2009. november 30., hétfő

Segítség!

Levelet hozott a pósta. Egy ismeretlen írt, sőt, küldött virtuálisan egy réges régi műsorfüzetet. Az 1991-1992-es szezon DFC - Vác mérkőzésére adták ki.





A nyúlfarknyi levél végén pedig ott az ajánlat: ha a cimlapon levo fotorol 10-nel tobb embert felismersz neked adom. Az ilyen ajánlatok miatt érdemes blogot írni, nem a hirdetésekkel kereshető fillérek miatt.


Néztem, néztem, már folyt a könnyem, de háromnál több embert nem ismertem föl. Ha van valaki, aki tud segíteni, az ne legyen rest kommentelni vagy e-mailt írni a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre.

2009. november 29., vasárnap

Lassan vége (Kecskemét - DVTK 3-0, Ligakupa)

Volt tegnap egy meccs a Ligakupában, a DVTK kikapott 3-0-ra Kecskeméten.

A meccset nem láttam, nem is hiszem, hogy sok szót érdemes veszejteni rá így. A DVTK néhány kivétellel gyakorlatilag az NB III-ból ismert játékosokkal állt ki, míg a Kecskemét egy kicsit erősebben. Most már csak egyetlen meccs maradt hátra az idei kiírásból, egy Nyíregyháza elleni hazai kötelezettség.

Ez a poszt három dologról szól. Elsőként arról, hogy megemlékezzek, volt egy ilyen meccs is. Másodszor, hátha valaki úgy gondolja, neki ellenállhatatlan vágya van kommentelni a meccset és eddig azért nem tette, mert nem volt hol. Harmadszor pedig arról, hogy mi legyen a Ligakupával, mert az látszik, így nagyon kevés az értelme.

Az utolsó gondolatról már többször is írtam, megpróbálom összefoglalni, most hogyan látom.

Az alapvető probléma, hogy nem veszik komolyan a klubok, hogyan lenne rangja a Ligakupának, amikor a Magyar Kupának sincsen? Erre szerintem nincs megoldás, ha sikerül feltornázni második számú sorozattá, akkor a Magyar Kupa veszíti el maradék rangját is.

Akkor valamilyen más módon kell megfogni, hogy ne a sikerek miatt lépjenek pályára a csapatok a legjobb játékosokkal és ne a nagy csaták miatt járjanak ki a szurkolók a meccsekre. Erre írtam régebben, hogy egyfajta felkészülési tornává kell alakítani a sorozatot. Jelenleg két bajnoki közt púp mindenki hátán egy újabb meccs, a téli és nyári szünetben a focira kiéhezett nézők még a Jászapátira is kíváncsiak, hát még a Nyíregyházára! Az is tapasztalat, hogy a téli és nyári edzőmeccseken a csapatok nagyobb százalékban szerepeltetik a kezdőjátékosaikat, mint a Ligakupában.

Nagyjából eddig állt össze a kép most hétvégéig. Ezúttal azzal finomítom, hogy a bajnokság vége után levezetésként sincs értelme meccset játszani, a felkészülés idejére kell a sorozatot tenni. Úgyszintén baklövés a nagy létszámú csoportok kialakítása, ahol az a kevés izgalom (ki jut tovább?) is elpárolog fordulókkal a csoportküzdelmek előtt.

Az biztos, amíg a Sport Tv hajlandó pénzt áldozni a Ligakupa tv-s jogdíjára (2010-11-re is van még szerződés, ha jól emlékszem), addig biztosan él a sorozat, de jó lenne valami értelemmel megtölteni.

2009. november 26., csütörtök

A harmadik centenáriumi sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Ha ilyen ütemben javulnak a centenáriumi sálak, mint ahová az első után most eljutottunk, akkor 2010 végén a Diósgyőré lesz a világ legjobb nyakbavalója. Az első pocsék volt, a második jó, a harmadik pedig tele egy csomó jó ötlettel már-már kiváló. Már egy jó ideje enyém a sál, elsőként kaptam meg azzal a feltéttellel, hogy írjak róla a blogomban, amit meg is ígértem. És az ígéret...

De lássuk tételesen!


Az első oldal alapján az egyik legkiválóbb diósgyőri sál. Nagyon tetszik a stadionos megoldás, legalább így maradjon meg a gólyalábas tribünök sziluettje az örökkévalóságnak. (Lehet, túl optimista vagyok, a kanyarok lebontásáról és a stadionrekonstrukció befejezéséről még nem tudni biztosat.) A címer elforgatása is ötletes, jó példa arra, hogyan lehet hozzányúlni egy "szent" dologhoz. Nekem még a labda is elfér rajta, viszont a 100-as szám alja már nem jó irányba áll, annak szerintem nem a fej fölé kihúzott, hanem a nyakban megkötött sál esetén kell mutatnia.


A másik oldal viszont már kevésbé nyerte el a tetszésemet. A "Minden meccs ajándék" elmegy, a "100 éve csak a Diósgyőr" nagyon jó, most még porosabbnak érzem az előző sálon olvasott "100 éves a Diósgyőr" feliratot. A "Sorsod Borsod" nekem már sok, amellett, hogy nem is szeretem ezt a szlogent, ezzel már túl sok elem került a sálra. A fekete hátteret próbálták magyarázni a sálkészítők, de mi szerepe van a fekete csíknak?

Összességében jó ránézni az első oldalra, a másik viszont inkább a São Paulo FC színvilága, mint a Diósgyőré. Ezen kívül az anyagát érheti még kritika, nekem kicsit sok a műanyag benne, egy kicsit puhább kényelmesebb viselet lenne. És a szokásos hiba, amit Paparazzo már a korábbi sálról írt bejegyzésemhez kommentelt: a két oldal alja ugyanabba az irányba néz, így fennáll a görbülésveszély.

(Kötött kétoldalas Diósgyőr centenáriumi sál, 2200 forint, szabadpiaci forgalomba nem került)

Végezetül egy infó: a Mini Olimpiában és a klubházban is azt mondták, már csak napok kérdése, hogy befusson a következő centenáriumi sál (ami ugyanaz lesz).