A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ETO. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ETO. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
2011. szeptember 27., kedd
2010. március 24., szerda
2010. március 23., kedd
Kibekkelte a Győr a DVTK nem létező támadásait (DVTK - ETO 0-1)
Négyből négy vereség, senkinek nincs túl jó kedve Diósgyőrben. Személy szerint engem nem a vereség - a meccs előtt írtam, hogy jobban bízom a kecskeméti és angyalföldi győzelemben, mint a Győr elleni pontszerzésben -, hanem a mutatott játék ütött szíven.
Gyakorlatilag minden az ETO elképzelései szerint alakult, a DVTK-nak helyzete sem volt. Igaz, a vendégeknek sem sok, de a vezető góljuk után sejteni lehetett, hogy nekik elég az egygólos előny, nem a közönséget akarják szórakoztatni.
Sovány vigasz, hogy gyakorlatilag Malinauskasnak is csak egyet kellett védeni, a többi lövés nem talált kaput. Illetve egyet kellett volna még, de a 11-esnél nem sikerült a bravúr, pedig nem sokon múlt.
A kezdőcsapatban tudni lehetett előre, hogy lesznek változások, de alaposan meglepett Tornyi. Zámbó maradt a kezdőcsapatban és nem tért vissza Lippai Ákos. Hogy Jeknic bekerült a védelembe és Supic feljebb lépett, azt vártam, miként Balajti kezdőcsapatba állítását is, viszont úgyszintén meglepő, hogy Bajzát szorult ki.
Supic játéka - a többiekhez képest - nekem kifejezetten tetszett, erős lehet a Jeknic, Gal, Supic belső háromszög. Supic egy kicsit Kiser Marcira emlékeztet ezen a poszton, hiszen egy alapvetően védekező magas, erőteljes játékos, aki a támadásokból is kiveszi a szerepét, adott is néhány szép labdát.
A probléma továbbra is ott van, hogy a középpályások nem tudják segíteni a támadásokat és annyiban rosszabb a helyzet a tavaly tavaszinál, hogy ez most nem azt jelenti, nem rúgnak gólokat, hanem azt, hogy nem is rúgatnak a csatárokkal. Az utolsó perces kavarodás utáni Balajti-lövést leszámítva Lippai szabadrúgása volt az egyedüli olyan szitáció, ami után felszisszentem. Az sem kidolgozott támadás volt...
Azaz volt egy másik felszisszenés, de a másik kapu előtti szituációnál: Malinauskas egy nem is nehéz lövést védett, de kiejtette a labdát, de szerencsére a védők felszabadítottak. Visszatérve egy gondolat erejéig a poszt elejére, ezen kívül volt még a győrieknek rögtön az elején egy megpattanó lövése, ami talán pont amiatt lett veszélyes, illetve már 1-0-ás vezetésüknél egy erős ziccerük, amit szó szerint eltotojáztak, lövés nem lett belőle.
A meccs után hallottam, olvastam mindenhol, hogy milyen lélektelen volt a játék. Ez szerintem nem igaz, viszont az igen, hogy nem volt elég tűz a csapatban. Mentek minden labdáért, közták a kötelezőket, de semmi extrát nem tettek hozzá, amire azt szokták mondani, "csak a szíve vitte előre". Pedig mennyire egyszerű lenne a helyzet, ha "csak" a lélektelen játék lenne a probléma. Néhány büntetés, másoknak fennyegetés - kinél mi használ - és máris rendben lenne minden. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet.
Még két dolog jut eszembe. Az egyik a kiállítás. Ilyet még nem láttam, hogy időhúzás miatt néhány perc alatt bárkit is kiszórjon a bíró, szerintem nem is fordul elő egyhamar újra, viszont teljesen megérdemelte Stevanovic. Már az első sárga előtt is "véletlenül" kikötődött a cipőfűzője és nagyon kilógott a lóláb, hogy a Győr itt bizony már nem akar focizni. Ehhez képest a 3 perc hosszabbítás édeskevés volt. Ismét azt kell mondjam, tulajdonképpen statisztikai jelentősége van csak a DVTK számára ennek a kiálításnak, mert egy perc alatt sokat nem profitáltunk belőle.
A másik a közönség hozzáállása. A reménytelen támadójáték és a hátrány ellenére türelemmel nézte végig a meccset, egy két füttyszótól eltekintve inkább a buzdítás volt a jellemző. Viszont a végén jött a jogos fütty és azt hiszem, ez a normális hozzáállás, amíg van esély, addig szurkolni kell, viszont a végén senki ne tartsa vissza magát, ha nem tetszett.
A Kecskemét ellen sok minden kiderül: van-e tartása a csapatnak, tudnak-e küzdeni, valóban az erős ellenfelek miatt nem szerzett csak pontot a DVTK; viszont egy dolog biztosan nem derül ki, méghozzá az, kiesik-e a Diósgyőr, bár egy vereséggel irtózatosn nehéz helyzetbe kerülünk, az biztos.
Mindaugas Malinauskas: Most volt a legkevesebb dolga, viszont most volt a legkevésbé biztos pont is. Ezt elsősorban a fent említett labdakiejtés miatt írom, mert a büntetőnél sok lehetősége nem volt, ráadásul nem sokon múlt, hogy megfogja. A helyszínen azt mondtam, szerencse, hogy nem pirosat kapott, viszont a tv-felvétel alapján kifelé pöckölte a labdát a csatár, nem a kapu felé, így az én szabályismeretem szerint belefért a sárga is.
Bognár Zsolt: Talán most játszott a legjobban tavasszal. Lezárta a bal szél és rendszeresen támadott is, azt is megkockátzatom, Supic mellett védő létére ő támogatta legjobban a támadásokat.
Vlado Jeknic: Jól tért vissza, stabilan állt középen. A második félidőben direkt figyeltem, egy kivételével minden labdát elfejelt a támadók elől.
Igor Gal: Takarított rendesen, neki is köszönhető hogy középen stabil volt a védelem.
Zámbó Bence: A gól előtt hatalmas teret hagyott az ellenfélnek le is cserélte a végére Tornyi Barnabás. Őszintén meg lennék lepve, ha Kecskeméten is kezdene.
George Menougong: Hülye lett volna, aki kihagyja a kezdőcsapatból, viszont sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz.
Zoran Supic: Lásd fent. Annyi kiegészítés, hogy a játékán látszott, elfáradt a végére, akkor már nem voltak olyan pontosak a passzai és lövési lehetősége is messzire szállt.
Dejan Vukadinovic: Még azt is mondanám, hogy jól tette a dolgát középen, de eközben ott a lyukas balhátvéd és jobb oldali középpályás posztja, ahol még jobban tudná segíteni a csapatot. Védekező középpályásként pedig sorban áll Búrány (mondjuk ő most éppen beteg volt), Takács és Somorjai is.
Roszel Róbert: Betlizett egyet, nem sokat volt játékban.
Balajti Ádám: Sokat mozgott, viszont nem tudott szabadulni a labdától, lövési helyzetet pedig húzogatásaival nem tudott kialakítani. A végén viszont hős lehetett volna, ha a győri mérkőzés után ismét gólt lő az ellenfél vészkapusának.
Bojan Brnovic: Semmit nem láttam tőle, nem mondom, hogy biztosan az ő hibája, de azért jelez valamit.
Sadjo Haman: Legalább volt néhány lendületes megmozdulása, bár azt eddig is tudtuk, hogy nála inkább azzal van a gond, hogy labda nélkül mit csinál.
Lippai Ákos: Övé volt a legnagyobb lehetőség, nem sokkal ment fölé szabadrúgása. Talán hatékonyabb lett volna, ha középre ált volna be Supic elé és Vukadinovic pedig kiment volna szélre.
Bajzát Péter: Nem sok lehetőséget kapott Tornyitól, de 15 perc alatt nem is tudott sok mindent letenni az asztalra.
Lippai Ákos a labdával (Fotó: Adamm)
Sovány vigasz, hogy gyakorlatilag Malinauskasnak is csak egyet kellett védeni, a többi lövés nem talált kaput. Illetve egyet kellett volna még, de a 11-esnél nem sikerült a bravúr, pedig nem sokon múlt.
A kezdőcsapatban tudni lehetett előre, hogy lesznek változások, de alaposan meglepett Tornyi. Zámbó maradt a kezdőcsapatban és nem tért vissza Lippai Ákos. Hogy Jeknic bekerült a védelembe és Supic feljebb lépett, azt vártam, miként Balajti kezdőcsapatba állítását is, viszont úgyszintén meglepő, hogy Bajzát szorult ki.
Supic játéka - a többiekhez képest - nekem kifejezetten tetszett, erős lehet a Jeknic, Gal, Supic belső háromszög. Supic egy kicsit Kiser Marcira emlékeztet ezen a poszton, hiszen egy alapvetően védekező magas, erőteljes játékos, aki a támadásokból is kiveszi a szerepét, adott is néhány szép labdát.
A probléma továbbra is ott van, hogy a középpályások nem tudják segíteni a támadásokat és annyiban rosszabb a helyzet a tavaly tavaszinál, hogy ez most nem azt jelenti, nem rúgnak gólokat, hanem azt, hogy nem is rúgatnak a csatárokkal. Az utolsó perces kavarodás utáni Balajti-lövést leszámítva Lippai szabadrúgása volt az egyedüli olyan szitáció, ami után felszisszentem. Az sem kidolgozott támadás volt...
Azaz volt egy másik felszisszenés, de a másik kapu előtti szituációnál: Malinauskas egy nem is nehéz lövést védett, de kiejtette a labdát, de szerencsére a védők felszabadítottak. Visszatérve egy gondolat erejéig a poszt elejére, ezen kívül volt még a győrieknek rögtön az elején egy megpattanó lövése, ami talán pont amiatt lett veszélyes, illetve már 1-0-ás vezetésüknél egy erős ziccerük, amit szó szerint eltotojáztak, lövés nem lett belőle.
A meccs után hallottam, olvastam mindenhol, hogy milyen lélektelen volt a játék. Ez szerintem nem igaz, viszont az igen, hogy nem volt elég tűz a csapatban. Mentek minden labdáért, közták a kötelezőket, de semmi extrát nem tettek hozzá, amire azt szokták mondani, "csak a szíve vitte előre". Pedig mennyire egyszerű lenne a helyzet, ha "csak" a lélektelen játék lenne a probléma. Néhány büntetés, másoknak fennyegetés - kinél mi használ - és máris rendben lenne minden. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet.
Még két dolog jut eszembe. Az egyik a kiállítás. Ilyet még nem láttam, hogy időhúzás miatt néhány perc alatt bárkit is kiszórjon a bíró, szerintem nem is fordul elő egyhamar újra, viszont teljesen megérdemelte Stevanovic. Már az első sárga előtt is "véletlenül" kikötődött a cipőfűzője és nagyon kilógott a lóláb, hogy a Győr itt bizony már nem akar focizni. Ehhez képest a 3 perc hosszabbítás édeskevés volt. Ismét azt kell mondjam, tulajdonképpen statisztikai jelentősége van csak a DVTK számára ennek a kiálításnak, mert egy perc alatt sokat nem profitáltunk belőle.
A másik a közönség hozzáállása. A reménytelen támadójáték és a hátrány ellenére türelemmel nézte végig a meccset, egy két füttyszótól eltekintve inkább a buzdítás volt a jellemző. Viszont a végén jött a jogos fütty és azt hiszem, ez a normális hozzáállás, amíg van esély, addig szurkolni kell, viszont a végén senki ne tartsa vissza magát, ha nem tetszett.
A Kecskemét ellen sok minden kiderül: van-e tartása a csapatnak, tudnak-e küzdeni, valóban az erős ellenfelek miatt nem szerzett csak pontot a DVTK; viszont egy dolog biztosan nem derül ki, méghozzá az, kiesik-e a Diósgyőr, bár egy vereséggel irtózatosn nehéz helyzetbe kerülünk, az biztos.
Játékosonkénti értékelés
Mindaugas Malinauskas: Most volt a legkevesebb dolga, viszont most volt a legkevésbé biztos pont is. Ezt elsősorban a fent említett labdakiejtés miatt írom, mert a büntetőnél sok lehetősége nem volt, ráadásul nem sokon múlt, hogy megfogja. A helyszínen azt mondtam, szerencse, hogy nem pirosat kapott, viszont a tv-felvétel alapján kifelé pöckölte a labdát a csatár, nem a kapu felé, így az én szabályismeretem szerint belefért a sárga is.
Bognár Zsolt: Talán most játszott a legjobban tavasszal. Lezárta a bal szél és rendszeresen támadott is, azt is megkockátzatom, Supic mellett védő létére ő támogatta legjobban a támadásokat.
Vlado Jeknic: Jól tért vissza, stabilan állt középen. A második félidőben direkt figyeltem, egy kivételével minden labdát elfejelt a támadók elől.
Igor Gal: Takarított rendesen, neki is köszönhető hogy középen stabil volt a védelem.
Zámbó Bence: A gól előtt hatalmas teret hagyott az ellenfélnek le is cserélte a végére Tornyi Barnabás. Őszintén meg lennék lepve, ha Kecskeméten is kezdene.
George Menougong: Hülye lett volna, aki kihagyja a kezdőcsapatból, viszont sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz.
Zoran Supic: Lásd fent. Annyi kiegészítés, hogy a játékán látszott, elfáradt a végére, akkor már nem voltak olyan pontosak a passzai és lövési lehetősége is messzire szállt.
Dejan Vukadinovic: Még azt is mondanám, hogy jól tette a dolgát középen, de eközben ott a lyukas balhátvéd és jobb oldali középpályás posztja, ahol még jobban tudná segíteni a csapatot. Védekező középpályásként pedig sorban áll Búrány (mondjuk ő most éppen beteg volt), Takács és Somorjai is.
Roszel Róbert: Betlizett egyet, nem sokat volt játékban.
Balajti Ádám: Sokat mozgott, viszont nem tudott szabadulni a labdától, lövési helyzetet pedig húzogatásaival nem tudott kialakítani. A végén viszont hős lehetett volna, ha a győri mérkőzés után ismét gólt lő az ellenfél vészkapusának.
Bojan Brnovic: Semmit nem láttam tőle, nem mondom, hogy biztosan az ő hibája, de azért jelez valamit.
Sadjo Haman: Legalább volt néhány lendületes megmozdulása, bár azt eddig is tudtuk, hogy nála inkább azzal van a gond, hogy labda nélkül mit csinál.
Lippai Ákos: Övé volt a legnagyobb lehetőség, nem sokkal ment fölé szabadrúgása. Talán hatékonyabb lett volna, ha középre ált volna be Supic elé és Vukadinovic pedig kiment volna szélre.
Bajzát Péter: Nem sok lehetőséget kapott Tornyitól, de 15 perc alatt nem is tudott sok mindent letenni az asztalra.
2010. március 20., szombat
A DVTK - ETO előtt
Hamarosan indulok a stadionba, mert kezdődik a meccs, így ezúttal extra röviden.
Egy kiesés ellen menekülő csapat kétféle módon érheti el a célját: vagy a "nagyoktól" rabol pontokat, vagy sorra hozza a közvetlen vetélytársak elleni meccseket. Nekünk idáig az első nem jött be és az Újpest elleni meccs előtt azt gondoltam, könnyebb lesz Pesten, mint itthon a Győr ellen. Tudjuk, annak mi lett a vége. Ezért én most jobban bízom a kecskeméti és angyalföldi győzelmünkben, mint az ETO elleni pontszerzésben, de kicsit sem leszek szomorú, ha rámcáfolnak ma délután a srácok.
Döntő lehet, ki rúgja az első gólt, mert ha a Győr elkezd előnye birtokában kontrázni, annak jó vége nem lesz. Bármenyire is nem tetszik néhány embernek, nekünk utolsó helyezettként kell játszanunk az ETO ellen, pusztán az eredményességet szem előtt tartva. Ha ez azt jelenti, hogy ki sem mozdulunk a 16-oson belülről és bíznunk benne, hogy egy kivágott labda átpattan Stevanovic feje felett, mint anno Vadonén, akkor ám legyen! Persze ez öngyilkos taktika lenne, lényeg a lényeg, a cél szentesíti az eszközt.
Kíváncsi vagyok, Tornyi pályára küldie Zámbót, vagy inkább pihenteti, mert ha a múlt héten az ETO ellen játszottunk volna, akkor senki nem mossa le róla, hogy direkt rúgatott gólt az egykori és leendő csapattársaival.
A keret ismeretében nagyjából így állítanám fel a csapatot:
Egy kiesés ellen menekülő csapat kétféle módon érheti el a célját: vagy a "nagyoktól" rabol pontokat, vagy sorra hozza a közvetlen vetélytársak elleni meccseket. Nekünk idáig az első nem jött be és az Újpest elleni meccs előtt azt gondoltam, könnyebb lesz Pesten, mint itthon a Győr ellen. Tudjuk, annak mi lett a vége. Ezért én most jobban bízom a kecskeméti és angyalföldi győzelmünkben, mint az ETO elleni pontszerzésben, de kicsit sem leszek szomorú, ha rámcáfolnak ma délután a srácok.
Döntő lehet, ki rúgja az első gólt, mert ha a Győr elkezd előnye birtokában kontrázni, annak jó vége nem lesz. Bármenyire is nem tetszik néhány embernek, nekünk utolsó helyezettként kell játszanunk az ETO ellen, pusztán az eredményességet szem előtt tartva. Ha ez azt jelenti, hogy ki sem mozdulunk a 16-oson belülről és bíznunk benne, hogy egy kivágott labda átpattan Stevanovic feje felett, mint anno Vadonén, akkor ám legyen! Persze ez öngyilkos taktika lenne, lényeg a lényeg, a cél szentesíti az eszközt.
Kíváncsi vagyok, Tornyi pályára küldie Zámbót, vagy inkább pihenteti, mert ha a múlt héten az ETO ellen játszottunk volna, akkor senki nem mossa le róla, hogy direkt rúgatott gólt az egykori és leendő csapattársaival.
A keret ismeretében nagyjából így állítanám fel a csapatot:
Malinauskas
Bognár, Jeknic, Gal, Vukadinovic
Menougong, Supic, Lippai, Roszel
Balajti, Bajzát
Bognár, Jeknic, Gal, Vukadinovic
Menougong, Supic, Lippai, Roszel
Balajti, Bajzát
2009. április 22., szerda
DVTK - Győr másodszor
Ahogy szerda reggeli posztomat kezdeni szoktam: tegnap este megnéztem a hétvégi meccset a városi tv-ben. Sok meglepetés nem ért, az első félidő ismét nagyon tetszett, a második sem volt rossz. (És utána ráadásként jött a Liverpool - Arsenal második félideje, szóval jó focieste volt.)
Néhány kisebb (Gohér adta Hommának a lesgólpasszt; nem Milicicé, hanem Kamberé volt az első gólveszélyes fejes, stb) és nagyobb tévedéstől eltekintve (itt elsősorban a harmadik győri gólra gondolok, ahol bedőltem a többségnek, tényleg nem volt les) most is tartom a mérkőzésről korábban írtakat.
Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a bejegyzést, de nem teszem.
Mert érdemes arról írni, hogy Gohér mennyire jól játszott középpályásként - tv-n keresztül még jobban tetszett, mint a helyszínen -, azon kell gondolkodni, hogy Horváth Szabolcs vagy Boris Milicic legyen a balhátvéd, nem pedig azon, hogy Lippai, Lipusz, Pelecaci vagy Gohér a bal oldali középpályás. De nem tudok napirendre térni a második gól előtti hibája felett, ha jól értelmeztem, Kamber pont amiatt szidta, mert megijedt a beadócseltől és elfordult, így nem is látta egy pillanatig, hogy az alapvonal felé indult meg a győri játékos.
Még mindig a pozitív dolgoknál maradva, feltűnő volt, hogy az első félidőben mennyit változtatták a helyüket a támadók. Szinte mindenki feltűnt mindkét oldalon és hátul is. A másodikban pedig a blokkolt lövések számát lehet említeni, Gohérnak, Lippainak, Tóthnak is volt olyan ígéretes kísérlete, ami a tömörülő védőfalban, vagy az onnan kilépő védőben akadt el. Egy szellősebben védekező, esetleg támadó csapat ellen is ennyiszer kellene kísérletezni és akkor nem csak Stanic lenne eredményes a 16-oson kívülről. Lásd Kamber távoli lövését, amit most kiütött Stevanovic.
Apropó gól. Csodaszép volt mind a kettő és külön öröm, hogy nem az ellenfél gyenge védekezése miatt esett egyik sem. Bevallom, én nem emlékeztem, hogy az első például onnan indult, hogy Lippainak volt egy életerős lövése, amit Stevanovic oldalra ütött ki, majd Kamber szedte össze - nem engedte ki - és szinte egyből adta vissza középre, ahol Tóth érkezett. Stanicé is egyértelmű volt, úgyszintén Kambertől kapott egy labdát, amit át sem vett, hanem némi tánc után egyből kapura suhintotta. Még azt sem lehet igazából felróni a védőknek, hogy miért nem álltak közvetlenül elé, olyan messze volt és olyan gyorsan történtek az események.
És akkor az árnyoldal.
Mindig felmerül bennem, amikor Szabó Viktort kritizálom, hogy nem-e előítéletről van csak szó, ezért tegnap különösen figyeltem, mit csinál. Hát nem sokat. Volt egy labdaszerzése, a végén, a kétségbeesett ívelések idején néhányszor beleért a labdába, de amúgy vagy rossz megoldást választott, vagy el sem jutott hozzá a labda.
Próbáltam kitalálni, mi lehetett a szünetbeli kettős csere oka, de nem lettem okosabb. Gálhidi bátorságát már írtam, de Takács a gólt eredményező hibáján kívül csak néhány labda elszórásával vádolható, és Bogunovic sem tűnt sérültnek, középső védőt pedig csak végszükség esetén szokás cserélni. Mindenesetre nem jól sült el, mert középen Milicic szombat este egy fikarcnyival nem volt jobb Bogunovicnál, Gohér és Kamber visszavonásával veszítettünk, és elöl Szabó nem sok vizet zavart.
Fehérváron egy teljesen más mérkőzés lesz, - például számítok a Zalaegerszegen már meglépett Lippai Stanic cserére a kezdőcsapatban -, mert a Fehérvár biztosan nem fog betömörülni a saját kapuja elé és több emberrel támad majd, mint az ETO. Aztán kedden jön a Nyíregyháza, amelyik viszont biztos vagyok benne, hogy már az első percben húzni fogja az időt és a hetedik mennyországban érezné magát már egy ponttal is. A mérkőzés azon - is - eldőlhet, hogy folyamatosan kellő nyomás alatt tudjuk-e tartani a kapujukat, mert a védelmük igen ingatag. Távoli lövésekre, beadásokra gondolok első sorban, és akkor akár rájuk is bízhatjuk, hogy mikor hibáznak.
Néhány kisebb (Gohér adta Hommának a lesgólpasszt; nem Milicicé, hanem Kamberé volt az első gólveszélyes fejes, stb) és nagyobb tévedéstől eltekintve (itt elsősorban a harmadik győri gólra gondolok, ahol bedőltem a többségnek, tényleg nem volt les) most is tartom a mérkőzésről korábban írtakat.
Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a bejegyzést, de nem teszem.
Mert érdemes arról írni, hogy Gohér mennyire jól játszott középpályásként - tv-n keresztül még jobban tetszett, mint a helyszínen -, azon kell gondolkodni, hogy Horváth Szabolcs vagy Boris Milicic legyen a balhátvéd, nem pedig azon, hogy Lippai, Lipusz, Pelecaci vagy Gohér a bal oldali középpályás. De nem tudok napirendre térni a második gól előtti hibája felett, ha jól értelmeztem, Kamber pont amiatt szidta, mert megijedt a beadócseltől és elfordult, így nem is látta egy pillanatig, hogy az alapvonal felé indult meg a győri játékos.
Még mindig a pozitív dolgoknál maradva, feltűnő volt, hogy az első félidőben mennyit változtatták a helyüket a támadók. Szinte mindenki feltűnt mindkét oldalon és hátul is. A másodikban pedig a blokkolt lövések számát lehet említeni, Gohérnak, Lippainak, Tóthnak is volt olyan ígéretes kísérlete, ami a tömörülő védőfalban, vagy az onnan kilépő védőben akadt el. Egy szellősebben védekező, esetleg támadó csapat ellen is ennyiszer kellene kísérletezni és akkor nem csak Stanic lenne eredményes a 16-oson kívülről. Lásd Kamber távoli lövését, amit most kiütött Stevanovic.
Apropó gól. Csodaszép volt mind a kettő és külön öröm, hogy nem az ellenfél gyenge védekezése miatt esett egyik sem. Bevallom, én nem emlékeztem, hogy az első például onnan indult, hogy Lippainak volt egy életerős lövése, amit Stevanovic oldalra ütött ki, majd Kamber szedte össze - nem engedte ki - és szinte egyből adta vissza középre, ahol Tóth érkezett. Stanicé is egyértelmű volt, úgyszintén Kambertől kapott egy labdát, amit át sem vett, hanem némi tánc után egyből kapura suhintotta. Még azt sem lehet igazából felróni a védőknek, hogy miért nem álltak közvetlenül elé, olyan messze volt és olyan gyorsan történtek az események.
És akkor az árnyoldal.
Mindig felmerül bennem, amikor Szabó Viktort kritizálom, hogy nem-e előítéletről van csak szó, ezért tegnap különösen figyeltem, mit csinál. Hát nem sokat. Volt egy labdaszerzése, a végén, a kétségbeesett ívelések idején néhányszor beleért a labdába, de amúgy vagy rossz megoldást választott, vagy el sem jutott hozzá a labda.
Próbáltam kitalálni, mi lehetett a szünetbeli kettős csere oka, de nem lettem okosabb. Gálhidi bátorságát már írtam, de Takács a gólt eredményező hibáján kívül csak néhány labda elszórásával vádolható, és Bogunovic sem tűnt sérültnek, középső védőt pedig csak végszükség esetén szokás cserélni. Mindenesetre nem jól sült el, mert középen Milicic szombat este egy fikarcnyival nem volt jobb Bogunovicnál, Gohér és Kamber visszavonásával veszítettünk, és elöl Szabó nem sok vizet zavart.
Fehérváron egy teljesen más mérkőzés lesz, - például számítok a Zalaegerszegen már meglépett Lippai Stanic cserére a kezdőcsapatban -, mert a Fehérvár biztosan nem fog betömörülni a saját kapuja elé és több emberrel támad majd, mint az ETO. Aztán kedden jön a Nyíregyháza, amelyik viszont biztos vagyok benne, hogy már az első percben húzni fogja az időt és a hetedik mennyországban érezné magát már egy ponttal is. A mérkőzés azon - is - eldőlhet, hogy folyamatosan kellő nyomás alatt tudjuk-e tartani a kapujukat, mert a védelmük igen ingatag. Távoli lövésekre, beadásokra gondolok első sorban, és akkor akár rájuk is bízhatjuk, hogy mikor hibáznak.
2009. április 21., kedd
DVTK - Győr videók (23. forduló)
Gólösszefoglaló a DunaTv-n (DVTK - Győr 4:51-től 5:51-ig)
Gólösszefoglaló a győri Revita Tv-ben nyúlfaroknyi Bekvalac interjúval és rendkívül elfogult kommentárral.
Sportpercek a városi tv-ben. Gólösszefoglaló és Tóth Mihály, Dragoljub Bekvalac és Gálhidi György nyilatkozata.
Hoszabb összefoglaló a győri Revita Tv-ben.
Gólösszefoglaló a győri Revita Tv-ben nyúlfaroknyi Bekvalac interjúval és rendkívül elfogult kommentárral.
Sportpercek a városi tv-ben. Gólösszefoglaló és Tóth Mihály, Dragoljub Bekvalac és Gálhidi György nyilatkozata.
Hoszabb összefoglaló a győri Revita Tv-ben.
2009. április 20., hétfő
A tavasz legjobb félideje – eddig (DVTK – Győr 2-3)
A Győr elleni első félidő a tavasz eddigi legjobb 45 perce volt. Töretlen optimizmusom miatt írtam a címbe is, hogy eddig, remélem lesz még több is. A másik címvariáció a „Győri játékos fekszik a füvön” lett volna, az is kellőképpen tükrözi a játék képét, de úgy gondolom, sokkal emlékezetesebb a Diósgyőr 45 percnyi támadófocija, mint a győriek időhúzása. És igen, sajnos csak 45 percnyi, mert a szünet után továbbra is támadásban maradt a DVTK, de már messze nem volt annyi helyzet, de erről később.
A kezdőcsapatban több meglepetés is volt, köszönhetően Gálhidi bátorságának. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy Gohért előretolta a középpályára, Milicic lett a balhátvéd – korábban kényszermegoldásként már játszott ott Gohér hárommeccses eltiltásának idején – és utólag azt kell mondjam, Kamber jobboldali középpályás pozíciója is telitalálat volt. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy ezzel tele lett a középpálya védekező játékosokkal – ne feledjük az előszűrő Takácsot sem – de valójában Kamber előre is tud játszani, még ha ezen a tavaszon ez kevésbé derült ki, míg Gohérról már többször írtam, hogy támadásban szebb dolgokat csinál, mint védekezésben.
A meccs után több emberrel is beszéltem arról, hogy kár, hogy nem volt tv-s meccs, mert kíváncsi lettem volna a statisztikákra. Például hányszor lőttek kapura a diósgyőriek. Biztos vagyok benne, hogy a szezon egyik legmagasabb száma volt az eredmény, főleg, ha csak az egy félidőt (az elsőt) vesszük figyelembe. Előre szólok, az összes lehetőséget biztosan nem tudom felidézni, mert valóban sok volt. Bogunovic és Milicic is bátran lőtt szabadrúgásból a világ végéről is, Gohérnak is volt lehetősége, sajnos a sorfal túl közel állt, Milicic fejese nem sokkal ment mellé.
Régóta megszoktam, hogy egy kétes szituációnál vetek egy fél pillantást a partjelzőre, így megkímélem magam a lesről esett gólok visszafújása miatti csalódástól. Homma találata előtt viszont nem néztem félre, mert annak ellenére, hogy messze nem álltam vonalban, meg sem fordult a fejemben, hogy lesről van szó. Nagyon kíváncsi leszek a tv-felvételre.
No, és Tóth Misi bombafejese, az nagyon szép volt. Kamber mesterien adta be a labdát jobbról bal lábbal, Tóth pedig úgy érkezett, ahogy kellett és úgy fejelt, ahogy kellett.
Sajnos előtte már esett egy gól, mert Takács elveszített egy labdát – ha hamarabb szabadul tőle… - és a győriek az első félidőbeli első és utolsó helyzetüket Bajzát révén kihasználták.
A szünetben ismét bátran cserélt Gálhidi, de sajnos rosszul sült el. Amikor láttam, hogy Szabó Viktor és Stanic melegít, majd átöltözik, azon töprengtem, vajon kik helyett. Az adott volt, hogy a légiósok számának korlátozása miatt lejön valaki a Bogunovic, Viskovic, Milicic, Kamber, Homma ötösből. Meg sem fordult a fejemben, hogy (kényszerből?) védőt cserél Gálhidi, ezért én Hommára tippeltem és Lippaira. Ehelyett lejött Bogunovic és Takács, így Milicic bentebb húzódott, Gohér visszaállt a védősorba, Kamber pedig átvette az előszűrő szerepét. Ahogy én láttam, némiképp változott a hadrend is, mert Homma és Szabó amolyan szélső támadót (határeset a középpályás és a csatár között) játszott, valahogy így:
1. félidő:
Köteles
Lakatos, Bogunovic, Viskovic, Milicic
Takács
Kamber, Lippai, Gohér
Tóth, Homma
2. félidő:
Köteles
Lakatos, Milicic, Viskovic, Gohér
Kamber
Homma, Stanic, Lippai, Szabó
Tóth
Utólag könnyű okosnak lenni, de ugyan a második félidőben is támadásban maradt a Diósgyőr, de már nem volt annyi helyzet. Kamber szerepét még csak-csak átvette Homma, sőt, lőtt egy kapufát és volt emellett más helyzete is – tehát még jó, hogy nem jött be a tippem -, de Szabó Viktor ismét csődöt mondott. Tóth Misit sem tudta labdával tömni, sem a kapura nem volt veszélyes. Az első gólunkat megelőző szituációhoz hasonló már nem volt, szélről nem nagyon jött be labda (Tóth veszélyes fejesét szögletrúgás előzte meg). Pedig a szükséges plusz ezúttal jött, végre egy középpályás is betalált - eddig csak 6 játékos szerzett gólt -, méghozzá hogyan! Stanic gólja szerintem ott lesz a szezon három legszebb diósgyőri gólja közt.
De ez ismét csak az egyenlítéshez volt elég, mert Gohér hatalmas hibáját kihasználva ekkor már vezetett az ETO. Érdekes módon, eddig tavasszal hat bajnokin négy gólt kapott a DVTK, most pedig egy meccsen hármat.
Visszatérve a cserékre, Lippai ismét elfáradt, de már nem volt kit behozni helyette. Búrány – aki végül beállt, így Kamber előrébb léphetett, immár a harmadik posztra ezen az estén -, Kállai, Szélpál és Horváth Szabolcs volt a választék, no meg Vojinovic. Megértem, hogy Gálhidi ennyire bízik Lippaiban, jól is játszott, de kondi nélkül nem megy. Nálam egy előre kalkulálható csere lenne Lippai a szünetben, ha kezdőként számítanék rá.
Az utolsó cserénk már a veszett fejsze nyele volt, Bajzát második góljával már vezettek a győriek. De álljunk meg egy kicsit a gólnál. Azt nem tudtam megítélni, hogy les volt-e vagy sem, majd az összefoglalóban megnézem, mindenesetre mindenki azt mondja, írja. Érdekes tendencia, hogy kifakadtak a fehérváriak a bírók ellen, erre most hétvégén – műesés után! – leküldtek egy MTK-st. A győriek sírtak, hogy a bírók hagyják, hogy bántsák őket, erre szemet hunynak a bírók egy ilyen szituáció felett – és ne felejtsük, hogy Homma góljánál ugyanez a bakter lengetett – nekünk pedig Zalaegerszegen inkább félrenézett a bíró, csak nehogy észrevegye, hogy Szabó Viktort derékon találja Vlaszák, Kambert kilökik a labda alól a 11-es pontnál, Hommát pedig elsodorja szintén Vlaszák, és ezután szalasztják ezeket a bírókat. Tisztelt Dlusztus úr! Most ön előtt áll a feladat!
És Bajzát gólöröme. Volt már ilyen, lesz is ilyen. Azóta nem is tudok szívből szurkolni a magyar válogatottnak, amióta egy Lipcsei szintű tulok (vagy ő volt személyesen vagy más) gólöröm címén beintett nekünk Diósgyőrben, majd egy-két nappal később azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha minél többen mennének ki a válogatott meccsre és szurkolnának neki. Persze. Még csókolgatni is fogom.
Legalább lenne gerince Bajzátnak, hogy elismerje, amit csinált. De nem, szegény Bajzátot félreértették a Diósgyőr szurkolói. Szerintetek mit akart jelezni?
Már lehet készülni a következő hazai meccsre, a Nyíregyházát meg kell verni!
Köteles László: Kapott három gólt, de felróni maximum azt lehet neki, hogy nem mutatott be extra bravúrt.
Lakatos Béla: Elvolt a jobb szélen, sok emlékezetes momentuma nem maradt meg, ami egy védő esetében dicséret is lehet.
Boris Bogunovic: Bizonytalan volt, nem feküdt neki a Győr kontrajátéka. Kíváncsi vagyok, a teljesítménye vagy sérülés miatt cserélte le Gálhidi.
Despot Viskovic: A védekező játékosok közül ő volt szombaton a legjobb.
Boris Milicic: Szélső hátvédként jól segítette a támadásokat, volt egy szép fejese, ígéretes szabadrúgása, és jó keresztlabdái is. Egyébként utóbbi nem csak rá igaz, majdnem annyi pontos hosszú passz volt ezen a meccsen, mint korábban az egész szezonban. Középső védőként már bizonytalanabbnak láttam, pedig a szezon előtt azt hittem, pont ez a poszt az, ahol nem lesznek problémáink.
Takács Péter: Az első gól előtt nagyot hibázott, de én azért nem cseréltem volna le. Sok labdát szerez, nem is értem, miért nem tudja nagyobb százalékban jól megjátszani.
Djordje Kamber: Őszi önmagát idézte, egyike volt a legjobbaknak. Nem csak a gólpassza miatt, hanem azért, mert három poszton is jól teljesített egyetlen meccs alatt. Akadt egy jó lövése is, lassacskán ő is megszerezhetné első tavaszi gólját.
Lippai Ákos: A végletek embere. Adott nagyon szép labdákat, voltak kitűnő megmozdulásai, majd a második félidőben csak lézengett a pályán. Jelen pillanatban egyfélidős játékos.
Gohér Gergő: Középpályára tolásával veszélyesebb lett a támadójátékunk. Többször tudott beadni, indítani, nem csak a szögletei, szabadrúgásai voltak veszélyesek. Ő is abba a kategóriába tartozik, aki betalálhatna már végre. A második félidőben védőként már nem volt olyan szuper, a második gól előtt pedig hatalmasat hibázott, egy védőt nem lehet ilyen könnyedén becsapni a 16-oson belül. (Majdnem ugyanaz történt, mint a ZTE ellen, az első félidő végén úgyszintén az alapvonalnál, de abból nem született gól.)
Tóth Mihály: A fejes gólját évek múlva Mico Smiljanic 1998-as, MTK ellen szerzett találatával együtt fogom emlegetni, találóan írták valahol, más lőni sem tud ilyen erőset. A második félidőben nem volt szerencséje, amikor a hosszú oldali kapufát támasztó védőről jött ki a labdája egy szöglet után. Végre nem csak lekészíteni kellett a labdákat, veszélyes is volt a kapura.
Homma Kazuo: Lőtt egy gólt – nem tehetett róla, hogy nem adták meg – és egy kapufát is. Különösen a második félidőben nagyon sokat volt játékban, ő is a legjobbak közé tartozott
Srdjan Stanic: Óriási gól, de a mezőnyben már nem láttam annyira hasznosnak. Ha minden meccsen ilyen gólokat lő, akkor azt sem bánom, ha többet labdába sem ér... Csak nehogy utolérje a Pelecaci-effektus, aki a Vasas elleni félpályás gólján kívül nem sok emlékezeteset produkált.
Szabó Viktor: Betli. A labda felé mozgott, amikor ki akarták ugratni, a cselei nem sikerültek, kapura veszélytelen volt. Most még fel sem rúgták a 16-oson belül. Legközelebb akkor játszatnám, ha Tóth Misinek összegyűlik az 5 sárga lapja. Csak nehogy a Nyíregyháza ellen legyen!
Búrány Zoltán: Későn állt be, már csak a labdák felívelése jutott neki.
A kezdőcsapatban több meglepetés is volt, köszönhetően Gálhidi bátorságának. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy Gohért előretolta a középpályára, Milicic lett a balhátvéd – korábban kényszermegoldásként már játszott ott Gohér hárommeccses eltiltásának idején – és utólag azt kell mondjam, Kamber jobboldali középpályás pozíciója is telitalálat volt. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy ezzel tele lett a középpálya védekező játékosokkal – ne feledjük az előszűrő Takácsot sem – de valójában Kamber előre is tud játszani, még ha ezen a tavaszon ez kevésbé derült ki, míg Gohérról már többször írtam, hogy támadásban szebb dolgokat csinál, mint védekezésben.
A meccs után több emberrel is beszéltem arról, hogy kár, hogy nem volt tv-s meccs, mert kíváncsi lettem volna a statisztikákra. Például hányszor lőttek kapura a diósgyőriek. Biztos vagyok benne, hogy a szezon egyik legmagasabb száma volt az eredmény, főleg, ha csak az egy félidőt (az elsőt) vesszük figyelembe. Előre szólok, az összes lehetőséget biztosan nem tudom felidézni, mert valóban sok volt. Bogunovic és Milicic is bátran lőtt szabadrúgásból a világ végéről is, Gohérnak is volt lehetősége, sajnos a sorfal túl közel állt, Milicic fejese nem sokkal ment mellé.
Régóta megszoktam, hogy egy kétes szituációnál vetek egy fél pillantást a partjelzőre, így megkímélem magam a lesről esett gólok visszafújása miatti csalódástól. Homma találata előtt viszont nem néztem félre, mert annak ellenére, hogy messze nem álltam vonalban, meg sem fordult a fejemben, hogy lesről van szó. Nagyon kíváncsi leszek a tv-felvételre.
No, és Tóth Misi bombafejese, az nagyon szép volt. Kamber mesterien adta be a labdát jobbról bal lábbal, Tóth pedig úgy érkezett, ahogy kellett és úgy fejelt, ahogy kellett.
Sajnos előtte már esett egy gól, mert Takács elveszített egy labdát – ha hamarabb szabadul tőle… - és a győriek az első félidőbeli első és utolsó helyzetüket Bajzát révén kihasználták.
A szünetben ismét bátran cserélt Gálhidi, de sajnos rosszul sült el. Amikor láttam, hogy Szabó Viktor és Stanic melegít, majd átöltözik, azon töprengtem, vajon kik helyett. Az adott volt, hogy a légiósok számának korlátozása miatt lejön valaki a Bogunovic, Viskovic, Milicic, Kamber, Homma ötösből. Meg sem fordult a fejemben, hogy (kényszerből?) védőt cserél Gálhidi, ezért én Hommára tippeltem és Lippaira. Ehelyett lejött Bogunovic és Takács, így Milicic bentebb húzódott, Gohér visszaállt a védősorba, Kamber pedig átvette az előszűrő szerepét. Ahogy én láttam, némiképp változott a hadrend is, mert Homma és Szabó amolyan szélső támadót (határeset a középpályás és a csatár között) játszott, valahogy így:
1. félidő:
Köteles
Lakatos, Bogunovic, Viskovic, Milicic
Takács
Kamber, Lippai, Gohér
Tóth, Homma
2. félidő:
Köteles
Lakatos, Milicic, Viskovic, Gohér
Kamber
Homma, Stanic, Lippai, Szabó
Tóth
Utólag könnyű okosnak lenni, de ugyan a második félidőben is támadásban maradt a Diósgyőr, de már nem volt annyi helyzet. Kamber szerepét még csak-csak átvette Homma, sőt, lőtt egy kapufát és volt emellett más helyzete is – tehát még jó, hogy nem jött be a tippem -, de Szabó Viktor ismét csődöt mondott. Tóth Misit sem tudta labdával tömni, sem a kapura nem volt veszélyes. Az első gólunkat megelőző szituációhoz hasonló már nem volt, szélről nem nagyon jött be labda (Tóth veszélyes fejesét szögletrúgás előzte meg). Pedig a szükséges plusz ezúttal jött, végre egy középpályás is betalált - eddig csak 6 játékos szerzett gólt -, méghozzá hogyan! Stanic gólja szerintem ott lesz a szezon három legszebb diósgyőri gólja közt.
De ez ismét csak az egyenlítéshez volt elég, mert Gohér hatalmas hibáját kihasználva ekkor már vezetett az ETO. Érdekes módon, eddig tavasszal hat bajnokin négy gólt kapott a DVTK, most pedig egy meccsen hármat.
Visszatérve a cserékre, Lippai ismét elfáradt, de már nem volt kit behozni helyette. Búrány – aki végül beállt, így Kamber előrébb léphetett, immár a harmadik posztra ezen az estén -, Kállai, Szélpál és Horváth Szabolcs volt a választék, no meg Vojinovic. Megértem, hogy Gálhidi ennyire bízik Lippaiban, jól is játszott, de kondi nélkül nem megy. Nálam egy előre kalkulálható csere lenne Lippai a szünetben, ha kezdőként számítanék rá.
Az utolsó cserénk már a veszett fejsze nyele volt, Bajzát második góljával már vezettek a győriek. De álljunk meg egy kicsit a gólnál. Azt nem tudtam megítélni, hogy les volt-e vagy sem, majd az összefoglalóban megnézem, mindenesetre mindenki azt mondja, írja. Érdekes tendencia, hogy kifakadtak a fehérváriak a bírók ellen, erre most hétvégén – műesés után! – leküldtek egy MTK-st. A győriek sírtak, hogy a bírók hagyják, hogy bántsák őket, erre szemet hunynak a bírók egy ilyen szituáció felett – és ne felejtsük, hogy Homma góljánál ugyanez a bakter lengetett – nekünk pedig Zalaegerszegen inkább félrenézett a bíró, csak nehogy észrevegye, hogy Szabó Viktort derékon találja Vlaszák, Kambert kilökik a labda alól a 11-es pontnál, Hommát pedig elsodorja szintén Vlaszák, és ezután szalasztják ezeket a bírókat. Tisztelt Dlusztus úr! Most ön előtt áll a feladat!
És Bajzát gólöröme. Volt már ilyen, lesz is ilyen. Azóta nem is tudok szívből szurkolni a magyar válogatottnak, amióta egy Lipcsei szintű tulok (vagy ő volt személyesen vagy más) gólöröm címén beintett nekünk Diósgyőrben, majd egy-két nappal később azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha minél többen mennének ki a válogatott meccsre és szurkolnának neki. Persze. Még csókolgatni is fogom.
Legalább lenne gerince Bajzátnak, hogy elismerje, amit csinált. De nem, szegény Bajzátot félreértették a Diósgyőr szurkolói. Szerintetek mit akart jelezni?
- Ez egyértelmű les volt, nem is örülök tiszta szívemből, ne örüljetek ti sem!
- Gyertek srácok, örüljetek velem, aki a legmosolygósabb, annak fizetek egy sört a Bakterban
- Teljes csöndet kérek, mintha Győrben lenne a meccs
Már lehet készülni a következő hazai meccsre, a Nyíregyházát meg kell verni!
Játékosonkénti értékelés
Köteles László: Kapott három gólt, de felróni maximum azt lehet neki, hogy nem mutatott be extra bravúrt.
Lakatos Béla: Elvolt a jobb szélen, sok emlékezetes momentuma nem maradt meg, ami egy védő esetében dicséret is lehet.
Boris Bogunovic: Bizonytalan volt, nem feküdt neki a Győr kontrajátéka. Kíváncsi vagyok, a teljesítménye vagy sérülés miatt cserélte le Gálhidi.
Despot Viskovic: A védekező játékosok közül ő volt szombaton a legjobb.
Boris Milicic: Szélső hátvédként jól segítette a támadásokat, volt egy szép fejese, ígéretes szabadrúgása, és jó keresztlabdái is. Egyébként utóbbi nem csak rá igaz, majdnem annyi pontos hosszú passz volt ezen a meccsen, mint korábban az egész szezonban. Középső védőként már bizonytalanabbnak láttam, pedig a szezon előtt azt hittem, pont ez a poszt az, ahol nem lesznek problémáink.
Takács Péter: Az első gól előtt nagyot hibázott, de én azért nem cseréltem volna le. Sok labdát szerez, nem is értem, miért nem tudja nagyobb százalékban jól megjátszani.
Djordje Kamber: Őszi önmagát idézte, egyike volt a legjobbaknak. Nem csak a gólpassza miatt, hanem azért, mert három poszton is jól teljesített egyetlen meccs alatt. Akadt egy jó lövése is, lassacskán ő is megszerezhetné első tavaszi gólját.
Lippai Ákos: A végletek embere. Adott nagyon szép labdákat, voltak kitűnő megmozdulásai, majd a második félidőben csak lézengett a pályán. Jelen pillanatban egyfélidős játékos.
Gohér Gergő: Középpályára tolásával veszélyesebb lett a támadójátékunk. Többször tudott beadni, indítani, nem csak a szögletei, szabadrúgásai voltak veszélyesek. Ő is abba a kategóriába tartozik, aki betalálhatna már végre. A második félidőben védőként már nem volt olyan szuper, a második gól előtt pedig hatalmasat hibázott, egy védőt nem lehet ilyen könnyedén becsapni a 16-oson belül. (Majdnem ugyanaz történt, mint a ZTE ellen, az első félidő végén úgyszintén az alapvonalnál, de abból nem született gól.)
Tóth Mihály: A fejes gólját évek múlva Mico Smiljanic 1998-as, MTK ellen szerzett találatával együtt fogom emlegetni, találóan írták valahol, más lőni sem tud ilyen erőset. A második félidőben nem volt szerencséje, amikor a hosszú oldali kapufát támasztó védőről jött ki a labdája egy szöglet után. Végre nem csak lekészíteni kellett a labdákat, veszélyes is volt a kapura.
Homma Kazuo: Lőtt egy gólt – nem tehetett róla, hogy nem adták meg – és egy kapufát is. Különösen a második félidőben nagyon sokat volt játékban, ő is a legjobbak közé tartozott
Srdjan Stanic: Óriási gól, de a mezőnyben már nem láttam annyira hasznosnak. Ha minden meccsen ilyen gólokat lő, akkor azt sem bánom, ha többet labdába sem ér... Csak nehogy utolérje a Pelecaci-effektus, aki a Vasas elleni félpályás gólján kívül nem sok emlékezeteset produkált.
Szabó Viktor: Betli. A labda felé mozgott, amikor ki akarták ugratni, a cselei nem sikerültek, kapura veszélytelen volt. Most még fel sem rúgták a 16-oson belül. Legközelebb akkor játszatnám, ha Tóth Misinek összegyűlik az 5 sárga lapja. Csak nehogy a Nyíregyháza ellen legyen!
Búrány Zoltán: Későn állt be, már csak a labdák felívelése jutott neki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
