De várom továbbra is a ti véleményeteket is. Ha az én legjeimet akarjátok kommentelni, akkor azt itt lehet, viszont ha a sajátotokat szeretnétek közkinccsé tenni, akkor azt kérem, hogy a korábbi bejegyzéshez illesszétek hozzá itt.
Lássuk akkor a 2008-2009-es bajnokság legjeit!
Legemlékezetesebb meccs: Ez kétségkívül a debreceni. Még soha nem nyert a DVTK ott NB I-es meccsen és ezúttal is országos egyes volt a találkozó előtt, sőt, egészen a DVTK egyenlítő góljáig. Ha az ember leül egy rekesz sör, néhány üveg finom bor és némi tömény társaságában eltölteni az idejét, akkor feltehetőleg rövid időn belül emelkedett állapotba kerül. De akár évekig kell meccsre járni, hogy olyan euforikus hangulatba kerüljön mint az a félezer diósgyőri Debrecenben.
Legjobb meccs: DVTK - MTK. Emlékeim szerint és visszaolvasva is ez egy olyan mérkőzés volt, ahol két egyforma csapat helyzetekben bővelkedő, élvezetes mérkőzést játszott (hogy minél több közhelyet zsúfoljak bele egyetlen mondatba). Kár, hogy nem nyertünk.
Legrosszabb meccs: A Siófok elleni hazai vergődés. Az első félidő még csak-csak elment, de a második... Ha ugyanezt a Barcelona ellen csináljuk, akkor sem elfogadható, bár egy 1-0-ás vereség hízelgő lenne, de itt a Siófok volt az ellenfél!
Legnagyobb győzelem: Adja magát a debreceni diadal és a Nyíregyháza elleni hazai siker is, mert mindkettőre jó sokat vártunk.
Legbántóbb vereség: A Győr elleni 6-0. Bekvalac mondta Csanknak, a 7-2-re megnyert mérkőzés után, hogy inkább egyszer 2-7, mint hétszer 0-1, de egy csapat akkor sem omolhat össze ennyire. És ha jól emlékszem, még Köteles volt a legjobb diósgyőri.
Legnagyobb csalódás: Az több is volt. Írhatnék néhány vereséget, de nekem még nagyobb csalódás az, hogy hiába van gazdag, valódi tulajdonosa a klubnak, hiába áll mögötte - szóban??? - a városvezetés és egy másik kőgazdag miskolci vállalkozó, megint az anyagi problémák tették tönkre a szezont.
Legnagyobb pozitív csalódás: Sisa Tibor munkássága. Amikor idekerült, nagy reményeket fűztem hozzá, de az álmomban sem fordult meg, hogy gyakorlatilag egyből ilyen csapatot rak össze. Az első öt meccsen - ami sajnos az utolsó öt meccs is volt - a három év végi dobogós és az ötödik helyezett ellen szereztünk 10 pontot.
Legnagyobb siker: Szarkasztikusan írhatnám azt is, hogy sikerült végigjátszani a szezont. De sikerként könyvelhető el a Debrecentől, Haladástól, ZTE-től, Kecskeméttől elvett 3-3, Újpesttől elvett 4 pont, tehát a bajnokság első öt helyén végzett csapat ellen vagy nyertünk egy meccset, vagy nem kaptunk ki.
Legszebb gól: Tóth Misi fejese a Győr ellen. Szép volt Pelecaci és Stanic bombája is a Vasas és a Győr ellen, de az ilyen távoli löketekkel úgy vagyok, hogy akiben motoszkál valami, annak csak elégszer kell próbálkozni egyszer úgyis bejön. Különben is, a foci csapatjáték, az igazi gól előtt van egy kis összjáték. (Innen puskáztam)
Legpotyaízűbb gól: Az MTK első gólja Diósgyőrben, amit Köteles elcsúszása előzött meg. Versenyben volt még Bokros bakija Siófokon.
Legemlékezetesebb helyzet: A 7. fordulóban a ZTE jött Diósgyőrbe, kínkeservesen sikerült is 2-1-es vezetést szerezni, de a 85. percben "a labda már elsuhant Köteles kapus mellett is, Trnavacnak 5 méterről az üres kapuba kellett volna fejelnie, ehelyett az abszolút ziccerben a kapufát találta el" (idézet innen). Én nem is láttam a kapufát, amikor Trnavachoz került a labda, akkor már lehorgasztottam a fejem, annyira biztos voltam a gólban és a győzelem elbukásában.
Legjobb játékos: Djordje Kamber. Egy tökéletes all-round játékos, játszott jobbhátvédet a szezon elején, középső hátvédet a Loki elleni idegenbeli meccsen, Stanic sérülése idején még támadó középpályást is. Az igazi posztja csak a védekező középpályás volt, de abból is bátran lépett fel a támadásokhoz. Sokat mozgott, nagyszerűen szedte össze a labdákat, jól is osztotta el, annak ellenére, hogy elsőre nem labdazsonglőr. Sajnos tavasszal ő sem tudott gólt lőni, pedig a helyzetei megvoltak, így azért azt nem írom, hogy soha rosszabbat. A diósgyőri szereplésére emberileg pedig Kecskeméten tette fel a koronát, amikor két szurkolót is "kimentett" a rendezők keze közül. Sajnálom, hogy eligazolt, de még jobban, hogy egy árva fillért nem kapott érte a klub.
Legjobb idegenlégiós: Furcsa is lenne, ide nem Kambert írnám ;-)Legtöbbet fejlődő játékos: Takács Péter. Több fiatal is idekerült a bajnokság elején, akik közül Takács Péter jutott el a legtovább. Tavasszal volt egy visszaesése, amiről kiderült, egy lábon kihordott betegség okozta. Remélem, jövőre még előrébb tud lépni és átveszi Kamber helyét. Csak fejelésben nem érheti utol, másban akár már a közeljövőben is.
Legnagyobb csalódást okozó játékos: Ahodikpe. Egy válogatottnak a hátán kell vinni a csapatot, egy támadónak gólokat kell lőni, egy szélsőnek gólpasszokat kell adni. Ezek közül melyik illik Ahodikpére? Semelyik. Pedig mind a három elvárható lett volna tőle, mert nem rossz játékos, de ennek semmi hasznát nem láttuk.
Legnagyobb pozitív csalódást okozó játékos: Homma Kazuo. Amikor idekerült, akkor alig volt túl néhány meccsen az NB I-ben, de az NB III-ból érkezett. Azt hittem, kiegészítő ember lesz, ehhez képest nemcsak stabil kezdő, hanem ék, szélső, középpályás is volt, ráadásul ő meglőtte a maga 8 gólját. Azért esett rá a választásom, mert nem számítottam erre.
Legnagyobb rejtély: Mi történt a Siófok elleni meccseken? Nagyon sokan meg vannak győződve, hogy bunda volt, helyesebben fogadás. Gyanús az érintettek téli szerződésbontása is, de akkor mi volt tavasszal? Kettőben bízok: ez úgyis kiderül és soha többet nem lesz ilyen gyanú. De ki az a Fabriccio?
Legjobb szurkolás: Sokan biztosan valamelyik Nyíregyháza elleni meccset írják majd, esetleg a Debrecen elleni idegenbelit, nem is alaptalanul. De én úgy vagyok vele, hogy ezeken a meccseken szinte természetes volt a jó lelátói produkció. Könnyű akkor őrjöngeni, amikor a csapat magával húzza a közönségét. Én a Vasas elleni meccsre teszem le a voksom. Az utolsó pillanatig űzte mindenki a csapatot, pedig nem játszott jól, és a végén sikerült is győzni. Azt hiszem ebből a három pontból legalább egy a közönségé volt, amit alátámaszt Sowunmi nyilatkozata is: "A Diósgyőr azzal nyert, hogy tizenketten voltak – természetesen a közönségre gondolok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése