Keresztury Tibor: Gyászbeszéd a Diósgyőr sírjánál

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Vége a dalnak, előttünk kiterítve fekszik a halott. Élt közel 90 évet, benne volt a korban, halála törvényszerűnek mégsem mondható. Mi, akik itt egybegyűltünk, életünk egy részét is eltemetjük most. Nevezzük ezt a részt a fiatalságunknak, nevezzük Miskolcnak, nevezzük keletnek, tetszés szerint, de mondhatjuk azt is egészen nyugodtan, hogy számunkra a magyar futballnak nevezett történet a mai nappal végetért. Nem, majd innentől a Nyíregyházának szurkolunk… Nekünk a csapattal együtt megszűnt ez a sportág, a honi labdarúgás, nincs miért meccsre járni, nem kell remegő gyomorral várni a sporthíreket. S akkor ez alkalomból azt is elmondanám, ha nem jogállamban élnénk, hogyan nézne ki a tor.

Ha nem jogállamban élnénk, felsorakoztatnánk szépen libasorban a Stadion Étterem bejárata előtt a geciket. Az összeset, aki áldozatos munkájával előidézte ezt a helyzetet, mindenkit, aki tett érte, hogy ez így legyen: elnököt, álszponzort, műmenedzsert, úgynevezett befektetőt, önkormányzati képviselőt, szakosztályvezetőt,
klubigazgatót – tudjuk a neveket, könnyen összeszedhetők. Állnának a tűző napon, miközben bent csendben diskurálva fogyasztanának a Harcosok. Aztán, mikor már erősek és bátrak, de még messze nem részegek, kezdetét venné a miskolci istentisztelet. Felvennék a baseball-ütőt, bikacsököt, boxert, bicikliláncot, betennék az ujj közé a zsilettet, lecsapnának az asztal sarkán pogácsázás végett néhány sörösüveget, s kiszólna a szóvivő az ajtón, lehet sétálni, uraim, egyenként befele.

Gyere, geci, köszöntenék odabent az első illetőt. Ezt, mert elfelejtetted, az 1977-78-as szezonért kapod: püfffff! Ezt a ’78-79-es bronzéremért, püfff, pafff, dirr-durr, elmehetsz. Jöhet a következő. Na, geci, kérdeznék a beballagó delikvenstől, mond valamit a ’77-es és ’80-as MNK-győzelem? Nem, ráznák a fejüket már a verés közben, nem mond az semmit teneked, mert ha mondana, biztos nem így cselekedtél
volna, s nem lennél most itt közöttünk, végre együtt, először és utoljára, szeretett csapatod szurkolóival.

Emlékszel, testvérem, kérdeznék a harmadiktól bizalmasan, érdeklődve, amikor KEK és UEFA- mecscseket játszott sorozatban huszonkétezer ember előtt a csapat? Nem úgy tűnik, püfff, pafff, püfff, pafff, mintha elég éles volna az emlékezeted. Az pedig már pláne nincs meg, tutira, hogy a Besiktast, a Rapid Wient és a Hajduk Splitet is kivertük, mert ha meglenne, akkor száz százalék, hogy nem viselkedtél volna
így. Jaj, de jó, hogy újra látunk, fogadnák meghitt módon az újabb szemetet: olyan gyorsan elhagytad a várost ’84-ben, hogy tisztázni se tudtuk, miért is történt valójában, pifff, pafff, az a kiesés; Görgei Csucsu miattad forog a sírjában, szegény.

Ha nem jogállamban élnénk, a következőnek elmesélnének a ’93 és ’97
közti NB II.-es évekből egy történetet. Tudod te – csak mert te voltál az elnök akkor, azért kérdezem -, milyen érzés Balmazújvárosra utazni egy hétvégi fordulóra? Nem, nem tudod. És tudod, hogy milyen az, mikor kinézel az autóbusz ablakán, püfff, püfff, püfff, oszt rá van festve a legelő tehénre a csapatod, püfff, szent neve?

Gyere csak, gyere bátran, invitálnák az újabbat, hogy a vendégszeretettől bátorságot
nyerjen, gyere beljebb bizalommal, drága jó fiú! Jól tudom, hogy te hoztad, püfff, püfff, ide, ugye, püfff, püfff, Verebest? Te meg, mocsok, avval vagy, ha jól látom, azonos, aki aláírta Tornyi Barnával azt a püfff, minden, püfff, szempontból, püfff, előnyös, püfff, szerződést, püfff, püfff, püfff, ugyebár, szóljál, ha tévedek.

Így zajlana, Tisztelt Egybegyűltek, ha nem jogállamban élnénk, a végtisztesség a Diósgyőr hullája felett.

De mivelhogy jogállamban élünk, foglaljuk imába inkább Szabó Géza bácsit, mint a kifosztott, átbaszott, megalázott, semmibe vett, mégis méltósággal teli úriemberek, és soroljuk a harang ritmusára sorban a neveket – Veréb, Kovács, Salamon, Kutasi, Váradi, Oláh, Fükő, Tatár, Borostyán, Fekete, Görgei -, eljutva Dzurjákon, Váczi Bélán át Adzsojevig, mondjuk, s nézzük, ahogyan ráfesti az alkony pirosára mindet
a szél a Vasgyár romjai felett.

-- keresztury --