2011. február 4., péntek

Fekete-fehér, azaz sárga-piros párhuzamok

Írtam már róla korábban, és nem személyes önvallomás, vagy (pláne mostanában) "dicsekvés" céljából, hogy a kedvenc csapatom a nagyvilág futballjában a Borussia Dortmund. Hanem amiatt citáltam, mert modellértékűnek tartom, amit a többé-kevésbé hasonló helyzetű, hasonló adottságú, hasonló környezetű németországi klub mutat, képvisel, teljesít.

A közel másfél évvel ezelőtti poszthoz az adta az apropót, hogy feltűnő hasonlóságot véltem felfedezni a két egyesület akkori vezetőedzői között: Aczél Zoltán - remélem, még emlékszik rá az olvasó - arcra, megjelenésre, habitusra nézve is emlékeztetett Jürgen Kloppra. (Lásd borosta például.) Ráadásul előbbinek is hasonló volt, azaz lett volna a feladata Miskolcon, mint sikeresebb kinti kollégájának: egy, a korábbi időszakban valamikori (hetvenes, illetve kilencvenes évek) dicsőségétől távol került, olykor kiesés fenyegette, anyagilag nemrégiben a csőd közelségéig megrendült klubot visszavezetni a csúcsok felé. Méghozzá versenyképes pénzforrások híján a gyakran emlegetett, ám a valóságban ritkán bevált recept mentén: saját nevelésű, fiatal tehetségek szerepeltetésével, olcsó, itt jó játékossá nevelendő futballisták megszerzésével, következetes, szigorú szakmai munkával, nyugodt klubháttérrel. És a hazája átlagát jóval felülmúló, hagyományos szurkolói támogatással.
Mindezt egy a saját országában nagyvárosnak, de a legnagyobb/legerősebb city mögött másodhegedűsi posztot betöltő településen, amelyhez közel régi riválisok otthonai terülnek el. Továbbá amely város monokulturális, iparvárosi hagyományaival küzd, s büszke is rájuk egyszerre.
A fentiekben Dortmundról vagy Miskolcról beszéltem? Persze, hogy mindkettőre áll a jellemzés.

Na most Aczél messze van már - nota bene, máshol épít egész jó csapatot, hasonló alapokról elindulva -, a diósgyőri klub sem feltétlenül felfelé indult meg a tavalyelőtti őszt követően (vagy ha igen, ezt még nem látjuk ma), a játékosállományból sem nőtték ki magukat a vélt tehetséget, és a kiesésközeliséget és maga a kiesés tetőzte be. Szemben a vesztfáliai csapattal, ahol az ellenkezője zajlott le: a mindenféle nehézségek a klub ráncbaszedését, életképes stratégia kidolgozását, majd megvalósítását indukálták, jóformán sosem látott sikerrel: a csupa 18-22 év között "ismeretlen" német és idegenlégiós futballistából álló BVB elképzelhetetlen fölénnyel vezet a Bundesligában.

(fotó: NSO)

Mellékesen mondom, épp ma (pénteken) este játssza azt a Ruhr-vidéki rangadót, ami kábé olyan, mint nekünk a Nyíregyháza elleni rivalizálás - csak nem 5, sem nem 10 ezer néző előtt, hanem 80 ezer... (Ezúttal a Signal Iduna Parkban; ősszel Gelsenkirchenben 1-3 volt az eredmény.)
Mindezt azért is jegyzem meg, mert megtörténhet könnyen, hogy ma például kikap, otthon, a Dortmund, akkor sem változik semmi az eddig előadottak tanulságát illetően; egyébként 50, illetve 25 az eddig a bajnokságban szerzett pontjaik száma, szóval ha éppenséggel viszik a vendégek a 3 pontot, az erőviszonyokat nem nagyon borítja fel...

A megkezdett párhuzam mindazonáltal a Schalke felemlegetésével is folytatható - a másik oldalról nézve. Épp olvasom, mennyien, és milyen követelőzően elégedetlenkednek a DVTK eddigi, átigazolási szezonbeli teljesítményével. Hol vannak az ideigazoló magyar sztárok? - ez volt talán a legparodisztikusabb kérdés egy kommentelő drukkertől, aminél az ember tényleg nem tudhatta, Dzsudzsákra vagy Gerára gondol-e az illeti; persze, diósgyőriként tényleg nem értheti az ember, a felsoroltaknak miért nem minden vágya az Avasalján játszani...
De ettől eltekintve is sokan "nagy nevek", jelentősnek vélelmezhető labdarúgók ideérkezését várják a holtszezonban. Vagy olyat, akinek már a neve mond valamit róla, vagy legalább a kluboké, ahol eddig megfordult, vagy legalább egy edzőmeccsen csinál pár flikflakkot, mert tudjuk, az átlagszurkolót azzal lehet elkápráztatni. És mondhat utána a szakvezető bármit, hogy az illető gyenge, nem fér a taktikába, nem hajt, nem látni, hogy hasznára válna a csapatnak - a bennfentes néző, mint mondja is úton-útfélen, "tudja", ő "látta, amit látott". És hülye az egész edzői kar, pontosabban "vak", ha nem látta ugyanazt.

Szóval a Schalkénál most azt ordibálják, meg gondolom irkálják a klubhonlap fórumára, hogy "Elég ebből az őrültségből, amely a itt zajlik!". Mármint az elmúlt időszak, a Magath-éra (nem mellékesen a Bunderliga legutóbbi négy bajnokából kettőt ő vitt a csúcsra, ha jól számolom) sikertelen játékosmozgásaiból. Hogyan, hát nem hoztak a gelsenkircheni vezetők senki neves, jó focistát?! Dehogynem. Például legutóbb Rault (Real Madrid) és Huntelaart (Ajax, Real Madrid, Milan). Nemigen fanyalogtak miattuk a Schalke-hívek az előkészületi meccseken, hogy "csak ezek jönnek?..."
Oszt' mégis. Azaz mégse. Lásd 25 kontra 50 pont.

Szóval hogy lehetne-e valamiféle példaként magunk elé állítani, ami Dortmund folyik? Nem tudom, természetesenm, ennyire sem nem látok bele a futballbizniszbe, sem nem értek hozzá. Az tuti, hogy ott sem kolbászból van a kerítés, a német viszonylatban München. A vesztfáliaiaknál a kilencvenes évek közepi nagy menetelés (hazai bajnoki címektől a BL és a Világ Kupa elnyeréséig) is annak eredményeképpen valósulhatott meg, hogy valakik írd még mondd befektettek a klubba mint üzleti lehetőség, jó tervet dolgoztak ki, megtalálták hozzá a megfelelő munkatársakat, azaz szakembereket, edzőtől (Hitzfeld) a játékosokig. És bejött a projekt, és pénzt fialt a beruházóknak, akik köszönték szépen, kivették a hasznot, és annyi. És lehetett kezdeni elölről egy új projektet. (Az jutott 2002-re ismét bajnoki címig.) Majd a most zajló meg épp napjainkban kamatozik. Nem "ad" senki lóvát, mint ahogy Abramovicsról meg hasonlókról képzeljük. Hanem egy jövedelmező rendszert hoznak létre okos, ügyes emberek. Aminek "mellékterméke" a szurkolói tömegeknek örömet szerző módon sikeres futballcsapat.

És azoknak az olvasóimnak, akik ebben a pillanatban felkiáltanak magukban, "de hát ilyen befektetés/befektető kéne nekünk is Diósgyőrben!", azt mondanám: a modern demokratikus kapitalizmus nagy előnye, hogy nem kell várni senkire és semmire. Sőt, felesleges. Amit akar az ember, meg kell csinálni. Ha azt gondolod, hogy másnak "megérné" pénzt pumpálni a DVTK-ba - csak az illető "milyen hülye", hogy ezt nem tudja -, akkor ne habozz: pumpálj bele pénzt te magad! Hogy nincsen? Ugyan, erre találták ki a hitelt. Ma mindenre lehet tőkét szerezni, ha az ember igazolni tudja, hogy garantáltan jövedelmező, amit kitalált. Márpedig itt a Diósgyőr háza táján olyan sokan "tudják", hogy hogyan kell jó klubot építeni...
Legalábbis fórumozás szintjén.
Okosabbat én se tudok.

---------------------------------------------------------------------------------

A fentiekben idézett Népsport-cikkben találtam az alábbi videót, szépen mutatja, milyen jó lehet olyan csapatnak szurkolni, olyan bajnokságban - és olyan futballkultúrában -, ahol valóban "a legnagyobbaknak" érezheti magát mindenki, aki kimegy a stadionba.




A cikket kísérő olvasói kommentekből is idemásolok egyet-kettőt (az utolsó komoly poén :)

Kíváncsi vagyok Magyarországon mikor látni ilyen szurkolótáborokat egy meccsen...:(


30 éve lehetett.

a derbi ossznezoszama , magyarorszagon az osszes nb1-nb2-es merkozes 2 eves ossznezoszama.

Énekem volt szerencsém ott lenni egy ilyen derbin csodálatos élmény nagyon sajnálom,hogy nálunk ilyen nem lehetséges!!
ja és ott a meccs után 80 ezer ember szépen hazasétált nemverteék szét a fél várost!!

Akkor én szegediként nem is mondok semmit...NB3...

engem a kispest-Zalaegerszeg merkozes jobban erdekel, biztos tobb nezo is lesz ott.


---------------------------------------------------------------------------------

S végül hogy egyáltalán ne maradjunk jelen bejegyzésben sem "direkt Diósgyőr" nélkül, ideteszem azt a miskolci városi tévés riportot is, amit a napokban felvettem - hátha valaki nem látta, és szívesen nézi:




---------------------------------------------------------------------------------

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS:
Valami "apróságot" csak elfelejtettem. Ahogy a DVTK 2010-ben, úgy a BVB egy évvel korábban ünnepelte centenáriumát. Azt most lépjük át, hogy ha nem is a kerek évfordulón, de egy évvel később (alighanem) bajnoki címben ölt testet ez az ünneplés - mármint "ott". De ha egymás mellé tesszük a tárgy-esztendő jubileumi fő-rendezvényének fotóit/videóit... Ezt nem teszem most itt meg, mert "hullagyalázásnak" tűnne (mint a Robinson kapusnak lőtt további gólok), bárki rákereshet a neten, illetve saját emlékeiben.

1 megjegyzés: