Azt hiszem, a szurkoló mintapéldánya vagyok, mert a Győr elleni vereség után legszívesebben fütyültem volna, ha egy kicsit vehemensebb vagyok, most viszont alig várom a Kecskemét elleni találkozót.
Pedig amit eddig láttam, az nem azt mondatja velem, hogy sok szép és jó dolog vár ránk szombat délután. Más lenne a négy vereség, ha közben látványos akciókat vezettünk volna, de a kapufáról ötször is kifelé pattan a labda, ha a vak bíró négyből egyszer sem vette észre az ellenfél 16-oson belüli kezezését és így tovább. De sajnos nem ez történt.
Ehhez jön, hogy nem is tudom, hányszor fordultam már meg a Széktói Stadionban, de mindössze egyszer láttam diósgyőri győzelmet, azt is az azóta jobblétre szenderült KSC ellen.
Egész héten azon gondolokodtam, mégis miben bízom. Pénteken délután aztán megtaláltam a választ: az edzés vége előtt Veréb Gyuri pont előttem talált egy négylevelű lóherét.
Tehát: szerencse fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése