Megfigyelhető, ha egy kisebb gödörbe - vagy nagyobb szakadékba - kerül egy csapat, akkor a szurkoló próbálja máshol kielégíteni a sikeréhségét. Ilyenkor nő meg egy egyébként nem annyira népszerű, de sikeres sportág látogatottsága, vagy becsülik valós értékén túl az utánpótlást.
Mondok néhány példát, hogy érthetőbb legyen, figyelem, sarkítani fogok! Nem véletlen, hogy Pécsett és Sopronban akkor érte, éri el a legnagyobb sikereit a női kosárlabda csapat is, amikor nincs focicsapatuk az NB I-ben, de a DKSK népszerűsége is a DFC NB II-es korszakában volt a csúcson. És én párhuzamot vélek felfedezni a DVTK visszatérése az NB I-be és a DKSK nézőinek elkopása közt is (de ebbe ne menjünk mélyebben bele, mert az is látható volt hogy majdnem kettévált a két csapat közönsége és mindenhol máshol is csökkent a nézőszám). Úgyszintén jó példa a nyíregyházi női röplabda, akik első bajnoki aranyuk évében (a kilencvenes évek legvége) durván száz néző előtt játszották végig szinte az egész szezont, de az utolsó mérkőzésre már 1500-an mentek ki. A királyi tv sporthíradóiban is rendszeresen feltűnik a junior világkupát nyert vívók, cselgáncsozók stb. sora, akiknek a nevére már a hír beolvasása után öt perccel sem emlékszik senki, de kell a magyar siker.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, ez a helyzet most Diósgyőrben is. Sok sikerélményben nem volt tavasszal részünk, így mint egy falat kenyér kell az U19-es csapat feljutása. És itt a végső érv is: ők magyarok, diósgyőri nevelések, miskolciak, fiatalok.
De nem bánom, mert ezúttal valóban van tétje a mérkőzéseknek. Nem egy múlandó siker, hanem az, hogy a következő korosztályok ismét szinte ellenfél nélkül nyerik sorra a meccsket, vagy tényleg tanulnak is valamit az ifiben. Ha több sikeréhes néző lesz kinn a meccsen, akkor hátha a srácok ereje is megsokszorozódik és sikerül ledolgozni a Kaposvárott összeszedett kétgólos hátrányt.
Mert nagyon rossz ez a versenyre épülő rendszer, mit bánnám én, hogy soha, sehol nem nyerne az utánpótlás, csak tele lenne a DVTK első csapata jól képzett, jó erőben lévő, a DVTK-ért élő-haló játékosokkal, akik ráadásul a nevelési költségen túl nem is kerültek pénzbe (éppen elég az is). Nem pedig trófeagyűjtő utánpótlás, ahonnan nem kerül a felnőttek közé egy épkézláb játékos... De ahhoz, hogy a teljesüljön a vágyam, ahhoz meccset, tétmeccset kell nyerni. Például szombaton 11-től.
Addig is a Vác elleni hazai meccs összefoglalója:
2009. június 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése