Egy élvezetes meccs (DVTK - Makó 5-0)

Régen láttam ennyire szórakoztató félidőt, mint ami a DVTK - Makó első játékrésze volt. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen a magyar foci, azon belül az NB II., nem kényeztetnek el minket. De azért jó a sport, mert egy koncerttel ellentétben itt nem jól kell játszani, hanem csak az ellenfélnél jobban. De ugye ismerős a szituáció, hogy egy forró nyári melegben (vagy éppen csontig hatoló téli hidegben) lejátszott edzőmeccsen a 8. gólnak már csak megszokásból tapsol az ember, hiszen az az ellenfél arcpirító hibájából esett sokadik találat?

A DVTK - Makó meccs első félideje nem ilyen volt. Persze nem állítom azt, hogy a makóiak BL színvonalat képviseltek, de nem saját magukat verték meg, hanem a DVTK egyszerűen klasszisokkal jobb volt. Az nem kérdés, hogy osztálykülönbség mutatkozott a két csapat közt, maximum az, hogy hány osztály. Ez a különbség elsősorban abban mutatkozott meg, hogy testben és fejben egész egyszerűen gyorsabb volt a DVTK összes játékosa. És óriási volt a technikai fölény is. A magyar foci - egyik - nagy problémája, hogy nagyon kevés a tiszta játékidő. Ezért részben a bírók a felelősek, mert minden apróság miatt sípolnak, másrészt a játékosok, akik sokszor nagyon gyatrán passzolnak és sokat megy ki a labda. Ezen a meccsen viszont azt éreztem, hogy folyamatos a játék, a passzok nem megakasztják, hanem éppen előre viszik a támadásokat és több hosszú indítással is sikerült zavart okozni az ellenfél védelmében.

A második félidő már kicsit laposabb volt, de elsősorban az ellenfél hibájából. Nagyon visszaálltak, nem hagytak teret a játékra, így látványos foci helyett eredményes focit láttunk. Ismét bejött a pontrúgás utáni szituáció. Többször akartam már írni, de valahogy mindig kimaradt: érdemes megfigyelni, hogy általában nem véletlenül kerül szögletre a labda a gól előtt, hanem egy-egy nagy lövésnél örül a kapus, hogy "csak" szöglet és nem gól. Aztán egy perccel később megbánja.

Nagyjából arról szól a poszt, hogy az első félidőben volt a szép játék és a második félidőben jöttek a gólok. Ennek ellenére maguk a gólok nagyon szépek voltak. És itt nem arra gondolok, hogy Granát milyen szépen lőtt a kapus feje fölött, mert a bombagólokról az a véleményem, hogy ha valaki elég sokszor próbálkozik, akkor a megye 1-ben is lőhet nagy gólt. A különbség a jó és a kevésbé jó játékos közt az, hogy van, aki szezononként bikázik 1-2 gólt, más pedig pályafutása alatt. Ezért számomra az a szép gól, amit kijátszik a csapat. Granáté ilyen volt, mert Vadász nagyszerűen hozta a fel a labdát, Arze okosan tette Lippai elé, aki nagyszerűen ugratta ki Granátot és utána már jöhetett a bomba. Úgyszintén Gohér gólja, ami nem bomba volt, mert nagyon ügyesen tolt egyet úgy a labdán, hogy már nem is kellett erősen lőni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Volt egy nagy védése, amúgy nem sok dolga akadt. Ha 0-0 az állás, biztosan nem cseréli le Benczés Miki.

Vadász Viktor: A védelemből ő a legkevésbé támadó szellemű játékos (lásd még, mindenki lőtt már gólt, őt kivéve), ezért volt különösen szembetűnő, hogy mennyi akció indult tőle. És most már feltűnt az ellenfél 16-osánál is, igaz még nem helyzetben, hanem beadással.
Igor Gal: Hátul neki sem akadt sok dolga, többnyire biztosított.
Savo Raković: Hasonlóan Galhoz. Egy olyan jelenet ugrik még be, amikor egy szimpla szabadrúgásnál, amiből azért jó sok van egy meccsen egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a két középső védő az ellenfél 16-osánál helyezkedik. Ez sem volt kockázatos ezen a meccsen.
Gohér Gergő: Meglőtte második gólját, és ahogy írtam, külön öröm, hogy nem bombagól volt. Hátha ez meghozza a kedvét és máskor sem csak távolról kísérletezik és a többiek is bíznak benne, hogy a végén friss erőként feljön hátulról.

Vicente Arze: Nagyot játszott az első félidőben, a másodikban már nem tudta megismételni. Övé a meccs jelenete, ahogy kapufája előtt átvette a labdát, az zseniális volt. A foci már csak ilyen, nem abból lesz gól, ami szép. És ha az első percben belövi helyzetét...
Mohamadou Abdouraman: Mivel nem jött nagyon az ellenfél, ezúttal nem volt olyan látványos a játéka.
Lippai Ákos: Kettős teljesítményt nyújtott. A mezőnyben szuper volt, amilyen gólpasszt és passzokat adott, az kitűnő, a kapu előtt azonban mintha el lenne átkozva. Szerencsére a labdáit tudják hasznosítani a társak, így nem hiányoznak a góljai.
José Luque: Tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált: megvolt a szokásos gólpassza szögletből, amit szabadrúgás után maga harcolt ki. Azaz dehogynem, a makóiak szerintem ma is arról álmodnak, ha kicsit nehéz ételt vacsoráztak, hogy végre legalább szemmel tudták követni Arzét, amikor hirtelen eltűnt és jött helyette egy spanyol. Az oldalváltás majdnem egyből be is jött, hatalmas lövését azonabn a kapus bravúrral védte.

George Menougong: A mezőnyben neki is voltak jó megmozdulásai, de sokszor nem került gólhelyzetbe. Legnagyobb lövésnél a labda már-már túljutott a kapuson, de végül mégis elakadt. Az első gólpassz viszont az övé!
Granát Balázs: A csatárt a góljai minősítik. Nagyot és szépet lőtt és ezen kívül is volt helyzete, amiből nem sok híján duplázhatott volna.

Pál Szabolcs: Kell ennél jobb visszatérés, mint első érintésből gól? És ezt még megfejelte egy gólpasszal is. Lassan kiderül, mennyire volt hasznos igazolás a télen.
Tajti Norbert: Ha jól láttam, akkor kézzel nem is ért labdába az egész mérkőzésen. A hazaadásokat kiadogatta (amúgy is a cselezős kapusok közé tartozik), amikor védenie kellett, akkor azt is lábbal tette. Jól helyezkedett, de ismét idézem Brockhausert, akinek a ‘90-es években felvetették, hogy könnyű dolga volt, mert minden labdát belerúgtak: "Mit gondolnak, miért éppen ott álltam?"
Bacsa Patrik: Elvett tőle egy gólt a vendégek védője, de szerintem ő sem bánkódik.

DVTK - Makó videó (2010-2011, 23. forduló)

Összefoglaló és Benczés Miklós, Kolozsvári János, Tajti Norbert és Pál Szabolcs nyilatkozata.

Két meccs volt (Nyíregyháza - DVTK 2-3)

Igen, valójában két meccs volt a Nyíregyháza - DVTK. És nem a közhelyszerűen emlegetett pályán és pályán kívül - a pályán kívül ellenfél hiányában elmaradt, mert ugyan az ellenfél megjelent, de semmit nem mutatott fel - felosztásra gondolok, hanem arra, hogy egészen másként láttam ezt a meccset a helyszínen és a képernyő előtt.



A hasonlóság annyi, hogy mindkétszer magabiztosnak láttam a sikert, azonban ezt a lelátóról inkább a Nyíregyháza gyengeségének, mint a saját jó játékunknak tudtam be. Az ismétlést nézve viszont sokkal inkább kijött – főleg az első félidőben – a középpályák közti különbség. Mentek a passzok, ahogy megszoktuk, más kérdés, hogy ezúttal ebből nem lett gól, de erről majd George értékelésénél írok többet. Csak egy apróság, hogy milyen rossz a nyíregyházi vendégszektorból a "kilátás": szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, már ment fel a vérnyomásom, és szorítottam, nehogy gól legyen, amikor láttam, Radoš mindössze két játékost álít a sorfalba. Ja, hogy ilyen távol van a kaputól? És akkor még nem említettem, hogy a kedves házigazdák véletlenül sem bontották le a dobóatléták védőhálójának oszlopait, hogy egy kicsit komfortosabban érezzük magunkat.

Ez egész egyszerűen kitolás, mert arra sem foghatják, hogy nem sejtették ilyen sok vendégszurkoló érkezik. Pontosan tudták, hogy kétezer jegy fogyott el Miskolcon (és talán a maradékot is eladták a mérkőzést megelőzően a vendégszektor bejáratánál). Tudtam az eszemmel, hogy kétezer ember nagyon sok, de ahogy végignéztem a lelátón, mégis szívmelengető volt és egyúttal felemelő is. A mérkőzés végi Hé, fiúk!-at, pontosabban az azt követő visszhangot pedig azt hiszem nem fogom elfelejteni. Volt kollégáim állítólag a Nyíregyháza belvárosában található Szon szerkesztőségében is hallották.

A DVTK a szokott felállásban kezdett, semmit nem változtatott Benczés Miki. Volt benne kockázat, hogy egy várhatóan támadó szellemű ellenféllel szemben Dobos, Lippai és Luque is szerepel a középpályán, de ez a Lippai már nem az a Lippai, aki még 1-2 éve is fel volt mentve védekezésből és Luque sem az a sztár, aki csak a támadással törődik.

És végül részben a középpályák közti különbség döntött (no meg a helyzetkihasználás). A Nyíregyháza nem tudta átjátszani a középpályánkat, egyedül az ívelgetés maradt számukra. Ezzel szemben Luque gólpasszt adott, Lippai szintúgy, Dobos pedig gólt lőtt, nem különben Abdouraman. Mondjuk a két kapus közti különbség is megérne egy misét, nem is értem, Vojinović miért kispadozik, de ez legyen az ő bajuk.

Az előbb említettem egy helyi élményt, most egy másik, a tv elől: kb. tíz perc telt el, amikor hirtelen belém nyilalt a felismerés, ez egy NB II.-es meccs! A körítés egyáltalán, de az iram sem maradt el egy NB I.-es meccstől. A szabálytalanságok száma pedig még több is volt, de ez a nyíregyháziakon múlt, ezzel próbálták kompenzálni a hiányosságaikat. Kiser Marcit kérdeztem, hogy neki mi a véleméyne a meccs színvonaláról és ő is megerősített ebben.

Végül e legfontosabb: mi nyertünk!

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Kapott két gólt, de igazából egyikben sem volt hibás. A mérkőzésen sok dolga nem akadt, egy-egy lövést kellett védenie, de bravúrra nem volt szüksége. Ezen kívül labdákat kellett lehúzogatnia, ami nem okozott problémát, hiszen ez az egyik legfőbb erénye. Legemlékezetesebb a Rajzáttal vívott párharca marad, amit végül ő nyert (főleg, ha ma bajzát hiányában nem tud nyerni a Nyíregyháza Vecsésen), bár elismerte, könnyen kiállíthatták volna.

Vadász Viktor: Nem volt egyszerű dolga, de megoldotta. Ő is bizonyíthatta, hogy komoly meccsen is lehet rá számítani.
Igor Gal: Hatalmas harcot vívott Bajzáttal és Eyengával. Bajzáttal nem csak sportszerűen, ő volt a kirobbantója a végül két sárgával végződő Radoš-Bajzát csatának is.
Savo Raković: Ahogy telnek-múlnak a mérkőzések, úgy hiányzik egyre kevésbé Budovinszky a védelem közepéről. És most már azt is tudjuk, hogy Savo nem csak néhanapján támadó ellenfelek ellen tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hanem bírja a folyamatos nyomást is. Ja, és fejelt egy gólt is.
Gohér Gergő: Neki a támadások segítése a fő erőssége, erre ezúttal nem sok lehetősége adódott.

Dobos Attila: Menny és pokol. Azt nem értem, miért kapott 8-ast a Nemzeti Sport tudósítójától, mert annyira azért nem volt jó, igaz legalább ekkora tévedés lenne, ha azt írnám, hogy rosszul játszott. A kiállítását benézte a bíró, főleg úgy, hogy egyből pirosat adott. (Ezt kompenzálhatta a fegyelmi bizottság azzal, hogy csak egy mérkőzre tiltotta el.) A gólja kapcsán a helyzetfelismerése érdemel dicséretet, hogy gondolkodás nélkül elindult Granátot segítve. A kiállításánál pedig az volt a nagy, hogy nem szította fölöslegesen az indultatokat, beletörődött a megváltoztathatatlanba.
Mohamadou Abdouraman: Rengeteg feladata volt, mert a középpálya szokásos kontrollálása mellett a visszalépő Eyengára is figyelnie kellett. Korábban sorra nyerte a párharcokat, most emberére talált, nem mindent sikerült elfejelni. Azonban a gólja megadta az alaphangot, ha vezetett a DVTK ebben a bajnokságban, akkor mindig meg is szerezte a három pontot. És ne feledkezzünk meg a harmadik gólról, mert Abdou indítással kombinált szerelése teremtette a lehetőséget Granát és Dobos előtt.
Lippai Ákos: Adott szögletből egy gólpasszt, de ezen túl is jól játszott. Az "új" Lippaihoz méltóan védekezett és a "régihez" méltóan passzolt.
José Luque: Már hat gólpassznál tart, nagyon szépen tette a labdát Abdou fejére. Az ő védekezése is dicséretet érdemel, de emellett volt néhány parádés indítása is. Arról már nem tehet, hogy azokból nem született gól.

George Menougong: Nem is tudom, láttam-e már ilyen gyengén játszani. A többiek sem segítettek neki azzal, hogy sok labda érkezett magasan, amit rendre elfejelt az egy (két?) fejjel magasabb védője. Amikor lábhoz jött a labda, azzal sem tudott mit kezdeni, mert a hosszú lábú védő akkor is sokszor elpiszkálta előle. Ennek ellenére lőhetett volna egy gólt, de amikor az első félidő végén egyszer le tudott fordulni, akkor a kapusba lőtt az ötös sarkáról.
Granát Balázs: A harmadik gól előtt olyan erényeket csillogtatott, amit korábban nem láttam tőle. Egy félpályán keresztül vezette a labdát és a végén rendkívül önzetlenül adott középre. A mérkőzés további részében nagyot küzdött.

Nagy Tamás: Elég nehéz szakaszban állt be, ráadásul rögtön pályára lépése után gólt is kaptunk. Végül nagy hibát nem követett el, de sokat nem is tudott hozzátenni a meccshez.
Vicente Arze: Ahhoz képest, hogy mennyit játszott, nagyon sokat szabálytalankodtak ellene, kár, hogy nem mindegyiket fújta be a bíró.
Pál Szabolcs: Pályára lépett.