"Leisztinger menti meg a DVTK-t, vagy fordítva"?

Régebben két érzelem váltakozott bennünk, hétköznapi szurkolókban, akik egyúttal az (akkori egyértelműen) elsőszámú napilap olvasói is voltunk: a szomorúság, hogy a Népszabadság a magyar bajnokság kapcsán sose ír a Diósgyőrről, illetve a csalódottság, amikor néha mégis írt... mert azt vagy valami atomgyenge meccs kapcsán tette (fatális, hogy ahányszor Hegyi Iván vagy valamely kollégája idelátogatott, mindig az volt), de méginkább válság, csőd, adósság, megszűnés apropóján.
Mai számában ismét ír a DVTK-ról, legalábbis érintőlegesen, a jelenleg is mérvadó lap, a címlapon is beharangozzák a 4. oldalt elfoglaló terjedelmes cikket. Sőt, az újság online változatában jelen pillanatban épp a miskolci leisztingeres anyag a fő téma, a nyitókép a címoldal tetején. (Más kérdés, hogy a főcím a nem a focira, sem a klubra utal, hanem a pártpolitikai összefüggésekre.)


A cikk egyik illusztrációjának - a másik az Andrássy úti stadiont ábrázolja - köszönhetően végre magam is láthatom, kiről is van szó, kiről beszélünk hetek, hónapok óta úgy, mint ha régi ismerős lenne: te, hallottad, jön a Leisztinger. Mert bevallom, én életemben nem láttam még őt, sose találkoztam vele, és a magyarországi milliárdosok között se forgolódom haverilag. (Miközben drága szurkolóink úgy tárgyalják ki a netes fórumokon, hogy ki éppen hanyadik a gazdagsági ranglistán, mintha éppen önmagukhoz képest helyeznék el az egyébként csak a tévéből, sajtóból hallott vállalkozóneveket... "Csányi ikszedik? Na dolog! Én meg a 6 millió 437 ezer 212-dik vagyok.")


Na szóval itt egy az úgynevezett befektető, akinek most már minden jel szerint eladódik szeretett klubunk, és ez a legtöbb ember szerint jó. Nem tudom, miért, de ha ennyien mondják, akkor én is hajlamos vagyok elhinni. Egyébként hogy révbe ért a jóideje húzódó üzlet, azt ebben a percben csak szintén elhinni tudom, mert hivatalos infó, de még bennfentes füles sem jutott el hozzám. (Ellenben a csütörtöki edzésen megsúgta egy barátom, hogy előző nap "tutira" lezajlott a szerződéskötés, méghozzá a Palotaszállóban, mert ezt egy lillafüredi pincér mondta neki. Akik pedig évszázados tapasztalat szerint, ugyebár, a borbélyok és taxisofőrök mellett minden titkok nagyhatalmú tudói.)

Még egy képet idecitálnék, merthogy lassan egy esztendeje vár rá, hogy publikáljam. Emlékezhetünk, 2009 nyarán is repkedtek a nevek, hogy ki mindenki jön ide kamatoztatni a pénzét, miféle menő cégek döntenek majd úgy, hogy a legjobb dolog a nyereségüket Diósgyőrben elverni... Akkor fotóztam le a mókás "egybeesést": a motorgarázsunk melletti kisbolt hulladéka gyűlt össze véletlenszerű konstellációban a panelházi lépcső alatt, és a dobozok, pontosabban a márkanevek szinte mintha a DVTK majdani tulajdonosi/támogatói körét rajzolták volna ki... Aztán mégse így lett.


Az Arago Zrt.-vel kapcsolatos ilyesfajta fényképet nem tudok produkálni. Fogalmam sincs, mit "gyártanak". Nem érték el eddig a fogyasztói ingerküszöbömet. (Pláne ha netán milliárdos ingatlanokkal foglalkoznak, tényleg nem tudom.) Akárhogy is, valamit le kell tenniük az asztalra, hogy amit vállaltak, az - felénk - tényleg eladható legyen.

In memoriam Gödör

Tegnap - is - kinéztem a DVTK edzésére, és mivel korán érkeztem, volt időm sétálni egyet. Meglepve vettem észre, hogy az uszoda mögött elkezdték bontani a Gödör néven emlegetett salakos edzőpályát.


A területet a Tesco vette meg, áruházat épít, a kapott pénzt pedig már el is költötte a város (vagy a jégcsarnok vagy az új tribün vagy mindkettő építésénél). Ez régóta ismert, ezért nem is megyek el abban az irányban, hogy jó-e, így kellett-e lennie, satöbbi.


Ehelyett nosztalgiázom egy kicsit.

Mit is jelent a Gödör? Elsősorban a hideg téli edzőmeccsket, amikor sokadmagammal ott fagyoskodtunk a lelátónak kinevezett domboldalon a többé-kevésbé letakarított, de játékra így is, úgy is kevéssé alkalmas fagyott salak körül. Jöttek a játékosok, próbáltuk kitalálni ki kicsoda, sapkában, harisnyában néha még a régi kedvenceket is alig ismertük meg. (Egy örökbecsű lelátói szösszenet: - Mit csinál az a hülye néger? - Nem néger az, csak fekete harisnya van rajta!) Ez máig sem változott, sőt, amig nem tv-ből, újságból jól ismert éljátékosokat igazolunk, így is lesz - sokáig. Viszont megépült "a" műfüves edzőpálya, azóta a Gödör funkcióját vesztette.

A második kép, ami beugrik, a DVTK SE bajnokija. Újszülöttek kedvéért írom, hogy ez a Miskolc Körzeti Bajnokságban induló amatőr csapat volt a DFC 2000-es megszűnése után. A 2000-2001-es bajnokság őszi szezonjában a csapat többször is játszott a stadion centerpályáján (kép a Szirma elleni idénynyitóról) - az NB III-as Borsod Volán előmeccseként megrendezett találkozó után a nézők nagy része hazament -, tavasszal viszont többnyire a salakos pályák egyike jutott. Akkor sem tudtam milyen okból, néha a Gödörben, máskor a hátsó salakos pályán került sor a bajnokikra.

Harmadik kép lehetne, hogy én is játszottam ezen a pályán. De az a kép hiányzik. Minden bizonnyal így történt, hiszen iskolásként vagy kispályás szurkolói házibajnokságban játszottam valamelyik salakon, de már olyan régen volt, hogy nem emlékszem pontosan a helyszínre.

Jöhet az új tulajdonos

Káli Sándor megkapta a felhatalmazást, hogy új tulajdonost találjon a DVTK-nak. A BOON szerint Leisztinger Tamás, illetve az Arago Zrt. lehet a vevőjelölt, ott pedig van pénz. De ha meg is történik a váltás, eljön-e a kánaán, vagy legalább is a hosszú távú nyugalom?

Személy szerint az a véleményem, azon múlik minden, hogy mi Leisztinger és az Arago célja ezzel az üzlettel.

Ha pénzt akarnak keresni, akkor most szólok, a magyar fociban nem lehet, ne is kínlódjanak. Már Várszegi szénája is kifelé áll, mert a játékosgyár sem akkora üzlet, mint amikor egyedül uralta a piacot. Az UEFA pénzeszsákjából lehet pénzt kivenni, de ehhez előtte rengeteget kell befektetni és a kasszához vezető út is egyre nehezebb, mert már most ott tolakszik a Debrecen, Videoton, és ki tudja, ki áll még készenlétben. (Hopp, elszaladt egy kicsit a fantáziám, előbb az NB I-be kell visszajutnunk.)

A Szeviép példája mutatja, a járulékos pénzkeresés (a foci termeli a veszteséget, de sokkal több nyereségre teszünk szert különböző megbízásokból, amit miskolci városvezetéstől kapunk) sem működik.

Szóba kerülhet még a telekspekuláció, de sajnos Miskolc nem a magas ingatlanárairól híres és a stadion sem a belváros közepén áll.

Marad tehát az olyan motiváció, ami nem hoz közvetlen anyagi hasznot. Reklám, személyes ismertség, sport támogatásáért járó "jó pont" stb, ami azért majd valahol csak kiadja a maga hozadékát.

Ebben látok rációt, kérdés, megér-e x forintot + havi 8 milliót. Ha igen a válasz, akkor akár hosszú távra is lehet tervezni, de ha ismét a szűklátókörű, adok 10 forintot, mert 11-et kapok vissza szemlélet a vezérelv, akkor nincsenek illúzióim.