DVTK - Vasas másodszor

Megnéztem tegnap este a szombati meccs ismétlését. Azt már a helyszínen mondta előttem valaki, hogy a tv-ben valószínűleg még unalmasabbnak tűnik az összecsapás, úgyhogy nagy reményeim nem voltak.

Viszont ért egy kellemes meglepetés, a Faragó-Zombori páros kommentálása nagyban emelte a színvonalat, amit hiányoltam az MTK-meccs kapcsán Bognár Györgytől, azt mind megkaptam Zombori Sándortól. Ők azt is felfogták, ha sárba tiporják a meccset, akkor legközelebb még kevesebben nézik és a végén kereshetnek új állást, de azért hülyének sem nézték az embert, nem dicsérték azt, ami rossz.

A legnagyobb meglátás, amit szerintem mindenki érzett a meccsen, csak nem biztos, hogy megfogalmazta, az az, hogy "hullámzott" a meccs. Tíz perc a DVTK-é volt, majd jött tíz percre a Vasas, utána ismét a DVTK, stb. Arra nem tért ki, ennek mi lehet az oka, magam sem tudom. Talán az erőállapot? Lippainál emeltem ki, hogy nagyon elfáradt (pihenten például szerintem gól lett volna a lövése is és a büntetőgyanús esetből is többet hoz ki), de mások sem dicsekedhetnek.

A tv-ben egyértelműen látszott, hogy 3 csatárral kezdtünk, tehát tévedtem a 4-1-3-2-vel, és az is tisztán kiderült, miért volt impotens a támadójátékunk. Ha egy szélső védőnek fel lehet hánytorgatni, hogy nem lép feljebb, akkor egy szélső támadótól joggal elvárható, hogy lépjen vissza a labdáért. Most az történt, hogy Homma-Tóth-Simic szépen odaszögezte a Vasas védelmét a 16-osukra, de Tóth kivételével meg sem próbálkoztak a játékba avatkozással, csak várták a labdát. A fentiekből adódott, hogy Lippainak volt tere játszani, de sajnos lőni már nem. Ez vonatkozik Kamberre és Takácsra is (utóbbinak volt egy kísérlete, abból kellett volna több.)

Abból a szempontból nem volt szerencsénk a Vasassal, hogy nekik aztán tökéletesen megfelelt az 1 pont. Szerencsére feltűnően nem húzták az időt, de ha számba vesszük a helyzeteiket, akkor láthatjuk, csak a Diósgyőr hibáiból értek (Orosz lövése egy fölöslegesen kiengedett, majd a bedobás után elveszített labda után, Sowunmi taccsra rúgott ziccere egy szerencsétlen módon elé pattanó labdából indult, talán Dobric lövése volt valódi akció.) Direkt figyeltem, a második félidőben Köteles egyetlen egyszer ért úgy labdához, hogy az közvetlenül előtte Vasas játékost érintett - majd a gyenge fejes után úgy dőlt le a fűbe, ahogy öregapám szokott ebéd után szunyókáláshoz készülődve. Ekkor ugyanis már vezettünk.

És milyen góllal! A helyszínen csak annyit érzékeltem, hogy bejött jobbról egy labda, amit valaki középen elvétett, de érkezett Homma és belőtte. Ehhez képest Takács segítségével Bokros labdát szerzett, odaadta Takinak, aki Ahodikpét indította a szélen. Euloge pedig ahogy kell, mindenféle totojázás nélkül erősen belőtte középre. Stanic okosan átlépte, majd Szabó Viktort még megelőzték a védők, de jött Homma a kipattanóra és oda rúgta, ahová kell. Szóval hat játékos vett részt az akcióban, ami ennek ellenére villámgyors volt. Kérdem én, ha ilyet tudunk, akkor miért kell szenvedni a meccs többi részében? De meg is válaszolom, bár nem lesz új: mert ezúttal pontosak voltak a passzok, nem vesztettük el a labdát, mint más esetben sokszor.

Az első értékelésben azt írtam, hogy megérdemeltük a győzelmet, mert támadott a csapat az utolsó percig. Szerencsére a korábban említett hullámzás során a végén a DVTK került fölülre, sorra jöttek a beadások, lövések, egészen megélénkült a mérkőzés. Ezt érezte a közönség is, azért volt olyan hangos a buzdítás. Régi vesszőparipám, hogy végig védekező csapatot ki kell fárasztani, állandó nyomás alatt kell tartani és akkor meglesz az eredménye.

Ha felkerül a videómegosztókra a városi tv összefoglalója, akkor az is megnézheti, aki esetleg nem látta (beillesztem majd a videók közé, ha megtalálom). Érdemes meghallgatni Gálhidi nyilatkozatát, mert ismét nem csak közhelyeket puffogtatott. Engem kifejezetten felcsigázott az az ötlete, hogy kipróbálja majd valamikor egymás mellett Bogunovicot és Milcic-et, mert azt azért lehetett most is látni, hogy ez nem Viskovic meccse volt és Bogunovic is indokolatlanul kemény volt néha. Mindenesetre az örömmel töltött el, hogy a Sebők távozása után kikopott figurát ismét felfedeztem, ezúttal Bogunoviccsal játszva. (Szabadrúgást túlívelni a tömegen az alapvonalra, ahonnan visszafejeli azt Bogunovic középre, így egy statikus helyzetéből kimozdított védelem ellen lehet kapura lőni.)