Mondok néhány példát, hogy érthetőbb legyen, figyelem, sarkítani fogok! Nem véletlen, hogy Pécsett és Sopronban akkor érte, éri el a legnagyobb sikereit a női kosárlabda csapat is, amikor nincs focicsapatuk az NB I-ben, de a DKSK népszerűsége is a DFC NB II-es korszakában volt a csúcson. És én párhuzamot vélek felfedezni a DVTK visszatérése az NB I-be és a DKSK nézőinek elkopása közt is (de ebbe ne menjünk mélyebben bele, mert az is látható volt hogy majdnem kettévált a két csapat közönsége és mindenhol máshol is csökkent a nézőszám). Úgyszintén jó példa a nyíregyházi női röplabda, akik első bajnoki aranyuk évében (a kilencvenes évek legvége) durván száz néző előtt játszották végig szinte az egész szezont, de az utolsó mérkőzésre már 1500-an mentek ki. A királyi tv sporthíradóiban is rendszeresen feltűnik a junior világkupát nyert vívók, cselgáncsozók stb. sora, akiknek a nevére már a hír beolvasása után öt perccel sem emlékszik senki, de kell a magyar siker.

De nem bánom, mert ezúttal valóban van tétje a mérkőzéseknek. Nem egy múlandó siker, hanem az, hogy a következő korosztályok ismét szinte ellenfél nélkül nyerik sorra a meccsket, vagy tényleg tanulnak is valamit az ifiben. Ha több sikeréhes néző lesz kinn a meccsen, akkor hátha a srácok ereje is megsokszorozódik és sikerül ledolgozni a Kaposvárott összeszedett kétgólos hátrányt.
Mert nagyon rossz ez a versenyre épülő rendszer, mit bánnám én, hogy soha, sehol nem nyerne az utánpótlás, csak tele lenne a DVTK első csapata jól képzett, jó erőben lévő, a DVTK-ért élő-haló játékosokkal, akik ráadásul a nevelési költségen túl nem is kerültek pénzbe (éppen elég az is). Nem pedig trófeagyűjtő utánpótlás, ahonnan nem kerül a felnőttek közé egy épkézláb játékos... De ahhoz, hogy a teljesüljön a vágyam, ahhoz meccset, tétmeccset kell nyerni. Például szombaton 11-től.
Addig is a Vác elleni hazai meccs összefoglalója:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése