1-2, 1-3, 0-3 (FTC - DVTK 0-3)

Amikor elkészül a szezon előtt a sorsolás, sokan azzal kezdik, hogy mikor játszunk a Fradival, Újpesttel, Nyíregyházával stb. Engem ennyire nem hoz lázba egy FTC elleni meccs már hónapokkal előtte, de kétségtelen, az Üllői útra lehetőség szerint elutazok (ha jól számolom, akkor most hatodik alkalommal).


Ezt az igyekezetet tetézte azt, hogy a kincstári optimizmuson túl most valós esély is volt a győzelemre, nem is beszélve arról, hogy a korábban elhullajtott pontok miatt a Diósgyőrnek akkor is nyerni kellett volna, ha a Manchester Unitedhez utazik. De arra, hogy 3-0-ra is vezetünk, azért nem számítottam.

A meccs nem indult jól számomra, mert nem láttam az elejét. A vonat mintegy félórát késett, a rendőrség pedig teljesen töketlen volt. Ha volt is valami tervük arra, hogyan érjünk oda a kezdő sípszóra, az teljesen dugába dőlt a késéssel, pedig így is ott volt Pesten mindenki egy órával a meccs előtt. A Keleti - Üllői út lehet vagy 20 perc, szóval egy normális szervezéssel még be is melegíthettünk volna. Ehhez képest metróval mentünk, ahol majd minden megállóban volt egy "okos" ember, aki nem állta meg, hogy beszóljon/beintsen az amúgy is csak erre váró tömegnek. Több érdekes jelenetet is láttam a nap folyamán, az egyik a metróban történt, egy rendőr visszarántott az ablakból egy zöldnek(?) kiabáló diósgyőrit, de azonnal ketten ugrottak a helyére.

A Nagyvárad térre érve néhány fradista várt ránk, mire ma sem rekonstruálható módon kiszállt mindenki. A saját fülemmel hallottam, hogy a rendőrök mondták, hogy kiszállni, de hogy nekünk szólt, vagy egymásnak, hogy megakadályozzák a balhét, az nem derült ki. Már hallottam, hogy milyen balhé volt a metróállomáson. Elárulom, semmilyen. A rendőrök felkergették az emeletre a fradistákat, akik onnan köpködtek. Azt nem mondom, hogy néhányan nem szívesen mostak hátat este, mert fájt a gumibot nyoma, de ez a rendőrök impotenciája, akik inkább rásóznak egyet az emberre, minthogy előállítanák. Mindenesetre itt állt néhány percig a szerelvény, kérdeztem az egyik rendőrt, merre tovább. Azt válaszolta, vissza a metróba, majd alighogy leültünk már szóltak is, mégis szálljunk ki, gyalog megyünk. Két dolog vált ekkor világossá: 1, örüljünk, ha a meccs kezdésére odaérünk, 2, a rendőrség kapkod, nincs kellően felkészülve, rögtönözve próbálja megoldani a biztosítást.

Egy, az Üllőivel párhuzamos néptelen utcán sétáltunk a stadion felé, majd mikor már mellé értünk megálltunk és vártunk és vártunk és vártunk. Kiderült, a rendőrségnek az a terve, kezdődjön el a meccs, menjenek be a hazai szurkolók, majd a stadiont megkerülve visznek minket a vendégszektorba. Csak tervnek volt jó, mert a fradisták egy részét alig érdekelte a meccs, volt, aki be sem ment, míg mások a játék helyett minket néztek, mikor végre elindultunk. El sem tudom képzelni, mi történik, ha nem 300-an, hanem ezren vagyunk. Érdekes gondolat volt, hogy 1998-ban mi is és a fradisták is kb. háromszor annyian voltunk, mégis lement a meccs nagyobb balhé nélkül, pedig akkor is mi nyertünk.

Már a vendégszektor alatt nyomorogtunk, amikor nagyobb kiabálást hallottam. Gólt lőtt a Ferencváros. De mégsem, annak azért nagyobb hangja lett volna. Akkor egy nagyobb helyzet. Mégse, gól, de mi lőttük, mondták mellettem. Ekkor elkezdett ünnepelni a tömeg, én csak akkor követtem őket, mikor a feljáró tetején láttam ugrálni egy olyan embert, aki látta az eredményjelzőt.

Mintegy 20 percet késtem és nagyjából 25 percet nem játszhattak le a csapatok, így amit írok a meccsről, azt 45 perc alapján írom (meg a gólösszefoglalók).

A csapat gyakorlatilag végig ugyanabban az összeállításban játszott, Szabó Viktor talán egy percet, ha pályán volt.

Kovács Z.
Bognár Zs., B. Milicic, V. Jeknic, D. Vukadinovic
Búrány Z.
Takács P., Huszák T., Lippai Á., Ivancsics G.
Balajti Á.

Tehát Jeknic visszatért az eltiltása után, ahogy Aczél elmondta, a fejjátéka szólt mellette Viskoviccsal szemben. A balhátvéd Vukadinovic lett, míg Taki kiszorult a középpálya jobb oldalára, ahonnan Huszák bentebb lépett. Gohér és Lipusz pedig még rosszabbul járt, hiszen ők a kezdőből szorultak ki.

Kívülről és utólag nagyon könnynű okosnak lenni, ki is szoktam használni ezt a lehetőséget, de most azt kell mondjam, Aczél Zoltán minden húzása egyenként bejött. Amikor a meccs előtt mondta, hogy a Fradi ívelgetéseire készülnek, csodálkoztam, mert újabban tudtommal már nem ívelgettek annyit, erre azt láttam, hogy Milicic és Jeknic többet fejelt, mint rúgott a labdába. Féltette a csapatot az erélytelen bírótól, nem is alaptalanul, mert Balajti esetét mindenki ismeri, de Takács Petit is gyomron vágták a sárgája előtt és több büntető jellegű szabálytalansága is volt a fradistáknak. Úgyszintén tartott attól, hogy a 16-os környékéről körbelövöldözik a hazaiak a kaput a bíró jóindulatának köszönhetően. Ez is így történt, ha Ferenczi nem nagyon feltűnően könyökölt, akkor a védők ellen fújt Sulyok.

Tényleg sokat védekeztünk, de számomra is meglepő higgadtsággal. Lelki szemeim előtt egy első félidei szituáció tűnik fel, mikor a balhátvéd posztján 3-4 passzal csalogattuk a fradistákat, majd utána vágta előre Lippai a labdát. Időhúzásnak is jó volt, demoralizálásnak még jobb.

Az viszont igaz, a stabil védekezésből nem nagyon sikerült rettegésben tartani a hazaiakat, nekik maximum akkor telt meg a nadrágjuk, ha szabadrúgáshoz jutott a DVTK. Ivancsics beadása hajszálpontos volt, Jeknic nagyon szépen csúsztatta meg. A helyszínen viszont majdnem fogtam a fejem, mert elsőre úgy tűnt, éppen Milicic elől fejeli el védőtársa a labdát. Ha Milicicnek több szerencséje van, akkor akár a meccs hőse is lehetett volna két góljával, mert Lippai beadásáról sem sokkal maradt le. Így Balajti felé ment a labda, aki úgyszintén nem érte el, de sebaj, nem közvetett szabadrúgás volt.

És idén már másodszor dőlhettem képzeletben hátra, 3-0-nál tudtam, itt ma ez a Fradi nem egyenlít. Sok gyenge csapatot láttam már az idén a Pápával kezdve a Vasason, Honvéden át a Nyíregyházáig, de az FTC mindegyiket alulmúlta. Találtak egy gólt, mert szétnyílt a sorfal, de amúgy arra rúgták a labdát, amerre álltak. Most már azt is el tudom képzelni, hogy az angol edzők azért választották ezt az egyszerű taktikát, mert másra alkalmatlan a keret. Az kérdéses volt számomra, hogy rúgunk-e további gólokat, mert éppen a fellazuló védelem ellen élő Balajtit cserélte le Aczél, de nem derült ki, hogy Szabó Viktor mit tud tenni, mert kezdetét vette a balhé.

Illetve balhé már korábban is volt, mert a játék közben a kapus mellett leeső görögtűz igen erőteljesen befolyásolta a teljesítményt, nem lepődnék meg, ha Kovács Zoli a fény miatt nem tudta volna megfogni a labdát. Majd jöttek a bedobálások, rendőrök, erre tényleg nem érdemes sok szót vesztegetni, látható volt a zöldek nem akarják, hogy lemenjen a meccs. Amikor 2000 tavaszán Diósgyőrben szakadt félbe a DFC - Dunaferr, akkor nagyon hasonló események történtek, azzal a nagy különbséggel, hogy akkor nem kiesett, hanem megszűnt a DFC. (Ráadásul a Fradi most még ki sem esett.) Értem én az elkényeztetett srácokat, nem ízlik nekik a sok vereség, de ők hitték el, mert el akarták hinni, hogy a Fradi csak bajnok lehet. Hát nem. És egyre inkább nem.

Most, néhány nappal az események után leginkább azért vagyok szomorú, mert a hazai szurkolók miatt nem tudtuk istenigazából megünnepelni a győzelmet. A csapatot beparancsolták az öltözőbe és ablakon keresztül mégsem olyan a Hé, fiúk! - még ha Takács Peti is vezényli - mint a zöld gyepen. Így sem szomorkodtunk, de azért van egy kis hiányérzetem.

A meccs után ismét jött a rendezői tanácstalanság, minket még véletlenül sem tájékoztatott senki egészen 8 óráig. Lementünk a szektor alá, ahol a rendezők teljesen indokolatlanul rátámadtak a szurkolókra, majd vissza a lelátóra. Ott jól elvoltunk, bár ha még néhány órán keresztül ott tartanak, akkor biztosan szegényebbek leszünk néhány lefagyott végtaggal. De lagalább tudtam beszélni néhány ismerőssel, láttam Horváth Szabolcsot, aki a keretből kiszorulva is eljött a meccsre, más pedig panorámaképet készített, hiéba mondtam, hogy sötét van ;-)

Az üres stadionban várakoztunk (Fotó: eletunknapjai.tar.hu)

És időközben a rendőrség is rájött, milyen hasznos jármű az autóbusz és mennyivel gyorsabban lehet vele haladni, mint a gyaloglással kombinált metróval. Így miután elhagytuk az Üllőit, már teljesen eseménytelenül érkeztünk meg a Keletibe. Kíváncsi vagyok, meddig tart a memóriájuk, következő alkalommal már odafelé is busszal visznek, vagy ismét a metróval próbálkoznak.

Végezetül a megfejtés, hátha van valaki, aki nem érti a címet. (Egyáltalán, érti valaki?) Lemaradtam az első gólról, így saját szememmel "csak" 2-1-es sikert láttam, a valóságban 3-1 volt az állás, mikor a bíró félbeszakította a meccset, amit végül a fegyelmi bizottság 3-0-lal írt a javunkra.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Egy hibája volt, amikor mellette esett le a görögtűz, az megzavarta. A gólhoz véleményem szerint semmi köze még ha közel is ment hozzá a labda, mert azért áll ott a sorfal, hogy a kapusnak ne kelljen azt a területet védeni.

Bognár Zsolt: Most nem volt annyira kiemelkedő, mint a Paks ellen, de biztosan fogta a jobboldalt.
Boris Milicic: Jekniccsel kettesben kifejelt mindent, nem engedte élni Ferenczit annak ellenére, hogy a bíró próbálta elvenni a kedvét a szoros emberfogástól. Ha végigmegy a meccs, nem biztos, hogy Sulyok engedi neki végigjátszani a 90 percet. És nem sokon múlt, hogy szerezzen két gólt.
Vlado Jeknic: Stabil védekezés, gól, egy védőtől sokkal többet nem is lehet elvárni.
Dejan Vukadinovic: Nagyon magabiztosan zárta le a baloldalt, úgy tűnik, meg is ragad azon a poszton.

Búrány Zoltán: Inkább nem írok semmit, ha sikerül megnézni a meccs felvételét, akkor direkt figyelni fogok rá.

Takács Péter: Annak ellenére, hogy a DVTK első csapatában keveset játszott jobboldali középpályásként, lehet, ez lesz az igazi posztja, legalább is nagyon zavarta az ellenfél bal oldalán feltűnő játékosait, hogy egy labdaszerző áll előttük. Ha minden kötél szakad, jöhet a lelátóra vezényelni a Hé, fiúkat.
Huszák Tamás: Góljával megalapozta a győzelmet - ha kevésbé szerény lennék, akkor azt írnám, eldöntötte, mert azt írtam a meccs előtt, hogy aki az első gólt lövi, az nyer. Amúgy ő is inkább védekezett, de ha minden meccsen lő egy gólt, akkor felőlem akár át se lépje a felezővonalat. (Jó kis értelmi zavar)
Lippai Ákos: Így kell beadni. Ha beleér valaki, akkor gól, ha nem, akkor is. Mivel a meccs eleji lövését nem láttam, ezért nekem inkább a védőmunkája és a labdakihozatalai maradnak meg ebből a meccsből.
Ivancsics Gellért: A másik beadó. Sok szép és emlékezetes megmozdulást nem tudok felidézni, ő is inkább védekezett, mint támadott

Balajti Ádám: Profihoz méltón viselte Dragóner brutalitását, többre mentünk vele, mintha ámokfutásba kezd utána. A kitámadó Fradi ellen jött volna el az ő ideje. Így, hogy a védők, középpályások gólt szereztek, nem hárult akkora teher rá.

Szabó Viktor: Mondanám, hogy eggyel több NB I-es meccsen lépett pályára, de az FB törölte a meccset.