A DVSC-DEAC - DVTK előtt

Ugyanaz, mint a Bőcs elleni meccs, csak pepitában. Egy, a tabella végén tanyázó csapat, amelyik boldog lehet, ha nem kap nagy verést, úgyszintén közönség nélkül, azonban a Bőccsel ellentétben ők inkább tavasszal nyújtanak jobb teljesítményt. A jobb sem jó, továbbá annyi szerencsénk van ebben a tartalékcsapatokkal dúsított másodosztályban, hogy vasárnap játszik a Debrecen első csapata is, így nem lesz visszajátszó.

De hiszem, hogy nem lesz szükségünk ilyen típusú szerencsére, mert a 4-5 játékossal megerősített DVSC-DEAC-nál is nagyságrendekkel jobb csapat a DVTK. Olyan szerencse persze jöhet, hogy a kapufáról befelé pattan a labda.

Benczés Miki a múlt heti gyenge támadójátékot többek közt azzal magyarázta, hogy nem volt “visszalépő” csatár, csak bemozduló. Ezért külön fontos, hogy George ismét egészséges, kérdéses, hogy mennyi erőt vett ki belőle a láz. Mindenesetre pénteken, amíg az edzés végén a többiek már csak labdázgattak, ő még kemény sprinteket nyomott.

Luque kapcsán is ez merül fel. Jó lesz, hogy visszatér, de vajon meddig bírja? A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a meccs elején sikerül gólt szerezni, akkor könnyű is lehet egy siker, viszont a Bőcs elleni találkozó is megerősített abban, hogy a meccs végén is tud nyerni a Diósgyőr. Ha utóbbira lesz szükség, akkor sok múlik a cseréken. Bacsa jól szállt be a Vecsés ellen, de most ő hiányzik, a többi szóba jöhető embernek pedig igen meg kell emberelnie magát.

És van még egy tényező. Eddig minden áron nyerni kellett, ha meg akartuk adni magunknak az esélyt a Nyíregyháza utolérésére. A mai lesz az első olyan találkozó, amibe rövidtávon - hangsúlyozom: rövidtávon! - belefér egy pontvesztés is. Ha ez a gondolat nem uralkodik el a játékosokban, akkor minden emberi számítás szerint el lehet hozni a három pontot.