Csapat és szurkolói (Fotó: BOON)
Míg a selejtezőre csak a tisztesség kedvéért vettem meg elővételben a jegyet, addig Debrecenbe már muszájból, mert számítani lehetett rá, hogy gyorsan elfogy a 300 jegy. Persze azzal tisztában voltam, hogy az interneten bármikor vehetek jegyet, sőt a helyszínen is, de feltételezem, a hazaiak közül nem ugyanaz az érzés végignézni egy diósgyőri sikert, mint együtt énekelni a többi szurkolóval.
Essünk is gyorsan túl a kötelező körön, a körítésen. Volt ~400 diósgyőri, 30 szombathelyi, ~10 angyalföldi és még néhány száz debreceni. Negyedház lehetett, ezek után nem értem, miért nem kaptunk több jegyet. Persze akkor sem utaztak volna ezrek Miskolcról (egy évvel ezelőtt, amikor mindenki centenáriumi és Tornyi Barna-lázban égett, akkor igen), de mibe telt volna? Ezek után meglepődnék, ha a következő kiírás döntője Debrecen lenne. Sajnos a miskolci sportcsarnok alkalmatlan egy ilyen volumenű rendezvény lebonyolítására (mondjuk megnéztem volna, mit csinálnak Debrecenben, ha bejut a Diósgyőr mellett az FTC és az Újpest is), ezért sanszos a jövő évi szombathelyi döntő (vagy Budapest). Még egy mondat a szombathelyiekről: tudom, a klub fizette az utazásukat, de kellemesen csalódtam bennük. Normálisan összeálltak, szurkoltak, amit 30 ember tudott, így kell ezt ilyen létszámmal. Diósgyőri részről óriási volt a hangulat, nem is tudom, mi történik, ha mondjuk a Tatabánya jut tovább Nyíregyházáról. Fél Magyarország elalszik a tv előtt vasárnap késő délután.
Külcsín után jöhet a belbecs.
A DVTK - Vasas meccsen leesett az állam, olyan jól játszott a DVTK. A selejtező után írtam, hogy a továbbjutás ellenére a mutatott játék nem volt csillagos ötös, ehhez képest 2-300 százalékos javulást láttam Debrecenben. Olyan támadások mentek, mintha egész évben kispályázna a csapat és most is ott szeretne bajnokságot nyerni. Trükkök, passzok, bemozdulások, ahogy azt kell. Utólag kiderült, ez volt a torna legjobb meccse. A 6-4-es győzelem pedig azt jelentette, hogy a sofőrünk megivott - még - egy sört, mert ezzel gyakorlatilag továbbjutottunk - hittük akkor. (DVTK - Vasas 6-4)
A csoport második mecsén a Vasas simán verte a Haladást, közben folyamatosan azt számoltuk, melyik a jobb eredmény számunkra. Ha a Vasas nyer, akkor tegye tönkre a Haladás gólkülönbségét, vagy éppenhogy nyerjen, így a Vasas gólkülönbsége maradjon negatív. Ezek után természetesen két góllal nyert a Vasas. Persze ez akkor poén volt, végül mégis véresen komoly lett. (Vasas - Haladás 3-1)
Ugyanis a Haladás egyszerűen lefocizta a DVTK-t a meccs első félidejében, 5-1 volt az állás. Ami bejött a Vasas ellen, az nem működott a Haladással szemben. Megszerezték a vezetést, emiatt kitámadott a DVTK és nagyon jól kontrázott a szombathelyi csapat - volt olyan, hogy egyedül maradt elöl a csatáruk, közelében sem volt védő. A Vasas visszaállt velük szemben, meghiúsítva a kontráikat, ezzel tudott nyerni. A második félidőre a DVTK is rendezte a sorait és mintha a Haladás elszámolta volna magát, nem támadott olyan vehemensen, még 5-3-nál sem, mint akinek gólt kellene szereznie a továbbjutáshoz. A kétgólos vereség a körbeverés mellett azt is jelentette, hogy mindenkinek 0 a gólkülönbsége és legtöbb rúgott góllal a DVTK megy tovább, míg a Haladás indulhatott haza. Nem sokon múlt, hogy kiessünk! (DVTK - Haladás 3-5)
Ezután jött az elődöntő a másik csoport másodikjával, a Gyirmóttal. Velük játszottunk Nyíregyházán, és mintha annak a meccsnek az ismétlését néztük volna. Persze most kissé gólgazdagabb volt (1-1 helyett 3-3), ráadásul ezúttal a végén nekünk állt a zászló. A vasárnap látottak alapján is tartom a korábbi véleményem, a Gyirmót játszotta a legjobban a teremfocit. Erre bizonyíték az is, hogy az utolsó percben a kapust lehozva egyenlíteni tudtak. (Amikor ugyanezzel a Vasas próbálkozott, akkor ők nem lőttek, hanem kaptak gólt.) A szétlövésben ugyanaz a három diósgyőri - Lippai, Dobos, Gohér - állt a labda mögé, mint Nyíregyházán és ugyanolyan magabiztosan bombáztak a hálóba. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy meccs közben is volt egy büntető - mint Nyíregyházán -, amit a védett a DVTK kapusa - mint Nyíregyházán. (DVTK - Gyirmót 3-3, szátlövéssel 3-2)
A Haladás ellen rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés, végül szerencsénk volt, a Gyirmót ellen is a végsőkig elment a DVTK (az világnézet kérdése, hogy egy megnyert büntetőpárbaj szerencse vagy tudás), ezért volt egy olyan érzésem, hogy a döntő már nem a miénk lesz, persze szurkoltam azért. Sajnos a hazaiak szerezték az első gólt, így rohanhattunk az eredmény után, ami ment is egy ideig. Nem akarom Szabó Dávid nyakába varrni a vereséget, nem is lehet, de a fordulópont az volt, amikor kihagyott egy ziccert, az ellentámadásból pedig két gólra növelte az előnyt a Debrecen. A bírók megadták a hazai pályát, egy góllal többet kellett volna lőnünk a döntetlenhez is, sajnos ez nem sikerült. Akkor mi döntött? Hogy a Debrecen három sorral játszott, mi pedig kettővel, ráadásul éppen a döntőben kellett behozni a fiatalokat. Azonban sem ezen a meccsen, az egész tornán pedig pláne nem vallott szégyent a csapat! (DVTK - DVSC 2-4)
Játékosonkénti értékelés
1. sor: Tajti - Gal, Gohér, Vadász, Lippai, Dobos
2. sor: Giák - Abdouraman, Raković, Faggyas, George, Bacsa
Pályára lépett még: Kovács Zs., Szabó D., Illés, Kovács Á.
Tajti Norbert: Felvátva védett Giákkal. Őt választották a döntő kapusának és a nap emberének is. Előbbit mindenképpen megérdemelte, fontos büntetőt védett és a szétlövésben is fogott egyet, de az elején kapott olyan távoli gólokat, amit talán nem lett volna szabad.
Igor Gal: Övé a nap gólja, már oldalról is óriási löketnek tűnt, az ismétlésen pedig azt is látni lehet, az erő mellett az irányt is nagyon eltalálta. Úgy tűnt, élvezi a játékot, hogy nem csak védekezni kell, hanem kedvére támadhat is.
Gohér Gergő: Ő is támadhatott, remélem elraktározta, milyen érzés egy bika után a gólöröm, és át szeretné néhányszor tavasszal is élni.
Vadász Viktor: Tudom, a teremfoci teljesen más, mint a nagypálya, de biztató volt a teljesítménye. Ezek után kíváncsian várom, mit tud jobbhátvédként!
Lippai Ákos: Ha lett volna legtechnikásabb játékos cím, akkor azt nem kaphatta volna más. És itt nem arra gondolok, hogy 6325-öt tud dekázni, hanem hogy oda és akkor tette a labdát, amikor kellett. Ha kritika is kell, akkor ahogy haladt előre a torna, úgy gyengült a teljesítménye.
Dobos Attila: Legnagyobb megmozdulása a Gyirmót elleni szétlövés gólja volt. Nem lógott ki most sem a csapatból, de Nyíregyházán jobb volt.
Giák Tamás: Kapott gólt, védett helyzetet, szóval olyan átlagos teljesítményt nyújtott.
Mohamadou Abdouraman: Már a selejtező után is azt írtam, ő a pozitív meglepetés és most még erre is rátett egy lapáttal. Tudtátok, hogy ilyen lövései vannak? Új oldaláról mutatkozott be, mert Debrecenben inkább a támadásokban jeleskedett.
Savo Raković: Azt hittem, többet fog támadni. Valószínűleg nem tévedek, ha azt tippelem, neki nem kedvence a kispályás foci.
Faggyas Milán: Jól érvényesült a játékstílusa a teremben és lőtt egy nagyon szép gólt is a Gyirmótnak.
George Menougong: A nagypályával szemben teremben egyáltalán nem volt húzóerő, látszott, ő nem a Borosin nőtt fel.
Bacsa Patrik: Lőtt egy gólt, ami nagyon fontos lehet az önbizalmának, de még nem elég robbanékony. Mindenesetre a fiatalok közül ő volt a legjobb.
Kovács Zsolt: Akkor lépett pályára, amikor a DVTK kezdte eltámadni magát, feladata gondolom elsősorban a védelem megerősítése volt.
Illés Richárd: Nem sokat játszott.
Kovács Ádám: Ő sem.
Szabó Dávid: Ő sem, mégis hős lehetett volna.
Szóval Menougong nem a Borosin nőtt fel?! Hát min lehet még? ;)
VálaszTörlés(Sivár gyerekkora volt.)
(Nekünk meg Sivák.)