgyőr háza táján. Ami azt illeti, lényegében semmi, estig csak annyit lehetett hallani (lásd internetes hírforrások), hogy 1. szerdára húzódik a "nagy bejelentés" az egyesület jövőjét érintő kérdésekről (állítólag ez nem máson múlik, mint hogy az inkriminált napokban lezajló játékoskiárusítások bevételeiből mennyire részesül még a korábbi tulajdonos, és mennyire az új..., például Köteles Laci szintén állítólag már levajazott százmilliós eladásából), továbbá hogy 2. Aczél Zoltán a nap során már felbukkant Miskolcon, sőt, este az edzőmeccsen is, noha csak nézőként, de erősen megtámogatva azt a szóbeszédet, miszerint őrá vár a diósgyőri kispad. Mi, mondjuk, nem láttuk, de nem is olyan helyen ültünk, hogy láthattuk volna. Míg, teszem azt, Halgas Tibort két hete láttam a díszpáholyban, oszt', ugye, sehol semmi. Szóval nem a saját szemünk az, aminek ilyenkor elsősorban hinnünk kell.
Ami a meccset illeti, ha valaki olvasóink közül nem látta volna, egy meglepően enervált, alulmotivált Bőcs jött ki az Andrássy útra, amelyet egy nagyon alacsony átlagéletkorú és ehhez képest egész kulturáltan paszolgató DVTK meglepően simán vert 2-0-ra. S hogy még egyszer használjuk a meglepő jelzőt: Gohér Gergő rúgta mindkét gólt. Mi a fene? Pedig ő, mint tudjuk, Diósgyőrben "le van átkozva" (más szóval: be van oltva) góllövés ellen! És mégis. S azt sem találná ki senki, aki nem volt ott, hogy egyiket sem szabadrúgásból: hanem Balajti által kijátszott ajtó-ablak helyzetből egy méterről, illetve tömörülés után kivágódó labdát a 16-osról a léc alá vágva.
De ha már Balajti említődött, a keddi derbinek szerintem ő volt a hőse, mondhatni, a felfedezettje, mert a tavaszi egy bajnoki szereplés és az ott a Debrecennek lőtt gólja ellenére úgy vélem, nevével még igazán majd csak most kezd ismerkedni a hazai publikum jelentős része. Az U19-es keretből a felnőttbe emelt tehetség egyre inkább egy afféle "bükkaljai Bajzátra" emlékeztet, ami a tehetségét, a játékstílusát-felfogását, s sajnos a játékhoz való hozzáállását illeti (ha van kedvem, játszom, ha nincs, nem játszom). Én azért így is nagyon elégedett volnék, ha a belátható jövőben beváltaná a hozzá fűzött reményeket.
Hadd zárja soraimat ezek után az én drukkeri hozzáállásomat legjobban leíró szlogennel, amit ajánlok megszívlelni azoknak a szurkolótásaknak, akik talán már hajlamosak elfeledni, túllépni ezen (bár nekik lehetne igazuk!): minden meccs ajándék. Ezt majd mindig megismétlem.
Ne higgye senki, hogy ma kezdtük a szurkolói szakmát, két évtizede legalább idejárunk, emlékszünk Bozóra és Pitácsra is, a jelenben meg a Holcim vasárnap délutáni csabai meccseire is, mégis, talán legjobban az jellemzi a mai kusza viszonyokat, és most nem a gazdasági háttérre gondolok, hogy két ilyen elvakult drukkernek 90 perc kevés, hogy mindenkiről kispekulálja, ki is lehet. Nekem például mániám a találkozó során végig, hogy mindenkire, aki ismeretlennek tűni, úgy arcra, mint mozgásra, alkatra, hogy biztos "ő Bubori!", Norbi megfontoltabb, ő különféle vezetéknevű Ádámokat - a 19-20 éves korosztályban annyi van, hogy képtelenség észben tartani... - vél látni az ifiből frissen felkerült srácokban, csak a fene tudja, épp melyiket.
A "top infóval" viszont kétségkívül én rendelkezem. A stadionba érkezve úgy állítottam le a robogómat, hogy épp a játékosbejáróhoz sodródtam, s minthogy megláttam a még kisgyerekorából ismerős Takács Petit az északos sportszerkesztő Berecz Csabi kollégámmal beszélgetni, csatlakoztam hozzájuk. Mi van veled, Peti? - szólt az óvatlan kérdésem, s aválasz mellbevágott: Most szóltak nekem, hogy megyek Bochumba... - mondja a fiatal miskolci tehetség.
Mi van?!
Na, hát többet ő se tud, sőt, a szavaiból több bizonytalanság érezhető ki, mint csapattársa, Szabó Viktor 16-os közeli labdakezeléséből a pályán, de hát a szurkoló meg már igazából semmin sem döbben meg, hát istenem, vagy őrajta is gyorsan túladnak a távozóban lévő Szeviépék, vagy valami marhaságot hallhattunk az imént, amin majd jót nevetünk pár hónap vagy év múlva, mint anno azon, hogy Verebessel tutira idejön Lakatos meg Pintér - na hiszen, találj már ki hülyeséget!Norbi nem is lepődik meg a neki átadott híren, szépen tovább is meséli azoknak, akikkel a következő másfél órában beszél, én meg ahogy újra meg újra hallom a Bochum szót elhangzani, egyre jobban kuncogok magamban. Egyre hülyébben hangzik a sztori.
Ráadásul meggyőződésem, hogy ha valaki, akkor Peti az, aki csak a legnagyobb unszolásra hagyná el városát, Miskolcot és álmai csapatát, a DVTK-t. Még emlékszem, amikor pár éve másik barátomtól, aki általános iskolás korában tanára-edzője volt, hallottam a sztorit, miszerint Petit MTK-ifista korában, társaival együtt végigkérdezték ottani trénerei, mire vágysz, mi szeretnél lenni, hol játszani majd felnőtt korodban. Barcelona, Milan, Real Madrid - jöttek a gyerekszájakból a válaszok, majd egyszercsak csönd, és azt követően felcsattanó nevetés: Peti azt mondta, a Diósgyőrben... Nos, egy éve immár itt van, hazajött, a szót szoros értelmében, rá épülhet a jövő csapata, ahogy mondani szokták, itt garantált a szeretet; nem tudom, minek kéne történnie, hogy innen könnyű szívvel elcsábíthassák. Bár, ahogy szintén szokás mondani, van "az a pénz"... És hát többeknek az ő korában, az elmúlt években, finoman szólva is nem tett rosszat, hogy fiatalon kikerültek Németországba. (Ha már a jó példák, és akkor elsőként Hajnal Tamás juit eszembe, hadd kívánjam "Takinak", hogy kedvenc Bundesliga-csapatomba kerüljön, a BVB-be, Dortmundba. És ha már kívánságlista: lehetőleg még ne idén...)
Jelen bejegyzés olvasóit mindazonáltal jobban érdekelheti az én focis vágyaimnál, hogy mi a csuda történt kedden a Diósgyőr háza táján. Ami azt illeti, lényegében semmi, estig csak annyit lehetett hallani (lásd internetes hírforrások), hogy 1. szerdára húzódik a "nagy bejelentés" az egyesület jövőjét érintő kérdésekről (állítólag ez nem máson múlik, mint hogy az inkriminált napokban lezajló játékoskiárusítások bevételeiből mennyire részesül még a korábbi tulajdonos, és mennyire az új..., például Köteles Laci szintén állítólag már levajazott százmilliós eladásából), továbbá hogy 2. Aczél Zoltán a nap során már felbukkant Miskolcon, sőt, este az edzőmeccsen is, noha csak nézőként, de erősen megtámogatva azt a szóbeszédet, miszerint őrá vár a diósgyőri kispad. Mi, mondjuk, nem láttuk, de nem is olyan helyen ültünk, hogy láthattuk volna. Míg, teszem azt, Halgas Tibort két hete láttam a díszpáholyban, oszt', ugye, sehol semmi. Szóval nem a saját szemünk az, aminek ilyenkor elsősorban hinnünk kell.
Ami a meccset illeti, ha valaki olvasóink közül nem látta volna, egy meglepően enervált, alulmotivált Bőcs jött ki az Andrássy útra, amelyet egy nagyon alacsony átlagéletkorú és ehhez képest egész kulturáltan paszolgató DVTK meglepően simán vert 2-0-ra. S hogy még egyszer használjuk a meglepő jelzőt: Gohér Gergő rúgta mindkét gólt. Mi a fene? Pedig ő, mint tudjuk, Diósgyőrben "le van átkozva" (más szóval: be van oltva) góllövés ellen! És mégis. S azt sem találná ki senki, aki nem volt ott, hogy egyiket sem szabadrúgásból: hanem Balajti által kijátszott ajtó-ablak helyzetből egy méterről, illetve tömörülés után kivágódó labdát a 16-osról a léc alá vágva.
De ha már Balajti említődött, a keddi derbinek szerintem ő volt a hőse, mondhatni, a felfedezettje, mert a tavaszi egy bajnoki szereplés és az ott a Debrecennek lőtt gólja ellenére úgy vélem, nevével még igazán majd csak most kezd ismerkedni a hazai publikum jelentős része. Az U19-es keretből a felnőttbe emelt tehetség egyre inkább egy afféle "bükkaljai Bajzátra" emlékeztet, ami a tehetségét, a játékstílusát-felfogását, s sajnos a játékhoz való hozzáállását illeti (ha van kedvem, játszom, ha nincs, nem játszom). Én azért így is nagyon elégedett volnék, ha a belátható jövőben beváltaná a hozzá fűzött reményeket.
Hadd zárja soraimat ezek után az én drukkeri hozzáállásomat legjobban leíró szlogennel, amit ajánlok megszívlelni azoknak a szurkolótásaknak, akik talán már hajlamosak elfeledni, túllépni ezen (bár nekik lehetne igazuk!): minden meccs ajándék. Ezt majd mindig megismétlem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
