Váratlanul jó (DVTK - MFK Košice 3-2)

Van egy kis restanciám, már 3 edzőmeccsről kellene írnom. A Kazincbarcika elleni biztosan kimarad, mert azt nem láttam, pénzt is kell valamikor keresni.

Elsőnek jöjjön a kassaiak elleni meccs, majd valamikor később a most szombati Tiszalúc elleni meccs.

Pál Szabolcs küzd a labdáért (Fotó: DVTK.eu)

Szeretem a szlovák csapatok elleni meccseket, hiába szomszédos ország, mégis egészen más focit játszanak. Náluk valahogy nincsenek 160 cm “magas” játékosok és 20-25 méterről is bátran lőnek, nem csak a gólvonalról.

Nem is olyan régen 5-0-ra nyert Miskolcon edzőmeccsen a kassai csapat, úgyhogy volt várakozás. Ezt tetézte, hogy előző nap egy valódi nagyágyú, José Luque érkezett próbajátékra. 55 meccs a Primera Divisionban, gólkirályi cím a Segundában, úgyhogy a ezúttal a próbajáték elsősorban nem arra vonatkozott, hogy le tud-e egyáltalán venni egy labdát, hanem arra, hogy megvan-e még mind a két lába és nincs-e olyan hasa, mint Bácsi Sanyinak. (Mellesleg Puskás Öcsinek volt, amikor leigazolta a Real Madrid.)

Nem tudom melyik tényező miatt, de elég sokan voltak kíváncsiak a meccsre (valamint jó idő is kerekedett). És aki kijött, az biztosan nem bánta meg (csillag kisbetű: néhány megkeseredett emberben esetleg a második félidő miatt felmerült ez), hiszen az első félidőben olyat láttunk, amit régen! Amikor az első félidő után beszéltem telefonon 2-3 emberrel és az eredménnyel kezdtem: 3-0, akkor mindenki visszakérdezett, hogy kinek. El sem akarták hinni, pedig a játék szépségét még akkor nem is ecseteltem.

Nagy Tamás gólja 3:25-nél, Luque szabadrúgása 7:30-nál

Az első két gól ugyan pontrúgás után született (edzésen és meccsen 7 szabadrúgást láttam Luquétől a 16-os előteréből, ebből 6-ot berúgott), de szemre is tetszetős volt a játék. Ment a labda, jók voltak a passzok, indítások, tényleg megfordult a fejemben, nem-e túl korai még ez a forma. Hosszú idő óta ez volt az első olyan meccs, amikor a támadók sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint a védők. Lehet kritizálni a kassaiakat, hogy gyengék voltak (tavasszal a bentmaradás lesz a céljuk a szlovák első osztályban), de nem álltak be védekezni, ezért nem ad teljesen hű előrejelzést a tavaszra ez az edzőmeccs. Nagyszerűen lépett ki néhányszor George a védők közt, de a REAC biztosan 10 emberrel védekezik majd. Ezért is fontos Luque leigazolása, mert egy szabadrúgásgól mindig meglendítheti a döcögős szekeret. Ebből a szempontból tetszett Pál Szabolcs játéka is, aki szépen meghúzta néhányszor a szélén és az is látszott, Arze személyében Lippai Ákos igen kemény vetélytársat kapott.

Giák
Vadász, Gal, Rakovic, Gohér
Dobos, Nagy T., Arze, Luque
Menougong, Pál Sz.

A második félidőben sorra álltak be a cserék és ez nem tett jót a játéknak, ráadásul két pontrúgásból a kassaiak is szereztek két gólt. Amondó vagyok, ha kétszer ilyen gyenge lett volna a második játékrész, akkor is megérte volna kimenni az első félidő miatt. Ez tipikusan olyan élmény volt, ami miatt az ember elkez bizseregni valami és mégegyszer ránéz a naptárra, mennyi van még hátra a bajnoki rajtig.

Játékosonkénti értékelés helyett csak egy emberről írok: George Menougong. Nem én mondtam, de nagyon találó, George úgy hajtott, mintha ő is próbajátékon lenne és éppen most próbálná meggyőzni az illetékeseket a leigazolásának szükségességéről. Ha lesz tere, akkor biztosan ficánkolni fog az őszinél minden bizonnyal gyakrabban és pontosabb érkező indítások közt.