A jövő elkezdődött (DVTK U19 - Kaposvár U19 0-0)

Be kell, hogy valljam, még életemben nem voltam utánpótlás mérkőzésen - leszámítva az öcsém néhány serdülő meccsét, de annak is már jóval több 10 éve -, így gyakorlatilag el sem tudtam képzelni, illetve csak elképzelni tudtam, mi is vár rám a DVTK U19 - Kaposvár U19 osztályozó visszavágóján.

Azt tudtam, nagy a tétje a találkozónak, mert messze nem mindegy, hogy jövőre szinte megerőltetés nélkül nyerik a bajnokikat a fiatalok, vagy küzdeni is kell a pontokért. Illetve nem is a pontok a lényeg, az a szükséges rossz, hanem erősebb ellenfelek ellen jobban felkészülnek a későbbi felnőtt pályafutásukra. Ezért volt szükség a feljutásra.

A Vácon könnyedén sikerült átlépni, de a kaposvári odavágón két gyors góllal a hazaiak szereztek előnyt, ami ledolgozhatónak tűnt.

Ismét sokan voltak kinn a meccsen, bár az 1000 nézőt én túlzásnak érzem. Az 1200 ülőhely nagyságrendileg félig telt meg és az ultraszektorban is voltak jó páran. De ha „csak” 500 néző lett volna kinn, akkor az is a szezon legnagyobb nézőszáma minden bizonnyal, hiába nem követtem a korábbi mérkőzéseket.

Szerintem, aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudja, nem sikerült a feljutás, mégpedig elsősorban azért, mert kétszer kilencven perc alatt sem sikerült gólt lőni. Ez különösen azért nagy blama, mert szombaton azt láttam, a Kaposvár, de az egész mezőny leggyengébb játékosa a vendégek kapusa volt. Ha egy kicsit nagyobb szerencsénk van, akkor már a mérkőzés elején kiegyenlíthettük volna a hátrányt. De akkor megúszták a kaposváriak, később pedig a Diósgyőr nem tudott elég nagy nyomást gyakorolni a kapujukra.

Miért? Mert nem voltak elég pontosak a passzok. Betömörült az ellenfél védelme, így a kiugratásokra sem sok esély volt, amikor pedig egy jó meglátás után ment a labda, akkor az mindig a kaposváriaké lett. De ha pontos volt az átadás, akkor sem sikerült mindig tökéletesen levenni különösen a lőtt passzokat.

Rengetegszer veszítettük el azért a labdát, mert hosszan tolta meg a diósgyőri. Hogy ok-okozatilag hogyan függ össze, abba nem mennék bele, de az elpattant labdák miatt többet kellett sprintelni, ezért elfáradtak a fiatalok, ami miatt elpattantak a labdák és ismét lehetett loholni utána.

Ezzel el is értünk oda, hogy az erő is elfogyott. Aki látott már tizenéves gyerekeket focizni rutinos öregfiúk ellen, az láthatta, mindig a fiatalok fáradtabbak a végén, de nem azért mert rosszabb lenne az erőnlétük, hanem azért, mert ők erőből, gyorsaságból akarnak mindent megoldani. Ezt láttam most is. Labdajáratás helyett próbálták cipelni a labdát, egy egyszerű oldalpassz helyett jött 3-4 csel, amíg el nem vette az ellenfél a labdát.

Ráadásul egy trópusi zápor feláztatta a pályát, ez úgyszintén a védekező csapatnak kedvezett. A támadásokat egyetlen szempontból segíthette volna, de alig volt távoli lövés. Pedig ilyen csúszós füvön bármi megtörténhet, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy született is egy kapufa a füvön felgyorsuló lövés után.

De gól nem, ami azt jelenti, hogy a következő korosztály is egy langyos bajnokságban készül a nagycsapat keretébe kerülésre. Pedig ez a Kaposvár egy csöppet sem volt jobb a Diósgyőrnél.

Érdekes volt a közönség reakciója. Egy része egész egyszerűen nem tudta feldolgozni azt a tényt, hogy a pályán lévő diósgyőriek még utánpótláskorúak. Ugyanazt várták el tőlük, mint egy felnőtt játékostól. Ennél sokkal visszataszítóbb volt azok viselkedése, akik tizen-, huszonévesen a székben ülve és cigizve kérték számon a több futást. Mások pedig a csalódás ellenére tapssal búcsúztatták a pályáról lejövő játékosokat, mert lehet még nagy focista, aki elbukott egy U19-es osztályozót.

A meccs végén a pályára rohanásnak csak annyi értelme volt, hogy nem kellett egy újabb ünneplést fájó szívvel végignézni. Persze a BOON kivételével mindenki erre az egyetlen momentumra csapott le. Ha nincs a "balhé", akkor a Nemzeti Sport (szívesen linkelném, de csak nyomtatásban láttam), pepsifoci.hu számára nincs is hírértéke a dolognak. Nem is lenne ez baj a Blikk, Bors esetében, de egy magát sport és nem bulvárként definiáló médiaterméknél...

Mindent egybe véve ezek a srácok még messze nem NB I-es focisták, de néhányan azok lehetnek, ha rengeteget kell tanulnak, fejlődnek. Az én tippem Giák, Takács (ehhez nem kell sok ész, ő már most az), Esztergályos(?) és a 13-assal játszó középpályás. De azt is lehet látni, pusztán saját utánpótlásból lehetetlen megoldani a jövő nagy Diósgyőrének felépítését.

Játékosonkénti értékelés

Ez egy kicsit rendhagyó lesz, mert a bevezetőben írtak miatt nem ismertem a játékosok többségét.

Giák Tamás végig magabiztos volt, egy nagy védésére emlékszem. Csinált egy büntetőt - ügyes volt a kaposvári támadó -, de nagyszerű vetődéssel jóvátette.

Takács Péter szabálytalansága teljesen fölösleges volt, annál már csak az azt megelőző kötény tűnt nagyobb hülyeségnek. Rutinosabbnak gondoltam Takit annál, hogy egy ilyen fontos meccsen ekkora bakit kövessen el. Amúgy nem játszott rosszul, sokat szerelt, ő nem is fáradt el - csak fejben, mint a szabálytalansága mutatja -, viszont azt sem mondanám, hogy a hátán vitte a csapatot.

Balajti Ádám csak a fölösleges cseleivel tűnt ki, a végén már a kaposváriak simán körbevették, nem is védték le a passzt, mert rájöttek, úgysem adja a labdát. De az önzőségénél is nagyobb baj a jövőre nézve az, hogy nem elég jó a küzdőszelleme. Elvesztett labdát nem csak nem szerzett vissza, hanem sokszor meg sem kísérelte a szerelést. Persze, hogy elfáradt egy-egy sprint után, de hogy lehorgasztott fejjel vonszolja magát vissza, közben tíz-húsz mpéteres lesen akadályozza az esetleges következő támadást, az nem erő kérdése. És a legfeltűnőbb az a szituáció volt, amikor a második félidőben egész egyszerűen nem indult el egy labdáért, arra várt, hogy kimenjen, helyette a sokkal rosszabb pozícióban lévő kaposvári köszönte szépen és megszerezte.

Rajtuk kívül három játékost emelek még ki.

3-as (jobbhátvéd, a BOON-ról puskázva talán Esztergályos, mert a hivatalos honlapon nincs is 3-as játékos): a mezőny legjobbja, az öcsém már most betenné a felnőtt csapatba. Mindenesetre nem játszották át, rengeteg labdát szerzett, amit szépen tovább is tett. Talán posztja - szélső hátvéd - és alacsonysága miatt Sivákra emlékeztet. A többi védőnek nem sok dolga akadt, így róluk sokat nem tudtam meg.

13-as (középső középpályás, persze ilyen számmal sincs senki a dvtk.eu-n): jól osztogatott, pedig a fejsérülése után azt hittem, le kell cserélni.

10-es (jobbszélső): Az első félidőben azt hittem, nyerőember lesz. Nagyon szépen ment el többször is a jobb szélen, persze volt, amikor beadás helyett inkább befelé cselezett, de szomorúbb, hogy a második félidőre teljesen eltűnt. Amennyire jó volt az elején, annyira semmit nem csinált később.

Most ti jöttök! (DVTK - B.-A.-Z. Megye Válogatott 5-0)

A családi béke érdekében a szombati második meccset kihagytam, így csak a neten olvastam néhány szót a DVTK - B.-A.-Z. Megye Válogatott meccsről.

Ezért értelemszerűen nem is írok róla semmit (a délelőtti U19-es osztályozón látottakkal később jelentkezem).

Ha emlékeztek még, egyszer azt írtam, örülök, ha hozzászóltok a blogomhoz, sőt, az a vágyam, hogy egyszer csak feldobom a témát és a valódi értéket a kommentek jelentik majd. Eljött az idő, egy kísérletként kérek mindenkit, aki kinn volt, hogy írja le, mit látott, hallott!

Milyen volt a három próbajátékos?
Milyen teljesítményt nyújtottak a "régiek"?
Feltűnt-e egy csiszolatlan gyémánt az ellenfélnél?
Ott volt-e a meccsen a pályára nem lépő Köteles, Viskovic, Milicic hármas?
Mit keresett a lelátón Csank János, Halgas Tibor és Faggyas Milán?

Előre is köszönöm mindenkinek, ha megosztja a tapasztalatait!

Miért hívják ezt sorsolásnak? Amúgy a Loki ellen kezdünk

Nem mondanám, hogy nagyon vártam az 2009-2010-es bajnokság sorsolását, mert egy kupasorsolással ellentétben itt mindenképpen ugyanazzal a 15 ellenféllel játszunk, maximum a sorrend változhat, így nagy tétje nincs. Ráadásul nagyobb problémák vannak Diósgyőrben, mint az, hogy kivel kezdünk egy hónap múlva. Leginkább még abból a szempontból izgatott, hogy hogyan tervezzem a nyaramat, mert hazai meccsről akkor sem szívesen maradok le, ha egyszer gyakorlatilag nem is lesz szünet a tanév végi vizsgaidőszak és az új bajnokság kezdete közt. (November végén, december elején pedig majd kuksolhatok a lakásban, mert nem lesz miért kimozdulni, hóban-fagyban pedig céltalanul nem olyan kellemes a séta.)

Ugye figyelt mindenki, sorsolást írtam, mert ezt olvastam mindenhol. Ehhez képest egy nem is tudom mi lett belőle, de sorsolás, ahol mindenki egyforma eséllyel indul és a szerencse dönt, az nem, az egyszer biztos. Odáig rendben van, hogy a Tatabánya bányásznapon otthon akar játszani, a Siófok a nyári időszakban minél több hazai meccset rendezne a Balaton partján, az újoncok hazai pályán kívánnak bemutatkozni, de hogy két klub megállapodik abban, hogy egymás ellen kezdjenek, az már túlzás.

A Haladás és a Fradi már a sorsolás előtti napon megegyezett egymással, hogy milyen szép az, ha két zöld-fehér csapat összefut Szombathelyen egy kis testmozgás ürügyén, de a Debrecen is bejelentette, ő bizony Diósgyőrben kezdené a bajnokságot, ami találkozott is a DVTK, "kezdjünk itthon!" óhajával. Azt nem tudom, Dlusztus a Lokira vágyott-e a nyitányon.

Persze az MLSZ saját magának ásta a sírt. Kettős rangadót csak irányított sorsolással lehet rendezni - ha a pestieknek lehet irányítani a sorsot, akkor a vidékieknek sem lehet nemet mondani - és milyen blama lett volna, ha a nyitányon isteni beavatkozásként zárt kapuk mögött rendezték volna az Újpest - Ferencváros mérkőzést. Így a Kecskemét szurkolói szívták meg, ők nem láthatják Újpesten a csapatukat, pedig ők aztán csak príma, minőségi fát tesznek a tűzre.

A DVTK sorrendben a Loki, Vidi és az Újpest ellen kezdi a bajnokságot. Nem vagyok egy pesszimista ember, de fel kell készülni arra, hogy nem szerzünk egyetlen pontot sem. (Egyelőre csak az első három forduló sorsolását ismerem, de annyira feldühített ez az úgynevezett sorsolás, hogy nem tudom kivárni a többit.)

De elővéve az előbb említett optimizmust, talán nem is baj, hogy így alakult. Arra vigyázni kell, hogy nehogy sorra jöjjenek a nagy zakók, de annak a csapatnak, amelyiknek egy hónappal a rajt előtt nincs edzője, és a játékoskerete is finoman szólva is képlékeny, nem árt ha a valódi pontszerzési eséllyel kecsegtető meccsek négy héttel később következnek. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a Loki éppen abban az időben nem a DVTK ellen fog készülni, egy diósgyőri vereséget szerintem már most aláírnának, ha cserében továbbjutnának a Kalmar ellen. (Az Újpest viszont már nem is fog emlékezni az Európa Ligára, mire Miskolcra jön.)

És akkor vissza a jelenbe, mert messze van még a bajnoki rajt, addig össze kell rántani a jövő évi költségvetés alapjait, kell egy edző és néhány játékos. Ámen.