Szereztünk egy pontot vagy buktunk kettőt? (DVTK - ZTE 1-1)

Győzni kell, győzni kell, győzni kell írta, nyilatkozta mindenki, köztük én is, és ugyan nem sikerült megszerezni a három pontot, mégsem lehetünk teljesen elégedetlenek.

Éljen, éljen! (Fotó: Csontfej)

Sajnos olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy már egy pont is segíthet rajtunk - a Honvéd és a Nyíregyháza is szerzett ennyit, úgyhogy nem sokat -, de közel 60 perces emberhátrány után nem lehetünk telhetetlenek.

A kezdőcsapat szokott az első téma lenni a meccsek utáni posztokban, de most még korábban kezdem. Kb. félórával a meccs előtt érkeztem a stadionhoz és komolyan megfordult a fejemben, hogy mégsem háromkor, hanem később lesz a meccs, mert ez nem túlzás, üres volt a város felé eső parkoló, ha 5-6 autó állt benne, akkor sokat mondok. A kezdés előtt negyedórával is az ürességtől kongott a nyitva lévő kanyar, de a tribün is, ehhez képest (ehhez képest!) végül szép számmal összejöttünk, még ha ez is volt az utóbbi idők legalacsonyabb nézőszáma.

Most már jöhet a kezdőcsapat. Búrány tudta vállalni a játékot, így Huszák maradt ki a középpályáról, és az általam elképzelt csapathoz képest Aczél maradt Gohérnál balhátvédben és Lippai játszott a középpályán, Ivancsics pedig a csatársorban. És Apostut sem tartalékolta, rögtön a kezdőcsapatba jelölte.

Kovács Z.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Gohér
Vukadinovic, Lippai, Búrány, Lipusz
Ivancsics, Apostu

A nézőszám után a második döbbenet a műsorközlő volt. Sokan nem tartják nagy tehetségnek Hollósy Andrást, nekem sok problémám nincs vele. Attól ugyan nem kell tartania, hogy Veres Lacihoz hasonlóan felkérik, a válogatott meccse előtt melegítse be a közönséget, néha el is téveszti a játékosok keresztnevét, de legalább az orgánuma megvan. Most szombaton viszont nem tudom ki volt a szpíker, de nem elég, hogy vékony hangon kiabált, még a Vukadinovic nevébe is belegabajodott, miután ledezsanozta. Lehet újabbat keresni.

A meccsen ismét korán hátrányba kerültünk és bevallom, már temettem a csapatot, mert idén még nem sikerült fordítani. Véleményem szerint a védelem összeszokottságának hiánya volt a gól oka, közvetlenül az, hogy Kovács Zoli kimozdult egy beadásra, majd a védőre várva megállt, Viskovic (a neten több helyen is Jeknicet írnak, a videón nem látszik, de én Viskovicnak láttam) nem ugrott elég magasra, így Rudnevs át tudta fejelni Kovács fölött a labdát. Szépen összehozták.

De ez még mind semmi, mert akár hármat is kaphattunk volna iziben, azonban egy másik fejest Kovács nagy bravúrral védett, míg egy átemelést Viskovic a gólvonal elől fejelt ki (miért van az, hogy Kovács fölött már most többször próbálták átemelni a labdát, mint Köteles teljes diósgyőri pályafutása során?). Ezek még csak az első félórának a vendéghelyzetei (hozzávehetjük még Kamber távoli tapogatózását a legelejéről), de ennyi, a meccs további részében nem is emlékszem valódi ZTE-gólhelyzetre.

Aczél azt nyilatkozta a Haladás elleni meccs után, hogy találtunk egy szabadrúgás-gólt. Most is valami hasonló helyzet állt elő, mert nem sok előzménye volt a gólunknak. Illetve közvetlen előzménye nem volt.

Megmagyarázom, mire gondolok. Apostu és Vukadinovic pályára küldésével teljesen átalakult a DVTK támadójátéka. Lippai tudott középen osztogatni, Vukadinovic elment a szélen, középen pedig Apostu meg tudta addig tartani a labdát, amíg nem jöttek a többiek. Az a nagy különbség Apostu és Szabó Viktor közt - egy meccs alapján -, hogy Szabó Viktor elfelejeli a ráívelt labdákat, amit a védők összeszednek, míg Apostu „ráveszi” a védőket, hogy fejeljék ki a labdát bedobásra és marad támadásban a DVTK. Viszont kétségtelen, kapura tartó lövése (Lippai és Ivancsics kísérlete nem sokkal, de elkerülte a kaput, Jeknic próbálkozása már kevesebb vizet zavart) nem volt a DVTK-nak.

Ekkor kezdett el Lippai cselezgetni a 16-oson belül. A kapu mögül tisztán látszott, hogy belebonyolódott, azt sem tudta hol a labda, kétségbeesetten próbálta ismét birtokolni. A védő labdára ment, de Lippai nagy igyekezetében nem oda lépett, ahová várható lett volna, hanem a védő lába elé, aki akaratlanul, de határozottan belérúgott. (Dombi ennek a nagymestere, mikor már elindult a védő lába, akkor gyorsan elélép és már csattan is, a bíró pedig sípol.) Láttam a saját szememmel, jelzett a partjelző, fújt a bíró, de számomra mégis az a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem Lippai végezte el a büntetőt, hanem Ivancsics.

A gól után továbbra is a DVTK támadott, de továbbra is gólhelyzet nélkül. Érdekes volt, hogy Jeknic kétszer is feljebb húzódott. Az első lövéséről már írtam, másodszor egy szép szóló végén már-már lövőhelyzetbe került, mikor hosszan tolta meg a labdát és emiatt szabálytalankodni kellett, nehogy visszakontrázzon az ellenfél. Az öcsém bizonygatta, hogy nem a bírói ítélet, hanem az elpuskázott lehetőség miatt vágta földhöz a labdát, én magam abban sem vagyok biztos, hogy a labdaeldobásért kapta a figyelmeztetést, nem pedig a szabálytalanságért. Ez az eset megint arról szólt, nem eléggé összeszokott a csapat, mert ha a középhátvéd elindul kalandozni, akkor valakinek vissza kell zárni mögé éppen az ilyen kötelező taktikai faultok elkerülése végett.

Ez egy jelentéktelen momentum lett volna, ha a félidő vége felé nem kapja meg Jeknic a második sárgáját. Elsőre túl súlyosnak éreztem, a videót megnézve már kevésbé. Maradjunk annyiban, hogy a sárga lap adható ilyen szabálytalanságért. Jekniccel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy eddig háromszor játszott diósgyőri mezben, ebből kétszer kiállították: most és a nyíregyházi Ligakupa-meccsen.

És ha már bíró és kiállítás. Átugrottam az elején egy szituációt, ami akár döntően is befolyásolhatta a meccset, konkrétan, mikor Bogunovic ... Apostut. Az esetet nem láttam sem élőben, sem felvételről, így csak a logika marad az események rekonstruálására. A bíró nem adott piros lapot, tehát úgy ítélte meg, akármit is tett Bogunovic, azt nem szándékosan tette. Ilyen lehetett volna például a labdára irányuló mozdulat, de az éppen játékon kívül volt. Sokat gondolkodtam rajta, el tudok-e olyan szituációt képzelni, mikor két játékos helyezkedik, és nem szándékosan az egyik úgy orron ... a másikat, hogy annak elindul az orra vére. Hát, nehéz.

És még mindig a bíró. A DVTK kaphatott volna egy másik büntetőt is, de Ivancsics kiugrásakor továbbot intett Veizer. A helyszínen úgy láttam, hogy Ivancsics nekiszaladt Vlaszák kezének, a felvételen inkább Vlaszák üti el a labdát. Nem tudom, mi volt Ivancsics szándéka, remélem nem 11-est akart kapni, mert hiszek annak a mellettem álló szurkolónak, aki szerint a bíró már a kiugratáskor eldöntötte, bizony nem ad újabb 11-est.

Már állnak az oszlopok a napos oldalon (Fotó: wmitty)

Ott hagytam abba, hogy Jeknic le, amire válaszul Aczél meglépte az egyetlen jó megoldást, csatár helyett védőt, Apostu helyett Milicicet állította be.

Ha 0-1-nél temettem a csapatot, akkor most már a síremlék felállításán gondolkodtam, de rám cáfoltak, méghozzá nagyon!

A második félidőben ugyan többet volt a ZTE-nél a labda, de igazi helyzetei a DVTK-nak voltak, sőt, több gólt szerezhettünk volna ekkor, mint az első 45 percben. Érdekes módon nem gyors kontrák, hanem szép lassan felépített támadások voltak a jobbak, bár a valódi gólhelyzetek ismét pontrúgások után alakultak ki.

Aki kételkedett Lipusz szombathelyi gólja után, annak kétszer is bizonyította, hogy 30-on belül őt kell odaengedni a szabi mögé. Ha Vlaszák győri formában véd, akkor már az első lövése is gól - bizonyára a szezon gólja -, a nagy távolság ellenére is bravúr kellett a védéshez. A második Lipusz-szabadrúgás már nem annyira sarokra tartott, viszont Vlaszák ezt is csak kiütni tudta, majd az ismét kapu elé kerülő labdát Lippai lőtte rá, aminek védéséhez újabb bravúr kellett.

Ezen kívül szögletek után volt még esély gólt szerezni, de Milicic, majd később Szabó Viktor hiába készítette a fejét, nem alakult ki igazi gólszerzési lehetőség.

Eközben a középpályán Vukadinovic és Lipusz helyet cserélt, utóbbi kihúzódott a kevésbé munkás jobbszélre, míg a szerb srác rengeteg teret kapott a futáshoz. Mindenhol feltűnt, szerelt, néha szabályosan, máskor pedig jókorát rúgva az ellenfélbe. Lippai a 83. percig bírta erővel, amikor az oldalvonal mellett egy rövid egyeztetés után áthúzódott a lebontott napos oldal elé, így több ídőbe telt, míg a csere alkalmával lekocogott. Búránynak 10 perccel kevesebb jutott, a meccs után a kerítésnél azt mondta, sérülés miatt kellett lejönnie. (És ezzel hosszú idő után Aczél Zoltán kihasználta mindhárom cserelehetőségét.)

Így sikerült egy pontot szerezni, ami még tíz emberrel is majdnem három lett. És hogy mire elég ez az egy pont? Természetesen nem tudni, de ezzel megszakadt a rossz sorozat, ráadásul a nyíregyházi meccs előtt. Viszont továbbra sem a góllövés a csapat erőssége. A pontrúgások után még csak-csak esik találat, de akcióból Balajti távollétében alig. Hacsak nem játszik a magyar válogatott negyeddöntőt, akkor Nyíregyházán már ő és Takács Peti is pályára léphet.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Fent mindent leírtam. A gól előtt határozottabb kijövetellel menthetett volna, majd akadt egy nagy védése és szerencséje is volt. Később magabiztosan húzogatta le a labdákat.

Lakatos Béla: Amíg egyenlő létszámban volt a két csapat, rengeteget jött előre a Vukadinovic által megnyitott résbe, viszont a beadások lehetnének jobbak is.
Vlado Jeknic: Nehéz elvonatkoztatni a kiállításától, de azt hiszem, ha nem állítják folyamatosan ki, akkor a DVTK hasznára lesz. Lehet, a többi középhátvéd is irányítja a védőtársait, de ő a széles mozdulataival a közönség számára is láthatóan teszi ezt. Tetszettek a felfutásai is, remélem legközelebb gól és nem sárga lap lesz a vége.
Despot Viskovic: Ahogy írtam, szerintem a gól előtt ő is hibázott, viszont mentett is egy nagyot később. Érdekes kérdés, hogy mi lesz a sorsa, ha Horváth Gábor meggyógyul.
Gohér Gergő: Én „kiraktam” a kezdőcsapatból, erre most jól játszott. Végre nem kaptunk gólt róla, sőt, át sem játszották, volt egy csomó labdaszerzése is. Az előrejáték elmaradt, de egy védőnek mégiscsak a védekezés az elsődleges feladata. És mostantól nehéz lesz Lipuszt ellökdösnie a szabadrúgáshoz letett labdák mögé.

Dejan Vukadinovic: A labdakezelés nem az erőssége – sőt, a gyengéje -, de életet vitt a jobb oldalba. Elvitte a labdát, beadta, de mindenekelőtt lekötötte az ellenfél védőit. A második félidőben pedig második Diósgyőr-meccsén már harmadik poszton nyújtott jó teljesítményt, de azért a jobb oldali futó szerepe az igazi.
Búrány Zoltán: Nem látszott rajta, hogy sérülten vállalta a játékot, ez mindent elmond. Jól gyűjtötte a labdát és jól is passzolt. Most van két hete, hogy meggyógyuljon.
Lippai Ákos: Az első két fordulóban mutatott formáját idézte, jót tett neki az eltiltás miatti pihenő. Szép cseleket mutatott be, de nem öncélúan és ő harcolta ki a büntetőt is. A végére elfáradt, de végre volt kit behozni.
Lipusz Norbert: A baloldal kevésbé volt aktív, mint a jobb, viszont elsőrangúak voltak a szabadrúgásai. Érdemes gyakorolni, meglesz ennek az eredménye.

Bogdan Apostu: Sok lehetősége nem volt bizonyítani, de ha nem is győzött meg, biztató volt, amit láttam. Jól tartotta meg a labdát, nem villámgyors, de nem is lassú. Majd Nyíregyházán meglövi első góljait, remélem.
Ivancsics Gellért: A tizit magabiztosan értékesítette és ezen kívül is voltak lövései. Ha egy kicsit gyorsabb, akkor a 11-és-gyanús helyzetből, ha egy kicsit szerencsésebb, akkor Lippai lövését követően duplázhatott volna.

Boris Milicic: Jól szállt be, hiba nélkül hozta a meccset. Bíztam benne, hogy a KTE ellenihez hasonlóan - amikor Viskovic rosszulléte miatt lépett csak pályára - most is gólt szerez. Az nem jött össze.
Szabó Viktor: Nehéz dolog csatárként beállni egy emberhátrányban játszó csapatba, ráadásul egy olyan támadónak, aki a társak beadásaival tud igazán mit kezdeni. Megszorongatta néha a védőket.
Huszák Tamás: Sok időt nem kapott, de minden pályára lépő játékost megillet a dicséret.