Az őrület határán (DVTK - Videoton 0-1)

Alapszabály, hogy egy mérkőzés keddig tart, szerdától már a következőre kell figyelni (lásd még: "szerdától várom én ezt a szép napot"). Ezt rúgom most fel, de sose mondtam, hogy a DVTK-blog egy minden szabályt betartó híroldal.

A meccs előtti koreográfia (Fotó: BOON)

Lassan egy hét telt el a DVTK - Videoton meccs óta, de még mindig úgy érzem, van mit írni róla. Elsősorban a hangulatról, amit nem csak kívülállók, hanem én sem értek. Csak egy magyarázatom van: megőrültek az emberek. Mi mással lehetne azt magyarázni, hogy ennyien kijöttek egy papírforma kettes meccsre, úgy hogy az előző héten is veszítet a DVTK?

Jó, persze ott az új lelátó, ami mindenkinek régi vágya, de attól nem lesz jobb a foci, ráadásul szerintem télen kifejezetten kellemetlen egy fűtetlen helyen üldögélni. És az álóhelyről nem úgy látszott, hogy szájtáti emberek vettek jegyet, hogy megnézzék a lelátót, hanem valódi Diósgyőr-szurkolók töltötték meg a napos oldalt.

Magyarázatnak jó Tornyi Barna visszatérése is, de aki reálisan gondolkodik, az tudhatja, két hónap alatt nem lehet csodát tenni. Máig a fülemben cseng Sisa Tibor nyilatkozata, miszerint azzal kezdte a ténykedését Diósgyőrben, hogy az 1-2 húzásos támadásokat begyakoroltatta, mert ahhoz, hogy többen vegyenek részt a támadásban, több passz után érjen oda a csapat az ellenfél kapuja elé, ahhoz több idő kell(ett volna).

Indokolhatnánk a focilázat az új igazolássokal is. Nem én találtam ki, Tornyi Barna mondta, hogy télen többnyire azokat a labdarúgókat lehet megszerezni, akikkel valamilyen baj van (nem fértek be a keretbe, sérültek voltak stb.) Arról nem is beszélve, hogy jó játéksokból jó edző keze alatt is csak idővel alakul ki csapat - lásd az előző gondoltatot.

De akkor miért volt kinn ~hatezer ember? Mondom, megőrültek az emberek! Erre bizonyíték a fantasztikus hangulat és a vesztes meccs utáni ünnep is.

Visszatérve az elejére, végül Tornyi nem változtatott a Debrecen elleni kezdőcsapaton, igaz nagyon oka sem volt rá. Jeknic felépült, de gondolom a Debrecenben jól játszó védelmet nem akarta megbontani, illetve Balajti is játékra jelentkezett, de azt is megértem, hogy inkább két rutinos csatárral kezdett (illetve ahogy írtam, most térhet vissza a normál kerékvágásba Balajti csapatba építésének fokozatossága). Nem tudom, utólagos belemagyarázás-e, de a középpályán lett volna leginkább indokolt a váltás, de kire? Zsivoczky (megkérdeztem, így szeretné, ha írnánk a nevét) úgyszintén sérülés után tért vissza, Sadjoval megégett Tornyi Debrecenben és talán betegeskedett is, George igen, őbenne lehet vmi. Takács folyamatosan kereten kívül van és Búrányhoz hasonlóan ő is inkább védekező típusú játékos, Ricketts pedig a lemaradását próbálja behozni. Ki van még rajtuk kívül? Talán senkit nem hagytam ki. De igen, Huszákot, aki sérülés miatt nem játszott, de a későbbiekben igencsak ott lesz a kezdőcsapat környékén.

Néhányan elégedetlenkedtek a meccs után, hogy nem voltak mindent elsöprő rohamok, de szerintem ezt még nem lehet elvárni a csapattól. Viszont annak ellenére, hogy ezúttal nem rúgott gólt a DVTK, volt néhány valódi helyzet, nem csak kísérlet, mint Debrecenben. Brnovic és Vukadinovic lövését akár még az utóbbi kategóriába is lehetne sorolni, de Roszel kapufája és Balajti kiugrása már inkább biztató volt. És azt hiszem itt a kulcsa a DVTK idei tavaszának, illetve most következik ennek a blogbejegyzésnek a lényege:
véleményem szerint szép, hogy nem vertek cipóra a bajnokesélyesek, de igazán majd a középcspatok és a közvetlen vetélytársak ellen dől el a kiesés kérdése. Ellenük pedig - remélem - egész más lesz a játék képe, nem védekezésből kell gyorsan átmenni támadásba, hanem nem is olyan nagy túlzással még a hátvédeknek is lesz támadó feladatuk. Kulcskérdés, ezt hogyan sikerül megoldani.

A szurkolókkal kezdtem, velük is fejezem be. Az élőkép miatt biztosan emlékezetes marad a meccs, ráadásul azt megőrzik a fotók és videók. Azt hiszem, bennem mégis az az élmény rögzül, mikor kijött a csapat a kanyar elé megköszönni a biztatást, de a Sadjo-incidens következtében megálltak a pálya sarkában. Aztán egyszer csak Bognár fogta magát, átugrott a reklmámtáblákon fittyet hányva minden korábbi, a pacsizás "betiltásáról" szóló bejelentésre a csapat pedig követte a kerítéshez. Jó érzés volt! (Tetszett az egész stadionos sálazás is, de remélem az csak a kezdete egy nagyon szép szokásnak. Nem tetszett viszont a meccs eleji himnusz, bízom benne, az csak az avatásnak szóló egyszeri alkalom volt - mellettem egyébként így értékelték: a legalább tudta a szöveget!)

Játékosonkénti értékelés

Mindaugas Malinauskas: Ez a meccs sem rajta múlt. Talán olyan őrültesen nagyokat nem védett mint Debrecenben, de volt azért bravúrja. A gól előtt nekem úgy tűnt, hogy a hosszúra indult el, de hogy Nikolic csapta be, vagy valóban a hosszúra akarta rúgni, csak a rövidbe pattant, azt maximum a Videoton játékosa tudná megmondani.

Bognár Zsolt: Ezúttal bizonytalan volt, talán emiatt nem is ment fel annyiszor.
Zoran Supic: A gól az ő lelkén szárad, övé volt a labda, de nem vette birtokba, így tudta Alves megszerezni. Ettől az egy, jó nagy hibától eltekintve jól játszott, csak kisért az ősz, amikor mindig közbejött valami gikszer a védelemben.
Igor Gal: Malinauskashoz és Supichoz hasonlóan ezúttal róla sem az maradt meg, hogy a Debrecen elleni meccshez hasonlóan mennyiszer mentett az utolsó pillanatban. Erőltetem a memóriám, de nagy momentuma nem jut eszembe, csak egy előretörése, illetve az, hogy mintha ezúttalm is előrement volna vészcsatárnak.
Zámbó Bence: A második félidőben szinte előttem játszott, ennek ellenére nem tudok róla se jót, se rosszat írni. Viszont az tény, Nagy Dániel ismét élt, főleg az első félidőben jöttek be a labdái.

Dobos Attila: Jogos volt a cseréje, nem sokat tudott hozzátenni a meccshez.
Dejan Vukadinovic: A lövése nagyon szép volt. Vele kapcsolatban továbbra is az a nagy kérdés, hogy megragad-e védekező középpályásnak, vagy visszatér a jobb középpályára, esetleg balhátvédnek.
Lippai Ákos: Sok embernek nem tetszett a játéka, de benne van fantázia. Érje utol magát és biztos vagyok benne, hogy a gyengébb csapatok ellen, mikor inkább az ellenfél térfelén lesz a játék, sok hasznát látjuk majd.
Roszel Róbert: Brnovic passzát nagyon szépen vette át, és lőtt belőle egy kapufát, de már az első félidőben is volt egy fejese, ami nem ment kapura, több volt benne.

Bajzát Péter: Nagyszerű labdát adott Balajtinak, de nemhogy gólt nem lőtt, még valódi gólhelyzetbe sem került. Ismét azt tudom írni, nagyobb támogatás kellene a középpályáról is.
Bojan Brnovic: Neki az első félidőben volt meg a helyzete, amit nem mindenki vállalt volna el, nem sokkal tévesztette el a jobb felsőt, a második helyzetben pedig a kapufán múlott, hogy nem iratkozott fel a gólpasszadók közé. Ez akkor is egy helyzet és nulla gól. A többit lásd eggyel feljebb.

Balajti Ádám: Beállt, majdnem rúgott egy gólt. Ez fekszik neki, legyen hely a futáshoz, húzogatáshoz és az direkt jó, ha frissen a fáradt védőkkel találja szemben magát. És akkor lehetnek akár négyen is, tisztára játssza magát és lő . Csakhát labda nélkül Bajzáthoz és Brnovichoz hasonlóan ő sem megy semmire.
Zsivoczky Norbert: Itt nem az emlékezetem hagy cserben, a meccs után sem tudtam volna egyetlen Zsivoczkyhoz köthető momentumot felidézni, javítsatok ki, ha ez az én hibám!
George Menougong: Pályára lépett.