2010. március 23., kedd

Kibekkelte a Győr a DVTK nem létező támadásait (DVTK - ETO 0-1)

Négyből négy vereség, senkinek nincs túl jó kedve Diósgyőrben. Személy szerint engem nem a vereség - a meccs előtt írtam, hogy jobban bízom a kecskeméti és angyalföldi győzelemben, mint a Győr elleni pontszerzésben -, hanem a mutatott játék ütött szíven.

Lippai Ákos a labdával (Fotó: Adamm)

Gyakorlatilag minden az ETO elképzelései szerint alakult, a DVTK-nak helyzete sem volt. Igaz, a vendégeknek sem sok, de a vezető góljuk után sejteni lehetett, hogy nekik elég az egygólos előny, nem a közönséget akarják szórakoztatni.

Sovány vigasz, hogy gyakorlatilag Malinauskasnak is csak egyet kellett védeni, a többi lövés nem talált kaput. Illetve egyet kellett volna még, de a 11-esnél nem sikerült a bravúr, pedig nem sokon múlt.

A kezdőcsapatban tudni lehetett előre, hogy lesznek változások, de alaposan meglepett Tornyi. Zámbó maradt a kezdőcsapatban és nem tért vissza Lippai Ákos. Hogy Jeknic bekerült a védelembe és Supic feljebb lépett, azt vártam, miként Balajti kezdőcsapatba állítását is, viszont úgyszintén meglepő, hogy Bajzát szorult ki.

Supic játéka - a többiekhez képest - nekem kifejezetten tetszett, erős lehet a Jeknic, Gal, Supic belső háromszög. Supic egy kicsit Kiser Marcira emlékeztet ezen a poszton, hiszen egy alapvetően védekező magas, erőteljes játékos, aki a támadásokból is kiveszi a szerepét, adott is néhány szép labdát.

A probléma továbbra is ott van, hogy a középpályások nem tudják segíteni a támadásokat és annyiban rosszabb a helyzet a tavaly tavaszinál, hogy ez most nem azt jelenti, nem rúgnak gólokat, hanem azt, hogy nem is rúgatnak a csatárokkal. Az utolsó perces kavarodás utáni Balajti-lövést leszámítva Lippai szabadrúgása volt az egyedüli olyan szitáció, ami után felszisszentem. Az sem kidolgozott támadás volt...

Azaz volt egy másik felszisszenés, de a másik kapu előtti szituációnál: Malinauskas egy nem is nehéz lövést védett, de kiejtette a labdát, de szerencsére a védők felszabadítottak. Visszatérve egy gondolat erejéig a poszt elejére, ezen kívül volt még a győrieknek rögtön az elején egy megpattanó lövése, ami talán pont amiatt lett veszélyes, illetve már 1-0-ás vezetésüknél egy erős ziccerük, amit szó szerint eltotojáztak, lövés nem lett belőle.

A meccs után hallottam, olvastam mindenhol, hogy milyen lélektelen volt a játék. Ez szerintem nem igaz, viszont az igen, hogy nem volt elég tűz a csapatban. Mentek minden labdáért, közták a kötelezőket, de semmi extrát nem tettek hozzá, amire azt szokták mondani, "csak a szíve vitte előre". Pedig mennyire egyszerű lenne a helyzet, ha "csak" a lélektelen játék lenne a probléma. Néhány büntetés, másoknak fennyegetés - kinél mi használ - és máris rendben lenne minden. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet.

Még két dolog jut eszembe. Az egyik a kiállítás. Ilyet még nem láttam, hogy időhúzás miatt néhány perc alatt bárkit is kiszórjon a bíró, szerintem nem is fordul elő egyhamar újra, viszont teljesen megérdemelte Stevanovic. Már az első sárga előtt is "véletlenül" kikötődött a cipőfűzője és nagyon kilógott a lóláb, hogy a Győr itt bizony már nem akar focizni. Ehhez képest a 3 perc hosszabbítás édeskevés volt. Ismét azt kell mondjam, tulajdonképpen statisztikai jelentősége van csak a DVTK számára ennek a kiálításnak, mert egy perc alatt sokat nem profitáltunk belőle.

A másik a közönség hozzáállása. A reménytelen támadójáték és a hátrány ellenére türelemmel nézte végig a meccset, egy két füttyszótól eltekintve inkább a buzdítás volt a jellemző. Viszont a végén jött a jogos fütty és azt hiszem, ez a normális hozzáállás, amíg van esély, addig szurkolni kell, viszont a végén senki ne tartsa vissza magát, ha nem tetszett.

A Kecskemét ellen sok minden kiderül: van-e tartása a csapatnak, tudnak-e küzdeni, valóban az erős ellenfelek miatt nem szerzett csak pontot a DVTK; viszont egy dolog biztosan nem derül ki, méghozzá az, kiesik-e a Diósgyőr, bár egy vereséggel irtózatosn nehéz helyzetbe kerülünk, az biztos.

Játékosonkénti értékelés


Mindaugas Malinauskas: Most volt a legkevesebb dolga, viszont most volt a legkevésbé biztos pont is. Ezt elsősorban a fent említett labdakiejtés miatt írom, mert a büntetőnél sok lehetősége nem volt, ráadásul nem sokon múlt, hogy megfogja. A helyszínen azt mondtam, szerencse, hogy nem pirosat kapott, viszont a tv-felvétel alapján kifelé pöckölte a labdát a csatár, nem a kapu felé, így az én szabályismeretem szerint belefért a sárga is.

Bognár Zsolt: Talán most játszott a legjobban tavasszal. Lezárta a bal szél és rendszeresen támadott is, azt is megkockátzatom, Supic mellett védő létére ő támogatta legjobban a támadásokat.
Vlado Jeknic: Jól tért vissza, stabilan állt középen. A második félidőben direkt figyeltem, egy kivételével minden labdát elfejelt a támadók elől.
Igor Gal: Takarított rendesen, neki is köszönhető hogy középen stabil volt a védelem.
Zámbó Bence: A gól előtt hatalmas teret hagyott az ellenfélnek le is cserélte a végére Tornyi Barnabás. Őszintén meg lennék lepve, ha Kecskeméten is kezdene.

George Menougong: Hülye lett volna, aki kihagyja a kezdőcsapatból, viszont sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz.
Zoran Supic: Lásd fent. Annyi kiegészítés, hogy a játékán látszott, elfáradt a végére, akkor már nem voltak olyan pontosak a passzai és lövési lehetősége is messzire szállt.
Dejan Vukadinovic: Még azt is mondanám, hogy jól tette a dolgát középen, de eközben ott a lyukas balhátvéd és jobb oldali középpályás posztja, ahol még jobban tudná segíteni a csapatot. Védekező középpályásként pedig sorban áll Búrány (mondjuk ő most éppen beteg volt), Takács és Somorjai is.
Roszel Róbert: Betlizett egyet, nem sokat volt játékban.

Balajti Ádám: Sokat mozgott, viszont nem tudott szabadulni a labdától, lövési helyzetet pedig húzogatásaival nem tudott kialakítani. A végén viszont hős lehetett volna, ha a győri mérkőzés után ismét gólt lő az ellenfél vészkapusának.
Bojan Brnovic: Semmit nem láttam tőle, nem mondom, hogy biztosan az ő hibája, de azért jelez valamit.

Sadjo Haman: Legalább volt néhány lendületes megmozdulása, bár azt eddig is tudtuk, hogy nála inkább azzal van a gond, hogy labda nélkül mit csinál.
Lippai Ákos: Övé volt a legnagyobb lehetőség, nem sokkal ment fölé szabadrúgása. Talán hatékonyabb lett volna, ha középre ált volna be Supic elé és Vukadinovic pedig kiment volna szélre.
Bajzát Péter: Nem sok lehetőséget kapott Tornyitól, de 15 perc alatt nem is tudott sok mindent letenni az asztalra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése