Haladás - DVTK 2-1, másodszor

Már csak ilyen vagyok, jobban érdekel a DVTK, meghagyom a Lokiért rajongást a debrecenieknek. A két biztos vereség közül tegnap este is a DVTK-t választottam a tv-ben.

Kovács Zoltán jól védett Szombathelyen (Fotó: BOON)

Ebben a szezonban eddig valahogy mindig lemaradtam a tv-s ismétlésekről, vagy dolgom volt kedd este - főleg amikor még világos is volt -, de az is előfordult, hogy leültem a tv elé, és nem volt ismétlés. Most viszont minden összejött.

Az eredményt tudtam, azzal nem ért meglepetés, sőt, a játékkal kapcsolatban sem voltak vérmes reményeim az online tudósítás alapján. Viszont kíváncsi voltam Vukadinovicra, Jeknicre, akiket még nem láttam játszani és általában az egész csapatra.

Amit láttam, az néha a Honvéd elleni vereségre emlékeztetett. Rengeteg volt a rossz passz, az ellenfélhez menő fejes, igaz, máskor pedig sikerült begyűjteni a szabad labdákat. A képernyőn nem látszott, Aczél nyilatkozta, hogy kényszerből 4-1-4-1-et játszott a csapat, de a támadójáték nem emiatt volt gyenge, hanem a pontatlan átadások miatt.

És ha már Aczél nyilatkozata, nagyon nyitva hagyta a végét a Sportpercekben. "Nyerni kell a ZTE ellen, mert különben baj lesz, nagy baj", vagy valami ilyesmi. Mit mondjak, szerintem nyerni kell és nem lesz nagy baj.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Nem rajta múlt, hogy nem hozott végre egy meccset. Volt bravúrja, nagy védése, jó kifutása és egyik gól sem az ő hibájából esett.

Lakatos Béla: A többször hivatkozott nyilatkozatban a komplett védőnégyest ledorongolta Aczél, a képernyőn előtt Lakatost nem értettem teljesen. Az első gól előtt két játékost hagytak neki a többiek és más nagy hibát sem láttam.
Boris Milicic: Szerintem két Milicic játszott ezen a meccsen. Az egyik minden labdát elfejelt, nem csak szerelte, hanem félelemben is tartotta a csatárokat, míg a másik az első gólnál teljesen fölöslegesen váltott ki szélre és hagyott a háta mögött egy embert, a másodiknál pedig ahelyett, hogy a labdát támadta volna, beállt a kapuba védeni. Azt azért hozzáteszem, hogy a második gól legalább annyira a többiek sara is (hol voltak éppen?), illetve ha Milicic mögött egy olyan kapus áll, akivel egymás gondolatait is ismerik, akkor nem kell egymásra várni, hogy Milicic megy a labdára és én védem a kaput, vagy Milicic visszazár és akkor én gondolkodás nélkül rárontok a csatárra a rövidet zárva.
Kállai Norbert: A magas labdákat ő is jól takarította, de volt olyan szombathelyi támadás, amikor egymás után kétszer adta vissza a labdát.
Gohér Gergő: Ismét megette a szélsője, nem csoda a cseréje. De ez nem azt jelenti, hogy a középpályán sem játszhat soha többet!

Búrány Zoltán: Szedte a labdát becsülettel, volt is mit. Ha nem is szerelt, legalább a támadás lendületét tudta fékezni. Sajnos ő is megsérült, remélem tud játszani a hétvégén.

Dejan Vukadinovic: Támadásban ő sem volt meggyőző, de legalább kísérletezett egy átlövéssel. A második félidőben balhátvéd lett, a feladatát meg is oldotta. Nem is tudom, balhátvédre vagy támadóra van nagyobb szükségünk...
Huszák Tamás: Az újságok őt húzták le a legjobban, ezért kíváncsi voltam, mit csinál. Semmit. Nem hibázott, de nem is tett hozzás sokat a játékhoz.
Ivancsics Gellért: A leginkább támadó játékos volt a középpályások közt, de nem sok eredménnyel, viszont rajta nagyon látszott az igyekezet. Nem az ő hibája, de én őszintén megdöbbentem, hogy ő lett a csapatkapitány ezen a meccsen. Jól festi le az állapotokat, hogy hosszas gondolkodás után én is csak hasonló megkérdőjelezhető döntést tudnék hozni.
Lipusz Norbert: Ezért bikázzák a sorfalba olyan sokszor a labdát a játékosok. Most megvolt a rés, védhetetlen is lett a lövés. Az első félidőben voltak jó megmozdulásai, a másodikban kevesebb.

Szabó Viktor: Továbbra sem az előretolt egyedüli csatár megtestesítője, hanem a középcsatáré, akit egy teljes csapat szolgál ki. Most két olyan szituációja volt, amikor egyáltalán kapu felé küldhette a labdát (és ismét ő harcolta ki a gól előtt a szabadrúgást).

Nagy Róbert: Sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, Vukadinovic jobb a posztján. Szerintem ő szurkol a legjobban, hogy az új srác ragadjon meg balhátvédben.
Vlado Jeknic: Olyan keveset tűnt fel a képernyőn, hogy azt sem tudtam megállapítani, Búrány posztját vette át, vagy hátra, középre ment és Kállai lépett feljebb (talán az első).

Hány pont kell a bennmaradáshoz?

Ez a poszt Pe-pe nélkül nem jött volna létre. A Haladás - DVTK meccshez írt egy kommentet ("Amennyiben nem szerzünk ősszel kb 15-18 pontot, akkor nagyon kemény lesz a tavasz") amire elkezdtem válaszolni, majd utánanéztem, az előző szezonokban hogyan alakultak a dolgok. A végén úgy döntöttem, a válasz megér egy önálló posztot.

Mindenekelőtt lássuk azt a néhány tabellát, amely azt mutatja, hogyan álltak az előző bajnokságok az ősz, majd a bajnokság végén. Sajnos csak három van (közte a Sopron kizárása és a Tatabánya visszalépése miatt kevéssé érdekes), de ennek ellenére néhány dolgot látni lehet.


Alapvetően nem értek egyet Pe-pe nézőpontjával, szerintem nem megszerzett pontban, hanem, a vetélytársakhoz viszonyított pontszámban kellene meghatározni a minimumot. Mint látni lehet, a Pécs 21 ponttal is ki tudott esni és tavaly a 24 pontos Nyíregyháza is izgulhatott még az utolsó előtti fordulóban, viszont ugyanezekben a bajnokságokban a 13 pontos Honvéd simán, a 8 pontos Siófok majdnem bennmaradt.

A különbség az, hogy a Siófok 10, míg a Honvéd 1 pont hátrányból indult, de ezen kívül a 2006 őszén sokkal tömörebb volt a tabella vége. (Persze nem árt egy tavaszi feltámadás sem, de ezúttal csak az alapokat nézem.)

Tehát, hogy ne eresszem nagyon bő lére, ha a közvetlen vetélytársak 24 pontot szereznek, akkor nekünk is kell minimum 20, de ha lesz rajtunk kívül legalább két olyan csapat - mert ugyebár minimum kettőt kell megelőzni, hogy bennmaradjunk -, amelyik megáll 10 alatt, akkor akár az eddigi hattal is lehet esélyünk. (Miként az előző bekezdés végén, most is zárójelben: nem árt egy tavaszi feltámadás sem.)

Persze mindez elmélet és igencsak pesszimista megközelítés, egyelőre minél több pontot kell szerezni, majd ráérünk számolgatni, ha véget ér a szezon.

Már megint vereség (Haladás - DVTK 2-1)

Újabb egygólos, sorendben negyedik vereség, ami után a DVTK visszacsúszott az utolsó helyre.

Ivancsics Gellért a labdát bűvöli (Fotó: haladasfc.nyugat.hu)

Nem voltam Szombathelyen, az interneten követtem az eseményeket. Bíztam benne, hogy Kenesei nélkül gólképtelen lesz a Haladás, ráadásul a BOON közvetítéséből is az derült ki, hogy nem nyomnak, így meglepett a vezetésük. Utána voltak helyzeteik, de amikor Buliga nyomdokain haladva Lipusz bevágta azt az őrületes bombát, nagyon bíztam a pontszerzésben. Láttam a fórumhozzászólásokat, nem csak engem, sokakat fejbe kólintott a Haladás második gólja. És ezen a ponton ötlött fel bennem, hogy mintha tavasszal is a végén kaptunk volna ki, és mintha tavasszal is azt írtam volna, hogy már-már azt hittem, megvan az idegenbeli pont. És tényleg.

A meccs előtti posztban azt írtam, semmi különös nem fog dönteni, csak az, hogy a DVTK védelme lehozza-e a meccset gól nélkül, és sikerül-e gólt lőni. A pontrúgásba beletrafáltam, de mégis azt mondom, nem volt igazam. Mert végül az döntött, hogy Aczél Zoltán megint csak kettőt tudott cserélni, míg Róth Antal cseréi összehoztak egy gólt. Bárcsak ennyin múlt volna, mert akkor a ZTE ellen az eltiltás után újra pályára lépő Horváth Gáborral, Lippaival, majd később az Egyiptomból visszatérő Takács Péterrel és Balajtival és ki tudja mikor Apostuval előrébb tartanánk! Legközelebb bővebb lesz a keret, majd kiderül, elég-e.

Már nem tartozik szorosan a meccshez, de azon gondolkodtam még, hogy mi lehet az oka a sok utolsó perces gólnak? A képet még jobban összezavarja, hogy néha kapjuk, máskor rúgjuk a végén. A Debrecen, Kecskemét, Honvéd ellen és Fehérváron, Győrben, Pápán mi szereztük a 85. perc után (ebből a győri kivételével mind túl volt a 90. percen is), míg a Videoton és a Haladás ellen mi kaptuk a gólt. Koncentráció, erőnlét? Szerintetek?

Végezetül: visszatérhetünk a szezonkezdet előtti, eredeti forgatókönyvhöz, - hiába látszott úgy a Debrecen és Kecskemét elleni mérkőzés után, hogy jobb is lehet - a cél az, hogy ősszel ne szakadjon le a mezőnytől a DVTK, télen meg kell erősíteni a keretet, majd tavasszal kiharcolni a bennmaradást.