Első és utolsó edzőmeccs (Abaújszántó - DVTK 1-5)

Nem egy szokványos nyári felkészülésen vagyunk lassan túl - hogy a hányattatásokon mikor leszünk túl, azt nem tudom, de a bajnokság a hétvégén kezdődik -, ez nálam úgy csapódott le többek közt, hogy példátlan módon egyetlenegy edzőmeccsen voltam kinn. Ennél még akkor is több jutott, amikor vizsgákra kellett volna készülnöm. Persze összesen sem volt sok: egy-egy DVSC-DEAC és Mezőkövesd elleni hazai találkozón után került sor az abaújszántói 90 percre. (Az ifi ellen letudott meccseket nem számolom edzőmeccsnek, azok inkább meccsszerű edzések voltak - mondom látatlanban.)

A nyaralás miatt kimaradtak a hazai meccsek, így hazaérve nem volt kérdéses, elautózom Abaújszántóra. Az utazás a régi NB II-es meccseket idézte, a települést egyszerűen megtaláltuk - még szép - viszont a pályára vezető utcát egy helyi, saját borát a jelek szerint nagy lelkesedéssel fogyasztó szőlősgazda útbaigazítása ellenére is csak másodszorra sikerült eltalálni. Az edzőmeccsre az edzőpályán került sor, amit nagyjából körbeálltak a nézők, köztük jópár DVTK-mezes/sálas ember. Természetesen ott volt Szabolcs is, akinek kivételesen csak egy települést kellett utazni Tállyáról a meccsért. Még egy szó a pályákról: két füves nagypályát és egy műfüves kispályát láttam, ebből az edzőpálya talaját közelről is. Kifogástalannak tűnt a gyep, osztálykülönbség volt a javára a diósgyőri edzőpálya talajával szemben. Nem is egy.

Maga a meccs szórakoztató volt, szemre is szépen játszott a csapat, viszont rengeteg helyzetet kihagyott.

Rados
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Halgas, Abdouraman, Lippai, Dobos
Menougong, Szabó D.

Szabó Dávid kivételével talán ez a DVTK jelenlegi legerősebb csapata.

A cserék után:

Giák
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Illés, Bihari, Abdouraman, Szabó P.
Menougong, Hyacinthe

Tetszettek Lippai keresztlabdái, a sok helycsere, Szabó Péter fellépései, George és Halgas akarása, Abdouraman, Gal és Horváth Gábor magabiztossága.

Ahogy írtam, nem tetszett a sok kihagyott helyzet, a próbajátékos teljesítménye és mindvégig ott motoszkált a fejemben, ez most mind jó, de vajon a DVTK játszik jól, avagy az ellenfél gyenge?

Játékosonkénti értékelés

Ivan Rados: Sok dolga nem akadt.

Kovács Zsolt: Ha a korát is figyelembe vesszük, akkor jó teljesítményt nyújtott, összességében azért voltak hibái bőven.
Igor Gal: Magabiztos volt, bár sokat nem kellett védekeznie. Néha próbált előretörni.
Horváth Gábor: Ha jól emlékszem, ez volt az első teljes meccse a sérülése után. A többi ugyanaz, mint Gal.
Gohér Gergő: Legemlékezetesebb, hogy amásodik félidő végén helyet cserélt Szabó Péterrel és az addigi védekezés helyett a támadás lett a fő feladata. Egy góllal megkoronázhatta volna a teljesítményét.

Halgas Tibor: Már korábban, az edzéseken is látszott, hogy nagyon akar. Próbálta szóval is írányítani a társakat, kérte a labdát.
Mohamadou Abdouraman: Minden labdát elfejelt, rengeteget szerelt lábbal is. Erőssége lehet az új Diósgyőrnek.
Lippai Ákos: Nem a futómennyisége, a kitűnő labdái érdemelnek említést.
Dobos Attila: Véleményem szerint nem feküdt neki a bal oldali középpályás posztja, ahol többször is a védők mögé kerülhetett volna. Vagy csak rossz napot fogott ki.

George Menougong: Kiemelkedett a mezőnyből futómennyiségével, akaratával, góljaival és kihagyott helyzeteivel is. Külön tetszett, hogy a támadások során szinte minden poszton feltűnt. A nap edzői utasítását is ő kapta: "ne csak a barátodnak (Hyacinthe) passzolj!"
Szabó Dávid: Lehet, azért, mert abban a félidőben játszott, amikor döntetlen volt az állás, de Benczés Miklóssal ellentétben engem nem győzött meg.

Szabó Péter: Az ősz felfedezettje lehet, feltéve, hogy szerződést kap. Mozgékony játékos, jól cselez és lő, amit ezen a meccsen is bizonyított. Ja, és lelkes is!
Illés Richárd: Lőtt egy gól, és ezúttal nem állították ki ;-)
Hyacinthe: Jól bánt a labdával, de már kispályán is biztos vesztes, aki csak a gólvonalról akar gólt lőni. Ha hiszitek, ha nem, egyetlen lövése sem volt, a kapust, utolsó védőt többször is próbálta kicselezni, gólját egy szép átemeléssel szerezte. Nem volt kérdéses, hogy nem kell.
Giák Tamás: Kétszer megpróbálták átemelni, egyszer nyújtózkodnia kellett, de megoldotta.
Bihari Gyula: Cseréje előtt meg voltam győződve, belső védő lesz és Gal fellép a középpályára. Nem így történt, ő lett középpályás, ahol idegenül mozgott. Ezen a poszton még az NB II-es szintet sem üti meg.

DVTK - Abaújszántó edzőmérkőzés

Sok értelme nem volna, ha kezdőcsapat(ok) felállását kezdenénk elemezni, pláne a taktika meccs közben változását, párharcokat... a Diósgyőr szerdai, Abaújszántó elleni edzőmeccsének ilyen jelentősége értelemszerűen nem volt. Egy célt szolgált (alighanem), a trénerek és a nézők számára egyaránt: megtekinteni a már eddig is itt lévő, és a napokban érkezett próbajátékosokat, az eddig inkább háttérbe szorult DVTK-s futballistákat. Nos, ha a szakvezetői stábnak ebből a szempontból hasznos is volt ez a kora esti kétszer háromnegyed óra, az egyszeri drukker (pár százan látogattak ki a stadionba, néhányan közülük még utoljára az elbontandó lelátórészt is felkeresték) nem sokkal lett okosabb.

Jómagam csak némi késéssel értem ki, s az erőviszonyokat jól mutatja, már akkor közel féltucattal "ment" a hazai gárda. És amint helyet foglaltam, potyogtak is tovább a gólok. Legalábbis a szünetig, akkor teljes egészében lecserélődött a mezőnyjátékosok köre, ekkor következtek jobbára a próbálkozók - és hát a legtöbb, amit el lehet mondani az ő negyvenöt percükről... hogy próbálkoztak. Ki derekasan, ki tessék lássék, nagyjából mindenkor képességei szerint.

Mert mit szeretne ilyenkor olvasni a leírásokban az a szurkoló, aki nem volt ott, hogy saját szeme révén értékítéletet alkosson? Azt, hogy "na, ki lehet hasznára a DVTK-nak?" Nos, a rövid válasz az, hogy olyan nagyon senki nem ordibált az azonnali leszerződtetése ügyében... Egyik újról sem igazolódott be (és, sajnos, a régiek közül sem mindenkiről), hogy feltétlen helye lehetne a miskolci kezdő 11-ben az első osztályban.

Az alábbiakban az én személyes, szubjektív és rendkívül szelektív megfigyeléseim következnek: amit láttam, amit hallottam, és amit abból meg-, illetve feljegyeztem, hogy a blogban megoszthassam a nagyérdeművel.

(Előtérben is, háttérben is olyasmi, ami nemsokára talán már nem lesz többé látható: atléta a rekortánon, és a hamarosan eltűnő lelátórész)

Talán a legérdekesebb dolgok a tribünön hangzottak el. A dvtk.eu fórumából ismert, rendkívül aktív drukkertársunk például meccs közben beszélt telefonon Gáspárékkal (az egykori diósgyőri középhátvéd újbóli ideigazolása, ugyebár, az elmúlt napokban felmerült, de tegnap még a Fáy utcában tesztelték), s annyit lehetett belőle kihallani, hogy emberünket nem szerződteti a Vasas, talán anyagi követelései kapcsán (amik állítólag havi egy millióról szólnának), ellenben nem kizárt, hogy a DVTK így most lecsap rá. Ugyanitt rebesgették, hogy a sajtóban ugyancsak hírbe hozott (ex-debreceni) győri Bajzát turira nem jön Miskolcra, mert ha egy "sztárnak" egymilliót ki is pengetne a klub hónapról hónapra, az általa (ismét: állítólag) kért hármat már biztos nem.
Ha már csatár: a grúz szenzációként beharangozott Melkadzét nem láttuk, a fiatal Bulatovicsot a második félidőben igen, elég esetlen mozgású, nagyra nőtt srácnak tűnt, aki csetlik-botlik a 16-oson belül, többen elkönyvelték, hogy "nulla a gyerek", de nekem az jutott róla eszembe, hogy valószínűleg ez a hasonló alkatú, amúgy született középcsatárok átka; Vieri se hiszem, hogy nagymenő tehetségnek számított gimnazista korában. Szóval a fene tudja. Azért begyötört ő is egy vagy két gólt a végén. (Nem mintha ennek az eleve alárendelt szerepet játszó, a végére összecsukló Abaújszántó ellen nagy értéke volna.)

Még egy csatárról, az általam is kíváncsian várt Faggyasról: nem éreztette, hogy első osztályú felnőtt futballra alkalmas volna, az édesapám nyersen úgy jellemezte, "kispályás". Szabó Viktor, akit viszont sokan semmire sem tartanak, megint hozta a "Simon Attila"-formáját: második kategóriás mérkőzés lévén rúgott pár gólt.

Áttérek a védőkre. Horváth Gábor (ahogy utaltam rá, a rendes kezdőké az első félidő volt) a védelem közepén kapott helyet, Viskoviccsal, de mintha ő lett volna valójában leghátul, míg a két szélső védő abszolút előre, tudott húzódni. Főleg Lakatos, aki látványosan mutatta meg, hogy milyen gyors: a félpályánál az ő hibájából ugrott ki egyszer egy szántó csatár, de 2-3 méteres hátrányát Béla 6-8 méteren simán behozta és szerelt.

A második félidőben pálára lépő Kállainál nagyon éreztem, hogy most akarja megmutatni, mintha úgy gondolná, pályafutása kritikus szakaszában van ezekben a hetekben. A megye-egyes támadók ellen, persze, nem volt alkalma semmit sem bizonyítani, ezért folyton előretört, párszor szép megelőzésekkel, néha próbajátékon lévő középpályás társait is maga mögé küldte, hogy feljebb léphessen. Ezzel szemben Menyhért ma sem bizonyította, hogy érett lenne a legmagasabb osztályra, érdekes módon fiatal társai, Bokros vagy Horváth sem sokat erőlködtek.
A velük egy félidőben látott külföldiek közül a nézők egy részének a lobogó hajú brazil irányító tetszett, nekem nem, legfeljebb azzal, hogy jópárszor erőszakosan próbált labdát szerezni még az ellenfél térfelén. A jónevű Henry atletikus alkatával tűnt, s két-három jobb beadása után az ő leigazolását is pártolni kezdte a közönség egy része. Én viszont benne is azt láttam, hogy dacára a nulla védőfeladatának, zömmel azt tekintette az egyetlen kihívásnak, hogy oldalra, a mellette álló védőtársnak visszapasszolja a labdát... Próbajátékon?

Többet igyekezett a bal oldalon a 21-es számú szélső, róla ott helyben senki nem tudta, név szerint ki lehet, mindenesetre nem jó megoldásaival, hanem túlzott erőszakosságával hívta fel magára a figyelmet. A másik oldalon, elől, Bulatovics éktársaként játszó srác (16-os) a labdával is találkozott, gól is fűződik a nevéhez. Amolyan Pelecaci alkatú figurának tűnt, kábé hasonló képességekkel. Apropó, itt visszakanyarodnék az első játékrészhez: a jobboldali középpályás-szélső szerepében most láthattuk először Vukadinovicsot, akiről eddig jókat lehetett olvasni; a szerdai produkciója alapján, ha ő is próbajátékon lett volna, szintén nem lehetne egyértelműen nyilatkozni a leigazolása esélyeiről.

Jegyezzük meg még végezetül, hogy a DVTK kapujában Giák Tamás állt, Köteles a túloldali kaput védte, egész addig, míg egy rossz kifutás kapcsán a hasába bombázott labda miatt olyan fájdalmai nem adódtak, hogy le kellett jönnie. Akadt, aki felháborodott a lelátón: mikor már eladnák, minek kitenni ilyen sérülésveszélynek?!

Ennyit gyorsan, ha befut a Boon révén az összeállítás (góllövőkkel, pontos végeredménnyel), ideteszem a poszt végére.

Kiegészítés, pontosítás:
Nos, az eredmény 12-0 lett (8-0), Melkadze sérülés miatt a lelátón ült; az említett brazil bizonyos Ricardo Japa, az agilis csatár pedig a szlovák Slavomir Balis. (De hogy az az agresszív csávó Kerényi lett volna?! Kutya legyek, ha felismertem.)

Diósgyőri VTK - Abaújszántó 12-0 (8-0)
DVTK: Giák (Jakab) - Lakatos (Bokros), Viskovics (Menyhért), Horváth G. (Kállai), Gohér (Henry) - Vukadinovics (Nagy R.), Takács P. (Japa), Búrány (Horváth Sz.), Lipusz (Kerényi) - Szabó V. (Bulatovics), Faggyas (Balis).
Góllövők: Faggyas (3), Szabó V. (2), Takács P. (2), Bulatovics (2), Lipusz, Balis, Menyhért (11-esből).

Kiegészítés, pontosítás másodszor:
Pisti barátom meggyőződéssel állítja, hogy a dvtk.eu által Faggyasnak tulajdonított három gól közül az egyik valójában Vukadinovics nevéhez fűződik. Hiszek neki. A fenti adatsort tehát így tessék fejben korrigálni.

Kiegészítés harmadszor:
Rímel valamelyest a hivatalos edzői értékelés is a miénkre. Azt mondja a tréner a Boonnak ma: "A szlovák csatár, Balis ügyesen mozgott, ma nem volt edzésen, azonban remélem, lesz még alkalmam szemügyre venni. Japa teljesítménye feledhető volt, ő már összepakolt, elment, Henry pedig nem jobb, mint a posztján lévő magyarok. (...) Dejan Vukadinovic jól játszott szerdán.”