A hattyúdal (DVTK tartalék - Sajósenye 0-0)

Szerdán valami hülye vb-meccs helyett elmentem megnézni - mint utóbb kiderült - a szezon utolsó DVTK-meccsét.



A DVTK tartalék játszott a Magyar Kupában a Sajósenyével, amire előzetesen azt hittem, edzőmeccs lesz a kétosztálynyi különbség miatt, de Földesi Károly figyelmeztetett, ha tovább is jutnak, az első gólig akkor is nagyon nehéz lesz. Végül így is történt. Nem sikerült gólt lőni, így a 0-0 azt jelentette, az alacsonyabb osztályú Sajósenye jutott tovább a Magyar Kupában.

Télen többször is írtam, mennyivel másabb közvetlenül a vonal mellől nézni a meccset, mint a lelátóról, most pedig azzal az élménnyel lettem gazdagabb, hogy mit is látnak az edzők meccs közben, lévén szinte a kispad mellett álltam a 90 perc nagy részében. Kiderült, milyen nehéz a dolga a szélső játékosoknak egy félidő erejéig, mert közvetlenül a kispad előtt mozogva folyamatosan kapják a jó tanácsokat, persze a másik félidő meg jutalom, mert a túloldalra már csak extra esetben kiabál át az edző. Mint például Földesi Karcsi, aki kiabálva dícsérte Esztergályost egy szép felfutás után, de a játékos csak a kiabálást és mutogatást vette észre és jött is a kispadhoz, arra gondolva, hogy őt cserélik le. A játékosok közti meccs közbeni kommunikáció is tökéletesen érthető volt, jól szórakoztam Jakabon, aki menet közben tanította a középhátvéd helyezkedésének fortélyait Banunak (az okok lentebb).

Azt korábban is tudtam, hogy a diósgyőri kis füves (fű II.) talaja még a rossznál is rosszabb, mégis meglepett, hogy mekkorákat pattant időnként a guruló a labda. Ilyen pályán játszani - de még edzeni is - kész büntetés lehet. A stadionrekonstrukció következő állomása nem új lelátó, hanem még több jó minőségű füves pálya építése kell hogy legyen. (Ha jól tippelem, ez még olcsóbb is, bár kétségtelenül drágább a fenntartása.)

Testközelből azt is jobban lehetett érezni, hogy mikor fáradt el az ellenfél, a végén már szinte át sem jöttek a félpályán. Sajnos a DVTK tartalék ezzel sem tudott élni, hiába volt a vége felé egyre több kecsegtető lehetőség, a kapu felületét nem sokszor sikerült eltalálni, úgy pedig ritkán születik gól.

A DVTK tartalék tulajdonképpen felfogható utánpótláscsapatnak is, ezért nem lepődtem meg, hogy Banu Attila csatárként kezdett, majd Hegedűs sérülése után visszament középhátvédnek, de a meccset már középcsatárként fejezte be. Hátha sikerül megtalálni a posztját, és felnőttként akkor sem kerül zavarba, ha kényszerből a idegen poszton kell egy találkozó bizonyos részében teljesítenie.

Ennek apropóján meg s örökítem a DVTK tartalék felállását és annak változását, úgyse sok ilyen található a weben:

A kezdőcsapat

Jakab
Esztergályos, Bihari, Hegedűs, Szaszkó
Kovács B., Sztraka, Czégel, Subert
Szabó D., Banu

A szünet után

Jakab
Esztergályos, Bihari, Banu, Szaszkó
Subert, Menyhért, Czégel, Sztraka (Mészáros)
Kovács B., Szabó D.

Az utolsó 10 percben

Jakab
Subert, Bihari, Czégel, Szaszkó
Kalber, Menyhért, Mészáros
Kovács B., Banu, Szabó D.

Egyébként végig azt írtam, DVTK tartalék, a jegyzőkönyvekben is az szerepelt, de hol van már ez az őszi DVTK tartaléktól! Eleinte még az NB I.-es csapatból is játszottak vissza, majd az első csapatból kiszorultak léptek pályára. Tavasszal ilyen már alig volt, jött az U19-ből kiöregedettek és az U19-esek vegyescsapata. Tegnapelőtt pedig már legalább négy U18-as kerethez tartozó (Czégel, Szaszkó, Mészáros, Menyhért Á.) is játszott, úgyhogy jó, hogy vége a szezonnak, mert nem jártunk messze az U6-osok bevetésétől.

Azonban nem csak a szezonnak, hanem a DVTK tartaléknak is vége van, mert általam nagyon nehezen értelmezhető módon NB II.-es csapat nem indíthat tartalékcsapatot. Még opcionálisan sem. Az vitathatatlan, ugyanabban az osztályban nem játszhat ugyanazon klub két csapata, de a DVTK esetében NB II.-ről és NB III.-ról van szó. Ki érti ezt?