2004 elején jelent meg, ha nem hiányos a gyűjteményem - és az emlékezetem - mindössze három számot ért meg. A klub kiadványa volt, az impresszumban a mindenki által szeretett és rajongott Doros László neve olvasható szerkesztőként. Mit tesz Isten, soha nem írt a DVTK-ról olyan szépeket a Nemzeti Sportban és a nézőszámok sem voltak olyan magasak, mint éppen ebben az időszakban. Még egy dolog él élénken az emlékezetemben ezzel az újsággal kapcsolatban: gátlástalanul lopták a BOON fotóit. Az egy dolog, hogy nem fizettek, de emiatt olyan pixelesek lettek a webről leszedett kicsi és rossz felbontású képek nyomtatásban, hogy néha fájt nézni.
Maga az elképzelés, hogy újságárusnál lehessen kapni egy Diósgyőrről szóló magazint, nem volt eleve halott ötlet, azonban több tényező is ellene szólt. A már említett pocsék képek és a papír minősége miatt mindig is "újság" volt az ember benyomása, nem "magazin". A tartalmát illetően pedig szép elképzelés, hogy ne csak fociról szóljon, de az emberek többségét a foci érdekli, Magyarországon valahogy nincs kultúrája az egyéni sportolók iránti rajongásnak, helyette van olimpiai arany iránti rajongás. Az időzítés sem volt tökéletes, 2004 elején már bőven kezdett az internet tömegmédiává válni, és ezzel egyidőben elkezdtek visszaszorulni a nyomtatott sajtótermékek. Az sem volt ideális, hogy ugyan a következő szezont az élvonalban kezdte a DVTK, de mégsem volt sima a feljutás, a monori jog meg is szűnt, jött helyette a siófoki "franchise". Egy szurkolók által támogatot NB I.-es élcsapat talán még ma is el tudna tartani egy színvonalas klubmagazint, de egy NB II.-ben is nehézségekkel küszködő már 2004-ben sem.
A Diósgyőri Sport három számának (2004. március, április, június) előbányászásával össze is állt a kép: a Gólörömöt keresek posztban a 2003-2004-es bajnokság tavaszi szezonjából azért nincs egyetlen Gólörömöm sem, mert ebben az időszakban nem volt ingyenes, minden mérkőzésre megjelenő műsorfüzet, hanem helyette egy újságosnál megvásárolható magazinnal próbálták kiszolgálni a szurkolókat.
