Diósgyőr, FA Cup Final

Felnőttek a gyerekek 2

Írtam másfél éve egy posztot Felnőttek a gyerekek címmel. Nem gondoltam volna, hogy rossz hollywoodi szokás szerint lesz második és harmadik része is. Sőt, valójában a második rész inkább csak másfeledik, mert az egy kitérő, a mostani poszt az igazi folytatás. Ezért a címben a 2-es szám.

Szokás szerint úgy kezdődött a sztori, hogy túrtam az archívumot, teremfocis képet kerestem. A 2005-2006-os évadnál találtam az alábbi fotót.

Klikk a nagyobb méretű képért

Debrecenben készült, ahol a Magyar Labdarúgó Liga által szervezett terembajnokság betétprogramjaként hat U17-es utánpótláscsapat is pályára lépett. Azt megtaláltam, hogy a Diósgyőr mellett az Újpest FC, a Ferencváros, a Debrecen, valamint a Nyíregyháza és a Szolnok volt még ott, de az eredmény már csak rémlik, hogy a DVTK utánpótlása volt a legjobb.

Mint tudjuk, utánpótlás szinten nem az eredmény számít, hanem az, hogy hány fiatal játékosból lesz felnőtt labdarúgó. Ehhez viszont tudni kellene a neveket, viszont nem mindenkit ismerek fel, ezért itt az alkalom, hogy összedobjuk közösen.

Álló sor: Horváth Ferenc, Menyhért Gergő, Nagy Gábor, Giák Tamás, Kovács Ádám, Balogh Dénes, Horváth Szabolcs, Horváth Ádám, Sárréti Géza
Guggoló sor: Szabó Dávid Banu Attila, Banu Attila(?) Földesi András, Demeter Ádám, Kapanyás József, Jakab Norbert, Balázs Ádám, Faggyas Milán, Pásztor Csaba/Szamkó Zsolt(?)

Folyamatosan bővül a lista, ahogy érkeznek be az infók.

Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr! (Felsőzsolca - DVTK 0-13)

Csütörtökön edzőmeccset/jótékonysági meccset játszott a DVTK Felsőzsolcán. Mivel a találkozó munkaidőben kezdődött és csak az első félidő végére értem ki, ne várjatok nagyívű gondolatokat a mérkőzésről. Potyogtak a gólok, rendkívüli módon hideg volt - Benczés Miki szinte vacogott a végén.

Ennyit írtam közvetlenül a meccs után és tartom is magam hozzá, hogy magát a meccset nem elemzem agyon. Ami miatt most mégis visszatérek erre az emberemlékezet előtti meccsre az a körítés.

Ugyebár akárhogy is nézzük, ez egy túra volt, ahol autóba kellett ülni és vezetni néhány kilométert. Azonban a lelátón némi túlzással több volt az ismerős, mint az ismeretlen, ráadásul teljesen vegyesen álltak azok, akik csak a Diósgyőr miatt érkeztek és azok, akik mind a két csapatnak szurkoltak. Nem tegnap láttam az első meccset, de olyanra nem nagyon emlékszem, hogy a két csapat szurkolótábora vegyült volna a lelátón. Még amikor nem voltak vendégszektorok, akkor is a pálya egyik részén állt az egyik fél és másikon a másik.

Itt viszont ment a beszélgetés, hogy melyik diósgyőri hogyan teljesít, milyen esélyek vannak a feljutásra, majd amikor a hazai kapus védett egy nagyot, a beszélgetőtársról hirtelen kiderült, legalább olyan jól ismeri a zsolcaiakat, mint a diósgyőrieket. Tényleg olyan volt, mint a hőskorban lehetett!

Az egész hangulatot tökletesen leírja egyetlen mondat, amit ott hallottam:

Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr!