2009. március 8., vasárnap

Gól nélkül nehéz

Aludtam egyet a DVTK - Honvéd meccsre, leírom, hogyan láttam.

Sajnálom, hogy nem sikerült nyerni, mert minden esély megvolt rá. Elsősorban nem az emberelőnyre gondolok, hanem a sok helyzetre, a gyenge ellenfélre.

De kezdjük az elején. A DVTK összeállításában, felállásában semmi meglepő nem volt, ugyanazok kezdtek, akik a Fehérvár ellen is. Úgy látszik, a DVTK edzőjeként Sisának okozott néhány álmatlan éjszakát a jobbhátvéd posztja, mert ellenfélként rögtön ezt látta az Achilles-saroknak, itt próbálta megbontani a Diósgyőr védelmét. (Ha jól emlékszem, az őszi kispesti mérkőzésen is azzal nyert a Honvéd, hogy szétfutották a védelmünket.) Ez jó húzás volt Sisa részéről, de Gálhidi időben válaszolt, Bokros helyett Ahodikpét hozta be. Érthető volt a csere, de volt némi kockázat benne, hiszen nem tudok róla, hogy Euloge játszott már valaha jobbhátvédet. És hogy ismétli az élet önmagát, tavaly is egy támadóból lett kényszerjobbhátvéd oldotta meg Leo Steve Bessong személyében ezt a problémát. Bokrosra visszatérve egyetértek az öcsémmel, remélem nem töri ketté pályafutását ez a csere, nem rossz játékos, de még meg kell tanulnia, mit csináljon egy nála gyorsabb játékos ellen. Mindenesetre az MTK ellen akár Bokros, akár Ahodikpe is fut ki jobbhátvádként, nem leszek meglepve.

Amúgy a meccs csöndben csordogált, a legnagyobb baj az volt, hogy Tóth Misi nagyon egyedül volt, Hommának a szélről nem nagyon volt lehetősége odaérni a kapu elé, Szabó Viktor pedig... Nem szapulom tovább, de azt szerintem ő is tudja, nem középpályás poszton tudja a legjobb teljesítményt nyújtani.

Az már az első félidőben látszott, a kondival nincsen gond, a hajrára sikerült benyomni a Honvédot, volt helyzet is, és ez megnyugvással töltött el, mert ilyenkor bizton lehet arra számítani, hogy a második félidőben is ez fog történni, mint ahogy történt is, de addig volt más is.

Kiállítás és kiállítás közt is van különbség (iskolapélda erre Filó és Lungu piros lapja). Míg az utolsó percekben szerintem kifejezetten hátrányos, ha a gól elkerülésére játszó csapatból még ki is állítanak valakit (ezzel is csak "segít" a bíró az időhúzásban és később egy véleményes büntetőt már nehezebben fúj be, és néhány perc szívvel is kihúzható, ha fáradtabb a láb), addig egy mérkőzésközepi kiállítás alapjában fordíthatja meg a mérkőzést. Sajnos a DVTK ellen általában az előbbi jellemző, de most a nagy lehetőséggel sem tudott a csapat élni.

30 perc emberelőnynek elégnek kell arra lenni, hogy nem lefocizza, de bedarálja az elenfelet a csapat. Folyamatosan nyomás alatt kell tartani és akkor biztosan jön egy rossz beszúszó szerelés a 16-oson belül, vagy a (szelemi) fáradtság miatt egy rossz megoldás a kapu torkában. Csak ehhez egyfolytában ott kell tartani a labdát az ellenfél kapujánál. De a DVTK az utolsó percek kivételével nem ezt tette,
és azt hiszem, ez a legfájóbb, nem pedig a két pont elherdálása.

Olyan érzésem volt, hogy nem készült fel a csapat erre a lehetőségre. Szerencsétlen módon Stanic is akkor sérült meg. Utólag azt mondom, nem Pelecaci-ot kellett volna a pályára küldeni, hanem szerkezetet kellett volna váltani. Ha Kamber vígan szaladgált a jobb oldalon, akkor mit csinált volna Szélpál? Stanic szerepét pedig átvehette volna Kamber, mint tette azt Srdjan korábbi sérülése idején a Kecskemét ellen. Visszatérve még egy gondolat erejéig Ahodikpére, Gálhidi nagyon a lelkére köthette, nehogy megszokásból menjen előre, mert talán a kelleténél kevesebbet vállalkozott, dehát nem jobbhátvéd.

A végére még két gondolat. Ahogy írtam, a Honvéd csalódás volt, nagyon gyengén játszottak. Egy régi kedvencemet lehet csak kiemelni - Rabóczki Balázs mellett -, Mico Smiljanicot. Már akkor óriási játékos volt, amikor Diósgyőrben játszott és ez nem változott.

Ősszel önmagához képest sok gólt szerzett a DVTK pontrúgások után. Tavasszal ezek - is - hiányoznak. Még nagyobb gond, hogy összesen hat játékos szerzett eddig gólt:
Tóth Mihály, Homma Kazuo, Djordje Kamber, Boris Milicic, Takács Péter és Florin Pelecaci. Hol vannak a többiek?

Lássuk akkor a játékosokat!



Köteles László: Ha tényleg ő tolta ki Takács bombáját, akkor volt egy védése, mert a Honvéd 11 emberrel sem sok vizet zavart a kapuja előtt.

Bokros Tibor: Majdnem megcsinálta ugyanazt, mint Siófokon, amikor gólpasszt adott az ellenfélnek, majd emiatt megzavarodott. Én biztosan nem űzném az NB III-as keretbe emiatt, de a lecserélése jogos volt, jól vette észre Gálhidi.
Despot Viskovic: Hányszor fogom még leírni, hogy szépen, egyszerűen, tisztán tette a dolgát?
Boris Milicic: Hátul sok dolga nem volt és ezúttal az ellenfél kapuja előtt sem volt veszélyes.
Gohér Gergő: A meccs embere cím egyik esélyese, nagyon sok jó beadása volt, jobbról is, jobblábbal. És amikor Ahodikpe beállása után Abass áthúzódott az ő oldalára, akkor már nem is volt olyan veszélyes, ezt is megoldotta.

Takács Péter: A meccs embere cím másik esélyese. Csak egyet sajnálok, emberelőnyben ő sem lépett jobban fel.

Homma Kazuo: A góllal adós maradt, de szélről nehezebb is a kapu elé érni. Csak meg kellene próbálni Tóth Misi mellett!
Srdjan Stanic: Sajnos megint megsérült, ahogy olvasom, nem olyan komoly a baj, akár már az MTK ellen is játszhat. Az ő neve nekem nagyon hiányzik a góllövők közül, nem tudom, miért nem próbálkozik többször.
Djordje Kamber: Az első félidőben kicsit lassúnak tűnt a tempója, nem volt eléggé dinamikus, viszont volt egy ígéretes lövése, ami alig ment mellé. A kiállítás után volt több elfutása, kár, hogy egyikből sem lett gól. Lassan kezdi őszi önmagát idézni.
Szabó Viktor: Kicsit pihentetni kellene, vagy ahogy egy fórumhozzászólásban olvastam, kipróbálni Tóth Mihály helyén, ékként. El nem tudom képzelni, hogy rúgott egy zsák gólt tavaly a Vácban. Még fejjel is megverték...

Tóth Mihály: Érdekes, a mezőnyben talán most gyengébb volt, mint az előző meccseken, viszont a kapu előtt életveszélyes. Fejese gólt érdemelt volna.

Euloge Ahodikpe: Ahogy fentebb írtam, kitűnően megoldotta a jobbhátvéd feladatát, ha évek óta itt játszana, akkor azt is számon lehetne kérni rajta, emberelőnyben miért nem támadott többet. Azért jobboldali középpályásként több hasznát vesszük majd, hacsak Gálhidi nem gondolja úgy, megtalálta a megoldást a jobbhátvéd személyére.
Florin Pelecaci: Csalódtam benne. Most igazán irányíthatott volna, de az ő lelkén is szárad, hogy nem sikerült áttörni a Honvéd védőfalát emberelőnyben sem.
Lipusz Norbert: Hamarabb is pályára küldhette volna Gálhidi! Ahogy beállt, megélénkült a támadójáték.

2 megjegyzés:

  1. Amikor Gálhidi megalkotta a 4-1-4-1-es felállásunkat, azt mondtam van vér a pucájában. Volt benne fantázia, főleg ha azt nézzük,hogy a Tanár Úr 4-2-3-1-ét alakította át. Sisánál gyakorlatilag 1 csatár volt (Tóth M.), és a két szélen (Ahodikpe és Lipusz/Homma). De mivel Lipusz és Ahodikpe szinte semmilyen veszélyt nem jelentett a kapura (Homma meg nem szélső) a széleink teljesen értékelhetetlenek voltak.
    (Pedig egyénileg egyikük sem rossz focista)

    Ehhez képest Gálhidi a szélső helyekre berakta Viktort és Hommát így gyakorlatilag az összes csatárunk a pályán volt!
    Ráadásul csak egyedül Taki volt védekező középpályás a többiek nyugodtan szervezhették volna a támadásokat.
    Szóval papíron ez egy igen támadó felfogású csapat. De a gyakorlatban ez sajnos nem valósul meg. A két szélső csatár nem tudja megoldani a feladatát. (Nem tudnak cselezni és lassúak.)
    Így Misi egyedül marad elől és természetesen nem boldogul.
    Ráadásul ezzel a felállással Gálhidi már nem tud belenyúlni a meccsbe. Most sem volt már csatár a padon. Egyedül Szélpál ült ott, aki támadó felfogású. (Nem tudom Simicset minek igazoltuk le, ha még a padra sem ér oda?)

    Tudom már nem menő, de nekem jobban tetszene egy sima 4-4-2. Ahodikpe/Szélpál, Kamber, Takács, Stanics/ Lipusz a középpályán. Elől pedig Homma, Tóth M.
    Nem kell ezt túlbonyolítani.
    Ezt akár meccs közben is lehetne változtatni a fáradtság miatt, vagy taktikai megfontolásból.

    (Lehet, hogy Ahodikpe jó megoldás lenne jobb bekkben, de ő a nyáron elmegy. Most sem szívesen maradt. Akkor inkább maradjon Bokros, ha valóban tehetséges. Mikor szerezzen rutint, tapasztalatot ha nem egy ilyen lefutott szezonban?)

    VálaszTörlés
  2. A leírtak többségével teljesen egyetértek.

    Én személy szerint ehhez a kerethez testhezállóbbnak érzem a 4-2-2-2-es felállást (esetleg 4-1-3-2), mert van két jó szűrőnk (Búránnyal három is) és három olyan csatárunk, aki a kapu előtt érzi jól magát. Viszont híján vagyunk kapu elé érkező játékosoknak. Hommának meccsenként van 1-2 ilyen kísérlete (a REAC ellen gólt, a Honvéd ellen kapufát lőtt belőle), de a többiek kapura veszélytelene kivéve egy-két átlövést (Lipusz, Stanic). Ezért maradnak a pontrúgások.

    (Hm, és mi lenne, ha csak 3 védővel játszanánk? Viskovic, Bogunovic, Milicic?)

    Az nem akkora baj, hogy a padon nem ül csatárcsere, mert láttam már olyat Gálhiditől, hogy Tóthot levitte, behozta Szélpált és Szabó Viktor ment előre. Tehát kis átszervezéssel megoldható.

    Simicnek pedig a munkavállalásijával van problémája, ha jól tudom.

    VálaszTörlés