Kecskemét - DVTK másodszor

Kedd, este, városi tv, meccsnézés. Ugyan ott voltam Kecskeméten és élőben láttam a KTE - DVTK meccset, de mindig más valamit a helyszínen és a tv képernyőjén keresztül nézni. Ha jó a közvetítés, akkor sok részlet kiderül, elérte-e a csatár lábát a kivetődő kapus, les volt, vagy benézte a partjelző, és le lehet a játékosok arcáról olvasni a küzdelmet is stb. Viszont a játékrendszereket, labda nélküli mozgásokat sokkal jobban lehet látni élőben.

Ennek ellenére számomra az első kérdés az volt, én láttam rosszul a DVTK felállását vagy a meccsről tudósító újságírók. Hamar megnyugodtam, mert valóban Búrány volt a balhátvéd és Bogunovic kiállításáig tényleg elősöprögetőt játszott Viskovic, ahogy azt a helyszínen látottak alapján írtam. 4-1-4-1-es formáció volt az első félidőben, 4-3-3 a másodikban a kiállításig, majd 4-4-1, ahol Tóth, majd Homma lett az egy szem csatár, de Szabó Viktor beállása után Homma nem ment vissza a jobb oldalra, hanem balra húzódott és 4-3-2-be hajló formációt vett fel a DVTK minden mindegy alapon.

És hát igen, a többi leírt dolgot is lehet vállalni. Az elején nagyon nyomott a Kecskemét, viszont a váltás nem Lippai felső lécen csattanó bombájával, hanem az azt talán egy perccel megelőző óriási Homma lehetőséggel történt meg. Ezen kívül az első félidőben volt még egy veszélyesnek nevezhető Kamber lövés és kész. Ezzel szemben a második félidőben már sorjáztak a diósgyőri helyzetek, míg Kötelesnek egyetlen egyszer kellett védenie, igaz az bravúr volt a javából. És nem csak a kiállításig eltelt periódusban, hanem azt követően is. Igaz, 2-0-nál már nem volt semmi veszítenivaló és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugyan Kötelesnek nem kellett védenie, de ha a hazai támadók kicsit jobban koncentrálnak, kicsit ügyesebbek, akkor sokgólos vereség is lehetett volna a vége. Persze legalább ugyanennyire igaz, hogy beakadhatott volna Kamber lökete, Homma átemelése, az sem múlt sokon, hogy fejjel vegye be a hazai kaput.

És akkor álljunk meg itt egy pillanatra. A Loki elleni meccs kapcsán írtam arról, hogy a középpályások azért - is - gólképtelenek, mert nem lépnek fel igazából a támadásokhoz, nagy a távolság a csatárok és köztük. Ez erősödött meg ismét bennem azoknál a jeleneteknél, amikor szélről jött a beadás, a védőket Tóth vagy Homma teljesen behúzta az ötösön belülre, de a 11-es pont magasságában már senki nem érkezett. Talán ezért fordult elő többször az idényben, de Kecskeméten is, hogy a labdát élesen a kapu elé kellett lőni, amit vagy elért belül valaki, vagy nem. Jó ez a támadásbefejezés, született is belőle gól - az újpesti Tóth Misi-féle ugrik be elsőként - de sokkal könnyebb lett volna a szélsők dolga, ha nem egy megoldás közül kell választaniuk.

A bevezetőben írtam, hogy egy jó tv-közvetítés alapján el lehet dönteni a vitás 11-es, kiállítás stb. dolgokat. Ez nem volt jó közvetíts, egy kamerával nem is lehet, aki a lassításokat készítette az pedig biztosan nem darabbérben dolgozott. Ezzel együtt az első gól előtti szabálytalanság ha nem is tisztán, de látható volt, Yannick simán ellökte Búrányt. Annyira egyértelmű volt, hogy a - helyesen - elfogult helyi kommentátor is elsőre alig akarta elhinni, hogy mehet tovább. Az is kisilabizálható volt, hogy Lakatos elérte a kecskeméti támadó lábát, de az is, hogy előtte Montvai nyújtott lábbal csúszott rá a labdára - és a védők lábára - és abban sem vagyok biztos, hogy Lakatos a saját jószántából ért hozzá a csatárhoz.Viszont egyáltalán nem tisztult a kép Bogunovic első sárgáját illetően. Szerintem túl súlyos volt a büntetés, főleg azt figyelembe véve, hogy később emiatt állította ki a játékvezető.

Véget ért a bajnokság, ami igencsak felemás volt. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat és írok egy összegzőt a nem is távoli jövőben.