Játszik-e a szerencse?

Sokszor írom én is, hogy egy kis szerencsével így vagy úgy alakulhatott volna egy mérkőzés. Azt tudjuk, hogy a "ha" nem játszik, de játszik-e a szerencse?

Alapesetben elfogadom azt a magyarázatot, hogy a jó- és a balszerencse, a javunkra és ellenünk irányuló bírói tévedések száma hosszú távon kiegyenlíti egymást. (Az egyszerűség kedvéért ne menjünk abba bele, hogy egy jogtalan 11-es 5-0-nál is jogtalan és 0-0-nál is, mégis egészen más lehet a következménye.) Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor Viskovic, Milcic és Lakatos öngólja után várhatnánk, hogy tavasszal az ellenfelek nem is Kovács/Somodi/Kodalaev/??? kapujára, hanem a sajátjukra támadnak és oda próbálnak gólt rúgni.

De pont az öngólok kapcsán jut eszembe egy másik régi mondás, a szerencse azt támogatja, aki tesz is érte. Ha fel sem bukkanunk az ellenfél kapuja előtt és még beadás sincs, nemhogy kapuralövés, akkor biztosan nem vét öngólt az ellenfél védelme. Ezért szoktam azt írni, ha nem is megy a játék, akkor is be kell szorítani őket, ott kell tartani a 16-os környékén a labdát, a folyamatos figyelem miatt majd elfáradnak, és hibáznak (öngól, 11-es stb.)

Fel lehet tenni a kérdést, túlmisztifikálom-e a szerencse kérdését a fociban, avagy van-e értelme egyáltalán ennek a posztnak. Szerintem van, mégpedig azért, mert minél jobb egy bajnokság, annál inkább a tudás dönt és fordítva, minél gyengébb a színvonal, annál inkább a szerencse. Egy példával megvilágítva: ha egy vizsgára a 20 tételből 10-et megtanulsz, akkor nagy mértékben a szerencsén múlik, hogy hányast kapsz, de ha mind a 20-at bevágtad, akkor már csakis rajtad. És sajnos a magyar foci még 10 tételt sem tud...

Tehát: szerencse fel!