Végre meccs! Nem az internet bújása, hírek keresése, fórumon vitázás, hanem hamisítatlan futballmérkőzés az NB II-ben.
Aki nincs benne a DVTK napi történéseiben, akár azt is mondhatná, hogy egy volt NB I-es csapat játszott az NB II. tavalyi 4. helyezettjével. Az igazság viszont az, hogy ez a csapat egyáltalán nem hasonlított a tavalyi NB I-eshez.
Ha csak az utolsó fordulóban (MTK ellen 2-5) a - már alaposan megfiatalított! - csapat kezdőit nézzük, akkor a mostani kezdővel összevetve, egyedül Roszel Róbert volt ott mindkét gárdában.
A csapat első meccsére, mintegy 200-250 fanatikus látogatott el Rákospalotára. Nem tudom, hogy megelőlegezett bizalom az új csapatnak, vagy egy új kor kezdetének, de az ultrák végre szurkoltak, ezzel újra valódi meccshangulatot teremtettek.
A rengeteg vendégszurkoló után, a következő meglepetés a kezdőcsapat összeállításánál ért. Gal nem tudta vállalni a játékot, így Kovács Ádám került be a csapatba. Ráadásul pont a helyére. Valahogy így álltunk fel:
Bihari, Horváth G., Kovács Á., Gohér G.
Illés R.
Dobos, Lippai, Zsivoczky
Roszel, Bogyó K.
Edzőmeccseken nem voltam, így én nem láttam, hogy Kovács Ádám már játszott ezen poszton, ezért úgy gondoltam, hogy olyan játékos játszik majd középen, aki alapvetően középhátvéd. Vagy Bihari, vagy esetleg Kovács Zsolt. A többi helyen nem volt meglepetés, mert a szűk játékoskeret miatt szinte máshogy nem is lehetett összeállítani a csapatot.
A mérkőzést kicsit megilletődötten kezdtük. Főleg Bihari oldalán kerültek sokszor mögénk. A REAC rohamoknak meg is lett az eredménye: az egyik támadásukat csak szabálytalanul tudtuk megállítani a tizenhatoson belül, így Iványi 11-est ítélt. Szerencsére Nyerges az alsó sarok mellé gurított.
Továbbra is támadásban maradtak a hazaiak és meg is szerezték a vezetést. A tizenhatoson belül fejpárbajt vesztettünk és a labda a késlekedő Rados fölött áthullott a túlsó kapufához, ahol az érkező Menyhárt beljebb segítette.
A gól után még volt egy pár kecsegtető helyzetük, de nem tudták növelni az előnyüket. Ezután fokozatosan mi is magunkra találtunk. Dobos a jobboldalról egy szép csellel betört a büntetőterületre, ahol a becsúszó védő elsodorta.
Iványi itt sem habozott megítélni a 11-est. Ákos pedig okosan a jobb alsó sarokba lőtte. Annyira helyezve volt, hogy a kapusnak nem volt esélye.
A gól meghozta a játékosok önbizalmát. Magabiztosabban, pontosabban adogattunk és többször értünk fel a REAC kapujához.
A második félidőben kiegyenlítettebb volt a mérkőzés, nem éreztem, hogy baj lehet, nem sikerült ziccereket kidolgoznia a REAC-nak. Ezért volt fájó, hogy egy távoli, jól eltalált lövéssel mégis előnybe kerültek. Ezt követően viszont nagyon pozitív volt, hogy nem zuhantunk össze. Sőt, beszorítottuk a hazaiakat. Ami inkább mezőnyfölényt, mint ziccerek sorozatát jelentette. Egy Roszel-villanás viszont elég volt, hogy kiegyenlítsünk. Gohér szögletére érkezett jól a rövid saroknál, és előrevetődve csúsztatta a labdát a hálóba. Az egyenlítés után nyílt lett a mérkőzés, mindkét oldalon akadtak lehetőségek, de az eredmény nem változott.
A játékosok boldogan jöhettek a mégboldogabb szurkolókhoz. Újra egymásra talált a csapat és a tábor. Visszhangzott a Budai II a "Hé, fiúk"-tól.
Összességében az előzményeket ismerve bravúr az egy pont. Egyértelmű volt, hogy a REAC jobban összerakott, összeszokottabb csapat. A mi játékunkat többnyire a Lippai - Dobos játékkapcsolat jelentette. Szerencsére a rutinos játékosaink hozták magukat, nagy szerepük volt abban, hogy gólokat tudtunk lőni és pontosan távoztunk.
Játékosonkénti értékelés:
Ivan Rados: Bemutatott két három bravúrt. De érzésem szerint mindkét gólban benne volt egy kicsit. Többet várok tőle. Az idősebbek közül talán vele kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem.
Bihari Gyula: Azt gondoltam, ha játszik, akkor középen fog. Ő nem az a mozgékony szélsőhátvéd típus. Az elején bizonytalan volt, de a második félidőben már jobban, határozottabban próbálta megállítani a REAC támadásokat. A támadójátékunkhoz nem sokat tett hozzá, de feltehetőn nem is volt feladata.
Kovács Ádám: Álmomban nem gondoltam volna, hogy ő lesz a DVTK középhátvédje. (Talán még ő sem.) A test-test elleni küzdelmekben alulmaradt, fejpárbajt egyszer sem nyert, de azért odatette magát, volt több remek szerelése, jól helyezkedett, labdabiztos volt. Amit ilyen helyzetben meg lehetett tenni ő megtette. Gyanítom azért nem sokat fog ezen a poszton szerepelni.
Horváth Gábor: A legbiztosabb pont volt a védelemben. Még úgy is, hogy fél évet kihagyott. A társak is bátran keresték, jó helyen volt nála a labda. Negatívum, hogy összehozott egy tizit, aminek jogosságát nem lehetett megítélni onnan, ahol álltam. Sajnos magassága miatt ő sem tudta felvenni a harcot Nyergessel.
Gohér Gergő: Ő többször felért a támadásokhoz. Védekezésben többször behúzódott középre segíteni, így viszont a szél maradt nagyon szellős. Biztosabbnak tűnt mint az NB I-ben. Az egyik szögletünknél volt egy fejese az 5-ös sarkáról, amit érthetetlen módon nem kapura, hanem inkább középre a tömegbe fejelt. Nem mellesleg adott egy gólpasszt Rooney-nak.
Dobos Attila: Jó az öreg a háznál! Nem a leggyorsabb szélső, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Kiharcolt egy tizenegyest, jól lépett fel a támadásokkal, jól cselezett. Ha állandósítja ezt a formáját, az NB II-ben erőssége lehet a csapatnak.
Illés Richárd: Az elején nehezen találta a ritmust, elnyomták, eladogatta a labdát. Aztán fokozatosan belejött. Űzte, hajtotta az ellenfelet. A második félidőben már megindulásokra is vállalkozott. A végén pedig egyedül rajta látszott, hogy ha van még egy félidő, akkor sem esne kétségbe, ugyanúgy tudna robotolni tovább. Sajnálnám, ha Abdou és/vagy Müller leigazolásával nem kapna lehetőséget.
Lippai Ákos: Talán a meccs embere. Belőtte a tizenegyest, remek labdákat adott, igazi vezéregyéniség volt. A második félidőben bemutatott egy olyan parádés cselsorozatot, amivel több REAC-védőt fűzött be egymás után és még a beadásra is maradt ereje. Jó, hogy ő aláírta a szerződését!
Zsivoczky Norbert: Nagyon jól kezdte a meccset. Az elején ő volt az, akit talán a legkevésbé fogott meg a bekapott gól. Látszik, hogy képzett labdarúgó. Jól tartotta meg a labdákat, volt egy pár távoli kísérlete is. A második félidőben kicsit eltűnt (nem csak azért mert messzebb játszott a vendégtábortól). Remélem nem sérülés volt a cseréjének az oka.
Roszel Róbert: A tőle megszokott harcos játékot hozta. A kapura nem jelentett annyi veszélyt, mint amit én vártam. Ennek ellenére azért csak fejelt egy gólt - gyakorlatilag a földről.
Bogyó Károly: Erős fizikumát nem tudta kihasználni. A rutinosabb játékosok elnyomták. Bár a vége felé egyre jobban oda tette magát. Helyzetbe nem igazán került, egyetlen lövése volt, ami kevéssel kerülte el a kaput. Viszont gyakran visszalépett, besegített a védekezésbe. Sokat kell még fejlődnie.
Szabó Dávid: Zsivó helyett állt be, de nem a bal, hanem a jobb oldalra. Nem volt ideje nagyon felvenni a játék a ritmusát, talán meg is volt illetődve egy kicsit. Ennek ellenére, ha Giu belövi a helyzetét, akkor gólpasszt jegyezhetett volna.
Kovács Zsolt: Nem sok időt töltött a pályán, még ismerkednie kell a felnőtt focival és az NB II-vel.
Giák Tamás: A szünetben nem értettem, hogy hogyan gyakorolhat 3 csere mezőnyjátékosunk, amikor nem is vagyunk annyian. Amikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy Giu passzolgat Szabó Dáviddal és Kovács Zsoltival.
Arra végképp nem gondoltam, hogy mezőnyben fog pályára lépni. De végül az is megtörtént. Tamás azt a pár percet megpróbálta maximálisan kihasználni. Rengeteget futott és amiről azóta mindenki beszél: volt egy bivalyerős lövése a jobbösszekötő helyéről, 20-25 méterről, amit a kapus kiütött. Ha nem középre megy, hanem valamelyik sarokba, nincs ember, aki kifogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése