2009. április 30., csütörtök

DVTK - Nyíregyháza videók (25. forduló)

Nem tudom, mikor kerülnek majd fel a videómegosztókra a felvételek, egyelőre szerintem még a tv-k sem adták le. Mindenesetre létrehozom ezt a posztot és folyamatosan frissítem.

A focin kívül ezúttal beillesztek néhány szurkolói videót, mert ahogy a meccs kapcsán írtam, helyenként tényleg fantasztikus volt a hangulat.

Gólösszefoglaló a Duna Tv-n (DVTK - Nyíregyháza 3:40-4:00)


Gálhidi György nyilatkozata a meccs után (háttérben az ünneplés zaja)


Görögtüzek a lelátón:


Közös ünneplés a meccs végén a pályáról filmezve:


Közös ünneplés a meccs végén a lelátóról filmezve:


Sportpercek a városi tv-ben: DVTK - Nyíregyháza és Újpest - Diósgyőr összefoglalók, Tóth Mihály, Homma Kazuo és Szabó Viktor nyilatkozat.

2009. április 29., szerda

Tudatosan uralt meccs vagy gyenge játék? (Diósgyőr - Nyíregyháza 1-0)

Megvan a győzelem a Nyíregyháza ellen, méghozzá elég simán, ami nem is meglepő a vendégek tavaszi eredménysorát nézve. Szereztek kőkemény 3 (három) pontot tíz meccsen, ebből egyet a félelmetes REAC otthonában.

Rangadó. Hm. Nem rajongok igazából a rangadókért, mert Diósgyőrben kétféle rangadó van: amikor egy élcsapat jön, ami nekünk, szurkolóknak rangadó, de a pályán nem igazából (nagyon általánosítok). A másik, amikor egy közvetlen ellenféllel játszunk, de igazából nincs tétje a meccsnek, akkor az pedig a szurkolókat nem pörgeti fel annyira, hogy rangadóhangulat legyen.

De tudat alatt biztos az is benne van, hogy a nagyon várt mérkőzéseken, ahol sokan vagyunk kinn a stadionban sorra vereséget szenvedtünk, vagy csalódást jelentő iksz lett a vége (Újpest, Fradi, Loki, Nyíregyháza, de még a reflektoravatón, a Kecskemét ellen is, vagy a Pajkos búcsúját jelentő sok nézős ingyenmeccs a REAC ellen).

És akkor jön ez a Nyíregyháza. Szomszédvár, meg minden, de ha nem lelkesedne a szurkolók többsége, akkor kb. úgy tekintenék erre a meccsre mint a Hali ellen. Liftező csapat, vannak szurkolói is, de Miskolcon száznál többen még nem jelentek meg. Ez rangadó?

Ami a kezdőcsapatot illeti, azt hiszem, Gálhidi lassan megtalálja az ideális megoldást, de azt hozzá kell tenni, hogy nincs egyszerű helyzetben, mert nagyon kétarcú a csapat. Ha csak a hazai meccseket nézzük, akkor a negyedik helyen állunk, ha csak az idegenbelieket, akkor pedig tökutolsók vagyunk (persze csalóka a tabella, mert nem ugyanannyi meccset játszott minden csapat). Némi túlzással kellene egy hazai és egy idegenbeli csapat: a hazai látványosan támadna, míg az idegenbeli kibekkelné a meccseket.

Maga a mérkőzés elég langyosra sikeredett, nem volt nagy rohangálás. Kérdés, hogy szándékosan fogta vissza a Diósgyőr a tempót, vagy ennyire képes a két csapat. Már a vezető gól előtt lehetett látni, hogy Kamber mennyire fékezi a támadásokat, nem voltak előreívelések, a Győr ellen dicsért pontos keresztlabdák. Helyette hátul mentek a passzok, majd amikor a nyíregyháziak megunták és kicsit kintebb léptek - különösen Lakatost támadták előszeretettel - akkor indult a támadás. Amikor itt volt az előny, akkor pedig már néha időhúzásig elmenve lassítottuk a játékot.

Azért merem azt írni, hogy tudatos volt, mert láttam a Győr elleni meccset, ahol éppen azért kaptunk ki, mert belelkesedett a csapat, nem volt elég a döntetlen, támadott mindenki és kaptunk is három gólt. Benne lehetett a fejekben, ráadásul előtte volt egy ZTE elleni, majd utána egy fehérvári vereség, így amellett, hogy egy rangadón a győzelem a lényeg, összességében is kellett a siker.

Picit az MTK taktikájára emlékeztetett a Diósgyőr játéka, szerezni egy gólt, majd visszaállni védekezni és kontrázni ezerrel. De sajnos kontrák nagyon nem voltak néhány kivételtől eltekintve. Szélpál néhány elfutása ígéretes volt, csak gól nem született belőle, igazi gólhelyzet is csak kettő, ráadásul a Nyíregyháza sem törte annyira magát, hogy egyenlítsen.

És a lassú tempónak volt egy nagy nyertese. Lippai Ákos, aki hatalmasat játszott. Nem csak a gólja miatt írom ezt, hanem a mezőnyben is feltűnt mindenhol, osztogatta a labdákat, ezúttal nem fáradt el a második félidőre. Persze az is lehet, hogy erőnlétileg felzárkózott, legyen így, nem bánnám.

Álljunk meg egy pillanatra a gólnál. Nem volt bombagól, valószínűleg nem fér be a top5-be sem, de nagyon örültem annak, hogy egy kidolgozott támadás végén esett. Sajnos a rossz talaj, a fáradtság, alul képzettség, dekoncentráltság - a nem kívánt törlendő - miatt nagyon sok az eladott labda az egész magyar mezőnyben, nem is sok csapat játszik passzjátékot. Viszont Lippai gólját megelőzően legalább 3-4 (5?) jó passz volt, máskor szinte a mezőnyben nincs egymás után ennyi jó átadás. Mondták is mögöttem már a támadás közben, hogy "megy a labda".

Utólag visszagondolva, nagyon sima volt a meccs, de én mégis végig izgultam, mert ahogy szűkítette a teret a DVTK és többet volt a labda a nyíregyháziaknál, úgy fordulhatott volna elő, hogy hibázik egyszer a védelem vagy szöglet után találnak egy gólt. Nem is beszélve a bíróról, aki elég furcsán vezette a meccset. Az első félidőben lefújt szinte mindent, viszont sárga lapot akkor sem adott, amikor Hommát már harmadszor faultolták úgy, hogy túljutott a védőjén. A másodikban pedig inkább engedte a játékot. Szóval, végig izgalmas volt, ezért kellett volna egy második találat - és azért is, mert ebben a bajnokságban még nem nyertünk két góllal -, hogy önfeledten ünnepeljen mindenki, ahogy a meccs után is.

Apropó ünnep. Az nagy volt. Rengeteg ember maradt a kanyarban - és az egyenesben is - és olyan hangerővel szólt a Hé, fiúk, hogy az addigra a Tiszain járó vendégszurkolók is hallhatták. Hülyék voltak, hogy elmentek, ilyet máshol úgysem láthatnak, hallanak. Jó volt látni, hogy félórával a lefújás után még tömeg van a stadion körül.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László
: Egy tényleg nagy védésére emlékszem, más dolga nem nagyon akadt, mert nem ment a kapu felületére sok lövés. Persze ehhez is kell kapus, egy bénának még a testére is lőnek - a grundon - mert úgyis elugrik előle, egy jónak pedig pont a kapufa mellé kell célozni, nehogy kivédje. Az pedig nem könnyű.

Lakatos Béla: Nagyon nem ment előre, hátul pedig megoldotta a feladatát. Neki is a biztonság volt az elsődleges feladata.
Boris Milicic: Tavasszal talán a legjobban játszott, az őszi önmagát idézte. Nem hibázott, és kettőn áll a vásár, talán nem véletlen, hogy gyenge volt a Nyíregyháza támadójátéka. Bónusz, hogy volt egy - nem jó - fejese is az ellenfél kapuja előtt.
Despot Viskovic: Most nem lehet azt mondani rá, hogy sallangmentesen játszott, néha úgy küldte el testcsellel a felé tartó támadókat mint a legnagyobbak. Ő sem hibázott.
Gohér Gergő: Lásd Lakatos Béla. Annyival többet tett a játékhoz, hogy ismét voltak ígéretes szögletei.

Djordje Kamber: Elősöprögetőnek írom, de néha úgy megindult az első félidőben, mintha támadó középpályás lett volna. Jól stabilizálta a védelmet, higgadtan fogta vissza a támadásokat. Tavasszal a jobb meccsei közé tartozik ez a 90 perc. A végén még gólt is lőhetett volna, úgy látszik, tavasszal ez nem megy.

Euloge Ahodikpe: A szélen nem tudta meghúzni, ha befelé indult, akkor pedig egyből szabálytalankodtak vele szemben. Nem tudom, mikor sérült meg, mennyire fogta vissza a teljesítményét ez, de nem volt meggyőző. Viszont volt egy hatalmas jelenete, szöglet után eladtuk a labdát, lekontrázott a Nyíregyháza és Ahodikpe egy óriási sprinttel visszaért a saját tizenhatosra, ahol szerelni már nem tudott, de legalább zavarta annyira az ellenfelet, hogy még csak nagyon veszélyes sem lett a lövése. Korábban írtam, hogy a padról nagyon hatékony tud lenni, de akkor kérdés, ki kezd a középpálya jobb oldalán?
Lippai Ákos: Az ő meccse volt. Mozgott, futott, adta a jó labdákat. És még gólt is lőtt, nem is csúnyát. Ezt a formát kellene állandósítani, vagy Gálhidinek bevállalni a döntést, hogy bizonyos csapatok ellen és bizonyos játékrendszerben nem játszatja.
Srdjan Stanic: Szürke volt, de jó értelemben. Majd a tv-felvétel megerősít (ha meg tudom nézni), hogy az ő játékának is köze volt Lippai és Kamber jó teljesítményéhez. Adott egy szép gólpasszt, kár, hogy megsérült. Érdekes volt, hogy nem öltözött át, hanem a padon szurkolta végig a második félidőt.

Tóth Mihály: Megint nem nagyon tudta támadni a kaput, felőrlődött a mezőnyben. Lecserélése előtt nem sokkal tudott istenigazából kilépni, le is kezelte a labdát, nem tudom, miért nem lőtte rá, miért próbálta beadni.
Homma Kazuo: Az első félidőben nagyot küzdött, többször is megverte a védőjét. Egy könnyebb sípú bíró akár ki is állította volna második sárga után a védőjét. A másodikban hátrébb játszott, így is odaért a kapu elé, de a sok védővel nem bírt. Ezért jó, hogy végre a középpályások is lőnek gólt, mert nem kell minden terhet Hommára és Tóth Misire tenni.

Takács Péter: No, így már jobb volt, hogy Kamber előtt játszott. Veszített el néhány éppen megszerzett labdát, de mivel volt mögötte ember, nem lett belőle baj. Többet tudott előre menni, de sok eredménye nem volt. A legszebb megmozdulást a szünetben láttam tőle, amikor bemelegítés címén Szélpál beadását olyan félollóval küldte a kapuba, hogy három kapus sem fogta volna meg.
Szélpál Tamás: Akár az ő meccse is lehetett volna. Végre akkor állt be a csapatba, amikor már előnyben volt a DVTK, volt bőven idő és az ellenfélé is kimozdult a sündisznóállásból. Volt néhány szép elfutása és még néhány, amit rosszul oldott meg. Az a személyes pechje, hogy lövésszerű beadása, beadásszerű lövése nem ment kicsit közelebb a kapuhoz (gól), vagy távolabb a kaputól (Homma érkezik és gól). Hatékonyabban kellene kihasználni azokat a szituációkat, amikor tér van előtte.
Búrány Zoltán: Tovább ünnepelt, mint amennyit a pályán töltött - félreértés ne essék, nem irigylem tőle. Vagy mégis, az ünneplést igen.

(A fotók Hawk oldaláról származnak)

2009. április 27., hétfő

Videóinterjú Gálhidivel, Lippaival, Farkassal

A BOON-on volt ma egy nagyon érdekes beszélgetés - ráadásul élőben - Gálhidi Györggyel, Lippai Ákossal és Farkas Gáborral. Csak az első felét hallottam, utána elfogyott a munkahelyi sávszélesség, ezért megnéztem, megvan-e valahol. És lőn.



Én egy alkalom után rajongója lettem ennek a formának, már most várom a következőt. Éljen az internet!

A kísérletezés ára (Fehérvár - DVTK 2-1)

Amit most írok, azt úgy olvassátok, hogy a saját szememmel nem láttam sem a helyszínen, sem a tv-ben a Fehérvár - DVTK meccset, csak a videók közé betett összefoglalót. Ezért ma ne is várjatok játékosonkénti értékelést

Rövid időn belül másodszor valósult meg egy a blogban felvetett ötletem. Először három szerb védő egymás mellett szerepeltetése, majd másodszor Horváth Szabolcs beállítása úgy, hogy ezáltal Gohér Gergő előrébb léphetett. Az első nem alapból volt esélytelen, "csak" a védők nyújtottak rossz teljesítményt a Győr elleni meccsen, viszont a második a beszámolók szerint percek alatt megbukott. Azt nem tudom, hogy Horváth nem való védőnek - amikor debütált a REAC ellen, akkor ez nem tűnt fel, bár akkor is írtam, hogy inkább középpályás, mint védő - vagy egyszerűen Nagy Dániel fogott ki egy jó napot.

Ami felmerült bennem, szabad-e éles bajnokikon kísérletezni?

Igen, mert
  • hamarosan dönteni kell arról, ki legyen a jövő évi keret tagja, kit kell elküldeni, melyik posztra kell igazolni
  • van, akit Gálhidi még nem is látott tétmeccsen
  • játszatni kell a fiatalokat, különben nem fejlődnek
  • messze nem állt még össze a játék, így egyenesen kötelező kísérletezni egészen addig, míg meg nem lesz az ideális kezdőcsapat
  • már nincs valódi tétje a bajnokságnak számunkra, 6-10-14. hely szinte mindegy
Nem, mert
  • az eredmény a lényeg, nem szabad egyetlen meccset sem beáldozni
  • sokkal jobb hangulatban várták volna a játékosok és a nézők a Nyíregyháza elleni meccset egy esetleges pontszerzés után
  • papíron ugyan mindegy, hogy a 6. vagy 14. helyen végzünk, de a hangulat szempontjából egyáltalán nem
  • nem szabad hülyének nézni azokat a Diósgyőr szurkolókat, akik elutaztak Fehérvárra

Mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. Nézzétek meg Gálhidi nyilatkozatát, abból az is kiderül, eleve kényszermegoldásként találta ki Horváth Szabolcsot erre a meccsre, féltette Gohért Nagy Dánieltől. Mentségére szóljon - nem mintha rá lenne szorulva - hogy próbálta menteni a menthetőt, de Horváth a középpályán sem találta fel magát, így jött a cseréje. Majd még egy gól, és lehetett futni az eredmény után, félsikerrel, mert csak a szépítés sikerült.

Egyszer Sutyi (Földi Sándor), a DKSK egykori edzője mondta azt, miután egy fölényesen megnyert meccs vége szorosabb lett, mert egyszerre négy ifistát küldött a pályára, hogy ezzel a sorcserével megbukott volna az edzői vizsgán, mert fokozatosan kell az embereket a mély vízbe dobni. Tudom, sántít a hasonlat, de talán pont ez volt a baj a DVTK védelmével is Fehérváron. Lakatos alig néhány hete, Bokros sérülése óta kezdő, Kállai idén először játszott a védelemben tavasszal (máshol sem sokat), Horváth Szabolcsnak ez volt a második NB I-es meccse, Viskovicnak pedig a nyolcadik. Ennél kevésbé összeszokott védelem biztosan nem lépett pályára a hétvégén az NB I-ben. Viszont jogos ellenérv, hogy jobbhátvédként egész egyszerűen nincs más, a középső védőink nem tündököltek az elmúlt meccseken, Gohért pedig simán megverte a Ligakupa meccsen Nagy Dániel.

Száz szónak is egy a vége, a védelemmel valamit kezdeni kell, mert így nem jó. Akár le is lehetne cserélni őket, de szerintem nem a képességekkel van a baj. Az összeszokottság biztosan hiányzik és hogy mi még, azt meghagyom Gálhidinek, mert ezt nem látom.

És hogy súlyosbítsuk a helyzetet, a támadójáték sem tökéletes. Erről is volt szó korábban, nonszensz az, hogy összesen hét játékos legyen képes gólt lőni 23 bajnoki alatt. Ebből Pelecaci és Stanic egy-egy jól eltalált távoli bombából, Takács kétszer büntetőből volt eredményes. Tehát a 24 gólunkból (hajszállal több, mint meccsenként egyes átlag) 20-at négy játékos szerzett. Homma most is megfejelte a sajátját, de hol vannak a többiek?

Újabb idegenbeli vereség, de nem ez a baj, hanem az, hogy igazából ismét nem volt esélyünk. Az MTK elleni meccshez hasonlóan már az elején elment a hajó. Amilyen szoros a középmezőny, idegenbeli pontok nélkül esély sincs nemhogy az elején, de a közepén sem végezni.

De hol vannak azok a hazai pontok? Most jön a Nyíregyháza, nagyon bukóban vannak, félek, már az első perctől húzzák majd az időt, mondván nekik jó a 0-0, nekünk pedig nem a góllövés az erényünk. De cáfoljon meg Ahodikpe, Lippai, Gohér, Bogunovic, Szabó Viktor és szerezze meg az első gólját, de azt sem bánom, ha más, csak verjük meg a Nyíregyházát!

2009. április 26., vasárnap

Fehérvár - DVTK videók (24. forduló)

Most a szokásostól eltérően először a videók, majd később a szöveg. Ahogy lesznek újabb felvételek, azokkal is frissítem.

Gólösszefoglaló, fehérvári felvétel



Gálhidi György nyilatkozata a meccs után



Varga István nyilatkozata



Duna Tv teljes gólösszefoglaló (FEhérvár - DVTK 4:45-5:35)

2009. április 25., szombat

Végre rendesen működik a DVTK.eu RSS-e

Aki RSS-olvasón keresztül követi a híreket vagy van iGoogle-je, az ugorjon az utolsó bekezdésre.

Mivel számítógép előtt dolgozom, egész nap követni tudom a híreket. Szerencsére nem csak 1-2 oldalon lehet olvasni a DVTK-ról, így már az egy csomó időt elvenne, ha csak megnyitnám az oldalakat, majd csalódottan tovább is mennék, mert nincs semmi újdonság. Persze hétvégente, amikor a lehető legkevesebb időt töltök a gép előtt, akkor is fontos, hogy ne nyissak meg fölöslegesen oldalakat. Erre találták ki az RSS-t.

Van, aki RSS-olvasóra esküszik, más az RSS-csatornán alapuló Google Readert isteníti, én jelen pillanatban teljesen meg vagyok elégedve az iGoogle-lel, amelyik bármelyik internetes kapcsolattal rendelkező gépről elérhető - mint jelen esetben a pároméról, ahol az nlc.hu a kezdőlap.

A legtöbb oldalon található egy narancssárga ikon vagy RSS felirat, amire kattintva elő lehet fizetni (ingyért) a hírekre, blogokra. A jobbak esetében lehet tematizálni is, hogy ne mutassa nekem a Haladásról szóló híreket, csak a DVTK-t. Így egy wellnessszálloda kertjében is 1 perc alatt képben vagyok, mi történt tegnap este óta DVTK háza táján.

Sajnos a magyar szolgáltatók nincsenek teljesen felkészülve az ilyen igényekre. A DVTK.eu-n sokáig egyáltalán nem volt RSS, az nb1.hu ugyan mutatja a friss híreket, de ha rákattintasz, akkor már nem az adott cikket, hanem a teljes kezdőoldalt mutatja, a többieken (a BOON és pepsifoci.hu kivételével) csak a foci, esetleg a sporthírekre lehet feliratkozni, csak a DVTK-ra nem. (Ha valaki tud működő jó trükköt a Yahoo Pipes mellett, akkor szívesen veszem.)

És amikor megújult a DVTK.eu, akkor ugyan megjelent az RSS, de nem jól működött, nem a legfrissebb, hanem a régebbi híreket mutatta.

Nem akarom senki lovasszobrát fényezni, de tegnap egy volt kollégámon keresztül sikerült szólni a fejlesztőknek és meg is csinálták, most már bátran elő lehet fizetni. Hm, ha eddig senki nem vette észre, akkor vajon hányan használhatjuk? Tessék feliratkozni!

És itt a soha vissza nem térő alkalom, csak most, csak itt, csak nektek! Aki ír nekem (nkocsis kukac freemail pont hu ) levelet egy olyan e-mail címről, amelyikhez tartozik Google account (a gmail.com-os címekhez automatikusan, a többit be kell állítani), azzal szívesen megosztom a DVTK- és sporthíres iGoogle oldalamat, amit utána tetszés szerint alakíthat, bővíthet, szűkíthet. És azt is megígérem, hogy az e-mail címeket nem adom tovább, nem építek belőle adatbázist és később sem próbálok Viagrát rátok sózni.

2009. április 24., péntek

Az egyik leggyengébb Diósgyőr-sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Nem is olyan régen újabb Diósgyőr-sálat vásároltam. Amint a címből is kiderül, nem azért mert megtetszett, hanem a gyűjteményembe.

Az még csak hagyján, hogy már most, 2009 elején próbálják lehúzni az első bőrt a jövő évi centenáriumról - jobb is, mintha 2010 áprilisában kezdenének kapkodni - de elég fantáziátlanra sikeredett.
De nézzük sorban. Első ránézésre csíkos sálra emlékeztet, de nem az, hanem ismétlődő kisméretű feliratok. Mindig lehet újat és jobbat kitalálni, de nem véletlen az, hogy ez a megoldás nem terjedt el eddig széleskörűen (én legalábbis még a párját sem láttam). Ugyanaz Diósgyőri VTK / Centenárium 1910-2010 felirat ismétlődik sormintaként. Ötletes... Az is látszik a felirat mretéből és irányából, hogy a tervezőnek nagyon nem fordult meg a fejében, hogy a szurkolók a sálat időnként a fejük fölé emelik. (Ebből a szempontból a másik rossz megoldás az szokott lenni, amikor a tervező azt felejti el, hogy a sálat azért nem lehet egész meccsen a fej fölött tartani, azért többnyire nakban van, esetleg megkötve, így a végeken látható felirat/grafika alja jobb esetben a vége felé kell, hogy mutasson. Rossz példa itt.)

Amikor kezdett elterjedni a személyi számítógép, sokáig küzdöttünk azzal, hogy nem volt megfelelő karakterkészlet, van olyan programozó ismerősöm, aki a mai napig ekezet nelkul gepel. Próbálták persze jelölni, hogy ez nem o, hanem ő például kalapos ő (õ) betűvel. De erről mindig az a történet jut eszembe, amikor a professzor visszadobta a szemináriumi dolgozatot, mert tele volt helyesírási hibával, ti. a magyar helyesírás nem ismeri az õ betűt. Ez volt már vagy 10-15 éve.

Ehhez képes itt ez az új sál, és mit látok? Nem sikerült megoldani, hogy normális ő betű legyen a Diósgyőrben. Ehhez is csak gratulálok.

És mindez azért bosszantó, mert az anyaga jó minőségű selyem, az egyik legjobb, amire valaha a Diósgyőr feliratot nyomtatták (mondjuk a legdrágább is). Kontrasztként pedig ott a rojt a végén, ami pedig kemény, durva, talán kültéri zászlóra és nem finom sálra szánták a gyártáskor.

Szóval, ez a sál egy tipikus példája annak, amikor hozzá nem értők készítenek valamit.

2009. április 23., csütörtök

Mészöly jól megszívatta Kötelest

Megvolt a Ligaválogatott - AC Milan gálamérkőzésnek nevezett bohóckodás. Nem szeretem az ilyen bulimeccseket, mert ritka az olyan, amelyik kellőképpen könnyed, de azért végig komoly marad. Most is igazából csak Köteles miatt voltam kíváncsi rá.

Azon már egy nappal a kezdés előtt kibosszankodtam magam, hogy Mészöly Géza a Vasas edzője Németh Gábort a Vasas kapusát állította a kapuba. Egyrészt Köteles László a Ligaválogatott tagjai közül egyedüliként a nagyválogatott keretének is tagja, másrészt az ilyen bulimeccsekre jellemző, hogy az elején még csak-csak komolyan veszik a "taktikát" a játékosok, de a végén már peregnek a gólok az önfeledten támadó hátvédek és a vissza nem záró csatárok miatt. Magyarul, Mészöly saját kapusa helyett Kötelest küldte a mészárszékre...

Így is lett (és az még eszembe sem jutott, hogy közben a cserékkel teljesen szétzilálja Köteles előtt a védelmet Mészöly), Kötél szerintem több gólt kapott, mint ahány lövés ment Németh kapujára. Az más kérdés, hogy a gólokról nem tehetett, kiszolgáltatott volt, de azért mégis csak 4 gól az a négy gól.

És hogy ne legyek nagyon hosszú, azzal zárom, remélem nem a bekapott négy gól, hanem a tényleg jó ellenfél marad meg Kötelesnek ebből a meccsből.



Kötél nyilatkozata a meccs után



Kötél nyilatkozata a meccs előtt

2009. április 22., szerda

DVTK - Győr másodszor

Ahogy szerda reggeli posztomat kezdeni szoktam: tegnap este megnéztem a hétvégi meccset a városi tv-ben. Sok meglepetés nem ért, az első félidő ismét nagyon tetszett, a második sem volt rossz. (És utána ráadásként jött a Liverpool - Arsenal második félideje, szóval jó focieste volt.)

Néhány kisebb (Gohér adta Hommának a lesgólpasszt; nem Milicicé, hanem Kamberé volt az első gólveszélyes fejes, stb) és nagyobb tévedéstől eltekintve (itt elsősorban a harmadik győri gólra gondolok, ahol bedőltem a többségnek, tényleg nem volt les) most is tartom a mérkőzésről korábban írtakat.

Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a bejegyzést, de nem teszem.

Mert érdemes arról írni, hogy Gohér mennyire jól játszott középpályásként - tv-n keresztül még jobban tetszett, mint a helyszínen -, azon kell gondolkodni, hogy Horváth Szabolcs vagy Boris Milicic legyen a balhátvéd, nem pedig azon, hogy Lippai, Lipusz, Pelecaci vagy Gohér a bal oldali középpályás. De nem tudok napirendre térni a második gól előtti hibája felett, ha jól értelmeztem, Kamber pont amiatt szidta, mert megijedt a beadócseltől és elfordult, így nem is látta egy pillanatig, hogy az alapvonal felé indult meg a győri játékos.

Még mindig a pozitív dolgoknál maradva, feltűnő volt, hogy az első félidőben mennyit változtatták a helyüket a támadók. Szinte mindenki feltűnt mindkét oldalon és hátul is. A másodikban pedig a blokkolt lövések számát lehet említeni, Gohérnak, Lippainak, Tóthnak is volt olyan ígéretes kísérlete, ami a tömörülő védőfalban, vagy az onnan kilépő védőben akadt el. Egy szellősebben védekező, esetleg támadó csapat ellen is ennyiszer kellene kísérletezni és akkor nem csak Stanic lenne eredményes a 16-oson kívülről. Lásd Kamber távoli lövését, amit most kiütött Stevanovic.

Apropó gól. Csodaszép volt mind a kettő és külön öröm, hogy nem az ellenfél gyenge védekezése miatt esett egyik sem. Bevallom, én nem emlékeztem, hogy az első például onnan indult, hogy Lippainak volt egy életerős lövése, amit Stevanovic oldalra ütött ki, majd Kamber szedte össze - nem engedte ki - és szinte egyből adta vissza középre, ahol Tóth érkezett. Stanicé is egyértelmű volt, úgyszintén Kambertől kapott egy labdát, amit át sem vett, hanem némi tánc után egyből kapura suhintotta. Még azt sem lehet igazából felróni a védőknek, hogy miért nem álltak közvetlenül elé, olyan messze volt és olyan gyorsan történtek az események.

És akkor az árnyoldal.

Mindig felmerül bennem, amikor Szabó Viktort kritizálom, hogy nem-e előítéletről van csak szó, ezért tegnap különösen figyeltem, mit csinál. Hát nem sokat. Volt egy labdaszerzése, a végén, a kétségbeesett ívelések idején néhányszor beleért a labdába, de amúgy vagy rossz megoldást választott, vagy el sem jutott hozzá a labda.

Próbáltam kitalálni, mi lehetett a szünetbeli kettős csere oka, de nem lettem okosabb. Gálhidi bátorságát már írtam, de Takács a gólt eredményező hibáján kívül csak néhány labda elszórásával vádolható, és Bogunovic sem tűnt sérültnek, középső védőt pedig csak végszükség esetén szokás cserélni. Mindenesetre nem jól sült el, mert középen Milicic szombat este egy fikarcnyival nem volt jobb Bogunovicnál, Gohér és Kamber visszavonásával veszítettünk, és elöl Szabó nem sok vizet zavart.

Fehérváron egy teljesen más mérkőzés lesz, - például számítok a Zalaegerszegen már meglépett Lippai Stanic cserére a kezdőcsapatban -, mert a Fehérvár biztosan nem fog betömörülni a saját kapuja elé és több emberrel támad majd, mint az ETO. Aztán kedden jön a Nyíregyháza, amelyik viszont biztos vagyok benne, hogy már az első percben húzni fogja az időt és a hetedik mennyországban érezné magát már egy ponttal is. A mérkőzés azon - is - eldőlhet, hogy folyamatosan kellő nyomás alatt tudjuk-e tartani a kapujukat, mert a védelmük igen ingatag. Távoli lövésekre, beadásokra gondolok első sorban, és akkor akár rájuk is bízhatjuk, hogy mikor hibáznak.

2009. április 21., kedd

DVTK - Győr videók (23. forduló)

Gólösszefoglaló a DunaTv-n (DVTK - Győr 4:51-től 5:51-ig)



Gólösszefoglaló a győri Revita Tv-ben nyúlfaroknyi Bekvalac interjúval és rendkívül elfogult kommentárral.



Sportpercek a városi tv-ben. Gólösszefoglaló és Tóth Mihály, Dragoljub Bekvalac és Gálhidi György nyilatkozata.



Hoszabb összefoglaló a győri Revita Tv-ben.

2009. április 20., hétfő

A tavasz legjobb félideje – eddig (DVTK – Győr 2-3)

A Győr elleni első félidő a tavasz eddigi legjobb 45 perce volt. Töretlen optimizmusom miatt írtam a címbe is, hogy eddig, remélem lesz még több is. A másik címvariáció a „Győri játékos fekszik a füvön” lett volna, az is kellőképpen tükrözi a játék képét, de úgy gondolom, sokkal emlékezetesebb a Diósgyőr 45 percnyi támadófocija, mint a győriek időhúzása. És igen, sajnos csak 45 percnyi, mert a szünet után továbbra is támadásban maradt a DVTK, de már messze nem volt annyi helyzet, de erről később.

A kezdőcsapatban több meglepetés is volt, köszönhetően Gálhidi bátorságának. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy Gohért előretolta a középpályára, Milicic lett a balhátvéd – korábban kényszermegoldásként már játszott ott Gohér hárommeccses eltiltásának idején – és utólag azt kell mondjam, Kamber jobboldali középpályás pozíciója is telitalálat volt. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy ezzel tele lett a középpálya védekező játékosokkal – ne feledjük az előszűrő Takácsot sem – de valójában Kamber előre is tud játszani, még ha ezen a tavaszon ez kevésbé derült ki, míg Gohérról már többször írtam, hogy támadásban szebb dolgokat csinál, mint védekezésben.

A meccs után több emberrel is beszéltem arról, hogy kár, hogy nem volt tv-s meccs, mert kíváncsi lettem volna a statisztikákra. Például hányszor lőttek kapura a diósgyőriek. Biztos vagyok benne, hogy a szezon egyik legmagasabb száma volt az eredmény, főleg, ha csak az egy félidőt (az elsőt) vesszük figyelembe. Előre szólok, az összes lehetőséget biztosan nem tudom felidézni, mert valóban sok volt. Bogunovic és Milicic is bátran lőtt szabadrúgásból a világ végéről is, Gohérnak is volt lehetősége, sajnos a sorfal túl közel állt, Milicic fejese nem sokkal ment mellé.

Régóta megszoktam, hogy egy kétes szituációnál vetek egy fél pillantást a partjelzőre, így megkímélem magam a lesről esett gólok visszafújása miatti csalódástól. Homma találata előtt viszont nem néztem félre, mert annak ellenére, hogy messze nem álltam vonalban, meg sem fordult a fejemben, hogy lesről van szó. Nagyon kíváncsi leszek a tv-felvételre.

No, és Tóth Misi bombafejese, az nagyon szép volt. Kamber mesterien adta be a labdát jobbról bal lábbal, Tóth pedig úgy érkezett, ahogy kellett és úgy fejelt, ahogy kellett.

Sajnos előtte már esett egy gól, mert Takács elveszített egy labdát – ha hamarabb szabadul tőle… - és a győriek az első félidőbeli első és utolsó helyzetüket Bajzát révén kihasználták.

A szünetben ismét bátran cserélt Gálhidi, de sajnos rosszul sült el. Amikor láttam, hogy Szabó Viktor és Stanic melegít, majd átöltözik, azon töprengtem, vajon kik helyett. Az adott volt, hogy a légiósok számának korlátozása miatt lejön valaki a Bogunovic, Viskovic, Milicic, Kamber, Homma ötösből. Meg sem fordult a fejemben, hogy (kényszerből?) védőt cserél Gálhidi, ezért én Hommára tippeltem és Lippaira. Ehelyett lejött Bogunovic és Takács, így Milicic bentebb húzódott, Gohér visszaállt a védősorba, Kamber pedig átvette az előszűrő szerepét. Ahogy én láttam, némiképp változott a hadrend is, mert Homma és Szabó amolyan szélső támadót (határeset a középpályás és a csatár között) játszott, valahogy így:

1. félidő:
               Köteles
Lakatos, Bogunovic, Viskovic, Milicic
              Takács
Kamber, Lippai, Gohér
        Tóth, Homma

2. félidő:
               Köteles
Lakatos, Milicic, Viskovic, Gohér
               Kamber
Homma, Stanic, Lippai, Szabó
               Tóth

Utólag könnyű okosnak lenni, de ugyan a második félidőben is támadásban maradt a Diósgyőr, de már nem volt annyi helyzet. Kamber szerepét még csak-csak átvette Homma, sőt, lőtt egy kapufát és volt emellett más helyzete is – tehát még jó, hogy nem jött be a tippem -, de Szabó Viktor ismét csődöt mondott. Tóth Misit sem tudta labdával tömni, sem a kapura nem volt veszélyes. Az első gólunkat megelőző szituációhoz hasonló már nem volt, szélről nem nagyon jött be labda (Tóth veszélyes fejesét szögletrúgás előzte meg). Pedig a szükséges plusz ezúttal jött, végre egy középpályás is betalált - eddig csak 6 játékos szerzett gólt -, méghozzá hogyan! Stanic gólja szerintem ott lesz a szezon három legszebb diósgyőri gólja közt.

De ez ismét csak az egyenlítéshez volt elég, mert Gohér hatalmas hibáját kihasználva ekkor már vezetett az ETO. Érdekes módon, eddig tavasszal hat bajnokin négy gólt kapott a DVTK, most pedig egy meccsen hármat.

Visszatérve a cserékre, Lippai ismét elfáradt, de már nem volt kit behozni helyette. Búrány – aki végül beállt, így Kamber előrébb léphetett, immár a harmadik posztra ezen az estén -, Kállai, Szélpál és Horváth Szabolcs volt a választék, no meg Vojinovic. Megértem, hogy Gálhidi ennyire bízik Lippaiban, jól is játszott, de kondi nélkül nem megy. Nálam egy előre kalkulálható csere lenne Lippai a szünetben, ha kezdőként számítanék rá.

Az utolsó cserénk már a veszett fejsze nyele volt, Bajzát második góljával már vezettek a győriek. De álljunk meg egy kicsit a gólnál. Azt nem tudtam megítélni, hogy les volt-e vagy sem, majd az összefoglalóban megnézem, mindenesetre mindenki azt mondja, írja. Érdekes tendencia, hogy kifakadtak a fehérváriak a bírók ellen, erre most hétvégén – műesés után! – leküldtek egy MTK-st. A győriek sírtak, hogy a bírók hagyják, hogy bántsák őket, erre szemet hunynak a bírók egy ilyen szituáció felett – és ne felejtsük, hogy Homma góljánál ugyanez a bakter lengetett – nekünk pedig Zalaegerszegen inkább félrenézett a bíró, csak nehogy észrevegye, hogy Szabó Viktort derékon találja Vlaszák, Kambert kilökik a labda alól a 11-es pontnál, Hommát pedig elsodorja szintén Vlaszák, és ezután szalasztják ezeket a bírókat. Tisztelt Dlusztus úr! Most ön előtt áll a feladat!

És Bajzát gólöröme. Volt már ilyen, lesz is ilyen. Azóta nem is tudok szívből szurkolni a magyar válogatottnak, amióta egy Lipcsei szintű tulok (vagy ő volt személyesen vagy más) gólöröm címén beintett nekünk Diósgyőrben, majd egy-két nappal később azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha minél többen mennének ki a válogatott meccsre és szurkolnának neki. Persze. Még csókolgatni is fogom.

Legalább lenne gerince Bajzátnak, hogy elismerje, amit csinált. De nem, szegény Bajzátot félreértették a Diósgyőr szurkolói. Szerintetek mit akart jelezni?
  1. Ez egyértelmű les volt, nem is örülök tiszta szívemből, ne örüljetek ti sem!
  2. Gyertek srácok, örüljetek velem, aki a legmosolygósabb, annak fizetek egy sört a Bakterban
  3. Teljes csöndet kérek, mintha Győrben lenne a meccs
Összességében azt kell, hogy mondjam, nem szomorkodtam – sokáig – a vereség után. Láttam egy kitűnő első félidőt, egy jó meccset, két csodaszép gólt. Nemzetközi kupában nem indulunk, ki nem esünk, a helyezés csak részletkérdés. Jól szórakoztam, és az az érzésem, ha csak egy pontot akartunk volna szerezni, akkor az biztosan megvan, sűrűbb középpálya ellen nem tudott volna kontrázni az ETO.

Már lehet készülni a következő hazai meccsre, a Nyíregyházát meg kell verni!

Játékosonkénti értékelés



Köteles László: Kapott három gólt, de felróni maximum azt lehet neki, hogy nem mutatott be extra bravúrt.

Lakatos Béla: Elvolt a jobb szélen, sok emlékezetes momentuma nem maradt meg, ami egy védő esetében dicséret is lehet.
Boris Bogunovic: Bizonytalan volt, nem feküdt neki a Győr kontrajátéka. Kíváncsi vagyok, a teljesítménye vagy sérülés miatt cserélte le Gálhidi.
Despot Viskovic: A védekező játékosok közül ő volt szombaton a legjobb.
Boris Milicic: Szélső hátvédként jól segítette a támadásokat, volt egy szép fejese, ígéretes szabadrúgása, és jó keresztlabdái is. Egyébként utóbbi nem csak rá igaz, majdnem annyi pontos hosszú passz volt ezen a meccsen, mint korábban az egész szezonban. Középső védőként már bizonytalanabbnak láttam, pedig a szezon előtt azt hittem, pont ez a poszt az, ahol nem lesznek problémáink.

Takács Péter: Az első gól előtt nagyot hibázott, de én azért nem cseréltem volna le. Sok labdát szerez, nem is értem, miért nem tudja nagyobb százalékban jól megjátszani.

Djordje Kamber: Őszi önmagát idézte, egyike volt a legjobbaknak. Nem csak a gólpassza miatt, hanem azért, mert három poszton is jól teljesített egyetlen meccs alatt. Akadt egy jó lövése is, lassacskán ő is megszerezhetné első tavaszi gólját.
Lippai Ákos: A végletek embere. Adott nagyon szép labdákat, voltak kitűnő megmozdulásai, majd a második félidőben csak lézengett a pályán. Jelen pillanatban egyfélidős játékos.
Gohér Gergő: Középpályára tolásával veszélyesebb lett a támadójátékunk. Többször tudott beadni, indítani, nem csak a szögletei, szabadrúgásai voltak veszélyesek. Ő is abba a kategóriába tartozik, aki betalálhatna már végre. A második félidőben védőként már nem volt olyan szuper, a második gól előtt pedig hatalmasat hibázott, egy védőt nem lehet ilyen könnyedén becsapni a 16-oson belül. (Majdnem ugyanaz történt, mint a ZTE ellen, az első félidő végén úgyszintén az alapvonalnál, de abból nem született gól.)

Tóth Mihály: A fejes gólját évek múlva Mico Smiljanic 1998-as, MTK ellen szerzett találatával együtt fogom emlegetni, találóan írták valahol, más lőni sem tud ilyen erőset. A második félidőben nem volt szerencséje, amikor a hosszú oldali kapufát támasztó védőről jött ki a labdája egy szöglet után. Végre nem csak lekészíteni kellett a labdákat, veszélyes is volt a kapura.
Homma Kazuo: Lőtt egy gólt – nem tehetett róla, hogy nem adták meg – és egy kapufát is. Különösen a második félidőben nagyon sokat volt játékban, ő is a legjobbak közé tartozott

Srdjan Stanic: Óriási gól, de a mezőnyben már nem láttam annyira hasznosnak. Ha minden meccsen ilyen gólokat lő, akkor azt sem bánom, ha többet labdába sem ér... Csak nehogy utolérje a Pelecaci-effektus, aki a Vasas elleni félpályás gólján kívül nem sok emlékezeteset produkált.
Szabó Viktor: Betli. A labda felé mozgott, amikor ki akarták ugratni, a cselei nem sikerültek, kapura veszélytelen volt. Most még fel sem rúgták a 16-oson belül. Legközelebb akkor játszatnám, ha Tóth Misinek összegyűlik az 5 sárga lapja. Csak nehogy a Nyíregyháza ellen legyen!
Búrány Zoltán: Későn állt be, már csak a labdák felívelése jutott neki.

2009. április 16., csütörtök

Az MLSZ ismét megváltja a világot

Előbb a Ligakupát, most pedig a csapatok számának csökkentését és a bajnokik számának növelését húzták elő az MLSZ nagy varázslói a cilinderből, hogy megmentsék a magyar klubfocit és a saját állásukat. Aki nem olvasta volna, annak idemásolom.


SZÖVETSÉGI TERVEZET PONTRÓL PONTRA

„Egy előremutató bajnokság (2010–2011) elindításának vitaindító anyaga” – ezt az alcímet viseli az MLSZ-tervezet öt egységből álló programja.
A szándék egyértelmű: a bajnokság reformja mellett olyan gazdasági és szakmai építkezést kell elkezdeni, amely minőségi javulást eredményez.
Ami a szövetség vitaindítójának legnagyobb értéke: konkrét javaslatokat is kínál, olyan megoldásokat, amelyek megvalósulása sikeresebb útra terelheti a sportágat. A legnagyobb vitát minden bizonnyal a bajnoki átszervezés generálja, azonban érdemes pontról pontra összefüggéseiben elolvasni a tervezetet, s az összkép alapján ítélni.

HELYZETELEMZÉS
  • Alacsony színvonal miatt alacsony nézőszám
  • Gyenge infrastruktúra
  • A szponzori érdeklődés csekély
  • A médiaérdeklődés a negatívumokra koncentrál
  • Nehezen, áron alul értékesíthető vagyoni értékű jogok
  • Rossz megítélés a gyenge teljesítmény miatt
  • A szurkolók kiszolgálása gyenge minőségű, nincs eladás egyéb áruféleségekből (sör, ajándéktárgyak)
  • Alacsony, bizonytalanul tervezhető bevételek
  • Veszély a bajnokság teljes létszámú befejezésére
  • Rendkívül rossz gazdasági helyzet
INDOKOK A VÁLTOZTATÁSRA
  • Szakmai előrelépés szükséges
  • Infrastruktúra javításával (fűtött pályák) a labdarúgóidény biztonságosabb tervezése és ésszerű meghosszabbítása
  • Közönség jobb kiszolgálása – LABDARÚGÁSSAL!
  • Biztonságosabb gazdasági tervezés (nagyobb garanciák megkövetelése,
    csődhelyzetek kivédése…)
  • A bajnokság legfőbb jellemzője a labdarúgás lenne, nem a kifizetetlen számlák
  • Erőteljes bevételnövekedés, több mérkőzés, több néző/mérkőzés, magasabb áron értékesíthető vagyoni értékű jogok
  • Nagyobb szervezettség
  • Jobb játékvezetés
  • Fokozott és egyenletes médiaérdeklődés az egész év folyamán, amely jobban koncentrál a pozitívumokra
  • Magasabb követelmények megfogalmazása játékosokkal, edzőkkel, menedzsmenttel szemben
  • Kontrollált, rendezett feltételek
FELTÉTELEK
  • 2010 őszétől kötelező pályafűtés bevezetése
  • MFB kedvezményes hitellehetőség biztosítása a csapatok részére (30-40 millió forint/pálya/ csapat)
  • Visszafizetési garanciák biztosítása (önkormányzatok, tulajdonosok) mintegy 150-200 ezer forint/hó húsz éven keresztül
  • Nézőtéri kiszolgálás javítása
  • Média működési feltételeinek jelentős javítása (sajtóhely, internet…)
TERVEZETT ÁTALAKÍTÁS
  • A 2010–2011-es bajnokságban első osztály létszáma 12 csapat 4 fordulóval, összesen 44 mérkőzés, 1 kieső, 1 osztályozó
  • 2010–2011-es bajnokságban másodosztály létszáma 20 csapat 2 fordulóval, összesen 38 mérkőzés, 1 feljutó, 1 osztályozó, 4 kieső
  • NB III ésszerűen csökkentve, a gazdasági racionalitásokat figyelembe
    véve, 4-6 csoport, a 4 legjobb csapat kerülhet fel a másodosztályba
  • A 2009–2010-es első osztályú bajnokság végén 4 kieső, 11–12. helyezett osztályozó az NB II csoportgyőzteseivel, amelynek célja az, hogy a legerősebb 12 csapat maradjon az első osztályban
GAZDASÁGI HATÁSOK, CÉLOK
  • Az átlagnézőszám három éven belüli 5 ezer fő/mérkőzésre növelése
  • 2012-re célként megfogalmazni a 6-8 ezer fő/mérkőzés átlagnézőszámot
  • A nézők megfelelő kontrollja, szurkolói kártyák, szurkolói klubok
    létrehozása
  • Szponzorok, támogatók központi keresése
  • Javuló eladhatóság
  • Tervezett bevételemelkedés a megnövekvő nézőszám miatt már jelentős
  • Több mérkőzés – 22 hazai mérkőzés/év
  • Jó kontroll, pozitív kép kialakulása, a megnövekvő érdeklődés több bevételt hoz
A 2010-es bajnokságra minimálisan 60-80 millió forint/csapat bevételnövekedéssel számolva, amely 2012–2013-as bajnokságra 130-150 millió forintra kell emelkedjen, ez ötéves kemény munkával elérheti a csapatonkénti 150-400 millió forintot

Lássuk sorban. A helyzetelemzéssel, változás melletti indokokkal és a feltételekkel teljes mértékben egyetértek, a fűthető pályákról már írtam is. Azt azonban kötve hiszem, hogy a létszámcsökkentés önmagában üdvözítő megoldás lenne. A gazdasági hatások, célok pedig ez után egyenesen az édes álom kategóriába tartoznak.

Mire alapozom ezt? Mert nem is olyan régen már próbálkozott vele az MLSZ. A 2001-2002, 2002-2003, 2003-2004-es bajnokságokat 12 csapattal rendezte a szövetség és nem úgy emlékszem, hogy az lett volna a magyar foci aranykora, de az sem rémlik, hogy túl erőteljesen indult volna meg a fejlődés, ezért kellett visszatérni a 16 csapathoz.

Visszatérő érv a létszámcsökkentés mellett, hogy több lesz a rangadó, négyszer rendeznek Fradi - Újpestet. Igen, erre harapni fognak a nézők, a fotelszurkolók, de mi lesz az igazi szurkolókkal, akik a REAC ellen is kimennek? A merchandisingot nem lehet évi 4 meccsre építeni... A fent említett időszakból élesen emlékszem arra a szurkolói véleményre, hogy jó dolog a derbi, de évente négy egy kicsit sok. Lásd még gombóc. Egyébként is ez egy tipikus Budapest központú gondolkodásmód. Vegyük a mi esetünket. Nem fér be a Nyíregyháza a 12-be, mindenki örül, de több néző lesz mondjuk a bivalyerős MTK ellen, mint a harmatgyenge Nyíregyháza vendégjátékakor? Vagy Zalaegerszegen többen mennek ki egy Vasas elleni találkozóra a dobogóért, mint a Hali ellen?

A 12 csapatból az említett három szezonban 5, 4 majd három pesti volt, ami eleve megöli az esélyét annak, hogy növekedjen a nézőszám. Egy-egy mérkőzés akár rekordnézőszámot is hozhat, de összességében csökkenni fog a nézők száma, mert Nyíregyházán az NB II-ben majd kijár 500 néző, mint ahogy Békéscsabán is.

Én úgy látom, megindult a gazdasági tisztulás. Nincs már Stadler, Gázszer, Dunaferr, Sopron, viszont mindig feltámadt a Diósgyőr és a Vasas, Kispest is többször megúszta. Lassan ott járunk, mint az amerikai ligákban, hogy nincs feljutó és kieső, lesz 16 stabil klub és kész. A Fradi már hetek óta NB I-es, mert rajta kívül senki nem kért licencet az NB I-re, így ha 10. helyen végez, akkor is visszajutnak. Nyugaton még van egy kis harc, de ott is csak a Pécs, Pápa, esetleg a Tatabánya és a soproni telephellyel - ezzel együtt városi támogatással - kacérkodó Gyirmót van versenyben. Ez összesen 16+4+1 NB I-et akaró klub, amiből a REAC akár meg is feküdhet, ha kiesnek és Forgács hátat fordít.

Ha már mindenféleképpen reformálni akarunk, akkor én azt javaslom, hogy nem a létszámot kell változtatni, hanem érdekesebbé kell tenni a bajnokságot. Lassan megint ott járunk, mint tavaly, hogy halál unalom a tavasz, mert már megvannak a kiesők és a dobogósok is. Hogy 5 vagy 10., esetleg 10. vagy 14. lesz egy csapat, az nem hoz lázba igazából senkit. Jobbá nem lehet tenni egy bajnokságot egy döntéssel, de izgalmasabbá igen. És ha izgalmas, akkor talán a technikai, taktikai hibákat és a fizikális hiányosságokat is jobban elviseljük. A '90-es években volt olyan szezon az olasz bajnokságban, amikor a olyan sokan indulhattak a nemzetközi kupákban, hogy gyakorlatilag eltűnt a langyos középmezőny. Az első fele a kupaindulásért, a második fele a kiesés ellen játszott. Nálunk a három kupainduló adott, azt maximum az UEFA és nem az MLSZ tudja megemelni, de nem fogja. Ezért a végét kell feltuningolni, hogy mindenki csipkedje magát. Nem találtam fel ismét a spanyolviaszt, csak vissza kellene térni a két kieső, két osztályozós rendszerhez. Ha ránéztek a tabellára, akkor láthatjátok, hogy a 4. Vasas csak 6 ponttal áll a 13. Nyíregyháza előtt. Ha lenne két osztályozós csapat, akkor Mészöly sem ülne olyan nyugodtan a kispadon. Ez a gondolatmenet ott bukhat meg, hogy nincs elég csapat, aki fel akar jutni a másodosztályból. Egyesíteni kell ismét az NB II-t (akinek nincs pénze egy 700 km-es túrára, az ne is akarjon az NB II-ben játszani) és talán megoldódik ez a probléma is.

Nektek mi a véleméynetek az MLSZ tervezetéről? Írjátok meg!

2009. április 15., szerda

Mennyi néző volt Zalaegerszegen?

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem kifejezetten bosszant, ha hülyének próbálnak nézni. Például, amikor a meccsen végig poroszkáló játékos arról nyilatkozik, hogy ő bizony mennyire hajtott, ha az elemi hibákat vétő edző a bíróra keni a vereséget, vagy amikor a nulla forintot szerző klubvezető az anyagi problémákat tagadja.

Ugyanez a helyzet a nézőszámokkal. Aki járt már idegenben, vagy látott a tv-ben magyar bajnokit, szinte mindenhol megállapíthatta: ha ez x ezer néző, akkor Diósgyőrben 2x ezren járnak. REAC, MTK Vasas a legfeltűnőbb, mert ott eleve nincs sok néző, de nagyon gyanús néhány vidéki helyszín is. Mint például Zalaegerszeg. Ezért kértem meg egy fotós barátomat, hogy fotózza körbe a zalaegerszegi stadiont, majd megszámoltam a nézőket. Az erről készült cikket a BOON-on olvashatjátok.

Kíváncsian várom, milyen kifogásokkal állnak majd elő a zalaegerszegiek (A debreceniek azzal próbálkoztak, hogy nem is a meccs alatt készültek a képek, mert nincs rajta játékos. Csak minden néző gyanúsan egy irányba nézett...). Mintha az lenne a célom, hogy lejárassam őket. Pedig nem.

Nem vagyok keresztes lovag, aki szent grálként a pontos nézőszámok feltüntetését tűzte ki élete céljává, de jó lenne, ha az emberek nem nyelnének be minden maszlagot kritika nélkül, sem Zalaegerszegen, sem Diósgyőrben, sem sehol.

Az egészről egy vicc jut eszembe. Megy haza a feleség, és a hálószobában félreérthetetlen szituációban találja a legjobb barátnőjét és a férjét. A férj mégis mindent tagad, majd beveti a végső érvet: Drágám, kinek hiszel, a saját szemednek vagy nekem?

FRISSÍTVE


Nem tévedtem, meg is van a hülye kifogás. A zalaegerszegiek kevésbé voltak kreatívak, Nagy Ferenc csak ennyit tudott kipréselni magából. (És miért a - finoman fogalmazva - másodközlő pepsifoci.hu-nak küldte, miért nem a BOON-nak?)

"Nagy Ferenc, a ZTE elnöke a cikk megjelenését követően jelezte, lennének hozzáfűznivalói a megjelentekhez. Természetesen lehetőséget adunk az egerszegi oldalnak is arra, hogy kifejtsék álláspontukat.
- Kezdjük azzal, hogy számunkra érthetetlen, mi érdeke van egy miskolci honlapnak abban, hogy Zalaegerszegen nézőket számol. Mi soha nem mentünk még el az MTK-stadionba vagy Újpestre nézőket számolni, számomra nonszensz ez az eljárás. De hogy a lap állításaira is reagáljak: úgy gondolom, egyáltalán nem mindegy, hogy a meccs melyik részében fotózzák a lelátót. Sokan például csak a második félidőre érkeznek meg ilyen-olyan okok miatt a stadionba, ráadásul nálunk beléptetőrendszer is működik, amely mindig pontosan megmutatja, hányan mentek be végül a stadionba. Nem véletlenül tettük közzé a hivatalos honlapunkon a fenti adatot."

A két dőlt betűs kiemelés tőlem. A régi jó szokás szerint először támad - mi köze egy miskolci honlapnak ahhoz, hogy mennyit csalunk a nézőszámmal -, majd magyarázkodik. Csak nagyon nem jól. A képeken látszik, hogy Vlaszák már viseli a baseball sapkát, illetve Köteles a ZTE szurkolók szektora előtt véd. Melyik félidőben készültek akkor a képek? Ja, igen. A szünetben sokan hazamentek... De bármilyen kifogással lehet ~500 embert hazudni, de itt 3000-ről és 4932-ről van szó!

És a pepsifoci kommentár nélkül benyelte az elnök úr vetítését. Pedig ha egy kicsit jobban odafigyelnének a saját látogatóik véleményére, akkor ilyet is találtak volna:

"én kint voltam a stadionban, nekem is sok volt az 5000-szám, a haladás elleni meccsen is ott voltam, ott 8000 voltak és teltház volt,az azért durvább volt.
egyébként Zalaegerszegen beléptetőrendszer van plusz ugye a bérletesek, arról a részről sokan hiányoztak"

2009. április 13., hétfő

ZTE - DVTK videók (22. forduló)

A ZTE gólja


A Sport Tv összefoglalója


A városi tv összefoglalója Gálhidi György nyilatkozatával

Ahogy mi szoktunk nyerni (ZTE - DVTK 1-0)

Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a sorsolásnak és a tv-knek köszönhetően eddig az összes idei bajnokit láttam élőben és teljes egészében. Persze korántsem ugyanaz a helyszínen megnézni a meccset mint, tv-n keresztül, de pótléknak megteszi. Így volt ez a vasárnapi összecsapással is.

Összecsapás? Mondjuk az az első félidőben nem nagyon volt. Jó magyar szokás szerint keressük először a külső körülményekben a hibát. Ahogy az elmúlt néhány évben láttam, két időjárási körülmény tudja teljesen tönkretenni a játékot. Az egyik az össze-vissza fújó nagy szél, a másik pedig a hirtelen jött jó idő. Az elsőt nagyon nem kell magyarázni, a másodiknál pedig nem az a baj, hogy 24 fok van, hanem az, hogy hirtelen melegedett fel a levegő, amihez "akklimatizálódni" kell. Nem véletlen, hogy egyszerre két csapat felejt el hirtelen futni. (A harmadik ilyen dolog a magaslati helyszín lehet, de erről írjanak a brazil és argentin bloggerek.) A passzok is szörnyűek voltak, rengeteg ment taccsra vagy az ellenfélhez. Csak Várhidire tudok hivatkozni, hogy rossz volt a talaj, de azért ennyire?

Áttérve a csapatokra, nagyon úgy tűnt a nyilatkozatokból, játék képéből, hogy a Diósgyőrnek nagyon jó lett volna az x, a ZTE pedig úgyszintén az egy pont is több, mint a semmi elvvel, illetve a diósgyőri kontráktól félve ment ki a pályára. Ez pedig jól szervezett védelmeket és egy viszonylag unalmas első félidőt eredményezett.

De menjünk még hátrébb az időben. Tóth Mihály sok kritikát kapott az utóbbi időben a téli távozási szándéka és még inkább az elmaradó gólok miatt. Most betegsége következtében kimaradt a kezdőcsapatból, Szabó Viktor (és az első félidő közepi váltás után Homma Kazuo) megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Nekem egyértelműen az jött le, hogy egy szem előretolt ékként Tóth a legjobb, más kérdés, hogy kétékes rendszerben hogyan alakulnak az erőviszonyok. A csapat többi része pedig a papírforma szerint állt fel, esetleg Lippai mellőzése lephetett meg néhány embert, de éppen a múlt héten - is - írtam, Stanic jobban védekezik, így főleg idegenben jobb megoldás.

Nem szeretnék kronologikusan végigmenni a meccsen, szerintem mindenki látta. Az biztos, a ZTE veszélyesebben és többet támadott, viszont a DVTK-nak is voltak helyzetecskéi. Azért csak helyzetecskék, mert odáig a csapat viszonylag sokszor (15 kapuralövés) eljutott, hogy veszélyeztethesse az ellenfél kapuját, csak hát az utolsó megoldás... A lövések/fejesek nem voltak elég erősek/pontosak. A valódi helyzetek közül legnagyobb lehetőség Stanic előtt adódott, de rosszul vette át a kipattanó labdát, ami magasra pörgött fel, ráadásul maga alá került, így nem tudta nagy erővel megrúgni. Szabó csúsztatott fejeséből is lehetett volna gól, nem sokkal ment mellé. A legközelebb mégis akkor járhattunk volna a gólhoz, amikor Vlaszák szó szerint letaglózta Szabó Viktort a 16-oson belül. A labda már nem volt ott, de ha nem a levegőben érkezik, hanem a füvön csúszva, akkor a rossz becsúszó szerelés iskolapáldáját láttuk volna. És nagyjából ennyi, mert a többiből is lehetett volna gól, de nagy gólhelyzetnek azért nem nevezném.

Sokáig úgy tűnt, nem esik gól, de végül egy hiba - ami volt három is - megpecsételte a DVTK sorsát. Ott kezdődött, hogy Szabó sárga lapot érően szabálytalankodott (a Vidi elleni Ligakupa-meccsen is közvetlenül a sárgája után kaptunk gólt, úgyhogy ez nem jó ómen), majd az embere, Sluká elment a jobb szélen. Szabó távolról követte, Gohér pedig későn váltott ki rá. A beadásra Köteles nem jött ki - a hosszú oldal a kapusé -, Bogunovic pedig nem tudta annyira zavarni Pavicevicet, hogy ne tudja irányítani a labdát. Innentől kezdve a DVTK csak rohant az eredmény után - sikertelenül.

Úgy nyert a ZTE, ahogy tavasszal mi szoktunk: stabil védekezés, nagyjából ugyanannyi helyztet, majd a vége felé egy nem felépített támadás, hanem egy villanás/beadás után gól.

Örök optimistaként csak abban bízom, Gálhidi komolyan gondolta meccs utáni nyilatkozatában, hogy fogunk mi még két csatárral támadni.

A forduló eredményei úgy alakultak, hogy ismét nagyon szoros lett a mezőny. A 4. Vasas három ponttal áll előttünk, de a 13. Nyíregyháza is csak három ponttal van lemaradva. Ez a zalaegerszegi vereség nagyjából azt jelenti, hogy be lehet fejezni a bronzéremről és az Európa-kupáról való álmodozást, viszont megvan a következő mérkőzések tétje: a középmezőny elején, akár a negyedik helyen, vagy annak végén, akár a tizediknél is hátrébb végez a Diósgyőr. A tavaszra megerősített ETO mindenesetre jó erőfelmérő lesz.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László
: A gólban benne volt, ha másért nem, mert nagyon bízott Bogunovicban. Ezen kívül volt néhány védése, de valódi nagy bravúrra nem volt szüksége.

Lakatos Béla: Ahogy sejteni lehetett most nem tudott olyan sokszor előre menni, mint a Paks elleni második félidőben, de azért volt egy szép beadása, amivel helyzetet teremtett.
Despot Viskovic: Ismét megbízhatóan játszott, többször hozta ki higgadtan és elegánsan a labdát.
Milan Bogunovic: Ő is hibázott a gól előtt, de korábban is bizonytalannak tűnt néhány alkalommal (például a ZTE első ziccerénél, mikor nem tudta elfejelni a labdát). Most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítsa lövőerejét, csak a célzással volt gond.
Gohér Gergő: Ez nem az ő meccse volt. A gólt már írtam, de ezen kívül is megforgatták néhányszor. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag nem is támadott, viszont a szögletei ismét jól jöttek be, kár, hogy nem sikerült kihasználni.

Takács Péter: Se hal, se hús. A támadásokat nem tudta kellőképpen támogatni, védekezésben pedig nem olyan látványos a munkája, ha betömörül a DVTK.

Euloge Ahodikpe: Jogos volt a cseréje, sokat nem volt játékban. Azt viszont tv-n keresztül nem tudtam megállapítani, hogy nem volt megjátszható, vagy pedig a társak nem adtak neki labdát. Lehet, csereként kellene mindig behozni, mint anno Váczi Zoltánt a Vasasban, aki a pályafutása vége felé házi gólkirály volt a cserepadról?
Djordje Kamber: Ő is kiharcolt egy 11-est, de a bíró nem látta, hogy lerántották... Rá is vonatkozik a rossz passzokról fentebb írt gondolat.
Srdjan Stanic: Be van oltva gól ellen. A lövését már elemeztem, ezen kívül volt két fejese is, ami akár veszélyes is lehetett volna, ha pontosabb. Pedig nagyon kellenének a középpályások találatai - is.
Homma Kazuo: Bal oldalon kezdett, majd helyet cserélt Szabó Viktorral. Sajnos teljesen eltűnt a védők között. Tóth Mihály jobb ezen a poszton, de azt is lehet látni, hogy ilyen kevés támogatással ő sem tud csodát tenni. Jó passzok és társak nélkül nagyon nehéz...

Szabó Viktor: Be van oltva gól ellen II. Gálhidi mondta, én csak megismétlem, azért cserélte meg Hommát és Szabót, mert így kihasználhatta Slukával szembeni magassági fölényét. Volt is elég sok lehetősége, kisebb, nagyobb, arról pedig igazán nem tehet, hogy a bíró nem fújta be a tizit.

Szélpál Tamás: Mintha nem is lépett volna pályára. Egyértelmű csalódás volt számomra.
Tóth Mihály: Ahogy beküldték, rögtön életet vitt a támadójátékba. Nem írom le a mi lett volna, ha kezdetű mondatot, mert beteg volt a héten, így biztosan nem bírt volna egy egész meccset ilyen színvonalon.
Kállai Norbert: Pályára lépett, azt nem láttam, hogy egyáltalán találkozott-e a labdával.

2009. április 9., csütörtök

Tavasszal 4. a DVTK (tabellaparádé)

Tele van az internet különféle tabellákkal - ha jól emlékszem, akkor szaporodtak el, mikor népszerűvé vált a netes sportfogadás -, egy részét lehet így-úgy szűrni is. Csak hazai meccsek, tavaszi tabella stb. Sokszor mondom, a tabellát csak az utolsó forduló után kell nézni, addig sokkal fontosabb a pontok száma, de azért most kicsit eljátszottam vele. A tabellákat az nb1.hu-ról és a goalwire.com-ról vettem.

Kezdetnek egy emlékeztető a jelenlegi állásról (a Győr - Haladás meccset később játsszák)

Ha csak a tavaszt nézzük, akkor jóval kedvezőbb a helyzet, a negyedik helyen áll a DVTK, három ponttal lemaradva a két éllovas mögött. Persze továbbra se felejtsük el a korábban leírtakat, felettébb kedvező a sorsolás (4 hazai meccs, stb.).

Azért is fontos, hogy tavasszal főleg itthon játszott a DVTK, mert ha csak a hazai eredmények alapján összeállított táblázatot nézzük, akkor úgyszintén negyedik a Diósgyőr, alig elmaradva a bajnokesélyestől.

És akkor sejthető is, hogy az idegenbeli mérkőzésekkel van probléma, összesen 6 pontot szerzett a csapat, amiből egy bravúrgyőzelem volt Debrecenben.

A goalwire.com-on találtam egy forma tabellát, amelyik a legutóbbi x mérkőzés alapján állítja össze a táblázatot.

Az utolsó 5 meccs alapján így fest (mint a tavaszi tabella, mivel idén 5 meccset játszottak ;-))

Az utolsó 10 alapján pedig így. Tekintélyt parancsoló a vasárnapi ellenfél ZTE eredménysora, de összességben csak 4 ponttal szereztünk kevesebbet. Még egy érdekesség: Gálhidi és Sisa együtt összesen 10 bajnokin ült a kispadon, tehát ez az ő munkájuk eredménye. 20 pont a 29-ből. Benczés is szerzett egyet Nyíregyházán, így ha nem tudtuk volna, akkor is kiszámítható, hogy Vágó mindössze 8 pontot gyűjtött.

És végére hagytam a legérdekesebb táblázatot, a félidei tabellát. Ha 45 perc után lefújták volna az összes mérkőzést, a DVTK mindössze csak a 11. helyet foglalná el, nyolc ponttal kevesebbet gyűjtve. Focizni nem lehet megtanulni az egyik napról a másikra, az erőgyűjtéshez is kell idő, de küzdeni, az utolsó pillanatig hajtani lehet. És a táblázat azt mutatja, a DVTK tud is.

2009. április 8., szerda

DVTK - Paks másodszor

Talán írnom sem kell, megnéztem a városi tv-ben a DVTK - Paks meccs ismétlését. Három dologra voltam elsősorban kíváncsi: miért nem ment az összjáték az első félidőben, miben különbözött az első és a második félidő, illetve Lippai Ákos játéka.

Összességében sok újat nem láttam, továbbra is fenntartom az előző bejegyzésemben írtakat. Viszont megértettem, mire gondolt Gellei Imre a sok helyzettel, ami véleményem szerint inkább csak helyzetecske volt. Mert nagy helyzetek számában minimum egál volt, de tény, lövési kísérlete a Paksnak volt több, más kérdés, hogy ezek többségére Köteles Laci el sem vetődött, nemhogy védeni kellett volna.

Tehát a fókusztémák.

Ahogy korábban írtam, sok támadó szellemű játékos volt a csapatban, de Lippai, Pelecaci, a fellépő Kamber és a visszalépő Tóth nagyon egymás nyakán volt, (Homma pedig alig tudott játékba avatkozni, mert nem ment be a tömegben, labdát pedig elvétve kapott). Mindenki befelé húzódott, nagyon kis területen próbáltak játszani, ami megkönnyítette a védők dolgát, illetve sajnos ehhez a játékhoz nincs meg a kellő összeszokottság, néha a technikai képzettség sem. Alig volt egymás után néhány jó passz és ezért volt a sok oxival pörgetett labda, ami persze mindig az ellenfélé lett. Nem sikerült széthúzni a mezőnyt, mert igazából két lendületes elfutás volt, az egyik végén Homma labdáját a gólvonalról mentette Éger, a másik alkalommal - ami időrendben korábban volt - Kamber nem vállalta el a lövést, hanem centerezett, de a labda elakadt a védőkben.

És ez változott meg a második félidőben. Mert nem csak Kamber lépett hátrébb, hanem ezzel egyidőben megnyílt az út előre Lakatos és Gohér előtt, akik létszámfölényt tudtak kialakítani a középpályán.

A védekező alakzat
o o o o (Lakatos, Bogunovic, Viskovic, Gohér)
    o     (Takács)
helyett
  o o   (Bogunovic, Viskovic)
  o o   (Takács, Kamber)
lett, a széleken szükség szerint kiegészülve a szélsőkkel (Lakatos, Gohér). Nem véletlen, hogy a gólpasszt Gohér adta és nem szögletből. És ebben a formációban már arra is volt lehetőség, hogy Kamber többször is meginduljon előre, sőt Bogunovic gólt érdemlő szólója is a második félidőre esett. Ezt tette teljessé Ahodikpe becserélése, aki sokkal inkább a szélen játszott, mint Pelecaci. Így egyrészt mélységben jobban tagolt volt a védekezés, több is lett a labdaszerzés, másrészt volt tér a középpályán.

Harmadszor Lippai Ákos. Nem ismétlem magam, hogy gyengén védekezik, korán elfárad és a fejjáték sem az erőssége. Amikor néztem a meccset, nekem Relu Buliga jutott eszembe. A román játékost sokan nem szerették, mert amikor megkapta a labdát egyedül a félpályánál, szép lassan kanyarodott vele, közben szinte az ellenfél teljes csapata visszaért, de utána adott egy olyan 30-40 méteres keresztlabdát, hogy az elpepecselt idő semmissé vált, mert ismét mi voltunk lépéselőnyben. Lippai is a passzokat részesíti előnyben a futással szemben, ha nem is olyan feltűnően, mint a jó öreg Relu. Ha meg lehet oldani egy rövid megindulással, szép passzal, akkor nagyon jó - ő adta például Hommának a végül gólvonalig eljutott labdát is -, ha be kellene mozogni üresbe, vissza kellene szerezni a labdát stb, akkor már nem annyira.

Egyik vesszőparipám, hogy nyomás alatt kell tartani az ellenfelet, abból lesz a gól. A helyszínen azt mondtam, nem éreztem, hogy érett a gól, a tv-ben viszont azt láttam, hogy sorra jöttek, ha nem is a helyzetek, de a labdák a Paks kapuja elé. És Tóth Misi gólja! Teljesen tudatos volt, ebből kellene még több.

Persze hamarosan megváltozik majd a játék képe, mert még az ETO, Kaposvár és a Siófok lesz gyengébb ellenfél, a többi minimum velünk egy szinten lévő, akik azért többet támadnak majd, mint a Paks. Akkor pedig védekezésből indulva lehet támadni és persze a szélső hátvédek, középpályások energiájából is többet fel fog emészteni a védekezés.

És végezetül a szurkoló lélektanról. Van tavasszal 5 meccsen 10 pontunk, veretlenek vagyunk itthon, erre néhányan fütyülnek. Miért? Mert nem játszunk előnyben, ezért másként viszonyul a szurkoló a meccshez, inkább elégedetlenkedik, mint örül az apróságoknak. Ugyanúgy 1-0 az a mérkőzés is, amikor a 15. másodpercben megszerezzük a vezetést, majd a kitámadó ellenfél ellen rengeteg kontrát vezetve, de a kapust naggyá téve nyerünk. Mégis más a szurkoló érzése. Figyeljétek meg, hogy egy rossz passz után a társ nagyot futva csak a vonalon túl éri el a labdát, akkor 0-2-nél a rosszul passzolót szidják, 2-0-nál pedig lehetetlent is megpróbálót tapsolják meg. Ilyenek vagyunk.

2009. április 7., kedd

DVTK - Paks videók (21. forduló)

Stokás szerint, ahogy találok videókat a megosztókon, teszem fel ide őket.

Duna Tv: Diósgyőr - Paks 4:54-5:49-ig.



Városi Tv Sipeki István, Gálhidi György, Lakatos Béla és Köteles László nyilatkozatával.

2009. április 6., hétfő

Megvan a 10. tavaszi pont (DVTK - Paks 1-0)

Sokat gondolkodtam rajta, mi fog ebből a mérkőzésből megmaradni mondjuk tíz év múlva. Semmi. Egy év múlva? Kaptam egy nagyon régi sálat a gyűjteményembe. Egy hónap múlva? Ismét sikerült gól nélkül lehozni a meccset, újra a vége felé szerzett góllal. Nem sok, de legalább nem semmi.

Az első félidő kifejezetten mozgalmas volt. Nem mondom azt, hogy jó, azt sem, hogy az átlagosnál nagyobb iramú, de elég sok gólhelyzet volt. Persze ilyenkor merül fel a kérdés, egy halál gyenge ellenfél ellen rúgjunk a nyolc gólt és unatkozzunk, mert nincs ellenállás, vagy egy egyenrangú csapattal játsszunk nyílt, izgalmas mérkőzést, amiben a vereség is benne van? Szerintem a második, persze azzal a kitétellel, hogy a végén mi nyerünk.

A Paks elég egyszerű csapatnak tűnik, van egy Tököli, ha ő nem rúg gólt, akkor könnyen verhetőek. No, ellenünk nem rúgott Köteles Lacinak köszönhetően. Természetesen lesz személyenkénti értékelés, de a BOON szavazását nézve senkit nem lepek meg vele, ha azt mondom, ő volt a meccs embere. Nem volt látványos bravúrja - és itt a látványoson van a hangsúly -, de volt néhány olyan lövés, amit egy átlagos kapus megevett volna. Azért könnyebb úgy védekezni, hogy nem élet és halál kérdése, hogy odaérj, és könnyebb úgy támadni is, hogy nem kell tízpercenként gólt lőni, hogy a verebesi taktikának megfelelően eggyel többet rúgjunk, mint amennyit kapunk.

Ezzel együtt nem érzem azt, hogy az első félidőben megnyerhette volna a meccset a Paks, mint azt Gellei Imre nyilatkozta. Tököli helyzeteiről már volt szó, de másik oldalon azért nem szabad elfelejteni Kamber fejesét, ami talán egy arasznyival ment el a kapufa mellett - sajnos a rossz oldalán - úgy, hogy kapus a közelben nem volt, illetve Homma kiugrását. Már a kapuson is túljutott a labda, de Éger a gólvonalról kivágta. Egyenként nagyobb helyzet volt mindkettő az összes paksi lehetőségnél. És még Pelecaci-nak is volt egy ígéretes lövése, ami alig ment fölé.

Ezen kívül volt egy csomó szabadrúgás. Igazán egyik sem volt veszélyes, de volt, ami akár gól is lehetett és kövezzetek meg érte, de én érteni vélem a sorfalba rúgott szabadrúgások okát. Ha közel áll a sorfal, mert gyengekezű a bíró, vagy szerencsére sok a lehetőség, akkor szerintem kötelező megpróbálni legalább egyszer, hogy hátha szétnyílik a sorfal. A kapus a másik sarokban, későn veszi észre a labdát ott, ahol nem is számít rá, esélye sincs a védésre. Példaként had idézzem Ronaldinho szabadrúgását egy Barcelona - Werder Bremen BL-meccsről. Ha nem ugrik fel a sorfal, akkor mindenki fogja a fejét, hogy lehet ilyen gyengén a lábakhoz gurítani a labdát. De felugrottak, így egy ezidáig megismételhetetlen szuper szabadrúgásgól lett belőle.

Bevallom őszintén, én nem vagyok a támadófoci feltétlen híve, nekem sokkal jobban tetszik a totális futball. Persze a totális focinak minimum két feltétele van: támadni és védekezni egyaránt tudó focisták, valamint kitűnő erőnlét. Hiába volt tele a DVTK támadó játékosokkal - Tóth, Pelecaci, Lippai, Homma - mégsem sokra mentünk vele. Sokkal jobb volt a kevésbé mozgalmas második félidő, mert akkor stabilabb lett a középpályánk Kamber hátrébb rendelésével. Akkor sikerült folyamatosan nyomni a Paksot, jött is a gól. Korábban többször kritizáltam Gálhidit a cseréi miatt, most csak azt róhatom fel neki, hogy Lippait ismét sokáig hagyta a pályán. A Pelecaci - Ahodikpe teljesen indokolt volt (az is, hogy Ahodikpe a válogatott miatt utazások következtében nem kezdett) és Szabó pályára küldése sem meglepetés (Gálhiditől). Azzal viszont meglepett, hogy a múltkor a meccs végén gólt szerző Hommát vitte le, nem Tóth Mihályt. Jó megérzés volt. (És ha Homma is a pályán maradt volna, Szabó pedig a kispadon?)

Ezzel tavasszal van 3 győzelmünk, 1 döntetlenünk és 1 vereségünk, ami 10 pont, az őszi fele. Nagyon hasonló a DVTK helyzete a magyar válogatotthoz, mert a kitűnő eredménysor részben a jó sorsolásnak is köszönhető. Ötből négyszer itthon játszottunk, a REAC kutyaütő, a Honvéd, Paks várakozáson alul teljesít az egész idényben, a Vasas pedig tavasszal. Nem becsülöm le az eredményeket, de nem is álmodozom, majd az erősebbnek mondott csapatok ellen kiderül, valóban mit is érnek az eddigi eredmények. Mert lehet álmodozni a bronzéremről, valós a középmezőny eleje, de a vége is, azonban azt se felejtsük el, hogy volt, amikor Vágó Attila vezetésével megcsapott a kiesés szele is.

A játékosok értékelése


Köteles László
: A meccs embere. Sok múlik rajta, mert a csapat egyelőre csak maximum egy gólt tud rúgni. Védett távoli lövést, jól mozdult ki közeli próbálkozásra, magabiztos volt végig.

Lakatos Béla: Hosszú idő után volt ismét kezdő, nem lógott ki a csapatból. Nagy hibájára nem emlékszem, de szuper megmozdulásokra sem. Előre is ment becsülettel, hátha legalább az idény végéig megvan a jobbhátvédünk!
Despot Viskovic: A meccs elején volt egy rossz felszabadító fejese, ami az ellenfélhez ment, utána megbízhatóan védekezett. Neki is van része benne, hogy ismét gól nélkül hozta a csapat a meccset.
Milan Bogunovic: Őt is nehéz volt átjátszani, sőt, a második félidőben egyszer ígéretesen indult meg, csak szabálytalanul tudták szerelni. Már nagyon várom, hogy egy ilyen előretörés vagy egy szöglet után gólt szerezzen. A szabadrúgásokhoz sajnos nem fér oda, pedig van lövőereje. Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy Milicic kikerült a kezdőből, mert nem rossz játékos.
Gohér Gergő: Nem is a védekezése, hanem a támadójátéka maradt meg bennem. A pontrúgásai - tényleg megérdemelne egy gólt - és a gólpassza. Visszatérve az előző gondolatra, akár azt is meg lehetne kockáztatni, hogy Milicic lenne a balhátvéd, Gohér pedig feljebb lépne egy sorral, mondjuk egy olyan meccsen, ahol garantáltan védekezni fogunk többet.

Takács Péter: Egyre inkább hiányolom tőle, hogy aktívabban vegyen részt az előrejátékban. A labdákat jól gyűjti be, de a tudása, képzettsége többre is feljogosítaná.

Djordje Kamber: Bebizonyosodott, hátrébb jobban megtalálja a helyét. Volt egy gólt ígérő fejese, szokás szerint sokat futott, de még többet várok tőle.
Lippai Ákos: Szerintem kilóg ebből a csapatból. Nem focitudásával, hanem azzal, hogy rajta lehet leginkább látni, hogy elfárad, ráadásul a védekezésből sem veszi ki a részét. Jelen állapotában én nem adnék neki egy félidőnél többet.
Florin Pelecaci: Meglepett, hogy a kezdőben kapott helyet, de nem vallott szégyent. Az első félidő közepén volt egy lövése, ami még emlékezetesebb lett volna, ha 5-10 centivel lejjebb csapódik, de legalább rálőtte és nem is taccs lett belőle.
Homma Kazuo: Most sem csinált sokkal többet, mint a Vasas ellen, de ahogy fentebb írtam, mégis meglepett, hogy lecserélte Gálhidi. Az első félidőben ő járt a legközelebb a gólhoz, fizikai és szellemi kondíciója is tökéletes, kaphatott volna több bizalmat.

Tóth Mihály: Győztes gólt lőtt, kell ennél több? Ráadásul nem belebotlott egy labdába, hanem jól érkezett egy baloldali beadásra. Sokat küzdött tavasszal, jobbára eredmény - de mindenképpen gól - nélkül, megérdemelte a találatot. A jövőben sok múlik azon, hogy folyamatosan háttal állva a kapunak kell osztogatnia a labdát, vagy végre szemben a kapuval gólra tud törni.

Euloge Ahodikpe: Azzal együtt, hogy most nem tudott olyan látványos módon hozzájárulni a győzelemhez, mint a Vasas ellen (közvetett gólpassz) érdemes volt behozni, mert folyamatosan lekötötte a Paks védelmének bal oldalát. Amikor egész héten Miskolcon készül, akkor a kezdőcsapatban a helye. De nem rossz döntés mérkőzést eldöntő csereként a kispadon kezdeni vele.
Szabó Viktor: Játszott ő is. Homma helyett nem hoztam volna be, továbbra is várom az első gólját, majd utána a többit.
Srdjan Stanic: Jogos a kispadoztatása, de Lippai nem jobb nála. Ezen kívül jobban is védekezik Lippainál, a fejjátéka is jobb. Remélem, legközelebb már legalább egy félidőt kap.

2009. április 5., vasárnap

Köszönöm Peti!

Minimum két nyertese volt a szombati DVTK - Paks meccsnek, ugyanis nem várt eredményt hozott az eladó Harcosok pólóról szóló bejegyzésem utóirata. Egy régi barátom odajött hozzám meccs közben és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, közölte: olvasta a blogomban, hogy keresem a Forza Diósgyőr feliratú sálat, ezért nekem adja az övét, várjam meg a meccs után.

Szinte most sem hiszem el a nagylelkűségét - pénzt, szívességet, semmit sem kért - pedig itt van előttem a sál.

Így a DVTK mellett személyesen én is nyertem szombaton. Köszönöm Peti!

(Hátha van még egy jótét lélek a földön, továbbra is keresem az Emigrantes Rojos sálját, ami még mindig hiányzik gyűjteményemből.)

2009. április 2., csütörtök

Diósgyőr videók az 1996-1997-es szezonból

Tavaszi gólösszefoglaló