Ajjajjaj (Még 3 DVTK sál)

Mottó: ha tudsz olyan sálról, amit nem láttál a blogon, akkor
írj egy levelet a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre!

Kedvelt szerkesztői fogás, hogy egy rossz hírt egy még rosszabbal próbálnak semlegesíteni. Engem nem ez vezérel, amikor az ezt megelőző posztban szereplő sálaknál is gyengébbeket mutatok.

Retro

A ‘90-es évekig a magyar zászlóból a zöld csík eltávolításával készültek a DVTK "sálak", ugyanilyen, mint ez. A retrohulámot meglovagolva itt már nem is volt zöld csík, eleve csak piros és fehér köpenyanyag lett összevarva, illetve mégis a XXI. században vagyunk, ezért rákerült egy Hajrá Diósgyőr! felirat, no, meg egy labda (fogom a fejem).

A sálat a Diósgyőri Stadion parkolójában szereztem be 1000 magyar forintért.

Szent György kereszt

Erre sem érdemes sok szót vesztegetni, már csak azért sem, mert a Szent György keresztes alapnak semmi köze a DVTK-hoz, de hogy eladható legyen került rá egy DVTK címer. Soha nem volt a nyakamban és nem kell nagy bátorság a kijelentéshez: nem is lesz. Az okhoz elég a cimkén szereplő információt idézni: 100% poliester

A Mini Olimpiában volt kapható 1000 (1200?) forintért. Ha valaki nagyon szeretne egyet, annak fel tudok ajánlani belőle egy fölös darabot.

Polár

A három közül még ez a legjobb, de ez sovány dicséret. A polár anyag kellemes a nyaknak, meleg is, és bár láttam már polár - nem szurkolói - sálat, azt kell mondjam, igazából nem sálnak való. Anyagából következik, hogy nyomtatni nem nagyon lehet rá, a hímzés pedig viseletkor nyomja a nyakat. Kivéve, ha a végére kerül, mint itt a címer. Ebből a szempontból feladat kipipálva, azonban maga a címer elég stilizált, hogy finoman foglamazzak.

Ezt a sálat 2010 karácsonyán vettem mintegy 1500 forintért a DVTK pavilonban a főutcán.

Megnyílt az DVTK Ajándékbolt

Mottó: ha tudsz olyan sálról, amit nem láttál a blogon, akkor
 írj egy levelet a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre!

És mindjárt négyféle sál is található a kínálatban. Az ígéret szerint folyamatosan bővül, úgyhogy előfordulhat, hogy a karácsony előtti napokban már más is volt, amiről - egyelőre - lemaradtam. Ugyanis az első kontingens mind egy szálig elfogyott, így két nyári eresztéssel együtt tippem szerint majd ezer "hivatalos" sál talált gazdára az év második felében. És ehhez jönnek a nem hivatalosak.

És körülbelül ennyi, ami jó elmondható a sálakról.

Három fő kritika érheti a sálakat, ezekkel külön nem is fogok foglalkozni:

1. fantáziátlan
2. idejétmúlt
3. nem ez a DVTK címere

Számomra az mindennek a vége, ha labdát tesznek egy sálra, annál már az is jobb, ha üresen hagyják a felületet. Ehhez képest apróság, hogy a korábbi Commandos dizájn köszön vissza. Amit az Emigrantes sálról írtam a facebookon ezekre is igaz: ami a saját korában elmegy, az néhány évvel később már ciki lehet. Ami a címert illeti, utcai gagyit árusítók szokták úgy védeni magukat, hogy az eredetire hajazó, de azzal nem megegyező grafikát tesznek a sálra, nehogy a klubnak is csorogjon valami haszon. Ezért kell egy hivatalos sál esetében kínosan ügyelni a hivatalos név, címer, logó stb. pontos megjelenítésére. Nem sikerült.

Akkor lássuk egyesével!

...Amíg élek én...

Az egyik legnagyobb szurkolói sláger került fel a sál egyik oldalára, de egyrészt csonkán, mert nem sok minden indokolja, hogy a "csak a Diósgyőr" lemaradjon, másrészt az első három pont fölösleges, hiszen ez a dal első sora.

A színe viszont tetszik, úgy szürkésfehér, hogy teljesen fehérnek hat, bár határozottan nem az.

A címer mellett feltűnt még egy dizájnelem, ami a DVTK több kiadványán és ajándéktárgyán is megjelenik. Szerintem fölösleges, annyira nem is egyedi - mégha más nem is használja -, majd meglátjuk, kiállja-e az idő próbáját.

A négy sál nyolc oldala közül szerintem ez az egy az értékelhető: szép nagy betűk, nincs csicsázva, kár, hogy nem ment végig a tervező az úton és engedett a kísértésnek, odakerült egy torz címer is. A kevesebb több lett volna és akkor szépen középre lehetett volna rendezni a betűket is.

A labda

Ugyanannak a dizájnnak piros és fehér változata. Amit általánosságban leírtam, annál többet nem is lehet hozzátenni ehhez a két sálhoz. Azaz mégis: a "fehér" színe itt is jól el lett találva.

Labda nélkül

Amikor ezt megláttam, akkor lettem igazán mérges, mert itt egy átlagos megoldás, akkor miért van szükség a labdára? Más tekintetben viszont ugyanaz, mint a "labdás".

(A képek feldolgozásáért köszi pirosp-nak)

FRISSÍTVE
Elsőre lemaradt a szokásos infó: a sálak a DVTK Ajándékboltban kaphatók, az áruk egységesen 2500 forint/darab.

Megvan! (Emigrantes Rojos sál)

Aki régebb óta követi a blogomat, az tudhatja, ha sál kerül szóba, akkor egy mottóval indul a bejegyzés: "Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal"

Nos, új mottót kell keresnem, mert ha nem is a Jézuska, de Mika barátom megajándékozott egy Emigrates Rojos sállal. Ezúton is köszönöm neki!

Nem mai darab, szerintem olvasóim többsége ismeri is, ezért csak néhány gondolatot írok róla. Nem jártam utána, mikor készült (ha valaki kommentben megírja, azt megköszönöm - FRISSÍTVE: 2001 a dátum, tehát 10 éves), de arra tisztán emlékszem, hogy ez volt az első olyan kötött sál, amelyiket bármelyik nyugat-európai minőséghez szokott szurkoló elfogadott volna és ezen a sálon tűnt fel először az aranykeretes címer. Nem véletlen, hiszen Ausztriában gyártották, a címke szerint a fanartikel.at.

Mai szemmel nézve is szerethető a dizájn, talán a betűtípus lenne más, ha 2011-ben készül. Örülök, hogy a gyűjteményem ezzel a darabbal is bővült.

---

Baráth Tamás egy csomó infóval egészítette ki a sztorit, köszönöm szépen! Érdemes megőrizni az utókornak, ezért idemásolom:

2001-ben, az E.R. egy karácsonyi rendezvényére készült el a sál. A tagok több hétig tartó utánajárásával lehetett csak hozzájuk jutni, mivel adminisztratív okokból sokáig egy vámraktárban rostokolt. Ugyanis a legyártott 100 db már kereskedelmi mennyiségnek minősült, és mint ilyen, a Diósgyőr-szurkolók állatorvosi lovának bizonyult.
Más gondok is akadtak. A projekt kivitelezésében részt vevők zöme ekkor már külföldön élt. Egy Svájcban élő tagtárs adta fel a megrendelést, de a 100 darab sál nem készült el határidőre. Eredetileg úgy volt, hogy egy, a Rojos-rendezvényre hazatérő figura veszi át személyesen az árut, de végül postai úton került hazánkba, mert aki érte ment, nem tudta átvenni személyesen a késedelmes gyártás miatt.
Kisebb nemzetközi együttműködést igényelt a sálbeszerzős projekt, mert Magyarország akkor még nem volt az Unió tagja. Egy Kormányrendelet értelmében importengedélyt és származási bizonyítványt kellett beszerezni ahhoz, hogy a sálakat valaki átvehesse, de ez a valaki nem lehetett akárki. Külön eredeti meghatalmazással lehetett csak átvenni, és az év végére többen kitanulták a hatályos külkereskedelmi törvényeket, hogy hozzájuthassanak a hőn áhított nyakbavalókhoz. Végül egy Németországban élő tagtárs intézte el a papírmunkát. A teles történet nem annyira izgalmas, mint amennyire körülményes, de az általad kifogásolt betűtípus, a Comic Sans ugyanaz, ami a drapérián is olvasható. (A drapériát egyébként egy DFC-Haladás meccsen mutattuk be nem sokkal azután, hogy a Temesvári Micu bácsit követő Varga Zoltán a lehetetlen körülményekre való hivatkozással otthagyta a kiesés ellen küszködő DFC-t. A drapéria kivitelezése a Harcosok néhány tagja nélkül nem jöhetett volna létre.)
A sál egy DVTK-Szirmabesenyő felkészülési találkozón debütált (5-0? 6-0?), kevéssel Karácsony előtt. Gratula a skalphoz, nagy szerzemény. Viseld egészséggel! ;-)