DVTK-blog

DVTK-videók 1992-1993

2012-01-24T14:51:00.001+01:00

11. forduló
Pécs - Diósgyőr 1-2 (1-2)

13. forduló
Győri ETO - Diósgyőr 1-0 (0-0)

Groundhopping

2012-01-18T16:01:00.002+01:00

DVTK-blog a blog neve, mert inkább a DVTK-ról szól, mint rólam, ugyanakkor blogként nem lehet teljesen független tőlem. Ha holnap más folytatná, akkor egészen biztos sokkal nagyobb lenne a változás, mintha mondjuk ugyanez a DVTK.eu-nál történne meg.

Eddig is szólt egy kicsit rólam ez a blog, de ebben a bejegyzésben fordítok egy az arányokon, amiért előre elnézést kérek.

A groundhopping tulajdonképpen egy jó szórakozás és nem hivatalos verseny, aminek még kőbe rögzített szabályai sincsenek. A lényeg, hogy minél több országban minél több focipályát (stadiont) keress fel és nézz meg ott egy meccset (de legalább egy félidőt).

Én nem vagyok hopper, ki nem hagynék egy DVTK mérkőzést azért, hogy két számomra idegen csapat meccsét nézzem. Ennek ellenére elég sok stadionban jártam már az elmúlt két évtizedben, lent megtaláljátok a listát. És a fenti két mondatból az is kiderül, hol szerepel ebben a történetben a DVTK: a pályák 99%-ám a Diósgyőr meccseit (is) láttam. A Szegedi Dózsa - Békéscsaba kupameccset és az öcsém U14-es hejőcsabai mérkőzéseit játszották olyan stadionban, ahol a DVTK meccsen nem jártam. És persze Sajópetri, ahol az azóta is sokat emlegetett edzői utasítást őrzöm valami helyi utánpótlásmeccsről: "rúgd rá, dombon van!"

Végül írhatnám azt, hogy jó lenne a százat elérni, de dehogy szeretném, jól megvagyok én az unalomig ismert NB I.-es stadionokkal, elég volt az NB II. változatossága! Viszont, ha külföldi túrák lehetősége adódna, akkor...

Abaújszántó
Akasztó
Baktalórántháza
Balassagyarmat
Balmazújváros
Békéscsaba (centerpálya és hátsó pálya)
Boldva
Budapest, Angyalföld
Budapest, Bozsik Stadion
Budapest, BKV Előre
Budapest, BVSC stadion
Budapest, Csepel
Budapest, Hungária körút
Budapest, Megyeri út
Budapest, Üllői út
Budapest, III. Kerület
Cegléd
Debrecen, Oláh Gábor utca
Debrecen, Vágóhíd utca
Demecser
Dunaújváros
Eger
Felsőzsolca
Gödöllő
Győr, ETO
Hajdúböszörmény
Hajdúszoboszló
Hajdúnánás
Hangács
Hatvan
Hódmezővásárhely
Jászberény
Kaba
Kazincbarcika
Kiskőrös
Kiskundorozsma
Kecskemét, Széktói stadion
Kisvárda
Mályi
Mezőkövesd
Miskolc, Diósgyőri Stadion (center, kis füves, gödör, hátsó salakos, műfű, új műfű¹)
Miskolc, Hejőcsaba (füves, földes)
Miskolc, Ifipálya²
Miskolc, MEAFC (salakos)
Miskolc, MVSC stadion (center, hátsó salakos²)
Nagykanizsa
Nyíregyháza
Orosháza
Paks
Palotás
Parndorf
Pápa
Pécs
Salgótarján
Sajópetri
Siófok
Szarvas
Százhalombatta
Szeged, Felső Tisza-parti Stadion
Szeged, Szegedi Dózsa pálya
Székesfehérvár
Szombathely Rohonci út
Szombathely, Király Sportlétesítmény
Szolnok, Tiszaliget
Szolnok, Véső utca
Tatabánya
Tiszakécske
Tiszavasvári
Tiszaújváros
Vác
Vecsés
Zalaegerszeg

1 - Az új műfüvesen eddig egy meccsből láttam kb. 5 percet, de akkor háromfős emberhátrányban lőtt gólt a DVTK, szóval jó kezdet
2 - Ezeken a pályákon csak belülről néztem a meccset, szurkolóként nem láttam mást játszani

Minden mást választhatsz

2012-01-13T13:34:00.000+01:00

Mottó: ha tudsz olyan sálról, amit nem láttál a blogon, akkor
írj egy levelet a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre!

Na végre egy jó sál! (Készült előtte is, de azok feldolgozása még várat magára. Egy biztos: meglesz.) A múltkor elrettentő példákat és fantáziátlan darabokat mutattam, éppen itt az ideje, hogy valami pozitív következzék.

A sálakat három fő csoportba lehet sorolni: csapatsál, csoportsál és emléksál (egy adott mérkőzésre kiadott sál). Ez egyik csoportba sem illik bele, mert csoportsálnak tűnik, de valójában nem az, nem köthető semelyik csoporthoz sem.

Erre utal az egyik oldal: Ultras Diósgyőr. Valamikor réges-régen volt egy ilyen csoport (UD'95) amelyik részt vett a Harcosok meglapításában a Redskins (URSD) és a Fighters (FD'96) mellett. Ez tulajdonképpen mellékes, mindössze azért írtam le, hogy eldicsekedhessek vele, én is tagja voltam ennek a csoportnak.

Szóval, Ultras Diósgyőr. Nem vagyok a fekete sálak híve, de ezúttal kifejezetten tetszik, mert nagyon jól kiemeli a felső piros-fehér és az alsó piros-fehér-zöld csíkokat. Olyannyira, hogy ugyan láttam előzetesen képen a sálat, de amikor Gyuri a kezembe adta a sajátom, meglepődtem, hogy fekete színű. Rafinált a betűtípus, mert elsőre egyszerűnek tűnik, de jobban megnézve látható, nem egy tucatdarab. Figyelemre méltó az aszimmetrikus elrendezés, ami maximum annyit követel meg a viselőjétől, hogy figyeljen, amikor a nyakába akasztja. Több helyen találkoztam már a karját egymásba fonó baseballsapkás ultra képével, ami mára legalább olyan általános szimbólum lett, mint korábban volt a bulldog vagy éppen az indiánfej.

A másik oldal dizájnja ugyanez más felirattal és grafikával. Minden mást választhatsz. Bevallom, elsőre nem igazán fogott meg a szlogen különösképpen azért, mert engem a kispestiek a '90-es évek végén bemutatott koreográfiájának szövegére emlékeztet: Nőt, kocsi cserélhetsz, klubot soha! De ahogy telik az idő, annál jobban bejön és persze eszembe jut a másik szlogen: Support your local football team, amivel teljes mértékben azonosulni tudok.

Az elrendezés ezen az oldalon is aszimmetrikus, a DVTK címere került fel a szöveg mellé kicsit döntött módon.

Anyaga átlagos, amit megszoktunk egy ilyen szurkolói sáltól.

Összegezve egy egyszerű sál néhány olyan finomsággal, ami miatt legkevésbé sem hat egyszerűnek. Örülök, hogy bekerült a gyűjteményembe.

1800 forint, kereskedelmi forgalomban nem kapható

Ajjajjaj (Még 3 DVTK sál)

2012-01-03T22:42:00.002+01:00

Mottó: ha tudsz olyan sálról, amit nem láttál a blogon, akkor
írj egy levelet a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre!

Kedvelt szerkesztői fogás, hogy egy rossz hírt egy még rosszabbal próbálnak semlegesíteni. Engem nem ez vezérel, amikor az ezt megelőző posztban szereplő sálaknál is gyengébbeket mutatok.

Retro

A ‘90-es évekig a magyar zászlóból a zöld csík eltávolításával készültek a DVTK "sálak", ugyanilyen, mint ez. A retrohulámot meglovagolva itt már nem is volt zöld csík, eleve csak piros és fehér köpenyanyag lett összevarva, illetve mégis a XXI. században vagyunk, ezért rákerült egy Hajrá Diósgyőr! felirat, no, meg egy labda (fogom a fejem).

A sálat a Diósgyőri Stadion parkolójában szereztem be 1000 magyar forintért.

Szent György kereszt

Erre sem érdemes sok szót vesztegetni, már csak azért sem, mert a Szent György keresztes alapnak semmi köze a DVTK-hoz, de hogy eladható legyen került rá egy DVTK címer. Soha nem volt a nyakamban és nem kell nagy bátorság a kijelentéshez: nem is lesz. Az okhoz elég a cimkén szereplő információt idézni: 100% poliester

A Mini Olimpiában volt kapható 1000 (1200?) forintért. Ha valaki nagyon szeretne egyet, annak fel tudok ajánlani belőle egy fölös darabot.

Polár

A három közül még ez a legjobb, de ez sovány dicséret. A polár anyag kellemes a nyaknak, meleg is, és bár láttam már polár - nem szurkolói - sálat, azt kell mondjam, igazából nem sálnak való. Anyagából következik, hogy nyomtatni nem nagyon lehet rá, a hímzés pedig viseletkor nyomja a nyakat. Kivéve, ha a végére kerül, mint itt a címer. Ebből a szempontból feladat kipipálva, azonban maga a címer elég stilizált, hogy finoman foglamazzak.

Ezt a sálat 2010 karácsonyán vettem mintegy 1500 forintért a DVTK pavilonban a főutcán.

Megnyílt az DVTK Ajándékbolt

2012-01-01T23:11:00.000+01:00

Mottó: ha tudsz olyan sálról, amit nem láttál a blogon, akkor
írj egy levelet a nkocsis(kukac)freemail(pont)hu címre!

És mindjárt négyféle sál is található a kínálatban. Az ígéret szerint folyamatosan bővül, úgyhogy előfordulhat, hogy a karácsony előtti napokban már más is volt, amiről - egyelőre - lemaradtam. Ugyanis az első kontingens mind egy szálig elfogyott, így két nyári eresztéssel együtt tippem szerint majd ezer "hivatalos" sál talált gazdára az év második felében. És ehhez jönnek a nem hivatalosak.

És körülbelül ennyi, ami jó elmondható a sálakról.

Három fő kritika érheti a sálakat, ezekkel külön nem is fogok foglalkozni:

fantáziátlan
idejétmúlt
nem ez a DVTK címere

Számomra az mindennek a vége, ha labdát tesznek egy sálra, annál már az is jobb, ha üresen hagyják a felületet. Ehhez képest apróság, hogy a korábbi Commandos dizájn köszön vissza. Amit az Emigrantes sálról írtam a facebookon ezekre is igaz: ami a saját korában elmegy, az néhány évvel később már ciki lehet. Ami a címert illeti, utcai gagyit árusítók szokták úgy védeni magukat, hogy az eredetire hajazó, de azzal nem megegyező grafikát tesznek a sálra, nehogy a klubnak is csorogjon valami haszon. Ezért kell egy hivatalos sál esetében kínosan ügyelni a hivatalos név, címer, logó stb. pontos megjelenítésére. Nem sikerült.

Akkor lássuk egyesével!

...Amíg élek én...

Az egyik legnagyobb szurkolói sláger került fel a sál egyik oldalára, de egyrészt csonkán, mert nem sok minden indokolja, hogy a "csak a Diósgyőr" lemaradjon, másrészt az első három pont fölösleges, hiszen ez a dal első sora.

A színe viszont tetszik, úgy szürkésfehér, hogy teljesen fehérnek hat, bár határozottan nem az.

A címer mellett feltűnt még egy dizájnelem, ami a DVTK több kiadványán és ajándéktárgyán is megjelenik. Szerintem fölösleges, annyira nem is egyedi - mégha más nem is használja -, majd meglátjuk, kiállja-e az idő próbáját.

A négy sál nyolc oldala közül szerintem ez az egy az értékelhető: szép nagy betűk, nincs csicsázva, kár, hogy nem ment végig a tervező az úton és engedett a kísértésnek, odakerült egy torz címer is. A kevesebb több lett volna és akkor szépen középre lehetett volna rendezni a betűket is.

A labda

Ugyanannak a dizájnnak piros és fehér változata. Amit általánosságban leírtam, annál többet nem is lehet hozzátenni ehhez a két sálhoz. Azaz mégis: a "fehér" színe itt is jól el lett találva.

Labda nélkül

Amikor ezt megláttam, akkor lettem igazán mérges, mert itt egy átlagos megoldás, akkor miért van szükség a labdára? Más tekintetben viszont ugyanaz, mint a "labdás".

(A képek feldolgozásáért köszi pirosp-nak)

FRISSÍTVE
Elsőre lemaradt a szokásos infó: a sálak a DVTK Ajándékboltban kaphatók, az áruk egységesen 2500 forint/darab.

Megvan! (Emigrantes Rojos sál)

2011-12-30T23:52:00.001+01:00

Aki régebb óta követi a blogomat, az tudhatja, ha sál kerül szóba, akkor egy mottóval indul a bejegyzés: "Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal"

Nos, új mottót kell keresnem, mert ha nem is a Jézuska, de Mika barátom megajándékozott egy Emigrates Rojos sállal. Ezúton is köszönöm neki!

Nem mai darab, szerintem olvasóim többsége ismeri is, ezért csak néhány gondolatot írok róla. Nem jártam utána, mikor készült (ha valaki kommentben megírja, azt megköszönöm - FRISSÍTVE: 2001 a dátum, tehát 10 éves), de arra tisztán emlékszem, hogy ez volt az első olyan kötött sál, amelyiket bármelyik nyugat-európai minőséghez szokott szurkoló elfogadott volna és ezen a sálon tűnt fel először az aranykeretes címer. Nem véletlen, hiszen Ausztriában gyártották, a címke szerint a fanartikel.at.

Mai szemmel nézve is szerethető a dizájn, talán a betűtípus lenne más, ha 2011-ben készül. Örülök, hogy a gyűjteményem ezzel a darabbal is bővült.

Baráth Tamás egy csomó infóval egészítette ki a sztorit, köszönöm szépen! Érdemes megőrizni az utókornak, ezért idemásolom:

2001-ben, az E.R. egy karácsonyi rendezvényére készült el a sál. A tagok több hétig tartó utánajárásával lehetett csak hozzájuk jutni, mivel adminisztratív okokból sokáig egy vámraktárban rostokolt. Ugyanis a legyártott 100 db már kereskedelmi mennyiségnek minősült, és mint ilyen, a Diósgyőr-szurkolók állatorvosi lovának bizonyult.
Más gondok is akadtak. A projekt kivitelezésében részt vevők zöme ekkor már külföldön élt. Egy Svájcban élő tagtárs adta fel a megrendelést, de a 100 darab sál nem készült el határidőre. Eredetileg úgy volt, hogy egy, a Rojos-rendezvényre hazatérő figura veszi át személyesen az árut, de végül postai úton került hazánkba, mert aki érte ment, nem tudta átvenni személyesen a késedelmes gyártás miatt.
Kisebb nemzetközi együttműködést igényelt a sálbeszerzős projekt, mert Magyarország akkor még nem volt az Unió tagja. Egy Kormányrendelet értelmében importengedélyt és származási bizonyítványt kellett beszerezni ahhoz, hogy a sálakat valaki átvehesse, de ez a valaki nem lehetett akárki. Külön eredeti meghatalmazással lehetett csak átvenni, és az év végére többen kitanulták a hatályos külkereskedelmi törvényeket, hogy hozzájuthassanak a hőn áhított nyakbavalókhoz. Végül egy Németországban élő tagtárs intézte el a papírmunkát. A teles történet nem annyira izgalmas, mint amennyire körülményes, de az általad kifogásolt betűtípus, a Comic Sans ugyanaz, ami a drapérián is olvasható. (A drapériát egyébként egy DFC-Haladás meccsen mutattuk be nem sokkal azután, hogy a Temesvári Micu bácsit követő Varga Zoltán a lehetetlen körülményekre való hivatkozással otthagyta a kiesés ellen küszködő DFC-t. A drapéria kivitelezése a Harcosok néhány tagja nélkül nem jöhetett volna létre.)
A sál egy DVTK-Szirmabesenyő felkészülési találkozón debütált (5-0? 6-0?), kevéssel Karácsony előtt. Gratula a skalphoz, nagy szerzemény. Viseld egészséggel! ;-)

Diósgyőri aláírások 2011

2011-12-05T13:28:00.001+01:00

Sok mindent gyűjtök, ami a DVTK-val kapcsolatos (sál, belépőjegy, műsorfüzet, könyv, stb.), talán egyedül autogramot nem. Pedig van néhány, a legelsőket valamikor 1991-ben szereztem egy Bükk Áruház előtti dedikáláson. Sokáig hordtam is azt az "összefirkált" pólót, úgyhogy ma már nincs túl jó állapotban, de talán arra alkalmas, hogy egyszer feltegyem a blogra. (Ha jól emlékszem, Vladimir Parhomenko, Varga Iván és néhány társuk aláírása van rajta.)

Ezért lesz egyedi ez a poszt, mert a DVTK jelenlegi játékosainak aláírásait láthatjátok.

A képre kattintva nagyobb méretben is megnézhető

Felülről lefelé és balról jobbra a nevek:

Dobos Attila 99
Farkas Balázs
Javier Reyes
José Luque 77
Savo Raković
Veréb György
Nagy Tamás
Vicente Arze 8
Enrique Carreño 9
l'Imam Seydi 88
Mohamadou Abdouraman 10
Gohér Gergő 6
Vitelki Zoltán
Szentes Lázár
Ivan Radoš 1
Pál Szabolcs
Halgas Tibor 16
Lippai Ákos
Igor Gal 5
Bogáti Péter 31
Bacsa Patrik
Tisza Tibor 28
Benczés Miklós

(És nehogy önellentmondással vádoljatok, ezeket az aláírásokat is egy barátomnak szereztem be.)

Csak nehogy megbánjam egyszer, hogy ilyen könnyen hagytam elmenni magam mellett egy csomó lehetőséget!

Győri ETO - DVTK videó (2011-2012 Magyar Kupa, 5. forduló)

2011-12-04T08:36:00.001+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - Győri ETO videó (2011-2012 Magyar Kupa, 5. forduló)

2011-12-03T10:15:00.001+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - FTC videó (2011-2012, 17. forduló)

2011-12-02T13:02:00.001+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

ZTE - DVTK videó (2011-2012, 16. forduló)

2011-11-21T14:38:00.001+01:00

DVTK - DVSC videó (2011-2012 Ligakupa, 6. forduló)

2011-11-17T08:59:00.001+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

Mezőkövesd - DVTK videó (2011-2012 Ligakupa, 5. forduló)

2011-11-11T08:39:00.001+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

Vasas - DVTK videó (2011-2012, 15. forduló)

2011-11-08T14:55:00.000+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - Haladás videó (2011-2012, 14. forduló)

2011-11-02T20:33:00.002+01:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

Honvéd - DVTK videó (2011-2012, 13. forduló)

2011-10-25T08:30:00.001+02:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - Pécs videó (2011-2012, 12. forduló)

2011-10-21T09:41:00.000+02:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVSC - DVTK videó (2011-2012, 11. forduló)

2011-10-05T10:04:00.002+02:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - Győri ETO videó (2011-2012, 10. forduló)

2011-09-27T11:35:00.000+02:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK - Kaposvár videó (2011-2012, 9. forduló)

2011-09-20T09:03:00.000+02:00

További videók a 2011-2012-es bajnokságból

DVTK tartalék - Hatvan videó (NB III. Mátra csoport 2011-2012, 4. forduló)

2011-09-15T08:49:00.000+02:00

Paks - DVTK videó (2011-2012, 8. forduló)

2011-09-12T09:52:00.002+02:00

DVTK - Mezőkövesd videó (2011-2012 Ligakupa, 2. forduló)

2011-09-09T09:01:00.000+02:00

Miért pont Tisza Tibi?

2011-09-08T13:34:00.003+02:00

Visszatért Tisza Tibi Diósgyőrbe és azt látom, mindenki óriási várakozással tekint a játéka elé. Pedig volt már rá példa jó sok a focitörténelem során, hogy egy játékos, edző visszatért korábbi sikerei helyszínére, de megismételni már nem sikerült az eredményeket. Tornyi Barnabást mondhatnám legutóbbi példának, de most nem róla lesz szó.

Hanem Tisza Tibiről.

Van egy jó csapatunk, amelyik újonchoz mérten hozza is az eredményeket. Vannak sztárjaink, akinek a nevét kórusban kiáltja a közönség és minden lehetséges alkalommal autogramot kér tőlük, közös fotót készít velük. Ehhez képest Tisza Tibit úgy várja mindenki, mint a messiást. (Volt egy szavazás a hivatalos honlapon 41% vár tőle minimum 10 gólt, míg másik 40% 6-10 találatot. És a hétfői edzésen is majd' félszáz szurkoló ült a lelátón, máskor nincsenek ennyien.) Ez számomra sokáig érthetetlen volt, de leesett végül.

Amikor Tisza Tibi 2004-ben Diósgyőrbe érkezett egy fiatal, tehetséges játékos volt, aki másfél év alatt bebizonyította, focista lesz belőle. Most, amikor visszaért, már ötszörös válogatott játékos, aki még mindig csak 26 éves, tehát emberi számítás szerint előtte profi pályafutásának nagyobbik része.

Itt a lényeg: mikor igazoltunk előtte olyan magyar válogatott játékost, akinek esélye volt arra, hogy újra magára öltse a nemzeti csapat mezét/gyarapítsa válogatottságai számát/meghívót kapjon szövetségi kapitánytól? (Tényleg, össze kellene állítani a foci közhelyszótárat, nem lenne kis munka...)

Sebők Vilmos, Horváth Ferenc, Tóth Mihály, Pintér Zoltán már túl volt pályafutása csúcsán, mikor a DVTK-ban játszott, Köteles László pedig éppen innen került be a válogatott keretbe, mégha pályára nem is lépett soha (2011. szeptember 8-ig).

No, mikor?

1998-ban. Egressy Gábor volt ebből a szempontból hasonló kaliberű, mert ő már kilencszeres válogatottként érkezett és máig utolsó játékosként a Diósgyőrt képviselte a válogatottban öt alkalommal, majd még hetet hozzátett később az MTK és a ZTE játékosaként (adatok innen), mielőtt 2005-ben újra a DVTK játékosa lett volna. Éppen Tisza Tibi csatártársként.

Így azért már érthető a lelkesedés és bízom benne, meg is hálálja!

(Segítsetek, Egressy előtt volt egyáltalán más, aki válogatottként érkezett és utána is játszott a válogatottban? Pintér Attila úgyszintén a Sebők-Horváth-Tóth vonulat képviselője, más pedig nem rémlik.)

Amikor a hóhért akasztják 2.

2011-09-01T10:19:00.000+02:00

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Az már részben szerencsés, akit másodszor is felakasztanak... Nem olyan régen mutattam meg három diósgyőri sálat, aminek most itt a folytatása.

Erre is ugyanaz jellemző, mint az előzőkre: hivatalos DVTK-sál, amely részben az én ötleteim és egészében B.-A.-Z. Megye Lordjai technikai megvalósításában készült. Éppen ezért én nem is írok semmit, újra tiétek a pálya!

A sál ára 2000 forint, egyelőre a hazai mérkőzések előtt vásárolható meg a stadionnál.

DVTK - Siófok videó (2011-2012, 7. forduló)

2011-08-29T12:22:00.001+02:00

DVTK videók 2011-2012

2011-08-23T11:17:00.013+02:00

OTP Bank Liga

1. forduló (2011. július 16.): DVTK - ZTE 4-1
2. forduló (2011. július 24.): FTC - DVTK 1-1
3. forduló (2011. július 31.): DVTK - Kecskemét 1-2
4. forduló (2011. augusztus 6.): Videoton - DVTK 2-0
5. forduló (2011. augusztus 13.): DVTK - Pápa 2-0
6. forduló (2011. augusztus 21.): Újpest - DVTK 1-1
7. forduló (2011. augusztus 27.): DVTK - Siófok 2-1
8. forduló (2011. szeptember 11.): Paks - DVTK 1-1
9. forduló (2011. szeptember 16.): DVTK - Kaposvár 2-1
10. forduló (2011. szeptember 25.): DVTK - Győri ETO 2-0
11. forduló (2011. október 2.): DVSC - DVTK 5-0
12. forduló (2011. október 15.): DVTK - Pécs 4-0
13. forduló (2011. október 21.): Honvéd - DVTK 2-1
14. forduló (2011. október 28.): DVTK - Haladás 1-0
15. forduló (2011. november 5.): Vasas - DVTK 2-3
16. forduló (2011. november 19.): ZTE - DVTK 1-1
17. forduló (2011. november 27.): DVTK - FTC 2-3

Magyar Kupa

5. forduló, nyolcaddöntő 1. mérkőzés (2011. november 30.): DVTK - Győri ETO 1-1
5. forduló, nyolcaddöntő 2. mérkőzés (2011. december 3.): Győri ETO - DVTK 4-1

Ligakupa

2. forduló (2011. szeptember 7.): DVTK - Mezőkövesd 4-0
5. forduló (2011. november 9.): Mezőkövesd - DVTK 1-3
6. forduló (2011. november 16.): DVTK - DVSC 0-1

NB III. Mátra csoport

4. forduló (2011. 2011. szeptember 11.): DVTK tartalék - Hatvan 3-1

További videók

2010-2011
2009-2010
2008-2009
2004-2005
1999-2000
1998-1999
1997-1998
1996-1997
1991-1992
Az összes videó vegyesen

Újpest - DVTK videó (2011-2012, 6. forduló)

2011-08-22T15:17:00.002+02:00

Összefoglaló

Élőkép a 10. percben

Szeged - DVTK és DVTK - Szeged videók (1990-1991, osztályozó)

2011-08-19T09:00:00.007+02:00

Egyelőre a két osztályozóról van némi képanyag, főleg az első nem tökéletes, de néhány napja még mit nem adtam volna ennél rosszabb felvételért is! A második videó végén Palicskó Tibor és Fülöp István is nyilatkozik.

Osztályozó 1. mérkőzés
Szeged - Diósgyőr 1-2 (7:36) Szubjektív visszaemlékezés

Osztályozó 2. mérkőzés
Diósgyőr - Szeged 1-1 (6:13)

Rovatunk támogatója a Diósgyőri Webmúzeum

DVTK - Pápa videók (2011-2012, 5. forduló)

2011-08-18T09:39:00.003+02:00

Összefoglaló, Véber György, Budovinszky Krisztián, Benczés Miklós és Takács Péter nyilatkozata

Videoton - DVTK videó (2011-2012, 4. forduló)

2011-08-09T21:37:00.001+02:00

DVTK-videók 1991-1992

2011-08-04T11:45:00.005+02:00

15. forduló
1991. november 30. FTC - DVTK 3-2 (5:07)

30. forduló
1992. június 20. Diósgyőr - Ferencváros 0-2 (1:12:08, teljes 2. félidő és az 1. félidő összefoglalója)

DVTK - Kecskemét videó (2011-2012, 3. forduló)

2011-08-02T09:42:00.003+02:00

FTC - DVTK videó (2011-2012, 2. forduló)

2011-07-25T09:12:00.002+02:00

Egy hosszabb összefoglaló

A diósgyőri szurkolók

DVTK - ZTE videó (2011-2012, 1. forduló)

2011-07-23T22:33:00.001+02:00

Autogramvadászat

2011-06-09T15:14:00.005+02:00

Nem kell senkinek az aláírását megszerezni, azok már megvannak, viszont nem mindegyik felismerhető, illetve amelyik felismerhető, azok közül sem ismerjük fel mindegyiket.

Írd meg kommentként, kinek a szignóját véled felismerni! Annyit elárulok segítségképpen, hogy az utóbbi 2-3 év diósgyőri játékosai írták alá wmitty mezét.

A képre kattintva nagyban is megnézhetők az aláírások

DVTK - Cegléd videók (2010-2011, 29. forduló)

2011-06-08T06:16:00.003+02:00

Gólösszefoglaló és örömittas edzők, játékosok nyilatkoznak

A nap összefoglalója két videón

Amikor a hóhért akasztják

2011-06-07T12:46:00.008+02:00

Az alábbi egy selyem és két, hímzéssel díszített kötött sál a közelmúltban készült el, részben az én ötleteim és egészében B.-A.-Z. Megye Lordjai technikai megvalósításában.

Ezért bármit írnék, magyarázkodásnak tűnne, viszont itt az alkalom, hogy most ti írjátok meg kommentként, mi a véleményetek.

(A sálak a klub hivatalos termékei, részben ezt kapják a Borsodi játékán sálat nyerők, illetve forgalomba is kerül. A mikor, a hol és az árak a DVTK.eu-n lesznek olvashatók)

Diósgyőr videók az 1999-2000-es szezonból

2011-06-02T10:04:00.010+02:00

14. forduló
1999. december 8.: Diósgyőr - ZTE 2-1 (8:33)

23. forduló
2000. április 9.: Diósgyőr - Honvéd (2:35)

2009-2010
2008-2009
2004-2005
1998-1999
1997-1998
1996-1997

BAJNOKCSAPAT!

2011-05-28T21:25:00.001+02:00

DVTK - Hajdúböszörmény videók (2010-2011, 27. forduló)

2011-05-23T19:48:00.002+02:00

Kazincbarcika - DVTK videók (2010-2011, 26. forduló)

2011-05-18T16:45:00.002+02:00

Összefoglaló, és Benczés Miklós, Szabó János, Vadász Viktor, valamint Lippai Ákos nyilatkozata

Szoros mérkőzés volt (DVTK - MTK tartalék 1-0)

2011-05-14T15:40:00.004+02:00

Több szempontból is örülök neki, hogy szoros mérkőzést játszottunk az MTK tarcsival. Kezdjük a végével: milyen hatalmas ünneplés volt, nagyobb, mint egy sima 3-0-nál lett volna. Mindenki értékelte az erőfeszítés nagyságát, ráadásul megvolt az izgalom is, végén a katarzissal. De arra is jó volt ez a meccs, hogy láthassuk, messze nem világverő még a csapatunk, az NB II.-ben is van ellenfél, tehát nem lesz sétagalopp az NB I. (Mert NB I. lesz, az most már számomra nem kérdés, és nem csak magunk miatt, hanem azért is, mert a Nyíregyháza mélyrepülésben van, ahonnan nincs visszaút.) És persze mindig élvezetesebb egy olyan meccs, amikor két csapat játszik, mindkettő támad.

Az összeállítás tulajdonképpen nem okozott meglepetést, már a Vác elleni meccs után hallottam, hogy Dobos lesz a jobbhátvéd, George sérülésével a csatárkérdés is megoldódott.

Radoš
Dobos, Gal, Raković, Gohér
Arze, Abdouraman, Lippai, Luque
Pál, Granát

Az első félóra rendben le is ment, igaz, kevesebb helyzet adódott a DVTK előtt, de azért Pál kapufája nagyszerű teljesítmény volt, csak a balszerencsén múlt, hogy nem szereztük meg a vezetést. Luque, Abdou, Lippai mind próbálkozott távoli lövésekkel, ebben a sorrendben voltak veszélyesek is.

Utána azonban kijött az MTK és a jövőre nézve óvatosságra intő jel, hogy ez nem nagyon ízlett a DVTK-nak. Persze, ez csak kiegyenlített mezőnyjátékra volt elég, mert a kapunkra az MTK alig volt veszélyes, inkább csak lehetőségeik akadtak, mint gólhelyzetek. Ami pedig adódott, az a kaput sem találta el.

A második játékrészben is ez a játék folytatódott. Érdekes, hogy senki nem unatkozott, pedig talán ennyire kevés gólhelyzet eddigi egyik mérkőzésünkön sem volt.

Ami nagyon tetszett ezen a mérkőzésben, hogy mennyire egy húron pendült a csapat és a közönség. Benczés Miki a cserékkel jelezte, hogy a 0-0 nem jó (pedig matematikailag jó lett volna, olyan nagy az előnyünk), a szurkolók pedig a végén igazán odatették magukat. A felállás így alakult, de Pál sok esetben inkább 3. csatár volt és a rombusz alakú középpálya csúcsa is inkább dupla csúcs volt, Abdou annyira előre ment.

Radoš
Dobos, Gal, Raković, Gohér
Pál, Abdouraman, Lippai, Bogáti
Bacsa, Budovinszky

A foci sokszor nem igazságos játék, de most megbüntette a földön fetrengő Nikházyt. Eggyel kevesebben voltak, így két magas játékos várhatta középen Bogáti beadását, és innen egy jó focistának már gyerekjáték volt gólt fejelni.

Mostantól csak mi veszíthetjük el a bajnokságot, hiszen most már bebizonyítottuk, nem csak gálázva, hanem küzdve is tudunk meccset nyerni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Őszintén szólva nem értem azt a mantrát, hogy miért nem Tajti véd Radoš helyett. Egész tavasszal kapott három gólt, most is egyszer kellett védenie, ráadásul ziccert, azt is megfogta. Volt egy kijövetele, amit néhányan hibának rótak fel neki, de éppen annyira szorította ki a támadót, hogy az már ne tudjon a kapuba gurítani. Ki az az edző, aki lecseréli bármelyik jól teljesítő játékosát, akármilyen jó is legyen a helyettese? Főleg kapusposzton... (Az ötösön belüli csel pedig lökött még egyet Benczés Mikin az őszülés felé.)

Dobos Attila: Tipikus szurkolói hozzáállás, hogy mindenkiben az maradt meg, mikor rávitte Radošra a labdát és majdnem gond lett belőle. Szóvá tették a mellel kapu mellé tett labdát is, de az teljesen tudatos volt, én nem éreztem benne a veszélyt. Pedig korábban és főleg a második félidőben elég sok labdát fülelt le (szerelésnek nem nevezném), amit utána sok esetben játszott meg, néhányszor pedig rosszul. Tudom, erre a kérdésre nem lesz válasz, de kíváncsi lennék, mire lenne képes a jobbhátvéd posztján, ha hosszabb távon ott játszana és lenne lehetősége megszokni.
Savo Raković: Szerintem ő volt a védelem legjobbja, sorra jöttek vissza róla a labdák, nagy szerepe volt abban, hogy az MTK valódi gólhelyzetet csak keveset tudott kialakítani. És a slusszpoén, ha jól láttam, a végén ő ívelte Bogátinak a labdát a gólpassz előtt.
Igor Gal: Magabiztos volt ő is, legnagyobb megmozdulásának azt láttam, amikor a Radošnál leírt kijövetelnél a kapus mögött biztosított. Ha ügyesebb az MTK és kapura megy a labda, akkor sem lett volna gól belőle. Ő is gyarapította Benczés Miki ősz hajszálainak számát, mikor Radoš koncetrálását tette próbára egy hazaadással.
Gohér Gergő: Nem annyira a védőmunkája, hanem az előreívelései ragadtak meg bennem.

Vicente Arze: Ugyanazt éreztem, mint a múlt héten. Nagyon jól kezdett - milyen labdát adott Pálnak! -, de utána szép lassan eltűnt. A cselei sem jöttek most annyira be
Mohamadou Abdouraman: Kétség kívül a meccs embere és nem csak a gólja miatt. Nagyot játszott a mezőnyben és most nem csak fejjel, hanem lábbal is rengeteg labdát szerzett, sőt, jól is játszotta meg. Még trükközésre is volt ereje, akadt egy távoli lövése is, de számomra a legváratlanabb momentum egy meccsvégi baloldali elfutás volt. Egy kicsit meg is dörzsöltem a szemem, nem-e George került valahogy a pályára.
Lippai Ákos: Tavaly folyamatosan Burány Zoliról írtam azt, hogy szürkén, de hasznosan játszik. Most Lippai vette át ezt a szerepet, ami miatt hülye, aki nem hajlik meg előtte. Ha valaki egy éve azt mondja, hogy a primadonna beáll a tánckarba, akkor nem hittem volna neki.
José Luque: Óriási játékos, de messze van a legjobb formájától. A labdái tökéletesek, helyzetbe is tud kerülni, de nem ficánkol annyira, mint az elején. Nem jött jól neki - sem - a sérülése. Viszont első félideji lövését én már benn láttam, annyira nagy erejű és pontos volt a távolság ellenére, hatalmas bravúr volt a kapus részéről a mentés.

Granát Balázs: Bármilyen furcsán is hangzik, szerintem neki is köszönhető a győztes gól. Ugyan már nem volt a pályán, de korábban ő dolgozta meg a védőket. Sok helyzetbe nem került, de a küzdelmet, hajtást nem lehet rajta számonkérni.
Pál Szabolcs: Ki tudja, hogyan alakul a meccs, ha kicsivel több a szerencséje és a kapufáról nem kifelé, hanem befelé megy a labda. Amúgy ez nem az ő meccse volt, lásd meccsvégi kihagyott ziccerét.

Bogáti Péter: Mesteri gólpassza miatt mindenképpen érdemes kiemelni, és szépen került korábban is helyzetbe. Elmondta, megcsúszott a lövés pillanatában, azért nem jelentett igazi veszélyt. Szerintem ő is az a játékos, akinek nagy lökést jelent majd, ha megszerzi első diósgyőri gólját.
Bacsa Patrik: Nekem nagyon tetszett a játéka, ott folytatta, ahol Granát abbahagyta, gyakorlatilag első védőt játszott. Két momentumot érdemes kiemelni: Luque kapu mellé tartó lövéséről egy lépéssel maradt le, majd adott egy nagyszerű (nem rajta múlt, hogy nem gól)passzt Pál Szabolcsnak.
Budovinszy Krisztián: Írnám, hogy pályára lépett, de olyan sokat hagyott ki, hogy ez azért többet jelent, mint szimpla ~10 perc. És láttuk csatárként.

DVTK - MTK tartalék videó (2010-2011, 25. forduló)

2011-05-11T21:33:00.003+02:00

Meccsösszefoglaló és Benczés Miklós, Pölöskei Gábor, valamint Mohamadou Abdouraman nyilatkozata.

Kazincbarcika - Diósgyőr videó (1993-1994, 13. forduló)

2011-05-09T21:58:00.008+02:00

1993. november 7.

A DFC összeállítása: Dohot - Farkas J., Nasztasevszkij, Budai, Nagy N. - Csehi, Csillag, Kőrösi, Vadicska - Subin (Adzsojev), Vitelki (Koszta). Edző: Sándor István.

Gólszerző: Smolniczki, illetve Vadicska (11-esből)

Vác - DVTK videó (2010-2011, 24. forduló)

2011-05-03T22:40:00.003+02:00

Összefoglaló és interjú Szabados Györggyel, Benczés Miklóssal és Pál Szabolccsal.

Egy élvezetes meccs (DVTK - Makó 5-0)

2011-04-30T08:19:00.003+02:00

Régen láttam ennyire szórakoztató félidőt, mint ami a DVTK - Makó első játékrésze volt. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen a magyar foci, azon belül az NB II., nem kényeztetnek el minket. De azért jó a sport, mert egy koncerttel ellentétben itt nem jól kell játszani, hanem csak az ellenfélnél jobban. De ugye ismerős a szituáció, hogy egy forró nyári melegben (vagy éppen csontig hatoló téli hidegben) lejátszott edzőmeccsen a 8. gólnak már csak megszokásból tapsol az ember, hiszen az az ellenfél arcpirító hibájából esett sokadik találat?

A DVTK - Makó meccs első félideje nem ilyen volt. Persze nem állítom azt, hogy a makóiak BL színvonalat képviseltek, de nem saját magukat verték meg, hanem a DVTK egyszerűen klasszisokkal jobb volt. Az nem kérdés, hogy osztálykülönbség mutatkozott a két csapat közt, maximum az, hogy hány osztály. Ez a különbség elsősorban abban mutatkozott meg, hogy testben és fejben egész egyszerűen gyorsabb volt a DVTK összes játékosa. És óriási volt a technikai fölény is. A magyar foci - egyik - nagy problémája, hogy nagyon kevés a tiszta játékidő. Ezért részben a bírók a felelősek, mert minden apróság miatt sípolnak, másrészt a játékosok, akik sokszor nagyon gyatrán passzolnak és sokat megy ki a labda. Ezen a meccsen viszont azt éreztem, hogy folyamatos a játék, a passzok nem megakasztják, hanem éppen előre viszik a támadásokat és több hosszú indítással is sikerült zavart okozni az ellenfél védelmében.

A második félidő már kicsit laposabb volt, de elsősorban az ellenfél hibájából. Nagyon visszaálltak, nem hagytak teret a játékra, így látványos foci helyett eredményes focit láttunk. Ismét bejött a pontrúgás utáni szituáció. Többször akartam már írni, de valahogy mindig kimaradt: érdemes megfigyelni, hogy általában nem véletlenül kerül szögletre a labda a gól előtt, hanem egy-egy nagy lövésnél örül a kapus, hogy "csak" szöglet és nem gól. Aztán egy perccel később megbánja.

Nagyjából arról szól a poszt, hogy az első félidőben volt a szép játék és a második félidőben jöttek a gólok. Ennek ellenére maguk a gólok nagyon szépek voltak. És itt nem arra gondolok, hogy Granát milyen szépen lőtt a kapus feje fölött, mert a bombagólokról az a véleményem, hogy ha valaki elég sokszor próbálkozik, akkor a megye 1-ben is lőhet nagy gólt. A különbség a jó és a kevésbé jó játékos közt az, hogy van, aki szezononként bikázik 1-2 gólt, más pedig pályafutása alatt. Ezért számomra az a szép gól, amit kijátszik a csapat. Granáté ilyen volt, mert Vadász nagyszerűen hozta a fel a labdát, Arze okosan tette Lippai elé, aki nagyszerűen ugratta ki Granátot és utána már jöhetett a bomba. Úgyszintén Gohér gólja, ami nem bomba volt, mert nagyon ügyesen tolt egyet úgy a labdán, hogy már nem is kellett erősen lőni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Volt egy nagy védése, amúgy nem sok dolga akadt. Ha 0-0 az állás, biztosan nem cseréli le Benczés Miki.

Vadász Viktor: A védelemből ő a legkevésbé támadó szellemű játékos (lásd még, mindenki lőtt már gólt, őt kivéve), ezért volt különösen szembetűnő, hogy mennyi akció indult tőle. És most már feltűnt az ellenfél 16-osánál is, igaz még nem helyzetben, hanem beadással.
Igor Gal: Hátul neki sem akadt sok dolga, többnyire biztosított.
Savo Raković: Hasonlóan Galhoz. Egy olyan jelenet ugrik még be, amikor egy szimpla szabadrúgásnál, amiből azért jó sok van egy meccsen egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a két középső védő az ellenfél 16-osánál helyezkedik. Ez sem volt kockázatos ezen a meccsen.
Gohér Gergő: Meglőtte második gólját, és ahogy írtam, külön öröm, hogy nem bombagól volt. Hátha ez meghozza a kedvét és máskor sem csak távolról kísérletezik és a többiek is bíznak benne, hogy a végén friss erőként feljön hátulról.

Vicente Arze: Nagyot játszott az első félidőben, a másodikban már nem tudta megismételni. Övé a meccs jelenete, ahogy kapufája előtt átvette a labdát, az zseniális volt. A foci már csak ilyen, nem abból lesz gól, ami szép. És ha az első percben belövi helyzetét...
Mohamadou Abdouraman: Mivel nem jött nagyon az ellenfél, ezúttal nem volt olyan látványos a játéka.
Lippai Ákos: Kettős teljesítményt nyújtott. A mezőnyben szuper volt, amilyen gólpasszt és passzokat adott, az kitűnő, a kapu előtt azonban mintha el lenne átkozva. Szerencsére a labdáit tudják hasznosítani a társak, így nem hiányoznak a góljai.
José Luque: Tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált: megvolt a szokásos gólpassza szögletből, amit szabadrúgás után maga harcolt ki. Azaz dehogynem, a makóiak szerintem ma is arról álmodnak, ha kicsit nehéz ételt vacsoráztak, hogy végre legalább szemmel tudták követni Arzét, amikor hirtelen eltűnt és jött helyette egy spanyol. Az oldalváltás majdnem egyből be is jött, hatalmas lövését azonabn a kapus bravúrral védte.

George Menougong: A mezőnyben neki is voltak jó megmozdulásai, de sokszor nem került gólhelyzetbe. Legnagyobb lövésnél a labda már-már túljutott a kapuson, de végül mégis elakadt. Az első gólpassz viszont az övé!
Granát Balázs: A csatárt a góljai minősítik. Nagyot és szépet lőtt és ezen kívül is volt helyzete, amiből nem sok híján duplázhatott volna.

Pál Szabolcs: Kell ennél jobb visszatérés, mint első érintésből gól? És ezt még megfejelte egy gólpasszal is. Lassan kiderül, mennyire volt hasznos igazolás a télen.
Tajti Norbert: Ha jól láttam, akkor kézzel nem is ért labdába az egész mérkőzésen. A hazaadásokat kiadogatta (amúgy is a cselezős kapusok közé tartozik), amikor védenie kellett, akkor azt is lábbal tette. Jól helyezkedett, de ismét idézem Brockhausert, akinek a ‘90-es években felvetették, hogy könnyű dolga volt, mert minden labdát belerúgtak: "Mit gondolnak, miért éppen ott álltam?"
Bacsa Patrik: Elvett tőle egy gólt a vendégek védője, de szerintem ő sem bánkódik.

DVTK - Makó videó (2010-2011, 23. forduló)

2011-04-26T20:50:00.005+02:00

Összefoglaló és Benczés Miklós, Kolozsvári János, Tajti Norbert és Pál Szabolcs nyilatkozata.

Két meccs volt (Nyíregyháza - DVTK 2-3)

2011-04-23T16:41:00.001+02:00

Igen, valójában két meccs volt a Nyíregyháza - DVTK. És nem a közhelyszerűen emlegetett pályán és pályán kívül - a pályán kívül ellenfél hiányában elmaradt, mert ugyan az ellenfél megjelent, de semmit nem mutatott fel - felosztásra gondolok, hanem arra, hogy egészen másként láttam ezt a meccset a helyszínen és a képernyő előtt.

A hasonlóság annyi, hogy mindkétszer magabiztosnak láttam a sikert, azonban ezt a lelátóról inkább a Nyíregyháza gyengeségének, mint a saját jó játékunknak tudtam be. Az ismétlést nézve viszont sokkal inkább kijött – főleg az első félidőben – a középpályák közti különbség. Mentek a passzok, ahogy megszoktuk, más kérdés, hogy ezúttal ebből nem lett gól, de erről majd George értékelésénél írok többet. Csak egy apróság, hogy milyen rossz a nyíregyházi vendégszektorból a "kilátás": szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, már ment fel a vérnyomásom, és szorítottam, nehogy gól legyen, amikor láttam, Radoš mindössze két játékost álít a sorfalba. Ja, hogy ilyen távol van a kaputól? És akkor még nem említettem, hogy a kedves házigazdák véletlenül sem bontották le a dobóatléták védőhálójának oszlopait, hogy egy kicsit komfortosabban érezzük magunkat.

Ez egész egyszerűen kitolás, mert arra sem foghatják, hogy nem sejtették ilyen sok vendégszurkoló érkezik. Pontosan tudták, hogy kétezer jegy fogyott el Miskolcon (és talán a maradékot is eladták a mérkőzést megelőzően a vendégszektor bejáratánál). Tudtam az eszemmel, hogy kétezer ember nagyon sok, de ahogy végignéztem a lelátón, mégis szívmelengető volt és egyúttal felemelő is. A mérkőzés végi Hé, fiúk!-at, pontosabban az azt követő visszhangot pedig azt hiszem nem fogom elfelejteni. Volt kollégáim állítólag a Nyíregyháza belvárosában található Szon szerkesztőségében is hallották.

A DVTK a szokott felállásban kezdett, semmit nem változtatott Benczés Miki. Volt benne kockázat, hogy egy várhatóan támadó szellemű ellenféllel szemben Dobos, Lippai és Luque is szerepel a középpályán, de ez a Lippai már nem az a Lippai, aki még 1-2 éve is fel volt mentve védekezésből és Luque sem az a sztár, aki csak a támadással törődik.

És végül részben a középpályák közti különbség döntött (no meg a helyzetkihasználás). A Nyíregyháza nem tudta átjátszani a középpályánkat, egyedül az ívelgetés maradt számukra. Ezzel szemben Luque gólpasszt adott, Lippai szintúgy, Dobos pedig gólt lőtt, nem különben Abdouraman. Mondjuk a két kapus közti különbség is megérne egy misét, nem is értem, Vojinović miért kispadozik, de ez legyen az ő bajuk.

Az előbb említettem egy helyi élményt, most egy másik, a tv elől: kb. tíz perc telt el, amikor hirtelen belém nyilalt a felismerés, ez egy NB II.-es meccs! A körítés egyáltalán, de az iram sem maradt el egy NB I.-es meccstől. A szabálytalanságok száma pedig még több is volt, de ez a nyíregyháziakon múlt, ezzel próbálták kompenzálni a hiányosságaikat. Kiser Marcit kérdeztem, hogy neki mi a véleméyne a meccs színvonaláról és ő is megerősített ebben.

Végül e legfontosabb: mi nyertünk!

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Kapott két gólt, de igazából egyikben sem volt hibás. A mérkőzésen sok dolga nem akadt, egy-egy lövést kellett védenie, de bravúrra nem volt szüksége. Ezen kívül labdákat kellett lehúzogatnia, ami nem okozott problémát, hiszen ez az egyik legfőbb erénye. Legemlékezetesebb a Rajzáttal vívott párharca marad, amit végül ő nyert (főleg, ha ma bajzát hiányában nem tud nyerni a Nyíregyháza Vecsésen), bár elismerte, könnyen kiállíthatták volna.

Vadász Viktor: Nem volt egyszerű dolga, de megoldotta. Ő is bizonyíthatta, hogy komoly meccsen is lehet rá számítani.
Igor Gal: Hatalmas harcot vívott Bajzáttal és Eyengával. Bajzáttal nem csak sportszerűen, ő volt a kirobbantója a végül két sárgával végződő Radoš-Bajzát csatának is.
Savo Raković: Ahogy telnek-múlnak a mérkőzések, úgy hiányzik egyre kevésbé Budovinszky a védelem közepéről. És most már azt is tudjuk, hogy Savo nem csak néhanapján támadó ellenfelek ellen tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hanem bírja a folyamatos nyomást is. Ja, és fejelt egy gólt is.
Gohér Gergő: Neki a támadások segítése a fő erőssége, erre ezúttal nem sok lehetősége adódott.

Dobos Attila: Menny és pokol. Azt nem értem, miért kapott 8-ast a Nemzeti Sport tudósítójától, mert annyira azért nem volt jó, igaz legalább ekkora tévedés lenne, ha azt írnám, hogy rosszul játszott. A kiállítását benézte a bíró, főleg úgy, hogy egyből pirosat adott. (Ezt kompenzálhatta a fegyelmi bizottság azzal, hogy csak egy mérkőzre tiltotta el.) A gólja kapcsán a helyzetfelismerése érdemel dicséretet, hogy gondolkodás nélkül elindult Granátot segítve. A kiállításánál pedig az volt a nagy, hogy nem szította fölöslegesen az indultatokat, beletörődött a megváltoztathatatlanba.
Mohamadou Abdouraman: Rengeteg feladata volt, mert a középpálya szokásos kontrollálása mellett a visszalépő Eyengára is figyelnie kellett. Korábban sorra nyerte a párharcokat, most emberére talált, nem mindent sikerült elfejelni. Azonban a gólja megadta az alaphangot, ha vezetett a DVTK ebben a bajnokságban, akkor mindig meg is szerezte a három pontot. És ne feledkezzünk meg a harmadik gólról, mert Abdou indítással kombinált szerelése teremtette a lehetőséget Granát és Dobos előtt.
Lippai Ákos: Adott szögletből egy gólpasszt, de ezen túl is jól játszott. Az "új" Lippaihoz méltóan védekezett és a "régihez" méltóan passzolt.
José Luque: Már hat gólpassznál tart, nagyon szépen tette a labdát Abdou fejére. Az ő védekezése is dicséretet érdemel, de emellett volt néhány parádés indítása is. Arról már nem tehet, hogy azokból nem született gól.

George Menougong: Nem is tudom, láttam-e már ilyen gyengén játszani. A többiek sem segítettek neki azzal, hogy sok labda érkezett magasan, amit rendre elfejelt az egy (két?) fejjel magasabb védője. Amikor lábhoz jött a labda, azzal sem tudott mit kezdeni, mert a hosszú lábú védő akkor is sokszor elpiszkálta előle. Ennek ellenére lőhetett volna egy gólt, de amikor az első félidő végén egyszer le tudott fordulni, akkor a kapusba lőtt az ötös sarkáról.
Granát Balázs: A harmadik gól előtt olyan erényeket csillogtatott, amit korábban nem láttam tőle. Egy félpályán keresztül vezette a labdát és a végén rendkívül önzetlenül adott középre. A mérkőzés további részében nagyot küzdött.

Nagy Tamás: Elég nehéz szakaszban állt be, ráadásul rögtön pályára lépése után gólt is kaptunk. Végül nagy hibát nem követett el, de sokat nem is tudott hozzátenni a meccshez.
Vicente Arze: Ahhoz képest, hogy mennyit játszott, nagyon sokat szabálytalankodtak ellene, kár, hogy nem mindegyiket fújta be a bíró.
Pál Szabolcs: Pályára lépett.

Nyíregyháza - DVTK videók (2010-2011, 22. forduló)

2011-04-18T22:19:00.009+02:00

Szokásommal ellentétben ismét lesznek szurkolói videók, mert erre igazán büszkék lehetünk.

Egy kisfilm

A mérkőzés teljes felvétele

A mérkőzés összefoglalója

Vadászom tovább a jó videókat, folyamatosan frissítem a posztot.

Itt is van a gólösszefoglaló

DVSC-DEAC - DVTK videó (2010-2011, 21. forduló)

2011-04-14T12:22:00.003+02:00

A bajnokság töbi mérkőzésének videója

Bőcs - DVTK videó (2010-2011, 20. forduló)

2011-04-11T10:50:00.001+02:00

A DVSC-DEAC - DVTK előtt

2011-04-10T09:44:00.001+02:00

Ugyanaz, mint a Bőcs elleni meccs, csak pepitában. Egy, a tabella végén tanyázó csapat, amelyik boldog lehet, ha nem kap nagy verést, úgyszintén közönség nélkül, azonban a Bőccsel ellentétben ők inkább tavasszal nyújtanak jobb teljesítményt. A jobb sem jó, továbbá annyi szerencsénk van ebben a tartalékcsapatokkal dúsított másodosztályban, hogy vasárnap játszik a Debrecen első csapata is, így nem lesz visszajátszó.

De hiszem, hogy nem lesz szükségünk ilyen típusú szerencsére, mert a 4-5 játékossal megerősített DVSC-DEAC-nál is nagyságrendekkel jobb csapat a DVTK. Olyan szerencse persze jöhet, hogy a kapufáról befelé pattan a labda.

Benczés Miki a múlt heti gyenge támadójátékot többek közt azzal magyarázta, hogy nem volt “visszalépő” csatár, csak bemozduló. Ezért külön fontos, hogy George ismét egészséges, kérdéses, hogy mennyi erőt vett ki belőle a láz. Mindenesetre pénteken, amíg az edzés végén a többiek már csak labdázgattak, ő még kemény sprinteket nyomott.

Luque kapcsán is ez merül fel. Jó lesz, hogy visszatér, de vajon meddig bírja? A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a meccs elején sikerül gólt szerezni, akkor könnyű is lehet egy siker, viszont a Bőcs elleni találkozó is megerősített abban, hogy a meccs végén is tud nyerni a Diósgyőr. Ha utóbbira lesz szükség, akkor sok múlik a cseréken. Bacsa jól szállt be a Vecsés ellen, de most ő hiányzik, a többi szóba jöhető embernek pedig igen meg kell emberelnie magát.

És van még egy tényező. Eddig minden áron nyerni kellett, ha meg akartuk adni magunknak az esélyt a Nyíregyháza utolérésére. A mai lesz az első olyan találkozó, amibe rövidtávon - hangsúlyozom: rövidtávon! - belefér egy pontvesztés is. Ha ez a gondolat nem uralkodik el a játékosokban, akkor minden emberi számítás szerint el lehet hozni a három pontot.

A három pont a lényeg (Bőcs - DVTK 0-1)

2011-04-10T07:37:00.004+02:00

Ha valaki csak annyit látott az interneten, hogy a DVTK kapott két büntetőt és kiállítottak egy bőcsi játékost is, akkor minden bizonnyal azt gondolja, bírói segítséggel könnyű nyerni. Pedig nem így történt.

(Mivel ezt a posztot a Békéscsaba - Nyíregyháza mérkőzés után írom, bocsássátok meg, ha kissé optimistább lett, mintha néhány nappal korábban pötyögtem volna be.)

Az ismert okok miatt Mezőkövesden játszották a mérkőzést, bár nem vagyok benne teljesen biztos benne, hogy a tökéletesen rendben lévő bőcsi pálya is alkalmas lett volna ~1000 DVTK-szurkoló fogadására. Őszintén szólva azt sem értem, hogy miért nem Diósgyőrben rendezték a mérkőzést. Persze a Nyíregyháza azonnal tiltakozott volna, de kölcsönösen biztosan belement volna a két klub, hogy a Bőcs - Nyíregyházát pedig Nyíregyházán játsszák.

Még nem jártam a mezőkövesdi pályán és őszintén bevallom, nekem csalódás volt. Tudom, egy ekkora városba a magyar foci jelenlegi elismertsége mellett nincs szükség nagyobb stadionra, de valahol mégis jobbra számítottam, mint egy domboldalra lefektetett néhány betontömb... (És ezen a ponton kérdőjelezhető meg a mezőkövesdiek NB I-es licenckérelme.) Mi lesz itt, ha néhány fordulóval a vége előtt valódi tétje lesz a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésnek, amire még több diósgyőri utazik el és lesznek hazai nézők is?

Maga a mérkőzés sem tetszett. A meccs előtt éppen a saját játéknak örvendeztem, és éppen ezt tudta megakadályozni a Bőcs. Abban szerencséjük volt, hogy a játékmesterek közül senki nem tudta átvenni Lippai szerepét, aki külön őrzőt kapott (ezt a lelátóról én nem láttam, de hiszek Benczés Mikinek). Dobos és Arze is gyengébb volt a szükségesnél, és éppen Lippai szezon előtti szavai jutnak eszembe, amikor Luque érkezéséről faggattam: "azért lesz könnyebb vele, mert az ellenfélnek több játékosra kell figyelnie." Múlt szombaton elég volt egyre is. Az, hogy a "hazaiak" beálltak a saját kapu elé borítékolható volt, hogy rengeteget szabálytalankodtak, az csak a bírónak róható fel, aki nem lépett fel a játékstílus ellen, de hogy nem volt labdaszedő az több mint sportszerűtlen. De még ez is belefért volna, ha az MLSZ lépne valamit, hogy soha többet ne forduljon ilyen elő, de eddig semmi jelét nem láttam ennek.

Onnan kanyarodtam el, hogy nem sikerült a saját játékot játszani. Ennek következtében helyzet sem adódott annyi, mint a korábbi mérkőzéseken. Nagy okosságot mondok most, de egy betömörülő ellenfél ellen pontrúgásból, távoli lövésből lehet gólt szerezni. A távoli lövéseket azonnal ki is húzhatjuk a lehetőségek közül, mert láthattuk, mit is ér, Abdou labdáját még most is keresik, valószínűleg felpattant éppen a lövés előtt. A pontrúgások ketté, sőt háromfelé bonthatók. A szögletek után Mezőkövesden is megvoltak a lehetőségek, ezzel nem is volt semmi gond, nem vagyok telhetetlen, csak bezzegezésként hallottam a szöglet fél gól mondást. (Azért megnézném az Aranycsapat statisztikáját, mert a múlt sok mindent megszépít!) Viszont lőtávolon belüli szabadrúgás alig volt, amit nem értek. Van egy csapat, amelyik támad, van egy másik, amelyik rendre szabálytalankodik, ebből kellett volna rengeteg 16-os előteréből elvégezhető szabadrúgásnak születnie. De nem bánkódhatunk, mert volt helyette két 11-es.

Az elsőt ugyebár szöglet után sikerült kiharcolni, én éppen másra koncentráltam, de minden mellettem álló és maga Gal is azt mondta, egyértelmű büntető volt. Az más kérdés, hogy Lippai kihagyta. "Vezeklésül" viszont kiharcolt egyet, aminél a bíró már-már továbbot intett, szerencsére a partjelző emelte a zászlaját. Ez ~15 méterre történt tőlem, kétség sem férhet hozzá, hogy a védő elhúzta Lippai lábát. Ahogy a Vecsés elleni mérkőzés kapcsán írtam Granátról, az ő tudása a lövőerejében van, így bebikázta a tizit.

Ekkor végre kijött a Bőcs a saját térfeléről, ami meg is zavarta a DVTK-t. A kiállítás sem nekünk tett jót, mert hirtelen felállított 4-3-3-at vissza kellett rendezni 4-4-2-re, hiszen annyira feljöttek a bőcsi védők. Minden mindegy alapon magukra hagyták a támadóinkat, hogy a középpályán létszámfölényt alakítsanak ki. Akkor egyáltalán nem voltam nyugodt, de visszagondolva egyedül Urbin lefordulása jelentett valódi veszélyt.

Összegezve: támadni kell megállás nélkül, jó horgászhoz illően fárasztani az ellenfelet és akkor hibáznak. Vagy egy 11-es vagy egy öngól, de olyat tesznek, amit pihenten biztosan nem. Lényeg a 3 pont, mert jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg a csodaszép játékkal párosuló pontvesztést sem.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Ismét megvolt az egy szem bizonytalansága, ami megúszott ő és a csapat is, a jóvátételre pedig nem adódott lehetőség.

Vadász Viktor: Fordulóról fordulóra egyre jobb.
Igor Gal: Ő pedig fordulóról fordulóra egyre többször megy előre, most kiharcolt egy 11-est, remélem hamarosan be is talál.
Savo Raković: Eleinte nem értettem, miért ő az egyik kulcsfigura a szögleteknél, de már látom, annak ellenére könnyű megtalálni a fejét, hogy nem egy kétméteres figura. Ezúttal néhány centit tévedett.
Gohér Gergő: Most valahogy nem jöttek a beadásai, illetve jöttek, de pontatlanul.

Dobos Attila: Ha belövi nagy helyzetét, akkor biztosan egész más lett volna a mérkőzés. Sajnos a betömörülő védelem miatt nem tudott a csapat erőssége lenni.
Mohamadou Abdouraman: Nagyjából most is összeszedett minden labdát a középpályán, de a megjátszás már nem ment annyira. Lehetett volna egy kicsit támadóbb, mert ez így kevés volt tőle.
Lippai Ákos: Biztos mindenkinek a kihagyott 11-es jut először eszébe, de gondoljátok végig, kinek volt még rajta kívül lövése az egész meccsen? Nem mondom, hogy Giáknak bravúrt bravúrra kellett halmoznia, de más meg sem próbálta.
Vicente Arze: Még Dobosnál is gyengébb volt, egyáltalán nem értek egyet Benczés Mikivel, aki a középpálya legjobbjának nevezte.

Granát Balázs: Ilyen a jó csatár: 0 helyzet, 1 gól. (Vagy inkább az 5/2 jobb? Ezen még gondolkodni kell!) Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt oda a labda mögé a büntetőnél.
Bacsa Patrik: Még nem neki való az ilyen betömörülő védelem, ahhoz erősödni, rutinosodni kell egy kicsit.

Bogáti Péter: Nem jutottunk vele sem sokkal előrébb, viszont érdekes volt, hogy a végén szinte középcsatárt játszott. Most sem sikerült értékesíteni ziccerét.
Szabó Péter: Egyszerűen nem értem. Már tavaly nyáron meg tudta csinálni edzőmeccsen, hogy meghúzza, majd lövéssel fejezi be az akciót, most pedig mintha nem merné. Így nem fog még több lehetőséget kapni.
Nagy Tamás: Ha Bogáti belövi passzát, akkor most mindenki Benczés Miklós ünnepli, hogy milyen szuperül cserélt.

Írd le a DVTK-t!

2011-04-03T22:33:00.005+02:00

Keressük azt a 100-200 szót, ami leginkább kifejezi a DVTK-t, mint életérzést. Írd le, hogy számodra mit jelent Diósgyőr-szurkolónak lenni! (A Google dokumentumból nem tudtam nagyobb mezőt előcsalogatni, de bármennyit beírhattok)

Néhány hét múlva összegzem a válaszokat és még egyéb meglepetés is érhet :-)

Betöltés...

A Bőcs - DVTK előtt

2011-04-02T13:45:00.002+02:00

Országos kettes, kötelező győzelem stb., egy komplett közhelyszótárat össze lehetne állítani a mai meccs előtt.

Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: Benczés Miklós már többedszerre nyilatkozta azt, hogy "Játsszuk a saját játékunkat!". Figyelitek? Saját játékunkat! Mikor nyilatkozhatta volna utoljára ezt diósgyőri edző? Most nem csak arra várunk, hogy jobb játékosokból áll a DVTK mint a Bőcs, majd csak kihasználjuk valahogy az ellenfél hibáit és biztosan meglesz a győzelem, hanem azt is lehet sejteni, hogy hogyan fogjuk ezt elérni.

Ami nehézséget okoz, az a sok sérült. A Luque, George, Budovinszky, Halgas, Pál, Faggyas egy feljutásra pályázó csapat gerincét is kiadja, nálunk pedig nem játszhatnak. A kezdő nélkülük is megvan, de ha cserélni kell, akkor már gondok lehetnek, különösen a támadóposzton.

Az első gólig biztosan nehéz lesz, viszont ha az megszületik, akkor nagy valószínűséggel megvan a meccs is.

Jó csapatot vertünk (DVTK - Vecsés 1-0)

2011-04-02T08:47:00.007+02:00

Néhány csöppet zsúfolt hétköznapon vagyok túl, ezért ismét a legutolsó (utáni?) pillanatban írok az aktuális meccsről. Amit élveztem! A foci nem csak arról szól, hogy ellenfélnek álcázott bábukat kerülgetjük, hanem a küzdelemről is. Az újpesti tartalék ellen néhányan szinte azt kérték számon a csapattól, hogy miért "csak" 3 gólt lőtt, ezzel szemben a Vecsés ellen az egy gól is szép volt (maximum a kihagyott helyzetek miatt bosszankodhattunk). A Vecsés jó csapat - NB II-es szinten - ezért élvezetes volt a találkozó.

Ezen túl is relatív a jó csapat minősítés, mert a meccset azért a DVTK uralta, a vendégek védekeztek. Azt viszont jól, időnként szerencsésen, és adódott néhány helyzet is előttük. És ha egy jól bekkelő csapat szerzi meg a vezetést... jobb nem is belegondolni! (Csak zárójelben, remélem nem cáfolnak rám a Vecsés - Nyíregyháza mérkőzésen sem.)

Volt már rá példa - most nincs időm előkeresni, melyik őszi meccsen -, hogy Benczés Miki olyan szerencsés kézzel cserélt, hogy többen is gólt szereztek a cserék közül, de most a Granát-Bacsa csere több volt, mint szerencse. Azt a játékost, aki zsinórban három bajnokin - és előtte másik három edzőmeccsen - gólt szerez ritkán szokták lehívni, főleg úgy, hogy ezen a találkozón is megvoltak a helyzetei és helyette egy U19-es játékos állt be. Bátor húzás volt és bejött!

Még egy dolog ugrik be erről a mérkőzésről, bár azt nem állítom, hogy évek múltán majd úgy emlegetjük ezt a találkozót, hogy emlékszel, az a DVTK - Vecsés, amikor... Ezen az estén tudatosult bennem, a közönség HISZ a csapatban! Láttam én már olyat, amikor egy nem kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzés 10. percében már lázongtak, mert csak 0-0 volt az eredmény, de most egészen a végéig kitartottak. Pedig volt kihagyott helyzet bőven, mégis hitték, hittük, hogy miénk lesz a győzelem. Ez nagy szó és nagy könnyebbség is, mert biztos lesz olyan, amikor nem szép játékkal, hanem jobb erőnléttel, nagyobb akarattal lehet majd begyűjteni a három pontot.

Miután megírtam az egészet, jutott még eszembe egy dolog, amit két egymástól független helyről is hallottam, tehát a BBC elvei szerint is hiteles információ: amikor a vecsési játékosok jöttek le a pályáról, az egyikük felszólt a lelátóra, hogy Hajrá, Nyíregyháza! Bízom benne, csak egy agynéma focista volt, nem pedig a feljutásért vívott harcba akarnak beleszólni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Rögtön az elején védett egy óriásit, később már csak arra kellett vigyáznia, nehogy a kapu felületét találja egy kontra végén a lövés.

Vadász Viktor: Nem az a látványosan játszó játékos, egyelőre a védekezést oldja meg tökéletesen. Amit eddig láttam tőle, az biztató. Ja, és a nagy bedobásaira is lehetne támadást építeni!
Igor Gal: Ezúttal nem is a védőmunkája, hanem a támadójátéka ugrik be. Most is volt megindulása, ha egyszer bejön, abból emlékezetes alakítás kerekedhet. Most kijött rá a szöglet utáni variácó, a kanyarból úgy látszott, kár, hogy nem kapura fejelte, hanem vissza.
Savo Raković: Egyre inkább hiszek benne, bár még kell egy kis plusz, ha meg akarja tartani helyét Budovinszky visszatérése után is.
Gohér Gergő: A két szélsőhátvéd közül ő többet megy előre és ne feledjük, adott egy gólpasszt, még ha azt nem is biztos, hogy passznak szánta.

Dobos Attila: Ő tette a legtöbbet a DVTK gólja előtt. Három védő közt szinte reménytelen helyzetben adta középre a labdát, nagyszerű megoldás volt. Ezen túl volt veszélyes lövése és ahhoz képest, hogy nem ő a legfiatalabb rengeteget vállal.
Mohamadou Abdouraman: Hatalmas teret játszik be, mögé, mellé nem kell biztosítóember, mert megszerzi a labdát. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről ér oda a középpályára érkező labdákra.
Lippai Ákos: Számomra ő a tavasz meglepetésembere. Gyakorlatilag teljes mértékben alárendelte magát a csapatnak és ugyan most is lőtt egy kapufát és volt néhány passza is, de összességében a visszatámadásai, az ellenfél csapdázása volt a csapat hasznára.
Vicente Arze: Azt még nem tudom, milyen játékos, de hogy showmannek elsőrangú, az biztos. Azt lehet látni, labdával bármit megcsinál, de ilyen játékosokat már láttunk, azonban a vége felé bemutatott “menjetek előre, kedves ~~REAC~~ Vecsés-játékosok, majd én felívelem helyettetek a labdát” poén sokáig emlékezetes lesz. Ezúttal nem volt öncélú, egy cselgéptől szokatlan önzetlenséggel tette például George, majd Bogáti elé a labdát.

George Menougong: Volt egy kiugrása, amikor csizmaszárral találta el a labdát ziccerben, illetve egy Arze-visszagurítás utáni lövése, amit mellel védett egy hátvéd. Mint utólag kiderült, lázcsillapítóval játszott, és ezt lehetett is érezni.
Granát Balázs: Helyzetkihasználás. Tökéletes szituációban kapta kétszer is a labdát és értem én, miért akart nagy gólt lőni: ő nem technikás játékos, aki elfekteti a fél védelmet, majd a gólvonalról befejeli a labdát, hanem ehelyett olyan erővel lövi meg, hogy hiába ér bele a kapus, a labda viszi a kezét is. Azonban ehhez - is - az kell, hogy eltalálja a kapu felületét.

Bacsa Patrik: Amikor beállt és rögtön helyzetbe került, akkor megijedtem, mert nem rosszul oldotta meg a lehetőséget, hanem nem oldotta meg. De gyorsan felvette a meccs ritmusát és megszerezte élete első gólját a felnőttcsapatban és mindjárt győztes gólt. Nagyon szépen csinálta, miként nem sokkal később is, azonban hajszállal lassabb volt, ezért a kivetődő kapus lábbal menteni tudott. De volt még egy nagy momentuma, amikor megzavarta a kapust, aki Arzének passzolt... (folytatás egyel lejjebb)
Bogáti Péter: Ahhoz képest, hogy milyen keveset játszott majdnem lőtt egy gólt. Ott hagytuk abba, hogy Bacsa zavarta a kapust, aki Arzéhoz passzol, ő pedig Bogáti elé tette. A fiatal játékos is erőből akarta megoldani, ezúttal kapura is ment a labda, de a kapus védeni tudott.

DVTK - Vecsés videó (2010-2011, 19. forduló)

2011-04-01T08:19:00.005+02:00

Összefoglaló a mérkőzésről valamint intrjúk: Détári Lajos, Vicente Arze, Bacsa Patrik és Benczés Miklós

A DVTK - Vecsés előtt

2011-03-26T10:48:00.004+01:00

Ha már - részben - megírtam a múlt heti meccset, akkor gyorsan a mairól is.

Nincs rossz formában a Vecsés, de a DVTK sem. Küzdelmes meccs lesz, ami akár szoros is lehet, de akár ezúttal is jöhet egy magabiztos győzelem.

Az őszi meccset nem akarom idézni, hiszen ez már egy másik DVTK, még akkor is, ha a délután kezdők közül csak Vadász és Arze nem volt diósgyőri ősszel (a Vecsés elleni meccs időpontjában még Granát sem, illetve George és Abdou csak a meccs előtt kapta meg a játékengedélyt). Azóta összeállt a csapat, sikerült begyakorolni néhány játékelemet, nem is beszélve a szögletekről.

Ebben lehet bízni és az maximum megnehezíti a dolgunkat, hogy a Vecsés már-már mezőkövesdi szinten kevés gólt kapott. A DVTK és a Nyíregyháza messze kiemelkedik a mezőnyből, nem lehet kérdéses, ki az esélyes.

Azonban előfordulhat, hogy nem az első félórában nyerjük meg a meccset, hanem a végéig kell várni - mégiscsak fel kell idéznem az őszi találkozót -, ehhez viszont türelem kell a játékosok és a szurkolók részéről is.

Mert a saját kezünkben van a sorsunk, ne is engedjük ki onnan!

Háromból háromszor három (DVTK - Újpest B 3-1)

2011-03-26T10:40:00.004+01:00

Érdekes érzések kavarognak bennem a szombati győzelem után. Tulajdonképpen könnyű győzelem volt, mert Radošnak egyszer kellett (volna) védenie, valahogy mégis hiányérzet maradt bennem. Lehet, csak elkényeztetett eddig a csapat.

Végül nem jött be egyik meccs előtti várakozásom sem, mert gólparádéba sem torkollott a meccs - bár nem sok hiányzott hozzá -, de a gólváltás is elmaradt. A korai gólra viszont ráhibáztam..

Így hiába hiányzott Luque és Dobos, akkora előnnyel indult a DVTK, amit esélye sem volt az újpesti tartalékoknak behozni. Pedig ők nem is ismerik azt a statisztikát, miszerint ha vezetést szerzett a DVTK az idei bajnokságban, azt a meccset meg is nyerte.

A történeti hűség kedvéért álljon itt a kezdőcsapat:

Radoš
Vadász, Gal, Raković, Gohér
Arze, Abdouraman, Lippai, Bogáti
Granát, Menougong

A REAC elleni mérkőzésről szóló posztnak azt a címet adtam, hogy helyzetparádé. Ennek is lehetett volna, mert helyzet akadt bőven, de azáltal, hogy az újpesti fakó nem állt be védekezni mégsem volt az az érzés, hogy egykapuzunk.

Vezettünk 1-0-ra, de volt a liláknak két olyan ellentámadásuk, amikor óriásit mentett előbb Gal majd Vadász. Ezért ugyanazt éreztem a félidő közepén, mint Békéscsabán: jó lenne - ezúttal még egy - gólt lőni. És jött a gól! Ekkor sem mondom, hogy megnyugodtam, de tudat alatt valahol biztos voltam benne, az ellenfél találhat egy gólt, de kettőt biztosan nem.

Főleg, amikor már benn volt a harmadik gól is. És itt álljunk meg egy gondoatra! Azt nagyon nem érdemes tovább ragozni, hogy ismét szöglet után született két gól. Kell egy - jobb, ha kettő, de még jobb három - kitűnő rúgótechnikájú játékos, és a többi már csak gyakorlás kérdése. Azonban ezen túl is azt látom, hogy nem ad-hoc jelleggel történnek a dolgok a pályán, hanem ahogy azt az edzésen megbeszélték. Mondok egy példát: amikor Arze előrekeveredett bal oldali támadó posztjára, de az ellenfél megszerezte a labdát, akkor Granát különösebb felszólítás nélkül zárt vissza jobb oldali középpályásnak, így Arze nem sprintben húzott hátra, hanem kényelmes kocogásban. És amikor odaért, akkor visszacserélték a pozíciót és közben egy pillanatig sem tátongott lyuk a középpályán. Ez azért fontos, mert a fülemben cseng Aczél Zoli szava: “most mit csináljak, látod, hogy elmondom nekik, a meccsen mégsem tudják!”

Úgy hozzászoktam már a 3-0-ás győzelmekhez, hogy furcsa 3-1-et írni. Sorozatban négy mérkőzésen produkált hibátlant a védelem, most nem sikerült gól nélkül lehozni a meccset. Nem osztott-szorzott, de mégis jobban esett volna, ha nincs. Ugyanakkor lehetett volna 4-1 is, ha nem vonják vissza Granát második találatát. Már sejtem, hogy miért intett lest a partjelző (a lövés pillanatában nem volt lesen Granát, de onnan lépett vissza), de akkor sem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem volt szabályos a gól.

A gólkülönbségből nem hiszem, hogy hiányozni fog, viszont sokat dobott volna a meccs végi hangulaton.

(Időszűkében itt most abbahagyom, de elárulom, hogy ezt a posztot úgy írtam, hogy nem csak a helyszínen, hanem az interneten is láttam a meccset. Második alkalommal készítettem jegyzeteket, ami alapján hamarosan - khmmm- megírom a játékosonkénti értékelést is.)

DVTK - Újpest B videó (2010-2011, 18. forduló)

2011-03-23T11:56:00.000+01:00

DVTK - Újpest B előtt

2011-03-19T11:28:00.003+01:00

Sima meccs. Ez az első gondolatom. A "sima" meccsekkel szokott a gond lenni, ez a második. A Diósgyőr jó csapat, az Újpest B (ha figyelembe vesszük, hogy a télen mennyi fiatalt vittek fel az első csapathoz, akkor talán C) pedig gyenge. Ez a harmadik és a negyedik.

Ha bajnoki döntő lenne, akkor is csak a győzelem lenne elfogadható, mert múlt vasárnap óta saját kezünkben van a sorsunk. Egyszerűen meg kell nyerni minden meccset és akkor ősszel már NB I-es meccsekre járhatunk. Ugye milyen egyszerű?

Az újpesti tarcsit ősszel is 4-1-re vertük idegenben, így akkor is mi lennénk az esélyesek, ha nem a feljutásért küzdenénk. A csapat az első két meccsen magabiztosan nyert, ennek a folytatását várom. Tippem szerint az ellenfél nem áll be védekezni, aminek két kimenetele lehet:

Orosháza-típusú sima mérkőzés, ahol kijön a nagyobb tudás
Egy gólpárbaj, ahol mind a két csapat támad, emiatt hátul lazább lesz és egy-egy hiba emiatt végzetes lehet

Az első verzióban biztosan a DVTK nyer, mert azt az újpestiek s biztosan elismerik, 10-ből 9-szer a DVTK nyerné ezt a párharcot. Abban a maradék 10 százaléknyi esélyükben bízhatnak.

A második verzióban is nekünk áll a zászló, hiszen egy, esetleg két gólt kaphatunk ilyen módon, de egy kinyíló védelem ellen lőni is fogunk kettőt-hármat.

A kérdés már csak az, hogy hogyan. Benczés Miki több interjúban is elmondta, az állandóság híve és úgy látszik, az állandóságnak meg is van az eredménye. Ősszel is akkor kaptuk a pofonokat (Békéscsaba, Bőcs - a Mezőkövesd is pofon volt, de egy közvetlen vetélytárs ellen benne volt a pakliban a vereség is), amikor néhány kulcsjátékos, elsősorban Dobos és Lippai nem lépett pályára. És most Dobos biztosan nem játszik, továbbá kérdéses Luque játéka is, amivel gyakorlatilag lenyesték a Diósgyőr szárnyait. Arze készen áll a bevetésre, legalább látjuk, mire képes, ha nem csereként kap lehetőséget, de a másik oldal fogós.

Nem tudom, mennyire súlyos Luque sérülése, mennyire hátráltatja a játékban (a pénteki edzésre átöltözött, de Dobos is, szóval ez nem mérvadó), mindenesetre én arra számítok, ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem fog kezdeni. Helyén akkor Szabó Péter játszhat és bizonyíthatja, nem véletlenül várjuk tőle többen is, hogy a tavasz meglepetésembere legyen. Persze én örülök majd a legjobban, ha látom Luquét kifutni a gyepre.

Mint mindig, most is jólesne egy korai gól, de látva a csapat erőnlétét, akkor sem esnék kétségbe, ha nem jönne a gól az elején - feltéve, hogy a mutatott játék megfelelő. Kell egy kis türelem, fiatal csapatról lévén szó biztosan fognak hibázni, ha csak ezeket a hibákat sikerül kihasználni, már akkor biztos, hogy miénk a három pont.

Nem bábeli zűrzavar

2011-03-17T12:50:00.006+01:00

Időről-időre felzúng a kórus: túl sok az idegenlégiós az NB I-ben. Jönnek az érvek, hogy miért rossz ez, ami közül most csak egyet idézek: kommunikációs zavart okoz, ha a sok különböző nemzetiségű játékos nem érti meg egymást.

Diósgyőrben is hol több, hol kevesebb légiós játszik, most éppen a 23 tagú keretből 7 nem magyar állampolgár. (Ez az őszhöz képest több, az elmúlt évek némelyikéhez képest kevesebb.) Ez 30%-os arány, az NB I-ben 29,5 az átlag.

Általában az a véleményem, hogy aki tud focizni, az könnyebben megérti magát a többiekkel, nagyobb probléma lehet az, hogy egy bizonyos szituációban a védőtől Svédországban azt követelik meg, hogy behátráljon, míg Máltán azt, hogy támadja a labdát. (Hülye példa, de remélem, értitek, mire gondolok.)

Emlékszem, amikor a Milan egyik sikerének titkát abban látták, hogy nem csak három - ennyi volt a maximum - kitűnő légiósa van Rijkaard, Gullit és Van Basten személyében, hanem mindhárman hollandok. Akkor nagyon fontos volt, hogy ugyanazt a nyelvet beszélték, azóta a globalizálódó világban sokkal többször előfordul, hogy két különböző nemzetiségű is megérti egymást. A közös nyelv pedig többnyire az angol.

Ez olyannyira igaz Diósgyőrre, hogy Benczés Miki az edzéseken először magyarul mondja el, mit szeretne látni, majd angolul is megismétli. Az egyszerűbbeket mindenki megérti, ha bonyolultabb a feladat, akkor valaki tolmácsol, mert gyakorlatilag csak Luque és Raković nem beszél sem angolul, sem magyarul.

A külföldiek közül egyedül George tanult meg magyarul az elmúlt évek során és kifejezetten jól is beszél, bár nem tagadhatná le, hogy nem ez az anyanyelve (a többség egyelőre a jobbra-balra, előre-hátra, hagyd!, enyém! típusú fociszókinccsel rendelkezik). Arze, Abdou és Gal penge angolból (legelső az Egyesült Államokban diplomázott, majd Kanadában is focizott, így nem meglepő), de Radoš is bírja a nyelvet. Úgyszintén George is, de őt még soha nem hallottam angolul beszélni, hiszen a magyarokkal magyarul, Abdouval viszont franciául társalog. Spanyol szót pedig azért lehet hallani, mert Arze és Luque közt ez a közös nyelv. Régen szerbhorvát nyelvnek hívták, ami a politikai változások miatt ma újra szerb és horvát nyelv lett, de ez nem akadályozza a délszlávokat abban, hogy gond nélkül társalogjanak egymással anyanyelvükön, amihez még Budovinszky is csatlakozhat, hiszen tud valamennyire "szerbhorvátul".

Egy biztos, ha én 18 éves focista lennék, akkor azért edzenék keményen, hogy egyszer bemutatkozhassak a diósgyőri közönség előtt, de az is ott lenne az agyamban, ha lehetőséget kapok egy jó külföldi szerződésre, akkor kipróbáljam magam más országban is. És ha külföld, akkor külföldiül is meg kell tanulni. Milyen külföldiül? Hát angolul, mert mára az az egyértelmű világnyelv.

Ezek után nem is akkora baj, hogy hamarosan azt is el tudom képzelni, hogy egy magyar csapat edzését többségében magyar játékosoknak angolul tartsa egy magyar edző.

(A poszt alapötletét fly-től/fly-tól kaptam, köszi érte!)

Végezetül egy szorgalmi feladat: sorold fel a DVTK 7 játékosát, akinek nincs magyar állampolgársága!

Saját kezünkben a sorsunk (Békéscsaba - DVTK 0-3)

2011-03-16T07:45:00.009+01:00

Megint a végén kezdem azok számára, akik nem szeretnek hosszú szövegekkel bajlódni: jobb volt a DVTK, magabiztosan nyert Békéscsabán, de a mutatott játék nem volt annyira szép, mint a REAC ellen. A győzelem és a Nyíregyháza mezőkövesdi pontvesztése azt jelenti, hogy a Diósgyőr hátránya mindössze 3 pont, tehát innentől kezdve saját kezünkben van a sorsunk. (Pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény dönt.) Persze továbra sem gondolom azt, hogy 100 százalékos eredménnyel hozzuk a tavaszt - maximum bízom benne -, de ugyanígy biztos vagyok abban is, hogy a Nyíregyháza is veszít még pontokat.

Külön felhívom a figyelmet a dátumra, amit előttem pecsételt rá a jegyre a pénztáros

A hazai idénynyitó sok embert fellelkesített, köztük engem is, így minimum 200-an (két nagybusz, 1 mikrobusz és ~20 személyautó legénysége) Békéscsabán töltöttük a hosszú hétvége első napját.

A meccs előtt azt írtam, remélem nekünk kedvez, hogy a csabaiak nem állnak be otthon védekezni és ez az elején túl jól is sikerült. Igaz, taktikájuk pofonegyszerű volt, szabadrúgást kiharcolni (esetleg szabálytalanságot eljátszani) minél közelebb az ellenfél kapujához, majd a labdát beívelni. Lőttek is ebből egy lesgólt, amúgy csak annyi volt a veszély, hogy a REAC elleni meccshez hasonlóan Radoš megint bizonytalanul kezdett, majd ismét bravúrral javította hibáját.

A mezőnyben azt lehetett látni, hogy valamiért nem megy úgy a játék, mint egy héttel korábban. Egyszerűen távol voltunk a kaputól - mégiscsak jobb, ha beáll az ellenfél - és George rendkívül indiszponáltan játszott. Vagy nem tudta megtartani a labdát, vagy úgy megtartotta, hogy még a társak sem kapták meg tőle. Helyette Granátnak volt néhány ígéretes lehetősége, de vagy a kapus védett, vagy a labdakezelés nem sikerült elég szűkre, illetve egy alkalommal egyszerűen lecsúszott a lábáról beadáskor a labda, pedig Luque üresen várta azt a kapu előtt.

Ezen kívül több ígéretes lövést is láthattunk, Luque akció közben vette észre, hogy 30-40 méterről is érdemes megpróbálni átemelni a kapus fölött -, aki nappal szemben védett - majd a 16-os vonalától is próbálkozott egyszer. De Lippai felpörgetett, majd félfordulatból a léc alá zúdított lövése, amit szögletre mentett - lesz még ennek jelentősége! - a kapus legalább ennyire szép volt. És ha már szépség, Granát Balázsnak is volt 35-40-ről egy szabadrúgása, amit a lelátón enyhe kétkedéssel fogadtam, komolyan gondolja-e. Nem csak az önbizalma volt nagy, hanem a lövés is, ráadásul pontos is, de a kapus ezt is ki tudta tornázni. Ha dönteni kellene, melyik lövés volt a legszebb, akkor bizony bajban lennék!

A leghasznosabb viszont kétségkívül Lippaié volt, mert a fent említett szöglet után szerezte meg a DVTK a vezetést. Luque adta be és mint kiderült, egy begyakorolt szituáció után Raković csúsztatott a rövid oldalon a hálóba. Minden gól fontos, de ez azért is esett jól, mert éppen kezdett meddővé válni a diósgyőri fölény és félő volt, belelkesül az ellenfél. Éppen a szöglet előtt mondta az öcsém, hogy nem is emlékszik, mikor szereztünk utoljára szögletből gólt. Én sem emlékeztem, de most utánanéztem: ha nem hagytam ki valamit, akkor az első fordulóban Rákospalotán Gohér szögletét Roszel csúsztatta a hálóba.

Ezzel tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés, mégha ezt ott senki ki nem merte mondani. A Békéscsaba maximum találhatott volna egy gólt, esetleg, ha kissé szívbajosabb a játékvezető, akkor befújja a hazaiak műesését, de szépen kijátszott akcióból, lövésből egyáltalán nem voltak veszélyesek.

Ha jókor jött az első gól, akkor legalább ennyire jókor jött a második is. Raković szépen vette le a labdát - valószínűleg magának -, amit Granát lőtt a hálóba. Ezzel 2-0 és akár le is fújhatta volna a bíró, mert ezután kicsit leült a meccs. Volt még néhány szép támadása a csapatnak, például George helyzete előtt vagy a harmadik gólt megelőzően. Ekkor már jobban folyt a labda, szemre is szép dolgokat láttunk, de helyzet messze nem adódott annyi, mint egy hete. A végén megvolt a slusszpoén, és jöhetett az ünneplés, amit soha nem lehet megunni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Az első félidei bizonytalanságát már említettem, ehhez még hozzátett egyet a második félidőben is: cselezni próbált a 16-oson belül, de nem jött be. Szerencsére nem kaptunk gólt belőle. Egyébként nem sok dolga akadt. Akárhogy is, az utóbbi négy bajnokin nem kapott gólt, ami persze a védelmet is dicséri.

Vadász Viktor: A mérkőzés elején többet lépett fel a támadásokkal, majd később inkább a védekezésre koncentrált. Akadt egy nagy hibája, saját kapunk előtt veszített el egy labdát, de nem ezért cserélte le Benczés Miki.
Igor Gal: Talán még nem is láttam ennyit támadni amellett, hogy rendesen ellátta védekező feladatát is. Bátran vitte előre a labdát, ha út nyílt előtte, rendszerint csak szabálytalanság árán tudták szerelni.
Savo Raković: Az biztos, a legeredményesebb diósgyőri meccse volt egy góllal és egy gólpasszal. A védőmunkájára sem lehet panasz.
Gohér Gergő: A védelemre nem hárult olyan nagy nyomás, előre pedig hiába szaladgált, sok labdát nem kapott.

Dobos Attila: Adott egy gólpasszal felérő labdát Luquénak, amit a spanyol nem sokkal lőtt fölé. Főleg a második félidőben volt olyan érzésem, hogy légüres térben mozgott, egész egyszerűen nem kapott labdát. Persze nem szabad megfeledkezni nagy lövéséről sem, ami talán egy méterrel volt magasabb a kelleténél.
Mohamadou Abdouraman: A gólja miatt legmesszemenőbbig dícséret illeti, teljességgel idiótának tartom azt a felvetést, hogy elvette Luque gólját. Az nem focista, aki a gólvonal előtt egy méterrel guruló labdába nem bikázik bele (nem mellesleg egy másik diósgyőri is jött mögötte, aha Abdou nem, akkor ő belőtte volna). A mezőnyben nem nyújtott kiemelkedőt, annyi labdát sem szerzett, mint szokott és a megjátszással is voltak problémái.
Lippai Ákos: Óriásit javult múlt hét óta a teljesítménye. Volt fantasztikus tértölelő indítása, az első gól előtti lövéséről már írtam, de leginkább mégis szerelései tetszettek. Nem csúszott be, nem lökte félre az ellent, hanem többször is besegített társának és nevető harmadikként vitte el a labdát.
José Luque: Ezúttal nem folyamatosan “világított”, hanem csak néha villant. A két lövését és a gól előtti szerepét már említettem, de ezen kívül is láttunk tőle pazar indítást. Néha csak tátottam a számat: honnan tudta (mert látni nem látta, abban biztos vagyok), hogy Lippai merre indul a háta mögött.

George Menougong: Fent írtam már róla, ha Lippai javult a legtöbbet, akkor ő az ellenkező utat járta be hasonló mértékben. Akkor is indokolt lett volna a cseréje, nem keveredik összetűzésbe az ellenféllel. Nem az az indulatos srác, biztos jó sokat kepott ezúttal is.
Granát Balázs: Jó formában van, ennek megfelelő az önbizalma is. És ahogy az lenni szokott, ilyenkor egy nem tökéletes lövés is gól lesz.

Vicente Arze: Ezúttal sem váltotta meg a világot a rendelkezésére álló időben, de azt sem mondanám, hogy még cserének sem jó.
Nagy Tamás: Jó ötlet volt Benczés Mikitől, hogy beállította, legalább újra tétmeccset játszott, igaz, sok feladat nem hárult rá.
Bogáti Péter: Bemutatkozott Diósgyőrben.

Békéscsaba - DVTK videók (2010-2011, 17. forduló)

2011-03-15T18:13:00.004+01:00

Rapid Wien - DVTK videó (UEFA-kupa, 1979-1980, 1.forduló)

2011-03-15T09:21:00.003+01:00

Egy klasszikus mérkőzés videójára bukkantam, gyorsan meg is osztom, lássa mindenki.

A Békéscsaba - DVTK előtt

2011-03-12T06:42:00.004+01:00

Egyelőre pofonegyszerűek ezek a meccsvárók, mert ha akarunk valamit, akkor nyerni kell. És úgy tűnik, az esélyünk meg is lesz mindig a győzelemre.

Békéscsabán is. Ősszel nyertek Miskolcon, de az a DVTK egy másik DVTK, a jelenlegi halovány árnyéka volt és még így sem tudtak porba alázni, egy kis szerencsével akár pontot is lehetett volna szerezni. Még különbség, hogy ezúttal otthon játszanak, ami remélhetőleg nekünk kedvez, mert csak nem állnak be annyira védekezni, így egy-egy lyukra futtatáskor nagyobb lesz a tér. És azt láttuk Luquénak milyen gyilkos passzai vannak, de én emlékszem őszről olyan mmomentumokra is, amikor Lippai Dobost indította.

A kezdőcsapat adott, a múlt heti 11-en nincs miért változtatni, Benczés Miklós helyében én sem tenném. Majd, ha felépülnek a sérültek, akkor lesz érdemes ezen gondolkodni.

Örülnék, ha ma sem kapna gólt a csapat, mert abban szinte biztos vagyok, hogy lőni fog, és ha így történik, akkor az eldönti a mérkőzést.

Helyzetparádé (DVTK - REAC 3-0)

2011-03-11T23:39:00.003+01:00

Megérte várni a rajtot, azt kaptuk, amit reméltünk. Talán csak a gólok száma lett egy kicsivel kevesebb, de a mutatott játék, a helyzetek száma és a szerzett pontok mennyisége kielégítő. És - némi képzavar, mert már a meccs előtt tudtuk az eredményt - a hab a tortán: csak döntetlent játszott a Nyíregyháza, így máris 5 pont a hátrány.

A kezdőcsapat úgy állt fel, ahogy arra mindenki számított, hiszen a védelemben nem volt alternatíva (Budovinszky sérült, Nagy Tamás eltiltását töltötte), a középpálya egyetlen kérdését (Lippai vagy Arze?) pedig az ankéton előre megválaszolta Benczés Miki. A csatársor pedig adott, hiszen George-ot vétek lett volna kihagyni, Granát pedig az utolsó három edzőmeccsen 8 gólt lőtt, úgyhogy hasonló kategória.

Radoš
Vadász, Gal, Raković, Gohér
Dobos, Abdouraman, Lippai, Luque
Menougong, Granát

Még mielőtt nekikezdenék a meccsnek, egy kis kitérő. Próbálkozik a klub mindenfélével, általam ismeretlen celebek felvonultatásával, így 2010 első meccse után ezúttal a capella előadást hallhattunk. Annyival volt jobb, hogy most nem a Himnusz, hanem a DVTK-induló csendült fel, viszont a ritmus távol állt a szurkolók által énekelttől, így nem mondanám, hogy tökéletesen elnyerte a tetszésemet.

Mint ahogy a meccs kezdete sem, de még mielőtt megijedtem volna kiderült, hogy ha talál is a REAC egy gólt, akkor is bőven van esély a fordításra. A betömörülő csapatok számítását mindig át lehet húzni egy gyors góllal, ez most nem sikerült, de ahogy telt az idő, egyre inkább látni lehetett, hamarosan megszületik a vezető gól. A diósgyőriek magabiztosan tartották a labdát és szépen váltogatták a széleket és voltak lövések, igaz nem annyira veszélyesek.

Több meccsről szóló írásomban találkozhattatok a gólok, helyzetek leírásával, de ezúttal meg sem kísérlem összefoglalni az eseményeket, annyi volt. Az első félidő második felében és a második félidő elején három percenként jöttek a helyzetek, kisebb nagyobb lehetőségek, némelyik talán gólhelyzetnek nem is nevezhető, de szinte mindegyik támadást sikerült befejezni, abból nem tudott az ellenfél visszatámadni.

A második félidő elején lőtt két újabb góllal sikerült eldönteni a meccset, utána "csak" a gólparádé maradt el, mert helyzetből továbbra is volt bőven, ami több mint biztató a jövőre nézve.

Még arra is volt lehetőség, hogy éles körülmények közt gyakorolja a DVTK a 3-4-3-as játékrendet. Nem esküszöm meg rá, de valahogy így állt fel a csapat:

Radoš
Vadász, Gal, Raković,
Lippai, Abdouraman, Luque, Arze,
Pál Sz., Granát (Bacsa), Dobos

És amikor az ellenfélből még egy játékost is kiállítottak, akkor már szinte mindenki támadott, talán Péchy Tibor régi álma, az ötcsatáros játék is megvalósult némelyik akciónál. Egyrészt távol voltak tőlem az események, másrészt a középpályások gyakorlatilag szünet nélkül cserélgették a helyüket, mindenki feltűnt mindegyik poszton.

Elmondható, hogy a szép kombinatív és eredményes játékot láthattunk, sikerült azt átmenteni az edzőmeccsekről a bajnokira is.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Az elején volt egy bizonytalansága, majd rögtön bravúrral mentett, nem sokkal később pedig a komplett védelemmel közösen nézte, amint egy beadás elment keresztben a kapu előtt. Nem lett belőle baj, viszont ugrásszerűen javult a teljesítménye, ami kósza labda később felé járt, azt óriási magabiztossággal kapkodta le.

Vadász Viktor: Hiba nélkül hozta le a meccset, a későbbiekben remélem bátrabban mer csatlakozni a támadásokhoz.
Igor Gal: Az ellenfél támadásaival ezúttal nem sok gondja volt. Egy megindulása ugrik be, sajnos szabálytalanul szerelték, mielőtt igazán veszélyes helyre ért volna. Sokan mondják, hogy sárgája fölösleges volt, én inkább örülök, hogy nem kapott pirosat. A kapust meg kell védeni, nem csak jégkorongban, ettől csapat a csapat.
Savo Raković: Ahhoz képest, hogy kényszermegoldás a középső védő posztján, egyáltalán nem lógott ki. Viszont azt sem mondhatom, hogy jó lesz, ha felköti a gatyáját Budovinszky, mert ha meggyógyul, akkor gondolkodás nélkül veheti vissza posztját a kezdőben.
Gohér Gergő: Többet ment előre, mint Vadász Viktor (többször elmondták már, hogy a két szélső hátvédnek figyelni kell egymásra, egyszerre csak az egyik zárkózhat fel a támadásokhoz), talán éppen ezért ő lett a háromvédős rendszerre való átállás "áldozata".

Dobos Attila: Ugyan adott egy gólpasszt, volt lövése, egy nagy helyzete is, de azt hiszem, ezúttal kicsit szürkébben (értsd: nem látványosan) játszott, ezzel együtt nagy szerepe volt az ellenfél védelmének felőrlésében. Kár, hogy a vége felé nem tömték labdával, elég sokszor volt egyedül a bal oldalon.
Mohamadou Abdouraman: Ahogy megszoktuk, 90% fölötti hatékonysággal szedte össze a labdát, az ő teljesítményének már az a fokmérője, hogy milyen arányban tudja utána megjátszani azt. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ilyen bomba középpályássorban csak a legközelebbinek teszi le a labdát, vagy vállalkozik kreatív megoldásokra is!
Lippai Ákos: Nem az ő meccse volt, annak ellenére, hogy akadtak szép megmozdulásai. Ha óriási helyzeténél nem akarja a kapufa mellé tenni a labdát, hanem bármilyen más falusiasan egyszerű megoldást választ, akkor biztosan góllal ünnepli a 100. diósgyőri meccsét. Volt ezen kívül egy óriási bombája is, amit védett a kapus.
José Luque: Nem én mondtam, de egyetértek: az egykori Segunda Division gólkirály akár ne rúgjon egyetlen gólt sem Diósgyőrben, ha minden meccsen ad két gólpasszt. A legnagyobb meglepetést a gyorsasága okozta, kiderült, nem csak egy jó bal lábbal rendelkező lötyögő játékos, hanem egy olyan szélső, aki le tudja futni védőjét, majd utána be is tudja adni a labdát. Ja, és felnéz előtte! "Csalódást" pedig azzal okozott, hogy szokásos helyéről ezúttal nem lőtte be a szabadrúgást, védeni tudott a kapus. A szuper ütemben adott passzokra pedig számítottam, esztétikai élményt nyújtott némelyik.

George Menougong: Luquét isteníti a többség, de szerintem George legalább annyira nagyot játszott. Faragták rendesen, ennek ellenére talán nem is volt rossz megoldása. A legemlékezetesebb: a félpályánál egy bedobást követően úgy nyesett alá a levegőben a labdának, hogy az esernyőszerű pályát leírva a semmit nem értő védő háta mögött landolt. A gólja is mestermunka volt, nem csak a labda, a kilépés is nagyon jó ütemű volt, a helyszínen is látni lehetett, szó sincs lesről.
Granát Balázs: 4 meccs 10 gól - nincsen rossz formában. Már az első félidőben is betalálhatott volna, de akkor félfordulatból fölé lőtt egy hozzá pattanó labdát, viszont a második félidő elején néhány perc alatt mennybe ment. Luque passzát nagyon higgadtan emelte a ficakba, utána pedig még szerencséje is volt. Ha ezen kívül nem csinált volna semmit, akkor is járt volna a taps, de bőven kivette a védekezésből is a szerepét a többi csapattárshoz hasonlóan.

Pál Szabolcs: Mozgott rendesen, őt sem volt egyszerű követni, éppen a pálya melyik részén tűnik fel, de ez még nem az a meccs volt, ami után dalba foglalják a nevét a szurkolók.
Vicente Arze: Arzéra is áll az előző mondat annyi kiegészítéssel, hogy nem ijedt meg a csínytől, sikerült is kiharcolni egy piros lapot (egyből piros is lehetett volna, nem csak második sárga).
Bacsa Patrik: Adhatott volna egy gólpasszt, ha Lippai már említett lövését nem védi a kapus. Volt szép megmozdulása, Granáthoz hasonlóan neki is nagyon fontos lesz az első gólja.

DVTK - REAC videók (2010-2011, 16. forduló)

2011-03-08T20:14:00.002+01:00

A DVTK - REAC előtt

2011-03-05T15:06:00.003+01:00

Végre kezdődik a tavaszi szezon, most majd kiderül, mire volt elég a felkészülés! Mert az lehetett akármennyire tökéletes, ha utána nem jön a várva várt eredmény.

Márpedig a DVTK eredménykényszer alatt játszik és nem csak a REAC ellen, hanem remélhetőleg egész tavasszal. Ha a Tiszalúc, Oberwart, Kazincbarcika elleni meccsek bajnokik lettek volna, akkor egy csepp drukk sem lenne bennem, a 20-2-es gólkülönbség több mint megnyugatató. Azonban egy edzőmeccs mindig más, mint egy bajnoki, ezért ott motoszkál a fejemben, mi lesz, ha a REAC beáll a 16-osára. Az edzőmeccsek és edzések alapján bízom benne, át lehet törni a ezt a falat is, egy jó szabadrúgás, szöglet most életveszélyes lesz, de akcióból is képes ez a csapat gólokat szerezni.

Ha jól végiggondolom, egyetlen igazi veszély leselkedik ránk: ha nem sikerül sokáig gólt lőni, akkor elkezd(het) türelmetlenkedni a közönség, és a játékosok önmagukkal szemben is türelmetlenek lesznek, ami csak megnehezíti a győzelmet.

Viszont, ha sikerül apró gólokkal megtörni az ellenfelet, akkor még gólparádé is kerekedhet, ami nagyon jót tenne minden szurkoló lelkivilágának és talán meghatározná az egész tavaszt.

Én optimista vagyok, beruháztam egy bérletbe is. Lássuk, nem csak szavakban akar feljutni a Diósgyőr!

Már csak egyet kell aludni...

2011-03-04T11:39:00.004+01:00

...és kezdődik a bajnokság. Azaz folytatódik. Megpróbálom összefoglalni, mire számíthatunk.

Lesz egy óriási üldözőverseny, eleinte azért, hogy közelebb kerüljünk a Nyíregyházához, majd hogy a nyakára menjünk, utána megelőzzük. A végén pedig, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor az előny megtartása lesz a feladat.

Alapesetben egy bajnokságot soha nem egy mérkőzés dönt el, de most kulcskérdés lesz a nyíregyházi győzelem. Sajnos a negatív forgatókönyv valósult meg a nyáron írt "nekünk az az érdekünk, hogy minél kiegyenlítettebb legyen az élmezőny, legyen bőven körbeverés" mondat kapcsán, mert látni lehet, a DVTK, Mezőkövesd és a Nyíregyháza magasan kiemelkedik a mezőnyből, ott meg is van a körbeverés, de "lefelé" alig van pontvesztés (a Vácot azért nem veszem ide, mert ők nem tudtak nyerni a dobogósok egyik ellen sem). Külön szomorúsággal tölt el, hogy a gyenge csaatok elleni pontvesztésben mi vagyunk az élenjárók, különösen a Bőcs és a Makó ellenire igaz ez.

A bajnokság előtt írtakban a REAC és a debreceni tartalékcsapat kapcsán alaposan melléfogtam (most is inkább kölcsönadták a debreceniek a játékosaikat, ahelyett, hogy foggal körömmel ragaszkodnának az NB II-es joghoz), viszont az egy meglepetéscsapat bejött, mégha nem is sejtettem, hogy a Mezőkövesd lesz az. Mindezzel együtt azt gondolom, nincs esélyük a feljutásra, mert a DVTK és a Nyíregyháza annyival erősebb és ami még fontosabb, annyival jobban akarja az élvonalat, hogy azzal nem tudnak versenyezni.

Abban viszont segíthet a Mezőkövesd, hogy rögtön a második fordulóban legyőzik a Nyíregyházát. Ha ez így történik, akkor már nem óriási a hátrány, hanem csak nagy és tényleg bármi előfordulhat, mint ahogy 5-0-ás vezetésnél a sarkazás bejön, 0-0-nál már kevésbé (szabályt erősítő kivétel Madjer BEK-győzelmet érő találata). Abban biztos vagyok, hogy nem fogjuk százszázalékosan hozni a tavaszt, mint ahogy abban is, a Nyíregyháza is fog váratlanul pontokat veszíteni. Kérdés, hogy ki mennyit?

És ha közelebb kerülünk, akkor az is kiderül, melyik csapat mennyire jó versenyzőkből áll, kit dob fel és kit fog vissza az éles versenyhelyzet. Ez dönthet a 22. fordulóban, április 16-án is a "bajnoki döntőn". Ha létezik a fociban hatpontos meccs, akkor ez az lesz.

A továbbiakról ezúttal kár írni, mert teljesen más forgatókönyv várható, ha a rangadó után szoros az állás, mintha megmarad a nagy különbség. Előbbi esetben biztosan folytatódik a versenyfutás, utóbbiban lehet kapaszkodni a szalmaszálba, vagy lélekben feladni.

Tehát adott a feladat: elsősorban nekünk kell tökéleteshez közelítő eredményességet produkálni, beleértve a nyíregyházi meccset is, és közben izgatottan lesni a híreket, mikor botlik az elllen. Nem egyszerű, nem mi vagyunk az esélyesek, de messze nem lefutott még ez a tavasz és ezt nem csak a kincstári optimizmus mondatja velem.

Csak ámulok és bámulok! - az ankétról

2011-03-03T12:20:00.003+01:00

Alapvetően nem változott meg tavaly leírt véleményem az ankétokról, de most sokkal optimistábban látom a jövőt.

Amivel egy éve befejeztem, most azzal kezdem: felnőtt a közönség! Merész húzás volt a teljes estét szurkolói kérdésekre alapozni, de bejött. A DVTK hivatalos twitter csatornáján közvetítettem az elhangzottakat és úgy terveztem, csak lazán, néhány igazán érdekes dolgot írok meg. Ehhez képest végigkörmöltem a majd másfél órát, mert olyan kérdéseket tettek fel a szurkolók. Így volt értelme!

Sajnos most is volt két játékos, aki nem szólalt meg (Szabó Péter, Mohamadou Abdouraman), pedig ezúttal direkt felhívtam Hollósy András figyelmét erre, nehogy utólag kelljen okoskodni.

Még egy utalás a tavalyi posztra: azt nem láttam, hogy valaki autogrammot kért volna a játékosoktól, de közös kép készült - én fotóztam :-)

Szóval, a látottak alapján most optimista vagyok az ankétok jövőjét illetően, az eddig leírtakon túl különösképpen azért, mert hiába az NB II, a tavalyinál kevésbé felfokozott hangulat, kevesebb "sztárigazolás", mégis legalább annyian, ha nem többen voltak a teremben, mint egy éve. Úgy látszik, hiába az internet, a tv, rádió, újság, mégis igénylik az emberek a személyes találkozást.

Ui: Uno pina Diósgyőr!

Tűzben edzett csapat

2011-03-02T16:22:00.009+01:00

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Régen írtam már sálakról, pedig ahogy a twitteren olvashattátok, közben szépen gyarapszik a gyűjteményem.

Egy olyannal kezdem a lemaradás pótlását, amelyik egy koreográfia, a 2004 őszén a Nyíregyháza elleni meccsen bemutatott "folytatása". Tűzben edzett csapat - állt a kiíráson és áll a sálon is.

A témaválasztás szuper, megérdemlik a régiek, hogy ilyen módon is emléket állítsunk a sikereiknek. (Nem ünneprontásból és legkevésbé sem a legendák érdemének kicsinyítése céljából azért megjegyzem, sokkal jobban örülnék, ha a maiak szerepelnének ezen a sálon, már ha ők is letettek volna valamit az asztalra.)

Nagyon szép a kivitelezése és rendkívül aprólékos is. Már a koreo is tüzes volt, a sál is az lett és itt megjelenik a koreográfiában csak sejtetett acél is. Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok tudják, alapvetően a piros-fehér sálakért rajongok, de itt az acélszín telitalálat. A két szélén a piros és fehér rojtok pedig azért mégis belecsempészik a DVTK színeit.

Kezdjük az "egyszerűbb" oldallal. Négy betű, közte a DVTK címere, a két végén pedig Miskolc címere és a Magyar (Népköztársasági) Kupa. A betűtípus ok, az acélszínről és a lángokról már írtam és a két címer is teljesen rendben van. A két vége rendesen be van forgatava, ahogy azt kell és ami a legfontosabb, ez az oldal kompakt nézetet nyújt, úgy jó, ahogy van.

A másik, az "összetettebb" oldal sem rossz, viszont ott már egyértelmű a szándék, hogy ez nem sálazáskor mutat, hanem csak a sálat kézbe véve. Nagyobb, már-már megoldhatatlan probléma, hogy kinek az arcképe kerüljön a sálra. 1980-ban a cserékkel együtt összesen 13-an léptek pályára, míg 1977-ben, amikor eleve körmérkőzés döntött a kupáról és így a DVTK három meccset is játszott, akkor még többen játszottak, ergo még többen vallhatják magukat kupagyőztesnek. Összesen 19-en. (És most ne térjünk ki arra, hogy három év alatt kicsit átalakult a csapat.)

Borostyán Mihály
Görgei János
Hajas Imre
Fekete László
Feledi László
Fükő Sándor
Kádár Lajos
Kerekes János
Kutasi László
Oláh Ferenc
Salamon József
Szabó László
Szalai István
Szántó Gábor
Tatár György
Teodoru Borisz
Teodoru Vaszilisz
Veréb György
Váradi Ottó

1980
DVTK - Vasas 3-1: Veréb György, Szántó Gábor, Salamon József, Kutasi László, Kádár Lajos, Oláh Ferenc, Kerekes János, Görgei János, Borostyán Mihály (Teodoru II. Vaszilisz), Fükő Sándor, Fekete László (Szalai István)

1977
DVTK - Vasas 1-0: Veréb György, Szántó Gábor (69' Teodoru I. Borisz), Salamon József, Váradi Ottó, Kutasi László, Tatár György, Kerekes János (69' Hajas Imre), Oláh Ferenc, Fekete László, Szalai István, Görgei János
FTC - DVTK 3-0: Szabó László, Szántó Gábor (61' Teodoru I. Borisz), Salamon József, Váradi Ottó, Kutasi László, Oláh Ferenc, Kerekes János (68' Hajas Imre), Tatár György, Szalai István, Fekete László, Görgei János
DVTK - Ú. Dózsa 4-1: Szabó László, Szántó Gábor (83' Teodoru I. Borisz), Salamon József, Váradi Ottó, Kutasi László, Oláh Ferenc, Kerekes János (75' Feledi László), Tatár György, Szalai István, Fekete László, Görgei János

Szóval 19-ből kellett 11-et választani, ha nem akarták a készítők felismerhetetlenül kicsi képekkel telepakolni ezt az oldalt. Mert persze itt sem fotorealisztikusan, hanem a a másik oldalhoz illő acélos-tüzes dizájnban jelennek meg a képek, ennek ellenére mindenki felismerhető. Külön gratula készítőknek, hogy volt bátorságuk elhagyni a két széléről a szinte kötelező kiegészítő elemet, azzal csak zsúfoltabb lett volna ez az oldal.

A sál anyaga minden igényt kielégítő selyem, azonban pont emiatt a hordhatóság Szküllája és a sálazáskor látványosan mutató Kharübdisze között ez a sál is elsüllyedt. Távolról nézve az arcképek természetesen egyáltalán nem mutatnak, viszont a finom anyag nem tart úgy, mint a keményebb, emiatt kihúzva a másik oldal DVTK felirata sem olvasható tökéletesen.

Mindent összevetve ha sálazásra nem is ez a legalkalmasabb sál, bátran a nyakába kötheti minden diósgyőri, esetleg büszkén teheti ki szobája falára.

KIEGÉSZÍTÉS
A sál ára 2000 magyar forint és megrendelhető a dvtksal(kukac)gmail(pont)com címen

Meccstöredék (DVTK - Kazincbarcika 8-1)

2011-02-27T11:31:00.006+01:00

Megint egy hétközi edzőmeccs, ami még a legoptimálisabb esetben is belecsúszik a munkaidőbe. Péntekenként csak 2-ig keresem a pénzt, így a Kazincbarcika ellen odaértem a második félidőre (mínusz az utazás negyedórája, mínusz az a néhány perc, amivel ilyenkor télen a hideg miatt rövidebb a szünet). Így láttam is egy jó negyedórát a meccsből.

Granát mesternégyeséről lemaradtam (Fotó: DVTK.eu)

A szünetben hallottam, 2-1 az állás, mire kiértem, már 6-1 volt. És az idő rövidsége ellenére láttam két gólt, amiből a Lippaié egészen parádés volt, ahogy átemelte a kapuson.

Mivel nem láttam a teljes meccset, hülyeség lenne sokat írni, ehhez jön még az, hogy a Kazincbarcika a meccs végére teljesen padlóra került, 1-2 kivételtől eltekintve át sem lépte a félpályát.

Három ok miatt írom mégis ezt a posztot:

Legyen nyoma ennek az edzőmeccsnek is
Amit ezúttal is láttam a középpályásoktól az óriási elvárásokat fogalmaztat meg bennem, olyan szemre is tetszetős módon tették a labdát. Végre nem csak Lippai és Dobos érti meg kicsiben egymást, hanem Luque is bátran bevonható a játékba (a korábbi tapasztalatok miatt ideveszem még Arzét is, és George is sokkal kombinatívabb, mint azt korábban gondoltam)
A kezdőcsapat kapcsán írt posztomban üresen hagytam a "második" csapat balhátvédjének nevét, egyúttal megjegyeztem, Gohérnak nincs alternatívája. Benczés Miki is valami hasonló gondolatra juthatott, mert a végén kipróbálta az eredendően középpályás Bogátit ezen a poszton. Az eredményről nem tudok beszámolni, mert védekeznie nem sokat kellett, viszont a felfutásaival meg tudta zavarni az ellenfelet, adott is egy gólpasszt. Viszont szöget ütött a fejembe, ha Gohér olyan rendszerességgel megy előre, mint ősszel, akkor Luque vajon visszazár-e majd mögé? A Kazincbarcika ellen nem nagyon kellett, de a meccs utáni interjúban azt nyilatkozta, tud ő védekezni is és játszott már balhátvédet is.

Nem lopott poszt (SV Oberwart - DVTK 1-6)

2011-02-24T13:06:00.005+01:00

Többször ~~loptam~~ vettem már kölcsön fórumokból, ha egy olyan írást olvastam, amit vagy magam nem tudtam volna megírni, mert nem láttam a meccset, vagy olyan jó volt, hogy azt kár még egyszer megírni. (Kardosig azóta rendszeresen jelentkezik meccsbeszámolóival a blogon.) Ezen kívül mindkettő, illetve most már mindhárom olyan írás, ami fölött kár lett volna elsiklani a sok szeméttel teleszórt fórumon.

A DVTK.eu fórumán láttam egy írást a tegnapi SV Oberwart - DVTK edzőmeccsről, és megkerestem fly-t, átvehetem-e. Igent mondott, azzal a megjegyzéssel, hogy "az írás ugyan elnagyolt, másodfokú fagyási sérülések közepette kicsit összecsaptam, hogy minél előbb mehessek a forró fürdőbe." Mindazonáltal köszönjük!

Akkor egy kis helyszíni jelentés:

Bük, mínusz 5 fok, de ragyogó talajú pálya, egy olyan csapat ellen, amely technikailag a magyar másod- és harmadosztály közé tehető, kifogástalan erőnléttel, védekező középpályán azzal a Horváth Róberttel, aki a ZTE, Haladás, Sopron színeiben legalább 50 NB I-es meccset játszott.

Luque a 4. percben a 16-os jobb sarkáról ballal a bal felsőbe csavart, George egy szép, félpályáról indított szólóval növelte az előnyt, majd ugyanő az ellenfél egyik védőjének eladott labdáját vágta be laposan 14 méterről. A 30. percben Luque a félpályáról úgy indította Granátot, hogy még a center sem tudta kihagyni.

Az 55. perc környékén Granát lőtt úgy gólt, hogy ziccerben a kapufát találta telibe, de a visszapattanó bepattant a kapusról. Luque ezután leballagott a pályáról, és míg Faggyas beállt a helyére eltelt vagy öt perc - ez alatt szépített Kozmor Ákos egy kontrából, ő a Haladásban focizott az NB II-ben. Arze lőtte az utolsót, az osztrák kapus a 16-osnál hosszan dobta ki a védőnek, Arze leleste és átemelte a kapust.

Összességében edzőmeccsnek jó volt, de van hova fejlődni. Szerintem legalább kéthetes lemaradásban vagyunk csapatépítést tekintve, és nagyon hiányzik egy jó center, aki meg tudja tartani a labdát (Granát nem tudta), s Gal mellé egy másik minőségi középső védő. Rakovic ma nem hibázott, de szerintem ő is, és Nagy Tamás is kevés erre a posztra, a kimondott célok ismeretében. Luque kiváló focista, de még nem volt annyit a játékban, mint amennyit szeretett volna lenni, és erőnléti lemaradása is van. Gólja pazar volt.

George focija volt a legjobb, legmotiváltabb, de tetszett Gal is. Radosnak nem volt dolga, Vadász előre még egy kicsit bizonytalan, Rakovic ma megfelelt, Goher, ha jobb döntéseket hoz, több gólpasszt is adhatott volna. Dobos jól játszott, Arze nagyon igyekezett - szünetig belül, utána Dobos helyén -, Abdouraman tőle szokatlanul rengeteg labdát elszórt, Luque-ról már írtam, Granát - két gólja ellenére - nekem nagyon kevés.

Pál semmit nem mutatott, Nagy Tamás is csak csúszkált, Faggyas rontott egy irdatlan ziccert, aztán lövés közben megsérült, Lippain látszik, hogy sokat kihagyott, még nem a igazi, Tajtinak egyszer kellett védenie.

A többiek át sem öltöztek.

Jó éjszakát, vagy reggel mindenkinek, hajrá Diósgyőr!

23-ból 11

2011-02-23T13:16:00.007+01:00

Véget ért az átigazolási szezon, a DVTK 23 játékossal zárt (+ az egyszer már bevetett ifik). Ilyenkor szinte kötelező eljátszani a gondolattal, hogy is áll majd fel az ideális 11.

Halgas és Budovinszky sérült, áprilisban talán már játszhatnak, de ezt most figyelmen kívül hagyom.

A legvalószínűbb kezdőcsapat a következő, esetleg annyi módosítás történhet, hogy a támadó középpályás Vicente Arze lesz, míg Lippai Ákos visszatérhet a csatársorba, ahol korábban többet játszott.

Az első csapatból kiszorulókból a játék kedvéért összeraktam egy második csapatot is, ebből nagyjából az is látszik, ki kit tud helyettesíteni. Persze van, akire több poszton is számíthat Benczés Miki, így feltehetően Raković játszik Budovinszky helyén a védelem közepén annak felgyógyulásáig, Nagy Tamástól pedig láthattuk edzőmeccsen, hogy a védekező középpályást posztja sem idegen számára.

És a fenti összeállításból az is kiderül, Gohér Gergő az egyedüli, akinek nem járnak a sarkán, szerencsére nem sérülékeny és a lapokat sem ipari méretben gyűjti.

A teljesség kedvéért: két játékos maradt ki (Bogáti, Faggyas), akik véleményem szerint a keretbe kerülésért küzdenek majd, ha mindenki meggyógyult és eltiltott sem lesz.

Váratlanul jó (DVTK - MFK Košice 3-2)

2011-02-22T15:44:00.009+01:00

Van egy kis restanciám, már 3 edzőmeccsről kellene írnom. A Kazincbarcika elleni biztosan kimarad, mert azt nem láttam, pénzt is kell valamikor keresni.

Elsőnek jöjjön a kassaiak elleni meccs, majd valamikor később a most szombati Tiszalúc elleni meccs.

Pál Szabolcs küzd a labdáért (Fotó: DVTK.eu)

Szeretem a szlovák csapatok elleni meccseket, hiába szomszédos ország, mégis egészen más focit játszanak. Náluk valahogy nincsenek 160 cm “magas” játékosok és 20-25 méterről is bátran lőnek, nem csak a gólvonalról.

Nem is olyan régen 5-0-ra nyert Miskolcon edzőmeccsen a kassai csapat, úgyhogy volt várakozás. Ezt tetézte, hogy előző nap egy valódi nagyágyú, José Luque érkezett próbajátékra. 55 meccs a Primera Divisionban, gólkirályi cím a Segundában, úgyhogy a ezúttal a próbajáték elsősorban nem arra vonatkozott, hogy le tud-e egyáltalán venni egy labdát, hanem arra, hogy megvan-e még mind a két lába és nincs-e olyan hasa, mint Bácsi Sanyinak. (Mellesleg Puskás Öcsinek volt, amikor leigazolta a Real Madrid.)

Nem tudom melyik tényező miatt, de elég sokan voltak kíváncsiak a meccsre (valamint jó idő is kerekedett). És aki kijött, az biztosan nem bánta meg (csillag kisbetű: néhány megkeseredett emberben esetleg a második félidő miatt felmerült ez), hiszen az első félidőben olyat láttunk, amit régen! Amikor az első félidő után beszéltem telefonon 2-3 emberrel és az eredménnyel kezdtem: 3-0, akkor mindenki visszakérdezett, hogy kinek. El sem akarták hinni, pedig a játék szépségét még akkor nem is ecseteltem.

Nagy Tamás gólja 3:25-nél, Luque szabadrúgása 7:30-nál

Az első két gól ugyan pontrúgás után született (edzésen és meccsen 7 szabadrúgást láttam Luquétől a 16-os előteréből, ebből 6-ot berúgott), de szemre is tetszetős volt a játék. Ment a labda, jók voltak a passzok, indítások, tényleg megfordult a fejemben, nem-e túl korai még ez a forma. Hosszú idő óta ez volt az első olyan meccs, amikor a támadók sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint a védők. Lehet kritizálni a kassaiakat, hogy gyengék voltak (tavasszal a bentmaradás lesz a céljuk a szlovák első osztályban), de nem álltak be védekezni, ezért nem ad teljesen hű előrejelzést a tavaszra ez az edzőmeccs. Nagyszerűen lépett ki néhányszor George a védők közt, de a REAC biztosan 10 emberrel védekezik majd. Ezért is fontos Luque leigazolása, mert egy szabadrúgásgól mindig meglendítheti a döcögős szekeret. Ebből a szempontból tetszett Pál Szabolcs játéka is, aki szépen meghúzta néhányszor a szélén és az is látszott, Arze személyében Lippai Ákos igen kemény vetélytársat kapott.

Giák
Vadász, Gal, Rakovic, Gohér
Dobos, Nagy T., Arze, Luque
Menougong, Pál Sz.

A második félidőben sorra álltak be a cserék és ez nem tett jót a játéknak, ráadásul két pontrúgásból a kassaiak is szereztek két gólt. Amondó vagyok, ha kétszer ilyen gyenge lett volna a második játékrész, akkor is megérte volna kimenni az első félidő miatt. Ez tipikusan olyan élmény volt, ami miatt az ember elkez bizseregni valami és mégegyszer ránéz a naptárra, mennyi van még hátra a bajnoki rajtig.

Játékosonkénti értékelés helyett csak egy emberről írok: George Menougong. Nem én mondtam, de nagyon találó, George úgy hajtott, mintha ő is próbajátékon lenne és éppen most próbálná meggyőzni az illetékeseket a leigazolásának szükségességéről. Ha lesz tere, akkor biztosan ficánkolni fog az őszinél minden bizonnyal gyakrabban és pontosabb érkező indítások közt.

Épül a 4-es metró

2011-02-20T19:19:00.004+01:00

Mi kell a metróhoz? Egy hosszú alagút, vasúti sín, vonat és graffiti!

A leendő budapesti 4-es metrónak helyet adó alagutat már kifúrták, jelen pillanatban az állomásokat építik. Egyszer majd lesz sín - talán már van is - azonban ami a járműveket illeti, bevallom, már elvesztettem a fonalat. Volt egyszer egy ~~Alström~~ Alstom, de az bukta a budapesti megrendelést. Mindegy, csak nem hajtányokkal fognak közlekedni, jelen írás szempontjából teljesen lényegtelen és félek tőle, van még néhány év a probléma megoldására.

De van örömteli hír, megjelent az első életjel az épülő Tétényi úti állomáson, ehhez nem is kell további kommentárt fűzni. Köszi a képet, Brigi!

Lépj be a DVTK-ba!

2011-02-11T22:49:00.005+01:00

Néha magam is meglepődök, mi minden van a birtokomban. Legutoljára például ezt találtam (egy DFC-s levélpapír társaságában).

Annyira meglepetés, hogy fogalmam sincs, miként és főként mikor került a birtokomba. A datálásban segítenek az árak: a havi 25 forint '80-as évekre utal első ránézésre, de az évi 1200 forint miatt hajlok arra, inkább a '90-es évek eleje, a sok szakosztállyal, kiemelt egyesületként működő DVTK utolsó éveinek egyike a helyes dátum.

Nem sírom vissza az egyesületi formát, bár annak is sok előnye van, ez pusztán egy kordokumentum.

Nagyobb méretért katt a képre!

Fociznak a bácsik! (DVTK - DVSC-DEAC 1-0, edzőmeccs)

2011-02-10T16:43:00.005+01:00

Szombaton ismét edzőmeccset játszott a DVTK, az ellenfél szinte már szokásos módon a DVSC-DEAC volt. De tulajdonképpen mindegy is, ki az ellenfél, hiszen a DVTK sem “a” DVTK volt, hanem egy 4 diósgyőrivel megerősített alkalmi csapat.

Vicente Arze harcban (Fotó: BOON)

Ott kezdem, ahol számomra a meccs kezdődött: összefutottam Gabesszal, aki 20 hónapos fiát élete első meccsére vitte ki. Rendkívül bölcs ember a barátom, mert előrelátó módon nem egy bajnokit választott, hanem egy felkészülésit, amit a ~30 perc után nyugodtan otthagyhatott, mert addigra a fiúcska úgy döntött, a Szinva patak mégiscsak érdekesebb mint az előtte szaladgáló emberek. De előtte még hallhattuk néhányszor a Fociznak a bácsik! felkiáltást és egyszer - némi apai segítséggel - elhangzott a Hajrá Diósgyőr! is. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert a kisfiú biztosan nem fog emlékezni, melyik volt élete első meccse, hátha így az apukája tud majd segíteni neki néhány év múlva.

A folytatásban a meccsről. A dvtk.eu-n 4-4-2-ben adtuk meg a Diósgyőr felállását, de később Benczés Miki elmondta, a három próbacsatár miatt 3-4-3 volt az. Nekem nem tűnt fel, bár kétségtelen, kicsit furcsa volt minden, de akkor letudtam azzal, a szélső középpályások igen sokat mennek előre..

Giák
Nagy T., Gal, Gohér
Vadász, Arze, Adaba, Pimentel
Pál Sz., Eyenga, Faggyas

Ugyebár a próbajátékosok miatt miatt volt ez a mérkőzés, így tulajdonképpen másról nem is nagyon érdemes írni. Az alapcsapatból az egyébként egészséges Dobos és Lippai is pihenőt kapott, míg Illés, Szabó P. és Kovás Á. a meccs alatt a kis füves pályán kocogott.

Tehát a próbázók.
Vadász Viktor: nem lesz rossz, kérdés, mennyire tud alkalmazkodni ahhoz a kettős elváráshoz, hogy a gyengébb csapatok ellen keményen támadni kell, az erősebbek ellen pedig védekezni (is).
Nagy Tamás: nagy feladat elé nem állították a debreceniek, kíváncsi leszek a folytatásra.
Fish Abada: Abdou jobb játékos a posztján, de engem meglepett, hogy egyből elküldték a meccs után. Ha rajtam múlik, kap még egy lehetőséget.
Paolo Pimentel: nagyon gyenge volt, ha nem a tesztelés a meccs célja, akkor biztosan nem játssza végig a 90 percet.
Vicente Arze játékán látni lehetett, hogy technikás, de nem zsonglőrökre van szükség, hanem focistákra. Az első félidő nem győzött meg teljesen, de utána...

Jakab
Nagy T., Gal, Abdouraman
Vadász, Arze, Abada, Menougong
Pimentel, Eyenga, Pál Sz.

A szünetben, illetve néhány perccel később történt néhány csere. Abdouról kiderült, balhátvédként is jó, bár életveszélyes, mert egyfolytában az ellenfél 16-osánál járt. Anicet Eyengának nem volt szerencséje, második edzőmeccsén is sérülés miatt kellett lecserélni, de láttam edzésen is sérülten leballagni. Sajnos most nem az az időszak van, amikor hosszú távra lehet tervezni, kivárni, míg teljesen meggyógyul, így nem meglepő, hogy már nincs Diósgyőrben. Mindemellett Eyenga minimum kétszer olyan jó volt, mint az egy héttel korábban látott másik - erőtlen - erőcsatár.

Jakab
Vadász, Nagy T., Raković, Abdouraman
Menougong, Arze, Abada, Gohér
Pimentel, Pál Sz.

Eyenga lecserélése után Gohér visszajött a pályára és egyúttal át is szervezte a csapatot Benczés Miki, ami egyből javulást hozott. Ekkor már a partvonal mellől néztem a meccset, így testközelből láttam, hogy Abdou kapva kapott az alkalmon, hogy előrébb mehessen, de Gohér vigyorogva közölte, hogy ezúttal ő játszik a középpályán, Abdou maradjon csak balhátvéd. Két okból lett sokkal jobb a Diósgyőr játéka: George és Arze rendkívüli módon megértette egymást, nagyon szépen és gyorsan hozták ki a labdát. Engem ez a néhány perc győzött meg arról, hogy Arzének lehet helye a csapatban, mert tudja is adni a labdát, nem csak tudná. A másik oldalon pedig Pál Szabolcs száguldozott, néhányszor nagyon szépen húzta meg a szélt, majd kell még valaki, aki középen érkezik.

Ezzel most már legalább darabra van néhány olyan játékos, akit el tudnék képzelni a tavaszi DVTK-ban, persze további játékosokra is szükség van. És ha Messi az átigazolási szezon vége előtt öt perccel bejelentkezik Diósgyőrben, hogy Andrés és Xavi nevű kebelbarátaival szeretne itt focizni, akkor sem esnék kétségbe (fájjon a feje a menedzsmentnek, hogy honnan szedi össze a pénzt)!

Kórház a pálya szélén (MTK - DVTK 2-0, edzőmérkőzés)

2011-02-07T16:02:00.006+01:00

Budapesti emberünk, kardosig ismét jelentkezett, ezúttal a csütörtöki MTK - DVTK edzőmeccsről írt.

Amikor kiértem a Promontor utcai műfüves pályához, az első ember akit megpillantottam egykori edzőnk, Temesvári Miklós volt. A pálya mellett lapozgatta a centenáriumi könyvet Dudás Hunor és Szentes Lázár társaságában.

A Budovinszky, Sztavinovszki, Halgas, Dudás (félig takarva),
Granát, Jáccó, Gal, Illés, Vitelki, Veréb tizesből csak Illés lépett pályára

Az MTK elleni edzőmeccsre rossz előjelekkel készült a DVTK. Rengeteg sérült nehezítette Benczés Miklós dolgát. A tartósan sérült Budovinszky és Halgas valamint a pár hétre kieső Rados és Granát mellé csatlakozott Gal és Abdouraman is. Ráadásul még a próbajátékra érkező Eyenga is sérült volt. A maródiak becsületére szóljon, azért a meccsre kijöttek és a kispad mellől figyelték az eseményeket.

Mivel Horváth Gabi próbajátékon szerepel külföldön, Bihari pedig Barcikán próbázik, ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjunk állni szükség volt egy védőre. Nagy Tamás személyében Kazincbarcikáról érkezett a segítség. A 23 éves védő fiatal kora ellenére stabil NB II-es játékosnak számít, már 74 másodosztályú meccse van (és azon 12 gólja).

Sok variációs lehetősége nem volt az edzőnknek:

Giák
Vadász, Rakovic, Nagy T., Gohér
Dobos, Lippai, Illés, Faggyas
Bacsa, Menougong

Az első félidőben kiegyenlített játék folyt, kevés helyzettel. Az MTK-s Frank a mérkőzés felénél a jobb oldalról átment a balra és ez annyira megzavart minket, hogy egy baloldali akciót góllal fejezett be. Giu talán bravúrral védhette volna. Nekem kicsit egysíkúnak tűnt a játékunk, minden labdával George-ot keresték a társak. Segíteni viszont kevesen segítettek neki. Nem zárkóztunk fel a támadásokhoz. Úgy éreztem, hogy egyedül vív kilátástalan csatát a védőkkel.

A második félidő elején talán egy kicsit többet volt nálunk a labda. Lecsorgó labdákból még próbálkozásaink is voltak. Dobos egy összecsapás után húzta a lábát, ezért elővigyázatosságból lejött. Helyette a Törökországból visszatérő Szabó Peti ment be a jobboldalra. Valamint Illés helyett Kovács Ádi állt be, ugyanúgy védekező középpályásnak.
A 80. percben még Faggyas is lejött egy kisebb sérülés miatt.Helyette Kovács Zsolt ment be a jobb oldali középpályás helyére. (Fagyi posztját Szabó P. vette át)

A mérkőzés vége felé már átvette az irányítást az MTK, de ez hatalmas gólhelyzetekben nem mutatkozott meg. Azért egy szögletből csak betaláltak a csereként beállt Tischler révén.
Ez a gól talán elkerülhető lett volna, ha Giák kimozdul, vagy a védők határozottabbak, vagy összeszokottabbak. Valószínűleg Budo és Rados ezt megoldotta volna.

A mérkőzés - csak, hogy teljes legyen az örömünk - George sérülésével zárult. Ez a rengeteg sérülés talán még a csehszlovák sorozatsztárnak Blazej doktornak is sok lenne, gyakorlatilag már alig maradt egészséges emberünk. A vétkes MTK játékost a bíró - a meccsen irányadó speciális szabályok szerint - végleg, cserével kiállította.

Összességében a fővárosiak, a kapu előtti határozottságuknak köszönhetően megérdemelték a győzelmet. De mezőnyben egyáltalán nem volt osztálykülönbség a két csapat között. Ha még hozzáveszem, hogy mi erősen tartalékos összeállításban játszottunk, akkor egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Viszont a támadások felépítésében mindkét csapatnak van még bőven gyakorolni valója.

Játékosonkénti értékelés

Giák Tamás: Nem sok dolga volt. Ha határozottabb talán egy gólt elkerülhettünk volna.

Vadász Viktor: Jó felépítésű védő. Magabiztosan helytállt hátul és néha előre is merészkedett. Szerintem mindenképpen helye van a csapatban, örülök, hogy (ha) érkezik..
Savo Raković: Jobban tetszett középen mint szélen. Nagy hibája nem volt. Csak a magassága miatt nem favorizálnám. Szerintem kiegészítő ember lesz. Középre alacsony, szélen meg Vadász jobb.
Nagy Tamás: Stabilan játszott, nem láttam rajta a megilletődöttség jeleit. Sokat nem vállalt, de azt biztosan megcsinálta. Elsőre talán elég is.
Gohér Gergő: Ő sem lógott ki a védelemből. Sem lefelé, sem fölfelé.

Dobos Attila: Brusztolt, harcolt. Viszont elmaradtak a technikás megoldásai. A kapura sem volt veszélyes. Apróbb sérülése miatt vette le Miki a pályáról.
Illés Richárd: Bár az erejét most is csak a védekezésre koncentrálta azt jól megoldotta. Sokat dolgozott. Nyilván Abdou más dimenzió, de ha önmagához nézzük, akkor én most elégedett voltam vele.
Lippai Ákos: A karmester sok labdát elszórt, a kapura veszélytelen volt. Támadó középpályásként túl messze volt a kaputól.
A pálya szélén, a játékosokkal egymagasságban teljesen másképpen fest a játék, mint a lelátó tetejéről, esetleg a tévén keresztül figyelve. Lentről inkább azt látni, hogy összevissza szaladgálnak az emberek. Nem könnyű így meglátni az üres területeket, a szabad széleket, játékosokat. Kivéve Ákosnak. Ő laza természetességgel kanyarítja oda a labdát, ahova kell. Most is volt pár olyan keresztlabdája, remek meglátása, ami élményszámba ment.
Faggyas Milán: Nekem nem bizonyította, hogy helyet kellene neki szorítani a kezdőben. Valahogy ez a fel-le szaladgálás a vonal mentén nem az ő műfaja. Gyakran fel sem ért a támadásokkal. Beadására egyre sem emlékszem. A lába meghúzódott ezért le kellett jönnie.

Bacsa Patrik: Sokat cselezett céltalanul, feleslegesen. Volt egy jó lövése, amit az olasz kapus védett. Miki megdorgálta, mert nem maradt a kapu előterében. Folyamatosan kimozgott, kérte a labdát, ami dicséretes is lenne, csakhogy így senkit nem lehet megjátszani centerben, nem ér oda a kipattanókra stb.
George Menougong: Térült-fordult, pörgött, de igazán nem volt veszélyes. De az biztos, hogy a legagilisebb játékosunk volt. A végén csúnyán megrúgták, sántikálva ment be az öltözőbe.

Szülinapi köszöntő helyett

2011-02-06T20:44:00.007+01:00

Ide most egy fennkölt köszöntő köszöntő illene, abban a stílusban, amit Fekete Zsuzsától és JLI Tónitól szoktam olvasni. Olyan nem lesz.

Helyette inkább arról írok, hogy milyen volt számomra a centenáriumi év. Mindenekelőtt felemelő. Jó érzés egy ilyen tradicionális klub szurkolójának lenni. És ez független az elért eredményektől, az aktuális teljesítménytől is, ez "kijár" mindenkinek, aki megéri. Pedig a DVTK nem egyszerűen jutott el különösen az utóbbi 10 évben idáig, pesszimistábbak évente legalább egyszer megkérdőjelezhették, hogy lesz-e egyáltalán 100 éves a DVTK.

Emiatt rándítom meg a vállam, hogy valaki szégyenteljes évről beszél, a kiesést emlegeti a centenáriumi év kapcsán. Nem örülök neki, hogy éppen velünk történt meg, de ez benne van a sportban. Lehetett volna sokkal rosszabb is!

Ami viszont örömteli, az a szimpla múltba forduláson túl a múlt felkutatása. Elkészült egy csillagos ötös film, egy legalább olyan jó könyv és rengeteg emlék előbukkant a múltból. Bízom benne, a 101. évben sem áll meg a lendület, a tovább bővül a webmúzeum, elkészül a képeskönyv után a történelemkönyv és lesz folytatása a centenáriumi filmnek. Ha mondjuk 63 éves lenne a klub, akkor ezek biztosan elmaradtak volna.

Bizakodással tölt az is el, hogy milyen nagy várakozás volt egy évvel ezelőtt. Akkor azt írtam, megőrültek az emberek. Pedig a foci már régen nem olyan, mint egykor, az élet pedig pláne különbözik az 1-2 évtizeddel ezelőttitől, a távolabbi múltról nem is beszélve. De ha látnak az emberek egy kis halvány reményt, akkor még mindig tudnak lelkesedni. És nem csak a tizenévesek, hanem a meglett emberek is, akik már inkább racionálisan látják a világot.

Szóval, le lehet zárni az első száz évet és azokra az alapokra építve el lehet kezdeni a következő minimum százat.

Boldog 101. szülinapot, DVTK!

Fekete-fehér, azaz sárga-piros párhuzamok

2011-02-04T16:04:00.004+01:00

Írtam már róla korábban, és nem személyes önvallomás, vagy (pláne mostanában) "dicsekvés" céljából, hogy a kedvenc csapatom a nagyvilág futballjában a Borussia Dortmund. Hanem amiatt citáltam, mert modellértékűnek tartom, amit a többé-kevésbé hasonló helyzetű, hasonló adottságú, hasonló környezetű németországi klub mutat, képvisel, teljesít.

A közel másfél évvel ezelőtti poszthoz az adta az apropót, hogy feltűnő hasonlóságot véltem felfedezni a két egyesület akkori vezetőedzői között: Aczél Zoltán - remélem, még emlékszik rá az olvasó - arcra, megjelenésre, habitusra nézve is emlékeztetett Jürgen Kloppra. (Lásd borosta például.) Ráadásul előbbinek is hasonló volt, azaz lett volna a feladata Miskolcon, mint sikeresebb kinti kollégájának: egy, a korábbi időszakban valamikori (hetvenes, illetve kilencvenes évek) dicsőségétől távol került, olykor kiesés fenyegette, anyagilag nemrégiben a csőd közelségéig megrendült klubot visszavezetni a csúcsok felé. Méghozzá versenyképes pénzforrások híján a gyakran emlegetett, ám a valóságban ritkán bevált recept mentén: saját nevelésű, fiatal tehetségek szerepeltetésével, olcsó, itt jó játékossá nevelendő futballisták megszerzésével, következetes, szigorú szakmai munkával, nyugodt klubháttérrel. És a hazája átlagát jóval felülmúló, hagyományos szurkolói támogatással.
Mindezt egy a saját országában nagyvárosnak, de a legnagyobb/legerősebb city mögött másodhegedűsi posztot betöltő településen, amelyhez közel régi riválisok otthonai terülnek el. Továbbá amely város monokulturális, iparvárosi hagyományaival küzd, s büszke is rájuk egyszerre.
A fentiekben Dortmundról vagy Miskolcról beszéltem? Persze, hogy mindkettőre áll a jellemzés.

Na most Aczél messze van már - nota bene, máshol épít egész jó csapatot, hasonló alapokról elindulva -, a diósgyőri klub sem feltétlenül felfelé indult meg a tavalyelőtti őszt követően (vagy ha igen, ezt még nem látjuk ma), a játékosállományból sem nőtték ki magukat a vélt tehetséget, és a kiesésközeliséget és maga a kiesés tetőzte be. Szemben a vesztfáliai csapattal, ahol az ellenkezője zajlott le: a mindenféle nehézségek a klub ráncbaszedését, életképes stratégia kidolgozását, majd megvalósítását indukálták, jóformán sosem látott sikerrel: a csupa 18-22 év között "ismeretlen" német és idegenlégiós futballistából álló BVB elképzelhetetlen fölénnyel vezet a Bundesligában.

(fotó: NSO)

Mellékesen mondom, épp ma (pénteken) este játssza azt a Ruhr-vidéki rangadót, ami kábé olyan, mint nekünk a Nyíregyháza elleni rivalizálás - csak nem 5, sem nem 10 ezer néző előtt, hanem 80 ezer... (Ezúttal a Signal Iduna Parkban; ősszel Gelsenkirchenben 1-3 volt az eredmény.)
Mindezt azért is jegyzem meg, mert megtörténhet könnyen, hogy ma például kikap, otthon, a Dortmund, akkor sem változik semmi az eddig előadottak tanulságát illetően; egyébként 50, illetve 25 az eddig a bajnokságban szerzett pontjaik száma, szóval ha éppenséggel viszik a vendégek a 3 pontot, az erőviszonyokat nem nagyon borítja fel...

A megkezdett párhuzam mindazonáltal a Schalke felemlegetésével is folytatható - a másik oldalról nézve. Épp olvasom, mennyien, és milyen követelőzően elégedetlenkednek a DVTK eddigi, átigazolási szezonbeli teljesítményével. Hol vannak az ideigazoló magyar sztárok? - ez volt talán a legparodisztikusabb kérdés egy kommentelő drukkertől, aminél az ember tényleg nem tudhatta, Dzsudzsákra vagy Gerára gondol-e az illeti; persze, diósgyőriként tényleg nem értheti az ember, a felsoroltaknak miért nem minden vágya az Avasalján játszani...
De ettől eltekintve is sokan "nagy nevek", jelentősnek vélelmezhető labdarúgók ideérkezését várják a holtszezonban. Vagy olyat, akinek már a neve mond valamit róla, vagy legalább a kluboké, ahol eddig megfordult, vagy legalább egy edzőmeccsen csinál pár flikflakkot, mert tudjuk, az átlagszurkolót azzal lehet elkápráztatni. És mondhat utána a szakvezető bármit, hogy az illető gyenge, nem fér a taktikába, nem hajt, nem látni, hogy hasznára válna a csapatnak - a bennfentes néző, mint mondja is úton-útfélen, "tudja", ő "látta, amit látott". És hülye az egész edzői kar, pontosabban "vak", ha nem látta ugyanazt.

Szóval a Schalkénál most azt ordibálják, meg gondolom irkálják a klubhonlap fórumára, hogy "Elég ebből az őrültségből, amely a itt zajlik!". Mármint az elmúlt időszak, a Magath-éra (nem mellékesen a Bunderliga legutóbbi négy bajnokából kettőt ő vitt a csúcsra, ha jól számolom) sikertelen játékosmozgásaiból. Hogyan, hát nem hoztak a gelsenkircheni vezetők senki neves, jó focistát?! Dehogynem. Például legutóbb Rault (Real Madrid) és Huntelaart (Ajax, Real Madrid, Milan). Nemigen fanyalogtak miattuk a Schalke-hívek az előkészületi meccseken, hogy "csak ezek jönnek?..."
Oszt' mégis. Azaz mégse. Lásd 25 kontra 50 pont.

Szóval hogy lehetne-e valamiféle példaként magunk elé állítani, ami Dortmund folyik? Nem tudom, természetesenm, ennyire sem nem látok bele a futballbizniszbe, sem nem értek hozzá. Az tuti, hogy ott sem kolbászból van a kerítés, a német viszonylatban München. A vesztfáliaiaknál a kilencvenes évek közepi nagy menetelés (hazai bajnoki címektől a BL és a Világ Kupa elnyeréséig) is annak eredményeképpen valósulhatott meg, hogy valakik írd még mondd befektettek a klubba mint üzleti lehetőség, jó tervet dolgoztak ki, megtalálták hozzá a megfelelő munkatársakat, azaz szakembereket, edzőtől (Hitzfeld) a játékosokig. És bejött a projekt, és pénzt fialt a beruházóknak, akik köszönték szépen, kivették a hasznot, és annyi. És lehetett kezdeni elölről egy új projektet. (Az jutott 2002-re ismét bajnoki címig.) Majd a most zajló meg épp napjainkban kamatozik. Nem "ad" senki lóvát, mint ahogy Abramovicsról meg hasonlókról képzeljük. Hanem egy jövedelmező rendszert hoznak létre okos, ügyes emberek. Aminek "mellékterméke" a szurkolói tömegeknek örömet szerző módon sikeres futballcsapat.

És azoknak az olvasóimnak, akik ebben a pillanatban felkiáltanak magukban, "de hát ilyen befektetés/befektető kéne nekünk is Diósgyőrben!", azt mondanám: a modern demokratikus kapitalizmus nagy előnye, hogy nem kell várni senkire és semmire. Sőt, felesleges. Amit akar az ember, meg kell csinálni. Ha azt gondolod, hogy másnak "megérné" pénzt pumpálni a DVTK-ba - csak az illető "milyen hülye", hogy ezt nem tudja -, akkor ne habozz: pumpálj bele pénzt te magad! Hogy nincsen? Ugyan, erre találták ki a hitelt. Ma mindenre lehet tőkét szerezni, ha az ember igazolni tudja, hogy garantáltan jövedelmező, amit kitalált. Márpedig itt a Diósgyőr háza táján olyan sokan "tudják", hogy hogyan kell jó klubot építeni...
Legalábbis fórumozás szintjén.
Okosabbat én se tudok.

---------------------------------------------------------------------------------

A fentiekben idézett Népsport-cikkben találtam az alábbi videót, szépen mutatja, milyen jó lehet olyan csapatnak szurkolni, olyan bajnokságban - és olyan futballkultúrában -, ahol valóban "a legnagyobbaknak" érezheti magát mindenki, aki kimegy a stadionba.

A cikket kísérő olvasói kommentekből is idemásolok egyet-kettőt (az utolsó komoly poén :)

Kíváncsi vagyok Magyarországon mikor látni ilyen szurkolótáborokat egy meccsen...:(

30 éve lehetett.

a derbi ossznezoszama , magyarorszagon az osszes nb1-nb2-es merkozes 2 eves ossznezoszama.

Énekem volt szerencsém ott lenni egy ilyen derbin csodálatos élmény nagyon sajnálom,hogy nálunk ilyen nem lehetséges!!
ja és ott a meccs után 80 ezer ember szépen hazasétált nemverteék szét a fél várost!!

Akkor én szegediként nem is mondok semmit...NB3...

engem a kispest-Zalaegerszeg merkozes jobban erdekel, biztos tobb nezo is lesz ott.

---------------------------------------------------------------------------------

S végül hogy egyáltalán ne maradjunk jelen bejegyzésben sem "direkt Diósgyőr" nélkül, ideteszem azt a miskolci városi tévés riportot is, amit a napokban felvettem - hátha valaki nem látta, és szívesen nézi:

---------------------------------------------------------------------------------

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS:
Valami "apróságot" csak elfelejtettem. Ahogy a DVTK 2010-ben, úgy a BVB egy évvel korábban ünnepelte centenáriumát. Azt most lépjük át, hogy ha nem is a kerek évfordulón, de egy évvel később (alighanem) bajnoki címben ölt testet ez az ünneplés - mármint "ott". De ha egymás mellé tesszük a tárgy-esztendő jubileumi fő-rendezvényének fotóit/videóit... Ezt nem teszem most itt meg, mert "hullagyalázásnak" tűnne (mint a Robinson kapusnak lőtt további gólok), bárki rákereshet a neten, illetve saját emlékeiben.

Arannyal felérő ezüst

2011-02-03T14:22:00.005+01:00

Nem kis meglepetésre és még nagyobb örömömre megnyerte a DVTK a Borsodi Teremlabdarúgó Bajnokság selejtezőjét, így vasárnap Debrecenbe utazhattunk a döntőre.

Csapat és szurkolói (Fotó: BOON)

Míg a selejtezőre csak a tisztesség kedvéért vettem meg elővételben a jegyet, addig Debrecenbe már muszájból, mert számítani lehetett rá, hogy gyorsan elfogy a 300 jegy. Persze azzal tisztában voltam, hogy az interneten bármikor vehetek jegyet, sőt a helyszínen is, de feltételezem, a hazaiak közül nem ugyanaz az érzés végignézni egy diósgyőri sikert, mint együtt énekelni a többi szurkolóval.

Essünk is gyorsan túl a kötelező körön, a körítésen. Volt ~400 diósgyőri, 30 szombathelyi, ~10 angyalföldi és még néhány száz debreceni. Negyedház lehetett, ezek után nem értem, miért nem kaptunk több jegyet. Persze akkor sem utaztak volna ezrek Miskolcról (egy évvel ezelőtt, amikor mindenki centenáriumi és Tornyi Barna-lázban égett, akkor igen), de mibe telt volna? Ezek után meglepődnék, ha a következő kiírás döntője Debrecen lenne. Sajnos a miskolci sportcsarnok alkalmatlan egy ilyen volumenű rendezvény lebonyolítására (mondjuk megnéztem volna, mit csinálnak Debrecenben, ha bejut a Diósgyőr mellett az FTC és az Újpest is), ezért sanszos a jövő évi szombathelyi döntő (vagy Budapest). Még egy mondat a szombathelyiekről: tudom, a klub fizette az utazásukat, de kellemesen csalódtam bennük. Normálisan összeálltak, szurkoltak, amit 30 ember tudott, így kell ezt ilyen létszámmal. Diósgyőri részről óriási volt a hangulat, nem is tudom, mi történik, ha mondjuk a Tatabánya jut tovább Nyíregyházáról. Fél Magyarország elalszik a tv előtt vasárnap késő délután.

Külcsín után jöhet a belbecs.

A DVTK - Vasas meccsen leesett az állam, olyan jól játszott a DVTK. A selejtező után írtam, hogy a továbbjutás ellenére a mutatott játék nem volt csillagos ötös, ehhez képest 2-300 százalékos javulást láttam Debrecenben. Olyan támadások mentek, mintha egész évben kispályázna a csapat és most is ott szeretne bajnokságot nyerni. Trükkök, passzok, bemozdulások, ahogy azt kell. Utólag kiderült, ez volt a torna legjobb meccse. A 6-4-es győzelem pedig azt jelentette, hogy a sofőrünk megivott - még - egy sört, mert ezzel gyakorlatilag továbbjutottunk - hittük akkor. (DVTK - Vasas 6-4)

A csoport második mecsén a Vasas simán verte a Haladást, közben folyamatosan azt számoltuk, melyik a jobb eredmény számunkra. Ha a Vasas nyer, akkor tegye tönkre a Haladás gólkülönbségét, vagy éppenhogy nyerjen, így a Vasas gólkülönbsége maradjon negatív. Ezek után természetesen két góllal nyert a Vasas. Persze ez akkor poén volt, végül mégis véresen komoly lett. (Vasas - Haladás 3-1)

Ugyanis a Haladás egyszerűen lefocizta a DVTK-t a meccs első félidejében, 5-1 volt az állás. Ami bejött a Vasas ellen, az nem működott a Haladással szemben. Megszerezték a vezetést, emiatt kitámadott a DVTK és nagyon jól kontrázott a szombathelyi csapat - volt olyan, hogy egyedül maradt elöl a csatáruk, közelében sem volt védő. A Vasas visszaállt velük szemben, meghiúsítva a kontráikat, ezzel tudott nyerni. A második félidőre a DVTK is rendezte a sorait és mintha a Haladás elszámolta volna magát, nem támadott olyan vehemensen, még 5-3-nál sem, mint akinek gólt kellene szereznie a továbbjutáshoz. A kétgólos vereség a körbeverés mellett azt is jelentette, hogy mindenkinek 0 a gólkülönbsége és legtöbb rúgott góllal a DVTK megy tovább, míg a Haladás indulhatott haza. Nem sokon múlt, hogy kiessünk! (DVTK - Haladás 3-5)

Ezután jött az elődöntő a másik csoport másodikjával, a Gyirmóttal. Velük játszottunk Nyíregyházán, és mintha annak a meccsnek az ismétlését néztük volna. Persze most kissé gólgazdagabb volt (1-1 helyett 3-3), ráadásul ezúttal a végén nekünk állt a zászló. A vasárnap látottak alapján is tartom a korábbi véleményem, a Gyirmót játszotta a legjobban a teremfocit. Erre bizonyíték az is, hogy az utolsó percben a kapust lehozva egyenlíteni tudtak. (Amikor ugyanezzel a Vasas próbálkozott, akkor ők nem lőttek, hanem kaptak gólt.) A szétlövésben ugyanaz a három diósgyőri - Lippai, Dobos, Gohér - állt a labda mögé, mint Nyíregyházán és ugyanolyan magabiztosan bombáztak a hálóba. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy meccs közben is volt egy büntető - mint Nyíregyházán -, amit a védett a DVTK kapusa - mint Nyíregyházán. (DVTK - Gyirmót 3-3, szátlövéssel 3-2)

A Haladás ellen rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés, végül szerencsénk volt, a Gyirmót ellen is a végsőkig elment a DVTK (az világnézet kérdése, hogy egy megnyert büntetőpárbaj szerencse vagy tudás), ezért volt egy olyan érzésem, hogy a döntő már nem a miénk lesz, persze szurkoltam azért. Sajnos a hazaiak szerezték az első gólt, így rohanhattunk az eredmény után, ami ment is egy ideig. Nem akarom Szabó Dávid nyakába varrni a vereséget, nem is lehet, de a fordulópont az volt, amikor kihagyott egy ziccert, az ellentámadásból pedig két gólra növelte az előnyt a Debrecen. A bírók megadták a hazai pályát, egy góllal többet kellett volna lőnünk a döntetlenhez is, sajnos ez nem sikerült. Akkor mi döntött? Hogy a Debrecen három sorral játszott, mi pedig kettővel, ráadásul éppen a döntőben kellett behozni a fiatalokat. Azonban sem ezen a meccsen, az egész tornán pedig pláne nem vallott szégyent a csapat! (DVTK - DVSC 2-4)

Játékosonkénti értékelés

1. sor: Tajti - Gal, Gohér, Vadász, Lippai, Dobos
2. sor: Giák - Abdouraman, Raković, Faggyas, George, Bacsa
Pályára lépett még: Kovács Zs., Szabó D., Illés, Kovács Á.

Tajti Norbert: Felvátva védett Giákkal. Őt választották a döntő kapusának és a nap emberének is. Előbbit mindenképpen megérdemelte, fontos büntetőt védett és a szétlövésben is fogott egyet, de az elején kapott olyan távoli gólokat, amit talán nem lett volna szabad.

Igor Gal: Övé a nap gólja, már oldalról is óriási löketnek tűnt, az ismétlésen pedig azt is látni lehet, az erő mellett az irányt is nagyon eltalálta. Úgy tűnt, élvezi a játékot, hogy nem csak védekezni kell, hanem kedvére támadhat is.
Gohér Gergő: Ő is támadhatott, remélem elraktározta, milyen érzés egy bika után a gólöröm, és át szeretné néhányszor tavasszal is élni.
Vadász Viktor: Tudom, a teremfoci teljesen más, mint a nagypálya, de biztató volt a teljesítménye. Ezek után kíváncsian várom, mit tud jobbhátvédként!
Lippai Ákos: Ha lett volna legtechnikásabb játékos cím, akkor azt nem kaphatta volna más. És itt nem arra gondolok, hogy 6325-öt tud dekázni, hanem hogy oda és akkor tette a labdát, amikor kellett. Ha kritika is kell, akkor ahogy haladt előre a torna, úgy gyengült a teljesítménye.
Dobos Attila: Legnagyobb megmozdulása a Gyirmót elleni szétlövés gólja volt. Nem lógott ki most sem a csapatból, de Nyíregyházán jobb volt.

Giák Tamás: Kapott gólt, védett helyzetet, szóval olyan átlagos teljesítményt nyújtott.

Mohamadou Abdouraman: Már a selejtező után is azt írtam, ő a pozitív meglepetés és most még erre is rátett egy lapáttal. Tudtátok, hogy ilyen lövései vannak? Új oldaláról mutatkozott be, mert Debrecenben inkább a támadásokban jeleskedett.
Savo Raković: Azt hittem, többet fog támadni. Valószínűleg nem tévedek, ha azt tippelem, neki nem kedvence a kispályás foci.
Faggyas Milán: Jól érvényesült a játékstílusa a teremben és lőtt egy nagyon szép gólt is a Gyirmótnak.
George Menougong: A nagypályával szemben teremben egyáltalán nem volt húzóerő, látszott, ő nem a Borosin nőtt fel.
Bacsa Patrik: Lőtt egy gólt, ami nagyon fontos lehet az önbizalmának, de még nem elég robbanékony. Mindenesetre a fiatalok közül ő volt a legjobb.

Kovács Zsolt: Akkor lépett pályára, amikor a DVTK kezdte eltámadni magát, feladata gondolom elsősorban a védelem megerősítése volt.
Illés Richárd: Nem sokat játszott.
Kovács Ádám: Ő sem.
Szabó Dávid: Ő sem, mégis hős lehetett volna.

Aki lemaradt Debrecenről...

2011-01-30T23:00:00.018+01:00

... nem kell nélkülözne az élményt, amit a Diósgyőr meccseinek megtekintése jelent. Legalábbis a meccsek egy részét illetően - mert bár a Magyar televízió weboldalának vonatkozó cikkéhez talán még jelen pillanatban is valami olyasmi van kiírva címként, hogy "egy percét se hagyja ki", meg hogy "nézzen minden mérkőzést az MTV site-ján", valójában a vasárnapi torna alighanem legjobb derbijét, ami a DVTK szempontjából utóbb meghatározónak bizonyult, nem láthatta senki. Mármint online; a helyszínen lévő szerencsés százak igen.

Képviseletükben szerzőtársam, Norbi, aki megjárta Debrecent ezen a napon, majd bizonyára elmesél mindent, amit a szemtanú mondhat, ő viszont a fenti bosszantó anomáliákból maradt ki - nem mintha irigyelnie kellene tőlünk, többiektől... (Akiknek, tehát az itthon maradottaknak még a dvtk.eu időleges - pont a legfontosabb fél-egy órában! - lefagyását is meg kellett emészteniük.) Szerencsére a kritikus időszakban adott volt és működött is a Boon szöveges élő közvetítése a helyszínről, így lényegében nem maradtunk le semmiről, ami fontos: a Vasas elleni jó játék, sok gól és végül győzelem.

A állami televízió weboldalán, mint említettem, elvileg kezdettől adták az egész tornát stream formájában - és nem csak, mint a valódi tévében, az utolsó egy-másfél óráját -, csakhogy fél kettőtől süket és vak volt a megadott oldal. Mire ténylegesen beindult, már a házigazda Debrecen meccs ment - ezen a napon a hajdúságiak nyertek minden "különversenyt". (És nem csak fociban; lehet más témákat is találni a hétvége netes sajtójában.)

A dvtk.eu fórumában hál'istennek ezt követően volt alkalom és hely, no meg társaság, hogy mindezeket kellően ki lehessen beszélni, megosztani a sorstársakkal örömöt és bánatot, csalódottságot és meglepetést.

Ott írták mindazonáltal páran, a vége felé, hogy ők maguk elmellőzték ezt a bizonyos tévéközvetítést, ergó nemigen láttak semmit a végezetül ezüstérmet érő piros-fehér produkcióból. Ígértem egy bejegyzésben, hogy jelen blogon vigaszt nyújtunk nekik, igaz, ez nem úgy sikerül, ahogy terveztem. Noha DVD-felvevővel rögzítettem a fél 6-kor indult MTV-adást, tehát elvileg lemezre került az elődöntő és a döntő, meg a körítés, beleértve az ünneplést, díjátadást, interjúkat - köztük a diósgyőri beugró, legjobbnak választott kapus Tajtival -, összefoglalókat, de valami hiba került a rendszerbe. A készülék, a lemez avagy a kábeladás hibájából-e, nem tudom, de a felvett anyag tele van akadásokkal, digitális zavarokkal. (Az elmúlt két órát ezzel vacakoltam el... sejthető, mennyit bosszankodva.) Így a meccsek és az általam tervezett saját összefoglaló montázs nem kerülhet fel sehova, kárpótlásul lementettem az mtv.hu-ról a DVTK egész 2011-es terembajnoki szereplésének elérhető tévéfelvételeit, wmv formátumban, és ezeket feltettem a data.hu-ra, ahonnan igény szerint letölthetők, visszanézhetők. (Persze letöltés nélkül online továbbra is megnézhető)

2011. január 9.: DVTK-Tatabánya

2011. január 9.: DVTK-Vác

2011. január 9.: DVTK-Gyirmót

2011. január 30.: DVTK-Gyirmót

2011. január 30.: DVSC-DVTK döntő

Hawk filmfelvételei a diósgyőri szurkolókról

"Diósgyőr egy külön világ" - az nb1.hu összeállítása

FRISSÍTVE: Aki nem akar letölteni, annak itt van a két utolsó mérkőzés összefoglalója.

DVTK - Gyirmót elődöntő

DVTK - DVSC döntő

Kabát Péter, Zdenek Scasny, Benczés Miklós és Faggyas Milán értékelése

ISMÉT FRISSÍTVE: teljes mérkőzések

DVTK - Gyirmót

DVTK - DVSC

Dupla edzőmeccs (DVTK - Putnok 3-2, DVTK - Kazincbarcika 4-1)

2011-01-29T23:11:00.008+01:00

Rendeztek korábban is egymás után két edzőmeccset, de akkor előbb a "tarcsi", majd utána az első csapat játszott. Nyáron a kiesés miatt sajnos teljesen logikátlan módon automatikusan megszűnt az NB III-as alakulat, így eleve csak egy csapat maradt, de emlékeim szerint most fordult elő először, hogy egy csapat játszott egymás után két meccset Diósgyőrben. Persze senki nem játszott 180 percet, de mégis az ifistákkal és próbajátékosokkal kiegészített első csapat lépett pályára kétszer.

Ezt azért tartottam fontosnak, mert korábban nem fáztam végig két téli edzőmeccset, most igen. (Emlékszem olyan fagyott salakon játszott mérkőzésre, amikor a ~75. perc tájékán hazamentem, mert annyira hideg volt.) Azóta rutinosabb vagyok, pontosan tudom, hogy kell felöltözni, másrészt annyira nem volt hideg, csak a szél miatt tűnt annak, harmadrészt a két meccs közt a fűtött klubházban írtam meg a mérkőzés jegyzőkönyvét, közben is melegedve egy kicsit. Tulajdonképpen nem is fáztam.

Abban is egyedi volt a két edzőmeccs, hogy gyakorlatilag csere nélkül játszott a DVTK (egyetlen kivétel Szabó Péter biztonsági lehozatala volt), ez sem gyakori.

DVTK - Putnok 3-2 (1-0)

A Putnok ellen a második sor kezdett.

Rakaczki
Demeter, Kovács Á., Dócza, Subert
Lipusz, Zelenyánszki, Illés, Szabó P. (Kerényi M.)
Bacsa, Kovács Sz.

Az ellenfél NB III-as, a DVTK “tartalék” jobb volt náluk. Az eredmény szorosabb meccsre utal, de valójában rengeted diósgyőri helyzet maradt ki, míg az ellenfélnél egy gólvonalról kivágott labda jelentett komoly veszélyt. Ugyanakkor a második góljukat elég nagy védelmi hiba előzte meg.

Ezúttal nem értékelem a játékosokat, hanem benyomásokat írok.

Rakaczki Bence: Egy fiatal esetében még speciálisabb egy kapus esete, mert korából adódóan szinte biztosan hibázik, ami nagy valószínűséggel gólt jelent. Neki is megvolt a potyája, ennek ellenére - elsősorban Veréb Gyuri véleményére alapozva - lehet belőle jó kapus. Azonban most még nem másodosztályú játékos.

Demeter Péter: Most láttam először, szélső védőként nem hívta fel magára a figyelmem.
Kovács Ádám: Egy ideje már középső védőt játszik kényszerből, most azt láttam, megy ez neki.
Dócza Gábor: Nem volt rossz, de a szakmai stáb szerint jó sem, a meccs után megköszönték neki, már nincs Diósgyőrben.
Subert Attila: Őt is most láttam először. Az ő nevéhez fűződik a gólvonalról mentés, de ezen kívül is tetszett. Még fiatal, de érdemes figyelni rá.

Lipusz Norbert: Játszott jobb és bal oldalt. A tudása, előélete alapján magasan ki kellett volna emelkednie a mezőnyből. Kellett volna...
Illés Richárd: Kb amit eddig is láttunk tőle.
Zelenyánszki László: Gyenge volt, ha lenne klasszikus irányító poszt (0 védekezés, a kapott labdát szétosztja), akkor jósolnék neki jövőt, így megértem, miért nem kellett.
Szabó Péter: A pénteki edzésen fejbe rúgták, szombaton is megszédült, ezért kellett lecserélni. A sérülése nem látszott, a jobbak közé tartozott.

Bacsa Patrik: Rúgott két gólt és egy harmadik nagyon szépet, amit les miatt visszafújtak. Az ifik és a “tartalékok” közt megy, a következő lépcsőfok a nagyok lesznek. Szurkolok neku!
Kovács Szilárd: Szurkoltam Szilárdnak is, de nagyon sokat hibázott. Tuti helyzetekben nem jó megoldást választott, nem hiszem, hogy ilyen teljesítménnyel meg tudja győzni a szakvezetést, hogy maradhasson.

Kerényi Márk: Abszolút újonc, nem is sikerült beilleszkednie azonnal a csapatba, de van még ideje.

DVTK - Kazincbarcika 4-1 (2-1)

Raković középhátvédként

Ezután jött a Kazincbarcika és az első sor, most már tényleg csere nélkül.

Radoš
Kovács Zs., Raković, Gal, Gohér
Dobos, Abdouraman, Lippai, Bogáti
Ayodele, Menougong.

Két próbajátékos itt is, de legalább annyira új szerep lehetett Rakovićnak a pálya közepe.

Az első félidő kifejezetten élvezetesre sikerült, rengeteg helyzetet alakított ki a DVTK, a második inkább állóháború volt, a Barcika alig jött át a félpályán. Legalább sikerült azt is gyakorolni, reményeim szerint tavasszal sok olyan meccs vár ránk, ahol a kapusunknak a hideg lesz a legnagyobb problémája (no jó, nem júniusban).

A két próbajátékos közül Ayodele csalódás volt, nekem úgy tűnt, mintha nem is igazán akarna szerződést kapni. Csak biztonságit játszott, visszalépett a félpályára, visszaadta a labdát, felkocogott, ennyi. Szabó Viktor kapcsán írtam rengeteget anno, hogy neki beadás kell, hogy eredményes legyen, nos, Ayodele dolgát sem könnyítették meg a társak, nem sokszor hozták helyzetbe. Nem meglepetés, hogy ő sincs már itt. Egyetlen pozitívum vele kapcsolatban a kiharcolt 11-es.

Bogáti egy fokkal jobb volt, de engem ő sem kápráztatott el. Abban biztos vagyok, hogy a kezdőben nincs helye, hosszú távon viszont talán használható lehet, ha ez a szakvezetés terve vele.

A többiek:

Ivan Radoš: Ahogy a teremfocin, most is kijöttek a labdák róla, egyértelműen övé volt a kapott gól.

Kovács Zsolt: Hm, már nincs emlékem róla.
Savo Raković: Volt néhány szép közbelépése középen, igaz nem volt sok dolga.
Igor Gal: Mint Raković. A végén ismét felment, bejöhetne már egyszer neki ez az előretörés.
Gohér Gergő: Róla sem maradt emlék.

Dobos Attila: Rendkívül lendületes volt az elején, amíg nem tömörült be az ellenfél.
Mohamadou Abdouraman: Most is hasznosan játszott.
Lippai Ákos: Nagyon hiányozna, ha nem lenne a pálya közepén.
Bogáti Péter: Fent már leírtam.

Franklin Ayodele: Róla is esett szól.
George Menougong: Kár lenne lehúzni a teljesítményét a kiahgyott 11-es miatt, de lehet, nem neki kellene elvégezni a büntetőt. A két gólja viszont biztató.

BÚÉK!

2011-01-21T18:06:00.015+01:00

Nem tudom, kiben mikor tudatosul, hogy vége az évnek és jön a következő, bennem rendszerint olyankor, amikor kezembe kerül egy friss kártyanaptár.

Gyerekkoromban lelkesen gyűjtöttem - emlékszem, mekkora érték volt egy vízhatlan darab! -, ma már csak a Diósgyőrrel kapcsolatosakat tartom meg. Abból viszont van néhány.

Eleinte a klub készítette, aztán a szurkolók, manapság ismét a klub. Az elmúlt években kimaradt néhány, és nem is igazán hiányzott, hiszen ahogy a karóra és a vekker, úgy a zsebnaptár szerepét is átvette a mobiltelefon. Most mégis örülök neki, hogy újra van és bízom benne, sokáig élni fog ez az ódivatú apróság!

Tudom, nem teljes a lista, de segíthetsz azzá tenni: újságokhoz, sálakhoz hasonlóan elfogadok naptárat is, ha valakinek kallódik néhány darab a szekrénye mélyén!

1986

1999

2001

2002

2003

2004

2011

Egy kis sikerélmény

2011-01-19T21:08:00.004+01:00

A végén kezdem, hátha valaki nem olvassa végig: a legnagyobb eredménye az volt a nyíregyházi teremtornának, hogy egymásra talált a csapat és közönsége. Minden más másodlagos.

Nem reprezentatív felmérésem szerint (négyen ültünk Nyíregyháza felé a kocsiban) senki nem várt továbbjutást a csapattól, sőt, kifejezetten megbocsájtó lett volna egy korai kiesés esetén is. Én is azt mondtam otthon, akár már hat órára is hazaérhetek, ha úgy alakulnak az eredmények. Fél kilenc lett belőle.

Ha teremtorna, akkor nekem valamiért mindig is a Borosi jut eszembe, nem pedig az NB I-eseknek kiírt műfüves bajnokság. Biztosan nem ugyanaz a színvonal, de valahogy mégis szimpatikusabb a lelkes amatőrök által valódi tét (értsd: sok-sok pénz) nélkül játszott teremfoci. Ehhez jön még hozzá, hogy ott soha nem voltam elkötelezve, boldogan szurkolhattam a szimpatikusabbnak/jobbnak/gyengébbnek akár meccs közben is váltva. Ezzel szemben az NB I-es bajnokságokon egyértelműen a DVTK-ért szorítottam és sokkal fontosabb volt egy győzelem, mint egy-egy szép megoldás.

Közben felnőtt egy új sportág, a futsal is - amibe éppen a nagypályás foci egyik gyengéjét, a kevés gólt sikerült átvinni az anyasportból -, és a csapatok egyre jobb körülmények közt - műfű, külföldi edzőtábor - készülhetnek, így a teremfoci már nem csak a nagypályások kiváltsága és a nagypályások sem kényszerülnek be a terembe.

Talán ezért, talán másért az elmúlt években nem is rendeztek NB I-es terembajnokságot. Megmondom őszintén, nem is hiányzott, de ha már adott volt a lehetőség, akkor nem hagyhattam ki.

Azt hittem, tudom, miért éppen Nyíregyházán rendezik az első selejtezőt: mert nagyobb a Bujtosi küzdőtere. A helyszínre érve azonban elbizonytalanodtam, mert a pálya nem ért végig a csarnokon, csak keresztben foglalta el a rendelkezésre álló teret. Így viszont hajlok rá, egy kis okoskodásról volt szó: a helyszín garantálta, a hazaiak mellett lesznek vendégszurkolók is, ezért biztosan jó lesz a hangulat. Miskolcon természetesen ott lettek volna a diósgyőriek, de vendégszurkoló... (Csak zárójelben: engem meglepett, hogy Nyíregyházára nem jöttek el a váciak.)

Ha ez volt a motiváció, akkor a DVTK szurkolóit illetően nem kellett csalódni a szervezőknek (mintegy 150-en lehettünk), még ha talán többre is számítottak a megnyitott szektor nagyságából ítélve, azonban számomra döbbenet, hogy a hazaiak nem tudták megtölteni a rendelkezésre álló részt.

Áttérve a meccsekre, elsőre a DVTK játszott egy döntetlent a Tatabányával. Nem volt csúcs a teljesítmény, mitől is lett volna az, ha majd egy hónapig pihentek a játékosok és a torna előtt is csak egyetlen edzésen próbálták a termet. (Szándékosan palánkra tett labdát talán nem is láttam a mieinktől, kivétel talán az öreg rutin Dobos és Lippai volt.) Ennek ellenére kézben volt a meccs, de a kihagyott helyzetek miatt a végén egyetlen szép lövéssel egyenlíteni tudott a Tatabánya. (1-1) Ezzel a döntetlennel az is sanszossá vált, hogy a legjobb második rendszer miatt (kettő megy tovább a három helyszínről) a DVTK csak selejtezőgyőztesként juthat tovább, mert az esetleges 4 (1+3) pont kevés lesz. (Egy héttel később Szegeden kiderült, az ottani körbeverés miatt téves ez a gondolatmenet.)

A Vác elleni meccs sem a szemet gyönyörködtető játékról marad emlékezetes, ráadásul amikor sikerült megszerezni a vezetést, egyből jött az egyenlítés, ami csak egyetlen fokkal kedvezőbb az utolsó percben kapott gólnál. Már-már elkezdtek elégedetlenkedni az emberek, mikor Horváth Gábor gólt lőtt. Kinn voltam a már említett egyetlen edzésen, így tanúsíthatom, ez egy begyakorolt figura volt, nem csak elsült a jobbos. Innentől kezdve már csak a gólkülönbség volt a kérdés. (4-1)

A következő izgalmas meccs a Tatabánya - Vác volt. Ha a Tatabánya nem nyer minimum 4 góllal, vagy 3-mal, de legalább 5-öt rúgva, akkor a DVTK megy a nap végi döntőbe. Kb. ennyi volt az izgalom, mert a Vác gyorsan ment 2-0-ra, majd amikor 2-3 lett, akkor is még 2 gól hiányzott a DVTK kieséséhez. (4-4)

A Nyíregyháza - Gyirmót meccsen dőlt el, ki lesz az esti ellenfél. Egyértelmű, hogy alapból a Gyirmótnak szurkolna ilyenkor minden diósgyőri, de akkor ne játsszunk a hazaiakkal? És az is látszott, a Gyirmót jóval erősebb csapat a Nyíregyházánál. Így ambivalens érzelmekkel láttam, hogy simán nyer a Gyirmót. A nyíregyháziakon az egész estén őket végigkisérő szerencse sem segített.

A döntő előtt megállapítottuk, hogy a Gyirmót a legjobb csapat, ennek megfelelően vezettek is az első félidőben. Az ok-okozatot nem tudom, - lehet, összefüggés sincs közte - de némiképp szerencsés módon egyenlített a DVTK és már nem is volt jobb a Gyirmót a második játékrészben. Összességében a döntőben nyújtott teljesítmény alapján igazságos volt a döntetlen.

(Csak zárójelben: érdekes volt a torna időbeosztása. A meccsek közt pomponlányok szórakoztatták a közönséget, de volt egy hosszabb amerikai foci bemutató is. Ehhez képest a másik csoport utolsó meccse és a nap döntője közt alig tudtak szusszanni egyet a gyirmótiak.)

Nem volt hosszabbítás, a 11-esekben magabiztosabb volt a DVTK, ezzel sikerült megnyerni a napot, jöhetett a közös ünneplés, amire már régen volt példa.

Taktikáról sokat nem érdemes szerintem írni, mindössze annyit jegyzek meg, hogy a csapatok 2-3 sorral játszottak, egyedül a Nyíregyháza cserél egyesével. Azaz ez volt az alap, mert a döntőben a DVTK is próbálkozott az egyenkénti cseréléssel (vagy csak nem sikerült a sorcsere?). Az is érdekes volt, hogy az első meccsen csak két sor játszott, utána viszont már jött a harmadik is.

1. sor: Radoš - Gal, Gohér, Lippai, Dobos, Granát
2. sor: Radoš - Horváth G., Abdouraman, Kovács Á., Faggyas,
Pályára lépett még: Bogyó, Illés, Szabó D., Szabó P., Bacsa, Kovács Zs.,
Nem játszott Giák és Bihari

Itt, a végén jön mindig a játékosonkénti értékelés, ami most nem marad el, hanem rendhagyó módon csak néhányat emelek ki.

Ivan Radoš: Elévülhetetlen érdemei vannak a győzelemben a két büntető védésével. Előtte sem védett rosszul, azonban feltűnő volt, hogy a centenáriumi teremtornához hasonlóan itt is kijött róla gyakorlatilag minden labda.

Granát Balázs: Nálam ő volt a nap játékosa, mind a három meccsen lőtt gólt, méghozzá nem a gólvonalról bepasszolom fajtából. Bízom benne, ez meghozza az önbizalmát és tavasszal nagypályán is hasonlóan eredményes lesz!

Lippai Ákos: Rajta láttam leginkább, hogy a szünet után még nincs csúcsformában, ami abban nyilvánult meg, hogy időnként nem ért vissza. Márpedig kispályán az veszít, akinek elfogy az ereje és nem tud felváltva támadni, védekezni, támadni. Aztán fújt egy keveset és amíg bírta, addig hajtott rendesen és adta a jó labdákat is. Félreértés ne essék, Lippaival szemben akkora a jogos elvárás, ha nem 100%-ban teljesíti, akkor is játszhat jól.

Mohamadou Abdouraman: Nem az a tipikus kispályás játékos, nem is vártam tőle sokat. Azonban kellemes meglepetés volt, lőtt talán két kapufát is és jól állította meg az ellenfél játékosait is.

Dobos Attila: Látszott a játékán a rutin, nem nyújtott kiemelkedőt, de elégedett voltam a játékával.

Borsodi Teremlabdarúgó Bajnokság selejtezője videók (2010. január 9.)

2011-01-10T08:51:00.009+01:00

DVTK - Tatabánya

DVTK - Vác

DVTK - Gyirmót

Granát Balázs, Benczés Miklós és Kiprich József nyilatkozata

Az eddigi(?) utolsó különvonatos túra

2011-01-03T10:17:00.006+01:00

Néhány napja jelent meg a BOON-on egy kedvcsináló részlet a centenáriumi DVTK-könyvből. Ezúttal a szurkolókról, azon belül az idegenbeli túrákról esett szó. A végén megütötte a szemem egy mondat: Az eddigi utolsó különvonatos túrát 1991. június 22-re szervezték, Szegedre, az NB I-es osztályozó első felvonására.

Hohó, ezen én is részt vettem! Korábban már felelevenítettem néhány szóban első idegenbeli túrámat, a fenti cikk kapcsán most az eddigi(?) utolsó különvonatos kirándulás következik.

Ezzel a "jeggyel" utaztam. Mai fejjel csoda, hogy tudtommal senki nem hamisította.

Régen volt már, ráadásul én akkoriban kezdtem meccsre járni. Akkor még ártatlanul élveztem a meccseket, bosszantó volt a vereség, nem pedig katasztrófa. Szinte nem is volt lényeg a feljutás, csak az, hogy minél több győztes meccsen láthassam a DVTK-t. Mások is így lehettek, mert nem letargia fogadta, hogy "csak" osztályozót játszik a csapat (egyetlen ponttal lemaradva a BVSC-Mávtranssped mögött), hanem mindenki a lehetőséget látta a feljutásra a hét év NB II után.

Ezek után semmi meglepőt nem találtam abban, hogy különvonat indul az osztályozóra, olyan természetesnek tűnt. A "vonatjegyet" a stadion mellett (a mai Csucsu előtt) álló, amúgy kocsmaként funkcionáló kiszuperált sárga csuklós Ikarus buszban lehetett megvásárolni 780 forintért. Emlékszem, úgy sikerült szert tennem az összegre, hogy a szüleimet választás elé állítottam, vagy fedezik a szegedi túra költségeit, vagy dupla annyiért beruháznak egy cipőre, amit az iskolai évzárón tudok viselni. Szerencsére a rövid távon olcsóbbat választották.

A vonatra ~700 jegy kelt el, de ennél biztosan többen voltunk, mert a vasutasok ingyenjegye ide is érvényes volt. (Ki is használták, volt olyan, aki élete első idegenbeli meccsére utazott, mint az odafelé kiderült, hazafelé azonban már a vizet is "szurkolva" kérte: merre van a csap, héjá-héjá-hó) A vendégszektorban pedig ennél is többen szorítottunk a sikerért, hiszen sokan jöttek más járművel, a legenda szerint például Szerencsről indult szurkolóbusz is.

Diósgyőr-szurkolók a szegedi lelátón

Maga az utazás rendkívül hosszú volt, amit tetézett az, hogy igen korán indultunk, így volt idő bőven. Ráadásul különjáratról lévén szó, minden menetrendszerű vonat előnyt élvezett, így csak a kecskeméti állomáson álltunk vagy egy órát. Mint azt nem sokkal később hetente tapasztaltam, egy Miskolc-Szeged menet normál körülmények közt 5 órát vett igénybe, így ha azt tippelem, hogy 6-7 óra alatt értünk a meccs helyszínére, akkor sokat nem tévedek.

Az út során sok különleges dolog nem történt, egyedül azt érdemes felidézni, hogy a rutinos szegediek nem bízták a véletlenre, hogy este lesz-e pénze több száz diósgyőrinek a belépőjegyre, vagy nap közben eldorbézolja, hanem Kiskunfélekegyháza magasságában felszállt két ember, akiktől mindenki megvehette az esti bilétát. És még tolakodtunk is érte, hogy biztosan jusson!

Ahogy említettem, idejekorán érkeztünk Szegedre, ahol szó szerint szétszéledt a vendégtábor. Részemről jártam az utcákat és azóta is kedvenc "felfedező taktikámat", a véletlenszerű sétát alkalmazva ismerkedtem a várossal, ahol időről időre piros-fehér zászlós csoportokba botlottam.

Már nem emlékszem, hogy hogyan jutottam el a felső Tisza-partra, biztos nem volt nehéz, ha nem hagyott maradandó emléket. Magáról a mérkőzésről sincs túl sok emlékem, csak néhány állókép-foszlányt tudok felidézni. Persze kiabáltam, izgultam, de akkori eszemmel az volt a világ rendje, hogy nyerjen a DVTK: 2-1 ide, ami már-már biztos feljutást jelentett. (Itt kihagy a memóriám, talán Váczi Béla rúgta az egyiket, a visszavágón pedig Leskó Zoli egyenlített. De ki szerezte a másik gólt Szegeden?) Hatalmas ünnep volt a végén, majd gyalog vonultunk az állomásig, ami a Google térképe szerint 3,7 km és 45 perces sétát jelent. Akkor sem lehetett sokkal kevesebb.

A hazafelé út már részemről eseménytelenül telt, valószínűleg végigaludhattam.

Nem tudom, lesz-e valaha különvonatos túra, manapság annyira nem támogatják a közösségi közlekedést, ráadásul a közúti lobbi sokkal erősebb a vasútinál, így ha különjárat, akkor inkább buszok, mint vonat. Persze az is hozzátartozik, hogy Nyíregyházára, Debrecenbe, Budapestre menetrendszerű vonattal is el lehet jutni, máshol pedig emberemlékezet óta nem voltunk 500-nál többen.

Majd ha a csapat teljesítménye ismét a legjobbak közt lesz (és általában a magyar foci javul és nő az elismertsége), akkor lesz lehetőség hasonló különvonatos túrára véleményem szerint.

Diósgyőr, FA Cup Final

2010-12-22T19:16:00.002+01:00

Felnőttek a gyerekek 2

2010-12-16T15:47:00.015+01:00

Írtam másfél éve egy posztot Felnőttek a gyerekek címmel. Nem gondoltam volna, hogy rossz hollywoodi szokás szerint lesz második és harmadik része is. Sőt, valójában a második rész inkább csak másfeledik, mert az egy kitérő, a mostani poszt az igazi folytatás. Ezért a címben a 2-es szám.

Szokás szerint úgy kezdődött a sztori, hogy túrtam az archívumot, teremfocis képet kerestem. A 2005-2006-os évadnál találtam az alábbi fotót.

Klikk a nagyobb méretű képért

Debrecenben készült, ahol a Magyar Labdarúgó Liga által szervezett terembajnokság betétprogramjaként hat U17-es utánpótláscsapat is pályára lépett. Azt megtaláltam, hogy a Diósgyőr mellett az Újpest FC, a Ferencváros, a Debrecen, valamint a Nyíregyháza és a Szolnok volt még ott, de az eredmény már csak rémlik, hogy a DVTK utánpótlása volt a legjobb.

Mint tudjuk, utánpótlás szinten nem az eredmény számít, hanem az, hogy hány fiatal játékosból lesz felnőtt labdarúgó. Ehhez viszont tudni kellene a neveket, viszont nem mindenkit ismerek fel, ezért itt az alkalom, hogy összedobjuk közösen.

Álló sor: Horváth Ferenc, Menyhért Gergő, Nagy Gábor, Giák Tamás, Kovács Ádám, Balogh Dénes, Horváth Szabolcs, Horváth Ádám, Sárréti Géza
Guggoló sor: ~~Szabó Dávid~~ Banu Attila, ~~Banu Attila(?)~~ Földesi András, Demeter Ádám, Kapanyás József, Jakab Norbert, Balázs Ádám, Faggyas Milán, Pásztor Csaba/Szamkó Zsolt(?)

Folyamatosan bővül a lista, ahogy érkeznek be az infók.

Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr! (Felsőzsolca - DVTK 0-13)

2010-12-15T16:03:00.002+01:00

Csütörtökön edzőmeccset/jótékonysági meccset játszott a DVTK Felsőzsolcán. Mivel a találkozó munkaidőben kezdődött és csak az első félidő végére értem ki, ne várjatok nagyívű gondolatokat a mérkőzésről. Potyogtak a gólok, rendkívüli módon hideg volt - Benczés Miki szinte vacogott a végén.

Ennyit írtam közvetlenül a meccs után és tartom is magam hozzá, hogy magát a meccset nem elemzem agyon. Ami miatt most mégis visszatérek erre az emberemlékezet előtti meccsre az a körítés.

Ugyebár akárhogy is nézzük, ez egy túra volt, ahol autóba kellett ülni és vezetni néhány kilométert. Azonban a lelátón némi túlzással több volt az ismerős, mint az ismeretlen, ráadásul teljesen vegyesen álltak azok, akik csak a Diósgyőr miatt érkeztek és azok, akik mind a két csapatnak szurkoltak. Nem tegnap láttam az első meccset, de olyanra nem nagyon emlékszem, hogy a két csapat szurkolótábora vegyült volna a lelátón. Még amikor nem voltak vendégszektorok, akkor is a pálya egyik részén állt az egyik fél és másikon a másik.

Itt viszont ment a beszélgetés, hogy melyik diósgyőri hogyan teljesít, milyen esélyek vannak a feljutásra, majd amikor a hazai kapus védett egy nagyot, a beszélgetőtársról hirtelen kiderült, legalább olyan jól ismeri a zsolcaiakat, mint a diósgyőrieket. Tényleg olyan volt, mint a hőskorban lehetett!

Az egész hangulatot tökletesen leírja egyetlen mondat, amit ott hallottam:

Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr!

Volt egyszer egy szezonzáró (DVTK - Orosháza 5-0)

2010-12-11T09:03:00.006+01:00

Nem tegnap volt, nem is ezen a héten, de mindenképpen írni akarok a szezonzáróról is.

George Menougong két gólt lőtt (Fotó: BOON)

Kötelező győzelem volt, mint ahogy mostanában mindegyik az. Azonban előre sejteni lehetett, nem lesz sétagalopp és a meccs első részében eszembe jutott a statisztika, hogy amikor a DVTK hátrányba került, akkor veszített is. Támadott a Diósgyőr, de igazi helyzetei az Orosházának voltak, és bizony nagy szükség volt Radošra, mégha a védései a bravúr kategóriát nem is érték el. A megromlott szurkolók-csapat viszony miatt kellemes csalódás volt, hogy nem az első vendég-lehetőség után jött a lelátóról a kritika, még csak nem is a második, hanem a harmadik után fogyott el a közönség türelme. Nagy tüntetés nem volt, de ezért is jókor jött a vezető gól.

A meccs előtt azt írtam, "most is jobban bízom a kiugrásokban" (és "megint elsülhet valakinek a lába", mégha ekkora bombagólra nem is számítottam, de erről később) és valóban, a DVTK ezzel próbálkozott, eleinte eredménytelenül. Azonban később kicsit változott a helyzet, amiből elsőre az tűnt fel, hogy Radoš nem a szélső védőknek passzol, hanem kirúgja a labdát messze előre. És a többiek sem a szélen settenkedő középpályások, esetleg kiugrásra kész csatároknak adják a labdát, hanem egyszerűen felívelik a középpálya és a védelem közé. Benczés Miki kritizálta George-ot, hogy miért lépett vissza, mert ezzel létszámhátrányba hozta magát a védője és a két védekező középpályás közt, mégis egy ilyen szituáció után indult az első góllal záródó támadás. George birtokba vette a labdát, Doboshoz passzolt, aki gólhelyzetben nem adta tovább, hanem lőtt. A kapufáról kijövőt Roszelt fejelte a hálóba. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs, jó nagy túlzással az maradt kérdés, hogy egy Kazincbarcika elleni unalmas játszadozás következik, vagy lehet javítani a gólkülönbséget. Szerencsére az utóbbi történt.

Ehhez nem csak számszakilag kellett Lippai gólja, hanem utólag úgy gondolom, 2-0-ás hátrányban már az orosháziak is tisztában voltak vele, hogy ők itt pontot nem szereznek. Még mielőtt Lippai góljáról írnék, meg kell jegyezni, hogy a gólparádéhoz kellett az Orosháza is, mert rendkívül közönségbarát módon nem álltak be védekezni a második félidőben, hanem úgy támadtak, mintha lett volna esélyük. Persze gólhelyzetet nem tudtak kialakítani, de legalább teret nyitottak a diósgyőri támadásoknak.

És akkor Lippai gólja. A kanyarból az látszott, hogy egy kipattanó után Lippai lő, a kapus csak az egyik kezét tudja felemelni, azt sem túl nagy sikerrel, és máris a hálóban a labda, 2-0 ide. Számomra a videófelvételen jött le, hogy nem a kapus volt lassú, hanem irgalmatlan nagyra sikerült a löket. Kár, hogy nem mért le senki, mennyivel ment a labda. Egy régi Buliga-szabadrúgás jut eszembe (1996?, 1997?), amikor Szombathelyen ~160 km/h-s sebességgel lőtt egy szabadrúgást. Most a labda talán még annál is gyorsabb volt.

A második félidő sima volt, de annyira azért nem élvezetes. Talán leginkább egy gyenge csapat elleni edzőmeccsre hasonlított, ahol a közvetlen gól előtti szituációt mindig megelőzött egy baki a vendégek részéről. Nem akarom a diósgyőri játékosok érdemeit kisebbíteni, mert arról senki nem tehet, hogy a vendégek kapusáról kipattant a labda, de a tény az tény. Ami miatt viszont dicséret illeti a csapatot, hogy kikényszerítette ezeket a hibákat, mert hogy előző példánknál maradjunk, a hazaadást ritkán ejti ki a kapus, ellenben egy erős lövésnél előfordul. George rúgott kettőt, ezzel ő lett a házi gólkirály, és végre Granát is megszerezte az első találatát. Neki biztosan nem jött jókor, hogy véget ért a szezon.

Tervezek egy értékelő posztot, ezért most csak annyit, hogy a győzelemmel a DVTK a 3. helyen áll 7 ponttal a Nyíregyháza mögött. Ez nem lenne behozhatatlan hátrány, de egész másként néz ki az ábra, ha azt látjuk, a legnagyobb vetélytárs az egész ősz során összesen 9 pontot veszített. Soknak tűnik, a feljutás reményéhez mindenképpen kell részünkről egy közel tökéletes tavasz, valamint egy elég mély és hosszú hullámvölgy a nyíregyháziaktól.

A játékosonkénti értékelésre ilyen távolságból már nem vállalkozok, így elmarad Gal méltatása, akinek nagyon sok fontos szerelése volt.

Viszont írok még néhány mondatot Martini Emilről, aki Hollósy Andrást helyettesítette. Nekem tetszett amit csinált, megdolgozott a pénzéért. Lehet, túlbeszélte magát, de egy ilyen meccsen, ahol ennyire passzív a meccs előtt a közönség ez simán belefér. Ha a feje tetejére áll, akkor sem jön össze egy felelgetős, ezúttal a sok beszéd volt a szórakoztatóbb.

DVSC - DVTK videó (2010-2011, edzőmeccs)

2010-11-26T08:59:00.001+01:00

Megtaláltam, megnézni nem tudtam, mert nem megy, de kitettem. Hátha...

FRISSÍTVE: S lőn! Vagy nagy mákjuk volt a tv-seknek, hogy pont elkapták a gólt, az alatt a néhány perc alatt, amíg kinn voltak, vagy a szerkesztő volt béna, vagy a meccsen nem történt semmi.

DVTK - Orosháza videók (2010-2011, 15. forduló)

2010-11-23T22:51:00.003+01:00

A DVTK - Orosháza előtt

2010-11-19T12:31:00.003+01:00

A Cegléd elleni meccs országos kettes volt, meg is lett a kétgólos győzelem, az Orosházával kapcsolatban is hasonlók a várakozások.

Azonban tapasztalhattuk, a hazai pálya sem mindig előny és biztos vagyok benne, ha csak 1-0-ra kap ki az Orosháza, akkor Nyékládházánál már lehet mosolygós arcokat is látni a buszukon.

Valahogy most is jobban bízom a kiugrásokban, pontrúgások utáni szitációkban mint a beadásokban, sokpasszos támadásokban, persze megint elsülhet valakinek a lába. Nem árt próbálkozni, mert egy kapuja elé beálló csapat ellen az mindig egy hatékony módszer. A lényeg: szerezzük meg a vezetést, mert az a statisztika szerint már fél győzelem.

Még nincs itt az ősz összegzésének az ideje, de kicsit úgy tűnik, a fejekben nincs rendben valami. (A szezon elején ez teljesen érthető volt, manapság már kevésbé) Erre utal, hogy egyszer sem sikerült fordítani, és a két kiütéses győzelemhez is egy-egy korai gól által megszerzett lendület kellett. De ami legemlékezetesebb: a Vác elleni szenvedés, ami Horváth Gábor gólja után egycsapásra eltűnt és gálaelőadásra váltott a DVTK.

Visszatérve a szombatra, véleményem szerint most egyet tehet a DVTK: minél több pontot kell szerezni és készen állni arra, hogy a Nyíregyháza botlik. És akkor a helyébe lépni.

Csak legyen meccs, nehogy a köd közbeszóljon!

Tudósítottam (Cegléd - DVTK 0-2)

2010-11-18T22:11:00.004+01:00

Ez megint egy emlékezetes mérkőzés lesz és ezzel valószínűleg egyedül vagyok a Cegléd - DVTK-ra kilátogató nézők közt. Sok mindent csináltam már a DVTK körül - szurkolás, koreográfiák, sál, stb., még fociztam is az MLSZ miatt elmaradt DVTK - ZTE mérőzés helyett megrendezett meccsen, hogy a dvtk.eu-ról ne is beszéljek -, de mérkőzésről még nem tudósítottam. Most eljött annak is az ideje. Úgy alakult, hogy sokáig úgy tűnt, a BOON részéről nem tud senki elutazni Ceglédre, ezért megkértek, telefonálgassak, ha már úgyis ott vagyok. Belementem. Mit ne mondjak, egészen más volt így a mérkőzés. Egyes jeleneteket sokkal jobban fel tudok most is idézni, de az összkép már sokkal inkább rejtve maradt. Nem is beszélve arról, hogy egy hazai helyzet után a DVTK kibontakozó támadását csak fél szemmel lehetett figyelemmel kísérni, mert legalább olyan fontos volt, hogy végre forduljon meg a ceglédi csatár és lássam a hátán a számot. Egy Milan - Barcelonán még a keretből kiszorulókat is felismeri a tudósító a szemöldökéről, ugyanez a Cegléd kezdőjátékosainak arcáról sem mondható el.

Utólag visszagondolva a tudósításban tulajdonképpen nagy hibát nem vétettem. Az egyik cserét néztem el, már az előkészületek idején bemondtam, végül jóval később került rá sor, illetve pont a megelőző lehetőséget diktáltam telefonon és nem láttam pontosan, hogyan került a gól előtt Gohér elé a labda, így kipattanónak mondtam Dobos passzát. És a nézőszámot becsültem kicsit alá, 40-nél végül többen gyűltünk össze “vendégszektorban”.

És hogy valami pozitívat is mondjak: számomra nem volt üresjárat a meccsen, véletlenül sem unatkoztam. Korábban kétszer tudósítottam élőben: egyszer többedmagammal egy polgármester-jelölti vitát (a témából sejthetitek, nem tegnap volt), másodszor egy Miskolc Rallye prológot. Az elsőnél vért izzadtam, a másodiknál szinte alig láttam valamit a versenyből, egyfolytában gépeltem, így a telefonálás maga volt a Kánaán.

Azért volt egy meccs is. Összességében elég lagymatag volt, ami lehetett az ellenfél gyengesége, a pálya állapota miatt, de az is előfordulhat, hogy a játékosok fejében még benne volt a múlt heti Mezőkövesd elleni vereség, ami miatt sokkal többet ért a 3 pont, mint a szép játék. Persze akkor lehet lagymatag egy meccs, ha nagy különbség van a két csapat közt, mert különben alacsonyabb-magasabb színvonalon, de küzdenek egymással. A DVTK sokkal jobb a Ceglédnél, szép lassan felőrölte őket. Az első félidőben még akadt az ellenfélnek egy óriási ziccere, de a másodikban már helyzet is csak akkor alakult ki, amikor Radoš passzolt nekik. A kétségbeesésükre jellemző, hogy a vége felé már 30 méterről is lövésre vállalkoztak. Mindehhez természetesen hozzájárult az is, hogy emberhátrányba, majd kettős emberhátrányba kerültek. Újra elismétlem egyik tételem: ha benyomja egy csapat az ellenfelét, akkor az hibázni fog. Most nem volt öngól, 11-es, de azt mindenki beláthatja, ha a DVTK a saját térfelén passzolgat, akkor nem szabálytalankodik az ellenfél. És akkor még ott volt a ceglédi kapus kezezése, amit máig nem értek, miért nem ért piros lapot. A bíró által is elismerten a 16-oson kívül mentett George elől, mégis a pályán maradhatott. Furcsa. Mondanám, hogy ez az elmaradt kiállítás is szerepet játszott a másik kettőben, de Granátot hátulról minimum sárgát érően rúgták le, így ez nem kérdéses. A Gohér elleni szabálytalanságért adott piros a helyszínen véleményesnek tűnt, az összefoglalóban már nem.

És mit csinált a DVTK? Tulajdonképpen semmi különlegeset. Próbálta kiugratni a lyukba futó csatárokat, középpályásokat, de vagy a kapus volt résen (lásd a már említett elmaradt kiállítást), vagy hosszú volt a labda, vagy lest intett a partjelző. És hogy legyen tere a csatároknak, az első félidőben néha kicsit hátul játszott a Diósgyőr. Szükségszerű volt ez a játék, mert a passzok ismét nem mentek, egyetlen támadás volt, ahol legalább 5-6 jó átadással sikerült a 16-oson belülre kerülni. A másik lehetőség az átlövés volt, amit Gohér jól ismert fel. (A harmadik a szöglet utáni fejes/lövés, de az nem volt.) A vezetés után nemigen változott a játék képe, a Cegléd nem akart sokat kapni, a DVTK-nak pedig a 3 pont fontosabb volt a gólkülönbségnél. Később ez még szembetűnőbbé vált az emberelőny miatt, de végül egy szép kontra végén Roszel passzából csak bebiztosította a győzelmet George.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Meglepően sokat kellett védenie, igaz egyetlen ziccer kivételével nem volt nehéz dolga. Akkor viszont nagy bravúrt mutatott be. Legalább ekkora hibát követett el, amikor ártatlan szituációban egyszerűen az üresen álló ellenfélnek passzolt, amiből persze helyzet alakult ki.

Horváth Gábor: Ismét jobbhátvédként kapott játéklehetőséget. Benczés Miki nyilatkozatával egyértelművé vált, többet kellett volna támadnia, valószínűleg ezért cserélte Szabó Péterre.
Igor Gal: A biztonságos védekezés volt a feladata, azt meg is oldotta.
Budovinszky Krisztián: Ismét megvolt a hajmeresztő hibája, a 16-oson belül veszítette el a labdát egy teljesen ártalmatlan szituációban. Érdekes módon ezúttal a tőle megszokottnál kevesebbet ment előre.
Gohér Gergő: Lőtt egy gólt, kiharcolt egy kiállítást és egy sárga lapot és volt egy másik nagy lökete. Egyértelmű, hogy jó formában van, már csak egy mérkőzésen kellene ezt bizonyítani ősszel.

Dobos Attila: Nem ment annyira neki, bár így is adott egy gólpasszt és volt néhány kiugrása is. Ekkora rutinnal nem lenne szabad sípszó után elrúgni a labdát!
Lippai Ákos: A második gól előtti szituáció tőle indult. Próbálta osztogatni a labdákat, de ahogy fentebb írtam, valami mindig hiányzott a tökéleteshez.
Mohamadou Abdouraman: Erősödött a DVTK a visszatérésével, nagyon sok labdát szerzett. Azonban számomra az ő játékán lehetett leginkább látni, hogy emberelőnyben sem vállalt kockázatot, igaz az öcsém szerint szükség is volt hátul az “agyonbiztosításra”.
Faggyas Milán: Neki sem ment igazán. A cselei nem jöttek be, a passzok sosem voltak az erősségei.

George Menougong: A mindenki által szidott rossz talaj őt zavarta a legjobban, hiába próbált húzogatni, az össze-vissza pattogó labda miatt minduntalan belebonyolódott a cselekbe. Azért végül csak meglőtte a gólját.
Granát Balázs: Most ő volt az, aki inkább a védőkkel küzdött, minthogy focizott. Kiharcolt egy piros lapot, de a kapura veszélytelen volt.

Roszel Róbert: A második gól előtt rendkívül önzetlen volt, már ő is 100%-os helyzetben volt, mégis passzolt George-nak.
Szabó Péter: Pályára lépett.
Kovács Ádám: Ha a bemelegítéskor nem izzadt meg, akkor a meccsen már biztosan nem volt rá ideje.

Cegléd - DVTK videók (2010-2011, 14. forduló)

2010-11-17T08:06:00.003+01:00