A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tornyi Barnabás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tornyi Barnabás. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. január 20., szerda
2010. január 5., kedd
2009. december 2., szerda
Tornyi Barna egy legenda
Időm kevés, pedig itt egy csomó téma. Aczél Zoltán hivatalosan is távozik, a bundabotrány szele már megcsapta a DVTK-t is (elsősorban Somodi Bencét értem ezalatt, mert a gyanús meccsek listája félek, hasraütés jelleggel készült) és tartozom még az én legjeimmel is. Kezdjük az edzőkérdéssel.
Én egyrészt abban nem vagyok biztos, hogy csak és kizárólag edzőkérdés van Diósgyőrben. Jöhet a legfelkészültebb szakember, játékosok is kellenek. Ezért nem voltam biztos abban, hogy Aczél Zoltának távozni kell. De ha már így alakult, akkor jó választás-e Tornyi Barna (már ha egyáltalán ő Nagy Béla első számú jelöltje)? Erre megint nem tudok válaszolni, mert számomra Tornyi Barna egy legenda. Legenda, aki egyszer, nagyon régen -, amikor még nem volt világítás Diósgyőrben és az egyes busz szombatonként tömve volt piros-fehér batmenekkel - egy olyan őszt produkált a csapattal, hogy még! Erre azonban jövőt nem lehet építeni, maximum nosztalgiaestet. Ha jól emlékszem, azóta volt még Tatabányán néhány jó meccse és Siófokonegy félszezonja a wikipédia szócikke szerint 4 meccse, de azok az eredmények már nem a dobogóhoz, hanem a kiesés elkerüléséhez voltak elegendők. És ennek is már két éve! Hogy azóta mit csinált Arábiában azt nem tudom megítálni.
Szóval, szerintem Tornyi Barna szerződtetése egy kicsit zsákbamacska, amivel nyerhetünk is természetesen.
Mindenesetre, ha Tornyi Barna lesz a DVTK edzője, akkor nem az 1996-tól 1998 őszének végéig sikert sikerre halmozó (feljutó, gond nélkül bennmaradó, majd csodaőszt produkáló), hanem az 1992-ben a DFC-t az első osztályban tartó Tornyi Barna kell nekünk.
Tornyi Barna
Amióta Tornyi Barna megcsípett a Diósgyőrrel egy őszi harmadik helyet, minden edzőváltáskor felmerül a neve. Aczél Zoltán tudtommal először szeptember közepén lebegtette meg, hogy nem hosszabbítja meg a december végén lejáró szerződését, így azóta kérdezgetik tőlem, ki lehet az utódja. Majd szinte közvetlenül utána azt, hogy mit szólnék Tornyi Barnához. Nagyon sokan szeretnék Tornyit a diósgyőri kispadra, a többség valahol Jézus és Szent Péter között képzeli el, aki megold minden problémát.Én egyrészt abban nem vagyok biztos, hogy csak és kizárólag edzőkérdés van Diósgyőrben. Jöhet a legfelkészültebb szakember, játékosok is kellenek. Ezért nem voltam biztos abban, hogy Aczél Zoltának távozni kell. De ha már így alakult, akkor jó választás-e Tornyi Barna (már ha egyáltalán ő Nagy Béla első számú jelöltje)? Erre megint nem tudok válaszolni, mert számomra Tornyi Barna egy legenda. Legenda, aki egyszer, nagyon régen -, amikor még nem volt világítás Diósgyőrben és az egyes busz szombatonként tömve volt piros-fehér batmenekkel - egy olyan őszt produkált a csapattal, hogy még! Erre azonban jövőt nem lehet építeni, maximum nosztalgiaestet. Ha jól emlékszem, azóta volt még Tatabányán néhány jó meccse és Siófokon
Szóval, szerintem Tornyi Barna szerződtetése egy kicsit zsákbamacska, amivel nyerhetünk is természetesen.
Mindenesetre, ha Tornyi Barna lesz a DVTK edzője, akkor nem az 1996-tól 1998 őszének végéig sikert sikerre halmozó (feljutó, gond nélkül bennmaradó, majd csodaőszt produkáló), hanem az 1992-ben a DFC-t az első osztályban tartó Tornyi Barna kell nekünk.
2009. szeptember 5., szombat
Hajrá, Diósgyőr - egy filmes korrajz 1997-ből
Már hetekkel ezelőtt történt, hogy ráakadtam egy régi videókazettán a számomra mindig nagyon kedves "Hajrá, Diósgyőr" című egykori dokumentumfilmre, vagy nevezhetjük inkább szocio-riportnak. Akkor digitalizáltam, és négy részben (az egész kábé fél óra) feltettem a Youtube-ra. Azzal a szándékkal, hogy majd, amikor idő és alkalom nyílik rá, itt poszt élhessen belőle. Pusztán csak a nosztalgia kedvéért: lám, alig tíz évet kell visszamenni az időben, hogy olyan DVTK-t (DFC-t) találjon az ember a klubtörténetben, amelyért rajongott a jónép - és, ugyebár, akkor sem volt fenékig tejfel a miskolci élet, a (rákövetkező bajnokságban) sokáig a tabella első-második helyén "vergődő" csapat edzőjét kórusban anyázta olykor félstadionnyi drukkerhad... Pedig ha ma lenne.
Szóval a Kende Tamás és Juhász-Léhi István készítette képes korrajzról van szó, sokan láthatták anno, a Magyar Televízióban adták, ugyanakkor tény, lassan felnő egy generáció, amely 1997-98 tájára nem is nagyon emlékezhet, legfeljebb mesékből következtethet (azokra meg, lehet, nem kíváncsi).
Talán árulkodó is, milyen, hm, szofisztikált reakciók kísérték azt, amikor kábé másfél hónapja a Youtube-os linkeket - véletlenül ráakadva - bizonyos Captain nevű szurkolótársunk jó szívvel beajánlotta (köszi!) a hivatalos klubhonlap egyik aktuális hírének kommentjei között. Ilyen válaszok jöttek rá azok közül, akik mindjárt rá is kattantak:
Volt pofád ezt a szar lejárató filmet ide belinkelni? Gratulálok!
A mikrofonos embert hogy hívják?
Ez elég gáz film, de ennek ellenére érdekes is.
Ez nem lejárató film, hanem tény. Mégis mi az ami nem igaz belőle?
Hol írtam, hogy hazudnak benne? Mutasd meg! Ez egy lejárató film.
Te még nagyon fiatal lehetsz! A filmekről meg fogalmad sincs! Ez nem lejárató film!!! De lehet, hogy a valóságról és még a csapatodról és a szurkolótáboráról sincs halvány gőzöd se. Egyébként hol élsz? És hány éves vagy?
Én 67 éves vagyok, van három diplomám és az ötvenes években az ifiben fociztam. Jelenleg 50 km-re lakom Diósgyőrtől és ha tehetem bizony még most is eljárok meccsre. Ja és kb. a Bulgárföldtől 600-800 méterre nőttem fel, a Kiliánban érettségiztem. Még egyszer leírom, hogy a film nem lejárató!
Juj nagypapi! Én kérek elnézést!!! muhahahahaaaaa :o)
Mit érzel lejáratásnak ebben a filmben?Ez volt a helyzet 97-ben.Ha jártál volna 97-ben meccsekre akkor tudnád, hogy ez valós kép volt. Nem lejáratás ez.
Az a baj ezzel a filmmel hogy börtön tölteléket, agyilag visszamaradottat és olyan öregeket kérdeznek meg - mellesleg a Majális parkban május elsején -, akik össze-vissza beszélnek minden hülyeséget! Na de engedek a tömeg nyomásának. Nem lejárató ez a film, hanem egyszerűen szar és szánalmas!
Szerintem te beteg vagy és méltatlan arra, hogy ennek a klubnak szurkolj, Ennyi erővel téged is megkérdezhettek volna abban a filmben, nem lógtál volna ki. És valóban okosabb vagyok mint te.
Ilyen emberek jártak a 90-es évek elején,közepén meccsre. Akiket látsz azok a tipikus szakmunkások. Mára azért megváltozott a meccsre járók képzettségi szintje. Sokkal több érettségizett és diplomás jár ki %-osan mint mondjuk 10-15 éve.
(Az eredeti hozzászólásokat kismértékben korrigáltam helyesírásilag. És volt olyan trágár beírás is, amit már eredeti helyéről is kimoderáltak.)
Akárhogy is, akkor is, ma is szeretem ezt a filmet. Már csak azért is, mert az egyik leghűségesebb innen elszármazott diósgyőri szimpatizáns beszél benne, a nagyszerű irodalmár, Keresztury Tibor, aki jószerével minden könyvében talál rá módot, hogy Miskolc és a DVTK iránti érzelmeit a széles olvasóközönség elé tárja.
Akinek hát van kedve, nézze. Most úgysincs meccs egy darabig.
Hiszen emberünk itt is ilyeneket mond:
"Ebben a szánalmas magyar futballbizniszben Diósgyőr számomra (...) metafóraként érdekes, a megtört, ám időről időre feltámadó önérzetet, azt jelenti, hogy lehessen tartozni valahová, hogy ezen a szomorú, durva vidéken, ahol a stadiont kivéve a fű is ritkábban terem, legyen egy csapat legalább (...)."
Szóval a Kende Tamás és Juhász-Léhi István készítette képes korrajzról van szó, sokan láthatták anno, a Magyar Televízióban adták, ugyanakkor tény, lassan felnő egy generáció, amely 1997-98 tájára nem is nagyon emlékezhet, legfeljebb mesékből következtethet (azokra meg, lehet, nem kíváncsi).
Talán árulkodó is, milyen, hm, szofisztikált reakciók kísérték azt, amikor kábé másfél hónapja a Youtube-os linkeket - véletlenül ráakadva - bizonyos Captain nevű szurkolótársunk jó szívvel beajánlotta (köszi!) a hivatalos klubhonlap egyik aktuális hírének kommentjei között. Ilyen válaszok jöttek rá azok közül, akik mindjárt rá is kattantak:
Volt pofád ezt a szar lejárató filmet ide belinkelni? Gratulálok!
A mikrofonos embert hogy hívják?
Ez elég gáz film, de ennek ellenére érdekes is.
Ez nem lejárató film, hanem tény. Mégis mi az ami nem igaz belőle?
Hol írtam, hogy hazudnak benne? Mutasd meg! Ez egy lejárató film.
Te még nagyon fiatal lehetsz! A filmekről meg fogalmad sincs! Ez nem lejárató film!!! De lehet, hogy a valóságról és még a csapatodról és a szurkolótáboráról sincs halvány gőzöd se. Egyébként hol élsz? És hány éves vagy?
Én 67 éves vagyok, van három diplomám és az ötvenes években az ifiben fociztam. Jelenleg 50 km-re lakom Diósgyőrtől és ha tehetem bizony még most is eljárok meccsre. Ja és kb. a Bulgárföldtől 600-800 méterre nőttem fel, a Kiliánban érettségiztem. Még egyszer leírom, hogy a film nem lejárató!
Juj nagypapi! Én kérek elnézést!!! muhahahahaaaaa :o)
Mit érzel lejáratásnak ebben a filmben?Ez volt a helyzet 97-ben.Ha jártál volna 97-ben meccsekre akkor tudnád, hogy ez valós kép volt. Nem lejáratás ez.
Az a baj ezzel a filmmel hogy börtön tölteléket, agyilag visszamaradottat és olyan öregeket kérdeznek meg - mellesleg a Majális parkban május elsején -, akik össze-vissza beszélnek minden hülyeséget! Na de engedek a tömeg nyomásának. Nem lejárató ez a film, hanem egyszerűen szar és szánalmas!
Szerintem te beteg vagy és méltatlan arra, hogy ennek a klubnak szurkolj, Ennyi erővel téged is megkérdezhettek volna abban a filmben, nem lógtál volna ki. És valóban okosabb vagyok mint te.
Ilyen emberek jártak a 90-es évek elején,közepén meccsre. Akiket látsz azok a tipikus szakmunkások. Mára azért megváltozott a meccsre járók képzettségi szintje. Sokkal több érettségizett és diplomás jár ki %-osan mint mondjuk 10-15 éve.
(Az eredeti hozzászólásokat kismértékben korrigáltam helyesírásilag. És volt olyan trágár beírás is, amit már eredeti helyéről is kimoderáltak.)
Akárhogy is, akkor is, ma is szeretem ezt a filmet. Már csak azért is, mert az egyik leghűségesebb innen elszármazott diósgyőri szimpatizáns beszél benne, a nagyszerű irodalmár, Keresztury Tibor, aki jószerével minden könyvében talál rá módot, hogy Miskolc és a DVTK iránti érzelmeit a széles olvasóközönség elé tárja.
Akinek hát van kedve, nézze. Most úgysincs meccs egy darabig.
Hiszen emberünk itt is ilyeneket mond:
"Ebben a szánalmas magyar futballbizniszben Diósgyőr számomra (...) metafóraként érdekes, a megtört, ám időről időre feltámadó önérzetet, azt jelenti, hogy lehessen tartozni valahová, hogy ezen a szomorú, durva vidéken, ahol a stadiont kivéve a fű is ritkábban terem, legyen egy csapat legalább (...)."
2009. augusztus 13., csütörtök
Zuhanyhíradó, Sport TV (múlt hét): téma volt a Diósgyőr
Szerettem volna megnézni, sőt, rögzíteni is, amikor múlt hét csütörtökön-pénteken lement ez az adás a Sport televízióban, s híre szaladt, hogy sokat beszélnek benne a Diósgyőrről, méghozzá kellemes kontextusban - de elszalasztottam (nem akkor ismételték, mikor a tévéújság ígérte). Azóta vadásztam rá a neten, láttam, hogy sokan mások is; most, piros barátunk jóvoltából, megkaptam az egy és háromnegyed órás műsor felvételét avi-ban, amiből kivágtam a minket érdeklő 50 percet, s öt darabban feltöltöttem a Youtube-ra.
Valóban érdemes végignézni-hallgatni, két ismert futballvilágbeli figura beszél főleg, jóindulatúan nosztalgiáznak a téma örvén, továbbá kapcsolják a a műsorban élőben Miskolcról - műhód! - Aczél Zoltánt és Köteles Lászlót, előbbi felé a kérdések akkor még főleg a Vidi-meccs tanulságaira vonatkoznak, utóbbiról pedig azt halljuk, hogy tán utoljára láttuk piros-fehér mezben, vicces és kellemes élmény továbbá ennyi év távlatából ismét Tornyi Barnabást hallani az 1997-98-99-es idényekről hallani (meg aktuális sivatagbeli kalandjairól). De hogy még kedvet csináljak, ha egyáltalán szükséges, az alant be-embeddelt filmrészletek végignézéséhez, a stúdióvendég Nyilasi Tibor egyik kijelentését idézném ide - megfogott annyira, hogy felírjam magamnak, majd bemásoljam. Megjegyzem, az adásban kiderül egy olyan tény, amiről én sem hallottam még sosem: hogy a valaha fradista lévén "gyűlölt" Nyíl édesapja révén miskolci származással büszkélkedhet. És ami megragadó: így is van vele ő maga is.
... Fantasztikus ez a közönség. Egyszerűen nem tudom, miből táplálkoznak itt Miskolc, Diósgyőr, és Borsod megyében, hogy honnan tudnak mindig talpra állni, és honnan jönnek azok a fiatalemberek, akik... már szét van kapva a csapat, teljesen kilátástalan, és akkor mindig elő tudnak varázsolni 17-18 gyerekeket, akik aztán nem ijednek meg senkitől és semmitől, bátran belevágnak egy ilyen feladat megoldásába. Úgyhogy nagyon szurkolok nekik, és ami még döbbenetes, hogy most elkezdenek bontani, és jövő tavasszal lesz egy szép stadion, legalábbis egy új fedett lelátó... Szeretem az ilyen mesebeli történeteket.
Mi meg szeretjük az ilyen nyilatkozatokat, ugye? :)
Valóban érdemes végignézni-hallgatni, két ismert futballvilágbeli figura beszél főleg, jóindulatúan nosztalgiáznak a téma örvén, továbbá kapcsolják a a műsorban élőben Miskolcról - műhód! - Aczél Zoltánt és Köteles Lászlót, előbbi felé a kérdések akkor még főleg a Vidi-meccs tanulságaira vonatkoznak, utóbbiról pedig azt halljuk, hogy tán utoljára láttuk piros-fehér mezben, vicces és kellemes élmény továbbá ennyi év távlatából ismét Tornyi Barnabást hallani az 1997-98-99-es idényekről hallani (meg aktuális sivatagbeli kalandjairól). De hogy még kedvet csináljak, ha egyáltalán szükséges, az alant be-embeddelt filmrészletek végignézéséhez, a stúdióvendég Nyilasi Tibor egyik kijelentését idézném ide - megfogott annyira, hogy felírjam magamnak, majd bemásoljam. Megjegyzem, az adásban kiderül egy olyan tény, amiről én sem hallottam még sosem: hogy a valaha fradista lévén "gyűlölt" Nyíl édesapja révén miskolci származással büszkélkedhet. És ami megragadó: így is van vele ő maga is.
... Fantasztikus ez a közönség. Egyszerűen nem tudom, miből táplálkoznak itt Miskolc, Diósgyőr, és Borsod megyében, hogy honnan tudnak mindig talpra állni, és honnan jönnek azok a fiatalemberek, akik... már szét van kapva a csapat, teljesen kilátástalan, és akkor mindig elő tudnak varázsolni 17-18 gyerekeket, akik aztán nem ijednek meg senkitől és semmitől, bátran belevágnak egy ilyen feladat megoldásába. Úgyhogy nagyon szurkolok nekik, és ami még döbbenetes, hogy most elkezdenek bontani, és jövő tavasszal lesz egy szép stadion, legalábbis egy új fedett lelátó... Szeretem az ilyen mesebeli történeteket.
Mi meg szeretjük az ilyen nyilatkozatokat, ugye? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
