Első és utolsó edzőmeccs (Abaújszántó - DVTK 1-5)

Nem egy szokványos nyári felkészülésen vagyunk lassan túl - hogy a hányattatásokon mikor leszünk túl, azt nem tudom, de a bajnokság a hétvégén kezdődik -, ez nálam úgy csapódott le többek közt, hogy példátlan módon egyetlenegy edzőmeccsen voltam kinn. Ennél még akkor is több jutott, amikor vizsgákra kellett volna készülnöm. Persze összesen sem volt sok: egy-egy DVSC-DEAC és Mezőkövesd elleni hazai találkozón után került sor az abaújszántói 90 percre. (Az ifi ellen letudott meccseket nem számolom edzőmeccsnek, azok inkább meccsszerű edzések voltak - mondom látatlanban.)

A nyaralás miatt kimaradtak a hazai meccsek, így hazaérve nem volt kérdéses, elautózom Abaújszántóra. Az utazás a régi NB II-es meccseket idézte, a települést egyszerűen megtaláltuk - még szép - viszont a pályára vezető utcát egy helyi, saját borát a jelek szerint nagy lelkesedéssel fogyasztó szőlősgazda útbaigazítása ellenére is csak másodszorra sikerült eltalálni. Az edzőmeccsre az edzőpályán került sor, amit nagyjából körbeálltak a nézők, köztük jópár DVTK-mezes/sálas ember. Természetesen ott volt Szabolcs is, akinek kivételesen csak egy települést kellett utazni Tállyáról a meccsért. Még egy szó a pályákról: két füves nagypályát és egy műfüves kispályát láttam, ebből az edzőpálya talaját közelről is. Kifogástalannak tűnt a gyep, osztálykülönbség volt a javára a diósgyőri edzőpálya talajával szemben. Nem is egy.

Maga a meccs szórakoztató volt, szemre is szépen játszott a csapat, viszont rengeteg helyzetet kihagyott.

Rados
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Halgas, Abdouraman, Lippai, Dobos
Menougong, Szabó D.

Szabó Dávid kivételével talán ez a DVTK jelenlegi legerősebb csapata.

A cserék után:

Giák
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Illés, Bihari, Abdouraman, Szabó P.
Menougong, Hyacinthe

Tetszettek Lippai keresztlabdái, a sok helycsere, Szabó Péter fellépései, George és Halgas akarása, Abdouraman, Gal és Horváth Gábor magabiztossága.

Ahogy írtam, nem tetszett a sok kihagyott helyzet, a próbajátékos teljesítménye és mindvégig ott motoszkált a fejemben, ez most mind jó, de vajon a DVTK játszik jól, avagy az ellenfél gyenge?

Játékosonkénti értékelés

Ivan Rados: Sok dolga nem akadt.

Kovács Zsolt: Ha a korát is figyelembe vesszük, akkor jó teljesítményt nyújtott, összességében azért voltak hibái bőven.
Igor Gal: Magabiztos volt, bár sokat nem kellett védekeznie. Néha próbált előretörni.
Horváth Gábor: Ha jól emlékszem, ez volt az első teljes meccse a sérülése után. A többi ugyanaz, mint Gal.
Gohér Gergő: Legemlékezetesebb, hogy amásodik félidő végén helyet cserélt Szabó Péterrel és az addigi védekezés helyett a támadás lett a fő feladata. Egy góllal megkoronázhatta volna a teljesítményét.

Halgas Tibor: Már korábban, az edzéseken is látszott, hogy nagyon akar. Próbálta szóval is írányítani a társakat, kérte a labdát.
Mohamadou Abdouraman: Minden labdát elfejelt, rengeteget szerelt lábbal is. Erőssége lehet az új Diósgyőrnek.
Lippai Ákos: Nem a futómennyisége, a kitűnő labdái érdemelnek említést.
Dobos Attila: Véleményem szerint nem feküdt neki a bal oldali középpályás posztja, ahol többször is a védők mögé kerülhetett volna. Vagy csak rossz napot fogott ki.

George Menougong: Kiemelkedett a mezőnyből futómennyiségével, akaratával, góljaival és kihagyott helyzeteivel is. Külön tetszett, hogy a támadások során szinte minden poszton feltűnt. A nap edzői utasítását is ő kapta: "ne csak a barátodnak (Hyacinthe) passzolj!"
Szabó Dávid: Lehet, azért, mert abban a félidőben játszott, amikor döntetlen volt az állás, de Benczés Miklóssal ellentétben engem nem győzött meg.

Szabó Péter: Az ősz felfedezettje lehet, feltéve, hogy szerződést kap. Mozgékony játékos, jól cselez és lő, amit ezen a meccsen is bizonyított. Ja, és lelkes is!
Illés Richárd: Lőtt egy gól, és ezúttal nem állították ki ;-)
Hyacinthe: Jól bánt a labdával, de már kispályán is biztos vesztes, aki csak a gólvonalról akar gólt lőni. Ha hiszitek, ha nem, egyetlen lövése sem volt, a kapust, utolsó védőt többször is próbálta kicselezni, gólját egy szép átemeléssel szerezte. Nem volt kérdéses, hogy nem kell.
Giák Tamás: Kétszer megpróbálták átemelni, egyszer nyújtózkodnia kellett, de megoldotta.
Bihari Gyula: Cseréje előtt meg voltam győződve, belső védő lesz és Gal fellép a középpályára. Nem így történt, ő lett középpályás, ahol idegenül mozgott. Ezen a poszton még az NB II-es szintet sem üti meg.

"Leisztinger menti meg a DVTK-t, vagy fordítva"?

Régebben két érzelem váltakozott bennünk, hétköznapi szurkolókban, akik egyúttal az (akkori egyértelműen) elsőszámú napilap olvasói is voltunk: a szomorúság, hogy a Népszabadság a magyar bajnokság kapcsán sose ír a Diósgyőrről, illetve a csalódottság, amikor néha mégis írt... mert azt vagy valami atomgyenge meccs kapcsán tette (fatális, hogy ahányszor Hegyi Iván vagy valamely kollégája idelátogatott, mindig az volt), de méginkább válság, csőd, adósság, megszűnés apropóján.
Mai számában ismét ír a DVTK-ról, legalábbis érintőlegesen, a jelenleg is mérvadó lap, a címlapon is beharangozzák a 4. oldalt elfoglaló terjedelmes cikket. Sőt, az újság online változatában jelen pillanatban épp a miskolci leisztingeres anyag a fő téma, a nyitókép a címoldal tetején. (Más kérdés, hogy a főcím a nem a focira, sem a klubra utal, hanem a pártpolitikai összefüggésekre.)


A cikk egyik illusztrációjának - a másik az Andrássy úti stadiont ábrázolja - köszönhetően végre magam is láthatom, kiről is van szó, kiről beszélünk hetek, hónapok óta úgy, mint ha régi ismerős lenne: te, hallottad, jön a Leisztinger. Mert bevallom, én életemben nem láttam még őt, sose találkoztam vele, és a magyarországi milliárdosok között se forgolódom haverilag. (Miközben drága szurkolóink úgy tárgyalják ki a netes fórumokon, hogy ki éppen hanyadik a gazdagsági ranglistán, mintha éppen önmagukhoz képest helyeznék el az egyébként csak a tévéből, sajtóból hallott vállalkozóneveket... "Csányi ikszedik? Na dolog! Én meg a 6 millió 437 ezer 212-dik vagyok.")


Na szóval itt egy az úgynevezett befektető, akinek most már minden jel szerint eladódik szeretett klubunk, és ez a legtöbb ember szerint jó. Nem tudom, miért, de ha ennyien mondják, akkor én is hajlamos vagyok elhinni. Egyébként hogy révbe ért a jóideje húzódó üzlet, azt ebben a percben csak szintén elhinni tudom, mert hivatalos infó, de még bennfentes füles sem jutott el hozzám. (Ellenben a csütörtöki edzésen megsúgta egy barátom, hogy előző nap "tutira" lezajlott a szerződéskötés, méghozzá a Palotaszállóban, mert ezt egy lillafüredi pincér mondta neki. Akik pedig évszázados tapasztalat szerint, ugyebár, a borbélyok és taxisofőrök mellett minden titkok nagyhatalmú tudói.)

Még egy képet idecitálnék, merthogy lassan egy esztendeje vár rá, hogy publikáljam. Emlékezhetünk, 2009 nyarán is repkedtek a nevek, hogy ki mindenki jön ide kamatoztatni a pénzét, miféle menő cégek döntenek majd úgy, hogy a legjobb dolog a nyereségüket Diósgyőrben elverni... Akkor fotóztam le a mókás "egybeesést": a motorgarázsunk melletti kisbolt hulladéka gyűlt össze véletlenszerű konstellációban a panelházi lépcső alatt, és a dobozok, pontosabban a márkanevek szinte mintha a DVTK majdani tulajdonosi/támogatói körét rajzolták volna ki... Aztán mégse így lett.


Az Arago Zrt.-vel kapcsolatos ilyesfajta fényképet nem tudok produkálni. Fogalmam sincs, mit "gyártanak". Nem érték el eddig a fogyasztói ingerküszöbömet. (Pláne ha netán milliárdos ingatlanokkal foglalkoznak, tényleg nem tudom.) Akárhogy is, valamit le kell tenniük az asztalra, hogy amit vállaltak, az - felénk - tényleg eladható legyen.

In memoriam Gödör

Tegnap - is - kinéztem a DVTK edzésére, és mivel korán érkeztem, volt időm sétálni egyet. Meglepve vettem észre, hogy az uszoda mögött elkezdték bontani a Gödör néven emlegetett salakos edzőpályát.


A területet a Tesco vette meg, áruházat épít, a kapott pénzt pedig már el is költötte a város (vagy a jégcsarnok vagy az új tribün vagy mindkettő építésénél). Ez régóta ismert, ezért nem is megyek el abban az irányban, hogy jó-e, így kellett-e lennie, satöbbi.


Ehelyett nosztalgiázom egy kicsit.

Mit is jelent a Gödör? Elsősorban a hideg téli edzőmeccsket, amikor sokadmagammal ott fagyoskodtunk a lelátónak kinevezett domboldalon a többé-kevésbé letakarított, de játékra így is, úgy is kevéssé alkalmas fagyott salak körül. Jöttek a játékosok, próbáltuk kitalálni ki kicsoda, sapkában, harisnyában néha még a régi kedvenceket is alig ismertük meg. (Egy örökbecsű lelátói szösszenet: - Mit csinál az a hülye néger? - Nem néger az, csak fekete harisnya van rajta!) Ez máig sem változott, sőt, amig nem tv-ből, újságból jól ismert éljátékosokat igazolunk, így is lesz - sokáig. Viszont megépült "a" műfüves edzőpálya, azóta a Gödör funkcióját vesztette.

A második kép, ami beugrik, a DVTK SE bajnokija. Újszülöttek kedvéért írom, hogy ez a Miskolc Körzeti Bajnokságban induló amatőr csapat volt a DFC 2000-es megszűnése után. A 2000-2001-es bajnokság őszi szezonjában a csapat többször is játszott a stadion centerpályáján (kép a Szirma elleni idénynyitóról) - az NB III-as Borsod Volán előmeccseként megrendezett találkozó után a nézők nagy része hazament -, tavasszal viszont többnyire a salakos pályák egyike jutott. Akkor sem tudtam milyen okból, néha a Gödörben, máskor a hátsó salakos pályán került sor a bajnokikra.

Harmadik kép lehetne, hogy én is játszottam ezen a pályán. De az a kép hiányzik. Minden bizonnyal így történt, hiszen iskolásként vagy kispályás szurkolói házibajnokságban játszottam valamelyik salakon, de már olyan régen volt, hogy nem emlékszem pontosan a helyszínre.