Emlékek, emberek és az elbontandó lelátók

Itt, a blogban, egyik kommentjében kértek meg, hogy készítsek pár fényképet, amíg még áll, a keleti lelátórészekről: hadd lehessen legalább képileg megörökíteni a neten. (Talán egyszer, pár év vagy évtized múlva, majd valaki virtuálisan reprodukálja, és olyan cyber-sisakkal a fejünkön ismét álldogálhatunk majd, meg sétálhatunk az elmúlt évtizedekben megszokott lépcsősorokon.) Tegnap délután volt rá másfél órám, kimentem, hogy legalább kívülről fotózgassam, ami egy hét múlva már talán nem is lesz többé.
Az utcán hamar megszólított egy ősz hajú úr, láthatóan helybeli lakos, akit nem kellett sokat kérdezgetni - egyáltalán nem; más talán úgy mondaná: lerázni sem lehetett volna..., igaz, nekem eszem ágában sem volt -, szóval mindjárt elkezdett mesélni a régmúltról, amint kiderítette, hogy "történészi igénnyel" kattogtatom ott a fotómasinát. Elmondta, hogy anno, a hatvanas években maga is jelen volt az építkezésen dolgozó sokezernyi kommunista műszakos között, kicsit később kiderült ráadásul, hogy családja révén ezer szállal kötődik a diósgyőri (és perecesi) futballtörténelemhez.
Személyes történetén keresztül még jobban érzékelhetővé vált, mennyi minden "elvész", óhatatlanul, a legjobb szándék mellett is, amikor valami régit a felújítás, a korszerűsítés szándékával lebontanak... Mert amelyik fal és oszlop ledől, az örökre eltűnik - bármi emelkedjék is onnantól a helyén, akár magasabbra is.

Szóval beszélgetés közben egyszercsak ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy előkapjam kamerámat (E90), és felvegyek legalább néhány percet a nosztalgikus - ám a legkevésbé sem összeszedett - előadásból. A két részlet egyike sem valami remekmű; inkább csak arra szolgálat, hogy inspirálja a profi (televíziós) riportkészítőket, menjenek ki ők is a helyszínre és próbáljanak hasonlóképp kínálkozó alanyokat elkapni.

A két videórészlet a Youtube-on:
„Foczkó, Boczkó, Molák, Polák”
„Ezt nem lehet kitörölni, nem?”


(Az első sztoriban elhangzó „legendabeli” névsort illetően csak a hallásomra tudtam támaszkodni. Annyi bizonyos, hogy Foczkó nevű játékos szerepelt a fél évszázaddal ezelőtti Perecesben, talán a Futó testvérek egyike volt ő, még eredeti nevükön, de a többi névben teljesen bizonytalan vagyok. Kérem, aki többet, biztosabbat tud, tájékoztasson!)

Lelátócsere Diósgyőrben - a MiTV-riportja (videó)

A stadionrekonstrukcióról Varga László önkormányzati képviselő beszélt a városi tévé keddi Sportpercek adásában.

Szívfájdító álomcsapat

Köteles László Belgiumba (Racing Genk) igazolhat. Már korábban is volt szó Belgiumról, de Oroszországról (csapatnév nélkül), Lengyelországról (Śląsk Wrocław) és Angliáról (Norwich City) is, hogy ne soroljuk fel az összes magyar bajnokságnál erősebb ligával rendelkező országot. Nem is véletlen, hogy mindig erős volt a DVTK kerete kapusposzton, ugyanis Kötél maradásával a a kispadon is olyanok ültek, akikre a kezdőben számítani lehetett.

De Köteles esetleges eligazolása csak apropó, hogy számbavegyem az elmúlt évek veszteségeit. Összeállítottam a DVTK legújabbkori NB I-es történetének (2004 őszétől napjainkig) játékosaiból egy olyan csapatot, akik ma már máshol szerepelnek, függetlenül attól, hogy elküldték, eladták őket, vagy már csak levezetésként játszanak. Ha ezek a játékosok ma is Diósgyőrben játszanának és azt nyújtanák, amit fénykorukban, akkor... Figyelem, játék!

Vojinovic

Bessong, Gáspár, Máté, Elek

Tisza, Kamber, Vitelki, Sipeki

Egressy, Horváth F.

Kispad: Szalma, Tóth M., Homma, Binder, Douva, Foxi

Mint minden álomcsapatnél itt is lazán kezeltem a posztokat, emiatt kérlek ne kommenteljetek :-) De ha nektek is van ilyesféle szívfájdító álomcsapatotok, akkor bátran írjátok le!