2009. október 31., szombat

FTC - DVTK előtt

Tegnap délután a DVTK edzésén egy szurkolótól hallottam, hogy a Fradi mégis kirúgta Davisont. Mit mondjak, meglepett. Nem maga a tény, hanem az, hogy egy nappal a soron következő meccs előtt lépték meg. Eddig abban bíztam, a Fradi játékosai edzőt akarnak buktatni, ám most pszichésen kaptak egy pluszt, de ez biztosan nem oldja meg az összes problémájukat. Akárki is ül a kispadon, Davison csapata lép pályára, sőt, véleményem szerint az új vezető "feltüzelése" sem lesz extra hatékony, mert a korábbi pályaedzők léptek előre.

Teljesen egyetértek Aczéllal, az első 20 perc nagyon fontos lesz, láttuk ezt már ezerszer hazai pályán mi is. De továbbmegyek, szerintem azon múlik minden, hogy ki lövi az első gólt. A Fradi szárnyakat, magunkról pedig tudjuk, mennyire nem a gólerősség az erényünk. Ugyanakkor ha a DVTK lövi az elsőt, akkor a hazai közönség még egy plusz terhet tehet a fradisták vállára.

Biztosan sokat fogunk védekezni, mégha nem is az a cél, hogy kibekkeljük a meccset, de ha sikerül elkapni a fonalat, akkor jöhet a Kecskemét elleni forgatókönyv, gyors támadások, apró gólok és fényes siker. Ebben bízom.

A végére hagytam az én kezdőcsapatomat, ami most nem is az enyém. Elkövettem azt a "hibát", hogy a poszt megírása előtt elolvastam a mai Északot és beleszerettem az ott felvázolt csapatba.

Kovács Z.
B. Milicic, D. Viskovic
Bognár Zs.,                              Vukadinovic,
Búrány Z.
Huszák T., Takács P.
Lippai Á.,                              Ivancsics G.,
Balajti

2009. október 29., csütörtök

Próféta a saját stadionjában?

Megint kiragadnék egy mondatot, és megint a Nemzeti Sportból (annak weboldaláról, az NSO.hu-ról), méghozzá Bobby Davison edző szájából, aki részben már a közelgő, szombati Diósgyőr-meccsre szóló várakozás jegyében a következőt mondta a sportnapilapnak, amely azt cikke címében emelte ki:

Egyre kínosabb szituációba kerülünk

Remélem, ami a hét hátralévő részét illeti, a profétai énje mondatta ezt vele!


(a kép eredetije az NSO.hu-n)


(Mivel megkértek, hogy segítsek buzdítani a jónépet a minél nagyobb számban elkövetendő pesti utazásra, mondván, tényleg legyen az Üllői úton több száz fős DVTK-tábor, ahogy azt jópáran vizionálják, és persze mindnyájan reméljük is, szóval idelinkelném a klubhonlap azon írását, amely a szombaton Pestre útra kelőknek szóló információkat tartalmazza:
Jegyek az Üllői útra - csak az Andrássy úton (plusz ajándék!)

2009. október 27., kedd

A magyar futball parizergyára

Rósa Dénes magyar labdarúgót arról kérdezik a sportnapilapban, hogy mit szól hozzá, csapata, a Ferencváros csak a 13-dik helyen áll az NBI-ben. Azt válaszolja, nocsak, annyiadikak lennénk? Mert hogy ő azt nem nagyon figyeli, nem nézi, úgymond a táblázatot, hogy "pontosan" hol is állnak rajta. "Sejtette" - mondja -, hogy nem valami elöl. Hát, tényleg nem.

A nagy dirrel-dúrral a másodosztályból felkerült - felmenedzselt - Fradi jóformán ott van, külfölditőkéstül, angol tulajdonosostul, lipcseistül és rósástul, újstadion-beruházásostul és így tovább, szóval kábé annyit hozott az őszön, mint a júliusban épp csak hogy megmaradt Diósgyőr. Ifikkel, másodvonalbeli kiegészítő emberekkel, innen-onnan szezonközbeni erősítésként összekapirgált játékosokkal. Ja, és itt még az edző is majdnem lemondott, az eredménytelenségre hivatkozva.

De vissza a nyitógondolathoz: szóval Rósa barátunk nemigen van képben, tulajdonképpen miként is szerepel az ő csapata. Hogyan működik a munkahelye. Mi a hétről hétre, napról napra elvégzett munkája eredménye.

Elmeséltem ezt az édesapámnak. A sommás vélemények embere, csak annyit mondott rá, "ezek", mármint a magyar focisták, "ilyenek". Tudniillik "mind". Szerinte csak azt nézik, mikor vehetik fel a pénzüket, meg kicsit edzenek, kicsit focizgatnak. Más nem izgatja őket. Mi tagadás, lám, van, akit az sem, kiesnek-e év végén vagy bajnokok lesznek... Csak szólna azért a menedzsere.

A sommás véleményekkel én nem szoktam egyet érteni. Nincs olyan, hogy "mind", meg az élet különben sem egyszerű, sematizálható. Hanem azért a bennem lévő kisördög csak felteszi a kérdést: vajon a mi szeretett DVTK-nknál is vannak ilyesféle emberek? Játékosok, akiket ennyire foglalkoztat (csak), hogy hol és milyen eredménnyel szerepelnek éppen? Akiknek netán a meccsek végi közönséghez törleszkedés is csak nyűg, mert tíz perccel később ülhet autóba, hogy hazainduljon végre? (Független attól, hogy városon belül vagy az ország egy más tájára.)
Fogalmam sincs. Kíváncsi lennék.

Persze, nem várok névsort. Elvégre ki tudhatná (biztosra). Meg illúzióromboló is volna. És akkor onnantól hogy...?
Mondják, az ember ne nagyon menjen a parizergyárba, mert megtudja az igazat.


(Lehetne egyik oldalról igazolná, másikról cáfolni a méltatlan feltételezést, mondjuk, most szombaton, az Üllői úton, több száz vendégdrukker előtt, értésére adva Rósának és társainak, hogy ők bizony immár csak 14-15-16-dikak, a Diósgyőr meg előrelépett legalább két helyet, bottal üthetik a nyomunk!)

(Persze, tudom, előtte még kupameccsen kellene helyt állni itthon a 3-0-ás előnnyel érkező MTK-val szemben... A felkapaszkodást ma rizikó nélkül el lehet kezdeni - 4-3-as összesítéssel kiesni se volna tragédia -, hogy hétvégén csak folytatni kelljen.)

2009. október 26., hétfő

2009. október 25., vasárnap

Na, most mi lesz? (DVTK - Paks 0-0)

Eljött ennek is az ideje.
Miskolc az a város, ahol vereség után is megköszönik a szurkolók a csapatnak, hogy alkalmat adott nekik a meccslátogatásra, a drukkolásra, a reménykedésre. Tapssal honorálják a hajtást, az akarást, még ha az aktuálisan nem is hozott eredményt. Ezt fogalmaztam bele pár napja a Takács Petivel készített interjúba (előkerült a téma, és én lecsaptam rá, hogy felszínre jöjjön ez a számomra fontos kérdés), s így különösen meglepő, sőt, fájó volt látni, hogy a szombat esti meccs végén ez nem így történt. A lefújás pillanatában sejthető volt, hogy a szokásos egymásra találás most elmaradt, de azért sokáig reménykedtem, hogy mégsem, s úgy éreztem, a közönség legalább egy része ugyanígy van vele. Talán maguk a játékosok is. Perceknek tűntek azok a másodpercek, amíg a 90 zárultával még tipródtak egy darabig a gyepen, de nem külön-külön, ahogy a vereséget emészteni szokás, hanem egy csoportban, mintha tényleg azon tanakodnának (akár szavak nélkül), hogy "na, odamenjünk hozzájuk...". Nem jöttek, és kár érte. Ugye, van olyan mondás, hogy "Jóban-rosszban kitartani egymás mellett" - és örülnék, ha ez Diósgyőrben örökre igaz maradna.

Egy másik múlt heti beszélgetésemet is felidézném: Aczél Zoltánnal az került elő, hogy szakvezetőként már neki is "elege van" abból, hogy hajt a csapata - teljesítmény és eredmény kell(ene). És még egy egybeesés: lényegében ugyanezt írta le mai tudósításában a Népsport is, mondván, "a hazai labdarúgók derekasan küzdöttek, mentek előre (...). Csak éppen ezúttal játszani kellett volna."
(Na, persze, vágnék azért vissza a kedves tudósítónak, valamivel könnyebb ilyesmit leírni - játsszunk, nyerjünk, legyünk jó csapat -, mint szakmaként megvalósítani.)

De vissza az eredeti gondolatmenethez. Az edző maga is csalódott, nem titkolta ezt már a hétközi kupameccs kapcsán sem, ezekben az órákban meg épp azon izgul a Diósgyőr-szimpatizánsok netező színe-virága, hogy mennyire komolyan gondolta a lemondási szándékát (ha szándék egyáltalán, és nem pusztán elkeseredettség szülte ötlet); ki attól fél, hogy tényleg, ki meg attól, hogy visszavonja... Hát, hétfőre okosabbak leszünk. A magam részéről annyit mondhatok, nem szeretem sem azt, ha egy ismert arctól kell búcsút venni, sem azt, ha valaki félbehagyja (arra kényszerül) a megkezdett munkát.
(Edzőalkalmazási eszményképem a francia Auxerre, ahol a klub négy évtizeden át foglalkoztatta Guy Roux-t, mígnem bajnok lett a csapattal.)
(Pár évre rá elengedték.)
(Kisvártatva visszahívták.)



Ám legyen vége az okoskodásnak, hiszen ez egy beszámoló kell hogy legyen a Paks elleni, félsikerrel zárt derbiről. Norbi barátom kért meg, hogy ezúttal vegyem át tőle ennek terhét, mivel távol van, nem tudja szállítani a szokásos elemzését. Nos, nézzük.
Nagyjából úgy, abban a felállásban kezdett a Diósgyőr szombaton délután, mint amit a blogunk megelőlegezett. Különbség csak annyi volt, hogy Gohér - ugye, emlékszünk, mennyit bizonytalankodott már a balhátvéd posztján, kétségkívül meglévő erényei ellenére! - kimaradt, helyére, saját valódi posztjára a középre várt Horváth Gábor húzódott ki, belül pedig az űrt Viskovics töltötte ki. Alapesetben maga is egyetértenék ezzel az edzői húzással, csakhogy, sajnos, nem nagyon vált be. Horváth, miután sérülés miatti kihagyások után tért vissza, láthatóan nélkülözte azt a pozitívumot, amiért ideérkezésekor egyből elfogadtuk, mondhatni, megszerettük: hogy biztos ember, nyugodtan, sallangmentesen látja el feladatát. Most sokszor lassúnak tűnt, tétovának, nem ért oda könnyű labdákra, első sárga lapját is emiatt szerezte (sőt, az újsághírekkel ellentétben szerintem a másodikat is). És kiállították. Viskovicot kevésbé tudtam figyelni - közvetlen társa, Milicic jónak tűnt, páran a nézőtérről már "Borisz tanár úr" bekiabálásokra is ragadtatták magukat olykor -, de a Népsport így utal teljesítményére: "azt igazolta, hogy nem a pengés játékosok közül való". Ami azért baj, mert egyébként tudjuk, hogy védő létére nem ügyetlen.

A középpályán nekem speciel tetszett Ivancsics küzdése, sok mozgása, bejátszotta a rendelkezésére álló területet. Azt éreztem, hogy a legutóbbi hetekben felé megnyilvánult (szurkolói) bizalmat, amikor (tán többször is?) a meccs legjobbjának szavazták meg, és amit én indokolatlannak éreztem, most végre megszolgálta. Talán volt egy brilliáns passza is, azt hiszem, a mérkőzés elsőszámú diósgyőri gólhelyzetét az eredményezte. Hasonlóképpen emlékszem Búrányra is: ott volt végig, kilencven percen át, ahol kellett. A szokásos "szürke eminenciás" szerep.
Ami utóbbit illeti, kérdés lehet, hogy mennyire hiányzott mellőle az utóbbi időben állandó társsá vált Takács Péter. Nos, neki most, ebben a felállásban tényleg nem jutott hely, mármint úgy értem, nem volt, aki helyett játszhatott volna (12-en meg nem lehetnek a pályán, ugyebár), és hallottuk, hogy a héten sérülést szedett össze. Ennek ellenére a végén csak beállhatott, igaz, nekem, aki kiemelt szimpátiával figyelem a pályáját, most tényleg csalódást okozott: abban a kevesebb mint tíz percben mint ha ott se lett volna. A mozgásán látszott, hogy ez nem az ő napja.

Mint ahogy igaz ez, sajnos, az egész csapatra - legalábbis végeredmény tekintetében. Noha érdekes véletlen, hogy bár Aczél Zoltán maga nyilatkozza valahol, letargikus önkritikával, hogy ilyen kapu előtti eredménytelenséggel nem lehet előrébb lépni a tabellán, groteszk módon ez megtörtént vasárnapra virradóra: a friss tabellán a DVTK már nem az utolsó.
(Külön fintora a sorsnak, hogy oda az a Honvéd csúszott, amelyhez az év elején tőlünk távozott Sisa Tibor került akkor, s aki most meg lemondott Kispesten. És az a Sisa Tibor, akit most páran a miskolci futballbarátok közül visszavárnának a Bükk aljára...)

A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Szabó Viktor most sem növelte élvonalbeli góljai számát, ezen ugyan már kevesen lepődnek meg, annál sajnálatosabb fejlemény, hogy Apostu és Balajti Ádám sem tette ezt. Utóbbi ráadásul a meccs délelőttjén jelen sorok szerzőjének "ígérte meg", hogy délután betalál. Egyszer kis híján sikerült.


(fotók: boon.hu)

A játékosok egyenkénti értékelésére én magam nem vállalkoznék, ideiglenesen szakítva jelen rovat hagyományaival.
De idemásolom, hogyan pontozott a Népsport: Kovács Z. 0 - Bognár Zs. 6, Milicic 6, Viskovic 5, Horváth G. 5-2 - Vukadinovic 5, Búrány 6, Lippai 6, Ivancsics 6 - Balajti 6, Szabó V. 5 (Cserék: Lipusz 5, Apostu, Takács)

A neveken most végigfutva mégis hozzáfűznék még annyit, hogy Lipusz sem volt az az ember, aki élni tudott volna a lehetőséggel, pedig az utóbbi hetekben mintha kevesebb bizalmat kapna trénerétől, és szerintem ő maga is azt várná magától, hogy végre kulcsemberré váljon a Diósgyőrben - ne feledjük, egy éve volt például a mérkőzés embere is! -, Bognár Zsolt pedig az októberi újak közül végre bemutatkozhatott, csalódást nem okozva, mert az ő oldalán talán egyszer sem ment el a Paks; viszont a találkozó nagy részében nem is próbált fellépni a támadásokhoz. Na, igen: bár a vendégek eleve egy igazi csatárral kezdtek (Tököli), később meg ezen is "szűkíteniük" kellett a korai kiállítás miatt, nálunk jóformán végig maradt a négy védős rendszer. Laikus kérdezi: minek?

A meccs jegyzőkönyve a dvtk.eu-n, továbbá tudósítás az nso.hu oldalon.


És még egy link, érdekességképpen: Norbi már másfél hónapja készített egy olyan posztot, hogy "Aczél Zoltán gyakorlatilag lemondott". Nos, most "még gyakorlatibban" megtette - holnap megbeszélhetjük, így lett-e vagy sem.


PS.1.: Motivációs kérdés Aczél edző felé: Zoli, képes volnál kihagyni az esélyt, hogy az Üllői úton bravúr-győzelemre vezesd a csapatod?!

PS.2.: Édesapám üzeni, szerinte maradj inkább.

2009. október 24., szombat

DVTK - Paks előtt

Sajnos egyre egyszerűbb a helyzet, ha nem akarunk leszakadni, akkor nyerni kell.

Ugyan a Paksnak hát ponttal többje van, de ezzel együtt azt mondom - főleg hazai pályán - reális esély van a győzelemre. A Paks számomra egy érthetetlen csapat, összevásároltak egy csomó egykori jó játékost, akik azért ma sem rosszak, sőt, idén már van mellettük néhány ígéretes fiatal is, ennek ellenére még a középmezőnyhöz sem tudnak soha felzárkózni.

De foglalkozzunk a saját bajunkkal, mert a szezon elején az volt a gond, hogy nem tudtunk pontot szerezni erősebb csapatok ellen, hiába volt rá valós esély (Videoton idegenben, Újpest itthon), utána sorra jöttek a vereségek a közvetlen vetélytársak ellen (Vasas, Honvéd itthon, Haladás idegenben). Ekkor történt egy kicsi változás, mert már nem kaptunk ki az úgyszintén vetélytárs ZTE és Nyíregyháza ellen sem, de az majd a bajnokság végén derül ki, mire elég néhány döntetlen. Mindenesetre e nélkül a két pont nélkül sokkal borúsabb lenne az ég.

Most jön három olyan meccs, amin akár 9 pontot is szerezhetünk, de ha úgy játszunk, mint a Vasas, Honvéd ellen, akkor akár 0 pont is lehet a vége, amire gondolni sem merek.

Írtam már én is, de most Aczél Zoltán is nyilatkozta, akciógól kell, amihez én azért hozzáteszem a Nyíregyháza meccs előtt leírt mondatomat, hogy a Debrecen elleni mérkőzés után jó lenne ismét gól nélkül lehozni a meccset.

És kikkel?

Kovács Z.
Bognár, Horváth G., Milicic, Gohér
Vukadinovic, Búrány, Lippai, Ivancsics
Balajti, Szabó V.

A kapusposzton nem változtatnék. Lakatos kimaradt a keretből, ezen nem kell sokat gondolkodni, de ettől függetlenül Bognár már három hete itt edz, nem csak beesik a meccsre.

A Horváth G.-Milicic páros szerintem a legjobb, bár kétségtelen, Nyíregyházán a Milicic-Viskovic kettős is jól teljesített. Abban az esetben döntenék a második megoldás mellett, ha Horváth G. kimenne a bal szélre és Gohér a padon kezdene.

A középpályán Vukadinovicot, Búrányt, Ivancsicsot biztosan kezdetném. Takács a sérülése után még nem 100%-os, kár lenne kockáztatni.

A maradék egy hely attól függ, ki játszik a csatársorban, mert ezt is megértük, lehet variálni a csatársoron, nem az játszik ott, aki van. Balajti helye megkérdőjelezhetetlen, a párja lehet Lippai, Szabó V. és Apostu is. A végén kezdve, Apostu erőnléte saját bevallása szerint sincs tökéletes állapotban, így a gólerősségét a fáradt védők ellen talán jobban lehet kamatoztatni. És itt bajban vagyok, szerencsére nem nekem kell dönteni, mert alapvetően Lippait csatárként játszatnám - régi vesszőparipám, hogy a középpályán elfárad, ezért jobb neki és nekünk is a csatársorban -, de Szabó Viktort sem hagynám ki. Tessék, lehet gúnyolódó kommenteket írni, de én még mindig bízom benne. Valamiért a Kecskemét elleni meccs jár a fejemben, ahol a jól működött a Szabó V.-Balajti ékpár. És így Lippai csak a középpályára kerül, ahonnan Lipusz szorul ki az én csapatomban.

Majd meglátjuk, de ha Szabó Viktor lesz a balhátvéd és Kovács Zoli a középcsatár, akkor is győzni kell!

2009. október 22., csütörtök

Lenullázva (MTK - DVTK 3-0, Magyar Kupa)

Budapesti emberünk, kardosig ismét jelentkezett helyszíni tudósításával. Jó olvasást!

A Hidegkuti Stadionban az első sokk a pénztárnál ért: 1500.-Ft-ba került a nem túl szurkolóbarát belépő a vendégszektorba.


A csapatok melegítettek és a helyi műsorközlő már olvasta a csapatok összeállításait amikor beértem. De a kezdőt én már tudtam a Norbi jóvoltából, akivel telefonon beszéltem. A névsor érdekessége az volt, hogy nem tartalmazott jobbhátvédet. 3 védő 6 kp. és 1 csatár - Apostu személyében. Norbi szerint Taki lesz jobbhátvédben, mivel már Egyiptomban szerepelt ott. Bennem felmerült még, hogy lehetne esetleg Vuka is, mivel olyan már volt, hogy a mester hátravitte a baloldalra és akkor mondjuk Huszák játszhatna jobbközepet.
Máris látszik, hogy Norbi bejár a klubházba, mert Aczél az ő variációját preferálta és így álltunk fel (Semmi köze a kettőnek egymáshoz, Aczél Zoli soha senkinek nem árulja el a kezdőcsapatot - nkocsis):

Kovács Z.
Takács, Jeknic, Milicic, Gohér
Vukadinovic, Búrány, Huszák, Lippai
Apostu, Ivancsics

Annyi kis igazítással, hogy Gellért folyamatosan visszalépegetett a középpályára, így csupán Apostu volt az egyetlen csatár.

Az, hogy ez a felállás jó vagy rossz volt-e hamar eldőlt. Bár a szívem csücske Takács Peti, azt be kell látni, hogy nem jobbhátvéd. Háromszor láttam az utóbbi idóben őt ebben a pozícióban játszani.

Az U20 felkészülési meccsén ugyanitt az MTK ellen, a VB-n és most. Egyik alkalommal sem brillírozott. A felkészülési meccsen is kaptak róla egy tizit és most is... Kapu előtti kavarodásnál lekerült a földre, szinte már feküdt, amikor mellette gurult el a labda, kinyúlt a kezével és maga alá húzta. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan mozdulat volt a VB bronzosunktól.

A 11-est a kapufa belsejére rúgta Gosztonyi, így esélye sem volt Kovácsnak.

Ekkor már látszott , hogy ez nagyon nem lesz egyszerű. A játékosaink nem futottak, pontatlanul passzoltak és úgy kezeltek labdát, mint aki most lát ilyet előszőr. Így nem meglepő, hogy az MTK kapujáig nem sikerült eljutnunk. Ellenben az MTK a szokásos ügyes öszjátékait játszva több helyzetet is kidolgozott a bizonytalankodó védőink segítségével. Egy ilyen alkalommal Zsidai be is talált. Egy beadást húzott át a hosszú sarokba, ezzel 2-0.

A gól után sem sikerült felpörögnünk: ötlettelen tili-toli, az is oldalra - ez volt a játékunk. Ha véletlenül valaki felrúgta a támadó harmadba a labdát az a rendkivül indiszponáltan játszó Aposturól jött vissza. Szörnyű volt látni, hogy a megváltóként érkezett csatárunk a 16-os vonalán állva úgy vette át a labdát , hogy az visszapatant a felezővonalig...

A félidő utolsó momentuma Takács Peti sérülése volt. Egy rúgást kapott a jobb lábára ami miatt a földön maradt és hangos jajgatásba tört ki. Hordágyon vitték be az öltözőbe.

A szünetben kettőt cserélt Aczél. Bejött Lipusz és Szabó Viktor, Vuka és Apostu helyett. Taki maradt annak ellenére, hogy a helyi szpíker már "lecserélte" és szimpatikusan jobbulást kívánt neki.

Kovács Z.
Takács, Jeknic, Milicic, Gohér
Búrány
Lippai, Huszák, Ivancsics, Lipusz
Szabó V.

Ez a csapat 3 perc alatt két ziccert dolgozott ki és ha azokat Lippai illetve Lipusz belövi rögtön más a leányzó fekvése. De nem rúgta be. Mindenesetre Szabó és Lipusz új lendületet vitt a játékba. Gyorsabb, kombinatívabb lett a játékunk és voltak helyzeteink. Feljavultak a védőink is, így hátul is stabilabbakká váltunk. Maga a meccs is pörgősebb lett, aminek örülhettünk volna, ha nem az MTK szerez újabb gólt. A 16-os sarkáról Bori mesterien csavarta a szabadrúgást a sorfal fölött a felső sarokba 3-0.

A csapat ennek ellenére nem adta fel, de semmi sem sikerült, pedig a helyzeteink megvoltak. Szabó V. kapufát lőtt, de volt burleszk filmbe illő kapu előtti kavarodás is, amikor 3-4-en is gólt szerezhettek volna, de mindig kivágódott valakiről a labda.

10 perccel a vége előtt beállt Taki helyére Lakatos, ami nem osztott, nem szorzott. Ezen a napon az döntött ,hogy az első félidőt átaludtuk, míg a másodikban nem sikerült az adódó lehetőségeinket gólra váltani.

Akik kilógtak a mai csapatból:
  • Taki, Huszák, Apostu - lefelé
  • Szabó V., Lipusz, Búrány - felfelé
Mint minden MTK elleni meccsen most is szembetűnő volt az a technikai és taktikai fölény amit a fiatal kék-fehérek képviselnek. Sokkal jobban kezelik és jobban fedezik a labdát, jobban cseleznek, meglátják az üres játékostársat és oda is tudják neki rúgni a labdát.

Ezzel gyakorlatilag el is dőlt a párharc. Nyugodtan készülhetünk egy cserecsapattal a visszavágóra, hogy a Fradi ellen pihent társaság léphessen pályára.

2009. október 21., szerda

A második centenáriumi sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Még tavasszal vettem egy elég gyengécske selyem centenáriumi sálat, most itt a második, igaz ez kötött.



Rögtön az elején leszögezem, ez sokkal jobban tetszik, sőt, ez tetszik. Az 1910-2010 feliratú oldal szinte tökéletes, kár, hogy nem az aranykeretes címer került a sálra.

Talán a képeken nem jön igazából át, de a rojt és a kísérőszín sárga, méghozzá élénk sárga, egy aranyosabb árnyalattal biztosan jobban mutatna, de igazából ez sem ront az összhatáson.

Nekem a másik oldal kevésbé jön be, a "Diósgyőrinek születni kell" szlogen már a pólón sem volt kedvencem, a "100 éves a Diósgyőr" feliratot pedig nem érzem sálra valónak. Nem tudom megfogalmazni, miért, de olyan hivatalos szaga van.

Még egy kritikai észrevétel, a két oldalon a betű ezen is ugyanabba az irányba állnak, tehát a hosszú használat során ez is el fog "görbülni", nem is beszélve a sálazáskor fejjel lefelé tartott sálak problematikájáról.

Mindent összevetve örülök ennek a sálnak, a jobbak közé tartozik.

(Kötött kétoldalas Diósgyőr centenáriumi sál, 2800 forint, kapható a Déryné sörözőben )

2009. október 20., kedd

Kiser Marci

Ma délután kinn sertepertéltem a diósgyőri klubházban és találkoztam Kiser Marcival. Csak úgy poénból félhangosan megjegyeztem - de komolyan gondoltam és most is komolyan gondolom -, hogy itt van a legnagyobb Diósgyőr-játékos.

Hol? - nézett körbe. Majd kezet fogtunk és akkor azt mondta, a nagyok egy szinttel feljebb vannak, utalt a sajtótájékoztató-teremben Takács és Balajti ünneplésére gyülekező keretre. Végül abban maradtunk, hogy az én korosztályomnak - aki elég öreg, azonban a '70-es évek végén még nem járt meccsre - ő a legnagyobb játékos, de remélhetőleg mindketten látunk még jobbat is.

Wmitty rögtön egy győri találatot idézett fel Marcival kapcsolatban, de aki elég sokszor kísérletezik az a bedobások mellett lő néhány bombagólt is. Szóba jöhetett volna az a bizonyos DFC - Vidi meccs is, amikor kapusként is bizonyított, de nekem azért a kedvenc játékosom, mert ő volt az első all-round játékos, akit játszani láttam.

Korábban voltak nagyszerű támadók, akik várták, hogy a társak elvegyék az ellenféltől a labdát, majd elkérték azt és indultak az ellen kapuja felé. A csapat másik része pedig védekezett, labdát szerzett, utána pedig odaadták a labdát az irányítónak.

Kiser Marci viszont ma már természetes módon hajtotta az ellenfelet, lecsapdázta az átadást, majd pontos passzal indított vagy indult meg maga. Nem is tudom, egy védekezni is tudó támadó vagy támadni is tudó védő volt. Valószínűleg mindkettő egyszerre. De abban biztos vagyok, nagy játékos volt, az egyik legnagyobb, akit valaha diósgyőri mezben játszani láttam.

2009. október 19., hétfő

Csak a lelátón nyertünk (Nyíregyháza - Diósgyőr 1-1)

Nagyon bíztam a Nyíregyháza - Diósgyőr meccs előtt a győzelemben, vezetett is a csapat, de a végén mégsem voltam nagyon bosszús a pontvesztés miatt, így két nappal a meccs után pedig azt mondom, reális az eredmény.



Szerettem volna, ha történelmi meccsről írhatok, mert a Diósgyőr először nyer élvonalbeli meccsen Nyíregyházán, de nem így történt, így csak arról marad emlékezetes a meccs, hogy bármilyen furcsa, most vezettem először idegenbeli meccsre. Kényelmes vagyok na, ha tehetem, inkább utasként megyek. Nyíregyházát Tiszavasvárin keresztül közelítettük meg, így rendőrt csak a stadionnál láttunk, nem is hiányoztak. Tavaly a Sóstói út felől próbáltunk bekanyarodni a vendégszurkolók számára fenntartott parkolóba, de nem engedtek be, ezért most az új tribün mögött kísérleteztünk. Kitalálhatjátok, most ott nem engedtek be, hanem újra meg kellett kerülni a stadiont. Kérdés, jövőre kitalálnak egy harmadik bejáratot vagy újra a hazai szektor mögött a hazai parkolón keresztül lehet beállni. Arra kevés esélyt adok, hogy az idei logikus megoldás maradjon, ne legyen igazam!

Ez nem egy szurkolói blog, írtam korábban máshol eleget róluk/magunkról, de egy ilyen meccsen nem lehet elmenni a téma mellett. Bevallom, én kb. 500 diósgyőrire számítottam, ehhez képest tényleg sokan voltunk. Egy szektorban (piros vagy kék székek) 9 sor, egy sorban 22 szék + akik a korlát mögött álltak. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy egymás mellett állva többen férnek el, mint ülve, így 220 ember jelent egy teli szektort. Öt szektor állt rendelkezésünkre, amiből hármat sűrűbben, kettőt szellősebben töltöttünk meg. Így 5x220=1100 férőhelyből szerény véleményem szerint olyan 800-at foglaltunk el. Utolsó helyen álló csapatot ennyien még szerintem soha nem kísértek el idegenbe Magyarországon. A hangulat, ha nem is volt őrületes, de jól éreztem magam, soha rosszabbat. És csodák csodájára még botrány sem volt, pedig ez azért nem volt benne a Tippmix kínálatában, mert nem mertek rá oddszot adni a szervezők.

Látványos volt a koreográfia (Fotó: Hawk)

Áttérve magára a mérkőzésre sajnos bejött a legrosszabb forgatókönyv, Bognár játékengedélye nem jött meg és Horváth Gábort sem merte Aczél beállítani a kezdőcsapatba. Lippai visszahúzódott a középpályára és Ivancsics lépett feljebb. Azt viszont a fene sem tudja, hogy 4-4-2 volt-e a felállás, vagy 4-1-3-1-1 (Búrány a szűrő, Ivancsics Apostu mögött), én inkább az előbbire szavazok.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Viskovic, Gohér
Vukadinovic, Búrány, Lippai, Lipusz
Apostu, Ivancsics

Feltűnő volt, hogy a DVTK igencsak lezárta a kapuja előtti részt, én Lippait ennyit védekezni még talán nem is láttam. Nem is volt helyzete a Nyíregyházának, ellenben a Diósgyőr már a meccs elején gólt szerezhetett volna. Tavaly az ötödik percben gólt lőtt Milicic, most a másodikban nem sokon múlt. Máskor ez akár lövés nélkül is bepattan, most nem, de azt eddig is tudtuk, hogy Vojinovic jó kapus. De a 11-est ő sem védhette, Ivancsics jól lőtte. Az pedig, hogy Apostut buktatta-e Vojinovic, jó kérdés. Nekem a helyszínen, "ezer" méterre az esettől úgy tűnt, hogy szabálytalanság volt, a tv-felvételből semmi nem derül ki, Apostu pedig azt mondta, hozzá ért a kapus, ezért megadható kategória. Én hiszek neki.

Amúgy nem volt egy nagyon jó meccs, de erre valók a rangadók és erre mondják azt, ha nincs is magas színvonal, az izgalom sok esetben kárpótol.

A második félidőben viszont megfordult a meccs, onnantól a Nyíregyháza jött. Sokat gondolkodtam rajta utólag, mi volt a különbség, és arra jutottam, hogy a hazaiak bevállalták az az óriási kockázatot, hogy a Diósgyőr lekontrázza őket és elkezdtek nagyon támadni, méghozzá úgy, hogy nagyon széthúzták a mezőnyt. Ezzel sikerült is megforgatni néhányszor mind a két védőt, de ez nem is lett volna baj, ha előbb mi rúgjuk a másodikat, nem pedig ők egyenlítenek ki. A meccs után írtam a twitteren, hogy egy virgonc csatárral szétkontrázhattuk volna a Nyíregyházát, mert ahogy múlt az idő, úgy jöttek egyre inkább előre, és amikor elvesztették a labdát miénk volt a teljes félpálya. Apostu elfáradt, le is kellett cserélni, Szabó Viktor még mindig nem futóember és Ivancsics sem az, ráadásul elkezdett esni az eső, ami megint csak egy mozgékony támadónak kedvez(ett volna). Még csak azt sem mondom, hogy Balajti hiányzott, hanem egy hozzá hasonló gyors támadó, de olyan nem volt.

Többször írtam már, hogy ennek a csapatnak mennyire fontos, hogy megszerezze a vezető gólt, ami most meg is történt. Innentől kezdve jöhetett volna a Kecskemét ellen látott koreográfia, de hiányzott egy kulcsszereplő...

Lippai Ákos indít (Fotó: BOON)

Aczél próbált a cserékkel is variálni, de azok sem annyira jöttek be. Huszák beállása után ugyan Lippai kihúzódhatott a szélre, ahol kevesebbet kellett futnia, de lehetett látni, már csak labdát tud adni, felzárkózni kevésbé, de itt ismét visszatérünk az előző gondolathoz, labdát adni, de kinek? Horváth Gábor csak néhány percet kapott, ha Aczél kicsit defenzívebb felfogásban irányítja a Diósgyőrt és mondjuk sokkal korábban behozza, akkor ki is bekkelhettük volna a meccset, de az az Aczél nem Aczél Zoltán lett volna.

Szabó Viktor viszont mennybe mehetett volna. Ahogy Ivancsics lövésébe/beadásába beleért, az zseniális volt, igazán befelé pattanhatott volna a kapufáról. Az összefoglalókban sehol nem láttam, de emlékeim szerint volt egy alapvonal közeléből eleresztett lövése is, ami a mellettem állók szerint a kapufáról jött vissza. És a slusszpoén is a cseréké lehetett volna, közvetlenül a lefújás előtt Szabó a jobb szélről adta középre a labdát, ami ha Huszák két lépéssel előrébb jár, akkor nem Vojinovicé.

Ha minden jól megy, akkor a Paks ellen akár öt játékossal bővebb lesz a merítési lehetőség (Takács és Balajti végre DVTK-mezben játszik, Bognár, Balint és Adjamossi játékengedélye is megérkezhet) és tovább lehet zárkózni. Még háromszor játszunk közvetlen vetélytárs ellen, azokat a pontokat be kell söpörni és akkor egy kicsit nyugodtabb lehet a téli álmunk.

Játékosonkénti értékelés


Kovács Zoltán
: Nagy bajban lennék, ha osztályozni kellene. Alig akadt dolga, így nullást is kaphatna, bravúrt nem kellett bemutatni, a gólról nem tehet, a néhány kötelezőt hozta.

Lakatos Béla: Öngólt rúgott, de a legnagyobb hibája mégsem ez volt, hanem az, amikor lehúzta a fejét. Homma köszönte szépen a labdát, mellre vette, majd droppból a kapu fölé vágta. Az öngól tényleg szerencsétlen volt, derékmagasságban a legnehezebb bármit is kezdeni egy labdával, ráadásul úgy, hogy előtte néhány méterrel pattant meg Kovács Zolin. Nem is beszélve arról, hogy mögötte ott volt a nyíregyházi, így el sem engedhette.
Boris Milicic: Nagy helyzetéről esett már szó, védekezésben pedig azt hiszem, hibátlan teljesítményt nyújtott. Sorra jöttek vissza a labdák róla, így kellene mindig.
Despot Viskovic: Alapvetően ő is jól játszott, egy nagy hibájára emlékszem, amikor középre jött ki róla egy labda, de egy gyors szereléssel Milicic kisegítette.
Gohér Gergő: A második félidőben néhányszor megforgatták, csak lassítani tudta a támadásokat, megállítani nem. Ez kevés volt, a lelátón már azt találgattuk, mikor jön be helyette Horváth Gábor.

Dejan Vukadinovic: Most is játszott a szélen és időnként feltűnt középen is, de ezúttal nem volt annyira látványos a teljesítménye, csak a piros cipője.
Búrány Zoltán: Nagyon jól játszott, nálam ő volt az egyik legjobb és ezen az a tény is csak keveset ront, hogy a kapott gól előtt akár szerelhetett is volna.
Lippai Ákos: Középpályán játszott, néha szinte védekező középpályást. Sokat és jól szerelt, de sajnos elfáradt és a vége felé hiába próbált labdát adni, nemigen volt kinek.
Lipusz Norbert: Erősen gondolkodom, hogy mit csinált az első félidőben. Aczél lecserélte, a Sporttól 6-ost kapott. Tőlem viszont egy értékelő mondatot sem, mert nem hagyott nyomot bennem. Valaki más?

Ivancsics Gellért: Kvázi gólpasszt - ha van ilyen - adott Apostunak, majd magabiztosan értékesítette a büntetőt. A második félidőben volt egy csúsztatott fejese, amiből úgyszintén gól születhetett volna. Elfáradt ő is, mégis meglepődtem, hogy ő helyére jött be Horváth, mert Pápán bizonyította, az utolsó percben is képes gólt szerezni.
Bogdan Apostu: Ő is végkép elkészült az erejével, ha néhány perccel hamarabb jön le, akkor nem tudjuk meg, hogy jártas a birkózásban is, de megspórol magának egy sárga lapot is. A büntetőt nagyon szépen harcolta ki, de emellett is jól tartotta meg a labdát elöl. Lehet, semmi extrát nem csinál, de az eddigi két meccse alapján írom, hogy ő valahogy mindig meg tudja várni a labdával a többieket.

Huszák Tamás: Nem tudta megmozgatni a csapatot, szerintem az ő lelkén is szárad, hogy a második félidőben beszorultunk. Jött előre becsülettel, többször is feltűnt az ellenfél kapuja környékén, de igazán jó megoldása nem volt ott. Ha kicsit hosszabbakat lép a végén...
Szabó Viktor: Óriási kapufa, szép másik helyzet, nekem tetszett a játéka, de lassan örökre rajta marad, hogy nem tud gólt lőni.
Horváth Gábor: Nem hiába melegített be.

2009. október 17., szombat

A Nyíregyháza - DVTK előtt

Röviden a lényeg: győzni kell!
  • Győzni, mert nagyon kell a három pont ahhoz, hogy ne szakadjunk le.
  • Győzni, mert a Nyíregyháza ellen duplán számít minden pont.
  • Győzni, mert a közvetlen vetélytársak ellen duplán számít minden pont.
  • Győzni, mert még soha nem nyertünk NB I-es meccsen Nyíregyházán.
  • Győzni, mert győzelmünkkel megelőzzük a Nyíregyházát.
  • Győzni, mert győzelmünkkel feltehetően elkerülünk a kiesőhelyről.
  • Győzni, mert aki nem akar győzni, az nem is fog.
Persze ez adott esetben nem azt jelenti, hogy ne lehetne örülni az egy pontnak is - lásd a múlt héten a ZTE ellen vagy egy éve Nyíregyházán emberhátrányban szerzett pontot, vagy a 2004-2005-ös bajnokság 2-2-jét, amivel gyakorlatilag kiesett a Nyíregyháza -, de ezeknek mind megvolt a speciális oka.

Ahogy látom a híreket, megint nem túl bő a keret, hiába igazol a klubvezetés, ha a játékengedélyek lassan érkeznek meg. (A következő életemben állami hivatalnok vagy labdarúgó szövetségi tisztviselő szeretnék lenni, azt hiszem.) Ehhez hozzájön, hogy Takács és Balajti a meccs lefújása után landol Ferihegyen, ők sem játszhatnak. Ez már majdnem egy fél csapatra való játékos. És akkor ott van még Horváth Gábor, aki már bizonyította, hogy a csapatban a helye. De sérült volt, ha lenne idő, akkor felhozó meccsre lenne szüksége a tarcsiban, vagy először csak néhány perc, egy félidő az első csapatban. Azonban idő nincs.

Az én kezdőcsapatom így néz ki:

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Vukadinovic, Búrány, Ivancsics, Lipusz
Lippai, Apostu

Szokás szerint írhatom a "mit várok a meccstől?" fejezetbe, hogy a védelem hozza le végre gól nélkül a meccset (utoljára a nyitófordulóban sikerült), nagyon vigyázzanak a kiállításra, mert Nyíregyházán szinte mindig van (olcsó poén lenne, ha Solymosi személyére utalva a 11-esre való vigyázást is ideírnám, de már ide is írtam, éljenek az olcsó poénok!). Elöl pedig nagyon kellene az akciógól, de nem leszek szomorú, ha pontrúgás utáni fejesből vagy szabadrúgásból lőjük a győztes gólt.

A tét nagy, egyre nagyobb, most lehet ellene tenni, hogy következzen egy kissé nyugodtabb, ha nem is teljesen nyugodt időszak.

2009. október 15., csütörtök

Ezt vajon hogyan gondolták?

A DVTK.eu-n is megjelent a Nyíregyháza közleménye, ahol kb. csak azt nem kérik a diósgyőriektől, hogy a hazai csapatnak szurkoljanak.

Nekem elsősorban az szúrt szemet, hogy a belépésnél kérik a személyi igazolványt. Ez olyan őrületes hülyeségnek tűnt, hogy még, de ahogy egészen véletlenül a kezembe került a tizenöt évvel ezelőtti bérletem, meglepődve láttam rajta a feliratot: "Csak személyigazolvánnyal együtt érvényes".


Azonban hiába erőltetem a memóriám, arra nem emlékszem, hogy egyszer is elkérték volna a személyimet a bejáratnál.

Valami ilyesmire tippelek most is. Egyrészt a biztonsági őrök egyszerűen nem kérhetik el, illetve kérhetik, de nem vagyok köteles odaadni. Persze ha van pénze a nyíregyházi klubnak, akkor odaállíthatnak egy rendőrt a bejárathoz, de annak meg mi értelme lenne? Azért mégiscsak rendőr, nem pedig MVK-ellenőr, aki vet egy pillantást, majd int, hogy tovább. Ha akkurátusan, mint igazoltatáskor megnézi az igazolványt - ami egyébként lehet útlevél és fényképes jogosítvány is -, hogy valódi-e, összehasonlítja a fotót a tulajdonos képével, esetleg a gyanúsabbak adatait lekéri a központi nyilvántartásból, akkor szerényen ötszáz vendégszurkolóval számolva örüljünk, ha a jövő heti Paks elleni meccsre hazaérünk. (És akkor azzal még nem is kalkuláltam, hogy talán valamilyen módon adminisztrálnia is kell a rendőröknek, hogy kit, miért igazoltattak, de ebben nem vagyok biztos.)

Kíváncsi leszek, hogyan néz ez majd ki a válóságban!

2009. október 14., szerda

Melyik tribün lesz olcsóbb?

Épül szépül a stadion, jövő tavasszal át is adják az új lelátót. Most előreszaladok addig az időpontig.

DVTK stadion (Műholdfelvétel: Google Térkép)

Tehát 2010. április 24., szombat. Áll a régi tribün, az új tribün a napos oldalon és állnak még a kanyarok is. Állok én is a gombánál, és töprengek, honnan nézzem a meccset? Személy szerint biztosan a kanyarből fogom, de aki nem ragaszkodik ennyire a szektorához, vagy éppen éveken keresztül középen volt a törzshelye, annak a döntésében biztosan szerepet játszik majd az árképzés is. És ez a téma, vajon hogyan lenne a legjobb?

Régi vesszőparipám, hogy mivel az egyenesből és a kanyarból más meccset nézni, ezért nem szabad ugyanannyi pénzt elkérni a belépőjegyekért. Ez a probléma most megoldódik, mert az egyenesben lesznek az ülőhelyek, kanyarban az állók.

De vajon ugyanannyi legyen a beugró a napos oldalra mint a régi tribünre? Kétségtelen, ugyanolyan pozícióban áll mindkét lelátó, de a régi tartóoszlopai zavarják a kilátást és az új mégis nagyobb konfortfokozatot nyújt, márcsak azért is, mert új, azt nem hiszem, hogy a műanyag székek kényelmesebbek lesznek. Viszont a napos oldal azért napos oldal, mert oda süt a nap, hiába lesz tető, az első sorokban biztosan, feljebb pedig majd meglátjuk meddig, de elkel a siltes sapka, napszemüveg. Emiatt csak előnyben lesz a régi tribün.

Szóval, ha rajtam múlna, akkor a kanyarban megtartanám a jelenlegi árakat (1000 HUF/meccs), a két tribünre viszon ugyanannyiért engedném be az embereket (1500 HUF/meccs), kivéve a "páholyok". Ugyanakkor erősen átgondolnám, nem lenne-e értelme emelni a jegyárakon és egyúttal csökkenteni a bérletárakat, hogy a hűséges szurkolók érezzék, valóban megéri minden meccsre kimenni, ha a játék nem is mindig győzi meg erről őket.

Nektek mi a véleményetek?

2009. október 12., hétfő

Az első tapasztalatok

Mielőtt belecsaptam volna Nagy Béla kezébe, végiggondoltam, kik azok az emberek, akikre számíthatok. Mikor a fejemben összeállt a kép, csak akkor mondtam igent.



Most úgy tűnik, teljesen fölösleges volt az óvatoskodás, mert mióta itt a blogomban megírtam, én veszem át a DVTK.eu-t, azóta sorra keresnek meg ismerősök és ismeretlenek, hogy segítenének.

Köszönöm, remélem mindenkinek, aki valóban tud és akar dolgozni, sikerül találni testhezálló feladatot. Majd elválik, mindenesetre biztató, hogy milyen sokan hajlandók áldozni a szabadidejükből a Diósgyőrre.

Akinek "csak" ötlete van - néha az a legtöbb, mert megvalósítani sok mindent könnyű, ha eszedbe jutott, hogy pont arra van szükség -, az is jöhet, persze garanciát nem vállalok a megvalósításra. Először az aktuális tartalom, utána az egyéb kiegészítők, majd az oldalstruktúra, legvégül a dizájn kerülhet sorra, ha egyáltalán eljutunk a végéig.

2009. október 9., péntek

Indul a nagy kaland

Eddig sem ócsároltam a dvtk.eu-t, pedig lett volna miért, ezután még kevésbé fogom. Feldobta Nagy Béla, hogy mi lenne, ha én szerkeszteném az oldalt, és igent mondtam.


A megbeszélések során kiderült, hogy a klubvezetés részéről megvan az igény egy informatív honlapra, amelyik első kézből tájékoztatja a szurkolókat. Ez lesz az alap, minden tudnivalót igyekszünk publikálni. (A többesszám azért, mert én sem főállásban csinálom, lesznek néhányan, akik segítenek majd. A blogról ismert wmitty és kardosig került eddig képbe, a fotókat pedig Hawk szállítja. A lista még bővülhet.)

Hogy erre mi jön még? A tájékoztatás mellett a szurkolók megmozgatása, legyen minden nap valami, ami témát szolgáltat a DVTK híveinek. Többször szeretném megszólaltatni a játékosokat, edzőket, a többi pedig majd adja magát. Ha van ötlet, akkor természetesen jöhet.

A design, oldal felépítése nem változik, de megpróbálunk minél többet kihozni a létező keretekből. Ne is kérdezzétek, pontosabban mit jelent ez, először meg kell ismerni a szerkesztőségi rendszert és lehetőségeit.

És mi lesz ennek a blognak a sorsa? Ezt még nem tudom. Nem szeretném abbahagyni az írását, de az is biztos, annak nincs értelme és nem is lehet, hogy - a példa kedvéért - a dvtk.eu-n a klubvezetés dicsóségét zengem, itt pedig a sárba tiprom őket. Előfordulhat, hogy nem fog naponta frissülni, talán csak hetente egyszer, majd kialakul ez is. A mérkőzésen látottak értékelését viszont szeretném megtartani, az ott leírtakat eddig is vállaltam bárkivel szemben.

Márcsak azért sem akarom bezárni ezt a blogot, mert ki tudja, meddig tart a dvtk.eu-s történet, a XXI. században járunk, manapság nem elég, ha egy másik Nagy Bélához hasonlóan megírjuk "húsz évesen" az első könyvünket a Fradiról és onnan kezdve életünk végéig csak a miénk a téma.

2009. október 8., csütörtök

Miért nem írok az U20-as vébéről?

Már tart egy ideje Egyiptomban az U20-as világbajnokság, a fél, negyed ország, a futballtársadalom lázban ég (ki emlékszik már a Honduras elleni betlire!). Viszont én még egy sort sem írtam a blogomban róluk, csak a twitteren. Miért, kérdezi Johnny?

Pedig ott van a nyolc közé jutó csapatban két diósgyőri, Takács Péter és Balajti Ádám is!

Balajti Ádám (Fotó: fifa.com)

Hát ez az. Bármennyire is lelkesít az eredmény - nem lelkesít, nem az a jó utánpótlás válogatott, amelyik jó eredmény ér el, hanem az, amelyikből minél többen lesznek az A válogatott stabil tagjai -, ez a blog a DVTK-ról szól. Persze írhatnék Balajtiról és Takiról, de sajnos eddig megmagyarázhatatlan okból csak epizódszerep jutott nekik. Elsősorban nem is a percek számára gondolok, hiszen azt kevesen vitathatják, hogy Németh Krisztián jobb játékos Balajtinál, hanem arra, hogy Egervárinak milyen elképzelése van velük.

Takácsnak egy közel teljes meccs jutott jobboldali középpályásként, és korábban egy negyedőra jobbhátvédként. Balajti sem járt jobban, előbb ~5, majd 24 percet játszhatott, de másodszorra saját elmondása szerint is néha szinte jobbhátvédbe kellett visszazárnia. Így nehéz kiemelkedő teljesítményt nyújtani.

És persze végig ott motoszkál a tudatalattimban az a nem szép gondolat, hogy azért Takácsra és Balajtira nagy szükség lenne Miskolcon is, pontosabban legközelebb Nyíregyházán.

Szóval ez a vébé egyelőre nem Takácsról és Balajtiról szól, ezért nem írtam róla.

2009. október 7., szerda

Besarion Kodalaev vagy Beszarion Kodolajev

Amikor blogírásra adtam a fejem, még az elején kanyarintottam egy posztot, hogy Milicic vagy Milicsics a helyes írásmód. Magam is meglepődtem, hogy mást is érdekel a téma, volt is néhány komment.

Ebben bízom most is, hátha valaki megírja, hogyan kell helyesen írni magyarul a DVTK új kapusának nevét. Lassan pályára is lép Diósgyőrben és még a nevében sem lehetünk biztosak.

Besarion Kodalaev, Beszarion Kodolajev vagy más?

Az angol átirattal, a Besarion Kodalaevvel lehet a leggyakrabban találkozni a neten, de feltűnt már a feltehetőleg orosz cirillikából átírt Beszarion Kodolajev is. Viszont grúz a lelkem (hacsak nem valamelyik etnikai kisebbséghez tartozik), ami azt jelenti, nem is orosz, hanem a grúz ábécé betűt kellene összeolvasni.

Szóval, van valakinek ötlete?

Bónusz:
A Szpartak Csinvaliról szóló angol és grúz nyelvű wikipedia szócikk összehasonlítása és némi szemgúvasztás után úgy gondolom, ez a kapusunk grúz betűkkel írt neve: ბესარიონ კოდალაევი (Persze mérget senki ne vegyen rá!)

2009. október 6., kedd

Még egy változat (újra a belépőjegyekről)

Úgy látszik, minden hazai meccsre új típusú belépőjegy kerül forgalomba. Persze az alap ugyanaz, de az egész gy kicsit mindig más.


A DVTK - ZTE találkozóra a már ismert ablakos jegybe pecsételték be a dátumot. Vajon mi lesz a Paks ellen? Lehet tippelni!

Lassan már én is unom, de a teljes dokumentáció miatt nem hagyhattam ki ezt a posztot. Jól jön ez az infó majd a XXI. szd. második felében ;-)

2009. október 5., hétfő

Szereztünk egy pontot vagy buktunk kettőt? (DVTK - ZTE 1-1)

Győzni kell, győzni kell, győzni kell írta, nyilatkozta mindenki, köztük én is, és ugyan nem sikerült megszerezni a három pontot, mégsem lehetünk teljesen elégedetlenek.

Éljen, éljen! (Fotó: Csontfej)

Sajnos olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy már egy pont is segíthet rajtunk - a Honvéd és a Nyíregyháza is szerzett ennyit, úgyhogy nem sokat -, de közel 60 perces emberhátrány után nem lehetünk telhetetlenek.

A kezdőcsapat szokott az első téma lenni a meccsek utáni posztokban, de most még korábban kezdem. Kb. félórával a meccs előtt érkeztem a stadionhoz és komolyan megfordult a fejemben, hogy mégsem háromkor, hanem később lesz a meccs, mert ez nem túlzás, üres volt a város felé eső parkoló, ha 5-6 autó állt benne, akkor sokat mondok. A kezdés előtt negyedórával is az ürességtől kongott a nyitva lévő kanyar, de a tribün is, ehhez képest (ehhez képest!) végül szép számmal összejöttünk, még ha ez is volt az utóbbi idők legalacsonyabb nézőszáma.

Most már jöhet a kezdőcsapat. Búrány tudta vállalni a játékot, így Huszák maradt ki a középpályáról, és az általam elképzelt csapathoz képest Aczél maradt Gohérnál balhátvédben és Lippai játszott a középpályán, Ivancsics pedig a csatársorban. És Apostut sem tartalékolta, rögtön a kezdőcsapatba jelölte.

Kovács Z.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Gohér
Vukadinovic, Lippai, Búrány, Lipusz
Ivancsics, Apostu

A nézőszám után a második döbbenet a műsorközlő volt. Sokan nem tartják nagy tehetségnek Hollósy Andrást, nekem sok problémám nincs vele. Attól ugyan nem kell tartania, hogy Veres Lacihoz hasonlóan felkérik, a válogatott meccse előtt melegítse be a közönséget, néha el is téveszti a játékosok keresztnevét, de legalább az orgánuma megvan. Most szombaton viszont nem tudom ki volt a szpíker, de nem elég, hogy vékony hangon kiabált, még a Vukadinovic nevébe is belegabajodott, miután ledezsanozta. Lehet újabbat keresni.

A meccsen ismét korán hátrányba kerültünk és bevallom, már temettem a csapatot, mert idén még nem sikerült fordítani. Véleményem szerint a védelem összeszokottságának hiánya volt a gól oka, közvetlenül az, hogy Kovács Zoli kimozdult egy beadásra, majd a védőre várva megállt, Viskovic (a neten több helyen is Jeknicet írnak, a videón nem látszik, de én Viskovicnak láttam) nem ugrott elég magasra, így Rudnevs át tudta fejelni Kovács fölött a labdát. Szépen összehozták.

De ez még mind semmi, mert akár hármat is kaphattunk volna iziben, azonban egy másik fejest Kovács nagy bravúrral védett, míg egy átemelést Viskovic a gólvonal elől fejelt ki (miért van az, hogy Kovács fölött már most többször próbálták átemelni a labdát, mint Köteles teljes diósgyőri pályafutása során?). Ezek még csak az első félórának a vendéghelyzetei (hozzávehetjük még Kamber távoli tapogatózását a legelejéről), de ennyi, a meccs további részében nem is emlékszem valódi ZTE-gólhelyzetre.

Aczél azt nyilatkozta a Haladás elleni meccs után, hogy találtunk egy szabadrúgás-gólt. Most is valami hasonló helyzet állt elő, mert nem sok előzménye volt a gólunknak. Illetve közvetlen előzménye nem volt.

Megmagyarázom, mire gondolok. Apostu és Vukadinovic pályára küldésével teljesen átalakult a DVTK támadójátéka. Lippai tudott középen osztogatni, Vukadinovic elment a szélen, középen pedig Apostu meg tudta addig tartani a labdát, amíg nem jöttek a többiek. Az a nagy különbség Apostu és Szabó Viktor közt - egy meccs alapján -, hogy Szabó Viktor elfelejeli a ráívelt labdákat, amit a védők összeszednek, míg Apostu „ráveszi” a védőket, hogy fejeljék ki a labdát bedobásra és marad támadásban a DVTK. Viszont kétségtelen, kapura tartó lövése (Lippai és Ivancsics kísérlete nem sokkal, de elkerülte a kaput, Jeknic próbálkozása már kevesebb vizet zavart) nem volt a DVTK-nak.

Ekkor kezdett el Lippai cselezgetni a 16-oson belül. A kapu mögül tisztán látszott, hogy belebonyolódott, azt sem tudta hol a labda, kétségbeesetten próbálta ismét birtokolni. A védő labdára ment, de Lippai nagy igyekezetében nem oda lépett, ahová várható lett volna, hanem a védő lába elé, aki akaratlanul, de határozottan belérúgott. (Dombi ennek a nagymestere, mikor már elindult a védő lába, akkor gyorsan elélép és már csattan is, a bíró pedig sípol.) Láttam a saját szememmel, jelzett a partjelző, fújt a bíró, de számomra mégis az a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem Lippai végezte el a büntetőt, hanem Ivancsics.

A gól után továbbra is a DVTK támadott, de továbbra is gólhelyzet nélkül. Érdekes volt, hogy Jeknic kétszer is feljebb húzódott. Az első lövéséről már írtam, másodszor egy szép szóló végén már-már lövőhelyzetbe került, mikor hosszan tolta meg a labdát és emiatt szabálytalankodni kellett, nehogy visszakontrázzon az ellenfél. Az öcsém bizonygatta, hogy nem a bírói ítélet, hanem az elpuskázott lehetőség miatt vágta földhöz a labdát, én magam abban sem vagyok biztos, hogy a labdaeldobásért kapta a figyelmeztetést, nem pedig a szabálytalanságért. Ez az eset megint arról szólt, nem eléggé összeszokott a csapat, mert ha a középhátvéd elindul kalandozni, akkor valakinek vissza kell zárni mögé éppen az ilyen kötelező taktikai faultok elkerülése végett.

Ez egy jelentéktelen momentum lett volna, ha a félidő vége felé nem kapja meg Jeknic a második sárgáját. Elsőre túl súlyosnak éreztem, a videót megnézve már kevésbé. Maradjunk annyiban, hogy a sárga lap adható ilyen szabálytalanságért. Jekniccel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy eddig háromszor játszott diósgyőri mezben, ebből kétszer kiállították: most és a nyíregyházi Ligakupa-meccsen.

És ha már bíró és kiállítás. Átugrottam az elején egy szituációt, ami akár döntően is befolyásolhatta a meccset, konkrétan, mikor Bogunovic ... Apostut. Az esetet nem láttam sem élőben, sem felvételről, így csak a logika marad az események rekonstruálására. A bíró nem adott piros lapot, tehát úgy ítélte meg, akármit is tett Bogunovic, azt nem szándékosan tette. Ilyen lehetett volna például a labdára irányuló mozdulat, de az éppen játékon kívül volt. Sokat gondolkodtam rajta, el tudok-e olyan szituációt képzelni, mikor két játékos helyezkedik, és nem szándékosan az egyik úgy orron ... a másikat, hogy annak elindul az orra vére. Hát, nehéz.

És még mindig a bíró. A DVTK kaphatott volna egy másik büntetőt is, de Ivancsics kiugrásakor továbbot intett Veizer. A helyszínen úgy láttam, hogy Ivancsics nekiszaladt Vlaszák kezének, a felvételen inkább Vlaszák üti el a labdát. Nem tudom, mi volt Ivancsics szándéka, remélem nem 11-est akart kapni, mert hiszek annak a mellettem álló szurkolónak, aki szerint a bíró már a kiugratáskor eldöntötte, bizony nem ad újabb 11-est.

Már állnak az oszlopok a napos oldalon (Fotó: wmitty)

Ott hagytam abba, hogy Jeknic le, amire válaszul Aczél meglépte az egyetlen jó megoldást, csatár helyett védőt, Apostu helyett Milicicet állította be.

Ha 0-1-nél temettem a csapatot, akkor most már a síremlék felállításán gondolkodtam, de rám cáfoltak, méghozzá nagyon!

A második félidőben ugyan többet volt a ZTE-nél a labda, de igazi helyzetei a DVTK-nak voltak, sőt, több gólt szerezhettünk volna ekkor, mint az első 45 percben. Érdekes módon nem gyors kontrák, hanem szép lassan felépített támadások voltak a jobbak, bár a valódi gólhelyzetek ismét pontrúgások után alakultak ki.

Aki kételkedett Lipusz szombathelyi gólja után, annak kétszer is bizonyította, hogy 30-on belül őt kell odaengedni a szabi mögé. Ha Vlaszák győri formában véd, akkor már az első lövése is gól - bizonyára a szezon gólja -, a nagy távolság ellenére is bravúr kellett a védéshez. A második Lipusz-szabadrúgás már nem annyira sarokra tartott, viszont Vlaszák ezt is csak kiütni tudta, majd az ismét kapu elé kerülő labdát Lippai lőtte rá, aminek védéséhez újabb bravúr kellett.

Ezen kívül szögletek után volt még esély gólt szerezni, de Milicic, majd később Szabó Viktor hiába készítette a fejét, nem alakult ki igazi gólszerzési lehetőség.

Eközben a középpályán Vukadinovic és Lipusz helyet cserélt, utóbbi kihúzódott a kevésbé munkás jobbszélre, míg a szerb srác rengeteg teret kapott a futáshoz. Mindenhol feltűnt, szerelt, néha szabályosan, máskor pedig jókorát rúgva az ellenfélbe. Lippai a 83. percig bírta erővel, amikor az oldalvonal mellett egy rövid egyeztetés után áthúzódott a lebontott napos oldal elé, így több ídőbe telt, míg a csere alkalmával lekocogott. Búránynak 10 perccel kevesebb jutott, a meccs után a kerítésnél azt mondta, sérülés miatt kellett lejönnie. (És ezzel hosszú idő után Aczél Zoltán kihasználta mindhárom cserelehetőségét.)

Így sikerült egy pontot szerezni, ami még tíz emberrel is majdnem három lett. És hogy mire elég ez az egy pont? Természetesen nem tudni, de ezzel megszakadt a rossz sorozat, ráadásul a nyíregyházi meccs előtt. Viszont továbbra sem a góllövés a csapat erőssége. A pontrúgások után még csak-csak esik találat, de akcióból Balajti távollétében alig. Hacsak nem játszik a magyar válogatott negyeddöntőt, akkor Nyíregyházán már ő és Takács Peti is pályára léphet.

Játékosonkénti értékelés


Kovács Zoltán: Fent mindent leírtam. A gól előtt határozottabb kijövetellel menthetett volna, majd akadt egy nagy védése és szerencséje is volt. Később magabiztosan húzogatta le a labdákat.

Lakatos Béla: Amíg egyenlő létszámban volt a két csapat, rengeteget jött előre a Vukadinovic által megnyitott résbe, viszont a beadások lehetnének jobbak is.
Vlado Jeknic: Nehéz elvonatkoztatni a kiállításától, de azt hiszem, ha nem állítják folyamatosan ki, akkor a DVTK hasznára lesz. Lehet, a többi középhátvéd is irányítja a védőtársait, de ő a széles mozdulataival a közönség számára is láthatóan teszi ezt. Tetszettek a felfutásai is, remélem legközelebb gól és nem sárga lap lesz a vége.
Despot Viskovic: Ahogy írtam, szerintem a gól előtt ő is hibázott, viszont mentett is egy nagyot később. Érdekes kérdés, hogy mi lesz a sorsa, ha Horváth Gábor meggyógyul.
Gohér Gergő: Én „kiraktam” a kezdőcsapatból, erre most jól játszott. Végre nem kaptunk gólt róla, sőt, át sem játszották, volt egy csomó labdaszerzése is. Az előrejáték elmaradt, de egy védőnek mégiscsak a védekezés az elsődleges feladata. És mostantól nehéz lesz Lipuszt ellökdösnie a szabadrúgáshoz letett labdák mögé.

Dejan Vukadinovic: A labdakezelés nem az erőssége – sőt, a gyengéje -, de életet vitt a jobb oldalba. Elvitte a labdát, beadta, de mindenekelőtt lekötötte az ellenfél védőit. A második félidőben pedig második Diósgyőr-meccsén már harmadik poszton nyújtott jó teljesítményt, de azért a jobb oldali futó szerepe az igazi.
Búrány Zoltán: Nem látszott rajta, hogy sérülten vállalta a játékot, ez mindent elmond. Jól gyűjtötte a labdát és jól is passzolt. Most van két hete, hogy meggyógyuljon.
Lippai Ákos: Az első két fordulóban mutatott formáját idézte, jót tett neki az eltiltás miatti pihenő. Szép cseleket mutatott be, de nem öncélúan és ő harcolta ki a büntetőt is. A végére elfáradt, de végre volt kit behozni.
Lipusz Norbert: A baloldal kevésbé volt aktív, mint a jobb, viszont elsőrangúak voltak a szabadrúgásai. Érdemes gyakorolni, meglesz ennek az eredménye.

Bogdan Apostu: Sok lehetősége nem volt bizonyítani, de ha nem is győzött meg, biztató volt, amit láttam. Jól tartotta meg a labdát, nem villámgyors, de nem is lassú. Majd Nyíregyházán meglövi első góljait, remélem.
Ivancsics Gellért: A tizit magabiztosan értékesítette és ezen kívül is voltak lövései. Ha egy kicsit gyorsabb, akkor a 11-és-gyanús helyzetből, ha egy kicsit szerencsésebb, akkor Lippai lövését követően duplázhatott volna.

Boris Milicic: Jól szállt be, hiba nélkül hozta a meccset. Bíztam benne, hogy a KTE ellenihez hasonlóan - amikor Viskovic rosszulléte miatt lépett csak pályára - most is gólt szerez. Az nem jött össze.
Szabó Viktor: Nehéz dolog csatárként beállni egy emberhátrányban játszó csapatba, ráadásul egy olyan támadónak, aki a társak beadásaival tud igazán mit kezdeni. Megszorongatta néha a védőket.
Huszák Tamás: Sok időt nem kapott, de minden pályára lépő játékost megillet a dicséret.

DVTK - ZTE videók (2009-2010, 10. forduló)

Gólösszefoglaló


Csank János meccs utáni nyilatkozata


A Miskolc Tv összefoglalója, Csank János és Aczél Zoltán nyilatkozik a Sortpercekben

2009. október 4., vasárnap

Gólöröm (DVTK - ZTE 2009-2010)

A Vasas és a Honvéd elleni meccs után a ZTE ellen kiadott Gólörömöt is beszkenneltem a világ jobbá tételének érdekében, jó olvasást!


Mind a 16 oldalt pedig megtalálod itt.


Régi Gólörömöt adok, veszek, cserélek, és Arénát, Katlant, Piros-fehér Híreket is. Ha van fölösleges példányod a listán szereplő számok közül, akkor feltétlenül keress meg! És ha hiányzik egy-két szám a gyűjteményedből, akkor is, megnézem, hátha nekem van fölösleges.

2009. október 3., szombat

DVTK - ZTE előtt

Nem sorsdöntő, hanem felzárkóztató meccs előtt állunk. Ha sikerül behúzni a három pontot, akkor ismét kisüt a nap, van alapja az optimizmusnak, de ha nem, akkor jöhet a búskomorság. Persze a leszakadás továbbra is függ a vetélytársaktól, ahogy korábban írtam.

Tegnap még azt írtam volna, hogy az elmúlt hetek szűkössége után végre valódi tartalmat nyerhet a "Hogyan állítanám fel a DVTK kezdőcsapatát?" kérdés, hiszem játékra kész Vukadinovic, Jeknic és Apostu is (már "csak" Bálint és az egyiptomi U20-as vébén tartózkodó Takács és Balajti hiányzik). Viszont most olvasom, hogy Horváth Gábor és Búrány sem edzett a héten, ráadásul Apostu sincs tökéletes állapotban.

Valahogy így állna fel az én csapatom.

Kovács Z.
Lakatos, Viskovic, Jeknic, Milicic
Vukadinovic, Huszák, Ivancsics, Lipusz
Lippai, Szabó V.

Kovács Zolit most nem cserélném le, a szombathelyi a legjobb meccse volt, ahogy akkor írtam, nem rajta múlt, hogy pontot szerezzünk. A védelemben Jeknicnek ott a helye, ráadásul Aczél a hétközi kupameccsen ki is próbálta Jeknicet és Viskovicot egymás ellen (mondjuk nem egy hevesen rohamozó ellenfél ellen). A balhátvéd posztja még mindig az Achilles-sarok, Gohér egyre kevésbé való oda, talán Bálint lesz a megoldás, de addig is Milicicet állítanám oda.

Vukadinovic Szombathelyen jól játszott hátul, de szerintem rá itthon a több előrejátékra lehetőséget adó jobb középpályás helyén van szükség. A középpálya közepe Búrány és Takács nélkül üres, Huszák Pápán biztató volt, de azóta semmit nem bizonyított és Ivancsicsnak sem ez az igazi posztja, de akkor ki más? Ráadásul ezzel két támadó ember kerül középre, ami rejt magában némi veszélyt.

Apostu hosszú távon biztosan stabil tagja lesz a kezdőcsapatnak – hacsak Balajti és a jövőbeni új igazolások közül valaki ki nem szorítja -, de ha most tényleg nincs még 100%-os állapotban, akkor jobb, ha Szabó Viktor fárasztja a védőket - azt sem bánom, ha apró gólokkal elveszi a kedvüket -, majd Apostu csereként eldönti/bebiztosítja a mérkőzést. Lippai nagy kérdés, így utólag visszagondolva az Újpest ellen kihagyott 11-és mély nyomokat hagyhatott benne. Az első két forduló után kihagyhatatlannak minősítettem, később már felejthető teljesítményt nyújtott. Sokadszor ismétlem önmagam, Lippai csak a catársorban használható, mert a középpályán elfárad a védekezésben és olyan hülyeséget csinál, mint Pápán.

Akárki is játszik, ezt a meccset nyerni kell, az első bekezdésben leírtak miatt.

2009. október 2., péntek

Pénzről, játékosokról, edzőről, mezről - beszélgetés Nagy Bélával

A múlt héten összefutottam Nagy Bélával, a DVTK elnökével, amiből egy jó kis beszélgetés kerekedett. Akkor abban maradtunk, hogy elárul néhány "titkot" a blogom olvasóinak. Tegnap ismét találkoztunk, ezt a beszélgetést elevenítem föl.

A kép közepén mindkét kezét a magasba emelve az ifjú Nagy Béla
az 1991-es szegedi osztályozón.

Az anyagiak

Mindenki pénzből él, ezért az anyagiakkal kezdtük.

- Hogyan áll a kassza?

- Mostanra sikerült helyreállítani a DVTK nevét, már maguktól jelentkeznek a menedzserek és ajánlanak játékosokat, míg korábban az volt a jellemző, hogy a Diósgyőr megkeresését is elutasították, mert "ennek és ennek sem fizettétek ki a járandóságát". Bevétel a várostól, MLSZ-től, Ligától kapott pénzen kívül az AVE-től és a belépőjegyekből/bérletekből származik.

- És a Jánosik és társa?

- Az érdekes történet, az előző klubvezetés egymillió forintért eladta egy külső cégnek 2009 novemberéig a reklámfelületek értékesítési jogát, így került a mezre a felirat. A bevételeken kívül fontos lépés volt a kiadások csökkentése is. Konkrét példaként a menedzsmentre szánt összeget (fizetés, járulékok, telefon- és benzinköltség) mondhatom, amit 36 millióról 5 millió forintra csökkentettük.

A játékoskeret

Ezután áttértünk a játékosokra. Az rögtön kiderült, hogy legkésőbb a téli átigazolási szezonban még öt játékost (jobb- és baloldali védőt, bal oldali futót és két csatárt) szeretne igazolni.

- Tényleg, ki igazol? - vetettem közbe.

- Én, az edzővel egyeztetve. Most már nagyjából összeállt a névsor, ha ezzel a kerettel kezdtük volna a bajnokságot, akkor biztosan több pontunk lenne. Szeretném, ha a mag megmaradna, velük hosszabb távon számolok. Horváth Gábor, Ivancsics, Vukadinovic, Takács Peti, Búrány, Lippai, Balajti ez a kör, de nagyon bízom Jeknicben, Apostuban, Kodolajevben és Bálint László Györgyben is. Utóbbinak volt egy sérülése, amiből már felgyógyult, biztatóan is mozgott az edzéseken, de ki tudja. Ezért kötöttünk vele fél+másfél éves szerződést. A többiek? Kovács Zoltán kölcsönszerződése félévre szól, Milicic pedig menne, nagyon mi sem marasztaljuk. Van érdeklődő, egyelőre ennyi.

- És mi lesz a csapatból kiszoruló játékosokkal, mennek az NB III-ba?

- Nem, semmiképpen. Szeretném, ha az osztályozóra rendesen fel tudna készülni az U19-es társaság, nem árt nekik, ha idősebbek ellen játszanak. Az NB I-es kerethez tartozó fiatalok - mégha nem is kapnak rendszeres játéklehetőséget - a DVTK értékei, ezért őket sem adjuk el. Szeretnénk, ha Kovács Ádámhoz hasonlóan NB II-es csapatokban erősödnének kölcsönben, és rutinosabban kerülnének vissza. Emlékezhetünk, hogy Vitya és Kiser Marci is lehúzott egy rövid időt Kazincbarcikán, majd utána tért vissza Diósgyőrbe.

- Magyarországon szokatlan módon a DVTK fizetett is az új játékosokért.

- Igen, kényszerhelyzetben voltunk. Ivancsicsért, Horváth Gáborért, Vukadinovicért, Apostuért, Jeknicért pénzt kellett adnunk, Kodolajev és Bálint viszont ingyen jött.

(Próbáltam közelebbit is megtudni. Az Ivancsics Gellértért adott 8 millió ismert volt, a többiek árára nem válaszolt Béla, akkor is csak mosolygott, amikor a felét tippeltem fejenként. Ha igazam van, akkor 20-24 millió forintot költött a DVTK játékosvásárlásra ebben a szezonban.)

Aczél Zoltán, mezek

- Aczél Zoltánnal mi a helyzet?

- Sorsdöntő lesz a ZTE elleni hétvégi meccs, utána leülünk egy összegző beszélgetésre, amiben minden eshetőség benne van.

- A blogomon egy névtelen kommentelő dobta föl, hogy mi lett a csíkos mezzel.

- Különböző anomáliák miatt - és ebben még csak nem is az előző vezetés a ludas - olyan helyzet állt elő, hogy előfordulhatott volna, a Saller egyáltalán nem ad mezt a DVTK-nak a szezonkezdésre. Ezért döntöttünk az Errea mellett, de aláírt szerződés még velük sincs. Folyamatosan keressük a megoldást, nem feledve azt sem, hogy nem egyszerű mezt, hanem centenáriumi mezt kell választanunk.

2009. október 1., csütörtök

Nyírbátor - DVTK 0-4 (MK)

Továbbjutottunk. Hurrá!

Magabiztosan. Hurrá!

Négy gólt rúgva. Hurrá!

Apostu is játszott. Hurrá!

Ivancsics és Szabó is lőtt gólt. Hurrá!

Lippai Ákos (Fotó: SZON)

(Ha esetleg valaki volt Nyírbátorban és tud bővebben is írni, azt megköszönjük.)