Túl vagyunk az első
Fehérvár elleni Ligakupa negyeddöntőn. A múltkor azt írtam, nem volt tétmeccs a
Vác ellen, most sem éreztem, hogy az lett volna. Pedig a továbbjutó 5 millió forintot keres, tehát igenis van tétje.
Hogy miért volt inkább edzőmeccs?- A stadionban rendezték ugyan, de jó kevés néző volt (Ligakupához mérten ugyanakkor sokan.) Nem volt szurkolás sem.
- 16.30-kor kezdték, késtem is 1-2 percet. (Csak zárójelben, mi lett volna, ha 18-kor kezdik? Talán még többen is lettek volna, bár ebben nem vagyok biztos.)
- Olyan hideg volt, amilyen egy jobbfajta Rimaszombat elleni januári edzőmeccsen szokott lenni.
- A bíró is úgy fújt, mintha ez lenne az első NB I-es csapatoknak vezetett meccse, itt tét nélkül lehet bakizni. Nem merte bevállalni a büntetőket, ha könnyebb a sípja akár ötöt is rúgathatott volna az első félidőben.Előnyszabályból egy felet sem láttam, szólt a sípja folyamatosan.
- Erős kezdőcsapattal állt fel a DVTK, de menet közben Gálhidi a cseréivel nyilatkozott arról, kiket tart fontos játékosnak, akinek pihenni kell szombatra: Takács Péter, Srdjan Stanic, Tóth Mihály, Homma Kazuo és Djordje Kamber.
- Alacsony volt az iram és a színvonal is.
- Végig olyan érzésem volt, hogy nem pihentek rá a meccsre a játékosok - Gálhiditól ellesett szóval nem volt kifrissülés - mert rengetegszer jó volt az elképzelés, de éppen lemaradtak a játékosok a passzokról.
És akkor miért írtam a címben, hogy kellett a meccs? Mert a védelemnek nagyon szoknia kell még egymást, Viskovic új ember, Gohér most tért vissza sérülése után. Bokrosnak pedig rutint kell szereznie. Gálhidinek is látni kell versenykörülmények közt, hogy ki mire alkalmas és sokkal kevésbé kockázatos egy ilyen meccsen kísérletezni, mint egy bajnokin.
Lássuk akkor a játékosokat!
Köteles László: Védéseivel hozta amit kell, kicsit többet is. A büntetőgyanús esetnél szerintem szerencséje volt, miként annál a felszabadításnál is, amit a 16-oson álldogáló vendégjátékos fejére "ívelt".
Bokros Tibor: Direkt figyeltem a beadásait. Az elején azt hittem, gyakorolta a héten, mert olyan jól jöttek be (és nem csak a 16-os mellől, hanem futást spórolva és a védők visszazárását megelőzve már a félpálya felétől), de aztán rájöttem, valószínűleg elfáradt, mert a következők a REAC ellen is látott bokamagas kategóriába tartoztak.
Despot Viskovic: Sokat nem cifrázta, viszont nem is hibázott.
Boris Milicic: Volt egy gólt érdemlő fejese, amit a gólvonalról jött vissza és abban is biztos vagyok, hogy a védő kezéről, csak azon lehet vitatkozni, szándékos volt-e. Hátul volt két hajmeresztő hibája, mindkettőből gólt kaphattunk volna, pedig amúgy nem tűnt rossznak - ha lehet ilyet mondani egy kétszer bakizó védőről.
Gohér Gergő: Majdnem adott szöglet után egy gólpasszt (Milicic fejese), de általánosságban is jobb volt támadásban, mint védekezésben. Amikor Gálhidi a cserékkel megbontotta a csapatot, akkor sok gondja akadt a bal szélen.
Takács Péter: Ismét a mezőny legjobbja volt, lecserélése után megváltozott a játék képe. Volt egy távoli lövése, ami nem volt veszélyes, de tapsot kapott, mert legalább lőtt.
Homma Kazuo: Nagyon nem kapott labdát a jobb oldalon, kivéve egyszer, amikor a REAC elleni góljához hasonlóan beindult középre, jött is a passz, de ezúttal a védő is jobban figyelt és a labda sem volt olyan tökéletes. Én már hamarabb levittem volna, vagy Tóth cseréje után őt toltam volna legelőre.
Srdjan Stanic: Adott jó labdákat, letámadott, ha az ellenfélnél volt a labda, voltak szép cselei is. Szerintem ő is a jobbak közé tartozott.
Djordje Kamber: Jobban játszott, mint a REAC ellen, bár messze van a csúcsformájától. Lehet ez a 1-4-1-4-1 kevésbé fekszik neki? Majd a Honvéd ellen kiderül.
Szabó Viktor: Ő viszont gyengébben játszott most, mint a REAC ellen, bár majdnem eldöntötte a mérkőzést, mikor szemfüles labdaszerzése után Tóth alig maradt le a beadásáról. Tartom, szurkolok annak, hogy kijöjjön belőle az, amit Gálhidi lát benne, én pedig nem.
Tóth Mihály: Ha eléri Szabó labdáját! Javult ő is, jó lenne, ha a leosztott labdákat visszakapná, mert így nem sok esélye van a gólszerzésre.
Búrány Zoltán: Egymást váltva érthető, hogy miért Takács játszik a posztján. Ő sem rossz, csak Takács egész egyszerűen jobb, biztosabb.
Florin Pelecaci: Amikor pályán volt, sokat már nem támadtunk. Jól teszi a labdát, de engem egy klasszikus irányítóra emlékeztet, aki előtt minimum három ember játszik és van kinek passzolni.
Lipusz Norbert: Fehérvári oldalon Sebők lett nálam a meccs embere azzal az egyetlen védéssel, ahogy kiütötte Lipusz bombáját nem sokkal a vége előtt. Pedig jó lövés volt, jó helyre is ment, ilyen kellene még több.
Szélpál Tamás: Három momentuma maradt meg: Egyszer elesett a ... miben is? Másodszor végre volt előtte tér, meg is indult, de egy sárgáért megállították. Harmadszor a saját ötösön ahelyett, hogy fejelt volna, lábbal próbált tisztázni. Szerencsére gólt sem kaptunk és nem is sérült meg.
Euloge Ahodikpe: Gálhidi nagyon nem bízik benne, adott neki vagy hét perc lehetőséget. Ha védekező középpályásként számít továbbra is rá, akkor nem sok sót fog megenni Kamber helyén.
