Van-e jövője az ankétnak?

A címben feltett kérdés járt folyamatosan a fejemben a szerdai rendezvényen. Az edzőmeccseken látni lehetett, Tornyi Barna és az új igazolások futball-hőemelkedést okoztak (a láz remélhetőleg majd az eredményekkel jön), ennek ellenére igencsak foghíjasak voltak a széksorok.

Tele színpad, félig tele nézőtér (Fotó: Hawk)

Emellett több megszólaló szájából is elhangzott, az "ahogy azt lenyilatkoztam a klub honlapjának is" szófordulat és olvastam még az ankét meghirdetése előtt olyan véleményt, hogy minek is az, mindent tudunk a dvtk.eu-t olvasva. Slusszpoénként pedig majdnem letorkolták azt a kérdezőt, aki a pénteki ellenfélről kérdezett, mondván napok óta ismert a hivatalos honlapról.

Ez egyrészt jóleső visszajelzés volt a munkánkról, másrészt elgondolkodtam, mivel lehet megtölteni egy ilyen ankétot, mert azt látni lehet, új információkkal alig. (Persze ezúttal is hallottunk olyan dolgokat, amit korábban nem.)

A legfontosabb talán a játékosakkal való közvetlen találkozás, a velük kapcsolatos közvetlen élmény lehetne. Sikerült most is elkövetni azt a hibát, amit egy-két kivételtől mindig a múltban, hogy ott ült szerencsétlen játékos a színpadon és végig csöndkirályt játszott. Malinauskas esetében talán nyelvi problémák is lettek volna, de szerintem a DVTK fórumairól ismert munkácsi születésű Alex boldogan tolmácsolt volna, és Bacsa Patrik hangját sem hallottuk. Szerintem sok embert meglepett volna, hogy Bojan Brnovic is milyen jól beszél magyarul, mint ahogy George Menougong jobb játékosként hagyta el a termet, mert jópár személyes szurkolót szerzett magyartudásával. (A XIX. szd közepén mondta az Habsburg császári diktatúra egy képviselője, hogy vegyél fel magyar ruhát, tanulj meg egy-két magyar szót és meglátod, nemhogy lázadozni nem fognak a magyarok, hanem kenyérre kenyheted őket. És igaza volt!) Wmittyt az lepte leginkább meg, hogy Sadjo milyen komoly és halk szavú, benne más kép élt - feltehetőleg Foxi és Douva harsány mosolygóssága torzítta, teszem hozzá én. Ki tudja, mi történik, ha Roszel Róbert, Zoran Supic és Somorjai Tamás is szót kap, Zsivoczky Norbert pedig nem csak tolmácsol?

Tehát legalább egy kérdés minden megjelentnek dukált volna, vagy ha mégsem, akkor Veres Gabinak nem azokat kellett volna kérdeznie, akiket tutira megszólít a közönség is. Emellett jó lett volna, ha a végén lehetőség lett volna szervezett keretek közt autogramkérésre, hiszen tényleg a közvetlen találkozásról szólhatna ez a félévenkénti egyszeri alkalom. Persze lehet újabb attrakciókat kitalálni, én például megnéztem volna egy freestyle versenyt Rohan Ricketts és Lippai Ákos közt.

Így véleményem szerint lesz értelme jövőre is megtartani az ankétot és hátha akkor azok is eljönnek, akik idén távolmaradtak.

(Utólagos okoskodásak tűnhet, amit leírtam és az is. De azért írtam le, mert régi tapasztalat, hogy jövő ilyenkor már senki nem fog emlékezni a hibákra és emiatt újra és újra sikerül elkövetni ugyanazokat.)

Utóiratként, mert sehová nem fért bele és nem is az ankétok jövőjéről szól, de a múlt miatt fontos: felnőtt a közönség! Az elmúlt években, amikor jöttek a szurkolói kérdések, akkor paródiába fordult a rendezvény, hallgathattuk a véget nem érő monológokat, hogy aszondja:

- Tessék, mit szeretne kérdezni?
- ...én már 1952 óta járok mérkőzésre... láttam játszani... akkor még... de most már...
- Jó, jó, de mi a kérdés?
- Kérdés? Kérdezni nem akarok.

Aki nem volt ott, biztosan nehezen hiszi, de ezúttal KÉRDÉSEK voltak. És jó kérdések.