2009. július 31., péntek

FTC - DVTK Ligakupa videók (2009-2010)

Az FTC - DVTK Ligakupa meccs szövege után következzenek a videók!

2009. július 30., csütörtök

Jó csatárral könnyebb (FTC – DVTK 2-0)

A Ligakupáról már többször írtam, alapvetően nem tartom rossz ötletnek, de a megvalósításon lehetne finomítani. Az tapasztalható, hogy a felkészülési időszakban, amíg nem kezdődik a bajnokság, mindenki komolyan veszi, szezon közben pedig általában jöhet a második/harmadik sor. Ehhez a gyakorlathoz kellene igazítani a meccsek dátumát, mert szép dolog a szerda-szombat ritmus, de ha az edzők inkább a hétvégére tartalékolnak…

Kuriózumnak számít a szerdai FTC - DVTK mérkőzés abból a szempontból, hogy mindkét csapat közel a legerősebb összeállításában játszott. Az Fradi elbliccelte a nyitányt, ezért ez volt a főpróba, míg a DVTK-nak ha lenne második sora, akkor is csapatot kellene építeni még.

A Ligakupának megvan az a nagy előnye, hogy lehet kísérletezni, mint egy edzőmeccsen, de azért annál komolyabban veszi mindenki. Így került most Horváth Gábor a védelem közepébe, Gohér Gergő vissza balhátvédbe és Aczél Zoltán sem sokat forgolódott a miatt éjszaka, hogy be merje-e állítani a frissen igazolt Nagy Róbertet. Viszont a pótolhatatlan Lippai Ákos ezúttal hiányzott.

És a cserék ellenére működött a DVTK az első félidőben. A DVSC ellen is látott letámadással nem tudott mit kezdeni az FTC, a Diósgyőr már ekkor megnyerhette volna a mérkőzést (az öcsém félidei értékelése: ha játszik Lippai, akkor már meglenne a meccs). Mivel a tv-ben láttam az összecsapást, láttam a statisztikai mutatókat is, 52-48% volt a labdabirtoklás ekkor a DVTK javára. A statisztika megmutatta azt is, miért nem a DVTK vezet, hiszen a 8 kapura lövésből mindössze egyszer kellett Holczernek védenie. Szabó Viktor és Balajti Ádám is remekül élt, sok labdát kaptak, de ezen kívül a középpályások is rengeteget kísérleteztek, sajnos nemhogy eredménytelenül, hanem rosszul.

A DVSC elleni meccsről azt írtam, csínján még a „van csapatunk” kifejezéssel, mert egy csapat nem omolhat össze egyetlen kapott gól után. Most pedig ez történt. Ahogy az első félidő a Diósgyőré, úgy a második egyértelműen a Ferencvárosé volt. Ahogy a DVTK a távoli lövésekben, úgy az FTC a védelem mögé ívelt labdákban bízott. A mindig kockázatos lestaktika az összeszokatlan védelem ellenére működött, de a gól előtt – ha jól láttam a tv-ben – Lipusz a bal oldalon belógott, így középen Ferenczinek könnyű dolga volt a védőktől magára hagyatva.
A második gól is egy óriási hiba után esett, a sorozatos cserék miatt felforgatott védelemből nem is tudom, kinek kellett volna a bal oldalt felügyelnie, mindenesetre középen hárman álltak, míg Gohér előre tekingetett, így szabadon jött a beadás. Ferenczi, pedig van annyira jó csatár – még ha az NB I-ben nemhogy 40, de még 20 gólt sem fog lőni -, hogy értékesítse.

Ez volt a döntő különbség a két csapat között, hogy amikor fölényben játszott a Ferencváros, akkor tudott gólt lőni, míg a Diósgyőr fölénye meddő volt. A Fradinak hosszabb a kispadja is, ott nem csak azért álltak be játékosok, hogy mindenki játéklehetőséget, a pályán lévők pedig pihenőt kapjanak.

A játékosonkénti értékelés ezúttal sem marad el, de mint minden, csak tv-ben látott meccs esetében elég nagy a bizonytalanság, mert a labda nélküli játékból alig látható valami, és a kommentárok hagyományosan nem ismerik a DVTK játékosait. És legyen kövér a lúd: szakkomentátor sem volt a helyszínen, így egy beálló játékos esetében komoly percekre volt szükség, hogy kiderítsem, hová is jött végül – már ha kiderült, mert mostanáig nem tudom, hogyan változott a DVTK felállása a Lipusz - Kállai csere után.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László: Mindkét gól előtti lövés hárítása bravúr lett volna, az első óriási, a második nagy. Ezen kívül nagyon nem is volt védeni valója.

Lakatos Béla: Az első félidőben még támadott is, a másodikban sem a jobb oldali védelmünkkel volt a probléma, ez mindenképpen dicséret.
Despot Viskovic: Befér a kezdőbe, bárcsak minden poszton olyan bőséges lenne a választék, mint a középső védők közt!
Horváth Gábor: Ajjaj. Nyertünk egy újabb középső védőt, de ki fog akkor balhátvédet játszani?
Gohér Gergő: Megnézte Aczél is balhátvédként, remélem nem tetszett neki és mehet vissza a középpályára. De ki fog akkor balhátvédet játszani?

Nagy Róbert: Nem nyerte el a tetszésemet, de azért nem írom le, lássuk élőben, mit tud. Több beadási lehetősége is volt, amivel nem élt. Viszont amíg a pályán volt, addig magasan a DVTK játszotta a jobb focit.
Búrány Zoltán: Ez a bíró nem engedte annyira a hátulról szerelés, mint a szombati, többet is szabálytalankodott. Ahogy a második félidőben nem ment annyira a csapatvédekezés, kevesebb esélye volt labdát szerezni.
Takács Péter: A lövések most annyira nem sikerültek, de legalább ő is kísérletezett (itt kimarad egy közhely). Egyben biztos vagyok, Aczél nem a teljesítménye, hanem a szombatra való tartalékolás miatt cserélte le.
Lipusz Norbert: Ismét bal oldali középpályást játszott. Nekem úgy tűnt, nem ment annyira a játék szerda este.

Balajti Ádám: Lőhetett volna egy-két gólt, de még nagyon tapasztalatlan. Azt is elhitte, hogy az Üllői úton egy vendégcsatár is kaphat 11-est (egyébként tényleg nem volt az). Ha lenne mellette egy rutinos csatár, attól sokat tanulhatna, és a meccs végére beszállva onthatná a gólokat.
Szabó Viktor: Felemás a teljesítménye. A mezőnyben, amíg jöttek a labdák, nagyon jó teljesítményt nyújtott. Három olyan helyzete is volt, amiből kis szerencsével gólt is szerezhetett volna. De ismét ott a volna…

Boris Milicic: Aczél a meccs után tulajdonképpen a nyakába varrta a vereséget. Hát nem tudom, én csak a tv-n keresztül láttam. A szükséges és a túlzott agresszivitás között pedig nagyon keskeny a határsáv.
Bokros Tibor: Tulajdonképpen a pályára lépésekor, a szünetben fordult meg a meccs, mégsem varrható a nyakába. És hogy az előrejáték akadozása a beállása miatt következett be? Ezt nem láttam a tv-ben.
Kállai Norbert: Hát, sokat nem láttam tőle és ez nem feltétlenül az ő hibája. Egyszer tűnt fel, amikor a második gól előtt lest reklamált ahelyett, hogy lélekszakadva rohant volna hátra.
Horváth Szabolcs: Amilyen jó volt a bemutatkozása tavaly a DVSC elleni Ligakupa-meccsen, annyira bizonytalan azóta. De ki fog akkor balhátvédet játszani?
Menyhért Gergő: Személyes balszerencséje, hogy pont az ő posztján a legbővebb a DVTK kerete és még mindig jobb, ha kényszerből jobbhátvédet játszik, mintha a padon ülne.

2009. július 29., szerda

DVTK - DVSC másodszor

Nagyon másként is tud mutatni ugyanaz a mérkőzés a helyszínen és a tv-ben, ezért szeretem megnézni a DVTK meccseket újra.

Szerencsére a városi tv évek óta ott van minden találkozón, így adott a lehetőség. Kedd este is leültem a tv elé, és mit látok? Semmit. Még nem tudom, miért, de nem volt DVTK - DVSC.

Szerencsére még vasárnap felvettem a Sport Tv-s ismétlést, csak nem volt időm megnézni, így elővettem a dvd-t.

Elsősorban arra voltam kíváncsi, mi változott a meccs elejéhez képest, mi történt, hogy a kezdeti bizonytalanság után a DVTK szép lassan átvete a játék irányítását. A magyarázatot Várhidi Péter mutatta meg: összeállt a letámadás. Az elején valamiért nem működött, de amikor belelendült a csapat, akkor rengeteg labdát sikerült szerezni és onnantól a Debrecen a második félidő egy periódusát kivéve nem is tűnt fel a kapu előtt. Így az is érthető, hogy miért fáradt el a csapat a második játkrész végére, a letámadáshoz rengeteget kell futni, ami viszi az erőt. Fogunk még ezzel a taktikával meccset nyerni, de félő, lesz olyan csapat, amelyik kihasználja majd a végét.

Érdekes, hogy mindenki kiemelte Szabó Viktor mentaláitását, holott eddig is tudtuk róla, nem aza a baj, hogy nem akar játszani, gólt lőni. De ilyen az egész csapat, ahol mindenki automatikusan támadja a labdát, ott nem lehet kilógni, illetve csak kilógni lehet. Nem akarom kissebbíteni Szabó érdemeit, de ez a természetes.

Az nem élő közvetítésben az is jó, hogy lehet várni a kulcsmomentumokat. A Köteles - Dombi párharc is ilyen volt. Azt hiszem, Kötél elsősorban fejben verte meg Dombit. Nekem a helyszínen két dolog futott át az agyamon, néhány hónapja Bajzát egy kísértetiesen hasonló szituációban megcsinálta a lövőcselt, majd ellőtte Köteles fölött a labdát, Dombitól pedig azt vártam, hogy megpróbálja elhúzni a labdát, legfeljebb büntető lesz belőle. Kötél kivárt és nyert. Tényleg döntő szituáció volt.

Az élőben látottak alapján született bejegyzésben írtam, féltem, hogy a fáradt Lippai elhibázza a büntetőt, de azt is, hogy csatárposzton van lehetőség "pihenni" is egy keveset. Nos, Lippai a sárga lapot érő visszahúzása után sokat már nem avatkozott játékba, mintha tudta volna, lesz még egy momentuma. Volt, és győztes gólt szerzett.

2009. július 27., hétfő

Végre ismét meccsre szóló belépőjegy

Az előző bajnokság végén siránkoztam, hogy már a belépőjegyekben is lemaradtunk. Akkor azzal fejeztem be, hogy majd a beléptetőrendszer remélhetőleg ezt is megoldja.

Nos, hamarabb lett - részleges - megoldás, "csak" egy tulajdonosváltás kellett hozzá. Nem mondom, hogy nem láttam még ennél szebb belépőt, de legalább meccsre szól. A dátum, kezdési időpont hiányzik róla, de ezt akár annak is betudhatjuk, hogy kb. egy héttel a meccs előtt derült ki, hogy szombaton este nyolckor játszik a DVTK a Debrecennel, az, hogy ki a DVTK tulajdonosa pedig még később.

Érdekes, hogy már nem az MC Sportreklám Kft. - feltételezem valamilyen fedőszerv, talán az, amelyik a játékosoknak az "arculatátviteli pénzt" is kifizette -, hanem maga a Diósgyőr FC Kft. a jegy kiadója.

A kötelező központi reklámokon kívül csak a Miskolc Holding cégei tűnnek fel rajta, még a mezen látott Jánosik és Tsa is hiányzik.

Szuper, hogy van rajta perforáció a kontrollszelvénynek, de nem véletlen, hogy a biztonságiak nem atomtudósként keresik kenyerüket, véletlenül sem azt szakítják le, hanem középen kettétépik a jegyet. A gyűjtő pedig ragaszthat...

2009. július 26., vasárnap

Első lépésnek tökéletes (DVTK - DVSC 1-0)

Még szerencse, hogy aludtam egyet a DVSC elleni diadalra, így legalább nem írom azt, hogy "van csapatunk", "nem kár a távozókért", "itt az új bajnokesélyes" stb. Mert tegnap így éreztem, hajnali egykor is nehezen jött álom a szememre.


Nagy diadal a Debrecen legyőzése akkor is, ha kellett hozzá a csillagok kedvező állása, de tegye fel a kezét, aki szerint a DVSC szombaton látott csapatánál nincs gyengébb az NB I-ben. Még azt is megkockáztatom, ha csapatként versenyeztetnék ezt a társaságot, akkor nem lennének kiesési gondjaik. Dehát ilyen erős a DVSC játékoskerete.

A DVTK-nak nem a keretben szereplő nevekben van az erőssége, az ismert okok miatt tele van a csapat fiatalokkal, Köteles már a rutinosabbak közé tartozik. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy Lippai Ákos a csk – tudja valaki, hogy a játékosok választották, vagy Aczél Zoltán nevezte ki? Én erről lemaradtam -, a kezdőben rajta kívül Milicic múlt még el 30 éves.

És ha már kezdőcsapat, akkor 4-4-2. Nem erre számítottam, mert a Diósgyőr csatárposzton gyengén áll, de azt kell mondjam, nagyon bejött Aczél húzása Lippai csatársorba állításával. Ugyan a kapura egyáltalán nem volt veszélyes, de a labdát nagyszerűen osztogatta. És mivel csatárposzton passzolt, közel a kapuhoz, az átadásaiból lehetett már a kaput is veszélyeztetni. Ezen kívül elöl tudott néha néhány percet pihenni is. A végére ugyanúgy elfáradt, mint a középpályán, de legalább nem volt kötelező lecserélni.

Az egy szem új játékos, Horváth Gábor a védelem bal oldalára került, ott volt leginkább lyukas a DVTK hátul, középen pedig Kállai játszott és Viskovic maradt ki. Feltételezem, a magasság játszott szerepet Aczél döntésében.

A középpálya Lipusz, Búrány, Takács, Gohér összetétele Lippai előretolása után papírforma, Lipusz és Gohér is rendszeresen ezen a poszton játszott – jól – az edzőmeccseken (Lipusz csak Gohér lecserélése után ment át néhány percre a bal oldalra), Búrány és Takács pedig eleve itt érzi a legjobban magát. Az egymás mellett játszatásukban maximum annyi volt a kockázat, hogy két nagyon fiatal játékos került a centrumba.

Szabó Viktor kimaradt mert a könnyen elfáradó Lippai mellé egy mozgékonyabb csatár kellett. Balajti nem tökéletes megoldás, nem bír végig még egy meccset, de jelenleg nincs jobb. Nem véletlen, hogy elsősorban csatárposztra keres még játékost a DVTK.

Bebizonyosodott, amit a meccs előtt írtam, verhető volt a DVSC B, de nem volt egyszerű. Már az első félidőben több helyzete volt a DVTK-nak, sőt az előrejáték akkor is folyamatosabbnak tűnt a tavaszinál, amikor nem lett belőle semmi. Ment a labda, sokszor jók voltak a körömpasszok, de ez az a műfaj, amihez rengeteg gyakorlás kell, szinte ismerni kell egymás gondolatait is. Volt nem is egy olyan szituáció, amikor balra ment a társ a labda pedig jobbra.

És voltak beadások is. Az első félidőben Lipusz adott tökéletes labdát Balajtinak, amit a védők az utolsó pillanatban mentettek, a második félidőben pedig Gohértól(?) kapott Lipusz hasonló passzt, amit fölévágott. De a lövések sem hiányoztak. Már az első félidőben beakadhatott volna Takács lökete és az utolsó pillanatban Lipusz – szöglet utáni kombinációt(?) követően – eleresztett lövése is. A másodikban pedig szöglet után Gohérnak és szabadrúgás után Gohérnak és Takácsnak volt gólt ígérő kísérlete. Emlékeztek olyan tavaszi meccsre, ahol ennyi helyzet volt?

Az meccs végére nagyon elfáradt a Diósgyőr. Szerencsére a Debrecen nem nyomott annyira, hogy teljesen beszoruljon a csapat – többször leírtam már, hogy ilyen oxigénhiányos állapotban jön a menetrendszerű fölösleges tizenegyes, öngól -, így az egy pont megvolt.

Ha évek múlva felidézem ezt a meccset, talán az a jelenet jut majd eszembe, amikor Szabó Viktor harcossága után a bíró szögletet jelzett. Az addigra erejükkel teljesen elkészülő játékosok hirtelen megtáltosodtak, alig hittem a szememnek, úgy sprinteltek a 16-oson belülre. Hogy utána mi történt a lövésen kívül, azt bevallom, nem láttam, akkora volt a tömörülés, számomra az első értelmezhető jelenet az volt, hogy a debreceniek hevesen tiltakoznak a játékvezetőnél. Ekkorra ért a túlsó kanyarba a közelebb álló szurkolók örömkiáltása is: 11-es! Mindig csodálkozom, hogy mennyire örülnek az emberek egy büntetőnek, nekem csak az jut eszembe, hogy csak óvatosan, azt még be is kell lőni.

Lippai állt a labda mögé én pedig nagyon megijedtem. Tavasszal Takács Peti az összes lehetőséget (nem volt sok) gólra váltotta, most is jól játszott – mint később kiderült, most is ő és Lippai volt kijelölve a tizire. Lippai is jó volt, de ő nagyon elfáradt és egy kilencvenikszedik percben megítélt lehetőségnél minden apróságnak szerepe lehet. Utólag azt kell mondjam, ez is jó döntés volt, már csak azért is, mert belőtte, de jól bírta a debreceniek lélektani hadviselését is, "belém akarták verni az ideget" – ahogy nyilatkozta a Kossuth Rádióban. A fiatal Takira ki tudja milyen hatással lett volna az ilyen huza-vona.

Figyelte valaki a saját térfelünket a büntető előtt? Kötél a jobb oldali kapufánál térdelt – imádkozott? -, Milicic pedig térfél közepén ült. Mintha minden erejükkel Lippait támogatták volna. A gól és a lefújás után pedig mindenki rohant amerre látott, néhány játékos a szurkolók felé, mások a kispadhoz, végül mindannyian középre.

A meccs előtti beharangozóban a 2004 őszi DVTK – Pápa meccshez hasonlítottam előre a szombati meccset és a gólöröm teljesen olyan érzés volt mint az akkori találat. Nagy extázis volt a tavaly őszi debreceni győzelem is, de ott nem egy percben sűrűsödött össze minden. Ha Dombi helyzetét is belevesszük, akkor négy perc alatt a pokol kapuja és a mennyország. A végén új győzelmi indulóként a bemelegítés után ismét felcsendült az „Ac(z)élváros”, feltűnt rajtam kívül még valakinek, hogy a meccs előtt a „Highway to hell” is ment?

És akkor jöjjön a valóság. A meccs néha unalmasan csordogált, egy ilyen 10 perc végén hallottam a nap szövegét egy Angliából hazatérő részeg sráctól: Angliban ennyi idő alatt már esett volna az … eső. A védelemnek nem volt nagyon sok dolga, igazából nem tették próbára őket. Ha Köteles augusztus 31-ig külföldre igazol, akkor Somodinak nagyon nehéz dolga lesz őt helyettesíteni. Lippai a kulcsfigura, az edzőmeccseken látottak alapján is kijelenthető: pótolhatatlan. Ha őt leveszi az ellenfél a pályáról…, rossz is belegondolni. A passzokon és labdakezelésen is van még mit csiszolni.

Videoton, Újpest (mint a szél, kiestek az EL-ből, úgyhogy teljes kerettel, hacsak Sallói nem árulja ki a csapatot), és Győr a következő három ellenfél. Lehet nyugodtan csapatot építeni, kísérletezni, behozni azt az elmaradást, amit a nyári válság miatt szedett össze a csapat. Már van megnyugtató három pontunk, csak arra kell vigyázni, nehogy beleszaladjunk egy súlyos vereségbe.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László
: Rögtön a meccs elején látványosan védett egy sarokra tartó lövést – a túloldalról nekem úgy tűnt, mellé ment volna -, majd volt még az első félidőben egy tekintélyt parancsoló kifutása. A másodikban sem volt sok dolga, de meccs döntő momentuma az övé, Dombi ziccerét magától értetődő természetességgel hárította. Ha nincs ez a bravúr, akkor nemhogy három, de egyetlen pontot sem szerez a DVTK. Külön tetszett az is, hogy rutinos kapusként hagyott levegővételnyi szünetet a csapatnak a vége felé a kirúgások elvégzésekor. Ha igaz az a pletyka, hogy eligazol, de a leendő új klubjának képviselői szerették volna tétmeccsen is megnézni, akkor ez a produkció bizonyára meggyőző volt.

Lakatos Béla: Védőt játszott, mégis megnyerhette volna a meccset. Volt szöglet utáni fejese, de sokkal közelebb járt a gólhoz, amikor Gohér elrontott lövését reflexből a kapu irányba tette. Mellé ment, pedig a kapus verve volt, annyira hirtelen történt minden.
Boris Milicic: Nagyon magabiztosan játszott, nekem tetszett, amit csinált. Fejjel, lábbal a labdát, testtel az ellenfelet tartotta távol a kaputól. Egyedül sárgát nem sikerült kiharcolni az ellenfél csatárainak.
Kállai Norbert: Nem hiszem, hogy megbánta Aczél a beállítását, bár tény, nagyon sok dolga nem volt.
Horváth Gábor: Első meccsnek elment, néha idegenül mozgott a csapatban, mert az is volt. Várom a folytatást.

Lipusz Norbert: Amikor először láttam jobb oldali középpályást játszani, akkor azt mondtam, azért jó megoldás, mert néha befelé, a bal lába felé indul, máskor pedig az oldalvonal mentén. Most szinte kizárólag befelé cselezett, ami kiismerhető volt. Ennek ellenére volt minimum egy jó beadása és ne feledjük az első félidő végi kapufáját sem.
Takács Péter: Nekem kellemes meglepetést nyújtott. Védekezésben hozta a szokásos színvonalat, támadásban viszont sokkal többet tett hozzá a játékhoz. És ez alatt nem csak a távoli lövéseit, hanem általában az előrejátékot értem. Jól passzolt, váltogatta a széleket. Csak így tovább!
Búrány Zoltán: A másik kellemes meglepetés. Talán egyetlen olyan dolgot nem tett, ami miatt említésre került a neve a tudósításokban, de nagyon sokat szerelt, ami mindenképpen dicséretes. Ehhez kellett a bíró is, mert a szerelések egy része hátulról történt, amit egy más felfogású játékvezető kevésbé enged majd.
Gohér Gergő: Középpályás, nem védő. Fog ő még gólpasszt adni, gólt lőni bajnokin is, mégha most nem is úgy tűnt. A szokásos veszélyes szabadrúgása megvolt, de hiányzott egy jó fél méter. Sokat nyert vele a csapatvédekezés, mert már a középpályán egy olyan játékos zárja le a bal szélt, aki oda tud lépni, ha kell. Később biztosan rosszul jön majd az összesítésnél a sárga lap, de most örülök neki, mert igazi csapatember, aki a kispadon ülve is így tud örülni egy gólnak.

Lippai Ákos: Nem ismétlem meg, amit fent írtam. Egyetlen dolgot kell még megemlíteni, a teljesen fölösleges sárga lapját. Támadott a DVTK, beadhatta volna a labdát, akár rá is lőhette volna, de ehelyett elveszítette. Becsületére legyen mondva, utána ment, a félpályánál sikerült utolérni, ahol szabálytalankodott. Így fölösleges sárga, ha véletlenül gólt kapunk belőle, akkor pedig szidnánk a labdavesztés és az el nem követett taktikai szabálytalanság miatt.
Balajti Ádám: Nincs más mozgékony csatár a keretben, így viszonylag stabil a helye a csapatban. Ha jobban összeáll a csapat, akkor alkalmas lesz a rövidpasszos játékra, most is volt egy fantasztikus labdakezelése sarokkal, sajnos lesről indult. Talán a kapu elé kellene erőszakosabban érkezni, nem csak várni, hogy üres helyzetből lőhessen a hálóba.

Szabó Viktor: Megnyerte a meccset azzal, hogy szó szerint kiharcolt egy szögletet. Várom, hogy Aczél megtalálja a helyét a csapatban. Csatársorban csak akkor érdemes játszatni, ha kap labdákat is, az nem várható el tőle, hogy labdát szerezzen, majd métereket sprintelve gólt is rúgjon. Középpályán is lehet vele kísérletezni, de ott csak szürke teljesítményt láttam tőle. A keret szűkössége miatt biztosan lesz játéklehetősége.
Despot Viskovic: Pályára lépett.

2009. július 25., szombat

DVTK - DVSC videók (2009-2010, 1. forduló)

UPDATE: felkerült a végére a Sport TV közvetítéséből a hazai edző meccs utáni nyilatkozata és rövid összefoglaló
UPDATE2: Fenn van a második félidő részletes összefoglalója is.
UPDATE3: És megvan a forduló teljes összefoglalója, legalul találod.













>






A DVTK - DVSC előtt

Az elmúlt szezon meccsértékeléseiben többször írtam, hogy "ahogy arra számítani lehetett", "nem meglepő" stb., hiszen utólag mindig okos az ember. Most úgy döntöttem, már a meccs előtt leírom, mit várok, mire számítok a magam részéről.

Rögtön itt a szezonnyitó DVTK - DVSC. A bajnokcsapat érkezik, de ahogy megjósoltam, fontosabb nekik a BL, mint a diósgyőri meccs. Ez a mi szerencsénk, gondoltam először, de rögtön utána eszembe jutott a Szuperkupa döntője, ahol a a Loki B legyőzte az idén is megerősített Honvédot. Másrészről, ha úgy vesszük, hogy az egyelőre ismeretlen összetételű csapat a tavaly NB II-ben ezüstérmet szerző DVSC tartalékkal egyezik meg, akkor nagyjából ott járunk, hogy egy újonccsapat ellen kezdünk, amely az első fordulóban mindig extra módon harap.

De nem is a DVSC a lényeg - bár a régi poén szerint a sakk is szerencsejáték, a szerencsén múlik, milyen erős ellenfél ül veled szemben - hanem a DVTK. Tavaly sem vertük végig a mezőnyt és ahhoz képest gyengült a játékosállomány. Persze lehetne ezt ellensúlyozni csapategységgel, taktikával, csak akkor nem egy héttel a rajt előtt kellene edzőt találni. De félreértés ne essék, nem vádként írom, azok tehetnek legkevésbé erről, akik este kifutnak a pályára és leülnek a kispadra.

Szóval akármennyire is második csapatával jön a DVSC, nem szabad abba a hibába esni, hogy ismét egy hetest gurítunk nekik, mint a Vasasnak. Meg lehet őket verni, de hogy nem lesz fáklyás menet, abban biztos vagyok. Mivel nem láttam a Vasas elleni örömjátékot, leginkább a 2004/2005-ös szezonnyitó DVTK - Pápa meccs stílusára számítok.

Utána pedig lehet a sorokat rendezni (feltölteni?), hiszen ha valami nagy csoda nem történik, akkor a Fehérvár, Újpest, Győr ellen még kevesebb esélyünk lesz pontot, pontokat szerezni. De ha túljutunk ezen a négy meccsen úgy, hogy nem roppan meg a derekunk, akkor... Erről majd később.

A Loki ellen a következő játékosokat játszatnám:

Köteles- Lakatos, Bogunovic Milicic, Viskovic, Horváth Sz. - Búrány, Takács - Lipusz, Lippai, Gohér - Balajti.

Ebből is kiderül, inkább arra számítok, hogy a DVSC fog támadni, nekünk a kontrák maradnak. Gohérnak jócskán be kellene segíteni a bal oldalon a védekezésben is, de Lipusz és Lippai tömhetné labdával Balajtit. Sajnos Lippairól el sem tudom képzelni, hogy végigbír egy meccset, de ötletem sincs, hogy ki játszhatna a helyén az utolsó 30 percben. A többi csere is nagy talány, Szabó Viktor bejöhetne Balajti helyett, esetleg Menyhért és Kállai a középpályára, de csak a védekező szekcióba. (Ehhez képest Horváth G. szinte biztosan kezdeni fog, de a Siófokból nem emlékszem rá, így nem is számoltam vele.)

Eredményt nem írok - máskor sem fogok -, ezúttal a helytállás a cél. Nagyon jó önbizalomerősítő és csapategységet építő volt a Vasas elleni hetes, ezt kell folytatni pont(ok)szerzéssel.

2009. július 24., péntek

Köszönöm, wmitty!

Ahogy a legfrissebb kommenteket láthatjátok (itt, jobb oldalt), visszatértem. Köszönöm wmitty barátomnak a néhány vendégposztot! Ismét kiderült, mennyivel kényelmesebb olvasgatni, mint írni ;-)

Az írások nagy sikert arattak, ha rajtam múlik, lesz folytatása, hogy milyen formában, majd megbeszéljük egymással. A szezonnyitóról mindenesetre az én értékelésemet olvashatjátok, a többi legyen titok (előttem is az).

Aki pedig wmitty írásaira kíváncsi, az... Szívesen linkelném a blogját, ahogy a jobb oldalon, a "Még blog" felirat alatt is, de jelenleg nem elérhető. Ha megembereli magát a szolgáltató, vagy átköltözik egy új helyre, akkor jelezni fogom.

2009. július 23., csütörtök

Sramlizene helyett valami rockosat?

Egy találós kérdés: ki az abszolút optimista/naiv DVTK-drukker?

A válasz: aki aggódik, hogy lesz-e helye az Adyban az idénynyitó szurkolói ankéton.

Bevallom, én így voltam vele, de azért győzedelmeskedett bennem a realitás és nem mentem ki egy órával korábban, csak rendes időben. Úgyhogy azt láttam, a 6-os kezdés előtt százan sem gyülekeznek a művház előtt; végül erős túlzással félház volt bent (valójában tán negyedéig sem telt meg a nézőtér).

Pedig sajnálhatja, aki nem volt ott, egyrészt váratlanul naprakész információkkal gazdagodhattak a jelenlévők, másrészt az eddiginél jobban, s mondhatom, az eddiginél is szimpatikusabbnak, karakteresebb egyéniségnek ismerhették meg Aczél Zoltánt, akivel gyakorlatilag mindenki automatice tegező viszonyba került. (Aki kérdezőként felszólaltak, azok ténylegesen, mi többiek pedig szimbolikusan.)

Nos, hogy én legyek a neten az elsőszámú aktuális információforrás: valóban a játékosunk immár Horváth Gábor, aki szintén nagyon meggyőzőnek tűnt színpadra lépése révén - egyrészt tényleg "futballistának néz ki", aki nagy szó, ez alkatot és tekintetet (kisugárzást) egyaránt jellemez, és nem sokakra igaz a mai hazai futballvilágban, másrészt elhangzott róla, hogy mióta volt és leendő edzője itt van, maga is Miskolcra vágyott, és saját szájából is hallhattuk, megtiszteltetésnek érzi, hogy itt lehet; s ez utóbbi hitelesen hangzott. Megtudhattuk továbbá, hogy Remili az Újpestből és Nagy Lajos Egerszegről az a két nevesebb futballista, akivel érdemi tárgyalások zajlanak jelen pillanatban, esély van az ideigazolásukra.

Nincs viszont Ivancsicsnak, akiért állítólag a Honvéd még Takács Petit is kérte volna a vételár mellé, amit a jelenlegi diósgyőri vezetés úgy értelmezett, hogy "szórakoznak velünk" a fővárosiak, s érdekes volt arról is értesülni, hogy hasonló a miskolci reakció a debreceniek viselkedését illetően is. Ennek betudhatóan, úgy tűnik, Huszákék sem igazolnak haza, mert hogy a kettő/négy DVSC-játékos "ideiglenes" visszarendelését itt úgy értékelték: "csicskaként" bánnak velünk. Hát ne tegyék - mondta erre Nagy Béla egyesületi vezető (DSM Kft.), amihez szakmailag csatlakozott Aczél Zoltán is. Ez a mentalitás őszintén szólva tetszett, ahogy a jelenlévők többségének is.

Utóbbi két potentát beszámolt róla, hogy bár a gárdának égető szüksége volna egy képzett, veszélyes, rutinos csatárra, de ez ügyben nem kívánnak úgymond kapkodni, "akárkit" idehozni, inkább várnak még, akár az igazolási szezon végéig; hátha valaki előkerül, horogra akad, valami "nagyobb név". Meglátjuk. Megnevezték például Kerekes Zsombort, mint akire, noha korábbi válogatott, a jelenlegi helyzetben nincs szüksége a Diósgyőrnek, azaz nincs jobban, mint a meglévő értékekre, a fiatalokra, akik lám, tegnap is hetet tudtak vágni. Ebben is van logika.

Pontosítom az előző mondatot: ott, akkor, az ankéton, a felsorolt szakemberek - elsősorban a tréner - szájából meggyőzően, hihetően, értelmesen hangzott. És azért emelem ki ezt, mert az esemény legnagyobb, legkellemesebb tanulságáról van szó. Akik jelen voltak, tudtak hinni a hallottaknak, képesek voltak lelkesedni és valamelyest szebb színben látni a közeli jövőt. Csak a közelit, és csak szebb színben; hiszen meg is fogalmazódott, az előző másfél évtized ilyen-olyan egyesületi vezetőitől eltérően a mostaniaknak eszük ágában sincs bajnoki címekről, Bajnokok Ligája-szereplésről vizionálni... Cél a tisztes helytállás, jó esetben a tízbe kerülés, netán kicsit feljebb, az úgynevezett elit utáni helyekre, s az edző még azt is nevesítette, mennyi kell ma Magyarországon az elsőség megcélzásához - legalább 600-800 millió. Meg, persze, még sok minden más, de anélkül felesleges nagyokat mondani.

Maradok akkor mostantól Aczél Zoltán szövegeinél.

"Én vagyok a hülye" - válaszolta a felvetésre, miért csak fél évre írt alá, tudniillik egy plusz másfélre szól a szerződése, de ő maga gondolta úgy, jobb volna csak fél esztendőre tervezni, nehogy esetleges kudarc esetén úgy kelljen elküldeni őt, hogy aztán még a klub fizetheti a hátralévő milliókat. "Ha csak az számítana, a város, a közönség hogy áll hozzá, öt évet is szívesen aláírtam volna." Megtiszteltetés itt dolgozni - említette többször, és ez nem tűnt szokványos udvariasságnak, avagy süket dumának, hozzá is tette mindjárt, volt már bőven olyan csapatoknál, ahol hiányzott a néző. "Nem pénzt keresni jöttem ide, mert azt nem lehet", hanem az említettek miatt: mert itt szeretik a focit, itt remélhetőleg "lehet alkotni". És ha sikerül, azt meg is becsülik. Egy hozzászóló nem sokkal később már azzal biztatta a szakvezetőt, ha minden jól megy a csapat eredményei körül, "te leszel itt az első Mátyás király!".

Nagy Béla egy ponton úgy fogalmazott: "A város tartotta el eddig is a csapatot, ezután is az fogja". Állítólag legalább másfél száz millióba van/lesz közpénzből ez az átmeneti időszak. És ha befutnak olyan plusz pénzek, mint az MLSZ-től a Sport TV-s közvetítési összeg 43 milliója, az máris megy a korábbi adósságok törlesztésére; a Kuti-időkből (Siófok), a Sallói-időkből, stb.

Tárgyal közben valami komoly reménybeli támogatóval, hosszan ecsetelte az ügyvezető, mekkora előrelépés lenne, ha sikerülne az illető céget bevonni, valószínűleg nem is szponzornak, hanem nagy célokat maga elé tűző klubtulajdonosnak - és miközben minden néző arra gondolt, a Hellről beszél, elmondta, hogy nem, valaki másról (?). A Hell megjelenésére viszont kicsi esélyt adott jelen állás szerint.

No, mi volt még? A játékoskeretet Lipusz, Köteles ("marad"), Lippai, Menyhért, valamint az ifjú kapustehetség, Giák Tamás képviselte. A belső védő posztjáért harcba szálló fiatal játékosé volt a dicsőség, hogy papírról felolvastatták vele egy szurkoló versét, amelyet "Fohász"-ként a klub 100 éves jubileumára írt. (Apropó, az évfordulóval kapcsolatban napvilágot látott az infó, miszerint valamiféle munkacsoport alakult volna az önkormányzatnál ez ügyben. Aki többet tud erről, szóljon!)

A kérdések órájában elhangzottak a szokványos okosságok és butaságok, néhány idősebb drukker most elbüszkélkedett vele, mióta jár meccsekre, mások a nyugdíjasbérletekről vagy a tribünhelyek bizonyos műszaki problémáiról érdeklődtek, akadt, aki sokadszor adta elő, hogy szerinte a Diósgyőr-induló immár "elavult", a sramlizene helyett "valami rockosabb" kellene... Nem sok helyeslésre talált, remélem, az ötlet újfent elfelejtődik. (Noha mi a pár évvel ezelőtti idevágó kísérleteket nehezen feledjük. "Vasgyárerő" és "A világ végére is elmegyünk": még mindig rémálmaimban csengenek...)

Ennyire emlékszem.

És, persze, arra, hogy minden meccs ajándék.


Youtube-ra feltett videóanyag
(Az ankét legvégén készült felvétel, 10 percnyi, a játékosok és a stábtagok a bajnoki esélyekről beszélnek benne, s azzal zárul, hogy Aczél Zoltán egy korábbi szurkolói hozzászólás kapcsán viccelődik - egy húsipari vállalkozóval az ebédre felkínált étel fajtájáról)

2009. július 22., szerda

Heten, mint a Diósgyőr-gólok (DVTK-Vasas 7-0)

Na, nem megmondtam? Arra gondolok, hogy minapi egyik okoskodásomban utaltam rá, véleményem szerint a magyar labdarúgásban különösebb logika nincs. (Itt is, meg az NHL-ben is "mindenki megverhet mindenkit" - csak egész más okból.) Szóval ha ezután Liga-kupa meccsre jön a "gazdag pesti" Vasas a szegény, szedett-vetett (itt nem kell az idézőjel, mert szó szerint igaz) DVTK-hoz, akkor az eredmény nem lehet kétséges... Merthogy 7-0 lett, tudniillik ide.

Persze, a defetisták - ilyen volt kinn a lelátón az öcsém is - rögtön rávágják, hogy az angyalföldi gárda csupa ismeretlennel érkezett, mármint számunkra ismeretlenekkel, teszem hozzá, szóval hogy ez nekik kábé az enbéhármas tartalék/ifi csapatuk lehetett. Nyilván. Mint ahogy nálunk meg Lipusz, Balajti, Horváth, Takács, stb. játszott. Majdnem ugyanaz a kategória. Csak nálunk ők, kényszerűségből, avagy bravúrosan felismert fiatalítási koncepció révén, szóval "a" csapat. A nagyok. És akár így, akár úgy, ezeket a fővárosiakat most történetesen jól elfenekelték.
A közvetlen környezetemben azért a lelátón akadtak páran, akik így is végig elégedetlenkedtek: a hét gól hozó első játékrészben azért, mert "minden" még így sem sikerült. A másodikban meg azért, mert nem sikerült további gólokat szerezni. És hogy állítólag - én ugyanis ilyet nem láttam - sikerült szünet "felhozni a Vasast", akik "veszélyesen támadtak"... Én ilyet tényleg nem láttam. (Hallani viszont hallottam.) Tény, hogy van, akinek semmi sem elég jó. Emlékeztek a 4-1-re megnyert, továbbjutást eredményező, Sopron elleni kupameccsre pár éve? A kilencven perc nagyobb részében a tisztelt nagyérdemű kidagadó erekkel fújolta a hazai "kedvenceit"... A fene se érti.

Én mindenesetre ezen a nagyszerű szerdán is csak tapsolni tudtam, a vezéregyéniséggé vált Lippainak, a speciális poszton az ellenfél taktikáját megkavaró Lipusznak, a végre a góllövő cipőjére rátalált Gohérnak, a szerintem immár az NBI egyik legtehetségesebb ifjú csatárának nevezhető Balajtinak (milyen fantasztikus és ritka ösztönös érzékkel támad folyton a kapu felé!; s ha nem is talált be ma, de azt hiszem, több bravúros gólpassz neki köszönhető; az új Bajzát, mondom!), és sorolhatnám, a rendkívül stabil védelemmel bezárólag. Egyszóval teljesen jó meccsélmény volt, sajnálhatja, aki lemaradt - Norbi! -, még ha a szorosan vett sportszakmai értéke nyilván nem oly egetverő. Hát, ez van, ennek kell/lehet örülni.
És hogy minden meccs ajándék.

video

("Hétre ma várom... a stadionnál...")


2009. július 21., kedd

Megvennénk, csak adják!

Ma teszteltük az új egyesületi rendszert, persze, nem ezzel a céllal, egyszerűen csak elmentünk - az édesapámmal - bérletet venni az új szezonra.
Nos, kiderült, ez a szekciója nem sokat változott a klubnak - mármint a szurkolókkal való bánásmód "technikája"...
Világos volt a hír: a bajnoki nyitány előtt négy nappal (Liga előtt eggyel) elkezdik a belépők árusítását; rajta volt a saját honlapon is, Boon-on is. Keddtől, naponta 10 és 18 között a klubházban. Úgyhogy kedden kora délután már ott is voltunk: ne rajtunk múljon, hogy némi pénzmaghoz jusson az új gazdasági hátterű egyesület.

Kicsit furcsa, hogy a portáról felküldenek a második emeletre, lehetne közelebb, "felhasználóbarátabb" helyen is az árusítás, de ez a legkevesebb. Szóval lent annyit mondanak útbaigazításként: második emelet, titkárság. Viszont ahogy megy fel az ember, különféle félemeleteket, oldalajtókat, eltorlaszolt (?) feljárókat lát, úgyhogy kicsit elbizonytalanodik, mire a feltételezhető céljához ér. A lépcsőmászás végén ugyanis Titkárság felirat véletlenül sem várja.

Előbb egy ajtó, mögötte üres helyiség, aztán újabb ajtó, bent ül egy hölgy, és két úr. Utóbbiak fel sem néznek jöttünkre, nem derül ki, oda tartoznak-e vagy sem. A hölgyben bízunk, hátha ő a titkárnő. Ki kell várnunk, míg pár percen át telefonál, aztán tud csak velünk foglalkozni.
Itt lehet bérletet váltani? hogyne. Kettőt kérünk. Igen, milyet? Állóhelyit, mint mindig. Ja, olyan nincs, még nem készültek el, talán holnapra.
Khm. Zavart csend. Feleslegesen jöttünk volna? Óvatos kérdés, kis iróniával, kis tettetett naivitással: akkor talán holnap kiküldenék postán nekünk? Megadjuk a címünket.
Még zavartabb csend, ezúttal a hölgy kezdeményezésére. Postán?! - ocsúdik fel az ámulatból. Aztán elmagyarázza: nemigen kapnánk kézhez időben, azaz szerda délutánig. Igaz, nyilván a posta gyengeségén múlik a dolog, nem is erőltetem tovább a témát, nehogy bevallja, olyan hülyét se látott még, aki azt hiszi, a klub ilyen mélységekig kész a szurkolói kiszolgálására energiát fordítani.
Az édesapám rákérdez: mit ér ár tekintetében a tavaly létrehozott és általa is kiváltott törzsszurkolói kártya. Kellemes meglepetés: érvényesnek veszik ma is, 15 százalék kedvezmény jár érte. Nota bene, erre a fent idézett híradásokban a leghalványabb utalás sincs. Nem akarják reklámozni, viszont semmibe se merik venni, nehogy felháborodás kísérje az ügyet. Talán inkább egyszerűen csak elfeledkeztek róla.

Végül kompromisszumos megoldás fogalmazódik meg: minthogy holnap úgyis jövünk a Vasas-meccsre. előtte már tutira lesz bérlet, vegyük meg akkor! Nagyszerű, reagálok, akkor szerdán fél 6 felé itt vagyunk érte. Ugyanitt, az irodában, nemdebár? Hanem a hölgy lehűt ismét: na ja, csakhogy a mérkőzés előtti időben már nem fognak ide felengedni minket a biztonságiak. Ööö - immár ő is szeretne valóban segíteni, látja, egyre kínosabb a helyzet -, talán jöjjünk el hamarabb. Hamarabb? Minek, ha csak 6-kor van a kezdés - horgad fel bennünk az öntudat, hogy azért túlságosan ne játsszanak már velünk. Ekkor arra jutunk, hogy mivel aligha csak mi jár(t)unk így, bizonyára lesz egy pár tucat (pesszimistább édesapám szerint: két-három) ember, aki hasonló cipőben jár, ma feleslegesen jött bérletért, holnap meg nem akar újra és újra ide zarándokolni; szóval hogy majd bizonyára lesz megoldás, ami garantálja, hogy a bilétánkhoz jussunk a találkozó kezdete előtti percekben. Majd meglátjuk. Ott leszünk, az tuti.

Ja, és a meccs az, ami ajándék.

A többit megvennénk mi, pénzért - ha hagyják.

2009. július 20., hétfő

Páran csak a DVD-jüket bővíthették nálunk

Végre, ma már özönlenek a jó hírek, a fejlemények, nem is kell immár parttalan lelátói okoskodásokba bonyolódnunk, hogy teljen ez a webnapló... Például mindjárt itt van a Népsport (NSO) kiemelt főcíme, ami egyértelműen pozitív összefüggésben emlegeti a DVTK nevét (és kérem a defetistákat, hogy ne kezdjék "na, persze" kezdetű ellenréveiket sorolni, amelyeket mindnyájan ismerünk!), nevezetesen hogy "A DVTK 38 gólt rúgott". (Itt olvasható.)

Ahhoz képest, hogy pár napja még nem is volt csapat, és az se biztos, hogy mostanra van...
Mindenesetre játékos az van/volt bővében, Aczél Zoltán ki is fakadt a hétvégi sárospataki kaland (tornagyőzelem egyébként, ismét felülmúlva a Bőcsöt, többek között) kapcsán, hogy mennyien jönnek-mennek itt. De nincs mese, kell a frissítés, illetve a bővítés, és hát nem hemzsegnek a jobbnál jobb, Miskolcra kívánkozó labdarúgók az NBI tájékán, akiknek elég volna csak üzenni. Jöjjenek, csőstül, aztán majd egyből-kettőből lehet még valami. Például DVTK-igazolás.

Kezdjük mindjárt Sipekivel, akiről továbbra is az a fix infó, hogy "érkezhet", s bár nyilvánvalóan ő már nem az a Sipeki, akit szerettünk, becsültünk pár éve, de egyrészt lévén igazi vándormadár a hazai fociban, amennyiben megint eljönne Miskolcra egy időre, azzal már-már a megtelepedés jellemzői mutatná - amit értékel a publikum is -, másrészt elkelhet egy felnőtt a sok gyerek között. Elkelt volna egy jól cselező, nagyobb pesti kluboknál is már némi rutint szerzett középpályás, Majorosra gondolok, de róla azt írják, túl sokat kért, ha jól értem, bár az nem derült ki egyértelműen számomra, hogy akkor ő ezzel odébb is állt-e. Kár érte, mert amolyan Lippai-féle tehetségnek ismertem meg eddig, akit egyszer végre jól kellene motiválni - valahol, valakinek -, és erre lett volna esélye nálunk.

A legfrissebb hír, hogy a Slavia Prahától van itt próbajátékos, ami felettébb jól hangzik, csak továbbolvasva kiderül, hogy már nem idegen a magyar pályákon, konkrétan Hévíz és a Kaposvölgye vonatkozásában, ami nem azt sejteti, hogy egy potenciális világválogatottal van dolgunk. De nem akarok előítéletes lenni; Adzsojev se volt nemzetközileg "senki".

Apropó, az öcsém épp ezzel reagálta le a hétvégi jövés-menés - a korábbiakhoz képest mindenképp örvendetes - hírét: "na de ezek csupa senki". Hogy visszavágjak neki, bántó kishitűségéért, azt mondtam neki, Cé-Ronaldót se ismerted, mielőtt a Man-U-ban feltűnt volna. Ami kétségkívül igaz. Ám ami mögöttes tartalomként a hasonlatom mögött felfedezhető, az, félő, erős túlzás. Ne legyen igazam.

No, nézzük tovább a delikvenseket. Faggyas - már írtam az előző poszt kommentjei között - és Huszák visszatértének örülök, bár nyilván egyiktől sem várom a "világmegváltást", de helyiek, fiatalok, és a debreceni éhkopp után hátha ég bennük a bizonyítás vágya. Ugyanígy kellemes meglepetést kelthet a másik két hajdúsági srác, bár azt már rég tudjuk, hogy a hangzatos "debreceni focisulizás" önmagában még nem jelent semmit; emlékszik valaki arra az öt emberre, akiket anno Pajkos hozott ide a szomszédvárból, mondván, majd mekkora pénzt lehet belőlük csinálni?! Csak egy nevet tessék felidézni! Megint magamat kell ismételnem: ne legyen igazam. Végeredményre elég Tiszára és Mátéra gondolni, mint pozitív ellenpéldákra. Pedig az ő érkezésük még cudarabb időkre esett.

Viccesnek, vagy mondjam úgy, groteszknek találom, hogy kettesével, négyesével jönnek román és délszláv próbajátékosok, aztán úgy tűnnek el, mint ha itt se lettek volna. Mindig csak annyit olvasunk az újságban az edzőtől: nem jelentettek volna erősítést. Kérdezem én, aki egy ilyen helyzetben lévő Diósgyőrnek se jelent erősítést, az milyen képességű/tudású/motiváltságú labdarúgó lehet? Azt minek hozzák ide (menedzsere?), és hova viszik tovább, minek? A választ sose tudom meg.

(Apropó, vajon mi lett a két éve szintén idemenedzselt afrikai különítmény két tényleg befutott tagján kívül? Hova lehetett még őket kiközvetíteni, hogy valami pénz befolyjon utánuk? Elképzelésem sincs. Nem hiszem, hogy a lichtensteini vagy az andorrai piac még felvenné P. Carr Victort, dacára hogy neki a DVD-jére egy MTK elleni gól is felkerülhetett.)

Áttérek az egyéb típusú hírekre. Már csak kettőt kell aludni, és látjuk a 2009-2010-es (fél)jubileumi szezon Diósgyőrét. Lesz egy kis túlzás a szavaimban, mégis őszintén mondom: nagyon várom. Az ismert előzmények után, ugyebár... Ahogy a választ is tegnapi kérdésemre: lehet-e hamar bérlethez jutni. Mos, máris kezdhetünk gondolkodni édesapámmal és testvéremmel, idén megkockáztassuk-e a háromszor 15 ezer forintot (brr). "Sajnos", ahogy magunkat ismerem, ezt a pénzt se fogjuk kézzelfoghatóan hasznosabb dologra költeni... Szóval kedd: bérletvétel, szerda: meccs, és még mindig nem kell a szombatra gondolni, hiszen csütörtökre az új vezetés beütemezett egy szurkolói ankétot. Megyünk, ha egy mód lesz rá, bár ezúttal nem várhatók olyan boldogító bejelentések, mint iksz éve a Vasas színpadán felvonultatott Egressy Gábor ideigazolása és hasonlók az utóbbi két évtizedből. De olyan felhőtlen kacagás sem, mint annak a bizonyos Hubicsák nevű jóembernek a kabaréelőadása az ITC-székház színháztermében, akiről azóta se tudom, börtönben szórakoztatja aktuális közönségét napjainkban, vagy az árutőzsdén, netán egy biztonságtechnikai érdekvédelmi konferencián. Akkor mindenesetre hülyére röhögtük magunkat a szövegén északos újságíró kollégámmal, és napokig sajnáltuk, hogy nem írhatjuk meg (részben trágársága miatt) a hallott eszement dumákat. (Csak e-mailben terjesztettük. :)

Mi van még? Ja, és öt nap múlva jön a bajnok. Egye fene, tavaly (meg előtte) is milyen jó partikat játszottunk velük, és nemigen kellett szégyenkeznünk. Mondhatni, jobb ellenfelet nem is kívánhatnánk. Legyen igazam!

Mai összegzésem végére tehát csak a szokásos szlogen marad, nem pusztán a Liga-kupa nyitányra, sem csak a bajnoki első fordulóra vonatkoztatva: minden meccs ajándék.

2009. július 19., vasárnap

Van, aki még a sportélményért jár stadionokba hétvégente

Az biztos, hogy mióta - konkrétan 1991, egy DVTK-Siófok meccstől - gyakorlatilag száz százalékos rendszerességgel járunk Diósgyőr-mérkőzésekre (családilag), abban az időszakban a futballszurkolás és a politika között nem volt semmilyen összefüggés. Az embert kikocsizott szombatonként a stadionba, felállt a lelátóra, aztán vagy csendesen nézte a gyepen történő dolgokat, vagy ordibált, ami épp eszébe jutott, vérmérséklet szerint; és mindez nem volt ideológiailag semmivel sem összefüggésben.

Tartott mindez körülbelül három évvel ezelőttig, no, nem mintha addig soha egyetlen politikailag determinált jelkép nem tűnt volna fel a tribünön, de hát több ezres közönség ma már tán sehol a világon nem képzelhető el egy-két zászlónyi (neo)náci szimbolika nélkül - mindenesetre egyszer csak hirtelen vége szakadt a békés ideológiamentességnek a szurkolás világában. Megjelent kábé tucatnyi úgynevezett Árpád-sávos lobogó.
Na, most ez vagy kifejezetten tetszik valakinek, és akkor az örülhet a szívének oly kedves látványnak, vagy ellenkezőleg, határozottan nem tetszik, mert frusztrálja az akarva-akaratlanul megelevenedő világnézet, továbbá ott van az a hatalmas tömeg, akit meg egyszerűen nem érdekel futballpályán a politika, úgyhogy simán csak bosszantja, hogy páran ráerőltetik a témát, vagy elegánsan mondva, kéretlenül tematizálják a drukker-kultúra eme színtereit.
Nem sokat olvasok fociszurkolói fórumokat, illetve sporthírek online kommentjeit, de ha jól tudom, ezek a fórumok hemzsegnek a fenti gondolatmenetbe illő olvasói megnyilvánulásoktól. (Prózaibban: ilyen posztokban még több és gyakoribb a zsidózás, cigányozás és különösen a magyarozás, mint a net egyéb hasonló helyein.) Szimplán sportról ma már jóformán lehetetlen beszélgetni, csak sportról és semmi másról.
Mint említettem, családilag, azaz édesapámmal és öcsémmel, egy szűk körű kvázi-ulracsoportot alkotva lassan két évtizede ott vagyunk minden találkozón, egy ideje évről évre bérletesként, jómagam mikor Pesten egyetemre jártam, a DVTK ottani megjelenéseit is személyesen tekintettem meg, s jópárszor előfordult, hogy egyéb helyszíneken is jelen voltam. Szabad engem Diósgyőr-szurkolónak tekinteni? Azt hiszem, igen, méghozzá a legodaadóbb fajtából. Ez szerintem nem érdem, pláne nem dicsőség, mint ahogy nem is szégyen - tény, ami privát érdeklődésemet, popkulturális preferenciáimat tükrözi.
Viszont eltökélt szurkolói minőségemet illetően még sohasem kaptam semmilyen meghívást. Írd és mondd: soha. (Na, egy kivétel, de abban se volt sok köszönet: tavaly mint bérletes, a klubtól - ezt megírtam itt.) Pedig, épp olvasom a neten, nemrég Diósgyőr-szurkolók vettek részt, "mindnyájunk" nevében, egy jobboldali politikai színezetű egyeztetésen (ha minden igaz, Szegeden). A fenébe, hogy ilyen szurkolói összeröffenésekre engem nem hívnak! Merthogy, mint írják, mindenféle csapatok drukkerei képviseltették ott magukat. A jövőről meg együttműködésekről értekeztek. Nota bene, Budaházy György társaságában, akinek barátsága mostanában éppenséggel nem a legjobb ómen... Azt hiszem, afféle mélymagyar érdekszövetség köttetett ott, ahol nekem speciel tényleg nem lett volna helyem, nem is ezt akarom megreklamálni. Hanem épp azt, hogy az "igazi" szurkolói lét és "teljesítmény" mintha egyedül ezáltal volna csak visszaigazolható manapság: hogy az ember ott van-e ilyen-olyan szélsőséges megmozdulásokon. Márpedig én még sose voltam, édesapám se, egyikünk sem lesz később sem, soha.
Ellenben már az foglalkoztat minket napok óta, hogy akkor idén is vásároljunk-e megint bérletet - hármat!, az 40-50 ezer forint!, a mai világban, ahogy mondani szokás -, és egyáltalán lesz-e kitől, lesz-e hol. És ha igen, mikor. Már a Vasas elleni Liga-kupa találkozó előtt? Vagy a hétvégi Debrecen-meccs előtt? És mikor vegyük: már idejekorán - vagy inkább várjuk meg, "érdemes"-e egyáltalán 2009-2010-ben a DVTK-stadionba járni?
Nem mintha a kérdés egzakt számításokon alapult volna valaha is. Járunk, mert... mert ez így alakult. Az ember drukker, oszt annyi. Szeretjük a sportot. Csak politizálni ne kelljen érte/miatta. Kérem.
Ja, és ne feledjem: számunkra, különben is, minden meccs ajándék.

2009. július 15., szerda

Kamu a tizes mez körül

Ma továbbra is "helyettesítem" Norbi barátomat, kérésére, aki nyaral, ám a DVTK szimpatizánsai nem maradhatnak addig se hírek, illetve kommentálnivaló nélkül.

Dlusztus Imre leköszöntével (rövid interjú vele az nb1.hu-n) az ötlik elő az emlékezetemből, mikor a kilencvenes évek kellős közepén Pesten többek között sportriporterkedést tanultam, a tanárainkként megismert nagy tapasztalatú fővárosi újságírók Miskolcot mintegy példaként emlegették akkoriban: lám, így fog megújulni a rendszerváltás után gazdasági/morális anomáliába süllyedt magyar labdarúgás! Nevezetesen úgy, ahogy akkor Diósgyőrben, vagyis hogy szurkolók, volt szurkolók veszik kezükbe a klub irányítását - ergó, minden rendben lesz, őket a szívük viszi majd előre, a szakmai célok, és mindig maguk tudhatják majd a teljes közönség támogatását... Na, ez volt a sosem feledhető (de nem a sikeressége, hanem az utóbb feltárt disznóságok miatt) Zombor-Kövy-Rónai-féle társaság és éra.

Majd még az is eszembe jut, jóval közelebbről az időben, hogy amikor pár napja megnevezték a sajtóban, hogy a DSM Kht. révén legalábbis egy időre Nagy Béla kezébe kerül az irányítás, ami maximum rendteremtésből meg stabilizációból állhat, nagy haszon learatásáról itt nem lehet szó, szóval ahogy elhangzott Nagy Béla neve, aki ha jól emlékszem, szintén az elkötelezett szurkolók sorából emelkedett ki valaha önkormányzati emberré, intézményvezetővé, mindjárt voltak, akik néhány gyalázkodó jelző és megjegyzést engedtek meg felé a netes fórumokon - a fene tudja, miért, mi célból. Talán csak a nyers indulatok állnak az ilyen kifakadások mögött, de akkor sem értem, vagy ha érteni vélem is, el nem fogadhatom.

Nota bene, majdnem mindegy is, ki itt a "valaki", az illetékesnek tartott személy, aki amúgy is csak egy név az újságban a drukkerek java része számára, elvégre mennyien szorongatták bizonyos Ott Erzsébet kezét és "erzsikézték" lelkesen, noha..., másrészt meg ott vannak az említett példák, a most dicstelenül távozó néhai szegedi főszerkesztő és sportszakember (ha nem tévedek, a sakkozó Lékó még gyerekkori mentora), akire most is, de az elmúlt egy év során végig kígyót-békát kiabált, aki csak kinyitotta a száját.

Nem védem, úgymond, persze, mit tudok én ahhoz, hogy bárkit védjek vagy elítéljek - de ugyan mások, a lelátóról honnan tudnának lényegesen többet? (Ha tudnak, meséljenek, de tényszerűen!)

Ami biztos, hogy a legutóbbi ügyvezető a legkevésbé sem "rúgott vissza" volt egyesületének, ami a fenti idézett interjút illeti. Legegyszerűbb talán, ha idemásolom azt a pár mondatot - szóljon, aki kivetnivalót talál bennük:

"- Nagy megtiszteltetés volt számomra a DVTK ügyvezetőjének lenni - kezdte Dlusztus. - Sehol nincs még egy ennyire szenvedélyes szurkolótábor, mint Miskolcon és sehol nincs olyan szétesettség - és ezt nem a drukkerekre értem - mint Miskolcon. Jobb és sikeresebb lett volna a DVTK működése, ha a helyi vállalkozók is az általunk betett több százmillió forint mellé állnak. Ehelyett ők a zsebünkbe turkáltak és alábecsülték a törekvéseinket a potenciális támogatók. A szurkolók előtt viszont tényleg le a kalappal. A borsodiak hangereje - és ez lehet, hogy a genetika miatt van - legyőzhetetlen. Ha összeáll mondjuk húsz diósgyőri és rázendít a buzdításra, akkor tízszer nagyobb létszámot is képesek lennének túlharsogni. Mindig libabőrös volt a hátam, amikor rákezdtek."

Az dobja rá az első követ, aki.

De egy kötelességemnek is eleget kell tennem ma, merthogy a tegnapi bejegyzésem kisebbfajta lavinát indított el: amit ott leírtam, kisvártatva már úgy köszönt vissza, mint "amit a neten is írnak". Márpedig akkor kell hogy legyen benne valami... Nos, úgy néz ki, hogy nincs. Takács Petinek semmi köze semmilyen német csapathoz, azaz nem érdeklődik iránta a Bochum, vagy mondjuk úgy, mi itt nem tudunk róla. És ő maga sem. Állítólag azért került szóba a neve a Bundesliga-együttessel egy mondatban, mert valaki a tegnapi meccs előtt mintegy viccesen szóba hozta. Ő, tán maga sem tudva hirtelen, van-e a sztori mögött bármi valóságalap, a következő percekben továbbmondta, például jelen sorok írójának, ennek nyomán elterjedt szurkolói körökben - s csak másnap reggelre sikerült tisztázni, hogy "kamu" az ügy. Igaz, addigra már beszélték a városban, hogy "hiszen egy blogban is megjelent", szóval nem zörög a haraszt... Pedig de.

Tegnap már említett, a kulisszák mögé néha-néha belátó, egykori tanár barátommal, Petivel levelezve aztán megállapítottuk: az legyen a legnagyobb baja egy fiatal focistának, hogy német együttesekkel hozzák kapcsolatba a nevét, s még inkább az, hogy bármennyire alaptalanul is beszélik róla, hogy menőbb bajnokságba igazol, az simán hihető legyen róla. Mert ez összességében dicséret, akárhogy is nézem.

(Nos, fiúk, ki akar a csapatomban játszani?)

Ps.: Ja, azért arrra vesztegessünk még egy szót, hogy ma a hírek szerint Aczél Zoltán vezette a diósgyőriek soros edzését, szóval alighanem biztosra vehető immár az itteni edzősködése, más kérdés, hogy erről, vagy a klubot érintő egyéb fejleményekről jelen pillanatig nem látott napvilágot semmilyen új információ - pedig ideje lett volna. Az édesapám például nap mint nap óránként rágja a fülem itthon, hogy mi van már Diósgyőrben, mit hallottam?! És nincs válasz, és nincs válasz, még mindig nincs.

Ps2.: Megfogadtam, hogy az összes posztom ugyanúgy ér majd véget. Íme: ne feledjétek - minden meccs ajándék.

2009. július 14., kedd

Aczél, kék, de inkább piros, mint zöld

Norbi barátommal ülünk a nagylelátón - aki megkért a következő két hétre, hogy néhány bejegyzéssel, úgymond, helyettesítsem őt, míg nincs gépközelben -, szóval ülünk, nézzük a Bőcs elleni Diósgyőrt, és másfél órán át találgatjuk, melyik mezben ki játszik. Mármint piros-fehérben.
Ne higgye senki, hogy ma kezdtük a szurkolói szakmát, két évtizede legalább idejárunk, emlékszünk Bozóra és Pitácsra is, a jelenben meg a Holcim vasárnap délutáni csabai meccseire is, mégis, talán legjobban az jellemzi a mai kusza viszonyokat, és most nem a gazdasági háttérre gondolok, hogy két ilyen elvakult drukkernek 90 perc kevés, hogy mindenkiről kispekulálja, ki is lehet. Nekem például mániám a találkozó során végig, hogy mindenkire, aki ismeretlennek tűni, úgy arcra, mint mozgásra, alkatra, hogy biztos "ő Bubori!", Norbi megfontoltabb, ő különféle vezetéknevű Ádámokat - a 19-20 éves korosztályban annyi van, hogy képtelenség észben tartani... - vél látni az ifiből frissen felkerült srácokban, csak a fene tudja, épp melyiket.

A "top infóval" viszont kétségkívül én rendelkezem. A stadionba érkezve úgy állítottam le a robogómat, hogy épp a játékosbejáróhoz sodródtam, s minthogy megláttam a még kisgyerekorából ismerős Takács Petit az északos sportszerkesztő Berecz Csabi kollégámmal beszélgetni, csatlakoztam hozzájuk. Mi van veled, Peti? - szólt az óvatlan kérdésem, s aválasz mellbevágott: Most szóltak nekem, hogy megyek Bochumba... - mondja a fiatal miskolci tehetség.
Mi van?!
Na, hát többet ő se tud, sőt, a szavaiból több bizonytalanság érezhető ki, mint csapattársa, Szabó Viktor 16-os közeli labdakezeléséből a pályán, de hát a szurkoló meg már igazából semmin sem döbben meg, hát istenem, vagy őrajta is gyorsan túladnak a távozóban lévő Szeviépék, vagy valami marhaságot hallhattunk az imént, amin majd jót nevetünk pár hónap vagy év múlva, mint anno azon, hogy Verebessel tutira idejön Lakatos meg Pintér - na hiszen, találj már ki hülyeséget!
Norbi nem is lepődik meg a neki átadott híren, szépen tovább is meséli azoknak, akikkel a következő másfél órában beszél, én meg ahogy újra meg újra hallom a Bochum szót elhangzani, egyre jobban kuncogok magamban. Egyre hülyébben hangzik a sztori.
Ráadásul meggyőződésem, hogy ha valaki, akkor Peti az, aki csak a legnagyobb unszolásra hagyná el városát, Miskolcot és álmai csapatát, a DVTK-t. Még emlékszem, amikor pár éve másik barátomtól, aki általános iskolás korában tanára-edzője volt, hallottam a sztorit, miszerint Petit MTK-ifista korában, társaival együtt végigkérdezték ottani trénerei, mire vágysz, mi szeretnél lenni, hol játszani majd felnőtt korodban. Barcelona, Milan, Real Madrid - jöttek a gyerekszájakból a válaszok, majd egyszercsak csönd, és azt követően felcsattanó nevetés: Peti azt mondta, a Diósgyőrben... Nos, egy éve immár itt van, hazajött, a szót szoros értelmében, rá épülhet a jövő csapata, ahogy mondani szokták, itt garantált a szeretet; nem tudom, minek kéne történnie, hogy innen könnyű szívvel elcsábíthassák. Bár, ahogy szintén szokás mondani, van "az a pénz"... És hát többeknek az ő korában, az elmúlt években, finoman szólva is nem tett rosszat, hogy fiatalon kikerültek Németországba. (Ha már a jó példák, és akkor elsőként Hajnal Tamás juit eszembe, hadd kívánjam "Takinak", hogy kedvenc Bundesliga-csapatomba kerüljön, a BVB-be, Dortmundba. És ha már kívánságlista: lehetőleg még ne idén...)

Jelen bejegyzés olvasóit mindazonáltal jobban érdekelheti az én focis vágyaimnál, hogy mi a csuda történt kedden a Diósgyőr háza táján. Ami azt illeti, lényegében semmi, estig csak annyit lehetett hallani (lásd internetes hírforrások), hogy 1. szerdára húzódik a "nagy bejelentés" az egyesület jövőjét érintő kérdésekről (állítólag ez nem máson múlik, mint hogy az inkriminált napokban lezajló játékoskiárusítások bevételeiből mennyire részesül még a korábbi tulajdonos, és mennyire az új..., például Köteles Laci szintén állítólag már levajazott százmilliós eladásából), továbbá hogy 2. Aczél Zoltán a nap során már felbukkant Miskolcon, sőt, este az edzőmeccsen is, noha csak nézőként, de erősen megtámogatva azt a szóbeszédet, miszerint őrá vár a diósgyőri kispad. Mi, mondjuk, nem láttuk, de nem is olyan helyen ültünk, hogy láthattuk volna. Míg, teszem azt, Halgas Tibort két hete láttam a díszpáholyban, oszt', ugye, sehol semmi. Szóval nem a saját szemünk az, aminek ilyenkor elsősorban hinnünk kell.

Ami a meccset illeti, ha valaki olvasóink közül nem látta volna, egy meglepően enervált, alulmotivált Bőcs jött ki az Andrássy útra, amelyet egy nagyon alacsony átlagéletkorú és ehhez képest egész kulturáltan paszolgató DVTK meglepően simán vert 2-0-ra. S hogy még egyszer használjuk a meglepő jelzőt: Gohér Gergő rúgta mindkét gólt. Mi a fene? Pedig ő, mint tudjuk, Diósgyőrben "le van átkozva" (más szóval: be van oltva) góllövés ellen! És mégis. S azt sem találná ki senki, aki nem volt ott, hogy egyiket sem szabadrúgásból: hanem Balajti által kijátszott ajtó-ablak helyzetből egy méterről, illetve tömörülés után kivágódó labdát a 16-osról a léc alá vágva.

De ha már Balajti említődött, a keddi derbinek szerintem ő volt a hőse, mondhatni, a felfedezettje, mert a tavaszi egy bajnoki szereplés és az ott a Debrecennek lőtt gólja ellenére úgy vélem, nevével még igazán majd csak most kezd ismerkedni a hazai publikum jelentős része. Az U19-es keretből a felnőttbe emelt tehetség egyre inkább egy afféle "bükkaljai Bajzátra" emlékeztet, ami a tehetségét, a játékstílusát-felfogását, s sajnos a játékhoz való hozzáállását illeti (ha van kedvem, játszom, ha nincs, nem játszom). Én azért így is nagyon elégedett volnék, ha a belátható jövőben beváltaná a hozzá fűzött reményeket.

Hadd zárja soraimat ezek után az én drukkeri hozzáállásomat legjobban leíró szlogennel, amit ajánlok megszívlelni azoknak a szurkolótásaknak, akik talán már hajlamosak elfeledni, túllépni ezen (bár nekik lehetne igazuk!): minden meccs ajándék. Ezt majd mindig megismétlem.

Szabadság alatt vendégposztok

Itt a nyár, bár a DVTK-nál nincsen uborkaszezon, az egyszer biztos. Erre viszont nem lehet felkészülni - a bajnokság rajtjára sem, még most sem tudom, a jövő héten pénteken vagy szombaton rendezik a DVTK - DVSC meccset - így egy izgalmas időszakban hagyom itt Miskolcot és megyek nyaralni.

Amikor elindítottam ezt a blogot, egyértelmű volt, hogy a DVTK-ról és nem magamról nevezem el, mert ugyan erősen rányomja látásmódom a bélyegét a blogra, de mégis a DVTK-ról és nem rólam szól.

Ezért is kértem meg wmitty barátomat arra, hogy a következő időszakban írjon néhány bejegyzést az aktuális eseményekről, legalább lesz mit olvasnom, ha hazaértem. Elsősorban az edzőmeccsekről, a szezonnyitó Ligakupameccsről, de bármi másról a DVTK-val kapcsolatban. Nem ígért heti öt posztot, de lesznek új bejegyzések, az biztos (az írások végén van egy "Írta: ..." rész, ott lehet azonosítani a szerzőt).

Innentől ne engem szidjatok, ha nem értetek egyet a leírtakkal, én már előre elhatárolódok minden egyes karaktertől :-)

2009. július 13., hétfő

De mi lesz a Szeviép után?

Nem mondanám, hogy megoldódott a 2009 nyári válság, de már vannak arra utaló jelek

A Szeviép kivonult – ha a folyamat hosszát nézzük (már hónapok óta nem folyósították a havi apanázst és a bejelentés óta is eltelt több mint 10 nap), akkor kivánszorgott – a diósgyőri fociból. Ahogy korábban tippeltem, jelképes összegért adják át a klubot a miskolci önkormányzat által meghatározott új tulajdonosnak. Ennek fejében adhattak el minden piacképes játékost, már akit nem buktak el a tartozások miatt.

De kit jelöl ki új tulajdonosnak az önkormányzat? A szurkolók többsége örül a Szeviép távozásának, de én Reszeli Soós István, Ott Erzsébet és társaira gondolva azt mondom, volt már rosszabb tulajdonosa is a DVTK-nak és félek tőle, hogy lesz is még. Két név bukkant eddig fel, elsőként a Hell.

A tulajdonosok miskolciak – ezt mondjuk alig egy-két hónapja tudom, tehát annyira mégsem pörögnek Miskolcon -, jó nagy a marketingkeretük, otthon vannak a sportban, viszont tudtommal eddig távol álltak a focitól. Mi lehet a céljuk? Ha a befektetéssel pénzt akarnak keresni, akkor biztosan nem lesz hosszú életű a szereplésük, mert szerintem a fociból nem lehet nettóban pénzt kivenni nem csak Magyarországon, de a világon máshol sem. Ha viszont azt nézzük, hogy a Hell mennyire kísértetiesen hasonlít a Red Bullra – ha szándékosan másolja, az sem baj, jobbtól tanulni nem szégyen -, akkor van ok reménykedni. Eltérő (…) pénzmennyiséggel, de mind a ketten ott vannak a Forma-1-ben, a Red Bullnak van több focicsapata is, a legújabb Lipcsében. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem a pénzben kivett nyereség a cél, hanem az ismertség, a márkamarketing. Ez pedig működhet.

A másik társaságról sokat nem tudok, csak annyit, hogy az egykori diósgyőri játékos, Mogyoródi Gábor képviseli őket. Abból, hogy Wicha Józseffel együtt tárgyaltak Baranyiékkal, arra következtetek, hogy talán Wicha állhat ennek a csoportnak a hátterében, de Mogyoródi azt nyilatkozta, egri üzletemberek is szerepet kaphatnak. Egy bizonyos Keller József, az Egri Téglagyár Kft. tulajdonosa június 30-cal adta át a Kazincbarcika működtetését... Jobban örülnék, ha többet lehetne tudni róluk.

A hírek szerint a befutó minden bizonnyal a DSM Kht. lesz, de egyértelműen látszik, ez az önkormányzati tulajdonú cég, csak átmeneti megoldás lehet – viszont résztulajdonosként remélem hosszú távon is marad. Miért van akkor szükség rá?

Szerintem a következő fog történni:
  1. Átveszi a DSM Kht. a DVTK-t, így Baranyi azon óhaja is teljesül, hogy olyan cég legyen az új tulajdonos, amelyikre a miskolci önkormányzatnak van ráhatása.
  2. Fél év alatt – ha lehetséges – konszolidálják a DVTK gazdasági helyzetét, Reszeli Soós távozása után Nagy Béla – a DSM vezetője – már csinált ilyet.
  3. Összeszednek egy ilyen-olyan csapatot, a jelenlegiek mellett a még piacon levők, légiósok és esetleg kölcsönjátékosok alkotják majd a DVTK-t és ne legyenek hiú reményeink, nem lesz egy világverő társaság. A cél az, hogy tavaszra ne legyen egetverő a lemaradás.
  4. Télen pedig jön az új befektető (Hell?, Mogyoródiék?, más?), aki egy rendben lévő gazdasági társaságot vesz át és neve sem sározódik be az őszi sorozatos vereségek miatt. Ezen túl, ha igazak a pletykák, 2010-re, a jubileumi évre már van ígéret a miskolci önkormányzattal üzletelő Vodafone és CIB Bank részéről egy jelentősebb támogatásra.

És ez egy optimista, rendkívül optimista forgatókönyv.

2009. július 9., csütörtök

Kisebbfajta csoda (DVTK - Mezőkövesd 5-0)

Erre az edzőmeccsre nem tudtam kimenni, sőt, telefonos infóm sem volt, így amikor megláttam a BOON-on a végeredményt, egy pillanatig nem hittem a szememnek.

Ugyan NB II-es a Mezőkövesd, ráadásul csak most jutott fel, Vitya nyilatkozott valami olyasmit is, hogy mostanában kezdték el a felkészülést, viszont tele vannak egykori NB I-es játékosokkal (Vitelki, Elek, Vámosi - Sipeki nem játszott), de Binder és Sivák sem kutyaütő. Nyilván nem fiatalok, egyikükre sem építeném a jövő Diósgyőrét, a rutin azonban sokat számít.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a DVTK jelenlegi helyzetében nyert. Sőt! Rúgott öt gólt! Egy-két gólt lehet szerencsével szerezni, de öt gól még Dzurják hátáról sem pattant be egy meccsen.

Apró siker, de legalább néhány percig jó kedvem volt. Köszönöm srácok!

(Utóirat: Jól látom, hogy mióta a Szeviép bejelentette a kivonulását, csak ebben a reklám nélküli, Ajax-stílusú mezben játszott a csapat?)

2009. július 8., szerda

Legyen Miskolc a DVTK résztulajdonosa!

Megnéztem a dátumot, július elsején jelentette be Baranyi Sándor, hogy kiszáll a diósgyőri fociból, és ekkor állapodott meg Káli Sándorral és Wicha Józseffel abban, hogy "a DVTK-t érintő megoldási javaslatokról tíz nap múlva egyeztetnek".

Továbbra is abban bízom, hogy ez a tíznapos csúszás nem töketlenkedés miatt van, hanem mind a két félnek szüksége van rá. Azt már írtam, hogy várhatóan Baranyi egy jelképes összegért cserében adja majd át a DVTK-t a városnak/alapítványnak/az új befektetőnek, de a rendelkezésére bocsátot időszakban megpróbálja minél jobban csökkenteni a veszteségeit, magyarul elad minden játékost, aki tud. (Talán csak azok közül, akiket ő hozott ide, tehát Lipuszt nem. Homma távozása után már csak Köteles és Gohér a potenciális jelölt.) És miért ment ebbe Káli és Wicha? Mert így ők is kaptak tíz nap haladékot, hogy elővarázsoljanak a cilinderből egy befektetőt. A Hell tulajdonosai a legújabb jelöltek, hamarosan meglátjuk...

De amíg el nem jön július 9/10., azaz csütörtök/péntek (nem tudom, pontosan hogyan számolják a tíz napot), addig teljes az anarchia Diósgyőrben. Dlusztus egy béna kacsa, amíg nincs új tulajdonos még ígérgetni sem tud, mellesleg szinte biztosan távozik. De érdemben más sem tud mit mondani, hacsak nem mozog valaki a háttérben. Márpedig úgy tűnik, senki nem mozog, mert akkor legalább Hommát meg lehetett volna győzni, hogy ne ma, hanem hétfőn írjon alá Nyíregyházán, ha addig sincs semmi fejlemény.

Mert lehet bármennyire fújni a játékosokra, a helyükben nem nagyon lehet mást tenni. Aki jobban tűri a stresszt, kevesebb kockáztatnivalója van, az ki tud várni, de mások kevésbé. Nem csak az a kérdés számukra, hogy Diósgyőrben lesz-e csapat, és amikor biztossá válik, hogy nem, csak akkor távoznak, hanem az is, hogy közben szép lassan betelik a létszám mindenhol. Egy asztalost országszerte "ezer" műhely vár, az Unióban pedig "millió", egy focistának pedig 16 első és néhány másodosztályú csapatban lehet főállásban munkahelye, és tinik kivételével rajtuk a szabad munkaerőáramlás sem segít, valahogy nem kapkodnak még az osztrák másodosztályban, német harmadosztályban sem a magyarok után.

De visszatérve a klubra, ahol most teljes az anarchia. Korábban többször kritizáltam a kommunikációt, de most már nincs mit kommunikálni sem. Mindennél többet árul el a helyzetről, hogy Homma hívja fel Benczés Mikit, hogy Nyíregyházán van, nem pedig Dlusztus.

Nem részletezem a dolgot, mindenki ismeri a helyzetet, aki nem, az nem is értem hogyan hámozta át magát az eddigi betűtengeren. Lehet sírni a játékosok távozása miatt, de egyelőre az sem biztos, lesz-e jövőre foci Diósgyőrben. (Azóta már azt is tudjuk, vagy NB I., vagy semmi, mert lezárultak a nevezések és az NB III-as indulási jog az NB I-es tagsághoz van kötve.) Csütörtökön jönnek az MLSZ-től licencügyben, várhatóan felfüggesztik az indulási jogot, de ez nem a világvége, ha lesz tulajdonos és vele együtt pénz, akkor vissza lehet szerezni.

Akárhogy is lesz, amennyiben a DVTK bármilyen tulajdonosi szerkezetben tovább él és az egyik legfontosabb bevételi forrása Miskolc támogatása lesz, akkor a városnak kutya kötelessége tulajodonossá, mégha kisebbségi tulajdonossá válni. És a telephelymegválasztás kérdésében követelni kell az aranyrészvényt, tehát a város beleegyezése nélkül ne lehessen költözni, mint ahogy ez most valamilyen szinten felmerült. Tudom, nagyon kényelmes dolog széttárni a kezet, és azt mondani, mi adtunk 60 milliót, de a klub rosszul gazdálkodott, sokkal több munkával, felelősséggel és ezzel együtt kockázattal jár, ha Miskolc városa is tulajdonos. De akkor nem a bajnokság végén fog kiderülni, hogy baj van, hanem a korábban el lehet keresni a sokadik partnert, aki szükség esetén továbbviszi a zászlót.

2009. július 5., vasárnap

100

Pezsgőt nem bontunk, de azért én személy szerint örülök, hogy megvan a 100. bejegyzés.

Emiatt nem is írtam volna, ennek a posztnak az apropója a dizájnváltás. Amikor elkezdtem a DVTK-blogot írni, a szolgáltatóválasztás egyik szempontja az volt, hogy lehetőség legyen egy szép blog létrehozására, de ugyanakkor azt is megfogadtam, addig nem foglalkozom a dizájnnal, amíg ki nem derül, van-e értelme csinálni.

Sok olyan diósgyőri honlapot (többek közt ez és ez, meg ez, valamint ez, de sok más is) lehet találni az interneten, amit amíg a kezdeti lelkesedés vitte előre, kapott némi dizájnt, rengeteg aloldalt satöbbi, szóval beletoltak egy csomó energiát, aztán rövid idő alatt kifulladt az oldalgazda és nem frissítette tovább. Nem akartam ebbe a hibába esni, nálam a tartalmon van a hangsúly, ezért vártam mostanáig.

Ha tetszik, ha nem, barátkozzatok meg ezzek a kinézettel, mert legalább további 100 posztig nem változtatok rajta ;-) Csak legyen miről írni azt a 100 bejegyzést!

És két képernyőfotó az utókor számára.

Ilyen volt (nagy méretért katt a képre)

Ilyen lett (mint az előzőnél)





2009. július 2., csütörtök

Másodlagos, mi történik a pályán (DVTK - Michalovce 1-1)

Be kell valljam, életemben először fordult elő, hogy úgy mentem ki a meccsre, hogy nem tudtam, ki az ellenfél. Amikor megnéztem, hogy szerda 18 óra a kezdési időpont, akkor láttam, hogy Michalovce, de utána teljesen kiesett. De nem is az ellenfél miatt autóztam Diósgyőrbe.

10-15 percet késtem, de amit utána láttam, az nem azt sugallta, hogy sok mindenről lemaradtam. Edzőmeccsen számomra mindig az az első kérdés, hogy kik játszanak, kik azok, akik akár civilben is ott vannak. És ebben az ínséges időben, amikor búcsúzóul a Szeviép próbál minél több játékost eladni és minél több pénzt kimenteni (lásd tegnapi bejegyzésem vége) fokozott a motiváció. A következő játékosok léptek pályára:

I. félidő


               Köteles
Lakatos, Kállai, Menyhért, Horváth Sz.
Lipusz, Lippai, Fodor, Gohér
          Kleiber, Szabó

II. félidő

               Köteles
Bokros, Kállai, Kreizler, Horváth Sz.
Lipusz, Búrány (Takács P.), Kovács Á., Gohér
          Homma, Hadar

A régiek mellett tehát két romániai próbajátékos van itt, akiket most láttam először, mert a szombati meccset kihagytam. Fodor Lóránd (először azt hittem, Balázs Balás Gergő tért vissza, távolról hasonlított rá) védekező középpályásként nem tett rám rossz benyomást, viszont Adrian Hadar szerintem még egy jelentősen meggyengülő Diósgyőrbe sem fér be. A pályára nem lépő játékosok közül egyedül Vojinovicról nincs semmi infóm, ha ott is volt, nem láttam.

Ha rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, annyival gyengébb volt az első félidőben pályára lépő csapat a bajnokságban szereplőnél, hogy Lippai Ákos teljesítménye magasan kiemelkedett. Sok jó labdát adott, ő passzolt a gól előtt is Szabó Viktornak, aki egy suta mozdulattal elküldte a kapust a jobb oldalra a labdát pedig balra gurította. Az anti-szabóisták állították, véletlen a dolog, de láttam már mástól is ilyen találatot, szóval én hiszek neki, hogy így akarta. A gólszerzőn kívül Lipusz - aki ezúttal a világfoci trendjének megfelelően ballábasként játszott jobb oldalon középpályást - kapott még tapsot, amikor kapásból lőtt egy egészségeset, igaz a kapus védeni tudott. Az első félidő harmadik tapsa pedig a melegíteni induló Hommának szólt.

A második félidőben a Kötelessel, Lipusszal, Gohérral, Hommával megerősített NB III-as csapat játszott, nem is volt magas a színvonal. Attila mellettem már az is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán a Michalovce első csapatát látjuk-e a pályán.

Sokat szoktam szidni hozzá nem értésük, elfogultságuk miatt a Nemzeti Sportot (és rendkívüli bénasága miatt a Nemzeti Sport Online-t), de a Pajor-Gyulai László a mai jegyzettel nagyon beletalált a közepébe: mire készülnek a DVTK játékosai? (Az írás többi részén viszont lehet érezni, nemigen lát a színfalak mögé, csak a publikus híreket ismeri.) Az biztos, az összeszokottságot, taktikát nemigen lehet a játékosokon számon kérni, kaptunk is egy iskolás gólt. Nem szeretnék senkit pellengérre állítani pont a bizonytalan helyzet miatt, de ez nem Horváth Szabolcs napja volt.

Gondolkodtam rajta, írjak-e még másról is, de azt hiszem, ez a meccs egyetlen betűvel sem érdemel többet.

2009. július 1., szerda

Mit tartogat a DVTK jövője?

Magamhoz képest régen jelentkeztem, mert egyértelműen a DVTK anyagi helyzete a legfontosabb téma, de sok konkrétum nem volt, maximum pletykák, fele sem igaz értesülések.

De most végre kijött a hevesen tűző napra Baranyi Sándor és bejelentette, "kivonul" a diósgyőri fociból. Ha minden igaz, a kivonulás nem ma kezdődött, már hónapok óta nem tette be az ígért havi ötmilliót. Közben sikerült ingyen elengedni Kambert, Stanicot, Bogunovicot a piacképes játékosok közül. Eközben hallani lehetett, hogy a háttérben megy a kötélhúzás Miskolc és a Szeviép között, ugyanis Baranyi, mint a kivonulást bejelentő közleményből is kiderült, piacot szeretett volna szerezni Észak-Magyarországon. Feltételezem, Miskolc ebben támogatást ígért a Szeviépnek, Baranyi pedig az itt szerzett nyereségből forgatott volna vissza a diósgyőri fociba. De nem volt nyeresége...

És akkor itt a nagy kérdés, kinek van igaza? Baranyinak, aki az anyagi haszon érdekében és egy ígéret birtokában zsarolásra használta a DVTK-t a városvezetéssel szemben, vagy a városvezetésnek, aki a DVTK megmentése érdekében először tett egy betarthatatlan ígéretet (azért inkább a szabadpiacon dőljenek el a beruházások, hiszen az én pénzemről van szó - én kis naiv!), majd gyakorlatilag kitessékelte a Szeviépet. A válasz: egyiknek sem, de ez nem a fociról szól, hanem építőipari cégek és politikusok harcáról a nyereségért és a szavazatokért.

Azt nem tudom, mi lesz a vége ennek a hajcihőnek, de az biztos, az időzítése nem is lehetett volna rosszabb. Itt a nyár, sok mindent lehetne tenni a csapat jobbítása érdekben, ehelyett nem történik semmi. Illetve ami történik, azt a tehetetlenségi erő mozgatja. A válságkezelés/tulajdonosváltás/nemtudommindeknevezzem befejezésének időpontjára már el is kezdődik a bajnokság, és ha anyagilag minden helyrejönne - bár úgy lenne - akkor is ott a szakmai kérdés, hogyan lesz ebből bennmaradás?

Mert még nincs vége. Egyelőre azt sem lehet tudni, mit takar a közleményben szereplő "kivonulás" kifejezés. És 10 nap múlva ülnek le ismét tárgyalni. Persze, van időnk... Az a 10 nap pedig arra is elég lehet, hogy Baranyi, illetve a végrehajtó Dlusztus eladjon mindenkit, akire hajlandó bárki is két forintot áldozni. Szélpál már Debrecenben van, és még emlékezhetünk, hogy Lipuszt, Gohért és Hommát kereste a Honvéd, Takácsot is mások, és Kötelest is régóta pénzzé akarják tenni.

A legborúlátóbb jövőkép, hogy jövőre nem lesz felnőtt foci Diósgyőrben, de sokkal elképzelhetőbb, hogy Baranyi egy puszta NB I-es indulási jogot hagy maga után csapat, edző és játékosok nélkül. És akkor a 2004-es szezonhoz hasonló időszakra számíthatunk: innen-onnan kölcsönvett, vagy máshová nem kellő játékosokra, esetleg a magyar piac üressége miatt külföldről hozott légiósokra. Azt hiszem, mindent meg kell köszönnünk, ami több ennél, mert az előttünk álló bajnokságban már nincs Sopron, Tatabánya, REAC és Siófok, nem is beszélve arról, hogy 2010 február 6-án 100 éves a DVTK.